JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. szeptember 14. ( 1 )
C‑547/16. sz. ügy
Gasorba SL és társai
(a Tribunal Supremo [legfelsőbb bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Verseny – EUMSZ 101. cikk (korábbi EK 81. cikk) – Vállalkozások közötti megállapodások – Töltőállomásokkal kötött szerződések Spanyolországban – Töltőállomás‑üzemeltetők és olajvállalatok közötti üzleti kapcsolatok – Hosszú távú, kizárólagos üzemanyag‑beszerzési megállapodás – Határozat, amellyel az Európai Bizottság egy vállalkozás kötelezettségvállalásait kötelezővé teszi (»kötelezettségvállalási határozat«) – A Bizottság kötelezettségvállalási határozata nemzeti bíróságokkal szembeni kötőerejének terjedelme – Az 1/2003/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 16. cikkének (1) bekezdése”
I. Bevezetés
1.
A 2004. május 1‑jén hatályba lépett 1/2003/EK rendelettel ( 2 ) a kartelljog végrehajtásának európai rendszere több szempontból alapvetően megváltozott. A bíróságok e reform számos aspektusával már behatóan foglalkoztak. Más a helyzet az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében foglalt új szabályozással, amely az Európai Bizottság számára először teszi lehetővé, hogy hivatalosan elfogadja a vállalkozások versenyjogi aggályok eloszlatására tett kötelezettségvállalásait, és azokat egy határozat – a kötelezettségvállalási határozat – révén kötelezővé tegye. ( 3 )
2.
Jelen ügyben a Bíróságnak azt kell tisztáznia, hogy egy ilyen kötelezettségvállalási határozatnak milyen joghatások tulajdoníthatók a belső jog szerinti bírósági eljárásokban. Vizsgálhatja‑e még egyáltalán a nemzeti bíróság a vállalkozások közötti megállapodások versennyel való összhangját az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése (a korábbi EK 81. cikk (1) bekezdése) alapján, amennyiben e megállapodás éppen a Bizottság kötelezettségvállalási határozatának volt tárgya, vagy a kötelezettségvállalási határozat ezt az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében kizárja? Netán a szóban forgó kötelezettségvállalási határozat az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése (a korábbi EK 81. cikk (3) bekezdése) szerinti egyedi mentességet jelent?
3.
Ezek a jogi kérdések a spanyol töltőállomásokkal kötött szerződések kapcsán merülnek fel, amelyek számos versenyjogi problémájával a Bíróság már többször foglalkozott. ( 4 ) A spanyol bíróságok előtt egy töltőállomás bérlői és a kőolajkonszern Repsol vitázik arról, hogy egy hosszú távú, kizárólagos üzemanyag‑beszerzési megállapodás az EUMSZ 101. cikkbe (korábbi EK 81. cikk) ütközik‑e, és egy bizottsági kötelezettségvállalási határozat miképpen hat ennek a kizárólagos beszerzési megállapodásnak a jogszerűségére.
4.
A kartelljog végrehajtásának az 1/2003 rendelettel életre hívott decentralizált rendszerének jövőbeli gyakorlati kialakítása szempontjából a jelen ügy irányadó lehet. A Bíróság ítélete révén ugyanis mind a Bizottság kötelezettségvállalási határozatainak hatálya, mind a nemzeti bíróságokat az európai versenyszabályok alkalmazása során megillető hatáskör pontosabb meghatározást kap.
II. Jogi keret
5.
Ennek az ügynek a jogi keretét az EUMSZ 101. cikk (korábbi EK 81. cikk) és az 1/2003 rendelet határozza meg.
Általános jogi keret
6.
Az 1/2003 rendelet I. fejezetében („Alapelvek”) az 1. cikk az EUMSZ 101. cikk (korábbi EK 81. cikk) alkalmazásával kapcsolatban a következő szabályt tartalmazza:
„(1) A Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó olyan megállapodások, döntések és összehangolt magatartások, amelyek nem felelnek meg a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, tiltottak, anélkül hogy ezt előzetes határozatnak kellene megállapítania.
(2) A Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó olyan megállapodások, döntések és összehangolt magatartások, amelyek megfelelnek a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, nem tiltottak, anélkül hogy ezt előzetes határozatnak kellene megállapítania.
[…]”
7.
Magyarázatként az 1/2003 rendelet (4) preambulumbekezdésében az áll, hogy:
„[…] a [17. sz. rendelet] jelenlegi rendszer[é]t olyan közvetlenül alkalmazandó kivételi rendszerrel kell felváltani, amelyben a tagállamok versenyhatóságai és bíróságai nemcsak a Szerződés 81. cikke (1) bekezdését és 82. cikkét jogosultak alkalmazni, amelyeket az Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata alapján közvetlenül kell alkalmazni, hanem a Szerződés 81. cikke (3) bekezdését is.”
