FulLegal · İçtihat Detay

Almanya 26.09.2018 HU

EUR-Lex - 62016TJ0062 - HU

Avrupa Adalet Divanı

Karar Metni

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2018. szeptember 26. ( *1 ) ( 1 )

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A PUMA európai uniós ábrás védjegy bejelentése – PUMA korábbi nemzetközi ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése)”

A T‑62/16. sz. ügyben,

a Puma SE (székhelye: Herzogenaurach [Németország], képviseli: P. González‑Bueno Catalán de Ocón ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: A. Folliard‑Monguiral és D. Walicka, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél helyett a Törvényszék engedélye alapján perbe lépő beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a Doosan Machine Tools Co. Ltd (székhelye: Seongsan‑gu [Dél‑Korea], képviselik: R. Böhm és S. Overhage ügyvédek),

az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Puma és a Doosan Infracore Co. Ltd közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2015. december 4‑én hozott határozata (R 279/2016‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, J. Schwarcz és C. Iliopoulos (előadó) bírák,

hivatalvezető: I. Dragan tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. február 15‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2016. május 10‑én benyújtott ellenkérelmére,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2016. május 17‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a Doosan Machine Toolsnak a Doosan Infracore helyett történő perbelépését engedélyező, 2016. szeptember 19‑i végzésre,

tekintettel a Törvényszék tanácsainak összetételében történt változásra és az ügy negyedik tanácsnak való újrakiosztására,

tekintettel a 2017. szeptember 20‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

2012. november 27‑én a Doosan Infracore Co. Ltd, amely helyett a beavatkozó fél, a Doosan Machine Tools Co. Ltd. perbe lépett, a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) (helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés:

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (kihirdette: az 1970. évi 18. tvr.) szerinti 7. osztályba tartozó, és a következő leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában tették: „Esztergák; Számítógépes számjegyvezérelt (CNC) esztergapadok; Megmunkálóközpontok; Esztergáló szerszámgépek; Szikraforgácsoló gépek.”

A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő2013. január 17‑i 12/2013. számában hirdették meg.

2013. április 16‑án a felperes PUMA SE a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást tett a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, a fenti 3. pontban felsorolt valamennyi áru vonatkozásában.

A felszólalást az alábbi korábbi védjegyekre alapította:

–

az alábbiakban megjelenített, 1991. július 22‑én 582886. számon lajstromozott és 2021. július 22‑ig megújított, Németországra, Ausztriára, a Benelux államokra, Bulgáriára, Ciprusra, Dániára, Spanyolországra, Észtországra, Franciaországra, Finnországra, Görögországra, Magyarországra, Olaszországra, Lettországra, Litvániára, Lengyelországra, Portugáliára, a Cseh Köztársaságra, Romániára, az Egyesült Királyságra, Szlovákiára és Szlovéniára kiterjedő hatályú korábbi nemzetközi ábrás védjegy:

–

az alábbiakban megjelenített, 1978. április 12‑én 437626. számon lajstromozott és 2028. április 12‑ig megújított, Németországra, Ausztriára, a Benelux államokra, Franciaországra, Spanyolországra, Magyarországra, Olaszországra, Portugáliára, a Cseh Köztársaságra, Romániára, Szlovákiára és Szlovéniára kiterjedő hatályú korábbi nemzetközi ábrás védjegy:

Az 582886. számú korábbi nemzetközi ábrás védjegy árujegyzékében szereplő áruk a 7, 18., 25. és 28. osztályba tartoznak, és az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:

–

7. osztály: „Faipari, famegmunkáló, bőrmegmunkáló, műanyagok megmunkálására használatos gépek; varrógépek, papírgyártó gépek, polírozógépek (nem háztartási célra), prések, sajtók (gépek), süllyesztékes kovácsoló és lyukasztó gépek, élező‑ és csiszológépek, szerszámköszörűk, ipari célú vágógépek, textilgépek, csomagolóberendezések, aprítógépek; szerszámgépek; motorok (a szárazföldi járműmotorok kivételével); tengelykapcsolók és hajtószíjak (a szárazföldi járművek céljára készültek kivételével); nem kézi működtetésű mezőgazdasági eszközök”;

–

18. osztály: „Bőr‑ és/vagy műbőr (amely ebbe az osztályba tartozik); kézitáskák és más tokok, amelyek nincsenek hozzáillesztve azokhoz az árukhoz, amelyek tárolására szolgálnak, valamint kisebb bőráruk, különösen erszények, pénztárcák, kulcstartók; kézitáskák, aktatáskák, tárolózsákok és bevásárlótáskák, hátitáskák és iskolatáskák, túratáskák, hátizsákok, zacskók, nagy méretű kézitáskák, állandó használatra szánt hordtáskák, tárolótáskák, bőrből, szintetikus anyagból és/vagy szövetből és textilből készült utazótáskák; útineszesszerek (bőráruk); vállpántok (szíjak); állatbőrök; utazóládák és bőröndök; bőr és bőrutánzat kulcstartó tokok; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok, lószerszámok; kerékpáros táskák”;

–

25. osztály: „Ruházati cikkek, lábbelik, fejfedők; cipőrészek és cipőelemek, cipőtalpak, talpbetétek és lúdtalpbetétek, sarok, csizma felsőrész; cipőhöz való csúszásgátlók, stoplik és tüskék; közbélések, konfekciós ruhazsebek; míderek; csizmák, posztócipők és magas sarkú papucsok, házipapucsok; cipőipari késztermékek, utcai cipők, sportcipők, sétacipők, edzőcipők, futócipők, tornacipők, úszócipők és gördülő talpú cipők (amelyek ebbe az osztályba tartoznak), teniszcipők; lábszárvédők és bokavédők, bőrből készült lábszárvédők és bokavédők, leggingek, csavarható lábszárvédők, kamáslik, edzőruhák, tornanadrágok és ‑trikók, futballnadrágok és ‑mezek, teniszpólók és teniszsortok, strand‑ és fürdőruházat, úszónadrágok, fürdőnadrágok és fürdőruhák, beleértve a kétrészes fürdőruhákat is, szabadidős és sportruházat (beleértve a kötött és dzsörzéanyagból készült ruházatot is), amelyek testedzés, kocogás, illetve hosszútávfutás és tornázás céljára is szolgálnak, rövid és hosszúszárú sportnadrágok, trikók és pulóverek, rövid és hosszúujjú pólók, tenisz‑ és síruházat; melegítők és szabadidőruhák, melegítők és időjárástól függetlenül hordható ruhák, harisnyák (kötöttáru), futballzoknik, kesztyűk, beleértve a bőrből, műbőrből vagy szintetikus bőrből készült kesztyűket is, kalapok és sapkák, hajpántok, homlokpántok, izzadságszívó pántok, sálak, vállkendők, kendők, nyaksálak; övek, anorákok és kapucnis kabátok, esőköpenyek és esőkabátok, kabátok, blúzok, kiskabátok és blézerek, szoknyák, rövid és hosszúszárú nadrágok, beleértve a farmernadrágokat is, pulóverek, valamint több ruházati cikkből és alsóneműből álló, összeillő együttesek; sífutó vagy túrakesztyűk, és kerékpáros kesztyűk”;

