18.7.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 260/35
A Törvényszék (második tanács) T-103/14. sz., Frucona Košice a.s. kontra Európai Bizottság ügyben 2016. március 16-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2016. május 26-án benyújtott fellebbezés
(C-300/16. P. sz. ügy)
(2016/C 260/43)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Európai Bizottság (képviselő: L. Armati, T. Maxian Rusche, B. Stromsky, K. Walkerová, meghatalmazottak)
A másik fél az eljárásban: Frucona Košice a.s.
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék (második tanács) 2016. március 16-i, a Bizottsággal ugyanezen a napon közölt Frucona Košice kontra Bizottság ítéletét (T-103/14);
—
az első fokon előterjesztett keresetet saját maga bírálja el, és a keresetet mint jogilag megalapozatlant utasítsa el; valamint
—
a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet és az elsőfokú eljárás felperesét kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
A Bizottság vagylagosan azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék (második tanács) 2016. március 16-i, a Bizottsággal ugyanezen a napon közölt Frucona Košice kontra Bizottság ítéletét (T-103/14; valamint
—
az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez az első fokon előterjesztett második, illetve – a szükséges mértékben – harmadik és negyedik jogalap ismételt elbírálása érdekében; és
—
az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg ne határozzon.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bizottság szerint a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni az alábbi indokokkal, egyrészt a magánhitelezői teszt alkalmazhatóságát, másrészt pedig a magánhitelezői teszt alkalmazását illetően.
A magánhitelezői teszt alkalmazhatóságát illetően a Bizottság három fellebbezési jogalapot hoz fel. Először is a vitatott határozat téves értelmezésére hivatkozik; másodszor a magánhitelezői teszt alkalmazhatósága kapcsán az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra; harmadszor pedig a res iudicata téves alkalmazására.
A megtámadott ítélet szerint a magánhitelezői teszt akkor is alkalmazandó, ha a közigazgatási eljárás során a tagállam részletes érveket előadva arra hivatkozik, hogy az állami hatóság nem olyan megfontolások alapján járt el, mint amelyeket egy magán piaci szereplő venne figyelembe, amíg valamely érintett fél ennek az ellenkezőjét állítja. A Bizottság akként értelmezi az ítélkezési gyakorlatot, hogy a tagállam álláspontja a magánhitelezői teszt alkalmazhatósága szempontjából alapvető jelentőségű.
A magánhitelezői teszt alkalmazását illetően a Bizottság két fellebbezési jogalapot hoz fel. Először is a magánhitelezői teszt alkalmazásával kapcsolatban az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére hivatkozik. Másodszor, a Bizottság szerint a Törvényszék tévesen értelmezte az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állítólagos állami támogatás gondos és pártatlan vizsgálatára irányuló kötelezettséget.
A Törvényszék azt követeli a Bizottságtól, hogy hivatalból rekonstruálja egy mintaszerű, ésszerű és teljes körűen tájékozott hipotetikus magánhitelező magatartását. Ráadásul e követelmény attól függetlenül fennáll, hogy az érintett tagállam ténylegesen mit tett vagy nyilatkozott. A Bizottság akként értelmezi az ítélkezési gyakorlatot, hogy az nem azt követeli a Bizottságtól, hogy azokat a bizonyítékokat és információkat, amelyeket egy ésszerű magánhitelező a mérlegelésének lefolytatása előtt összegyűjtött volna, saját maga gyűjtse össze, ha a kérdéses állami hatóság ezt nem tette meg. A Bizottság feladata inkább annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy az állami hatóság a magatartása és a döntésének meghozatalakor ténylegesen rendelkezésére álló bizonyítékok és információk alapján szubjektíve úgy járt el, mint ahogy azt az állami hatósághoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánhitelező tette volna a kérdéses intézkedés odaítélésére irányuló döntésének meghozatala során.