A nemzeti bíróságokat a kartelljog végrehajtása során megillető jogkörök
8.
Az 1/2003 rendelet II. fejezetében („Jogkörök”) a 6. cikk „A nemzeti bíróságok jogköre” cím alatt a következőképpen rendelkezik:
„A nemzeti bíróságoknak jogköre van a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazására.”
9.
Az 1/2003 rendelet IV. fejezetében („Együttműködés”) található 16. cikkének (1) bekezdése „A közösségi versenyjog egységes alkalmazása” cím alatt a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot a Szerződés 81. vagy 82. cikkének hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot. […]”
10.
Utóbbi rendelkezéshez az 1/2003 rendelet (22) preambulumbekezdése az alábbi magyarázatot tartalmazza:
„A jogbiztonság elvének érvényesítése és a közösségi versenyszabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében párhuzamos jogkörök rendszerében el kell kerülni az ellentmondó határozatokat. Ezért a Bíróság joggyakorlatának megfelelően tisztázni kell a bizottsági határozatoknak és eljárásoknak a tagállamok bíróságaira és versenyhatóságaira gyakorolt hatását. A Bizottság által elfogadott kötelezettségvállalási határozatok nem befolyásolják a tagállamok bíróságainak és versenyhatóságainak a Szerződés 81. és 82. cikke alkalmazására vonatkozó jogkörét.”
A Bizottság kötelezettségvállalási határozatok elfogadására vonatkozó jogköre
11.
Az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése, amely a rendelet III. fejezetébe („Bizottsági határozatok”) tartozik, „Kötelezettségvállalások” cím alatt a következőképpen rendelkezik:
„Ha a Bizottság olyan határozatot szándékozik elfogadni, amely a jogsértés befejezését írja elő, és az érintett vállalkozások olyan kötelezettségvállalásokat ajánlanak fel, hogy a Bizottság által számukra az előzetes értékelésben kifejezett elvárásoknak eleget tesznek [helyesen: aggályaira választ nyújtanak], a Bizottság határozatával ezeket a kötelezettségvállalásokat a vállalkozások számára kötelezővé teheti. Ilyen határozat határozott időre fogadható el, és azt mondja ki, hogy a Bizottság részéről semmilyen további intézkedés nem indokolható [helyesen: nem indokolt].”
12.
E rendelkezés magyarázata az 1/2003 rendelet (13) preambulumbekezdésében található:
„Amennyiben az esetleg valamely megállapodás vagy magatartás tilalmához vezető eljárás során a vállalkozások olyan kötelezettségvállalásokat ajánlanak fel a Bizottságnak, amelyek annak aggályait megszüntetik, a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy olyan határozatokat hozzon, amelyek e kötelezettségvállalásokat az érintett vállalkozásokra nézve kötelezővé teszik. A kötelezettségvállalási határozatokban meg kell állapítani, hogy a Bizottság fellépésének már nincs alapja, annak megállapítása nélkül, hogy volt‑e, vagy fennáll‑e jogsértés. A kötelezettségvállalási határozatok nem sértik a tagállamok versenyhatóságainak és bíróságainak azon jogkörét, hogy jogsértést állapítsanak meg, és döntsenek az ügyben. A kötelezettségvállalási határozatnak nincs helye olyan esetben, amelyben a Bizottság bírságot kíván kiróni.”
III. A jogvita háttere
A Gasorba és a Repsol közötti szerződéses jogviszony
13.
A Gasorba S.L. (Gasorba) töltőállomást üzemeltet Orba településen, a spanyol Alicante tartományban. A Gasorba tulajdonosai Josefa Rico Gil, Antonio Ferrándiz González, valamint két gyermekük.
14.
A töltőállomás egy olyan telken található, amelyre Rico Gil és Ferrándiz González a vezető spanyol kőolajtársaság, a Repsol Comercial de Productos Petrolíferos S.A. (Repsol) javára, egy 1993. február 15‑én megkötött szerződésben haszonélvezeti jogot alapított. ( 5 ) Ennek ellentételezéseképpen a Repsol egy ugyanaznap megkötött másik szerződésben huszonöt évre bérbe adta a területet a töltőállomással együtt Ferrándiz Gonzáleznek. ( 6 ) Később, 1994. november 12‑én, a Repsol jóváhagyásával Rico Gil és Ferrándiz González helyébe a Gasorba lépett engedményesként mindkét szerződésbe.
15.