–

28. osztály: „Játékok, játékszerek, ideértve a kisméretű cipőket és labdákat is (mint játékszerek); léggömbök; torna‑ és sporteszközök (amelyek ebbe az osztályba tartoznak); testedzésre, tornára és sportra használható eszközök és gépek (amelyek ebbe az osztályba tartoznak); sí‑, tenisz‑ és horgászfelszerelések; sílécek, síkötések, síbotok; sílécélek, sílécekhez való mászóbőrök; játéklabdák és ‑léggömbök, ideértve a sportlabdákat és a játéklabdákat is; súlyzók, golyók, korongok, gerelyek; teniszütők, valamint azok részei és tartozékai, így markolatok és nyelek, húrok, markolathoz és nyélhez való szalagok, ólomszalagok teniszütőkhöz, pingpong‑, illetve asztaliteniszütők, tollaslabda‑ és squashütők, krikettütők, golf‑ és jégkorongütők; teniszlabdák és tollaslabdák; görkorcsolyák és korcsolyák; asztalitenisz‑asztalok; tornabuzogányok, sportkarikák, sporthálók, kapuhálók és labdahálók; sportkesztyűk, kapusvédő kesztyűk; babák, babaruhák, babacipők, ellenzős és ellenző nélküli babasapkák, babaövek, babakötények; térdvédők, könyökvédők, bokavédők és lábszárvédők sportcélokra; bírói szék teniszeseményekre; karácsonyfadíszek; sportfelszereléshez és sporteszközökhöz való táskák, amelyek kialakítása a bennük tárolt tárgyakhoz igazodik, golftáskák, teniszütők, pingpong‑ és tollaslabda‑, illetve squashütők, krikettütők, hokiütők tárolására szolgáló táskák és tárolók; görkorcsolyacipők, megerősített talppal is”.

A 437626. számú korábbi nemzetközi ábrás védjegy árujegyzékében szereplő áruk a 18., 25. és 28. osztályba tartoznak, és az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:

–

18. osztály: „Bőr‑ és műbőr áruk, táskák, utazótáskák és bőröndök, hordozótáskák, poggyász, különösen sporteszközök és sportruházat számára”;

–

25. osztály: „Ruházati cikkek, beleértve a magas szárú lábbeliket, lábbeliket, papucsokat is, különösen sport‑, szabadidő és edzőruházati cikkek, ‑cipők”;

–

28. osztály: „Játékok, játékszerek; edzőeszközök, torna‑és sporteszközök, labdák sportoláshoz”.

A felszólalás alátámasztásaként a felszólaló az 582886. számú korábbi nemzetközi ábrás védjegy tekintetében a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) és 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt okokra, a 437626. sz. korábbi nemzetközi ábrás védjegy tekintetében pedig a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt okra hivatkozott.

2015. március 31‑én a felszólalási osztály a felszólalást teljes egészében elutasította. Egyfelől a felszólalási osztály a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló felszólalást azzal az indokkal utasította el, hogy a 7. osztályba tartozó áruk, illetve a 18., a 25. és a 28. osztályba tartozó áruk egy része kivételével – amelyek tekintetében a felperes nem bizonyította az 582886 sz. korábbi ábrás védjegy használatát – az említett védjeggyel megjelölt többi áru nem volt hasonló a bejelentett védjeggyel megjelölt árukhoz. Másfelől a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésén alapuló felszólalást azzal az indokkal utasította el, hogy nem teljesült az említett cikk egyik alkalmazási feltétele, mivel a felperes nem bizonyította a korábbi védjegyek állítólagos jóhírnevét.

2015. május 28‑án a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) a felszólalási osztály határozata ellen fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.

2015. december 4‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. Egyrészt az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk hasonlóságának hiánya miatt elutasította a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló felszólalást. Másrészt elutasította a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésén alapuló felszólalást, mivel az ütköző védjegyek közötti nagy fokú hasonlóság ellenére az érintett vásárlóközönség ezeket semmilyen módon nem kapcsolja össze, tekintve hogy az egyes említett védjegyek teljesen különböző árukat és vásárlóközönségeket érintenek, valamint hogy a megkülönböztető képességük csekély. Végül álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy a jelen ügyben a bejelentett védjegy használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

A felek kérelmei

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–

az EUIPO‑t és a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

utasítsa el a keresetet;

–

a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–

hagyja helyben a megtámadott határozatot és utasítsa el a keresetet;

–

a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében a (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy közösségi védjegy esetén a korábbi közösségi védjegy az Európai Unióban, korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

Ugyanis, bár kétségtelen, hogy a védjegy elsőrendű funkciója a származásjelző funkciója, minden védjegy bennerejlően önálló és elkülönült gazdasági értékkel rendelkezik azon áruk és szolgáltatások értékéhez képest, amelyek tekintetében lajstromozták. Így tehát a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése biztosítja a jóhírnévvel rendelkező védjegy védelmét minden olyan azonos vagy hasonló védjegy bejelentése esetén, amely annak imázsát sértheti, még akkor is, ha a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások nem hasonlóak a jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy árujegyzékében szereplő azon árukhoz vagy szolgáltatásokhoz, amelyek tekintetében azt lajstromozták (2007. március 22‑iSigla kontra OHIM – Elleni Holding [VIPS] ítélet, T‑215/03, EU:T:2007:93, 35. pont; 2011. december 8‑iAktieselskabet af 21. november 2001 kontra OHIM – Parfums Givenchy [only givenchy] ítélet, T‑586/10, nem tették közzé, EU:T:2011:722, 58. pont).

E rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy az alkalmazásának három feltétele van, nevezetesen először is az ütköző védjegyek azonossága vagy hasonlósága, másodszor a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott korábbi védjegy jóhírneve, harmadszor pedig azon kockázat fennállása, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata tisztességtelenül kihasználná vagy sértené a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. E három feltétel konjunktív jellegű, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását (lásd: 2007. március 22‑iVIPS‑ítélet, T‑215/03, EU:T:2007:93, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Először is, ami azt a sérelmet illeti, amelyet a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata jelenthet a korábbi védjegy megkülönböztető képességére nézve, az akkor következhet be, ha a korábbi védjegy többé nem alkalmas közvetlen asszociáció keltésére azon áruk tekintetében, amelyek tekintetében azt lajstromozták és alkalmazták. Ez a kockázat tehát a korábbi védjegy önazonosságának és a vásárlóközönség képzetére gyakorolt befolyásnak a diszperziója révén előálló „felhígulással”, illetve „fokozatos szétforgácsolódásával” kapcsolatos (lásd: 2007. március 22‑iVIPS‑ítélet, T‑215/03, EU:T:2007:93, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Másodszor, ami azt a sérelmet illeti, amelyet a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata a korábbi védjegy jóhírnevére nézve jelenthet, ki kell emelni, hogy ilyen sérelem akkor áll elő, ha a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő árukat vagy szolgáltatásokat a vásárlóközönség olyan módon észlelheti, hogy a korábbi védjegy vonzereje ezáltal csökken. E sérelem veszélye főként olyankor következhet be, amikor az említett áruk vagy szolgáltatások olyan jellemzővel vagy minőséggel rendelkeznek, amely negatív befolyást gyakorolhat a jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy imázsára, utóbbinak a bejelentett védjeggyel való azonossága vagy ahhoz való hasonlósága folytán (lásd: 2007. március 22‑iVIPS‑ítélet, T‑215/03, EU:T:2007:93, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Harmadszor, a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének a megjelölés alapos ok nélkül történő használata révén való tisztességtelen kihasználásának fogalma felöleli az ismert védjegy nyilvánvaló kihasználásának vagy az azon való nyilvánvaló élősködésnek, illetve az annak hírnevéből való előnyszerzés kísérletének eseteit. Más szóval annak kockázatáról van szó, hogy a jóhírű védjegy imázsa vagy az e védjegy által közvetített jellemzők a bejelentett védjeggyel megjelölt árukra tevődnek át oly módon, hogy ezen, a jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegyhez való gondolati képzettársítás elősegíti azok forgalmazását (lásd: 2007. március 22‑iVIPS‑ítélet, T‑215/03, EU:T:2007:93, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Egyébként az ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdéséből következik, hogy az ott említett három sérelem, amennyiben megvalósul, a korábbi és a későbbi védjegy bizonyos fokú hasonlóságának következménye, ami miatt az érintett vásárlóközönség e védjegyeket egymással rokonítja, vagyis kapcsolatba hozza őket egymással anélkül, hogy összetévesztené őket (lásd ebben az értelemben: 2012. december 14‑iBimbo kontra OHIM – Grupo Bimbo [GRUPO BIMBO] ítélet, T‑357/11, nem tették közzé, EU:T:2012:696, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A lajstromozni kért védjegy és a korábbi védjegy közötti kapcsolatnak az érintett vásárlóközönség képzetében való fennállása tehát a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának alapvető, hallgatólagos feltétele (lásd ebben az értelemben: 2007. május 10‑iAntarctica kontra OHIM – Nasdaq Stock Market [nasdaq] ítélet, T‑47/06, nem tették közzé, EU:T:2007:131, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. december 11‑iCoca‑Cola kontra OHIM – Mitico [Master] ítélet, T‑480/12, EU:T:2014:1062, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Ha a vásárlóközönség képzetében nem áll fenn ez a gondolati képzettársítás, akkor a későbbi védjegy használata nem alkalmas arra, hogy megsértse vagy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét (lásd ebben az értelemben: 2009. április 30‑iJapan Tobacco kontra OHIM végzés, C‑136/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:282, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Végül az ítélkezési gyakorlat alapján az ütköző védjegyek közötti, a vásárlóközönség képzetében fennálló kapcsolatot átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az eset összes releváns tényezőjét, amelyek között szerepel az ütköző védjegyek közötti hasonlóság mértéke, az említett védjegyek által érintett áruk vagy szolgáltatások jellege – ideértve ezen áruk vagy szolgáltatások, valamint az érintett vásárlóközönség hasonlóságának vagy különbözőségének mértékét is –, a korábbi védjegy jóhírnevének erőssége, a bennerejlő vagy a használat révén megszerzett megkülönböztető képességének mértéke, valamint a vásárlóközönség képzetében való összetéveszthetőség kockázatának fennállása (lásd ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 41. és 42. pont;2009. április 30‑iJapan Tobacco kontra OHIM végzés, C‑252/07 P, nem tették közzé, EU:C:2009:282, 26. pont; 2012. július 6‑iJackson International kontra OHIM – Royal Shakespeare [ROYAL SHAKESPEARE] ítélet, T‑60/10, nem tették közzé, EU:T:2012:348, 21. pont).

Ezen előzetes megfontolások fényében kell megvizsgálni a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított egyetlen jogalap alátámasztása érdekében hivatkozott felperesi érveket.

A megtámadott határozat 32. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy nagyon kevéssé valószínű, hogy az érintett vásárlóközönség összekapcsolja az ütköző védjegyeket, tekintettel az általuk megjelölt áruk teljesen különböző jellegére, a szóban forgó áruk közötti bármifajta lehetséges kapcsolat hiányára, valamint az említett áruk teljesen eltérő célközönségére. A fellebbezési tanács álláspontja szerint a hivatkozott körülmények háttérbe szorítják a kapcsolat megállapításához hozzájáruló minden további tényezőt, így az ütköző védjegyek fokozott hasonlóságát vagy a korábbi védjegyek jóhírnevének vélelmezett magas szintjét. Ezenkívül a megtámadott határozat 35. pontjában úgy vélte, hogy az, hogy a szakmai közönségbe tartozhatnak a ruházati cikkek és a sport iránt érdeklődő személyek is, semmiben nem változtat ezen a megállapításon, mivel a szóban forgó áruk közötti különbségekre tekintettel a szakemberek nem kapcsolják össze saját sport és szabadidős tevékenységükkel, ha a bejelentett védjeggyel megjelölt, 7. osztályba tartozó áruk használata során az említett védjeggyel találkoznak. Egyébként a megtámadott határozat 36. pontjában a fellebbezési tanács lényegében megállapította, hogy a korábbi védjegyek csekély bennerejlő megkülönböztető képessége az ütköző védjegyek közötti kapcsolat hiányára vonatkozó megállapítását is igazolja. Végül a megtámadott határozat 37. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy mivel az érintett vásárlóközönség az ütköző védjegyeket nem kapcsolja össze, a bejelentett védjegy használata nem használhatja ki tisztességtelenül a korábbi védjegyek jóhírnevét vagy megkülönböztető képességét, és azokat nem sértheti.

A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján lefolytatott elemzése téves, mind az arra vonatkozó megállapítást illetően, hogy az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyet a korábbi védjegyekkel nem kapcsolja össze, mind azon megfontolások tekintetében, hogy a bejelentett védjegy nem használja ki tisztességtelenül a korábbi védjegyek jóhírnevét és megkülönböztető képességét. Kifejti különösen, hogy téves a fellebbezési tanács azon megállapítása, amely szerint az érintett vásárlóközönség semmilyen módon nem kapcsolja össze az ütköző védjegyeket, mivel ez azon alapul, hogy egyrészt az egyes védjegyekkel érintett áruk, másrészt az említett védjegyekkel érintett vásárlóközönségek is különbözők. A felperes lényegében azt állítja, hogy nincs jelentősége annak, hogy a szóban forgó áruk egymáshoz nem hasonlók, mivel az ütköző védjegyek nagyon hasonlók és a korábbi védjegyek rendkívüli jóhírnevet élveznek. Álláspontja szerint tehát a fellebbezési tanács nem tulajdonított kellő jelentőséget azoknak az egyéb tényezőknek, amelyeket az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának megállapítása körében figyelembe kell venni, nevezetesen az említett védjegyek közötti hasonlóság kiemelkedő mértékének, a jóhírnév erősségének és a korábbi védjegyek megkülönböztető képessége mértékének. Tekintettel az említett tényezőkre, valamint az ütköző védjegyek által érintett vásárlóközönségek egybevetésére, úgy véli, hogy a bejelentett védjegy valamennyi fogyasztó, köztük a szakemberek képzetében is azonnal felidézné a korábbi védjegyeket.

Az EUIPO és a beavatkozó vitatja a felperes által előterjesztett érveket.

Az EUIPO azt állítja, hogy az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának értékelése körében a fellebbezési tanács egyéb tényezőket is figyelembe vett, mint például a korábbi védjegyek bennerejlő megkülönböztető képességének csekély fokát, valamint a felperes állításának megfelelően e védjegyek nagy fokú jóhírnevét.

