HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. február 21. ( 1 )
C‑667/16. sz. ügy
M.N.J.P.W. Nooren, M.N.F.M. Nooren örököse,
J.M.F.D.C. Nooren, M.N.F.M. Nooren örököse
kontra
Staatssecretaris van Economische Zaken
(a College van Beroep voor het bedrijfsleven [gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Közös agrárpolitika – Közvetlen kifizetések – 73/2009/EK rendelet – 23. és 24. cikk – 1122/2009/EK rendelet – 70–72. cikk – A kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése – Támogatáscsökkentések és a támogatás köréből való kizárások – A csökkentések összegzése”
I. Bevezetés
1.
A College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia) az 1122/2009/EK rendelet ( 2 ) 70–72. cikkének értelmezésére vonatkozóan terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé.
2.
E kérelmet egy szarvasmarha‑tenyésztő örökösei és a staatssecretaris van Economische Zaken (gazdasági ügyekért felelős államtitkár, Hollandia) között, a 73/2009/EK ( 3 ) rendelettel a mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszer alapján nyújtott támogatásoknak a kölcsönös megfeleltetés állatjólétre vonatkozó szabályainak megsértése miatt történő csökkentése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
3.
A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel lényegében arra kíván választ kapni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben ugyanazon terület tekintetében több meg nem felelést is megállapítanak, az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke lehetővé teszi‑e egyrészt a gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem felelésekre alkalmazandó csökkentések, másrészt pedig a szándékos meg nem felelések esetében alkalmazandó csökkentések összegzését.
4.
A jelen indítványban ismertetem azon indokokat, amelyekre tekintettel úgy vélem, hogy e kérdésre igenlő választ kell adni, továbbá, hogy ilyen körülmények között az 1122/2009 rendeletnek a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikkével együttesen értelmezett 70–72. cikke nem pusztán lehetővé, hanem kötelezővé is teszi e csökkentések összegzését.
II. Az uniós jog
A. A 73/2009 rendelet
5.
A 73/2009 rendelet II. címének az „Integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer” elnevezésű 4. fejezetében szereplő „Támogatáscsökkentés, illetve a kifizetésből való kizárás a kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése esetén” című 23. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben egy adott naptári évben (a továbbiakban: az érintett naptári év) bármikor a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények vagy a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírások nem teljesülnek, és az előírások ezen megsértése az érintett naptári évben támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőnek közvetlenül felróható cselekmény vagy mulasztás eredménye, akkor a 7., 10. és 11. cikkben foglalt rendelkezések alkalmazását követően az említett mezőgazdasági termelő számára folyósított vagy folyósítandó közvetlen kifizetések teljes összegét a 24. cikkben meghatározott részletes szabályokkal összhangban csökkenteni kell, vagy az érintettet ki kell zárni a támogatottak köréből.”
6.
A 73/2009 rendelet ugyanezen fejezetében található „A kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése esetén alkalmazandó támogatáscsökkentés és kizárás részletes szabályai” címet viselő 24. cikke így rendelkezik:
„(1) A 23. cikkben említett támogatáscsökkentésre, illetve a támogatás köréből való kizárásra vonatkozó részletes szabályokat a 141. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell megállapítani. Ennek során figyelembe kell venni az előírások megsértésének súlyát, mértékét, továbbá tartós, illetve ismétlődő jellegét, valamint az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében megállapított kritériumokat.
(2) Gondatlanság esetén a támogatáscsökkentés mértéke nem haladhatja meg az 5%‑ot, az előírások ismételt megsértése esetén pedig a 15%‑ot.
[…]
(3) Az előírások szándékos megsértése esetén a támogatáscsökkentés mértéke főszabályként nem lehet kisebb 20%‑nál, és az érintett kedvezményezett egy vagy több naptári év tekintetében akár ki is zárható egy vagy több támogatási rendszerből.
(4) A támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás teljes összege egy adott naptári évre vonatkozóan nem haladhatja meg a 23. cikk (1) bekezdésében említett teljes összeget.”
7.
Az 1307/2013/EU rendelet ( 4 )2015. január 1‑jétől ( 5 ) hatályon kívül helyezte és felváltotta a 73/2009 rendeletet. Ugyanakkor időbeli hatálya miatt a 73/2009 rendelet alkalmazandó az alapügy 2011‑ben megvalósult tényállására. ( 6 )
B. Az 1122/2009 rendelet
8.
Az 1122/2009 rendelet II. része IV. címének „A kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ténymegállapítások” című III. fejezetében szereplő, „Általános elvek és fogalommeghatározás” címet viselő 70. cikke a (6) bekezdésében előírja:
„Amennyiben ugyanazon kölcsönös megfeleltetési terület különböző jogi aktusai és előírásai tekintetében több meg nem felelést határoznak meg, ezeket az eseteket a támogatáscsökkentésnek a 71. cikk (1) és (2) bekezdésével [helyesen: a 71. cikk (1) bekezdésével és a 72. cikk (2) bekezdésével] összhangban történő meghatározása céljából egyetlen meg nem felelésnek tekintik.”
9.
Az 1122/2009 rendelet ugyanezen fejezetében szereplő 71. cikke, amely a „Támogatáscsökkentés alkalmazása gondatlanság esetén” címet viseli, a következőket írja elő:
„(1) A 77. cikk sérelme nélkül, amennyiben a meghatározott meg nem felelés a mezőgazdasági termelő gondatlanságából ered, támogatáscsökkentést kell alkalmazni. Ez a támogatáscsökkentés főszabályként a 70. cikk (8) bekezdésében említett teljes összeg 3%‑a.
A kifizető ügynökség azonban – az illetékes ellenőrző hatóság által az 54. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban elkészített ellenőrzési jelentés értékelő részében rendelkezésre bocsátott értékelés alapján – határozhat úgy, hogy ezt az értéket a teljes összeg 1%‑ára csökkenti vagy 5%‑ára növeli, illetve hogy – az 54. cikk (1) bekezdése c) pontjának második albekezdésében említett esetekben – egyáltalán nem rendel el támogatáscsökkentést.
