12.9.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 335/27
A Törvényszék (első tanács) T-414/13. sz., Kenzo Tsujimoto kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala ügyben 2015. december 2-án hozott ítélete ellen a Kenzo Tsujimoto által 2016. február 12-én benyújtott fellebbezés
(C-85/16. P. sz. ügy)
(2016/C 335/36)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Kenzo Tsujimoto (képviselők: A. Wenninger-Lenz, M. Ring Rechtsanwältinnen, W. von der Osten-Sacken Rechtsanwalt)
A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala, Kenzo
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék (első tanács) 2015. december 2-i, T-414/13. sz. ügyben hozott ítéletét;
—
érdemben döntse el a jogvitát;
—
az EUIPO-t és a Kenzo S. A.-t kötelezze a költségek – beleértve a fellebbezési tanács előtti eljárás költségeit – viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
Az európai uniós védjegyrendelet 76. cikke (2) bekezdésének megsértése
A Kenzo S. A. mindkét fellebbezése az európai uniós védjegyrendelet (1) 8. cikkének (5) bekezdésén alapul. A fellebbezési tanács mindkét ügyben figyelembe vette a védjegy jóhírnevének alátámasztására azokat a bizonyítékokat, amelyeket a felszólaló a felszólalási osztály előtti eljárásban a védjegy tényleges használatának igazolása céljából terjesztett elő. Nem vitatható, hogy az érintett iratokat a védjegy létezésének, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyítására a végrehajtási rendelet (2) 19. szabályának (1) bekezdése értelmében megjelölt határidő lejárta után nyújtották be. A végrehajtási rendelet 19. szabálya (1) és (2) bekezdéséből, valamint (20) szabálya (1) bekezdéséből az következik, hogy az európai uniós védjegyrendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapított felszólalást el kell utasítani, ha a felszólaló a Hivatal által megjelölt határidőn belül nem igazolja a korábbi védjegy jóhírnevét. A Törvényszék azonban arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörrel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy az érintett bizonyíték a jóhírnév alátámasztására figyelembe vehető-e, a fellebbezési tanács megállapította és gyakorolta e mérlegelési jogkörét, és megfelelően indokolta az említett bizonyíték figyelembe vételét. A felperes ezzel szemben azon az állásponton van, hogy a Törvényszék tévedett a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörének megállapítása tekintetében, és tévesen alkalmazta a végrehajtási rendelet 19. szabályának (1) és (2) bekezdését, valamint (20) szabályának (1) bekezdését.
A felperes tudatában van annak, hogy az eljárásban részt vevő többi fél azt állítja, hogy a tényleges használat igazolásaként benyújtott iratoknak a jóhírnév alátámasztására történő figyelembe vételére nem a végrehajtási rendelet 20. szabályának (1) bekezdése, hanem 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése irányadó, amely a fellebbezési tanács előtti eljárásra vonatkozó speciális eljárási szabályt tartalmaz.
Még ha a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörét a végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése alapján kell is értelmezni, a fellebbezési tanács e jogkörét tévesen gyakorolta és a Törvényszék tévesen alkalmazta a 76. cikk (2) bekezdését, amikor úgy határozott, hogy a fellebbezési tanácsnak a használat igazolása és a jóhírnév igazolása közötti elválaszthatatlan kapcsolatra vonatkozó megállapításai a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörének megfelelő gyakorlását jelentették. A fellebbezési tanács ugyanis nem is határozta meg mérlegelési jogkörének terjedelmét, nevezetesen azt, hogy e jogkört a jelen ügyben megszorító módon kell-e gyakorolnia vagy sem. Ha a fellebbezési tanács helyesen gyakorolta volna mérlegelési jogkörét, el kellett volna ismernie, hogy e jogkört a Rintisch-ítélettel (C-120/12 P, EU:C:2013:638) összhangban megszorítóan kell gyakorolni. Ilyen körülmények között a mérlegelési jogkör gyakorlásának egyetlen megfelelő módja az lett volna, ha a fellebbezési tanács nem veszi figyelembe a jóhírnév alátámasztására előterjesztett iratokat. A Törvényszék nem vette figyelembe azt, hogy a fellebbezési tanács nem határozta meg helyesen mérlegelési jogkörének terjedelmét, nem gyakorolta az említett jogkörét e korlátok között, és ezáltal megsértette az európai uniós védjegyrendelet 76. cikkének (2) bekezdését.
2.
Az európai uniós védjegyrendelet 8. cikkének (5) bekezdése
A felperes azt állítja, hogy a Törvényszék nem hasonlította össze a „KENZO” és „KENZO ESTATE” védjegyeket a maguk teljességében, és ily módon megsértette az európai uniós védjegyrendelet 8. cikkének (5) bekezdését. Továbbá a felperes előadja, hogy a Törvényszék olyan iratok alapján hagyta helyben a védjegy jóhírnevére vonatkozó állításokat, amelyeket a fellebbezési tanácsnak a szabályozás helyes alkalmazása és saját mérlegelési jogkörének megfelelő gyakorlása esetén nem kellett volna figyelembe vennie. A felperes ezenkívül azt állítja, hogy a Törvényszék nem végezte el a szükséges átfogó értékelést, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott védjegy kapcsolatba hozható a korábbi védjeggyel, és tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy jóhírnevét. Végül a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács és a Törvényszék tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem igazolta az európai uniós védjegyrendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében vett „alapos ok” fennálltát.
(1) Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009., L 78., 1. o.).
(2) A 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995., L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.).