Az EUIPO és a beavatkozó fél továbbá arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács értékelése az ütköző védjegyek közötti kapcsolat hiányára vonatkozóan tökéletesen helyénvaló, tekintettel arra, hogy az egyes említett védjegyek által érintett vásárlóközönségek, illetve az árujegyzékeikben szereplő áruk teljesen különbözők.

Az érintett vásárlóközönségről

Hangsúlyozni kell, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása szempontjából az érintett vásárlóközönség meghatározása – ugyanazon az alapon, ahogyan ugyanezen cikk (1) bekezdésének alkalmazása keretében – szükséges előkérdésnek minősül. Közelebbről, e vásárlóközönségre tekintettel kell értékelni az ütköző védjegyek közötti hasonlóságot, a korábbi védjegyek esetleges jóhírnevét, az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállását és végül a korábbi védjegyek jóhírnevének vagy megkülönböztető képességének sérelmét, vagy az említett védjegyek jóhírnevének vagy megkülönböztető képességének tisztességtelen kihasználását.

Az ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében szereplő valamelyik sérelem fennállásának értékelése körében vizsgálandó vásárlóközönség a korábbi védjegy jogosultja által állított sérelem típusának függvényében változik. Ily módon a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználásából álló sérelem esetén az az érintett vásárlóközönség, amelynek szempontjából e sérelem fennállását értékelni kell, azon áruk és szolgáltatások általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztója, amelyek vonatkozásában a későbbi védjegyet lajstromozták (lásd ebben az értelemben: 2009. március 12‑iAntartica kontra OHIM ítélet, C‑320/07 P, nem tették közzé, EU:C:2009:146, 46–48. pont). Ezzel szemben a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét érő sérelmek fennállása esetén az értékelést azon áruk vagy szolgáltatások szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztója szempontjából kell elvégezni, amelyek vonatkozásában ezt a védjegyet lajstromozták (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 35. pont).

A megtámadott határozat 32. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az ütköző védjegyek árujegyzékeiben szereplő áruk célközönsége teljesen különböző. A megtámadott határozat 33. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő, 7. osztályba tartozó áruk célközönsége „speciális szakismeretekkel rendelkező műszaki szakemberekből áll, akik olyan ágazatban folytatják tevékenységüket, amely semmilyen módon nem kapcsolódik a ruházati és sportcikkgyártáshoz, amelyekhez kapcsolódóan a korábbi védjegy[ek] állítólagosan jóhírnevet élveznek”. A megtámadott határozat 34. pontjában rámutatott továbbá, hogy a korábbi védjegyek árujegyzékeibe tartozó áruk célközönsége a nagyközönség, amely olyan átlagfogyasztókból áll, akiknek az említett védjegyek által megjelölt árukra „ruházkodási célból és sportoláshoz vagy szabadidős tevékenységhez való felkészülés” céljából van szüksége. Egyébként a megtámadott határozat 32. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy igen kicsi a valószínűsége, hogy az érintett vásárlóközönség az ütköző védjegyeket összekapcsolja. Ezzel összefüggésben a megtámadott határozat 35. pontjában jelezte, hogy „[a]z, hogy az ütköző védjegyek emellett elkülönülő piacokon vannak jelen, kizárja, hogy a fogyasztó a ruházatra és sportcikkekre vonatkozó [korábbi védjegyekre] gondoljon, amikor a vitatott gépek vonatkozásában [bejelentett] védjeggyel találkozik[; a]z, hogy a vitatott áruk által megcélzott szakmai közönségbe olyan személyek is beletartoz[hat]nak, akik a ruházati cikkek és a sport iránt érdeklődnek, semmit nem változtat e megállapításon[; a]z ütköző áruk ugyanis olyan távoliak, hogy e szakemberek nem kapcsolják össze saját sport‑ és szabadidős tevékenységükkel, ha szakmai tevékenységük keretében a 7. osztályba tartozó áruk használata során a bejelentett védjeggyel találkoznak”.

Először, a felperes lényegében úgy véli, hogy a megtámadott határozat 31. és 32. pontjában a fellebbezési tanács nem határozta meg azt az „érintett vásárlóközönséget”, amelyre tekintettel értékelni kellene egyfelől a korábbi védjegyek jóhírnevét vagy megkülönböztető képességét ért sérelem fennállását, másfelől az említett védjegyek megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználását.

Az EUIPO vitatja a felperes kifogását. Úgy véli ugyanis, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette „mind az olyan átlagfogyasztókból álló nagyközönséget, akiknek a […] korábbi védjegy[ek] jóhírnevével rendelkező árukra van szükségük, mind a bejelentett védjegy által megcélzott szakemberekből álló közönséget”. A beavatkozó ezzel összefüggésben nem nyilatkozik.

Mindenekelőtt a megtámadott határozat 32–35. pontjából kitűnik (lásd a fenti 33. pontot), hogy a fellebbezési tanács egyértelműen meghatározta az ütköző védjegyek árujegyzékeiben szereplő áruk érintett célközönségét, hangsúlyozva azok teljesen eltérő jellemzőit.

A megtámadott határozat 35. pontjából kitűnik továbbá, hogy a fellebbezési tanács az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállását mind a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő áruk célközönsége, mind a korábbi védjegyek árujegyzékében szereplő áruk célközönsége szempontjából vizsgálta.

Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ütköző védjegyek közötti kapcsolatnak az érintett vásárlóközönség képzetében való fennállása a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának alapvető, hallgatólagos feltétele (lásd ebben az értelemben: 2007. május 10‑inasdaq ítélet, T‑47/06, nem tették közzé, EU:T:2007:131, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. december 11‑iMaster ítélet, T‑480/12, EU:T:2014:1062, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ily módon, mivel a megtámadott határozat 37. pontjában a fellebbezési tanács arra a megállapításra jutott, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt sérelmek egyike fennállásának előfeltétele – nevezetesen az ütköző védjegyek közötti kapcsolat léte – nem teljesült, ezért nem kell vizsgálnia, hogy a jelen ügyben bizonyítást nyert‑e a korábbi védjegyek megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása, vagy az említett védjegyek megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének megsértése. Egyébként a fellebbezési tanács csupán a teljesség kedvéért mutatott rá a megtámadott határozat 37. és 40. pontjában, hogy a felperes nem terjesztett elő olyan első ránézésre meggyőző bizonyítékokat és koherens érvelést, amelyek bizonyítják, hogy a bejelentett védjegy tisztességtelenül kihasználja vagy megsérti a korábbi védjegyek jóhírnevét vagy megkülönböztető képességét.

Egyebekben a megtámadott határozatból nem következik, hogy a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti sérelmek egyikének vizsgálata körében elmulasztotta volna figyelembe venni a megfelelő érintett vásárlóközönséget.

Ennélfogva a felperes kifogását el kell utasítani.

Másodszor, a felperes a fellebbezési tanács azon megállapítását kifogásolja, hogy az egyes ütköző védjegyek árujegyzékében szereplő áruk célközönsége különböző, míg az ő álláspontja szerint azok fedik egymást. Úgy véli ugyanis, hogy bármely, akár szakmai közönség is a korábbi védjegyekkel megjelölt áruk szempontjából érintett fogyasztókból áll.