[…]
(5) A 72. cikk szerinti szándékos meg nem felelés eseteinek sérelme nélkül, ismételt meg nem felelés megállapítása esetén az ismételt meg nem felelés tekintetében az e cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott százalékot az első ismételt meg nem felelés alkalmával hárommal meg kell szorozni. E célból, abban az esetben, ha a százalékot a 70. cikk (6) bekezdésével összhangban állapították meg, a kifizető ügynökség meghatározza, hogy a szóban forgó követelménynek vagy előírásnak való ismételt meg nem felelés alkalmával milyen százalékot alkalmazott volna.
További ismétlődések esetén minden egyes alkalommal a hármas szorzót kell alkalmazni az előző ismételt meg nem felelés tekintetében megállapított támogatáscsökkentés eredményére. A támogatás‑csökkentés maximális értéke azonban nem haladhatja meg a 70. cikk (8) bekezdésében említett teljes összeg 15%‑át.
A maximális 15%‑os érték elérését követően a kifizető ügynökség tájékoztatja az érintett mezőgazdasági termelőt, hogy ha még egyszer megállapításra kerül ugyanaz a meg nem felelés, akkor azt a 72. cikk értelmében szándékos cselekménynek fogják tekinteni. Amennyiben ezt követően további meg nem felelést állapítanak meg, az alkalmazandó támogatáscsökkentés százalékos értékét az előző szorzás eredményének hárommal történő beszorzásával állapítják meg, adott esetben a második albekezdés utolsó mondatában meghatározott 15%‑os korlátozás alkalmazását megelőzően.
(6) Abban az esetben, ahol egy ismételt meg nem felelés kerül megállapításra egy másik meg nem feleléssel vagy egy másik ismételt meg nem feleléssel, az eredményként kapott csökkentési százalékok összeadódnak. Az (5) bekezdés harmadik albekezdésének sérelme nélkül a maximális támogatáscsökkentés azonban nem haladhatja meg a 70. cikk (8) bekezdésében említett teljes összeg 15%‑át.”
10.
Az 1122/2009 rendelet ugyanezen fejezetében szereplő „Szándékos meg nem felelés esetén alkalmazott támogatáscsökkentések és támogatás köréből való kizárások” című 72. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A 77. cikk sérelme nélkül, ha a megállapított meg nem felelést a mezőgazdasági termelő szándékosan követte el, a 70. cikk (8) bekezdésében említett teljes összegre alkalmazandó támogatáscsökkentés főszabályként a szóban forgó teljes összeg 20%‑a.
A kifizető ügynökség azonban – az illetékes ellenőrző hatóság által az 54. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban elkészített ellenőrzési jelentés értékelő részében rendelkezésre bocsátott értékelés alapján – határozhat úgy, hogy ezt az értéket a teljes összeg nem kevesebb mint 15%‑ára csökkenti, vagy adott esetben a teljes összeg 100%‑ára növeli.”
11.
A 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet ( 7 )2015. január 1‑jétől ( 8 ) hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1122/2009 rendeletet. Ugyanakkor időbeli hatálya okán az 1122/2009 rendelet alkalmazandó az alapügy 2011‑ben megvalósult tényállására. ( 9 )
III. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
12.
2011 folyamán az Algemene Inspectiedienst (általános felügyeleti hatóság, Hollandia) ellenőrei 10 alkalommal állapították meg, hogy a tejelő, illetve húsmarhákat tartó M.N.F.M. Nooren (a továbbiakban: M. Nooren) több állatjóléti kölcsönös megfeleltetési szabályt nem tartott be. ( 10 ) E megállapítások alapján a 2011‑es évre megállapított közvetlen kifizetések összegét teljes egészében megvonták M. Noorentől. ( 11 )
13.
2014. szeptember 18‑i határozatával a gazdasági ügyekért felelős államtitkár az alkalmazandó csökkentést 55%‑ban határozta meg. ( 12 ) E csökkentés egyrészt a gondatlanságból eredő, ismételt és egyszeri meg nem felelések eseteire tekintettel megállapított 15%‑os, másrészt a szándékos meg nem felelés többszöri előfordulására tekintettel megállapított 40%‑os csökkentésből adódott össze. A 40%‑os csökkentést illetően a gazdasági ügyekért felelős államtitkár úgy vélte, hogy a szándékos meg nem felelésre alapesetben alkalmazandó 20%‑os csökkentés mértékét a súlyosító körülményekre figyelemmel meg kell kétszerezni. ( 13 )
14.
M. Nooren örökösei, M.N.J.P.W. Nooren és J.M.F.D.C. Nooren – többek között a gazdasági ügyekért felelős államtitkár 2014. szeptember 18‑i határozatával ( 14 ) szemben – keresetet terjesztettek elő a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága) előtt.
15.
Keresetük alátámasztására M. Nooren örökösei többek között arra hivatkoztak, hogy az 1122/2009 rendelet 70. cikkének (6) bekezdése értelmében több meg nem felelést egyetlen meg nem felelésnek kell tekinteni. A jelen ügyben kizárólag ugyanazon kölcsönös megfeleltetési területre vonatkozó ismételt meg nem felelésről van csak szó. Ily módon a csökkentési százalékoknak az említett rendelet 71. cikkének (6) bekezdésében foglaltak szerinti összeadására nem kerülhet sor. A csökkentés tehát nem haladhatja meg a 15%‑os mértéket.
16.
A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a gazdasági ügyekért felelős államtitkár helyesen állapította meg egyrészről a gondatlanságból eredő, ismételt és egyszeri meg nem felelések tekintetében a támogatások mértékének 15%‑os csökkentését, másrészt a szándékos megfelelések vonatkozásában a 40%‑os csökkentést. E bíróságnak ugyanakkor kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke alapján az említett csökkentések összegezhetők‑e az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben.
17.
