1.8.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 279/16
A Törvényszék (negyedik tanács) T-94/15. sz., Binca Seafoods GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2016. március 11-én hozott végzése ellen a Binca Seafoods GmbH által 2016. május 13-án benyújtott fellebbezés
(C-268/16. P. sz. ügy)
(2016/C 279/22)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Binca Seafoods GmbH (képviselő: H. Schmidt Rechtsanwalt)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
1.
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-94/15 számon nyilvántartásba vett, 2016. március 11-i végzését, és
2.
semmisítse meg a 834/2007/EK tanácsi rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendeletnek a víziállatok származása, az akvakultúrás állattartási gyakorlat, az ökológiai tenyésztett víziállatok takarmánya és az ökológiai akvakultúrás termelésben használható termékek és anyagok tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. december 18-i 1358/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletet (1).
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés a Törvényszék T-94/15 számon nyilvántartásba vett, 2016. március 11-i végzésének hatályon kívül helyezésére irányul, amely végzés mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezőnek a 834/2007/EK tanácsi rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendeletnek a víziállatok származása, az akvakultúrás állattartási gyakorlat, az ökológiai tenyésztett víziállatok takarmánya és az ökológiai akvakultúrás termelésben használható termékek és anyagok tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. december 18-i 1358/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti keresetét, és arra irányuló kérelmét, hogy e rendeletet ennek megfelelően semmisítse meg.
A fellebbező az Európai Unió Alapjogi Chartája VI. címében foglalt 47. cikk szerinti, igazságszolgáltatáshoz való alapvető jogának megsértésére hivatkozik. Az Európai Unió elsődleges joga szerint főszabály szerint be lehet nyújtani megsemmisítés iránti keresetet. A 47. cikk első mondatában biztosított alapvető jog arra irányul, hogy a főszabály szerint megengedett jogorvoslatokat hatékonyan igénybe lehessen venni. A Törvényszék végzése sérti a fellebbezőnek a Charta 47. cikkének első mondatából eredő, a hatékony jogvédelem nyújtása értelmében vett hatékony jogorvoslathoz való jogát.
A fellebbező arra hivatkozik, hogy megsértették a 47. cikk második mondata szerinti alapvető jogát, mivel beavatkoztak a 21. cikkből eredő, a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő alapvető jogába, valamint a 16. cikkből eredő, az alapjogok szintjén biztosított vállalkozási szabadsághoz fűződő alapvető jogába, anélkül hogy keresetét hatékony jogorvoslatként elbírálták volna. A Törvényszék a keresetének arra irányuló célját, hogy a versenytársakkal szemben védelmet kapjon, meg nem engedett módon egy másik, arra irányuló célként értelmezte, hogy saját maga részesüljön a meghosszabbított átmeneti szabályozásból eredő előnyökből, ami azonban nem volt a megsemmisítés iránti keresetének célja.
A fellebbező azt állítja, hogy a vietnámi pangásius-akvakultúra termékeit kínáló szereplőként hátrányos megkülönböztetés érte az akvakultúrás állati eredetű termékeket kínáló szereplőkhöz képest, főleg pedig az Európai Unióban tevékenykedő gazdasági szereplőkhöz képest, amelyek tekintetében a megtámadott rendelet az átmeneti szabályokat a 2015-ös év végét követő időszakra meghosszabbította, miközben a pangásiusra vonatkozó átmeneti szabályok hatályukat vesztették.
A fellebbező arra hivatkozik, hogy az önkényes előnyben részesítés eredményeképpen versenytársai „Bio” megjelöléssel kínálhatják termékeiket, miközben ezt a fellebbezővel szemben megtagadták. A fellebbező szerint a versenytársak tisztességtelen és semmivel nem igazolható versenyelőnyhöz jutottak, és – noha ők sem teljesítik maradéktalanul a vonatkozó európai uniós jogi követelményeket – használhatják a „Bio” megjelölést. A fellebbező kéri, hogy az uniós jogalkotó őt is ugyanilyen méltányos bánásmódban részesítse.
A fellebbező az Alapjogi Charta 20. cikke szerinti egyenlőség általános elvének és a 21. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére hivatkozik. Ezenkívül az Alapjogi Charta 16. cikkéből eredő, a vállalkozási szabadságának biztosításához fűződő alapvető jogának megsértésére is hivatkozik.
(1) HL L 365., 97. o.