4.7.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 243/23
A Supreme Court (Írország) által 2016. május 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Edward Cussens, John Jennings, Vincent Kingston kontra T. G. Brosman
(C-251/16. sz. ügy)
(2016/C 243/24)
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
Supreme Court
Az alapeljárás felei
Felperesek: Edward Cussens, John Jennings, Vincent Kingston
Alperes: T. G. Brosman
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1)
A Bíróság Halifax-ítéletében a héa terén alkalmazandóként elismert joggal való visszaélés elve közvetlenül hatályos-e egy magánszeméllyel szemben, ha nincs olyan nemzeti jogszabályi vagy bírósági intézkedés, amely érvényre juttatja ezt az elvet olyan – a jelen ügyben szereplőhöz hasonló – helyzetben, amelyben az értékesítést megelőző ügyletek és a vevői értékesítési ügyletek (a továbbiakban együtt: a felperesek ügyletei) Commissioners által szorgalmazott átminősítése a felperesek héafizetési kötelezettségét vonná maga után, amennyiben a releváns időszakban hatályos nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek a felperesek ügyleteire való helyes alkalmazása esetén ilyen kötelezettség nem keletkezett?
2)
Amennyiben az első kérdésre az a válasz, hogy a joggal való visszaélés elve közvetlenül hatályos a magánszeméllyel szemben akkor is, ha nincs olyan nemzeti jogszabályi vagy bírósági intézkedés, amely érvényre juttatja ezt az elvet, kellően egyértelmű és konkrét volt-e ez az elv ahhoz, hogy azt alkalmazni lehessen a felperesek olyan ügyleteire, amelyeket a Bíróság Halifax-ítéletének meghozatala előtt hajtottak végre, különös tekintettel a jogbiztonság és a felperesek bizalomvédelmének elvére?
3)
Amennyiben a joggal való visszaélés elve oly módon alkalmazandó a felperesek ügyleteire, hogy azokat át kell minősíteni:
a)
a felperesek ügyleteivel kapcsolatban megfizetendő héa megállapítása és beszedése milyen jogi mechanizmus alkalmazásával történjen tekintettel arra, hogy a nemzeti jog szerint nem kell héát fizetni, megállapítani és beszedni, és
b)
a nemzeti bíróságok hogyan írhatnak elő ilyen kötelezettséget?
4)
Annak meghatározása során, hogy a felperesek ügyletei alapvetően adóelőny megszerzésére irányultak-e, a nemzeti bíróságnak elkülönítve kell-e értékelnie az értékesítés előtti ügyleteket (amelyekkel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy azokat kizárólag adózási megfontolásokból hajtották végre), vagy egyetlen egészként értékelendő a felperesek ügyleteinek célja?
5)
A hatodik irányelvet (1) átültető nemzeti jogi szabályozásként kell-e kezelni VAT Act 4. cikkének (9) bekezdését annak ellenére, hogy az nem egyeztethető össze a hatodik irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezéssel, amelynek helyes alkalmazása esetén a felpereseket az ingatlanok első használatbavétele előtti értékesítése vonatkozásában adóalanyoknak kell tekinteni annak ellenére, hogy azt megelőzte egy másik adóköteles átruházás?
6)
Amennyiben a 4. cikk (9) bekezdése nem egyeztethető össze a hatodik irányelvvel, a felperesek e bekezdés alapján a Bíróság Halifax-ítéletében elismert elvekbe ütköző joggal való visszaélést valósítottak-e meg?
7)
Másodlagosan, ha a 4. cikk (9) bekezdése összeegyeztethető a hatodik irányelvvel, a felperesek olyan adóelőnyre tettek-e szert, amely ellentétes az irányelv és/vagy a 4. cikk céljával?
8)
Annak ellenére, hogy a 4. cikk (9) bekezdését nem lehet a hatodik irányelvet átültető rendelkezésként kezelni, a Bíróság Halifax-ítéletében megállapított joggal való visszaélés elve vonatkozik-e a szóban forgó ügyletekre a Bíróság által a Halifax-ítéletben meghatározott kritériumok alapján?
(1) A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.).