E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a gazdasági ügyekért felelős államtitkár által javasolt értelmezés, amely szerint van lehetőség a csökkentések ilyen összegzésére, az 1122/2009 rendelet 70. cikkének (6) bekezdésében foglalt általános szabályt (az ugyanazon kölcsönös megfeleltetési területet érintő több meg nem felelést a támogatáscsökkentés meghatározása céljából egyetlen meg nem felelésnek tekintik) mellőzve csak az 1122/2009 rendelet 71. cikkének (6) bekezdésében foglalt különös szabályt (egy ismételt meg nem felelés és egy másik meg nem felelés vagy egy másik ismételt meg nem felelés esetén a csökkentési százalékok összeadódnak) veszi figyelembe. Ezen bíróság szerint továbbá a gazdasági ügyekért felelős államtitkár ezen értelmezése során figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az 1122/2009 rendelet 71. cikkének (6) bekezdése nem alkalmazandó, ha valamely kölcsönös megfeleltetési szabálynak önmagában szándékosan nem feleltek meg. A szándékos meg nem felelés eseteire vonatkozó számítási szabályokra az 1122/2009 rendelet 72. cikke az irányadó. E rendelkezés ugyanakkor nem tartalmaz szabályt a gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem felelések és a szándékos meg nem felelések egyidejű megállapításának esetére vonatkozóan. Az említett rendelkezések alapján sem az nem állapítható meg egyértelműen, hogy a kérdéses csökkentések összegezhetők‑e, és ha igen, milyen módszer szerint, sem az, hogy a gazdasági ügyekért felelős államtitkár helyesen határozta‑e meg 55%‑ban a teljes csökkentést.
18.
Ennek alapján a College van beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági ügyekben eljáró közigazgatási fellebbviteli bíróság, Hollandia) felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1)
Lehetővé tette‑e az uniós jogalkotó az [1122/2009 rendelet] 70., 71. és 72. cikkében, hogy – mint a jelen esetben, amelyben ugyanazon kölcsönös megfeleltetési területet érintő több meg nem felelésről van szó – egyrészt a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségeknek való ismételt és nem ismételt gondatlan meg nem felelések, másrészt a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségeknek való szándékos meg nem felelések miatti támogatáscsökkentéseket összeadják?
2)
Amennyiben igen: melyik cikk, illetve annak melyik része ad jogalapot erre, és mi ezen összeadás számítási módja?
3)
Amennyiben nem: jogalapot ad‑e erre az uniós jog valamely más rendelkezése?”
19.
A holland kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Mindegyikük képviseltette magát a 2017. november 7‑én tartott tárgyaláson.
IV. Elemzés
A. Bevezető megjegyzések
20.
A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésével – melyek együttes vizsgálatát javasolom a Bíróság számára – lényegében arra kíván választ kapni, hogy az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben, amelyben ugyanazon területre vonatkozóan több meg nem felelést állapítottak meg, az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke alapján lehetőség van‑e a gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem felelésekre alkalmazandó támogatáscsökkentések, valamint a szándékos meg nem felelés esetén alkalmazandó csökkentések, illetve kizárások összegzésére. Nemleges válasz esetén e bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdése útján arra kíván választ kapni, hogy ezek összegzésére ad‑e jogalapot az uniós jog bármely más rendelkezése.
21.
E kérdések vizsgálata előtt úgy vélem, hogy célszerű röviden ismertetni a 73/2009 és 1122/2009 rendeletekkel a kölcsönös megfeleltetési szabályoknak való meg nem felelés eseteire megállapított csökkentési és kizárási rendszer fő jellemzőit (B. rész).
22.
Ezt követően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket vizsgálom. E tekintetben ismertetem azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélem, hogy az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkét a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikkével együttesen úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben a gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem felelésekre alkalmazandó támogatáscsökkentéseket és a szándékos meg nem felelés eseteiben alkalmazandó csökkentéseket, illetve kizárásokat összegezni kell (C. rész).
B. A kölcsönös megfeleltetési szabályoknak való meg nem felelés eseteire a 73/2009 és 1122/2009 rendeletekkel megállapított támogatáscsökkentési és kizárási rendszer fő jellemzőiről
23.
A közvetlen kifizetések keretében nyújtott uniós támogatások szerves részét képező úgynevezett „kölcsönös megfeleltetési” rendszer összefüggésében azokat a mezőgazdasági termelőket, akik bizonyos szabályozási előírásokat (úgynevezett kölcsönös megfeleltetési szabályokat) nem tartanak be, a közvetlen kifizetések csökkentésével vagy e kifizetések köréből való kizárással sújtják. ( 15 ) A csökkentések és kizárások e rendszere a mezőgazdasági termelők arra való ösztönzését hivatott szolgálni, hogy tartsák tiszteletben – többek között – az állatjólétre vonatkozó jogi normáknak a közös agrárpolitikába (KAP) való beillesztése érdekében a kölcsönös megfeleltetés különböző területeit szabályozó uniós jogszabályokat. ( 16 )
24.
A 73/2009 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a támogatás iránti kérelmet előterjesztő mezőgazdasági termelő részére nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések teljes összegének csökkentését írja elő olyan esetben, amikor azon naptári év során, amelyben a kérelmet előterjesztik, nem tartják be a gazdálkodásra vagy a megfelelő mezőgazdasági és környezeti feltételekre vonatkozó jogszabályi előírásokat. ( 17 ) A csökkentések és kizárások alkalmazására az említett rendelet 24. cikkében, valamint az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkében előírtakkal összhangban kerül sor, amely utóbbi rendelkezések a támogatáscsökkentésekre és kizárásokra vonatkozó részletes szabályokat állapítják meg. ( 18 )
25.
A 73/2009 rendelet 24. cikke és az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke különbséget tesz az alkalmazható szankciók között aszerint, hogy gondatlan vagy szándékos meg nem felelésről van‑e szó. ( 19 ) Az említett rendelkezések értelmében ugyanis a jogsértések e két típusa különböző szankciókat von maga után.
26.
