NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. január 18. ( 1 )
C‑633/16. sz. ügy
Ernst & Young P/S
kontra
Konkurrencerådet
(a Sø‑ og Handelsretten [tengerészeti és kereskedelmi bíróság, Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Verseny – A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzése – A 139/2004/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése – Az összefonódás megvalósításának az összefonódás közös piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáig történő felfüggesztésére irányuló kötelezettség – Az együttműködési megállapodás egyik összefonódó vállalkozás általi megszüntetése”
1.
Azt mondják, hogy idő előtt tenni valamit ugyanaz, mint helytelenül tenni azt. Ez különösen igaz a vállalkozások közötti összefonódások idő előtti megvalósítására.
2.
Annak meghatározása érdekében, hogy valamely összefonódás megvalósítása mikor idő előtti, következésképpen pedig helytelen, fontos tisztázni, hogy meddig terjed az összefonódás felfüggesztésének kötelezettsége és ehhez kapcsolódóan az Európai Bizottság azon hatásköre, hogy az összefonódás jóváhagyása előtt a 139/2004/EK rendelet ( 2 ) 7. cikkének (1) bekezdése alapján idő előtti megvalósítást állapítson meg (a továbbiakban: az idő előtti megvalósítás tilalma). Ennél is fontosabb, hogy az idő előtti megvalósítás tilalmának pontos hatálya hogyan határozható meg?
3.
A jelen eljárásban felhozott rövid, ugyanakkor lényeges kérdések a Bíróság ítélkezési gyakorlatában eddig megválaszolatlanok maradtak.
4.
A Bíróságnak e kérdések elbírálása során meg kell majd vizsgálnia, hogy az idő előtti megvalósítás tilalmának az ex ante összefonódás‑ellenőrzés eredményes megvalósításának biztosítása céljából a 139/2004 rendeletben rögzített összefonódási szabályok tárgyi hatályán túl kell‑e terjednie.
5.
A következőkben kifejtem, hogy meggyőződésem szerint az idő előtti megvalósítás tilalmának hatályát miért szükséges egyértelműen körülhatárolni, és ennek leghatékonyabb módja miért a negatív meghatározás, vagyis annak meghatározása, hogy mi nem tartozik a 139/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.
I. Jogi háttér
A. A 139/2004 rendelet
6.
A 139/2004 rendelet 1. cikkének („Hatály”) (1) bekezdése alapján „e rendelet minden […] [uniós] léptékű összefonódásra vonatkozik”.
7.
A 139/2004 rendelet 3. cikke („Az összefonódás fogalmának meghatározása”) szerint:
„(1) Vállalkozások összefonódása jön létre, ha az irányítás tartósan megváltozik a következőkből eredően:
a)
két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás vagy vállalkozásrész összeolvad; vagy
b)
egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás akár értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett.
(2) Az irányítást olyan jogok, szerződések vagy más egyéb eszközök alapozzák meg, amelyek akár külön‑külön, akár együttesen és a kapcsolódó jogi és ténybeli megfontolásokra tekintettel lehetőséget adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására, különösen:
a)
a vállalkozás eszközei egészének vagy részének tulajdonjoga vagy használati joga révén;
b)
olyan jogok vagy szerződések révén, amelyek meghatározó befolyást biztosítanak egy vállalkozás testületeinek összetétele, szavazása vagy döntései felett.
(3) Az irányítást olyan személyek vagy vállalkozások szerzik meg, amelyek:
a)
ezen jogok tulajdonosai vagy ezen szerződések kedvezményezettjei; vagy
b)
noha nem tulajdonosai ezen jogoknak, illetve nem kedvezményezettjei ezen szerződéseknek, de jogukban áll a belőlük származó jogok gyakorlása.
[…]”
8.
A 139/2004 rendelet 4. cikkének („Az összefonódások előzetes bejelentése és a bejelentés előtti áttétel a bejelentő felek kérelmére”) (1) bekezdése így szól:
„Az e rendeletben megjelölt, [uniós] léptékű összefonódásokat a Bizottságnál az összefonódás végrehajtását megelőzően, a megállapodás megkötését, a nyilvános ajánlat közzétételét, vagy az irányítást megalapozó részesedés megszerzését követően kell bejelenteni.
A bejelentés akkor is lehetséges, ha az érintett vállalkozások bizonyítják a Bizottságnak jóhiszemű szerződéskötési szándékukat, vagy nyilvános ajánlat esetén az ajánlattételi szándék nyilvános közzétételekor, feltéve hogy a szándékolt megállapodás vagy nyilvános ajánlat [uniós] léptékű összefonódást eredményez.
E rendelet alkalmazásában a »bejelentett összefonódás« kifejezés vonatkozik a második albekezdésnek megfelelően bejelentett, szándékolt összefonódásokra is. E cikk (4) és (5) bekezdésének alkalmazásában, az »összefonódás« kifejezés magában foglalja a második albekezdés szerinti értelemben vett szándékolt összefonódásokat is.”
9.
A 139/2004 rendelet 7. cikke („Összefonódások felfüggesztése”) a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az 1. cikkben meghatározott [uniós] léptékű […] összefonódás nem valósulhat meg bejelentése előtt, vagy míg […] [a Bizottság] a közös piaccal összeegyeztethetőnek nem nyilvánította.
[…]
(3) A Bizottság kérelemre mentesíthet az (1) vagy (2) bekezdés által meghatározott kötelezettségek alól. A mentesítés iránti kérelemnek indokolást kell tartalmaznia. A kérelemről való döntés során a Bizottság figyelembe veszi többek közt a felfüggesztés hatásait az összefonódással érintett egy vagy több vállalkozásra, vagy harmadik személyre, és azt, hogy az összefonódás mennyiben fenyegeti a versenyt. A hatékony verseny feltételeinek biztosítása érdekében a mentesítést feltételekhez és kötelezettségekhez lehet kötni. A mentesítést kérelmezni, és megadni bármikor, még a bejelentés megtétele előtt vagy az ügylet után is lehet.
[…]”
10.
A 139/2004 rendelet 8. cikke („A Bizottság határozathozatali hatásköre”) alapján:
„[…]
(4) Amennyiben a Bizottság azt állapítja meg, hogy az összefonódás:
a)
már megvalósult, és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánították; vagy
b)
egy, […] határozathoz fűzött feltétel megsértésével valósult meg, […],
a Bizottság:
–
kötelezheti az érintett vállalkozásokat az összefonódás megszüntetésére, különösen az összeolvadás megszüntetésével vagy az összes megszerzett részesedés és eszköz értékesítésével, hogy ily módon visszaállítsák az összefonódás megvalósulása előtt fennálló helyzetet; amennyiben az összefonódás megvalósulása előtt fennálló helyzet helyreállítása nem lehetséges az összefonódás megszüntetésén keresztül, a Bizottság bármilyen egyéb intézkedést meghozhat, amely alkalmas az összefonódás előtt fennálló helyzet lehető legnagyobb mértékű helyreállítására,
–
elrendelhet bármilyen egyéb megfelelő intézkedést, hogy biztosítsa, hogy az érintett vállalkozások az összefonódást megszüntessék vagy a határozatában előírt helyreállító intézkedéseket megtegyék.
[…]
(5) A Bizottság a hatékony verseny feltételeinek helyreállítására vagy megóvására alkalmas ideiglenes intézkedéseket rendel el, amennyiben az összefonódás:
a)
a 7. cikket megszegve valósult meg, és még nem hoztak határozatot a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően;
[…]
c)
már megvalósult, és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánították.
[…]”
B. A nemzeti jog
11.
A Konkurrenceloven ( 3 ) (versenytörvény) 12c. szakasza így szól:
„(1) A Konkurrence‑ og Forbrugerstyrelsen [versenyfelügyeleti és fogyasztóvédelmi hatóság; a továbbiakban: KFST] döntést hoz arról, hogy az összefonódás jóváhagyható‑e, vagy tilalom alá esik.
(2) Az az összefonódás, amely nem korlátozza jelentősen a hatékony versenyt különösen azáltal, hogy erőfölényes helyzetet hoz létre vagy azt erősíti, jóváhagyásra kerül. Azt az összefonódást, amely jelentősen korlátozza a hatékony versenyt különösen azáltal, hogy erőfölényes helyzetet hoz létre vagy azt erősíti, meg kell tiltani.