Az EUIPO és a beavatkozó ezzel szemben azt állítja, hogy az érintett vásárlóközönségek nem fedik egymást.

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell rá, hogy egy adott védjegy érintett vásárlóközönsége ezen lajstromozott vagy – az egyedi ügytől függően – bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztóiból áll (lásd ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 34. pont).

A megtámadott határozat 33. pontjában a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a bejelentett védjegy által megjelölt árukat jellegükre tekintettel szakmai közönségnek szánják, azaz olyan sajátos fogyasztói kategóriának, akik ezekkel az árukkal szakmai tevékenységük során találkoznak. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 34. pontjában– anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot – továbbá megállapította, hogy a korábbi védjegyekkel megjelölt árukat a nagyközönségnek szánták. Ennélfogva megalapozottan állapította meg a megtámadott határozat 32. pontjában lényegében azt, hogy az ütköző védjegyek árujegyzékében szereplő áruk vásárlóközönségei különbözők (lásd analógia útján: 2015. május 19‑iSwatch kontra OHIM – Panavision Europe [SWATCHBALL] ítélet, T‑71/14, nem tették közzé, EU:T:2015:293, 31. pont; 2015. október 29‑iÉditions Quo Vadis kontra OHIM – Gómez Hernández [QUO VADIS] ítélet, T‑517/13, nem tették közzé, EU:T:2015:816, 32. pont).

Fontos rámutatni arra is, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában hozzátette, hogy az, hogy a bejelentett védjeggyel megjelölt áruk által célzott szakmai közönségbe olyan személyek is tartozhatnak, akik a ruházati cikkek és a sport iránt érdeklődnek, semmit nem változtat azon a megállapításon, hogy ez a közönség semmilyen módon nem kapcsolja össze sport‑ és szabadidős tevékenységét a bejelentett védjeggyel, amikor szakmai tevékenysége során az e védjegy által megjelölt árukat használja.

Ily módon a felperes állításával ellentétben a megtámadott határozatból nem következik, hogy a fellebbezési tanács ne lett volna figyelemmel az érintett vásárlóközönségek esetleges átfedésének esetére. Egyebekben, jóllehet nem zárható ki, hogy bizonyos körülmények között az ütköző védjegyekkel megjelölt áruk célközönségei között átfedések lehetnek (lásd ebben az értelemben: 2012. március 29‑iYou‑Q kontra OHIM – Apple Corps [BEATLE] ítélet, T‑369/10, nem tették közzé, EU:T:2012:177, 53. pont), és hogy a szakmai közönség ismerheti a nagyközönségnek szánt árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó korábbi védjegyeket, mindez nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy ez a szakmai közönség összekapcsolja az ütköző védjegyeket (lásd ebben az értelemben: 2015. május 19‑iSWATCHBALL ítélet, T‑71/14, nem tették közzé, EU:T:2015:293, 32. pont).

Ennélfogva a felperes kifogását el kell utasítani.

Harmadszor, el kell utasítani a felperes által a tárgyaláson előadott állítást, amely szerint egyrészt „a »felhígulás« […] esetén az érintett vásárlóközönség a védjegybejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások átlagfogyasztóiból áll”, másrészt „az »élősködés« esetén az érintett közönség azon áruk és szolgáltatások átlagfogyasztóiból áll, amelyek vonatkozásában a korábbi védjegy jóhírnevet élvez”.

A hivatkozott állítás ugyanis félreértelmezi a fenti 32. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatot, amely szerint egyfelől az az érintett vásárlóközönség, amelynek szempontjából a korábbi védjegyek megkülönböztető képessége és jóhírneve állítólagos tisztességtelen kihasználásának fennállását értékelni kell, a bejelentett védjegy által megjelölt áruk átlagfogyasztóiból áll, másfelől az az érintett vásárlóközönség, amelynek szempontjából a korábbi védjegy jóhírnevét vagy megkülönböztető képességét ért sérelem fennállását értékelni kell, azon áruk átlagfogyasztóiból áll, amelyekre ezt a védjegyet lajstromozták.

A fentiekre tekintettel a felperes valamennyi kifogását el kell utasítani, és el kell fogadni az ütköző védjegyek árujegyzékeiben szereplő áruk érintett vásárlóközönségeinek a fenti 33. pontban felidézett, nem hibás meghatározását.

Az ütköző védjegyek hasonlóságáról

A megtámadott határozat 26. és 42. pontjában a fellebbezési tanács lényegében megállapította, hogy az ütköző védjegyek nagy fokú hasonlóságot mutatnak.

A felperes nem vitatja ezt az értékelést.

A beavatkozó – elismerve az ütköző védjegyek közötti bizonyos hasonlóság fennállását – úgy véli, hogy azok betűtípusa egyértelműen különbözik egymástól.

Ezzel összefüggésben elegendő megállapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy valamennyi ütköző védjegy a hasonló betűtípussal írt „puma” szóelemből áll, és ezért nagymértékben hasonlók (lásd a megtámadott határozat 26., 42. és 43.pontját).

A fellebbezési tanács továbbá megalapozottan állapította meg lényegében azt, hogy az ütköző védjegyek közötti hasonlóságot nem teszi kétségessé az 582886. sz. korábbi nemzetközi ábrás védjegy részét képező, macskafélét ábrázoló ábrás elem, amely a „puma” szó utolsó része fölött jobbról balra ugró pumát ábrázolhat (lásd a megtámadott határozat 26. pontját).

Következésképpen el kell fogadni a fellebbezési tanácsnak az ütköző védjegyek nagy fokú hasonlóságára vonatkozó értékelését.

A korábbi védjegyek jóhírnevéről

A védjegyek jóhírnevét az érintett vásárlóközönség észlelése szempontjából kell értékelni, amely vásárlóközönség az árujegyzékben szereplő áruk és szolgáltatások szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztójából áll (lásd: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése nem határozza meg a jóhírnév fogalmát. A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 5. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatból – amely rendelkezés normatív tartalma lényegében a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének felel meg – az következik, hogy a jóhírnév feltételének teljesítéséhez az szükséges, hogy a korábbi védjegyet az azzal ellátott árukon vagy szolgáltatásokon keresztül az érintett vásárlóközönség jelentős része ismerje (lásd ebben az értelemben: 2007. február 6‑iAktieselskabet af 21. november 2001 kontra OHIM – TDK Kabushiki Kaisha [TDK] ítélet, T‑477/04, EU:T:2007:35, 48. pont; 2016. október 28‑iUnicorn kontra EUIPO – Mercilink Equipment Leasing [UNICORN‑čerpací stanice] ítélet, T‑123/15, nem tették közzé, EU:T:2016:642, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a felszólalási osztály a felszólalást annak a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésén alapuló részében elutasította, megállapítva, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok nem igazolták a korábbi védjegyek által megszerzett jóhírnevet.

A fellebbezési tanács e bizonyítékokat nem értékelte, és abból az előfeltevésből indult ki, hogy a felperes által hivatkozott jóhírnév fennáll. Lényegében ugyanis úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésén alapuló felszólalást az ütköző védjegyek közötti, az érintett vásárlóközönség képzetében fennálló kapcsolat hiánya miatt mindenképpen el kell utasítani.

