20.6.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 222/9
A Törvényszék (negyedik tanács) T-53/14. sz., Ludwig-Bölkow-Systemtechnik kontra Bizottság ügyben 2016. február 19-én hozott ítélete ellen a Ludwig-Bölkow-Systemtechnik GmbH által 2016. május 2-án benyújtott fellebbezés
(C-250/16. P. sz. ügy)
(2016/C 222/11)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Ludwig-Bölkow-Systemtechnik GmbH (képviselő: M. Núñez Müller ügyvéd)
A másik az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 3. pontját, amely szerint a T-53/14. sz. ügyben indított keresetet az azt meghaladó részben, és az ahhoz tartozó költségekről szóló, a 4. pontban foglalt rendelkezést el kell utasítani;
—
akként módosítsa a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját, amely szerint a Ludwig-Bölkow-Systemtechnik GmbH által átalány-kártérítés címén fizetendő összegeket a visszatérítendő előlegek 10 %-ának megfelelő összegre csökkenti, hogy a Ludwig-Bölkow-Systemtechnik GmbH nem tartozik átalány-kártérítés címén fizetendő összegekkel;
—
az Európai Bizottságot kötelezze mind a fellebbezési eljárás, mind a – megtámadott ítélet rendelkező része 4. pontjának kiegészítéseként – T-53/14. sz. ügyre vonatkozó elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezéssel nem a Törvényszék T-53/14. sz. ügyben hozott ítélete rendelkező részének 1. pontját vitatják, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy a második és harmadik kereseti kérelemről már nem szükséges határozni. A fellebbezéssel továbbá a Törvényszék T-53/14. sz. ügyben hozott ítélete rendelkező részének 2. pontját sem vitatják annyiban, amennyiben a Törvényszék az átalány-kártérítésként fizetendő összegeket a HyWays, HyApproval és HarmonHy projektekre vonatkozó szerződések alapján visszatérítendő előlegek 10 %-ának megfelelő összegre csökkenti; az ítélet rendelkező részének 2. pontját annyiban vitatják, amennyiben az a kártérítésként fizetendő összegeket a kereseti kérelemtől eltérően nullára csökkenti. Az ítélet rendelkező részének 3. pontját annyiban vitatják, amennyiben a Törvényszék abban az első és (részben) a negyedik kereseti kérelmet elutasította. Az ítélet rendelkező részének 4. pontját annyiban vitatják, amennyiben a fellebbezés sikeressége esetén eltérő költségekről szóló határozat szükséges, és mivel a Törvényszék a felperes kérelmével szemben nem a Bizottságot kötelezte azon költségek viselésére, amelyek a felperes azon kereseti kérelmeire vonatkoznak, amelyekről már nem szükséges határozni.
A fellebbező álláspontja szerint a megtámadott ítélet sérti az ítéletekre a Bíróság alapokmányának 36. cikke, 53. cikke első bekezdése szerint vonatkozó indokolási kötelezettséget, a jóhiszeműség elvét, a bizonyítékok elferdítésének tilalmát, valamint az alkalmazandó belga jogot.
A megtámadott ítélet sérti az ítéletekre vonatkozó indokolási kötelezettséget, mivel a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és érdemi indokolás nélkül indult ki abból, hogy a fellebbező által a megtérítendő költségekre vonatkozó óradíj kiszámításához alkalmazott módszer ahhoz vezet, hogy a Bizottságnak részt kellett vennie a projekthez kapcsolódó összköltségek fedezésében.
A megtámadott ítélet sérti továbbá a jóhiszeműség általános elvét, mivel a vitatott szerződésekben foglalt Általános Szerződési Feltételek egyértelműségének hiányát a Bizottság terhére és a fellebbező javára kellett volna értelmezni, ahelyett hogy a fellebbezőre hárították az alkalmazás kockázatát.
A megtámadott ítélet sérti a bizonyítékok elferdítésének tilalmát is, mivel a fellebbező első fokú tényelőadásának értékelése nyilvánvalóan nem helytálló.
A megtámadott ítélet sérti továbbá az alkalmazandó belga jog kötelező rendelkezéseit és a hatékony jogvédelem elvét, mivel jogtalanul feltételezi az Általános Szerződési Feltételek „egyértelmű” értelmezését, és ezáltal kizárja a belga jog alkalmazását.
Végül a megtámadott ítélet sérti az ítéletekre vonatkozó indokolási kötelezettséget és az alkalmazandó jogot, mivel az átalány-kártérítési fizetési kötelezettség vonatkozásában jóllehet elismeri, hogy az Általános Szerződési Feltételek II.30. cikke sérti a kötelező belga jogot, abból azonban nem az ÁSZF II.30. cikk alkalmazhatóságának hiányára következtet, hanem jogellenesen érvényesség-megőrző mérséklést tesz.