[…]
(5) Az az összefonódás, amely a jelen törvény hatálya alá esik, nem hajtható végre azt megelőzően, hogy azt megfelelően bejelentették, vagy ameddig azt a [KFST] az (1) bekezdés szerint jóvá nem hagyta. […]
[…]”
12.
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a 12c. szakaszt létrehozó jogszabálymódosítást kísérő magyarázó preambulumbekezdések értelmében a dán összefonódás‑ellenőrzési rendelkezések a 139/2004 rendelet összefonódás‑ellenőrzési rendelkezésein alapulnak, és azokat mind az „összefonódások” fogalmának meghatározását és tartalmát, mind pedig az idő előtti megvalósítás tilalmát illetően e rendeletnek megfelelően kell értelmezni.
II. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13.
A KPMG Statsautoriseret Revisionspartnerselskab, a Komplementarselskabet af 1. januar 2009 Statsautoriseret Revisionsaktieselskab és a KPMG Ejendomme Flintholm K/S (a továbbiakban együtt: KPMG DK) és az Ernst & Young P/S, az Ernst & Young Europe LLP, az Ernst & Young Godkendt Revisionsaktieselskab, az Ernst & Young Global Limited, valamint az EYGS LLP cég (a továbbiakban együtt: EY) a 2013. november 18‑án egyrészről a KPMG DK, másrészről pedig az EY által kötött összefonódási megállapodás révén (a továbbiakban: összefonódási megállapodás) az összefonódás mellett döntöttek.
14.
Az összefonódási megállapodás megkötésekor mind a KPMG DK, mind pedig az EY az audit és számviteli szolgáltatások dániai piacán aktívan tevékenységet folytató audit cégek voltak. Egy 2010. február 15‑én aláírt együttműködési megállapodás (a továbbiakban: együttműködési megállapodás) révén a KPMG DK tagja volt egy független nemzetközi audit céghálózatnak, a KPMG International Cooperative‑nak (a továbbiakban: KPMG International).
15.
Az együttműködési megállapodás kizárólagos jogot biztosított a résztvevők számára arra, hogy nemzeti szinten a KPMG hálózatába tartozzanak, és hogy a KPMG International védjegyeit marketing célokból felhasználják. Az együttműködési megállapodás továbbá szabályokat tartalmaz az ügyfelek elosztására, a más területről érkező ügyfelek kötelező kiszolgálására, valamint éves ellentételezést az együttműködésben való részvételért. Az együttműködési megállapodás előfeltétele, hogy a KPMG hálózatban résztvevő audit cégek nem létesíthetnek egymással semmikor partnerséget/közös vállalkozást vagy ezekhez hasonló jogviszonyt.
16.
Az összefonódási megállapodás alapján a KPMG DK‑nak azt követően, hogy aláírta az összefonódási megállapodást, haladéktalanul fel kellett mondania a KPMG Internationallel kötött megállapodását, annak érdekében, hogy kiléphessen ez utóbbival való együttműködésből, abból a célból, hogy helyette az EY‑vel fonódjon össze és az EY csoport része lehessen.
17.
Nem képezi vita tárgyát, hogy az összefonódási megállapodást be kellett jelenteni, mivel az EY megszerezte volna a KPMG DK feletti irányítást, és a résztvevő vállalkozások forgalma meghaladta a dán versenyszabályokban meghatározott számszerű határértéket.
18.
A KPMG DK, miután 2013. november 18‑án aláírta az EY‑vel az összefonódási megállapodást, 2014. szeptember 30‑i hatállyal felmondta az együttműködési megállapodást először telefonon a KPMG International igazgatótanácsának elnökénél, majd ezt követően 2013. november 18‑án kelt és a KPMG Internationalnek címzett levelével. Az együttműködési megállapodás tényleges felmondásának vizsgálata nem tartozott a versenyhatóság hatáskörébe.
19.
Az összefonódási megállapodás megkötését 2013. november 19‑én hozták nyilvánosságra. Ettől az időponttól az összefonódás jóváhagyásáig számos esemény történt.
20.
2013. november 20‑án a KPMG International egy, az online B lapban megjelent cikkben bejelentette szándékát arra, hogy jelen maradjon a dán piacon. A KPMG International úgy határozott, hogy új audit vállalkozást hoz létre Dániában. A KPMG International együttműködési megállapodást is kötött egy adótanácsadó céggel annak ellenére, hogy az együttműködési megállapodás a KPMG DK‑val még hatályban volt, és az együttműködés folytatódott a felmondási nyilatkozat ellenére.
21.
Továbbá a KPMG DK egyes audit ügyfelei, így a két legnagyobb ügyfél, a Carlsberg és a Maersk csoport, javasolta közgyűlésének az audit cégük leváltását, hogy a 2014‑es számviteli évben az audit cégük a KPMG International legyen. Hasonlóképpen más vállalkozások úgy határoztak, hogy a KPMG DK‑tól más audit cégekhez váltanak ezen időszak során. A vállalkozások rendes közgyűlésüket legtöbbször kora tavasszal tartják, mivel a vállalkozások általában a naptári évet tekintik számviteli évüknek, és mivel a dán cégjog szerint az auditort a rendes közgyűlésen kell kiválasztani.
22.
A KPMG DK és az EY az összefonódási megállapodás nyilvánosságra hozatalát követően haladéktalanul megindította az előzetes bejelentési eljárást annak érdekében, hogy megkapják a jóváhagyást az összefonódáshoz, az első tájékozódási célú kapcsolatfelvételre a KFST‑vel 2013. november 21‑én került sor.
23.
A bejelentés első tervezetét 2013. december 13‑án küldték meg a KFST‑nek, a bejelentés 2014. február 7‑én vált teljessé, és az összefonódás jóváhagyására 2014. május 28‑án került sor a Konkurrencerådet (versenytanács) beleegyezésével. Miután a versenytanács beleegyezett az összefonódásba, a KPMG DK és a KPMG International megállapodott az együttműködés 2014. június 30‑i hatállyal történő lezárásáról.
24.
2014. december 17‑én a versenytanács határozatot hozott, megállapítva, hogy a KPMG DK megsértette a versenytörvény 12c. szakaszának (5) bekezdésében meghatározott, az idő előtti megvalósításra vonatkozóan tilalmat, amikor 2013. november 18‑án, vagyis az összefonódási megállapodásban foglaltak szerint még azelőtt nyilatkozott a KPMG Internationallel való együttműködési megállapodás felmondásáról, hogy a versenytanács jóváhagyta volna az összefonódást (a továbbiakban: megtámadott határozat).
25.
A megtámadott határozat az eset körülményeinek a KFST által elvégzett átfogó értékelésén alapul. A KFST ugyanakkor különös hangsúlyt fektetett arra a tényre, hogy a megállapodás felmondása i. kifejezetten az összefonódáshoz kapcsolódott, ii. nem visszavonható és iii. a piacra hatást gyakorolni képes volt a felmondás bejelentése és az összefonódás jóváhagyása közötti időszakban, habár kimondta azt is, hogy e három kitétel nem kimerítő.
26.
A potenciális piaci hatások vonatkozásában a megtámadott határozat rögzítette, hogy a jelzett piaci hatásokhoz számos körülmény vezethetett, beleértve annak tényét is, hogy nem volt lehetőség a piaci reakciók hátterének pontos megállapítására, de mivel a versenytanács véleménye szerint a felmondás magában hordozta a piaci hatások kiváltásának lehetőségét, és mivel így az a megvalósításhoz kapcsolódó lépés volt, nem volt szükséges bizonyítani a felmondás bármilyen tényleges hatását.
27.
Az Ernst & Young P/S (a továbbiakban: Ernst & Young) nem értett egyet a megtámadott határozattal, ezért 2015. június 1‑jén a határozat megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróságnál. A kérdést előterjesztő bíróság ebben az összefüggésben rögzíti, hogy az alapeljárás kimenetele kihatással van a lehetséges bírságok mértékére is, mivel 2015. június 11‑én az ügyet a KFST a Statsanklager for Særlig Økonomisk og International Kriminalitet (súlyos gazdasági és nemzetközi bűncselekményekért felelős ügyész) elé terjesztette, kérve annak a büntetőjogi rendelkezések alapján történő kivizsgálását.
28.