A bérleti szerződés alapján a Gasorba köteles volt a bérlet teljes időtartama alatt kizárólag a Repsoltól beszerezni az általa a töltőállomáson kínált üzemanyagot. Ezen túlmenően a Repsol rendszeresen közölte vele az üzemanyagokra vonatkozó legmagasabb fogyasztói árakat. Ugyanakkor megengedett volt, hogy a bérlő a jutaléka terhére engedményeket tegyen a vevők felé, a Repsol bevételeinek csökkentése nélkül.
A Repsol által a Bizottsággal szemben tett kötelezettségvállalások és a 2006/446/EK határozat
16.
Uniós szinten a Repsol és a töltőállomás‑bérlői közötti szerződéses kapcsolatok – köztük a Repsol és a Gasorba közötti is – az 1/2003 rendelet szerinti kartelljogi eljárás tárgyai voltak. ( 7 ) Ezen eljárásban, előzetes értékelést követően az európai versenyhatóságként eljáró Bizottság versenyjogi aggályokat fogalmazott meg a Repsol és bizonyos spanyolországi töltőállomás‑bérlők közötti, versenytilalmi kikötésekkel párosuló, hosszú távú beszerzési megállapodásoknak az EK 81. cikkel (jelenleg EUMSZ 101. cikk) való összeegyeztethetőségét illetően. A Bizottság jelentős piaclezáró hatástól tartott az üzemanyagok kiskereskedelmének spanyol piacán.
17.
Erre tekintettel a Repsol kötelezettségvállalásokat ajánlott fel a Bizottságnak, amelyben a vállalkozás különösen azt vállalta, hogy a jövőben eltekint a hosszú távú, kizárólagos megállapodásoktól, valamint az érintett töltőállomás‑bérlők számára pénzügyi ösztönzőt kínál a Repsollal fennálló hosszú távú beszerzési szerződéseik határidő előtti megszüntetésére. Ezenkívül a Repsol vállalta, hogy meghatározott ideig tartózkodik az olyan független töltőállomások felvásárlásától, amelyeket nem ő maga lát el. ( 8 )
18.
A Bizottság 2004 októberében a Repsol ezen kötelezettségvállalásait először egy, az 1/2003 rendelet 27. cikke (4) bekezdésének alkalmazásával közzétett közlemény tárgyává tette, ( 9 ) majd a 2006. április 12‑i 2006/446/EK határozattal, ( 10 ) az 1/2003 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával azokat kötelezővé tette, és egyúttal megszüntette a Repsollal szembeni kartelljogi eljárást.
19.
A 2006/446 határozat rendelkező része a következőképpen szól:
„1. cikk
A […] kötelezettségvállalások [a Repsol számára] kötelező erővel rendelkeznek.
2. cikk
A jelen ügyben folytatott eljárás lezárult.
3. cikk
E határozat a [Repsollal való] közlésének időpontjától 2011. december 31‑ig kötelező erővel bír.
4. cikk
Jelen határozat címzettje:
[a Repsol]
[…]”
A Gasorba és a Repsol között a spanyol bíróságok előtt folyó jogvita
20.
A 2006/446 határozatot követően a Gasorba, valamint Rico Gil és Ferrándiz González megpróbálta a Repsollal fennálló szerződéses jogviszonyukat megszüntetni, és 2008. április 17‑én az EK 81. cikk (2) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdése) alapján közösen terjesztettek elő keresetet a Repsollal szemben az 1993‑ban kötött szerződések semmisségének megállapítása, illetve kártérítés iránt. ( 11 ) Keresetüket lényegében egyrészt a fogyasztói árak Repsol általi meghatározásával, másrészt a kizárólagos beszerzési jogra vonatkozó megállapodás hosszú időtartamával indokolták, amely álláspontjuk szerint meghaladja az 1984/83/EGK ( 12 ) és a 2790/1999/EK ( 13 ) csoportmentességi rendeletekben megengedett maximális időtartamot. Ezzel azonban sem elsőfokon, a Juzgado Mercantil no 4 de Madrid (madridi 4. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország) ( 14 ) előtt, sem másodfokon, az Audiencia Provincial de Madrid (madridi tartományi bíróság, Spanyolország) ( 15 ) előtt nem jártak sikerrel.
21.
Időközben a jogvita a spanyol Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság), a kérdést előterjesztő bíróság elé került. ( 16 ) E bíróság úgy véli, hogy a vitatott szerződések nem részesülhetnek a 2790/1999 rendelet szerinti csoportmentességben, mivel a Repsol 30%‑ot meghaladó piaci részesedéssel rendelkezik, illetve rendelkezett a szerződések megkötésének időpontjában. Mindazonáltal a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) számára kérdés, hogy a 2006/446 határozat nem részesíti‑e esetleg mentességben ezeket a szerződéseket, és ez a határozat a nemzeti bíróságokat nem akadályozza‑e abban, hogy a kérdéses szerződések jogszerűségével foglalkozzanak.