Először is, (egyszeri) gondatlanság esetén az alkalmazható csökkentés felső határát a 73/2009 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése 5%‑ban rögzíti. Az 1122/2009 rendelet 71. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy a gondatlanság esetén alkalmazható csökkentés mértéke főszabály szerint 3%, de akár 1%‑ra mérsékelhető, illetve 5%‑ra növelhető. ( 20 )
27.
Ami közelebbről az ismételt gondatlanság eseteit illeti, ezekre vonatkozóan a 73/2009 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése a csökkentés felső határát 15%‑ban állapítja meg. Ezen esetekre az 1122/2009 rendelet 71. cikkének (5) bekezdése a számítási mód tekintetében lényegében az említett rendelet 71. cikkének (1) bekezdése alapján korábban megállapított százalékos érték megháromszorozását írja elő az első ismétlődés alkalmával. További ismétlődés előfordulása esetén, az előző ismétlődéskor számított százalékos értéket minden egyes alkalommal megháromszorozzák egészen addig, amíg a csökkentés 15%‑os felső határát el nem érik. ( 21 )
28.
Másodszor, a szándékos meg nem felelésre alkalmazandó csökkentést illetően, a 73/2009 rendelet 24. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a támogatáscsökkentés mértéke főszabály szerint nem lehet kisebb 20%‑nál, és az érintett mezőgazdasági termelő egy vagy több naptári év tekintetében akár ki is zárható egy vagy több támogatási rendszer köréből (tehát a csökkentés akár 100%‑os is lehet). Az 1122/2009 rendelet 72. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy a csökkentés mértéke 15%‑tól 100%‑ig terjedhet azzal, hogy főszabályként a csökkentés mértékét 20%‑ban rögzíti. ( 22 )
29.
Végezetül a 73/2009 rendelet 24. cikkének (4) bekezdése felső határként rögzíti, hogy a támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás teljes összege egy adott naptári évre vonatkozóan nem haladhatja meg az adott termelő részére nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések teljes összegét.
30.
A fentiekből következik, hogy a kölcsönös megfeleltetési szabályok megsértése esetén alkalmazandó támogatáscsökkentésekre és kizárásokra a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikke, valamint az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke egyaránt irányadó; előbbi rendelkezések az általános elveket és kritériumokat határozzák meg, míg utóbbiak a részletes szabályokat rögzítik. Ennek alapján a holland kormányhoz hasonlóan úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolása során az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke mellett a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikkét is figyelembe kell venni. ( 23 )
C. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésről
31.
Először is emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt állapította meg, hogy a gazdasági ügyekért felelős államtitkár helyesen határozta meg egyrészt a gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem felelések tekintetében a támogatások mértékének 15%‑os csökkentését, másrészt a szándékos megfelelések vonatkozásában a 40%‑os csökkentést. ( 24 )
32.
Ezen bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésével, melyek együttes vizsgálatát javasolom a Bíróság számára, lényegében arra keresi a választ, hogy az említett 15%‑os, illetve 40%‑os csökkentések összegezhetők‑e, azaz az érintett mezőgazdasági termelő támogatása összességében csökkenthető‑e 55%‑kal.
33.
A holland kormányhoz, valamint a Bizottsághoz hasonlóan magam is azon a véleményen vagyok, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni. Úgy vélem ugyanis, hogy az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkét a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikkével együttesen úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben ugyanazon terület tekintetében több meg nem felelést is megállapítottak, a gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem felelésekre alkalmazandó támogatáscsökkentéseket, valamint a szándékos meg nem felelés esetén irányadó csökkentéseket összegezni kell.
34.
E tekintetben a következő észrevételekre támaszkodom.
35.
Először, amint azt a jelen indítványban már kifejtettem, a 73/2009 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése a kölcsönös megfeleltetési szabályok megsértése esetén az adott termelő részére nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések teljes összegéig terjedő csökkentést ír elő. E tekintetben a 73/2009 rendelet 24. cikke, valamint az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke megkülönbözteti a gondatlan, illetve szándékos meg nem felelés eseteit, a jogsértések e két típusára ugyanis különböző szankciókat ír elő. ( 25 )
36.
Véleményem szerint ebből az következik, hogy olyan helyzetben, amikor gondatlan és szándékos meg nem felelést is megállapítanak, külön kell meghatározni egyrészt (a 73/2009 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése, valamint az 1122/2009 rendelet 71. cikke alapján) a gondatlanságból eredő meg nem felelésekre alkalmazandó támogatáscsökkentéseket, másrészt (a 73/2009 rendelet 24. cikkének (3) bekezdése, valamint az 1122/2009 rendelet 72. cikke alapján) a szándékos meg nem felelés eseteiben alkalmazandó támogatáscsökkentéseket és kizárásokat. Csak az ilyen megközelítés biztosíthatja az egyes szankciórendszerek sajátos szabályainak tiszteletben tartását, többek között az e kéttípusú jogsértés esetén alkalmazandó csökkentések mértékére és felső határára vonatkozóan. ( 26 )
37.
Ezt követően az így megállapított támogatáscsökkentéseket és kizárásokat összegezni kell, amíg el nem érik a 73/2009 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésében megállapított 100%‑os felső határt. Ezen összegzés elvégzésére vonatkozó kötelezettség véleményem szerint a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikke, valamint az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke által létrehozott támogatáscsökkentési és kizárási rendszer természetéből fakad. Az említett rendelkezéseket hatékony érvényesülésüktől fosztaná meg az, ha a gondatlan meg nem felelés eseteiben alkalmazott csökkentések valamilyen módon „beolvadhatnának” a szándékos meg nem felelés esetében kiszabott csökkentésekbe (vagy fordítva). Ezenkívül meg kell állapítani, hogy ezek összegzés hiányában, a 73/2009 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésében rögzített felső határnak semmilyen jelentősége nem lenne. ( 27 )Úgy vélem, hogy ezzel megválaszoltam a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, az összegzés jogalapjára vonatkozóan felvetett kérdését. ( 28 )
38.