Mivel a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei merültek fel a 139/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének helyes értelmezését illetően, a versenytörvény 12c. szakasza (5) bekezdésének ennek megfelelő értelmezése érdekében úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
Milyen feltételeket kell alkalmazni annak megítélésekor, hogy egy vállalkozás magatartása vagy cselekménye a 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom ([az idő előtti megvalósítás tilalma]) hatálya alá essen, és a 7. cikk (1) bekezdése szerinti megvalósítási magatartásnak előfeltétele‑e, hogy a magatartás részben vagy egészben, ténylegesen vagy jogilag részét képezze a tényleges irányításban bekövetkező változásnak vagy az érintett vállalkozások további tevékenysége összefonódásának, amely – feltéve, hogy a számszerű határértéket elérik – a bejelentési kötelezettséget keletkezteti?
2)
Minősülhet‑e valamely együttműködési megállapodásnak a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló azon felmondása, amelynek bejelentésére az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt körülmények között kerül sor, megvalósítási intézkedésnek, amelyre alkalmazni kell a 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalmat, és ha igen, milyen feltételeket kell alkalmazni a határozat meghozatala során?
3)
Van‑e annak bármiféle jelentősége a 2. kérdés megválaszolása során, hogy a felmondás kiváltott‑e versenyjogi szempontból jelentőséggel bíró piaci hatásokat?
4)
Amennyiben a 3. kérdésre igenlő válasz adandó, tisztázásra szorul, hogy milyen szempontokat és a valószínűség milyen fokát kell figyelembe venni annak elbírálásakor, hogy az adott ügyben a felmondás okozott‑e ilyen piaci hatásokat, beleértve annak a lehetőségnek a jelentőségét, hogy e hatásokat kiválthatták más körülmények is.”
29.
Az írásbeli szakaszban az Ernst & Young, a dán kormány és a Bizottság nyújtott be észrevételeket. E felek a 2017. november 15‑i tárgyaláson szóbeli észrevételt is előterjesztettek.
III. Elemzés
A. A Bíróság hatásköréről
30.
A Bizottság írásbeli észrevételeiben megkérdőjelezi, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezne az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések értelmezésére akkor is, ha a 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése az alapügyben fennálló helyzetre közvetlenül nem vonatkozik. Pontosabban a Bizottság azt vonja kétségbe, hogy az EUMSZ 267. cikken alapuló hatáskör biztosításához elegendő lenne az, ha a nemzeti jogszabályok előkészítő munkái utalnak a szóban forgó rendeletre.
31.
A Bíróság a Dzodzi ítéletből ( 4 ) következő számos ítéletében megállapította annak szükségességét, hogy a nemzeti bíróságok a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az uniós jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák őket. Ezt a megközelítést a Bíróság legutóbb az Allianz Hungária Biztosító és társai ( 5 ) ítéletben erősítette meg. Következésképpen a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ugyan az uniós jog hatálya alá, ám amelyekben a jogalkotó úgy döntött, hogy a belső jogi helyzeteket ugyanúgy kell kezelni, mint az uniós jog hatálya alá tartozókat. ( 6 )
32.
Ezért arra következtetek, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Sø‑ og Handelsretten (tengerészeti és kereskedelmi bíróság, Dánia) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdések megválaszolására.
B. Az ügy érdeméről
1. Bevezető észrevételek
33.
Anélkül, hogy szándékomban állna prejudikálni abban a kérdésben, hogy szükség van‑e az összefonódások előzetes bejelentésére, emlékeztetni kívánok arra, hogy számos jogrendszerben nem létezik az idő előtti megvalósítás (nemzeti) tilalma. Az Európai Unión belül például nyilvánvalóan ez a helyzet Olaszországban, ( 7 ) Lettországban ( 8 ) és az Egyesült Királyságban (ahol a bejelentés ráadásul „önkéntes” bejelentésként van megjelölve). ( 9 )
34.
Uniós szinten az eredeti összefonódás‑ellenőrzési rendelet az idő előtti megvalósítás tilalmát kizárólag az összefonódás bejelentését követő háromhetes időszakra írta elő. E tilalmat a Bizottság határozattal meghosszabbíthatta. ( 10 )
35.
Ez azt mutatja, hogy bár az idő előtti megvalósítás tilalma hasznos lehet, azt az összefonódás‑ellenőrzés nélkülözhetetlen eszközének minősíteni – ahogyan azt a Bizottság teszi – túlzottnak tűnhet. Az idő előtti megvalósítás tilalmának funkciója egyszerűen az, hogy a vállalkozásokat visszatartsa az összefonódások idő előtti, a versenyhatóságok által végzett értékelés folyamatban léte alatt történő megvalósításától, és hogy csökkentse annak kockázatát, hogy az összefonódást meg nem történtté kelljen tenni, amennyiben azt a Bizottság nem hagyja jóvá. Másként megfogalmazva, az idő előtti megvalósítás tilalma lényegében az érintett vállalkozásokra telepíti az összefonódásnak a versenyhatósági értékelés befejezéséig történő késleltetésével összefüggő pénzügyi terhet, ahogyan az összefonódás jogellenes idő előtti megvalósítása esetén az összefonódás esetlegesen szükséges megszüntetésével járó pénzügyi kockázatot is.
36.
A 139/2004 rendeleten alapuló, idő előtti megvalósítás tilalma korlátjainak felderítése során ezeket a jellemzőket szem előtt kell tartani. Az uniós összefonódási szabályok alapján ugyanis az összefonódások előzetes és utólagos, a 139/2004 rendelet 7. és 8. cikkében foglalt szabályozása közti kapcsolatot a Bíróság teljeskörűen még nem tisztázta.
37.
Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket illeti, azok kettesével kezelhetők. Egyrészről az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés is az idő előtti megvalósítás tilalmának hatályával és e hatály meghatározásának módjával kapcsolatos (a második kérdés konkrétan arra irányul, hogy ez a tilalom az alapügyben fennáll‑e). Másrészről az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdés konkrétabb. Mindkét kérdés középpontjában az áll, hogy az idő előtti megvalósítás szempontjából az esetleges piaci hatások lényegesek‑e, beleértve azt is, hogy az ilyen hatások bizonyítása céljából mely feltételek alkalmazhatók, és hogy e tekintetben a versenyhatóságnak a szóban forgó tilalom esetleges megszegésének kivizsgálása során milyen bizonyítási küszöböt kell elérnie.
2. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés
38.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kéri a Bíróságtól, hogy tisztázza a 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében rögzített, idő előtti megvalósítás tilalmának hatályát, valamint azt, hogy a vállalkozások cselekményeire e rendelkezés milyen feltételek esetén vonatkozik. Pontosabban a kérdést előterjesztő bíróság azzal kapcsolatban kér iránymutatást, hogy az alapügyben szóban forgó, jogsértést megállapító határozatban a dán versenyhatóság által alkalmazott konkrét feltételekre utalással hogyan határozható meg az idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya.
a) Az előzetes döntéshozatali eljárásban részt vevő felek észrevételei
39.
Egyrészt az Ernst & Young álláspontja szerint az összefonódás‑ellenőrzési szabályok, különösen pedig az idő előtti megvalósítás tilalma kizárólag valamely bejelenthető összefonódás részét képező intézkedések körére vonatkoznak. Ezzel szemben az idő előtti megvalósítás tilalmának hatályán kívül eső intézkedések versenyre gyakorolt esetleges hatását az EUMSZ 101. és 102. cikk alapján kell értékelni. A Törvényszék Aer Lingus Group kontra Bizottság ( 11 ) ügyben hozott ítéletére hivatkozással az Ernst & Young úgy érvel, hogy az „összefonódás” fogalma a Bizottság összefonódás‑ellenőrzési szabályai szerinti hatáskörének sarokköve, ezért az idő előtti megvalósítás tilalma nem rendelkezhet olyan hatállyal, amely eltér e fogalom hatályától vagy épp túlterjeszkedik annak hatályán. Az Ernst & Young álláspontja szerint az idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya alá tartozó összes intézkedés irányítás átruházásához kapcsolódik.
40.
Másrészt a Törvényszék Electrabel kontra Bizottság ( 12 ) ügyben hozott ítéletére hivatkozással a dán kormány és a Bizottság az összefonódási szabályokban előírt előzetes ellenőrzés rendszerére és arra helyezik a hangsúlyt, hogy az összefonódás elutasítása esetén előfordulhat, hogy a megvalósítást megelőző helyzet nem állítható helyre.
41.