IV. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás
22.
A Bírósághoz 2016. október 28‑án érkezett 2016. október 18‑i végzésével a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) – polgári kollégiuma – az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
1)
Az 1/2003/EK rendelet 16. cikke alapján az EK‑Szerződés 81. cikke szerinti eljárásban elfogadott, 2006. április 12‑i bizottsági határozat (COMP/B‑1/38.348 – Repsol CPP ügy) megakadályozza‑e, hogy valamely nemzeti bíróság a határozatban foglalt megállapodásokat a kizárólagos beszerzési jog határidejének időtartamára figyelemmel semmissé nyilvánítsa, jóllehet semmisségük más olyan okok miatt is megállapítható, mint például a legkisebb fogyasztói ár szállító által történő előírása a vevőnek (vagy a viszonteladónak)?
2)
Ilyen esetben tekinthető‑e úgy, hogy a kötelezettségvállalási határozat hatálya alá tartozó hosszú távú szerződések az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján e határozatra tekintettel egyedi mentességben részesülnek?
23.
A Bíróság előtti eljárásban a Gasorba, a Repsol, a spanyol és a német kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.
V. Értékelés
24.
A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmében azoknak a határozatoknak a tagállami bíróságokkal szembeni kötőerejével foglalkozik, amelyeket a Bizottság európai versenyhatóságként hoz. Ez a kérdés az utóbbi időben elsősorban az állami támogatások jogával kapcsolatban merült fel. ( 17 ) Ahogy azonban a jelen ügy rámutat, gyakorlati jelentősége lehet az uniós kartelljog végrehajtása szempontjából is.
25.
Az uniós kartelljoggal összefüggésben mindazonáltal némileg más a probléma, itt ugyanis mindig párhuzamos hatáskörök rendszere érvényesült, ( 18 ) ahol mind a Bizottság, mind a tagállami versenyhatóságok és bíróságok kötelesek az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk (korábbi EK 81. és EK 82. cikk) alkalmazására. Ezenkívül az 1/2003 rendelet 16. cikkével egy olyan kifejezett uniós jogi szabály született, amely az uniós kartelljog egységes alkalmazását hivatott biztosítani.
26.
Jelen ügyben konkrétan azt a kérdést kell megválaszolni, hogy van‑e még a nemzeti bíróságoknak mérlegelési szabadsága, és ha igen, az meddig terjed az uniós kartelljog végrehajtása során, amennyiben egy vállalkozások közötti megállapodással kapcsolatban adott már egy bizottsági kötelezettségvállalási határozat. Erre a kérdésre a válasz az 1/2003 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének és 16. cikke (1) bekezdésének viszonyából következik.
A. A nemzeti bíróságok azon jogköréről, hogy a Bizottság kötelezettségvállalási határozatát követően egy vállalkozások közötti megállapodás semmisségét megállapítsák (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés)
27.
Jelen ügyben az érdeklődés középpontjában az első kérdés áll, amellyel a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) alapvetően azt kívánja megtudni, hogy az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése megakadályozza‑e, hogy egy nemzeti bíróság az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdése alapján semmisnek nyilvánítson egy vállalkozások közötti megállapodást, amennyiben a Bizottság korábban éppen ezzel a megállapodással kapcsolatban az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségvállalási határozatban kötelezettségvállalásokat fogadott el, és tett kötelezővé. E kérdés hátterében az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján meghozott, a Repsol és spanyol töltőállomás‑üzemeltetők viszonyára vonatkozó 2006/446 kötelezettségvállalási határozat áll.
28.
Formailag a Bizottság konkrét címzettnek szóló határozatai – mint a 2006/446 határozat – ugyan teljes egészükben csak e címzett számára kötelezőek (az EUMSZ 288. cikk (4) bekezdésének második mondata), a jelen ügyben tehát a Repsol számára (lásd a határozat 4. cikkét). A decentralizált rendszerben az uniós kartelljog egységes alkalmazása érdekében ugyanakkor az 1/2003 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első mondata előírja ezenkívül, hogy a nemzeti bíróságok, amikor valamely, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett, vállalkozások közötti olyan megállapodásról határoznak, amely már bizottsági határozat tárgyát képezte, nem hozhatnak a Bizottság által hozott határozattal ellentétes határozatot.
29.
Természetesen ez az 1/2003 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti eltérési tilalom kiterjed a Bizottságnak az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségvállalási határozataira is. Ugyanis az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése, egy adott határozatfajtára történő szűkítés nélkül, kiterjed minden olyan határozatra, amelyet a Bizottság az 1/2003 rendelet alapján meghozhat. ( 19 )
30.
Mindazonáltal az 1/2003 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti eltérési tilalom csak addig terjedhet, ameddig a mindenkori bizottsági határozat normatív tartalma.