Másodszor meg kell állapítani, hogy a 73/2009 és 1122/2009 rendeletek egyik rendelkezése sem ad lehetőséget az összegzés ezen elvétől való eltérésre az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben, amelyben ugyanazon terület tekintetében több, gondatlanságból eredő egyszeri, illetve ismételt, valamint szándékos meg nem felelést is megállapítottak. Konkrétabban, az 1122/2009 rendeletnek M. Nooren örökösei által hivatkozott ( 29 ) 70. cikkének (6) bekezdése, valamint 71. cikkének (6) bekezdése nem igazolja, hogy egyrészt a gondatlan meg nem felelés esetére megállapított támogatáscsökkentések, másrészt a szándékos meg nem felelések esetében alkalmazott támogatáscsökkentések és kizárások összegzésére vonatkozó elvtől el lehetne térni.
39.
Először is az 1122/2009 rendelet 70. cikkének (6) bekezdését illetően meg kell állapítani, hogy ez a rendelkezés azt írja elő, hogy amennyiben ugyanazon kölcsönös megfeleltetési terület különböző jogi aktusai és előírásai tekintetében több meg nem felelést határoznak meg, ezeket az eseteket a támogatáscsökkentésnek az említett rendelet 71. cikkének (1) bekezdésével és 72. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő meghatározása céljából egyetlen meg nem felelésnek kell tekinteni. ( 30 )
40.
Véleményem szerint e rendelkezés egyrészt az 1122/2009 rendelet 71. cikkének (1) bekezdése szerinti gondatlan meg nem felelés, másrészt az említett rendelet 72. cikkének (2) bekezdése szerinti szándékos meg nem felelés eseteire alkalmazandó szankciók meghatározása érdekében előírja a jogsértések „csoportosítását”. Másként fogalmazva, úgy vélem, hogy az említett rendelkezésből az következik, hogy minden gondatlanságból eredő meg nem felelést egyetlen gondatlan meg nem felelésként, és minden szándékos meg nem felelést egyetlen szándékos meg nem felelésként kell kezelni a megfelelő szankciók meghatározása során. ( 31 )
41.
Ezzel szemben, álláspontom szerint az említett rendelet 70. cikke (6) bekezdésének szövegében semmi nem utal arra, hogy a meg nem felelések jellegétől függetlenül egységes szankciót kellene kiszabni valamennyi meg nem felelés esetében, amint azt M. Nooren örökösei ( 32 ) javasolják. Az ilyen értelmezés egyébiránt nem állna összhangban a 73/2009 rendelet 24. cikkével, valamint az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkével, amelyek az alkalmazandó szankciók között az alapján tesznek különbséget, hogy az előírások megsértésére gondatlanságból vagy szándékosan került sor. Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a végrehajtási rendeleteket, ha lehetséges, az alaprendelettel összhangban kell értelmezni. ( 33 )
42.
Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az 1122/2009 rendelet 70. cikkének (6) bekezdése nem alkalmazható a gondatlanságból eredő ismételt meg nem felelés eseteiben. E rendelkezés szövege ugyanis kizárólag az említett rendelet 71. cikkének (1) bekezdésére, valamint 72. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, amelyek az egyszeri gondatlan meg nem felelés, illetve a szándékos meg nem felelés esetében alkalmazandó támogatáscsökkentésekre vonatkoznak. Ezzel szemben az említett rendelkezés semmilyen hivatkozást nem tartalmaz ugyanezen rendeletnek az ismételt meg nem felelésre vonatkozó 71. cikkének (5) bekezdésére. Ebből következik, hogy az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben az 1122/2009 rendelet 70. cikkének (6) bekezdése nem alkalmazandó ismételt meg nem felelés esetén. Az ezen esetekre alkalmazandó támogatáscsökkentést tehát mindenesetre külön szükséges meghatározni.
43.
Másodszor, az 1122/2009 rendelet 71. cikkének (6) bekezdését illetően meg kell állapítani – amint az a 71. cikk címéből is kitűnik –, hogy az említett 71. cikk kizárólag a gondatlanság eseteire vonatkozik, valamint, hogy annak (6) bekezdése azt a sajátos helyzetet szabályozza, amelyben az ismételt meg nem felelés megállapítására egy másik – ismételt vagy egyszeri – meg nem felelés megállapítása mellett kerül sor. Ebből következik, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazandó a szándékos meg nem felelés eseteire, illetve az, hogy az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben, az említett rendelkezés nincs hatással a szándékos meg nem felelés eseteiben alkalmazandó támogatáscsökkentésekre és kizárásokra.
44.
A fentiekből következően sem az 1122/2009 rendelet 70. cikkének (6) bekezdése, sem 71. cikkének (6) bekezdése, sem e rendelkezések együttes alkalmazása nem igazolhatja az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben olyan 15%‑ban maximált egységes szankció meghatározását, amelyre M. Nooren örökösei hivatkoznak. ( 34 )
45.
Az ilyen értelmezés egyébiránt nem lenne logikus. Azzal a következménnyel járna ugyanis, hogy az alkalmazandó támogatáscsökkentés kisebb mértékű lenne olyan esetben, amelyben több gondatlanságból eredő, valamint több szándékos meg nem felelést állapítanak meg, mint egy egyszeri szándékos meg nem felelés esetében, amelyre általános szabály szerint, az 1122/2009 rendelet 72. cikkének (1) bekezdése alapján 20%‑os csökkentés alkalmazandó. Ez az eredmény továbbá összeegyeztethetetlen lenne a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikkével, valamint az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkével bevezetett támogatáscsökkentési és kizárási rendszer céljával, amely arra irányul, hogy a mezőgazdasági termelőket a kölcsönös megfeleltetés különböző területein már meglévő jogszabályok tiszteletben tartására ösztönözze. ( 35 )
46.
Az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikkének, valamint az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkének alkalmazása véleményem szerint a következő támogatáscsökkentésekhez és kizárásokhoz vezet.