A dán kormány közelebbről azzal érvel, hogy az idő előtti megvalósítás tilalma nem korlátozódhat olyan intézkedésekre, amelyek önmagukban a tényleges irányításban bekövetkező változással vagy a felek tevékenységeinek összefonódásával járnak, hanem minden olyan intézkedésre vonatkoznia kell, amely a körülményekre tekintettel alkalmas arra, hogy korlátozza vagy megnehezítse az összefonódások hatékony előzetes ellenőrzését. A dán kormány ugyanakkor úgy véli, hogy a belföldi előkészítő lépéseket ki kell zárni az idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya alól, ha azok az összefonódás versenyhatóságok általi jóváhagyása szempontjából nem relevánsak és egyébként sem válthatnak ki strukturális piaci hatásokat.
42.
Hasonlóképpen, a 139/2004 rendelet (34) preambulumbekezdésére ( 13 ) utalással a Bizottság úgy érvel, hogy ahhoz, hogy valamely intézkedést az összefonódásoknak az említett rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján történő megvalósításának lehessen tekinteni, nem előfeltétele az, hogy a szóban forgó intézkedés egészben vagy részben, jogilag vagy ténylegesen részét képezze a tényleges irányításban bekövetkező változás folyamatának. A Bizottság úgy véli, hogy az összefonódás részleges megvalósítására többek között olyan intézkedések esetében kerül sor, amelyek i. az irányításban bekövetkező változást eredményező eljárás során megtett előkészítő lépések, vagy ii. az irányítást megszerző fél számára lehetővé teszik, hogy a megcélzott vállalkozás szervezete vagy piaci magatartása felett befolyást szerezzen, vagy iii. egyébként megvalósítják az összefonódás hatásait vagy jelentősen érintik a fennálló versenyhelyzetet.
b) Bevezető megjegyzések
43.
Tudomásom szerint a Bíróság eddig kifejezetten nem döntött 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő, idő előtti megvalósítás tilalma hatályának kérdésében, következésképpen pedig a Bizottság e rendelkezésnek való megfelelés nyomon követésére irányuló hatásköréről sem. Ezt érdemes megjegyezni, mivel a Bizottság által nemrégiben kiszabott bírságok legkevésbé sem voltak jelentéktelenek. ( 14 ) Úgy tűnik, hogy a bírósági felülvizsgálat említett hiánya lehetővé tette a Bizottság számára, hogy szabályozási tevékenységét továbbra is ellenőrizetlenül folytassa. A jelen ügyben a Bizottság azt is javasolja, hogy a Bíróság ne állapítson meg olyan feltételt, amely a Bizottság nyomon követési hatáskörének korlátozására irányulna.
44.
Általánosságban véve egyetértek a Bizottsággal abban, hogy nem lenne eredményes, ha a Bíróság az idő előtti megvalósítás tilalmának esetlegesen hatálya alá tartozó valamennyi lehetséges intézkedés megragadásának céljából a feltételek általános és kimerítő jellegű felsorolását részletesen rögzítené. Az idő előtti megvalósítás tilalmának ilyen pozitív jellegű meghatározása azzal a kockázattal járhatna, hogy a Bíróság egyes intézkedéseket kizár a tilalom hatálya alól, ezáltal pedig a jövőbeni ügyek kimenetelét előre meghatározhatná oly módon, amely mind a Bizottság szabályozói tevékenységét, mind pedig e tevékenység Bíróság által végzett felülvizsgálatát sérthetné. Amennyiben ugyanis a Bíróság bizonyos feltételek alkalmazását az idő előtti megvalósítás tilalma hatályának pozitív jellegű körülhatárolása céljából jóváhagyná, e tilalom hatályát még korlátozhatná is, ha az említett feltételeket szisztematikusan és akként alkalmaznák, hogy eleve meghatározóak legyenek.
45.
Az idő előtti megvalósítás tilalmának negatív meghatározása előnyösebb. Ehhez a Bíróságnak meg kell határoznia a tilalom hatálya alá nem tartozó intézkedéseket, amelynek révén az érintett vállalkozások számára fokozott jogbiztonságot hoz létre, ugyanakkor pedig fenntartja az eredményes összefonódás‑ellenőrzéshez szükséges rugalmasságot.
46.
E kérdés részletesebb kifejtését megelőzően először szemléltetni fogom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előadott feltételek önmagukban miért nem határolják körül az idő előtti megvalósítás tilalmának hatályát, mivel mindhárom javasolt feltétel eredendően hiányos. Az elemzés további részében az idő előtti megvalósítás tilalma hatályának körülhatárolása során figyelembe veendő megfontolásokat fogom rögzíteni.
c) A nemzeti határozatban szereplő három feltétel
47.
A kérdést előterjesztő bíróság az alapügyben szóban forgó határozatban a dán versenyhatóság által alkalmazott három feltételre hivatkozott annak tisztázása céljából, hogy milyen intézkedéstípusok tartoznak az idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya alá. A szóban forgó intézkedés ennek megfelelően i. kifejezetten az összefonódáshoz kapcsolódik, ii. nem visszavonható és iii. a piacra hatást gyakorolni képes.
48.
Az összefonódáshoz való kifejezett kapcsolódás az idő előtti megvalósítás tilalmának előfeltétele, nem pedig alkalmazási feltétele. E feltétel alkalmazása ezért nem pusztán jogszerű. A feltétel alkalmazása kötelező. ( 15 )
49.
Az összefonódáshoz való kifejezett kapcsolódás feltételének alkalmazása megkönnyítheti egyes, valamely összefonódás megvalósításával egyértelműen össze nem függő intézkedések kizárását. Valójában azonban nem képez hozzáadott értéket, mivel annak hiányában a 139/2004 rendeleten alapuló bizottsági hatáskörök nem lennének alkalmazandók. ( 16 )
50.
Másrészt az idő előtti megvalósítás tilalmának szempontjából számomra nem tűnik relevánsnak az, hogy valamely összefonódást állítólagosan idő előtt megvalósító intézkedés visszavonhatatlan‑e. Amennyiben jelentőséget tulajdonítanék maga az intézkedés visszavonhatatlanságának, ez a jelen ügyben nem csak abban a kérdésben jelentene spekulációt, hogy vajon a KPMG DK újra fel tudja‑e éleszteni a kapcsolatát a KPMG Internationallel, hanem az idő előtti megvalósítás tilalmát is elválasztaná attól, amit átmenetileg fel kíván függeszteni, jelesül az összefonódástól.
51.
Ennél is fontosabb, hogy a 139/2004 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének a) és c) pontja alapján a Bizottság elrendelheti a valamely összefonódást idő előtt megvalósító intézkedések visszavonását. Ellentmondásos lenne, hogy a Bizottságot ilyen hatáskör illesse meg, ha az idő előtti megvalósítás tilalmának alkalmazása attól függene, hogy valamely intézkedés visszavonhatatlan‑e.
52.
Az intézkedés visszavonhatatlansága inkább akkor lehet fontos tényező a versenyhatóság számára, amikor a 139/2004 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján az idő előtti megvalósítás tilalma alól történő mentesítés iránti kérelmet vizsgál. ( 17 )
53.
Végezetül, ami a piacra történő hatásgyakorlás képességét illeti, álláspontom szerint ez a feltétel sem bír jelentőséggel az idő előtti megvalósítás tilalma hatályának meghatározása során.
54.
Először is, a kereskedelmi intézkedések szinte mindig gyakorolnak valamiféle hatást a piacra. Amennyiben a piacra történő hatásgyakorlás puszta képessége elegendő lenne az idő előtti megvalósítás tilalmának alkalmazásához, e feltétel szinte rendszeresen teljesülne, így kiüresedne. Fordítottan, ha a javasolt feltétel ehelyett a tényleges piaci hatásokon alapulna, az idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya túl szűknek bizonyulhatna.
55.
Másodszor, a piaci hatásokkal kapcsolatos feltétel lényegében az összefonódás jóváhagyása iránti kérelem érdemével vágna egybe. Amennyiben az ilyen feltétel releváns lenne, az idő előtti megvalósítás tilalma valójában egyfajta automatikus jogsértés‑megszüntetési eljárásra emlékeztetne, amely azon alapul, hogy az összefonódást állítólagosan megvalósító intézkedés a piacra hatást gyakorol‑e. Az ilyen megközelítés azzal a kockázattal járna, hogy az idő előtti megvalósítás tilalma az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését szolgálná. E megközelítés a Bizottságot a 139/2004 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján megillető azon hatáskört is feleslegessé tenné, amelynek értelmében a Bizottság a hatékony verseny feltételeinek helyreállítására vagy megóvására alkalmas ideiglenes intézkedéseket rendel el az idő előtti megvalósítás tilalmának megszegése esetén.
