14.11.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 419/28
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-322/14. és T-325/14. sz., kontra EUIPO – Rezon egyesített ügyekben 2016. május 12-én hozott ítélete ellen a GmbH, korábban GmbH által 2016. július 28-án benyújtott fellebbezés
(C-418/16 P. sz. ügy)
(2016/C 419/37)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: GmbH, vormals GmbH (képviselő: T. Lührig ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala, Rezon OOD
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék nyolcadik tanácsának a T-322/14. és T-325/14. sz. egyesített ügyekben 2016. május 12-én hozott ítéletét, és
—
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalát kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A megtámadott határozat sérti a 207/2009 rendelet (1) 57. cikkének a 2868/95 rendelet (2) 22. szabályának (2) bekezdésével és 40. szabályának (6) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdését, mert a jogi módszertan általánosan elismert értelmezési elveivel ellentétben a „használat igazolása” kifejezésnek a 207/2009 rendeletben szereplő, rögzült fogalmát eltérően értelmezte, mint a 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdése és 40. szabályának (6) bekezdése. A 207/2009 rendelet és a 2868/95 rendelet egy és ugyanazon terminológiájának eltérő értelmezése nem egyeztethető össze a jogbiztonság és a jogi egyértelműség alapelvével. A Törvényszék ezen túlmenően figyelmen kívül hagyja, hogy a 2868/95 rendelet 40. szabályának (6) bekezdése és 22. szabályának (2) bekezdése kizárja a használatra vonatkozó bizonyítékoknak a törlési eljárásban történő késedelmes benyújtását, és az EUIPO-nak e tekintetben nincsen mérlegelési jogköre. A 207/2009 rendelet 57. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható, és az EUIPO nem is élt azzal, így a fellebbezési tanács és a Törvényszék nem alapíthatja erre a határozatát.
A megtámadott határozat sérti továbbá a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdését is, mivel a Törvényszék tévesen a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének alkalmazhatóságából indult ki, holott azzal a 2868/95 rendelet 40. szabályának (6) bekezdése és 22. szabályának (2) bekezdése a törlési eljárásban a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdésének rendszertani értelmezése miatt ellentétes.
Ezenkívül a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének feltételei sem állnak fenn, mivel a beavatkozó az egész eljárásban nem adott elő jogszerű indokot a kezdettől fogva nála lévő számlák késedelmes benyújtására. A Törvényszék tehát tévesen alkalmazta a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdését, mert az eljárási szakasz és a kísérő körülmények kizárják a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok figyelembevételét. A Törvényszék egyébiránt elferdítette a tényeket, mivel tévesen ismertette a tényállást, és így a fellebbezési fórum elé terjesztett számlák esetében nem volt szó „kiegészítő” vagy „magyarázó jellegű” bizonyítékokról.
A Törvényszék nem vizsgálta a ténylegesen használt megjelölések hangzásbeli, illetve fogalmi eltéréseit és összességében véve nem az összbenyomásból, hanem csupán az egyes alkotóelemekből indult ki, és ezáltal tévesen alkalmazta a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontját.
A Törvényszék nyilvánvalóan irreleváns bizonyítékokat vett figyelembe, holott azokon nem szerepelt dátum, illetve nem a releváns időszakra vonatkoztak. Ezáltal jogilag tévesen alkalmazta a 207/2009 rendelet 57. cikkének a 2868/95 rendelet 22. szabályának (3) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdését.
A Törvényszék jogi szempontból tévesen feltételezte, hogy nem kell vizsgálnia a joggal való visszaélésre alapított kifogást. A belenyugvásra alapított kifogást a Törvényszék egyáltalán nem vizsgálta meg.
Végül a megtámadott határozat sérti a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdését, mivel a Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a fellebbezési tanácsoknak a törlési osztály határozatait következetesen csak a „járművekkel összefüggésben történő reklámozásra” irányuló szolgáltatások tekintetében helyezhette volna hatályon kívül és utalhatta volna vissza, és a többi, használatot tekintve nem igazolt szolgáltatás tekintetében jogerősen kellett volna határoznia, és a törlési kérelmeknek a használt hiányos igazolása miatti részleges elutasítását kifejezésre kellett volna juttatnia a jogerőre emelhető rendelkező részben.
(1) A közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).
(2) A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.).
Full & Egal Universal Law Academy