31.
Jelen ügyben a Bizottság 2006/446 határozatának az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben az előterjesztő bíróság által bemutatott normatív tartalma egyedül arra vonatkozik, hogy meghatározott időre kötelezővé tegyen a Repsol által a spanyol töltőállomás‑üzemeltetőkkel fennálló viszonyát illetően tett kötelezettségvállalásokat (lásd a határozat 1. és 3. cikkét), és megszüntesse a Repsollal szemben akkor folyamatban lévő kartelleljárást (lásd a határozat 2. cikkét). Ezzel szemben a 2006/446 határozatban semmilyen kötelező megállapítás nem található a Repsol és töltőállomásainak bérlői közötti kizárólagos beszerzési megállapodások jogszerűségére vonatkozóan.
32.
A 2006/446 határozat e normatív tartalma a kötelezettségvállalási határozatnak az 1/2003 rendelet rendszerében fennálló jogi természetével és funkciójával magyarázható. Egy ilyen kötelezettségvállalási határozatra ugyanis éppen az jellemző, hogy a Bizottság abban nem kíván vállalkozások közötti megállapodásokat versenyjogi szempontból érdemben megvizsgálni, hanem az eljárás hatékony lezárása érdekében pusztán egy előzetes értékelést tartalmaz, és különösen nem állapít meg az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk szerinti jogsértést. ( 20 )
33.
Következésképpen egy, az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti határozat, mint a jelen ügyben szóban forgó 2006/446 határozat, nem akadályozza a nemzeti bíróságokat abban, hogy a maguk részéről megvizsgálják a szóban forgó vállalkozások közötti megállapodásoknak az uniós kartelljog versenyszabályaival való összeegyeztethetőségét, és saját hatáskörben az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikket alkalmazzák (lásd e tekintetben az 1/2003 rendelet 6. cikkét is). E tekintetben nincsen jelentősége annak, hogy olyan versenyjogi szempontokról van szó, amelyek egy kötelezettségvállalási határozatban már a Bizottság részéről rövid vizsgálat tárgyát képezték, vagy olyan teljesen új vonatkozásokról, amelyekkel a Bizottság még egyáltalán nem foglalkozott.
34.
Ez a következtetés megerősítést nyer akkor is, ha az 1/2003 rendelet preambulumára tekintünk. Abban mind a (13) preambulumbekezdés harmadik mondatából, mind a (22) preambulumbekezdés utolsó mondatából az következik, hogy a Bizottság kötelezettségvállalási határozata semmiben nem akadályozza a tagállamok versenyhatóságait és bíróságait, hogy az adott ügyről döntsenek, amely során alkalmazhatják az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikket, és adott esetben megállapíthatják jogsértés fennállását.
35.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti határozatának a tagállami bíróságok előtt semmilyen joghatása ne lenne. Egyrészről ugyanis egy ilyen kötelezettségvállalási határozat azt szolgálja, hogy a vállalkozás kötelezettségvállalásait kötelezővé tegye, ezáltal azok betartását egy érdekelt harmadik személy adott esetben bíróság előtt érvényesíthesse. Másrészről a kötelezettségvállalási határozat a Bizottság olyan előzetes versenyjogi értékelését tartalmazza az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett vállalkozások közötti megállapodás kapcsán, ( 21 ) amelyet a nemzeti bíróságok nem hagyhatnak figyelmen kívül. Ellenkezőleg, a lojális együttműködés elve (az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése), valamint az uniós kartelljog lehető leginkább hatékony és egységes alkalmazásának általános célja megköveteli, hogy a Bizottság értékelésére a nemzeti bíróság fontos jelzésként, sőt előzetes bizonyítékkezdeményként tekintsen a szóban forgó vállalkozások közötti megállapodás versenyellenessége szempontjából, az ilyen értékelést kötelezően figyelembe vegye, és a Bizottsággal konzultáljon, amennyiben annak értékelésétől el kíván térni. ( 22 ) Az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti bizottsági határozatban foglalt versenyjogi értékelés rövid és előzetes jellege okán a nemzeti bíróság végül abban sem akadályozott, hogy ugyanazon ügyben további vizsgálatok és alaposabb ellenőrzés nyomán teljesen vagy részben eltérő eredményre jusson.
36.
A Repsol álláspontja szerint a jogbiztonság elvével ellentétes, hogy miközben a Bizottság a kötelezettségvállalások alapján a vállalkozások közötti megállapodásokkal kapcsolatos kartelleljárását megszünteti, egy nemzeti bíróság ugyanezen megállapodást mégis versenyellenesnek, és ezáltal az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdése értelmében semmisnek tekintheti.
37.