56.
Végezetül, az idő előtti megvalósítás tilalmának a piacra történő hatásgyakorlás (képességétől) való függővé tétele esetén figyelmen kívül maradna az említett, vállalkozások által bizonyossággal el nem végezhető gazdasági értékelés összetettsége. Ez az oka annak, hogy a 139/2004 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy mentesítést adjon az idő előtti megvalósítás tilalma alól, amennyiben az intézkedés nem fenyegeti súlyosan a versenyt.
57.
Összefoglalva, a javasolt feltételek egyike sem tűnik hasznosnak az idő előtti megvalósítás tilalma hatályának meghatározása szempontjából. A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott három feltétel ugyanis mind jó példája annak, hogy a Bíróság miért ne bocsátkozzon az idő előtti megvalósítás tilalmának megszegéséhez vezető releváns feltételek pozitív felsorolásába.
58.
A következőkben részletesebben kifejtem, hogy 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatályának körülhatárolása céljára miért megfelelőbb a negatív meghatározás.
d) A 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésén alapuló idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya
59.
A 139/2004 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése alapján a rendelet, azon belül valamely összefonódás felfüggesztésének a 7. cikk (1) bekezdésén alapuló kötelezettsége az uniós léptékű (vagy a rendelethez hasonló nemzeti jogszabályok esetében az adott küszöbértéket elérő) összefonódásokra vonatkozik. Míg a rendelet 1. cikkének (2) bekezdése választ ad arra a kérdésre, hogy valamely összefonódás uniós léptékű‑e, magára az „összefonódás” fogalmára a 3. cikk az irányadó.
60.
Pontosabban a 139/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján az összefonódás előfeltétele, hogy összeolvadás vagy felvásárlás eredményeként „az irányítás tartósan [megváltozzon]”. A rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján magát az „irányítást”„olyan jogok, szerződések vagy más egyéb eszközök” alapozzák meg, „amelyek akár külön‑külön, akár együttesen és a kapcsolódó jogi és ténybeli megfontolásokra tekintettel lehetőséget adnak egy vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására.” Ezenfelül a rendelet 3. cikkének (3) bekezdése alapján az „irányítás” olyan dolog, amelyet „megszereznek”. Végül a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján különösen a felvásárlások esetében az irányítás „közvetlen vagy közvetett” lehet.
61.
Ami a 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését illeti, e rendelkezés a rendelet 1. cikkében meghatározott uniós léptékű „összefonódásra” utal, amely összefonódás nem valósulhat meg bejelentése előtt, vagy míg azt a Bizottság jóvá nem hagyta.
62.
Így az „összefonódás” fogalma az idő előtti megvalósítás tilalma szempontjából kulcsfontosságú. E tilalom az említett fogalom vagy – tágabb értelemben – valamely (megcélzott) vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlása lehetőségének eredménye. ( 18 ) Az összefonódást megelőző intézkedések ennek megfelelően az idő előtti megvalósítás tilalmának hatályán kívül esnek.
63.
A Bizottság érvelése szerint ugyanakkor az idő előtti megvalósítás tilalmának az összefonódások részleges és teljes körű megvalósítására is ki kell terjednie. Noha a tilalom az összefonódásokat megelőző, pusztán belső előkészítő intézkedésekre nem vonatkozhat, ( 19 ) az összefonódásokhoz szorosan kapcsolódó intézkedésekre alkalmazni kell e tilalmat. Amint azt a jelen ügy is példázza, a jogszerű előkészítő intézkedések és a részleges megvalósítás közötti különbségtétel jelenti a nehézséget.
64.
E tekintetben a Törvényszék megállapította, hogy bizonyos körülmények között a Bizottság az összefüggő ügyletek egy csoportját egyetlen összefonódási műveletnek tekintheti, amennyiben ezen ügyletek annyira szorosan összefüggenek, hogy egyiket sem hajtották volna végre a másik nélkül, és ennek végeredményeként egy vagy több vállalkozás közvetlenül vagy közvetetten gazdasági ellenőrzést szerez egy vagy több vállalkozás tevékenysége felett. ( 20 ) Az „összefonódás” fogalmának kezelése során e fokozatos vagy összevont megközelítést támasztja alá a 139/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfogalmazása, amely közvetett (tényleges) irányításra utal. ( 21 ) Az összefonódási szabályoknak az összefüggő ügyletek mesterséges előidézésével történő megkerülésének megelőzése érdekében e megközelítés alkalmazása indokolt. Azt azonban, hogy az összefonódással kapcsolatos szabályokat mesterségesen megkerülték‑e vagy sem, esetről esetre kell meghatározni. Pusztán az, hogy számos ügylet összefügghet egymással, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezen ügyletek egyetlen összefonódásnak minősülnek. ( 22 )
65.
Ezzel szemben valamely intézkedés nem tartozhat automatikusan az idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya alá pusztán amiatt, hogy az adott intézkedés összefonódáshoz vezető folyamatban történt. Amíg az intézkedés a megcélzott vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlása lehetőségének megszerzését ténylegesen eredményező intézkedéseket megelőzi és azoktól elválasztható, nem tartozhat az idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya alá, következésképpen arra a Bizottság e tilalomnak való megfeleléssel kapcsolatos hatásköre nem vonatkozik.
66.
Ezen állásponttal szemben érvként felhozható, hogy hatékonysági megfontolásokból az idő előtti megvalósítás tilalma nem értelmezhető megszorítóan és hogy – ismételten csak elővigyázatosságból – e tilalom hatályának, mint az „összefonódás” és „megvalósítás” összetett termékének az „összefonódás” fogalmánál szélesebb körűnek kell lennie. Ez az álláspont láthatólag szorosan kapcsolódik a dán kormány és a Bizottság által előadott érvekhez. Az Aer Lingus Group kontra Bizottság ügyben ( 23 ) hozott ítélet némileg alátámasztja ezt az álláspontot. A Törvényszék megállapította, hogy „az olyan [kisebbségi részesedés] megszerzése, amely mint olyan nem biztosítja a [139/2004 rendelet] 3. cikke értelmében vett irányítást, az említett rendelet 7. cikkének hatálya alá tartozhat”, ezzel pedig az idő előtti megvalósítás tilalmát láthatóan elválasztotta az „összefonódás” fogalmától.
67.
Ugyanakkor a fenti megállapítás összefüggéseit vizsgálva látható, hogy a Törvényszék az említett ítélet 82. pontjában a 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése helyett a 7. cikk (2) bekezdésében rögzített, idő előtti megvalósítás tilalma alóli mentesítést elemezte. A Törvényszék ezt követően a 83. pontban a fent idézett általános kijelentést anélkül tette meg, hogy a bizottsági megközelítés általa történő értelmezésének összefoglalásán kívül bármely más magyarázatot adott volna. E kijelentés hatálya ezért valamelyest homályos. A szóban forgó kijelentés mindenesetre nem összeegyeztethető az ítélet 84. és 85. pontjában az ügy körülményeivel kapcsolatban ezt követően levont – általam is osztott – következtetéssel, amely szerint valamely kisebbségi részesedés megszerzése általánosságban véve nem tekinthető az összefonódás olyan részleges megvalósulásának, amely a rendelet 8. cikke (4) vagy (5) bekezdésének alapján elfogadott intézkedést vonhat maga után. ( 24 )
68.
Emellett álláspontom szerint a 139/2004 rendelet 7. cikkén alapuló, idő előtti megvalósítás tilalma hatályának az „összefonódás” fogalmától elválasztott értelmezése olyan szürke zónát hozna létre, amelybe beletartoznának bizonyos olyan intézkedések, amelyek noha az összefonódás keretén belül vannak, önmagukban és jellegükből fakadóan az irányítás átruházásával szétválaszthatatlanul nem függenek össze. Ha azonban az említett szürke zóna túlmutatna az „összefonódás” fogalmán, ez azt jelentené, hogy a tilalom túlterjeszkedik a rendeletnek az 1. cikkben rögzített hatályán. Ez nem lenne elfogadható.
69.
