24.10.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 392/8
A Törvényszék (első tanács) T-529/13. sz., Izsák Balázs-Árpád és Dabis Attila kontra Európai Bizottság ügyben 2016. május 10-én hozott ítélete ellen Izsák Balázs-Árpád és Dabis Attila által 2016. július 28-án benyújtott fellebbezés
(C-420/16 P. sz. ügy)
(2016/C 392/11)
Az eljárás nyelve: magyar
Felek
Fellebbezők: Izsák Balázs-Árpád és Dabis Attila (képviselő: Sobor D., ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Magyarország, Görög Köztársaság, Románia és Szlovák Köztársaság
Kereseti kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy az Európai Unió Bírósága
—
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-529/13. sz. ügyben 2016. május 10-én hozott ítéletét, és az Európai Bíróság alapokmányának 61. cikke szerint
—
elsődlegesen, az ügyet érdemben eldöntve semmisítse meg az Európai Bizottság 2013. július 25-én elfogadott, a vitatott javaslat nyilvántartásba vétele iránti kérelem elutasításáról szóló C(2013) 4975 final határozatát, melynek megsemmisítésére a felperesek keresete irányul, illetve
—
másodlagosan, amennyiben a Bíróság álláspontja szerint a per állása nem engedi meg az ügyben történő érdemi döntéshozatalt, az ügyet határozathozatalra utalja vissza a Törvényszékhez; valamint
—
kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezés alátámasztására a felperesek az alábbi jogalapokra hivatkoznak.
1.
A Charta 47. cikkének és a Törvényszék eljárási szabályzata 92. cikke (1) bekezdésének megsértése, különös tekintettel a bizonyítási teherrel kapcsolatos kioktatási kötelezettség megszegésére, mert felperesek álláspontja szerint a Törvényszék az ítélet meghozatalát megelőzően nem oktatta ki a peres feleket arról, hogy a perben bizonyítandó ténykérdésnek tartja azt, hogy az Unió kohéziós politikájának akár az Unió, akár a tagállamok általi végrehajtása fenyegeti-e a nemzeti kisebbségi régiók sajátos jellemzőit, valamint azt, hogy a nemzeti kisebbségi régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzői az EUMSZ 174. cikk harmadik bekezdése értelmében vett súlyos és állandó demográfiai hátránynak tekinthetők-e.
2.
Az EUSZ 11. cikk (4) bekezdésének és az EPK-rendelet (1) 4. cikke (2) bekezdése b) pontjának megsértése, mert a felperesek álláspontja szerint a per tárgyát képező európai polgári kezdeményezés megfelelt az EUSZ 11. cikk (4) bekezdésében foglaltaknak, hiszen azt a szervezők olyan ügyben terjesztették elő, amelyben megítélésük szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség, és az Európai Bizottság is hatáskörrel rendelkezett megfelelő javaslat előterjesztésére. Továbbá azért, mert Bizottság csak akkor utasíthatja el hatáskör hiányára való hivatkozással a polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét, ha e hatáskör hiánya nyilvánvaló.
3.
Az EUMSZ 4. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 174. cikkének megsértése, mert az EUMSZ 174. cikkének harmadik bekezdése példálózó jelleggel sorolja fel azokat a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányt jelentő körülményeket, melyek alapján egy régiót az uniós kohéziós politikának „kiemelt figyelemmel” kell kezelnie.
4.
Az EUMSZ 7. cikkének, az EUMSZ 167. cikkének, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, a Charta 22. cikkének, és a Szerződések megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseinek megsértése, mert a per tárgyát képező európai polgári kezdeményezés az uniós politikák és tevékenységeknek az EUMSZ 7. cikkben előírt összhangját szolgálná annak szorgalmazásával, hogy a kohéziós politika legyen figyelemmel a kulturális sokszínűségre és annak fenntartására.
(1) A polgári kezdeményezésről szóló, 2011. február 16-i 211/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 65., 1. o.).
Full & Egal Universal Law Academy