Ez a kifogás ugyanakkor nem meggyőző. A Repsol ezzel nem vesz tudomást az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti, elsősorban hatékonysági okokból pusztán a Bizottság rövid vizsgálatán alapuló határozat, és az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, részletes versenyjogi elemzésen alapuló és teljes körű kartelleljárás végén megszülető határozat közötti különbségről. A Bíróság ezt az alapvető különbséget az Alrosa ügyben fejtette ki, kifejezetten elutasítva a Törvényszék – Repsol által a jelen ügyben hivatkozott – ettől eltérő értékelését. ( 23 )
38.
Pusztán azon körülmény, hogy a Bizottság egy vállalkozás kötelezettségvállalásait az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti határozatban elfogadja, és kötelezővé teszi, semmiképpen nem jelenti azt, hogy az európai versenyhatóság az érintett vállalkozás addigi piaci magatartását elfogadja, és a versenynek megfelelőnek tekinti. Egy ilyen kötelezettségvállalási határozatban – mint a szóban forgó 2006/446 határozat is – a Bizottság sokkal inkább pusztán azt juttatja kifejezésre, hogy a kétségeit eloszlatták, és jelenleg nem lát indokoltnak további intézkedést. ( 24 )
39.
Egy vállalkozásnak a Bizottság által az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése keretében elfogadott kötelezettségvállalásai ugyanazt célozzák, hogy piaci magatartásának esetleges versenyellenes hatásai mérséklődjenek, vagy akár meg is szűnjenek. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a Bizottság kötelezettségvállalási határozata az érintett vállalkozások piaci magatartásának „legalizálását” jelenti, ráadásul visszamenőleges hatállyal.
40.
Az 1/2003 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének célja, amelyen az uniós kartelljog jogalkalmazói számára nyújtott vonzereje alapul, kettős. Egyrészt a célszerűség elve alapján a Bizottság versenyhatóságként ellátott feladatainak lehető leginkább hatékony és erőforrás‑kímélő módon történő elvégzését szolgálja. Másrészt a rendelkezés lehetővé teszi az érintett vállalkozások számára, hogy elkerüljék a versenyjogi szabályok megsértésének számukra hátrányos, Bizottság általi megállapítását, és egy esetleges fenyegető pénzbírság kiszabását, annak révén, hogy kötelezettségvállalásokat tesznek a Bizottság felé. ( 25 )
41.
Egyébként azonban minden vállalkozás saját maga felelős a piaci magatartásáért, ahogy az az 1/2003 rendelet által létrehozott rendszer lényegéből következik. A vállalkozás e felelősségét egy bizottsági kötelezettségvállalási határozat sem csökkentheti.
42.
Összefoglalva tehát az 1/2003 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban megállapítható, hogy a Bizottság bizonyos vállalkozások közötti megállapodásokkal kapcsolatos, az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségvállalási határozata nem akadályozza a nemzeti bíróságokat abban, hogy e megállapodások versennyel való összhangját megvizsgálják, és adott esetben megállapítsák azok semmisségét az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdése alapján.
B. A Bizottság kötelezettségvállalási határozata mentesítő hatályának hiánya (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés)
43.
A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy – az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségvállalási határozatként – a 2006/446 határozat az abban tárgyalt hosszú távú, kizárólagos beszerzési megállapodások tekintetében az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése (a korábbi EK 81. cikk (3) bekezdése) szerinti egyedi mentességet biztosít‑e.
44.
Ez a kérdés csak arra az esetre vonatkozik, amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő. Mivel azonban a fentebb kifejtettek fényében az első kérdésre nemleges választ javasolok, a második kérdést a továbbiakban csak másodlagosan vizsgálom annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság minden szükséges információt megkapjon az alapjogvita szakszerű megoldásához.
45.
A 2006/446 határozat kifejezetten sehol sem szól arról, hogy a Bizottság az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján a Repsol töltőállomás‑bérlőkkel megkötött hosszú távú, kizárólagos beszerzési megállapodásaival kapcsolatban egyedi mentességet biztosított volna. A Bizottság ebben a határozatában sokkal inkább arra szorítkozik, hogy a Repsol bizonyos kötelezettségvállalásait 2011. december 31‑ig kötelezővé tegye, és a Repsol ellen folyamatban lévő kartelleljárást megszüntesse.
46.
Jelen ügyben szintén kevéssé mondható el, hogy hallgatólagosan biztosított egyedi mentességről lenne szó. Ahogy az eljárás legtöbb résztvevője helyesen kiemelte, bármilyen, az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti egyedi mentesség kötelező előfeltétele, hogy mindenekelőtt megállapítsanak egy, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerinti tiltott versenykorlátozást. ( 26 ) Ilyen megállapítást azonban sehol sem tett a 2006/446 határozat a Repsol töltőállomás‑bérlőkkel Spanyolországban megkötött, hosszú távú, kizárólagos beszerzési megállapodásokkal kapcsolatban.
