30.5.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 191/6
A Törvényszék (negyedik tanács) T-354/14. sz., Comercializadora Eloro kontra OHIM – Zumex Group (Zumex) ügyben 2015. december 9-én hozott ítélete ellen a Comercializadora Eloro, S.A. által 2016. február 9-én benyújtott fellebbezés
(C-71/16. P. sz. ügy)
(2016/C 191/09)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Fellebbező: Comercializadora Eloro, S.A. (képviselő: J. L. de Castro Hermida ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és Zumex Group, S.A.
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
a felajánlott bizonyítékokat illetően tekintse azokat benyújtottnak és fogadja el a fellebbezési eljárás végéig benyújtott iratokat, amelyeket a keresetlevélhez csatolva, annak mellékletében 1-től 7-ig számozva ismét benyújtottak, amint azt a keresetlevélhez mellékelt iratjegyzék is tartalmazza,
—
állapítsa meg, hogy a közigazgatási eljárásban előterjesztett bizonyítékok alapján a felperes (Comercializadora Eloro, SA) a releváns időszak és az érintett terület vonatkozásában kellőképpen bizonyította JUMEX védjegyének a 32. osztályba tartozó gyümölcslevek tekintetében történő tényleges használatát,
—
tekintettel arra, hogy a korábbi védjegynek a felszólaló (fellebbező) általi használata bizonyításra került, tagadják meg a bejelentett ZUMEX védjegy lajstromozását a 32. osztályba tartozó összes áru tekintetében, mivel a fogyasztók szemszögéből nézve fennáll az összetéveszthetőség, amiatt, hogy a piacon a két védjegy párhuzamosan van jelen, a nevük hasonló, a használatuk pedig azonos termékekre vonatkozik.
Jogalapok és fontosabb érvek
Első jogalap: a közösségi védjegyről szóló rendelet (1) 42. cikke (2) bekezdésének és a végrehajtási rendelet (2) 22. szabálya (2) és (3) bekezdésének megsértése
Az EUIPO felszólalási osztálya úgy ítélte meg, hogy a felszólaló által a használatra vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékok elérték a védjegy tényleges használatának megállapításához szükséges minimumot az érintett időszak és az érintett terület vonatkozásában.
A megtámadott ítéletben azzal kapcsolatban megnyilvánuló kétségek alapját, hogy a holland Nidera General Merchandise, B.V. társaság részére értékesített termékek valójában beléptek-e az Európai Unió területére, egyetlen valószínűsítő körülmény képezi: e cég internetes honlapja, amely a cím alatt érhető el, és amelyen e cég arról nyújt tájékoztatást, hogy kereskedelmi ügyleteinek célpontját Nyugat-Afrika országai képezik.
Az említett honlapról kinyomtatott információk bizonyító erejét meg kell tagadni, hiszen azokat e bizonyítás ellenőrzése idején, vagyis 2011. augusztus 5-e táján szerezték, vagyis nyolc évvel később, mint a használat igazolása szempontjából releváns időszak kezdete, és három évvel később, mint ugyanezen időszak vége. Az említett időszakban a szóban forgó cég kereskedelmi tevékenysége és e tevékenység földrajzi kiterjedése jelentős mértékben megváltozhatott. A jogi logika szerint a védjegyhasználat igazolásának cáfolására vonatkozó bizonyítékoknak szintén a releváns időszakra kell vonatkozniuk, és nem olyan időpontra, amely több évvel későbbi, mint ezen időszak vége.
A bizonyítékként becsatolt számlák azt mutatják, hogy a holland Nidera General Merchandise, B.V. társaság, amelynek a székhelye Rotterdamban található, nem csupán az áruk vevője, hanem az értékesített áruk bizományosa is, amiből arra lehet következtetni, hogy ezen áruk beléptek az Európai Unió területére.
A felszólaló bizonyítékokat szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az említett társaság a Nidera cégcsoport tagja, amely cégcsoport számos európai országban rendelkezik telephellyel, beleértve – a Nidera Agro Comercial, S.A. révén – Spanyolországot is, ami komoly valószínűsítő körülményt képez arra vonatkozóan, hogy az e cég által beszerzett árut az európai piacra szánták.
Mivel védjegye használatára vonatkozóan a bizonyítási kötelezettség a felszólalót terhelte, és e használatnak azon számlákkal történt igazolását, amelyek a védjeggyel megjelölt termékek értékesítésére vonatkoztak, leellenőrizték, e bizonyítékok virtuális jellegének vitatásakor a bizonyítási teher megfordult, és a védjegybejelentőnek kellett volna bizonyítania – puszta feltevéseken és feltételezéseken túlmenően – a szolgáltatott bizonyítékok elégtelenségét.
Második jogalap: a közösségi védjegyről szóló rendelet 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése
Az a körülmény, hogy a becsatolt számlákon az áruk bizományosaként a holland Nidera General Merchandise, B.V. társaság neve tűnik fel, kizárja, hogy a termékeket külső árutovábbítási eljárás keretében léptették volna be az Európai Unió vámterületére, és arra utal, hogy az áruknak az érintett területre való tényleges beléptetése megtörtént, még akkor is, ha azokat később újra exportálták Afrikába.
A megtámadott ítéletben a Törvényszék kizárta, hogy a kizárólag újraexportálás céljából történő behozatal a védjegy tényleges használatának minősülhessen, azzal az indokkal, hogy az ilyen tevékenység nem teszi lehetővé piaci részesedés megszerzését vagy fenntartását. Ugyanakkor indokbeli azonosság áll fenn a közösségi védjegyrendelet 15. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt esettel, a védjegy kizárólag kivitel céljából történő elhelyezésével, ami szintén nem teszi lehetővé piaci részesedés megszerzését vagy fenntartását az Európai Unió területén belül.
Harmadik jogalap: a közösségi védjegyről szóló rendelet 76. cikke (2) bekezdésének megsértése
A rendelkezés szövegéből és az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy főszabály szerint az állításokat és a bizonyítékokat akkor is elfogadják, ha azokat a határidő lejártát követően terjesztik elő, ami miatt az EUIPO diszkrecionális jogkörét megszorítóan kell értelmezni, és meg kell követelni az e bizonyítékok elutasítását alátámasztó indokolást. A diszkrecionális jogkör nem jelenthet önkényességet vagy szubjektivitást.
A fellebbezési eljárás végén szolgáltatott új számlák és címkék (1-7. sz. irat) alapvető jelentőségűek voltak, hiszen mivel azokat más európai cégek nevében állították ki, lehetővé tették azon kétségek eloszlatását, amelyek a holland Nidera General Merchandise, B.V. társaság nevében kiállított számlák tekintetében merültek fel.
A felszólaló, védjegye használatának bizonyításakor egyfelől kronológiai nehézségekkel találta magát szemben (a bizonyításra három évvel a használatot követően kellett sort keríteni), másfelől földrajzi nehézségekbe ütközött (a felszólaló egy mexikói cég, amelynek érdekeltségei inkább az amerikai kontinenshez kötődnek).
A fennálló kronológiai és földrajzi nehézségek figyelembevételének, valamint a késedelmesen benyújtott iratoknak a jogvita elbírálása szempontjából vett jelentőségének azt kellett volna eredményeznie, hogy ezeket az iratokat elfogadják, megállapítva az ellentartott korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítottságát, elvégezve az ütköző védjegyek szükséges összehasonlítását, a fogyasztók szemszögéből vett összetéveszthetőség fennállásának értékelése céljából.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.) (kodifikált változat)
(2) A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995., L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.)
Full & Egal Universal Law Academy