2.5.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 156/30
A Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia) által 2016. február 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Indėlių ir investicijų draudimas
(C-109/16. sz. ügy)
(2016/C 156/40)
Az eljárás nyelve: litván
A kérdést előterjesztő bíróság
Lietuvos Aukščiausiasis Teismas
Az alapeljárás felei
Kérelmező a felülvizsgálati eljárásban: VĮ Indėlių ir investicijų draudimas
Ellenérdekű fél a felülvizsgálati eljárásban: Alvydas Raišelis
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1)
Amennyiben valamely hitelintézet befektetési vállalkozásként működik, amely részére az ugyanazon hitelintézet által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok megszerzése céljából pénzeszközöket utalnak át, azonban az értékpapír-kibocsátásra nem kerül sor, és az értékpapírok tulajdonjoga nem száll át arra a személyre, aki a pénzeszközöket befizette, azonban a pénzeszközökkel már megterhelték az illető bankszámláját, és azokat átutalták a hitelintézet által nyitott számlára, és azok nem fizethetők vissza, ugyanakkor a nemzeti jogalkotói szándék nem egyértelmű a konkrét kártalanítási rendszer alkalmazását illetően, a betétbiztosítási irányelv (1) 1. cikkének 1. pontja és a befektetőkártalanítási irányelv (2) 1. cikkének 4. pontja közvetlenül alkalmazható-e az alkalmazandó biztosítási fedezeti rendszer meghatározása érdekében, és ebből a szempontból a pénzeszközök rendeltetése meghatározó kritériumnak tekintendő-e? Az irányelv e rendelkezései kellően egyértelműek, pontosak, feltétlenek-e, továbbá olyan alanyi jogokat keletkeztetnek-e, amelyekre magánszemélyek hivatkozhatnak a nemzeti bíróság előtt annak érdekében, hogy alátámasszák a biztosítási fedezetet nyújtó állami szervvel szemben benyújtott kártérítési igényüket?
2)
A befektetőkártalanítási irányelvnek a befektetőkártalanítási rendszer által biztosított igények fajtáit meghatározó 2. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e érteni és értelmezni, hogy az kiterjed azon pénzösszegek visszafizetésére vonatkozó igényekre is, amelyekkel a befektetési vállalkozás tartozik a befektetőknek, és amelyeket nem a befektetők nevén tartanak nyilván?
3)
Amennyiben a második kérdésre igenlő válasz adandó, a befektetőkártalanítási irányelvnek a befektetőkártalanítási rendszer által biztosított igények fajtáit meghatározó 2. cikkének (2) bekezdése kellően egyértelmű, pontos, feltétlen-e, továbbá olyan alanyi jogokat keletkeztet-e, amelyekre magánszemélyek hivatkozhatnak a nemzeti bíróság előtt annak érdekében, hogy alátámasszák a biztosítási fedezetet nyújtó állami szervvel szemben benyújtott kártérítési igényüket?
4)
A betétbiztosítási irányelv 1. cikkének 1. pontját úgy kell-e értelmezni, miszerint az irányelv értelmében a „betét” fogalmába beletartoznak azok a pénzösszegek is, amelyeket valamely egyéni bankszámláról az érintett hozzájárulásával átutalnak a hitelintézet nevében nyitott, és ugyanazon hitelintézetnél vezetett számlára, és az említett intézmény által a jövőben kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kifizetésére szánnak?
5)
A betétbiztosítási irányelv 7. cikkének (1) bekezdését és 8. cikkének (3) bekezdését együttesen úgy kell-e értelmezni, hogy legfeljebb a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott összegű betétbiztosítást kell fizetni mindazoknak, akiknek kárigényét a betétbiztosítási irányelv 1. cikke (3) bekezdésének i. és ii. pontjában említett megállapítás vagy határozat meghozatala előtt meg lehet állapítani?
(1) A betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 135., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 252. o.).
(2) A befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 84., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 311. o.).
Full & Egal Universal Law Academy