47.
Először is, az 1122/2009 rendelet 70. cikkének (6) bekezdése alapján külön csoportba kell sorolni egyrészt a gondatlanságból eredő egyszeri meg nem feleléseket, másrészt a szándékos meg nem felelés valamennyi esetét, majd a jogsértések e két csoportja tekintetében (egyszeri gondatlan meg nem felelés esetén) az említett rendelet 71. cikkének (1) bekezdése alapján, illetve (szándékos meg nem felelés esetén) 72. cikkének (1) bekezdése alapján külön‑külön kell megállapítani a támogatáscsökkentés vagy kizárás alkalmazandó mértékét. Másodszor, az 1122/2009 rendelet 71. cikkének (5) bekezdése alapján a gondatlanságból eredő ismételt meg nem felelésekre alkalmazandó csökkentéseket kell meghatározni. Harmadszor, az említett rendelet 71. cikkének (6) bekezdése alapján összegezni kell a gondatlanságból eredő egyszeri meg nem felelésekre és a gondatlanságból eredő ismételt meg nem felelésekre meghatározott csökkentési százalékokat, amíg el nem érik az e rendelkezésben rögzített 15%‑os felső határt. Végezetül a gondatlanságból eredő – ismételt, illetve egyszeri – meg nem felelésekre ily módon meghatározott csökkentéshez hozzá kell számítani a szándékos meg nem felelésre meghatározott csökkentést (vagy kizárást). A 73/2009 rendelet 24. cikkének (4) bekezdése alapján a támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás teljes összege egy adott naptári évre vonatkozóan ugyanakkor nem haladhatja meg az adott termelő részére nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések 100%‑át. A kérdést előterjesztő bíróságra tartozik annak vizsgálata, hogy a jelen ügyben tiszteletben tartották‑e ezeket a szabályokat a csökkentés 55%‑ban történő meghatározása során.
48.
Zárásképpen, úgy gondolom, hogy célszerű lenne néhány észrevételt tenni a Bizottság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre javasolt válasszal kapcsolatban. A Bizottság átfogó választ javasol e kérdésekre, amelynek értelmében az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke nem zárja ki azt, hogy az illetékes nemzeti hatóságok az említett rendelet 72. cikkének (1) bekezdése értelmében vett egy vagy több szándékos meg nem felelés halmozódása esetén más, gondatlanságból eredő – ismételt vagy egyszeri – meg nem feleléseket is figyelembe vegyenek, és e rendelkezés korlátain belül egyetlen általános csökkentést alkalmazzanak, amelynek mértéke részben ezen további, gondatlanságból eredő meg nem felelések fennállását is tükrözi.
49.
Másként fogalmazva a Bizottság úgy véli, hogy mivel az 1122/2009 rendelet 72. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint szándékos meg nem felelés esetén a támogatáscsökkentés akár a 100%‑ot is elérheti, az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben, amelyben gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem feleléseket, valamint szándékos meg nem feleléseket is megállapítottak, az illetékes nemzeti hatóságok az említett rendelkezés alapján általánosan, a szándékos és gondatlan meg nem feleléseket egyaránt figyelembe véve határozhatják meg a csökkentés mértékét.
50.
A Bizottság által javasolt megközelítés a következő indokok miatt nem meggyőző.
51.
Először is véleményem szerint e megközelítés nem áll összhangban az 1122/2009 rendelet 72. cikke (1) bekezdésének szövegével, amely szerint e rendelkezés kizárólag a szándékos meg nem felelés eseteire vonatkozik. Ezenkívül nem tartja tiszteletben a 73/2009 rendelet 24. cikkét, valamint az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkét, amelyek megkülönböztetik egyrészt a gondatlanság esetén alkalmazandó támogatáscsökkentéseket, másrészt pedig a szándékos meg nem felelés esetén alkalmazandó csökkentéseket és kizárásokat. ( 36 )
52.
Másodszor, úgy vélem, hogy a Bizottság megközelítése az érdekeltek jogbiztonságát érintő problémákat vetne fel, mivel túlzott mérlegelési mozgásteret biztosítana a nemzeti hatóságok számára azon „általános csökkentés” meghatározása során, amelyet az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben alkalmazni kellene. E megközelítés elfogadása ugyanis gyakorlatilag lehetetlenné tenné az érintettek számára annak felmérését, hogy ilyen esetben milyen szankció kiszabására számíthatnak. ( 37 ) E tekintetben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkének célja a kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése esetén alkalmazandó támogatáscsökkentésekre és kizárásokra vonatkozó részletes szabályok megállapítása. ( 38 ) Márpedig a Bizottság által javasolt megközelítés az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben feleslegessé tenné e szabályokat, mivel azokat gyakorlatilag „beolvasztaná” az 1122/2009 rendelet 72. cikkének (1) bekezdésében előírt szabály.
53.
Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy állapítsa meg: az 1122/2009 rendelet 70–72. cikkét a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikkével együttesen úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben ugyanazon terület tekintetében több meg nem felelést is megállapítottak, a gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem felelésekre alkalmazandó, a 73/2009 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésével és az 1122/2009 rendelet 71. cikkével összhangban meghatározott csökkentéseket összegezni kell a szándékos meg nem felelés esetén irányadó, a 73/2009 rendelet 24. cikkének (3) bekezdésével és az 1122/2009 rendelet 72. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározott csökkentésekkel. A 73/2009 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésének megfelelően a támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás teljes összege egy adott naptári évre vonatkozóan ugyanakkor nem haladhatja meg az adott termelő részére nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések 100%‑át.
54.
E válaszra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.
V. Végkövetkeztetés
55.