A felperes kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács a korábbi védjegyek jóhírnevét illetően „kerülte a világos és egyértelmű megállapításokat”. Pontosabban úgy véli lényegében, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a korábbi védjegyek jóhírnevének kivételes mértékével kapcsolatos kijelentését.

A felperes a tárgyaláson fenntartotta, hogy álláspontja szerint a fellebbezési tanács nem vette helyesen figyelembe a korábbi védjegyek jóhírnevének mértékét, emlékeztetve arra, hogy lehetetlen úgy sporteseményt nézni, hogy ne találkozzunk az említett védjegyekkel, amelyek egyebek mellett a legnagyobb európai labdarúgócsapatokat is szponzorálják, és amelyeket képzettársítás útján a legismertebb sportolókhoz kapcsolnak.

Az EUIPO vitatja a felperes érvét. Azt állítja ugyanis, hogy a fellebbezési tanács a hivatkozott jóhírnevet figyelembe vette. Egyébként a tárgyaláson a Törvényszék által feltett kérdésre válaszul az EUIPO egyrészt úgy nyilatkozott, hogy a fellebbezési tanács a korábbi védjegyek jóhírnevének fennállását megállapító végleges következtetésre jutott, másrészt utalt a jelen kereset kapcsán előterjesztett válaszbeadványa 33. és 34. pontjában ezzel összefüggésben kifejtettekre.

Előzetesen rá kell mutatni, hogy az EUIPO válaszbeadványának 34. pontjában jelzi, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti értékelés körében „a fellebbezési tanács feltételezte, hogy a hivatkozott jóhírnév fennáll, ezért az említett elemzést abból az alapelvből kiindulva folytatta le, hogy a korábbi védjegyek számottevő jóhírnevet, más szóval nagy fokú jóhírnevet élveznek”.

A beavatkozó lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a korábbi védjegyek jóhírneve tekintetében nem tett megállapítást. A tárgyaláson jelezte továbbá, hogy nem biztos abban, hogy a fellebbezési tanács végleges álláspontot alakított ki ezzel összefüggésben.

Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy – amellett, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének konjunktív alkalmazási feltételét képezi –, a korábbi védjegy vagy védjegyek jóhírneve, és közelebbről annak erőssége azon tényezők közé tartozik, amelyeket mind a korábbi védjegyek és a bejelentett védjegy közötti, a vásárlóközönség képzetében fennálló gondolati képzettársítás fennállásának értékelése, mind az ugyanezen rendelkezésben foglalt három sérelem egyikének bekövetkezésével kapcsolatos kockázat értékelése során figyelembe kell venni (lásd analógia útján ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 42. pont; 2013. július 18‑iSpecsavers International Healthcare és társai ítélet, C‑252/12, EU:C:2013:497, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A korábbi védjegy vagy védjegyek jóhírneve fennállásának értékelése tehát elkerülhetetlen a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazhatóságának vizsgálata során. Következésképpen az említett cikk alkalmazása szükségszerűen az ilyen jóhírnév fennállására vagy annak hiányára vonatkozó végleges következtetést feltételez, amely főszabály szerint kizárja, hogy az e cikk esetleges alkalmazására vonatkozó elemzést egy homályos, azaz nem egy konkrét erősségű jóhírnév elismerésén alapuló feltételezés alapján végezzék el (2015. október 2‑iThe Tea Board kontra OHIM ítélet – Delta Lingerie [Darjeeling collection de lingerie], T‑625/13, nem tették közzé, EU:T:2015:742, 82. pont).

A jelen ügyben a fellebbezési tanács nem ilyen homályos feltételezésre alapította megállapítását. A megtámadott határozat 27. és 32. pontjának megfogalmazásából következően ugyanis a fellebbezési tanács elemzése során abból az előfeltevésből indult ki, hogy a korábbi védjegyek nagy fokú jóhírnévvel rendelkeznek.

Egyrészt meg kell állapítani, hogy mivel a fellebbezési tanács úgy döntött, hogy ebből az előfeltevésből indul ki, nem vizsgálta konkrétan, hogy a felperes kellőképpen bizonyította‑e a korábbi védjegyek jóhírnevét, valamint e jóhírnév erősségének fokát. Egyébként kifejezetten elismerte e vizsgálat hiányát, a megtámadott határozat 27. pontjában jelezve, hogy nem értékeli az e kérdéssel kapcsolatos bizonyítékokat, hanem egyszerűen abból a feltételezésből indul ki, hogy a hivatkozott jóhírnév fennáll. Ebben az összefüggésben az EUIPO nem róhatja a felperes terhére, hogy nem bizonyította a fellebbezési tanács előtt a korábbi védjegyekkel érintett vásárlóközönségen túlterjeszkedő mértékű jóhírnév fennállását.

Másrészt rá kell mutatni, hogy az EUIPO állításával ellentétben ugyan a fellebbezési tanács kifejtette, hogy elemzését a felperes által hivatkozott jóhírnév fennállásának feltételezésére alapítja, e jóhírnév erősségét nem vette megfelelően figyelembe. Az ügy irataiból ugyanis kitűnik, hogy az EUIPO szervezeti egységei előtt a felperes – többek között a felszólalása alátámasztására 2014. március 7‑én előterjesztett észrevételei 2. és azt követő pontjaiban – hivatkozott a számottevő hírnevet élvező, nagy presztízsű védjegy fennállására. A felperes nem csupán a jóhírnév magas fokára hivatkozott, ellentétben a fellebbezési tanács megállapításával. A felperes arra hivatkozott, hogy a korábbi védjegyek jóhírneve túlnőtt az e védjegyekkel megjelölt áruk által célzott vásárlóközönségen, és ebből következően lényegében kiterjedhetett a bejelentett védjegy által érintett szakmai közönségre is (lásd különösen a felperes által felszólalása alátámasztásául előterjesztett 2014. március 7‑i észrevételek 2. és 3. pontját).

Tehát a fellebbezési tanács által a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti esetleges sérelem fennállásával kapcsolatos értékelése kiindulópontjaként választott előfeltevés téves.

A korábbi védjegyek megkülönböztető képességéről

A megtámadott határozat 36. pontjában a fellebbezési tanács lényegében azt állapította meg, hogy a korábbi védjegyek csekély bennerejlő megkülönböztető képességgel rendelkeznek.

A felperes ezzel szemben azt állítja, hogy a korábbi védjegyek megkülönböztető képessége igen nagy, mind a használat révén megszerzett, mind a bennerejlő megkülönböztető képesség tekintetében.

Előzetesen, az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a védjegy megkülönböztető képességét az érintett vásárlóközönség észlelése szempontjából kell értékelni, amely vásárlóközönség az árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztóiból áll (lásd: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Először is, a korábbi védjegyek bennerejlő megkülönböztető képességét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a védjegyek megkülönböztető képességének szintjét kizárólag azon áruk szempontjából kell értékelni, amelyekre ezt a védjegyet lajstromozták (lásd ebben az értelemben: 1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 22. pont; lásd még analógia útján: 2004. február 12‑iKoninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik továbbá, hogy a védjegyek megkülönböztető képességének az általuk megjelölt áruk szempontjából való értékelése körében lényegtelen, hogy ugyanezen védjegy más áruk vonatkozásában is leíró jellegűnek érzékelhető (lásd ebben az értelemben: 2004. február 12‑iKoninklijke KPN Nederland ítélet, C‑363/99, EU:C:2004:86, 77. pont).