47.
A dolog természetéből is következik, hogy a kötelezettségvállalási határozat nem tartalmaz megállapítást versenyellenes magatartás fennállását illetően. Ahogy ugyanis fentebb már kifejtettem, az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti határozatoknak, mint amilyen a szóban forgó vitatott 2006/446 határozat is, éppen az a megkülönböztető jellemzője, hogy a Bizottság abban csak a versenyhelyzet előzetes értékelését végzi el, anélkül, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértéséről véglegesen állást foglalna. ( 27 )
48.
Azt is figyelembe kell venni továbbá, hogy az 1/2003 rendelettel megvalósított reform egyik legfontosabb szempontja a Bizottság által hatóságilag megadott egyedi mentesítések felszámolása volt. Így történt meg 2004. május 1‑jével a normatív kivétel rendszerére történő átmenet, amelyben az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazásához már nem szükségesek a Bizottság egyedi határozatai (lásd e tekintetben az 1/2003 rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 6. cikkét, összefüggésben a (4) preambulumbekezdéssel).
49.
Egyedi ügyben olyan határozatot, amelyben pusztán deklaratív jelleggel megállapítja az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállását, azóta már csak legfeljebb kivételesen hoz a Bizottság, és kizárólag az 1/2003 rendelet 10. cikke szerinti határozat keretében („Az alkalmazhatatlanság megállapítása”), ( 28 ) az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti határozatban, mint a jelen ügyben szóban forgó, azonban nem.
50.
Mindent egybevéve ennélfogva nem lehet abból kiindulni, hogy a 2006/446 határozat a Repsol és a spanyol töltőállomás‑bérlők közötti hosszú távú, kizárólagos beszerzési megállapodásokkal kapcsolatban egyedi mentességet biztosít az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése értelmében.
VI. Végkövetkeztetések
51.
A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a spanyol Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a következőképpen válaszolja meg:
Az 1/2003/EK rendelet 16. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Európai Bizottság által ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján, bizonyos vállalkozások közötti megállapodásokkal kapcsolatban hozott kötelezettségvállalási határozat nem akadályozza a nemzeti bíróságokat abban, hogy ezen megállapodások versennyel való összhangját megvizsgálják, és adott esetben az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdése alapján megállapítsák azok semmisségét.
( 1 ) Eredeti nyelv: német.
( 2 ) Az [EK] 81. és [EK] 82. [cikkben] megállapított versenyszabályok alkalmazásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.; a továbbiakban: 1/2003 rendelet).
( 3 ) Lásd e tekintetben: 2010. június 29‑iBizottság kontra Alrosa ítélet (C‑441/07 P, EU:C:2010:377).
( 4 ) Lásd különösen: 2006. december 14‑iConfederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ítélet (C‑217/05, EU:C:2006:784); 2008. szeptember 11‑iCEPSA‑ítélet (C‑279/06, EU:C:2008:485); 2009. április 2‑iPedro IV Servicios ítélet (C‑260/07, EU:C:2009:215); 2009. szeptember 3‑iLubricarga végzés (C‑506/07, EU:C:2009:504); 2014. március 27‑iBright Service végzés (C‑142/13, EU:C:2014:204); 2014. december 4‑iEstación de Servicio Pozuelo 4 végzés (C‑384/13, EU:C:2014:2425).
( 5 ) A haszonélvezeti jog kiterjed egy töltőállomás üzemeltetésének hatósági engedélyezésére is.
( 6 ) A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben „keresztszerződéseket” említ.
( 7 ) Ezen eljárás kiindulópontjai azok a megállapodások és szerződéstervezetek voltak, amelyeket a Repsol még az 1/2003 rendeletet megelőző szabályozás alapján a Bizottságnak bejelentett. Ez a bejelentés ugyanakkor az 1/2003 rendelet alkalmazásának kezdetekor, 2004. május 1‑jén hatályát vesztette (lásd e tekintetben az 1/2003 rendelet 34. cikkének (1) bekezdését).
( 8 ) A kötelezettségvállalások tartalmához lásd a Bizottság megfontolásait a 2006/446 határozata (HL 2006. L 176., 104. o.) összefoglalásának 2. pontjában.
( 9 ) A COMP/B‑1/38348 – Repsol CPP ügyre vonatkozó, az 1/2003 tanácsi rendelet 27. cikke (4) bekezdésének alkalmazásával közzétett közlemény (HL 2004. C 258., 7. o.).