Emellett az ilyen tág értelmezés meghaladná az eredményes összefonódás‑ellenőrzés fenntartásához szükséges mértéket. A fenti 33–36. pontokban említettek szerint túlzásnak tűnhet az idő előtti megvalósítás tilalmát nélkülözhetetlen eszköznek minősíteni. A Bizottság ugyanis a 139/2004 rendelet 8. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a hatékony verseny feltételeinek helyreállítását vagy megóvását, különösen pedig valamely összefonódás megszüntetését elrendelje. Bizonyosan visszatartó erővel rendelkezik önmagában annak kockázata, hogy az összefonódó vállalkozásoknak meg kell fizetniük az ilyen rendelkezéssel összefüggő költségeket. Túlzás lenne előírni az összefonódó vállalkozások számára, hogy az irányítás átruházásával önmagukban elválaszthatatlanul össze nem függő intézkedések vonatkozásában is várják meg a jóváhagyást, és az ilyen előírás szükségtelen késedelmet idézne elő.
70.
A 139/2004 rendelet ezen felül kifejezetten rögzíti azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén e rendelet valamely összefonódás tényleges bekövetkezését megelőzően is alkalmazandó. A 139/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján például az összefonódás rendes esetben megállapodás megkötését, nyilvános ajánlat közzétételét, vagy az irányítást megalapozó részesedés megszerzését feltételezi. A 4. cikk (1) bekezdésének második albekezdése ugyanakkor lehetővé teszi a felek számára, hogy az összefonódást már bekövetkezését megelőzően bejelentsék, amennyiben egyértelmű az összefonódási szándék, például, ha az ajánlat nyilvános közzététele összefonódást eredményezne (a továbbiakban: szándékolt összefonódások). Ezt követően a rendelet 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése rögzíti azokat a körülményeket, amelyek mellett a 139/2004 rendelet akkor is alkalmazandó, amikor még nincs szó összefonódásról, e tekintetben pedig különbséget tesz „bejelentett összefonódások” és „összefonódások” között (az idézőjelek magában a rendelkezésben szerepelnek). A 4. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének első mondata értelmében a rendelet alkalmazásában a szándékolt összefonódások „bejelentett összefonódások”. Ezen albekezdés második mondata alapján a szándékolt összefonódások – kizárólag a rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdésében rögzített eljárás szempontjából – „összefonódások” is lehetnek.
71.
Ennek tükrében és tekintettel arra, hogy a „bejelentett összefonódás” kifejezés nem jelenik meg a 139/2004 rendelet 7. cikkében, ( 25 ) arra kell következtetnem, hogy a 7. cikk – így az idő előtti megvalósítás tilalma – nem vonatkozik a szándékolt összefonódásokra. Ez megerősíti azt, hogy az uniós jogalkotónak nem állt szándékában az idő előtti megvalósítás tilalmát alkalmazni olyan esetekben, amelyekben az összefonódás még nem jött létre.
72.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a – 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti értelemben vett – „megvalósul” kifejezés ne rendelkezhetne tág értelemmel, ezáltal biztosítva, hogy a Bizottság nyomon követhesse a részleges megvalósításokat. ( 26 ) Akárhogy is, valamely összefonódás szükségszerűen kizárólag akkor „valósítható meg”, ha létezik.
73.
Nem győztek meg a dán kormány és a Bizottság által annak igazolására előadott érvek, amelyek szerint az idő előtti megvalósítás tilalmának alkalmazása semmilyen módon nem függhet össze az „összefonódás” tilalmával.
74.
Először is, semmilyen módon nem ássa alá az összefonódások előzetes felülvizsgálatának a 139/2004 rendelet alapján létrehozott rendszerét az, ha az idő előtti megvalósítás tilalma az „összefonódás” fogalmához kapcsolódik.
75.
Másodszor, lényegtelen az, hogy közigazgatási gyakorlatában a Bizottság esetlegesen tág megközelítést alkalmaz annak meghatározására, hogy mi minősüljön az összefonódás idő előtti megvalósításának. A bizottsági gyakorlat a Bíróságot nem köti.
76.
Harmadszor, a 139/2004 rendelet nem alapozza meg a belső előkészítő intézkedések és a külső előkészítő intézkedések közötti – lényegében a dán kormány által támogatott – különbségtételt. Az említett rendelet az „irányítás tartós megváltozására” utal, függetlenül attól, hogy a szóban forgó változás belső vagy külső intézkedések eredménye‑e.
77.
Negyedszer, a Törvényszék Electrabel kontra Bizottság ítéletben ( 27 ) tett, a dán kormány és a Bizottság által idézett megállapításai – ahogyan azt az Ernst & Young lényegében megjegyezte – nem a jogsértés mint olyan fennállására, hanem az idő előtti megvalósítás tilalma megszegésének súlyára és az ennek következményeként kiszabott bírság arányos jellegére vonatkoznak.
78.
A fenti megfontolások alapján álláspontom szerint az összefonódás felfüggesztésének a 139/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében rögzített kötelezettsége nem érinti az olyan intézkedéseket, amelyek ugyan az összefonódáshoz vezető folyamattal kapcsolatban történtek, de megelőzik a megcélzott vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlása lehetőségének megszerzését ténylegesen eredményező intézkedéseket, és elválaszthatók ez utóbbi intézkedésektől.
e) Alkalmazás az alapeljárás szerinti helyzetre
79.
A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével azt szeretné, ha a Bíróság állást foglalna az előtte folyamatban levő ügy körülményeit illetően.
80.
Az előzetes döntéshozatal iránti eljárásban az uniós jog Bíróság általi értelmezésének a tényállásra történő alkalmazása a nemzeti bíróságok feladata, mivel e bíróságok a Bíróságnál kedvezőbb helyzetben vannak az összes lényeges körülmény megállapításához és mérlegeléséhez. A Bíróság ugyanakkor a nemzeti bíróság rendelkezésére bocsáthatja az összes olyan értelmezési elemet, amely a nemzeti bíróság segítségére lehet az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során. ( 28 )
81.
Egyrészről az alapügyben maga az összefonódási megállapodás a versenyhatóság általi jóváhagyás tárgyát képezte és azt a jóváhagyás megadása előtt nem lehetett végrehajtani.
82.
Másrészről – ahogyan azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelem rögzíti – a KPMG DK és KPMG International közti együttműködési megállapodás felmondására ugyanez a jóváhagyási követelmény nem vonatkozott, és annak bejelentése az összefonódás jóváhagyásának kézhezvételét megelőzően történt.
83.
A megtámadott határozat szerint a KPMG DK e magatartásával megszegte az idő előtti megvalósítás tilalmát. Ezért legalább implicit módon úgy tűnik, hogy a KFST megítélése szerint az együttműködési megállapodás felmondását az összefonódás részleges megvalósításának kell tekinteni.
84.
Egyszerűen egyetértek a dán kormánnyal abban, hogy a fenti 81. és 82. pontban említett két ügylet nem önálló, hanem egymással összefüggő ügyletek. Az összefonódási megállapodás előírta, hogy a KPMG DK‑nak fel kell mondania a KPMG Internationallel való együttműködését. Az együttműködési megállapodás felmondása ezért az összefonódás hatálybalépésének szükséges előfeltétele volt.
85.
Ez ugyanakkor nem elegendő. A felmondás semmilyen módon nem járult hozzá az irányítás KPMG DK és az EY viszonyában történő megváltozásához.
86.
Noha – ahogyan azt a dán kormány teszi – lehet azzal érvelni, hogy az együttműködési megállapodás felmondása az összefonódási megállapodás részét képezte, ez elválaszthatatlanul nem függött össze az irányítás olyan megváltozásával, amely az EY részére a KPMG DK feletti meghatározó befolyás gyakorlásának a 139/2004 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott lehetőségét biztosította volna. ( 29 ) Az említett felmondás egyszerűen azzal a hatással járt, hogy a KPMG DK a továbbiakban nem képezte részét a KPMG hálózatnak és a számviteli szolgáltatások piacán ismételten független üzleti szereplővé vált. Habár a felmondás valamelyest hatást gyakorolhatott a piacra, ez nem jelentette volna azt, hogy a KPMG DK a továbbiakban ne lenne az EY versenytársa. ( 30 )
87.