A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
A 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i 1122/2009/EK bizottsági rendelet 70–72. cikkét a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendelet 23. és 24. cikkével együttesen úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben ugyanazon terület tekintetében több meg nem felelést is megállapítottak, a gondatlanságból eredő ismételt és egyszeri meg nem felelésekre alkalmazandó támogatáscsökkentéseket, valamint a szándékos meg nem felelés esetén irányadó csökkentéseket összegezni kell. A 73/2009 rendelet 24. cikke (4) bekezdésének megfelelően a támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás teljes összege egy adott naptári évre vonatkozóan ugyanakkor nem haladhatja meg az adott termelő részére nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések 100%‑át.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) A 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i 1122/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 316., 65. o.).
( 3 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i tanácsi rendelet (HL 2009. L 30., 16. o.; helyesbítések: HL 2009. L 213., 30. o.; HL 2010. L 43., 7. o.).
( 4 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. december 17‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 8. o.). Meg kell jegyezni, hogy a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályokat jelenleg már a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet rögzíti (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.).
( 5 ) Lásd az 1307/2013 rendelet 72. cikkének (2) bekezdését, valamint 74. cikkét.
( 6 ) Lásd a jelen indítvány 12. pontját.
( 7 ) Az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 181., 48. o.).
( 8 ) Lásd a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 43. cikkét.
( 9 ) Lásd a jelen indítvány 12. pontját.
( 10 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a megállapított jogsértések többek között a következő kötelezettségeket érintették: a borjak megfelelő gondozása; a borjak számára elegendő mennyiségű friss víz biztosítása; a szabadban tartott állatok védelme az időjárás viszontagságaitól, a ragadozóktól és az egészségügyi kockázatoktól; az állatok számára megfelelő, egészséges és elegendő mennyiségű táplálék biztosítása; az egyedi borjúketrec minimális méreteire vonatkozó előírásoknak való megfelelés; a sérült vagy beteg állatok alkalmas helyiségekben történő elkülönítése, valamint a betegnek vagy sérültnek tűnő állatok haladéktalan és megfelelő ápolása, illetve állatorvos véleményének kikérése.
( 11 ) A „közvetlen kifizetés” fogalmával kapcsolatban lásd a 73/2009 rendelet 2. cikkének d) pontját.
( 12 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a csökkentés mértékét eredetileg 15%‑ban határozták meg. Ezt követően újraszámították, először 65%‑os, másodszor 100%‑os, végül, a 2014. szeptember 18‑i határozatban 55%‑os csökkentést állapítottak meg.
( 13 ) E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy azt állapították meg, hogy az állatok egy része indokolatlan szenvedésen ment keresztül, illetve megsérült, valamint egyes állatokat a megállapított jogsértések következtében el kellett altatni. Ezenkívül az is kitűnik, hogy a gazdasági ügyekért felelős államtitkár szerint az érintett mezőgazdasági termelő részéről „hosszú távú és tartós politikáról” volt szó.
( 14 ) M. Nooren örökösei által előterjesztett kereset a 2014. szeptember 18‑i határozaton kívül a gazdasági ügyekért felelős államtitkár 2014. szeptember 23‑i határozatát is érinti, amelyben a 2011‑es évre megállapított támogatás összegét a 2004. szeptember 18‑i határozatban rögzített csökkentés figyelembevételével számítják újra.
( 15 ) Lásd ebben az értelemben: a 73/2009 rendelet (3) preambulumbekezdése.
( 16 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendeletet (HL 2003. L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.), valamint a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2014. április 21‑i 796/2004/EK bizottsági rendeletet (HL 2004. L 141., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 243. o.) illetően, amelyeket a 73/2009 rendelet, illetve az 1122/2009 rendelet hatályon kívül helyezett és felváltott, lásd: 2008. március 11‑iJager ítélet (C‑420/06, EU:C:2008:152, 71. pont), valamint 2014. február 27‑ivan der Ham és van der Ham‑Reijersen van Buuren ítélet (C‑396/12, EU:C:2014:98, 52. pont). Lásd továbbá ebben az értelemben a 73/2009 rendelettel kapcsolatban: 2012. december 13‑iMaatschap L.A. en D.A.B. Langestraat en P. Langestraat‑Troost ítélet (C‑11/12, EU:C:2012:808, 35. és 40. pont).
( 17 ) Lásd: 2012. december 13‑iMaatschap L.A. en D.A.B. Langestraat en P. Langestraat‑Troost ítélet (C‑11/12, EU:C:2012:808, 22. pont). Lásd ezenkívül a 73/2009 rendelet 4. cikkének (1) bekezdését, amelynek értelmében a közvetlen kifizetésben részesülő mezőgazdasági termelő köteles teljesíteni az említett rendelet II. mellékletében felsorolt, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket és az említett rendelet 6. cikkében szereplő, a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó feltételeket. Ugyanezen rendelet 5. cikke szerint a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket – többek között az állatjólét területén – a közösségi jogszabályok állapítják meg.
( 18 ) A 73/2009 rendelet 24. cikkének (1) bekezdése értelmében a támogatáscsökkentésre, illetve a támogatás köréből való kizárásra vonatkozó részletes szabályokat a 73/2009 rendelet 141. cikkének (2) bekezdésével összhangban kell megállapítani. Ennek során figyelembe kell venni az előírások megsértésének súlyát, mértékét, továbbá tartós, illetve ismétlődő jellegét, valamint a hivatkozott 24. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében megállapított kritériumokat. Az említett 141. cikk (2) bekezdése a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i 1999/468/EK tanácsi határozat (HL 1999. L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.). 4. és 7. cikkére hivatkozik.
( 19 ) Jelezni kívánom, hogy a 73/2009 rendelet 23. és 24. cikke a „megsértés” kifejezést, míg az 1122/2009 rendelet 70–72. cikke a „meg nem felelés” kifejezést használják. Ezenkívül, míg a 73/2009 rendelet 24. cikkének (3) bekezdése a „szándékos megsértés” esetét említi, az 1122/2009 rendelet 72. cikke a „szándékos meg nem felelés” kifejezést alkalmazza. E nyelvi eltérések ugyanakkor véleményem szerint nem az alkalmazott kifejezések jelentése közötti különbségtételt tükrözik.