Ebből következően a védjegynek az általa megjelölt árukon vagy szolgáltatásokon kívüli más áruk és szolgáltatások tekintetében fennálló leíró jellegére való utalás nem igazolja az említett védjegy megkülönböztető képességének gyengülését.

A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a fellebbezési tanács nem állapította meg, hogy a felperes által bizonyítottan használt korábbi védjegyek által megjelölt áruk igényt támaszthatnak az erő és teljesítmény minőségi jellemzőire, és ebből következően a „puma” szó az említett áruk jellemzőire utal. A megtámadott határozat 36. pontjában ugyanis annak jelzésére szorítkozik, hogy a „puma” szóelem egy nagymacskafélét jelöl, amely erejéről és teljesítményéről ismert, így tehát az e tulajdonságokat felidéző mindenfajta árura utalhat (lásd a megtámadott határozat 36. pontját).

A fenti 75. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alkalmazásával tehát meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak a korábbi védjegyek csekély megkülönböztető képességével kapcsolatos értékelése téves.

A teljesség kedvéért el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a korábbi védjegyek igen nagy fokú megkülönböztető képessége a három nagybetűből és egy kisbetűből álló „puma” szóelem egyedi betűtípusából fakad.

A korábbi védjegy ábrás elemei, mint például a betűtípus és a kisbetűvel írt „m” betű ugyanis alig érzékelhető, és ezért önmagában nem biztosít magas fokú megkülönböztető képességet e védjegyeknek (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2006. március 15‑iAthinaiki Oikogeniaki Artopoiia kontra OHIM – Ferrero [FERRÓ] ítélet, T‑35/04, EU:T:2006:82, 56. pont; 2016. október 27‑iCaffè Nero Group kontra EUIPO [CAFFÈ NERO] ítélet, T‑37/16, nem tették közzé, EU:T:2016:634, 42. pont).

Másodszor, a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács előtt a felperes a korábbi védjegyek által a használatuk révén szerzett megkülönböztető képességére hivatkozott.

Ezzel összefüggésben rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz semmifajta értékelést azon állítólagos megkülönböztető képesség vonatkozásában, amelyet a korábbi védjegyek a használat révén szereztek.

A fellebbezési tanácsok ugyanakkor nem kötelesek az általuk hozott határozatok indokolásában az érdekeltek által a tanácsok előtt felhívott valamennyi érvről állást foglalni. Elegendő, ha a határozat rendszerében alapvető jelentőséggel bíró tényeket és jogi megfontolásokat kifejtik (lásd ebben az értelemben: 2016. március 3‑iUgly kontra OHIM – Group Lottuss [COYOTE UGLY] ítélet, T‑778/14, nem tették közzé, EU:T:2016:122, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Mivel a fellebbezési tanács megállapította, hogy a korábbi védjegyek, még ha csekély mértékben is, de rendelkeztek bennerejlő megkülönböztető képességgel, nem lehet a terhére róni, hogy nem foglalt állást az említett védjegyek használat révén megszerzett esetleges megkülönböztető képességéről. Az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának értékelése körében ugyanis az ítélkezési gyakorlat nem követeli meg mind a korábbi védjegy bennerejlő megkülönböztető képessége mértékének, mind a használat révén megszerzett megkülönböztető képesség mértékének a figyelembevételét, hanem csak ezek egyikét (lásd ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 42. pont; 2009. április 30‑iJapan Tobacco kontra OHIM végzés, C‑136/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:282, 26. pont; 2012. július 6‑iROYAL SHAKESPEARE ítélet, T‑60/10, nem tették közzé, EU:T:2012:348, 21. pont).

A fenti 68–71., 77. és 78. pontban foglalt megfontolásokból következik, hogy a fellebbezési tanács az ütköző védjegyek közötti, az érintett vásárlóközönség képzetében fennálló kapcsolat vizsgálata körében egyfelől nem vette megfelelően figyelembe a jóhírnév felperes által hivatkozott mértékét, másfelől nem értékelte helyesen a korábbi védjegyek bennerejlő megkülönböztető képességének mértékét.

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi védjegyek jóhírnevének erőssége és – az akár bennerejlő, akár használat révén megszerzett – megkülönböztető képességének mértéke jelentősen kihathat az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának értékelésére.

Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis bizonyos védjegyek szert tehettek olyan jóhírnévre is, amely túlterjed azon áruk vagy szolgáltatások vásárlóközönségén, amelyek vonatkozásában lajstromozták őket. Ebben az esetben lehetséges, hogy azon áruk vagy szolgáltatások vásárlóközönsége, amelyek vonatkozásában a későbbi védjegyet lajstromozták, akkor is összekapcsolja az ütköző védjegyeket, ha teljesen más azon áruk vagy szolgáltatások vásárlóközönsége, amelyek vonatkozásában a korábbi védjegyet lajstromozták (lásd ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 51. és 52. pont).

Abban az esetben tehát, ha a korábbi védjeggyel megjelölt áruk vásárlóközönsége és a bejelentett védjegy által megjelölt áruk vásárlóközönsége különbözik, szükség lehet a korábbi védjegy jóhírneve erősségének figyelembevételére annak meghatározása érdekében, hogy ez a jóhírnév túllép‑e az e védjeggyel érintett vásárlóközönségen (lásd ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 51–53. pont).

Következésképpen, még ha a jelen ügyben nincs is közvetlen kapcsolat az ütköző védjegyekkel megjelölt, egymástól különböző áruk között – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 32. pontjában megállapította – a korábbi védjegyekhez való gondolati képzettársítás megállapítása továbbra is lehetséges lenne, ha a fellebbezési tanács helyesen vette volna figyelembe a jóhírnév felperes által hivatkozott mértékét. Tehát még ha az ütköző védjegyek által megjelölt áruk célközönségei nem is fedik egymást, mivel az érintett áruk különbözőek, nem lehet kizárni, hogy az ütköző védjegyek összekapcsolhatók, figyelemmel az azok között fennálló nagy fokú hasonlóságra (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 51–53. pont).

Egyébként az ítélkezési gyakorlat szerint minél erősebb, akár bennerejlő, akár e védjegy használatával megszerzett megkülönböztető képességgel rendelkezik a korábbi védjegy, annál valószínűbb, hogy az azonos vagy hasonló, későbbi védjeggyel szembesülve az érintett vásárlóközönség felidézi a korábbi védjegyet (lásd ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 54. pont).

A fentiekre tekintettel téves jogalkalmazáson alapul a fellebbezési tanácsnak az ütköző védjegyek közötti, az érintett vásárlóközönség képzetében fennálló kapcsolat hiányára vonatkozó megállapítása, amely nem következik az adott ügy valamennyi releváns tényezőjének helyes értékeléséből.

A hivatkozott megállapítást az EUIPO által felhívott érvek nem gyengítik.

Először is, az EUIPO a fellebbezési tanácshoz hasonlóan (lásd a megtámadott határozat 35. pontját) arra hivatkozik, hogy a szóban forgó áruk olyan távol állnak egymástól, hogy a bejelentett védjegy által érintett szakemberek nem kapcsolnák össze saját sport‑ és szabadidős tevékenységükkel, ha szakmai tevékenységük körében, a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő áruk használata során a bejelentett védjeggyel találkoznának.

