9.1.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 6/24
A Törvényszék (harmadik tanács) T-167/15. sz., Bundesverband Souvenir- Geschenke –Ehrenpreise e.V. kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala ügyben 2016. július 5-én hozott ítélete ellen a Bundesverbandes Souvenir — Geschenke — Ehrenpreise e.V. által 2016. szeptember 13-án benyújtott fellebbezés
(C-488/16. sz. ügy)
(2017/C 006/32)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Bundesverband Souvenir — Geschenke — Ehrenpreise e.V. (képviselő: B. Bittner ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Freistaat Bayern
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
1.
helyezze hatályon kívül a 2016. július 5-i T-167/15. sz. ítéletet;
2.
törölje a 010144392. sz., „Neuschwanstein” európai uniós védjegyet;
3.
az EUIPO-t kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező szerint a T-167/15. sz., megtámadott ítélet sérti a 207/2009/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját, 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját, 52. cikke (1) bekezdésének b) pontját a következő okok miatt:
1.
A Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt, hogy a „Neuschwanstein” megjelölés földrajzi származásra utaló jelzés. Az ítélet 27. pontja megállapította – önmagában is ellentmondásos módon – hogy noha a Neuschwanstein kastély „helye földrajzilag meghatározható”, az nem „földrajzi hely”, hiszen a hely fő funkciója a kulturális örökség megőrzése, nem pedig szuvenír áruk és szolgáltatások előállítása és értékesítése. Valamely földrajzi hely „főfunkciója” azonban semmilyen szerepet nem játszik a földrajzi származás megjelölésére vonatkozó feltétlen kizáró ok esetében. A Neuschwanstein kastély helye egyértelműen és megváltoztathatatlanul meghatározható, és a Törvényszék álláspontjával ellentétben az abban különbözik a szokásos múzeumoktól, amelyeket az abban lévő kiállítási tárgyak határoznak meg, hogy a Neuschwanstein kastélyt nem lehet áthelyezni.
Az érintett vásárlóközönség ezt a nevet nem elemzően, a „hattyú új köve” jelentéssel értelmezi, ahogyan az a megtámadott ítéletben szerepel, hanem a fantázianevet kizárólag a világszerte ismert kastéllyal hozza összefüggésbe. Következésképpen a megtámadott ítélet a Bíróság Windsurfing Chiemsee-ítéletben (2) szereplő megállapításainak is ellentmond, mivel az érintett vásárlóközönség a „Neuschwanstein” megjelöléssel megjelölt árukat Neuschwanstein kastéllyal mint világhírű turisztikai központtal hozza összefüggésbe. Ez a hely ennélfogva kétségtelenül alkalmas arra, hogy az ehhez a helyhez kapcsolódó pozitív érzelmek révén a fogyasztó preferenciáit befolyásolja. Ezért a megjelölés – mint a földrajzi származás jelzése – nem oltalmazható. A közérdeket szolgálja, hogy az ismert turisztikai látványosságok neve legalább a tipikus szuvenír áruk tekintetében – amelyeket azért terjesztenek és árusítanak, hogy az adott turisztikai látványosságra emlékeztessenek – ne kerüljön monopolizálásra valamely védjegyoltalom által. Márpedig a Törvényszék a védjegybejelentésben foglalt árukat és szolgáltatásokat egyáltalán nem elemezte abból a szempontból, hogy azok alkalmasak lennének-e szuvenír áruknak. Erre pedig különösen amiatt lett volna szükség, hogy a vitatott védjegyet valamely általános kifejezés tekintetében jelentették be, amely a tipikus szuvenír árukra is kiterjed. Ezeken az elveken nem változtat az, hogy a jelen esetben a bejelentő a Freistaat Bayern mivel – ahogyan azt a Törvényszék a Monaco-ítéletben (3) hangsúlyozta – valamely államra mint bejelentőre ugyanazok az elvek alkalmazandóak mint a többi piaci szereplőre.
2.
A korábbi ítélkezési gyakorlatban kifejtett követelményekkel ellentétben a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti, a megkülönböztető képesség hiányán alapuló kizáró okot illetően a Törvényszék arra következtetett, hogy az érintett vásárlóközönség fel fogja ismerni, hogy a védjeggyel megjelölt valamennyi árut a Freistaat Bayern ellenőrzése alatt gyártották, forgalmazták és szállították (lásd ebben az értelemben a megtámadott ítélet 43. pontját). Márpedig azon áruk vevői, amelyeket hagyományosan a turisztikai látványosság közelében kínálnak eladásra, és amelyeken e látványosság nevét feltüntetik, ezt a megjelölést nem a turisztikai látványosság tulajdonosára való utalásként értelmezik, és nem várják el, hogy ezeket az árukat az utóbbi gyártsa vagy forgalmazza. A „Neuschwanstein” megjelölés kizárólag arra szolgál, hogy turisztikai látványosság megtekintésére és az árusítás helyére emlékeztesse őket. Az érintett személyek csoportja számára közömbös a gyártó személye.
3.
Abból kell kiindulni, hogy a Neuschwanstein védjegy bejelentője a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében rosszhiszemű volt, mivel az érintett vásárlóközönség és bizonyíthatóan védjegybejelentő számára már a vitatott védjegy bejelentése előtt ismert volt, hogy a Neuschwanstein közvetlen környékén különböző olyan árukat kínálnak eladásra, amelyeken e turisztikai látványosság nevét tüntették fel.
(1) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.).
(2) 1999. május 4-i Windsurfing Chiemsee ítélet (C-108/97 és C-109/97, EU:C:1999:230).
(3) 2015. január 15-i MEM kontra OHIM (MONACO) ítélet (T-197/13, EU:T:2015:16).