( 20 ) Az 1122/2009 rendelet 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a kifizető ügynökség határozhat úgy, hogy az 54. cikk (1) bekezdése c) pontjának második albekezdésében foglalt esetekben egyáltalán nem rendel el támogatáscsökkentést.
( 21 ) Az említett 71. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése ezenkívül azt is pontosítja, hogy a maximális 15%‑os érték elérését követően a kifizető ügynökség tájékoztatja az érintett mezőgazdasági termelőt, hogy ha még egyszer megállapításra kerül ugyanaz a meg nem felelés, akkor azt az 1122/2009 rendelet 72. cikke értelmében szándékos cselekménynek fogják tekinteni. Az „ismételt meg nem felelés” fogalmát illetően lásd az 1122/2009 rendelet 47. cikkének (1) bekezdését.
( 22 ) A 796/2004 rendelet 67. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „szándékos meg nem felelés” (az 1122/2009 rendelet 72. cikke (1) bekezdésének megfelelő) fogalmát illetően lásd: 2014. február 27‑ivan der Ham és van der Ham‑Reijersen van Buuren ítélet (C‑396/12, EU:C:2014:98, 27–37. pont).
( 23 ) A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban, még ha a kérdést előterjesztő bíróság ténylegesen csupán az uniós jog egyes rendelkezéseinek értelmezésére korlátozta is kérdését, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügyek elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság kérdései megfogalmazásában utalt‑e azokra, vagy sem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges. Lásd: 2017. október 1‑iOtero Ramos ítélet (C‑531/15, EU:C:2017:789, 40. pont).
( 24 ) Lásd a jelen indítvány 16. pontját.
( 25 ) Lásd a jelen indítvány 24–28. pontját.
( 26 ) Lásd a jelen indítvány 26–28. pontját.
( 27 ) A 73/2009 rendelet 24. cikkének (4) bekezdésével kapcsolatosan lásd a jelen indítvány 29. pontját.
( 28 ) Lásd a jelen indítvány 18. pontját.
( 29 ) Lásd a jelen indítvány 15. pontját. A teljesség kedvéért hozzáfűzném, hogy az 1122/2009 rendelet 71. cikkének (4) bekezdése nem releváns az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben. Amint ugyanis azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, e rendelkezés kizárólag olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben a kölcsönös megfeleltetés különböző területeinek tekintetében állapítottak meg nem feleléseket, amely helyzet a jelen esetben nem áll fenn.
( 30 ) A 796/2004 rendelet, amely az 1122/2009 rendelet elődje volt, az 1122/2009 rendelet 70. cikkének (6) bekezdésével csaknem azonos rendelkezést tartalmazott, amely ugyanakkor kizárólag a gondatlanság esetében alkalmazandó csökkentésekre vonatkozott (a 796/2004 rendelet 66. cikkének (2) bekezdése). Nem világos, hogy miért került át ez a rendelkezés az 1122/2009 rendeletnek az „Általános elvek és fogalommeghatározásra” vonatkozó cikkébe (az említett rendelet 70. cikkének (6) bekezdése), aminek eredményeként hatályát a szándékos meg nem felelés eseteire is kiterjesztették.
( 31 ) Lásd ebben az értelemben a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 796/2004/EK és 1973/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2005. december 23‑i 2184/2005/EK bizottsági rendelet (HL 2005. L 347., 61. o.) (4) preambulumbekezdését, amelyből kitűnik, hogy „a 796/2004/EK rendelet 66. cikkének (2) bekezdésével összhangban [az 1122/2009 rendelet 70. cikk (6) bekezdésének megfelelően] ugyanarra a – rendelet 2. cikkének 31. pontja értelmében vett – kölcsönös megfeleltetési területre vonatkozóan több különböző kölcsönös megfeleltetési kötelezettséget is figyelmen kívül hagynak, ezt a megfelelő szankciók meghatározásakor úgy kell tekinteni, mint a megfelelés hiányának egy esetét” (kiemelés tőlem).
( 32 ) Lásd a jelen indítvány 15. pontját.
( 33 ) Lásd: 2009. május 14‑iInternationaal Verhuis‑ en Transportbedrijf Jan de Lely ítélet (C‑161/08, EU:C:2009:308, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ilyen értelmezés annak kérdését is felvetné továbbá, hogy melyik szabály alapján kellene meghatározni „az egységes szankciót” (az 1122/2009 rendelet 71. cikke (1) bekezdésének megfelelően vagy 72. cikke (1) bekezdésének megfelelően). A rendelet e kérdésről való „hallgatása” megerősíti azt az álláspontomat, hogy az uniós jogalkotónak nem állt szándékában egységes szankció kiszabása olyan helyzetben, amelyben gondatlanságból eredő és szándékos meg nem felelések is megállapításra kerülnek.
( 34 ) Lásd a jelen indítvány 15. pontját.
( 35 ) Lásd a jelen indítvány 23. pontját. Emlékeztetek arra, hogy a 73/2009 rendelet 24. cikkének (1) bekezdése értelmében, a támogatáscsökkentésekre és kizárásokra vonatkozó részletes szabályok meghatározása során többek között figyelembe kell venni az előírások megsértésének súlyát, mértékét, továbbá tartós, illetve ismétlődő jellegét. Lásd a jelen indítvány 18. lábjegyzetét. Lásd ezenkívül az 1122/2009 rendelet (75) preambulumbekezdését, amely az arányosság elvére hivatkozik.
( 36 ) E megkülönböztetést illetően lásd a jelen indítvány 25–28., valamint 35–37. pontját.
( 37 ) A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a jogbiztonság elve különösen azt követeli meg, hogy a jogi rendelkezések egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatóak legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre nézve kedvezőtlen következményeik lehetnek. Lásd különösen: 2008. december 18‑iAltun ítélet (C‑337/07, EU:C:2008:744, 60. pont).
( 38 ) Lásd a 73/2009 rendelet 24. cikkének (1) bekezdését. Lásd még a jelen indítvány 24. pontját, valamint 18. lábjegyzetét.