Ezzel összefüggésben elegendő felidézni, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében említett három sérelem, amennyiben megvalósulnak, a korábbi és a későbbi védjegy bizonyos fokú hasonlóságának következményei, ami miatt az érintett vásárlóközönség egymással rokonítja e két védjegyet, vagyis kapcsolatba hozza őket egymással anélkül, hogy összetévesztené őket (lásd: 2012. december 14‑iGRUPO BIMBO ítélet, T‑357/11, nem tették közzé, EU:T:2012:696, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Tehát hatástalan a bejelentett védjegy érintett vásárlóközönsége által egyfelől az említett védjegy, másfelől saját sport‑ és szabadidős tevékenysége között létrehozott kapcsolat annak értékelése szempontjából, hogy a bejelentett védjegy az érintett vásárlóközönség képzetében felidézi‑e a korábbi védjegyet (lásd ebben az értelemben: 2008. november 27‑iIntel Corporation ítélet, C‑252/07, EU:C:2008:655, 60. pont).

Következésképpen az EUIPO érvét el kell utasítani.

Másodszor, az EUIPO arra hivatkozik, hogy a 2015. szeptember 17‑iArnoldo Mondadori Editore kontra OHIM végzésben (C‑548/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:624) a Bíróság megállapította, hogy két védjegy között kizárt a kapcsolat, ha a két igen különböző gazdasági ágazat részét képező áruk és szolgáltatások közötti bármifajta rokonítás lehetősége hiányzik. Az EUIPO álláspontja szerint ugyanezt az érvelést fogadta el a Törvényszék a 2015. május 19‑iSWATCHBALL ítéletben (T‑71/14, nem tették közzé, EU:T:2015:293) és a 2015. október 29‑iÉditions Quo Vadis kontra OHIM – Gómez Hernández (QUO VADIS) ítéletben (T‑517/13, nem tették közzé, EU:T:2015:816).

Egyrészt emlékeztetni kell rá, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése kifejezetten arról az esetről rendelkezik, amikor a korábbi védjegy által megjelöltekhez nem hasonló árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelemmel szemben felszólalást terjesztenek elő.

A Bíróság így rámutatott, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése kifejezetten azokra az esetekre vonatkozik, amikor az áruk vagy szolgáltatások nem hasonlók (lásd ebben az értelemben: 2009. május 7‑iWaterford Wedgwood kontra Assembled Investments [Proprietary] ítélet, C‑398/07 P, nem tették közzé, EU:C:2009:288, 34. pont).

100

Az ütköző védjegyek által megjelölt áruk nem hasonló jellege tehát nem elegendő ahhoz, hogy az említett védjegyek közötti kapcsolat fennállását ki lehessen zárni, emlékeztetve egyébiránt arra, hogy az ilyen kapcsolat fennállását átfogóan kell értékelni, azaz a szóban forgó ügy valamennyi releváns tényezőjét figyelembe kell venni (lásd a fenti 24. pontot).

101

Másrészt az ügy ténybeli körülményei különböznek az EUIPO által hivatkozott végzések és ítéletek tényállásától. A 2015. szeptember 17‑iArnoldo Mondadori Editore kontra OHIM végzés (C‑548/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:624) alapját képező ügyben ugyanis a korábbi védjegy jóhírneve nem volt kimagasló, míg a jelen ügyben a korábbi védjegyek által élvezett jóhírnév vélelmezett mértéke legalábbis nagy. Ugyanígy, a 2015. október 29‑iQUO VADIS ítélet (T‑517/13, nem tették közzé, EU:T:2015:816) alapját képező ügyben a korábbi védjegy jóhírneve átlagos volt. Egyébiránt a 2015. május 19‑iSWATCHBALL ítéletben (T‑71/14, nem tették közzé, EU:T:2015:293) a Törvényszék a különlegesen erős jóhírnév ellenére kizárta az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállását, mivel rendkívül valószínűtlen volt, hogy az érintett vásárlóközönség e védjegyek árujegyzékeibe tartozó árukat ugyanazon üzletekben megtalálja, és az ott található egyik árukörről a másikra gondolna (2015. május 19‑iSWATCHBALL ítélet, T‑71/14, nem tették közzé, EU:T:2015:293, 32. pont). Ugyanakkor ez az indok, amely valójában a korábbi védjegy jóhírnevének vagy megkülönböztető képessége tisztességtelen kihasználásának kizárásával kapcsolatos, nem hathat ki az ütköző védjegyek közötti, az érintett vásárlóközönség képzetében fennálló kapcsolatra vonatkozó vizsgálatra.

102

Következésképpen az EUIPO érvét el kell utasítani.

103

104

Így tehát, tekintettel a fellebbezési tanács által az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának értékelése során elkövetett, a fenti 85. pontban felidézett hibákra, a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, és a felperes által felhívott további kifogásokat nem kell vizsgálni.

105

A fellebbezési tanács feladata, hogy ismételten megvizsgálja a felperes által a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezésben foglalt, az ütköző védjegyek között fennálló kapcsolatra alapított érveket. E célból először végleges következtetésre kell jutnia egyfelől a korábbi védjegyek jóhírnevének fennállásával és adott esetben annak erősségével, másfelől a korábbi védjegyek megkülönböztető képességének fokával kapcsolatban.

106

Ha a fellebbezési tanács arra a végleges megállapításra jut, hogy a jelen ügyben az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennáll, akkor meg kell vizsgálnia, hogy a felperes kellően bizonyította‑e a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt sérelmek valamelyikének bekövetkezését. E körben figyelembe kell vennie a korábbi védjegyek jóhírnevének és megkülönböztető képességének mértékét. Minél jelentősebb ugyanis a korábbi védjegy megkülönböztető képessége és jóhírneve, annál könnyebben ismerhető el a korábbi védjegy 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti sérelme (lásd: 2012. március 29‑iBEATLE ítélet, T‑369/10, nem tették közzé, EU:T:2012:177, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Szem előtt kell tartani továbbá, hogy lehetséges – különösen olyan felszólalás esetében, amely valamely, kiemelkedő jóhírnévvel rendelkező védjegyen alapul –, hogy a bejelentett védjegy által történő tisztességtelen kihasználás vagy sérelem jövőbeni, nem csupán feltételezett veszélyének valószínűsége annyira nyilvánvaló, hogy a felszólalónak nem is kell e célból más tényre hivatkoznia, és azt bizonyítania (lásd: 2007. március 22‑iVIPS‑ítélet, T‑215/03, EU:T:2007:93, 48. pont; 2016. október 27‑iSpa Monopole kontra EUIPO – YTL Hotels & Properties [SPA VILLAGE] ítélet, T‑625/15, nem tették közzé, EU:T:2016:631, 63. pont).

107

A fentiek fényében a keresetnek helyt kell adni és ebből következően a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.

A költségekről

108

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az EUIPO‑t, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

109

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék elrendelheti, hogy a beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. Az EUIPO támogatása végett beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2015. december 4‑i határozatát (R 1052/2015‑4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

Az EUIPO a saját költségein felül viseli a Puma SE részéről felmerült költségeket is.

A Doosan Machine Tools Co. Ltd maga viseli saját költségeit.

Kanninen

Schwarcz

Iliopoulos

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. szeptember 26‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék