20.6.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 222/8
A Törvényszék (kilencedik tanács) T-620/11. sz., GFKL Financial Services AG kontra Európai Bizottság ügyben 2016. február 4-én hozott ítélete ellen a GFKL Financial Services GmbH, korábban GFKL Financial Services AG, által 2016. április 19-én benyújtott fellebbezés
(C-219/16. P. sz. ügy)
(2016/C 222/10)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: GFKL Financial Services GmbH, korábban GFKL Financial Services AG (képviselők: Dr. M Schweda, J. Eggers, Dr. M. Knebelsberger, Dr. F. Loose Rechtsanwälte)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
1.
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke (kilencedik tanács) T-620/11. sz. ügyben 2016. február 4-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a keresetet mint megalapozatlant elutasítja, és
semmisítse meg a Németország által nyújtott C 7/10 (korábbi CP 250/09 és NN 5/10) állami támogatásról („KStG, szanálási rendelkezés”) szóló, 2011. január 26-i európai bizottsági határozatot (1) (C(2011) 275. számú dokumentum);
2.
másodlagosan helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke (kilencedik tanács) T-620/11. sz. ügyben 2016. február 4-én hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a keresetet mint megalapozatlant elutasítja, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;
3.
az ellenérdekű felet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésében a fellebbező a KStG 8c. § -ának (1a) bekezdésében foglalt szanálási rendelkezés szelektív támogatásnak való minősítését vitatja.
A fellebbező fellebbezésének alátámasztása érdekében két jogalapra hivatkozik.
Első jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése
A szanálási rendelkezés nem szelektív intézkedés, és ezért nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak.
—
A Törvényszék tévesen indult ki abból, hogy a KStG 8c. § -ának (1) bekezdésében foglalt, kivételt tartalmazó rendelkezés, amely szerint a részesedésszerzés bizonyos eseteiben az egyébként átvihető veszteségek elvesznek, a referenciarendszer része. E rendelkezés valójában eltér a referenciarendszertől. A referenciarendszer alapja az az általános lehetőség, hogy a veszteségek későbbi adózási időszakokra átvihetők.
—
A szanálási rendelkezés ugyanakkor annyiban ölt általános jelleget, amennyiben nem nyújt szelektív előnyt. Jelentős különbségek vannak egyrészt azon nehéz helyzetben lévő vállalkozások között, amelyek a szanálási rendelkezés hatálya alá esnek, és az összes többi, különösen a gazdaságilag életképes vállalkozások között, így a vállalkozások e két csoportja nincs hasonló helyzetben. Ezenkívül a Törvényszék az egyenlőség vizsgálata keretében egy tisztán elméleti forgatókönyvet vett alapul; a Törvényszék által figyelembe vett referenciacsoport a jogi valóságban gyakorlatilag nem létezik.
—
A szanálási rendelkezés továbbá nem részesít előnyben „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését”. A szanálási rendelkezés potenciálisan valamennyi vállalkozás számára elérhető, és abból semmilyen vállalkozáscsoport nincs eleve kizárva. E rendelkezés nem a vállalkozás valamely „konkrét sajátosságához”, hanem egy gazdasági ügylethez, azaz az ún. szanálás érdekében történő részesedésszerzéshez kapcsolódik.
—
A szanálási rendelkezést ezenkívül a német adórendszer lényege és általános céljai is igazolják. E rendelkezés a német társasági adójog olyan alapvető elveinek érvényre jutását segíti, mint a veszteségátvitel elve, a teherviselő képesség szerinti adózás elve, valamint a fenntartható adóbevételek biztosításának általános adójogi célja.
Második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése
A Törvényszék ítélete sérti az uniós jog szerinti bizalomvédelem elvét. A szanálási rendelkezés állítólagos támogatási jellege mint olyan ugyanis még a leggondosabb gazdasági szereplő számára sem volt látható. A Németországban vagy más uniós tagállamokban létező hasonló szabályozások esetében a Bizottság sosem kifogásolta, hogy azok ellentétesek lennének a támogatásokra vonatkozó joggal.
(1) HL L 235., 26. o.