( 10 ) Az EGK‑Szerződés 81. cikke szerinti eljárásról szóló, 2006. április 12‑i 2006/446/EK bizottsági határozat (COMP/B‑1/38.348 – Repsol CPP ügy), az értesítés a C(2006) 1548. számú dokumentummal történt, összefoglalása: HL 2006. L 176., 104. o. A 2006/446 határozat teljes szövege csak a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján található meg, az alábbi címen: (letöltés időpontja: 2017. július 11.).
( 11 ) Saját előadása szerint a Repsol egy madridi polgári bíróság előtt beperelte a Gasorbát. A Repsol szerint mindkét keresetet megelőzte egy, a felek között a szállítási szerződés megszüntetésének módjairól szóló peren kívüli vita, amelynek következtében a Repsol felmondta a szerződést, amelynek jogszerűségét viszont a Gasorba vitatja. A Repsol azt rója fel a Gasorbának, hogy visszaélésszerűen hivatkozik az uniós versenyjogra.
( 12 ) A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a kizárólagos beszerzési megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1983. június 22‑i 1984/83/EGK bizottsági rendelet (HL 1983. L 173., 5. o.).
( 13 ) A Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1999. december 22‑i 2790/1999/EK bizottsági rendelet (HL 1999. L 336., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 364. o.).
( 14 ) A madridi 4. sz. kereskedelmi bíróság, amelynek ítélete 2011. július 8‑án született.
( 15 ) A madridi fellebbviteli bíróság, amelynek ítélete 2014. január 27‑én született.
( 16 ) 757/2014. sz. jogorvoslati eljárás.
( 17 ) E vita kiváltói a 2013. november 21‑iDeutsche Lufthansa ítélet (C‑284/12, EU:C:2013:755) és a 2014. április 4‑iFlughafen Lübeck végzés (C‑27/13, nem tették közzé, EU:C:2014:240) voltak, amelyek egyaránt a 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) jelenleg hatályos 4. cikke szerinti bizottsági határozatok nemzeti jog szerinti bírósági eljárásokban kifejtett joghatásával foglalkoznak.
( 18 ) 1969. február 13‑iWilhelm és társai ítélet (14/68, EU:C:1969:4, 3. pont); 2012. február 14‑iToshiba Corporation és társai ítélet (C‑17/10, EU:C:2012:72, 81. pont).
( 19 ) Lásd az 1/2003 rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben: 2012. február 14‑iToshiba Corporation és társai ítélet (C‑17/10, EU:C:2012:72, 87. pont).
( 20 ) Az 1/2003 rendelet (13) preambulumbekezdésének második mondata; lásd továbbá: 2010. június 29‑iBizottság kontra Alrosa ítélet (C‑441/07 P, EU:C:2010:377, különösen a 35. pont).
( 21 ) Ugyanez igaz az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerinti döntésekre és összehangolt magatartásokra, valamint az EUMSZ 102. cikk értelmében a piaci erőfölényben lévő vállalkozások magatartására.
( 22 ) Lásd e tekintetben a Bizottság és az EU‑tagállamok bíróságai között az EK‑Szerződés 81. és 82. cikke alkalmazásában történő együttműködésről szóló bizottsági közleményt is (HL 2004. C 101., 54. o.).
( 23 ) A 2010. június 29‑iBizottság kontra Alrosa ítélet (C‑441/07 P, EU:C:2010:377, 35., 38., 40. és 46–48. pont); kiegészítésként lásd az erre az ügyre vonatkozó indítványom (EU:C:2009:555, 47–51. pont).
( 24 ) Lásd e tekintetben ismételten az 1/2003 rendelet (13) preambulumbekezdését.
( 25 ) Lásd e tekintetben már: a Bizottság kontra Alrosa ügyre vonatkozó indítványom (C‑441/07 P, EU:C:2009:555, 60. pont).
( 26 ) 2013. február 7‑iSlovenská sporiteľňa ítélet (C‑68/12, EU:C:2013:71, 30. pont). Lásd e tekintetben még az „Iránymutatás az EK‑Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásához” című bizottsági közlemény (HL 2004. C 101., 97. o.) 11. pontját; eszerint az EK 81. cikk (jelenleg EUMSZ 101. cikk) szerinti versenyjogi értékelés két lépésből áll, mely alapján egy vállalkozások közötti megállapodás versenyt ösztönző hatását csak akkor vizsgálják az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján, ha előbb az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján megállapítják a versenyellenes cél, vagy versenyellenes hatás fennállását.
( 27 ) Lásd e tekintetben ismét az 1/2003 rendelet (13) preambulumbekezdésének második mondatát, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel kapcsolatos fejtegetéseimet, különösen a jelen indítvány 32. pontját.
( 28 ) Lásd e tekintetben továbbá az 1/2003 rendelet (14) preambulumbekezdését.