Ezen érvelés elfogadása ténylegesen azt jelentené, hogy az EY vagy a KPMG DK által az összefonódási megállapodás aláírása és a versenyhatósági jóváhagyás közötti időben megvalósított bármely intézkedés az idő előtti megvalósítás tilalmának hatálya alá tartozhatott volna. A fenti 71. pontban megjelölt okokból ugyanakkor az összefonódás puszta szándéka nem vezet az idő előtti megvalósítás tilalmának alkalmazásához.
88.
Álláspontom szerint ezért az ilyen típusú előkészítő intézkedés nem minősíthető az összefonódás idő előtti megvalósításának.
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdés
89.
A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik és a negyedik kérdéssel lényegében azt szeretné megtudni, hogy az idő előtti megvalósítás tilalmának alkalmazása szempontjából van‑e jelentősége annak, hogy az összefonódás idő előtti megvalósításának nyilvánított intézkedés járt‑e bármilyen piaci hatással, és amennyiben igen, akkor e hatás bizonyítása céljára mely feltételeket kell alkalmazni, és az említett tilalom állítólagos megszegésének vizsgálata során a versenyhatóságnak e tekintetben milyen bizonyítási küszöböt kell elérnie.
90.
E kérdéseket a kérdést előterjesztő bíróság azért teszi fel, mert a megtámadott határozat rögzítette, hogy miközben a KFST nem tudta biztosan meghatározni, hogy az együttműködési megállapodás felmondásának eredményeként a KPMG DK egyes ügyfelei a közgyűléseiken javasolták‑e az auditor leváltását, megállapította, hogy elegendő a piaci hatások kiváltására való képesség bizonyítása. Az Ernst & Young ezzel szemben azt állítja, hogy ezeket a javaslatokat a nagy dán cégek auditor kiválasztására vagy leváltására vonatkozó bevett gyakorlatát követve tették meg és a KFST az összefonódást az évnek azon időpontjában értékelte, amikor az auditor leváltása rendszerint megtörténik.
91.
Az első két kérdésre adott válaszomból, különösen pedig a vizsgálat tárgyát képező intézkedés piaci hatások kiváltására való képességével kapcsolatos feltételből (lásd a fenti 53–56. pontot) álláspontom szerint az következik, hogy valamely intézkedés lehetséges piaci hatása az idő előtti megvalósítás tilalmának alkalmazása szempontjából nem bír jelentőséggel. Az említett tilalomnak inkább akkor és annyiban kell megfelelni, amennyiben a küszöbértékeket elérő összefonódás jön létre.
92.
Amennyiben a Bíróság az általam képviselttől eltérő álláspontra helyezkedne, másodlagosan az alábbi rövid észrevételek megtételére szorítkozom.
93.
A Bíróság megállapította, hogy az összefonódás‑ellenőrzés terén szükséges jövőre vonatkozó elemzés – amely annak vizsgálatából áll, hogy az összefonódás mennyiben módosíthatja az adott piacon a versenyhelyzetet meghatározó tényezőket, annak megállapítása érdekében, hogy a hatékony verseny jelentősen korlátozódna‑e ezen összefonódás következtében – különböző okozati összefüggések mérlegelését teszi szükségessé, annak eldöntése végett, hogy melyek bekövetkezte a legvalószínűbb. Ez a követelmény mind az összefonódást engedélyező határozatokra, mind pedig az összefonódást megtiltó határozatokra vonatkozik. ( 31 )
94.
Amennyiben a Bíróság – velem ellentétben – a piaci hatások kiváltására való képességet mint feltételt az összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének tartalmi értékelésével való átfedés ellenére lényegesnek tekinti, nem látom nyilvánvaló okát annak, hogy az előző pontban említett felülvizsgálati követelményt miért ne lehetne – megfelelően – alkalmazni a megvalósítást megállapító határozatokra. Az elvégzendő értékelés emlékeztetne a 139/2004 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésén alapuló, idő előtti megvalósítás tilalma alóli mentesítés iránti kérelmekre vonatkozó értékelésre, amely kérelmek többek között annak figyelembevételét igénylik, hogy az összefonódás mennyiben fenyegeti a versenyt.
95.
A rendes bizonyítási elvekkel összhangban az állítólagos jogsértést a Bizottságnak (vagy az illetékes versenyhatóságnak) kell bizonyítania. ( 32 ) Különböző ok‑okozati összefüggéseket magában foglaló különböző feltételezések értékelése alapján tehát a hatóságnak bizonyítania kell, hogy az a legvalószínűbben bekövetkező feltételezés, amely szerint a szóban forgó intézkedés képes jelentősen korlátozni a hatékony versenyt. ( 33 )
96.
Ami a Bizottság (vagy az illetékes versenyhatóság) által alapul vehető bizonyíték fajtáját illeti, az uniós jogban a bizonyítékok szabad mérlegelésének az elve az irányadó. Pontosabban, amíg a bizonyítás jogszerűen folyik, a bizonyíték bizonyító erejének értékelése szempontjából alkalmazandó egyetlen lényeges követelmény a bizonyíték hitelessége. ( 34 ) E tekintetben nem kell egy meghatározott módszert vagy tesztet alkalmazni. ( 35 )
97.
A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a különböző ok‑okozati összefüggéseket magában foglaló különböző feltételezések értékelése alapján a dán versenyhatóságok bizonyították‑e, hogy az a legvalószínűbben bekövetkező feltételezés, amely szerint az együttműködési megállapodás felmondása képes jelentősen korlátozni a hatékony versenyt. Konkrétabban megfogalmazva tehát ezt a nagy dán cégek jellemző magatartásával kapcsolatban az Ernst & Young által előadott érvelésnél valószínűbbnek kell tekinteni.
IV. Végkövetkeztetés
98.
A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Sø‑ og Handelsretten (tengerészeti és kereskedelmi bíróság, Dánia) által előterjesztett kérdésekre azt a választ adja, hogy helyes értelmezés alapján a összefonódások felfüggesztésének – a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (az EK összefonódás‑ellenőrzési rendelete) 7. cikkének (1) bekezdésében rögzített – kötelezettsége nem érinti az olyan intézkedéseket, amelyek ugyan az összefonódáshoz vezető folyamattal kapcsolatban történtek, de megelőzik a megcélzott vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlása lehetőségének megszerzését ténylegesen eredményező intézkedéseket, és elválaszthatók ez utóbbi intézkedésektől.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i tanácsi rendelet (az EK összefonódás‑ellenőrzési rendelete) (HL 2004. L 24., 1. o.).
( 3 ) Lovbekendtgørelse nr. 869 af 8. juli 2015, Lovtidende 2015 A (2015. július 8‑i 869. számú, egységes szerkezetbe foglalt törvény).
( 4 ) 1990. október 18‑iDzodzi ítélet, C‑297/88 és C‑197/89, EU:C:1990:360, 36–43. pont. Lásd még többek között: 1997. július 17‑iLeur‑Bloem ítélet, C‑28/95, EU:C:1997:369, 34. pont; 2001. január 11‑iKofisa Italia ítélet, C‑1/99, EU:C:2001:10, 32. pont; 2006. december 14‑iConfederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ítélet, C‑217/05, EU:C:2006:784, 19. pont; 2002. január 15‑iAndersen og Jensen ítélet, C‑43/00, EU:C:2002:15, 18. pont.
( 5 ) Lásd: 2013. március 14‑iAllianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C‑32/11, EU:C:2013:160, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 6 ) Lásd ebben az értelemben: 2013. március 14‑iAllianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C‑32/11, EU:C:2013:160, 20. és 21. pont.
( 7 ) Lásd: Legge 10 ottobre 1990, n. 287 – Norme per la tutela della concorrenza e del mercato (a verseny és a piac védelmére irányuló rendelkezések elfogadásáról szóló, 1990. október 10‑i 287. sz. törvény, a GURI 1990. október 13‑i 240. száma, 3. o.) 17. cikke.
( 8 ) Lásd: 2001. október 4‑i Konkurences likums (versenytörvény) (Latvijas Vēstnesis, 2001, 151. sz.) 15–17. cikke.
( 9 ) Lásd: Enterprise Act 2002 (a vállalkozásokról szóló 2002. évi törvény) 96. cikkének (1) bekezdése és ‘Mergers: Guidance on the CMA’s jurisdiction and procedure’, Competition and Markets Authority, Egyesült Királyság, 2014. január) (elérhető a következő címen: [utoljára 2017. december 1‑jén megtekintve]), 6.1. és 6.2. pont, valamint a 298. lábjegyzet.
( 10 ) Lásd: a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL 1989. L 395., 1. o.; helyesbítés: HL 1990. L 257., 13. o.) 7. cikkének (1) és (2) bekezdése.
( 11 ) 2010. július 6‑i ítélet, T‑411/07, EU:T:2010:281, 62. és 65. pont. Lásd továbbá: 2012. december 12‑iElectrabel kontra Bizottság ítélet, T‑332/09, EU:T:2012:672, 42. pont.
( 12 ) 2012. december 12‑i ítélet, T‑332/09, EU:T:2012:672, 245–247. pont. A fellebbezést a Bíróság elutasította a 2014. július 3‑iElectrabel kontra Bizottság ítélettel, C‑84/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2040.
( 13 ) A 139/2004 rendelet (34) preambulumbekezdése szerint „[a] hatékony ellenőrzés biztosításához a vállalkozásokat kötelezni kell a közösségi léptékű összefonódások előzetes bejelentésére, a megállapodás megkötését, a nyilvános ajánlat közzétételét, vagy az irányítást megalapozó részesedés megszerzését követően. […] Az összefonódások megvalósítását a Bizottság végső határozatának meghozataláig fel kell függeszteni. Azonban az érintett vállalkozások kérelmére, megfelelő esetben lehetővé kell tenni e felfüggesztéstől való eltérést. Az eltérés lehetővé tételének eldöntéséhez a Bizottságnak figyelembe kell vennie az összes fontos tényezőt, mint az érintett vállalkozásoknak vagy harmadik személyeknek okozott kár jellege és súlyossága, és azt, hogy az összefonódás mennyiben fenyegeti a versenyt. A jogbiztonság érdekében az ügyletek érvényességét mindazonáltal szükség szerint védeni kell.”
( 14 ) A 2012. december 12‑iElectrabel kontra Bizottság ítélethez, T‑332/09, EU:T:2012:672 vezető ügyben a Bizottság az idő előtti megvalósítás tilalmának megszegése miatt 20000000 euró összegű bírságot szabott ki. A fellebbviteli eljárásban a Bíróság nem vette figyelembe jogsértés fennállását; lásd: 2014. július 3‑iElectrabel kontra Bizottság ítélet, C‑84/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2040. A 2017. október 26‑iMarine Harvest kontra Bizottság ítéletet, T‑704/14, EU:T:2017:753 (a Bíróság előtt C‑10/18 P. sz. alatt fellebbezés van folyamatban) eredményező ügyben a Bizottság e tilalom megszegése miatt a felperes vállalkozást (a 139/2004 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megszegéséért kiszabott 10000000 euró összegű bírságon felül) 10000000 euró összegű bírsággal sújtotta.
( 15 ) Ahogyan ugyanis azt a Bizottság megjegyezte, összefüggés áll fenn az összefonódáshoz való kifejezett kapcsolódás és a között, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés utolsó részében rögzítettek szerint a megvalósítási magatartás részét képezi‑e a tényleges irányításban bekövetkező változásnak vagy az érintett vállalkozások tevékenysége összefonódásának. Mindkettő az „összefonódás” fogalmához kapcsolódik, amelyre az alábbiakban térek vissza.
( 16 ) Lásd: 139/2004 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése.
( 17 ) Amint az a 139/2004 rendelet (34) preambulumbekezdéséből következik, e tekintetben „[a]z eltérés lehetővé tételének eldöntéséhez a Bizottságnak figyelembe kell vennie az összes fontos tényezőt, mint az érintett vállalkozásoknak vagy harmadik személyeknek okozott kár jellege és súlyossága, és azt, hogy az összefonódás mennyiben fenyegeti a versenyt. A jogbiztonság érdekében az ügyletek érvényességét mindazonáltal szükség szerint védeni kell” (kiemelés tőlem).
( 18 ) Lásd még ebben az értelemben: 2017. október 26‑iMarine Harvest kontra Bizottság ítélet, T‑704/14, EU:T:2017:753, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 19 ) Úgy tűnt, hogy az írásbeli eljárásban résztvevő felek egyetértenek abban, miszerint az említett belső előkészítő intézkedések az idő előtti megvalósítás tilalmának hatályán kívül esnek.
( 20 ) A 4064/89 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését illetően lásd: 2006. február 23‑iCementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ítélet, T‑282/02, EU:T:2006:64, 109. pont. A Bíróság a 2007. december 18‑iCementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ítélet, C‑202/06 P, EU:C:2007:814 révén, az ítélettel szemben benyújtott fellebbezés elutasítása során e megállapítást illetően nem foglalt állást (lásd a 44. pontot).
( 21 ) Ezenfelül hivatkozom a 139/2004 rendelet (20) preambulumbekezdésére, amely szerint „[h]elyénvaló egyetlen összefonódásként kezelni azokat az ügyleteket, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mivel egy feltételen keresztül kötődnek egymáshoz, valamint értékpapírügyletek kellően rövid időn belül lebonyolított sorozatának formáját öltik”.
( 22 ) Lásd: 2017. október 26‑iMarine Harvest kontra Bizottság ítélet, T‑704/14, EU:T:2017:753, 126. pont.
( 23 ) 2010. július 6‑iAer Lingus Group kontra Bizottság ítélet, T‑411/07, EU:T:2010:281, 83. pont.
( 24 ) Az Aer Lingus Corp kontra Bizottság ügyben benyújtott, ideiglenes intézkedések iránti kérelemre tekintettel utalni kell a 2008. március 18‑iAer Lingus Group kontra Bizottság végzésre, T‑411/07 R, EU:T:2008:80 is, amelynek 94. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „még ha a [139/2004] rendelet 7. cikkének (1) bekezdését úgy is kellene értelmezni, mint amely csak a Bizottság vizsgálatától függő irányításbeli változást tiltja, és az ahhoz nem vezető lépéseket […] nem, úgy […] a Bizottságnak akkor is jogában állna arra kérni a feleket, hogy ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek az irányításban való változáshoz vezethetnek”.
( 25 ) Ez ellentétes például a 139/2004 rendelet 6. cikkének (2) bekezdésével, 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével, 9. cikkének (1) bekezdésével, 10. cikkének (2) és (3) bekezdésével, valamint 11. cikkének (5) bekezdésével.
( 26 ) Lásd e tekintetben: Modrall, J. R., és Ciullo, S., „Gun‑Jumping and EU Merger Control”, European Competition Law Review, 9. kiadás, Sweet & Maxwell, 2003, 424. és 429. o. (nem foglalok állást az ott megemlített forgatókönyveket illetően).
( 27 ) 2012. december 12‑iElectrabel kontra Bizottság ítélet, T‑332/09, EU:T:2012:672, 246., 247. és 280. pont.
( 28 ) Lásd e tekintetben: 2014. június 5‑iI ítélet, C‑255/13, EU:C:2014:1291, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 29 ) Az Ernst & Young képviselője valójában a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a KPMG DK‑nak nem volt más választása, mint hogy az együttműködési megállapodást abban az időpontban mondja fel, amelyben azt megtette, mivel ellenkező esetben a KPMG International tisztességtelen magatartásra hivatkozással azonnali hatállyal felmondhatta volna az együttműködési megállapodást.
( 30 ) A vizsgálat tárgyát képező ügy tehát jelentősen eltér a 2017. október 26‑iMarine Harvest kontra Bizottság ítéletben, T‑704/14, EU:T:2017:753 szóban forgó ügytől, amelyben a Bizottság és a Törvényszék a megcélzott társaság részvényei 48,5%‑ának kezdeti megszerzését önmagában az irányítás tényleges megváltozásával járónak tekintették az ezt követő, a megcélzott vállalkozás részvényeinek 87,1%‑át a felperes javára biztosító nyilvános kibocsátás helyett.
( 31 ) 2008. július 10‑iBertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 46–49. pont.
( 32 ) Lásd különösen: a[z EUMSZ 101]. és [102]. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.) 2. cikke.
( 33 ) Lásd e tekintetben: 2005. február 15‑iBizottság kontra Tetra Laval ítélet, C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 43. pont.
( 34 ) Lásd e tekintetben: 2016. július 12‑iPérez Gutiérrez kontra Bizottság végzés, C‑604/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:545, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 35 ) Lásd analógia útján: 2015. október 6‑iPost Danmark ítélet, C‑23/14, EU:C:2015:651, 57. pont.