25.7.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 270/48
2016. május 14-én benyújtott kereset – Klyuyev kontra Tanács
(T-240/16. sz. ügy)
(2016/C 270/56)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Andriy Klyuyev (Donyeck, Ukrajna) (képviselők: B. Kennelly és J. Pobjoy barristerek, R. Gherson és T. Garner solicitorok)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 4-i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozatot, valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. március 4-i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendeletet a felperesre vonatkozó részükben;
—
másodlagosan állapítsa meg, hogy (i) a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdése, és (ii) a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdése jogellenesség miatt a felperesre vonatkozó részében alkalmazhatatlan;
—
kötelezze a Tanácsot a felperes költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
1.
A megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására hivatkozott első jogalap azon alapul, hogy a Tanács a megtámadott jogi aktusok tekintetében nem határozott meg megfelelő jogalapot.
—
A felperes arra hivatkozik, hogy az EUSZ 29. cikk a 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat tekintetében nem megfelelő jogalap, mivel a felperessel szemben megfogalmazott kifogás nem úgy határozza meg őt, mint olyan egyént, aki (az EUSZ 23. cikk, valamint az EUSZ 21. cikk (2) bekezdése értelmében) aláásta a demokráciát Ukrajnában, vagy aki megfosztotta az ukrán népet országuk fenntartható fejlődésének az előnyeitől. Mivel a harmadik módosító határozat érvénytelen volt, a felperes szerint a Tanács nem hivatkozhatott az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésére a 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet kibocsátása érdekében.
2.
A megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására hivatkozott második jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felperesnek az EUSZ 2. és 3. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. és 48. cikkében szereplő jogait annak megállapításával, hogy Ukrajnában a bírósági eljárások során tiszteletben tartják az alapvető jogokat.
3.
A megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására hivatkozott harmadik jogalap azon alapul, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el annak a megállapításával, hogy a felperes jegyzékbe vételével kapcsolatos, a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdésében, valamint a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétel teljesült.
4.
A megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására hivatkozott negyedik jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, a megfelelő ügyintézéshez való jogot és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogot. Így különösen a felperes szerint a Tanács nem vizsgálta meg gondosan és pártatlanul azt, hogy az újbóli jegyzékbe vétel igazolására szolgáló állítólagos indokok a felperes által az újbóli jegyzékbe vételt megelőzően bemutatott érvekre tekintettel megalapozottak-e.
5.
A megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására hivatkozott ötödik jogalap azon alapul, hogy a Tanács indokolás vagy arányosság hiányában megsértette a felperes alapvető jogait, beleértve a tulajdona és a jóhírneve védelméhez való jogát. A felperes szerint a megtámadott jogi aktusok messzemenő hatásokkal járnak a felperesre tulajdonát, valamint világszerte a jóhírnevét illetően. A Tanács nem bizonyította, hogy a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztása valamely jogszerű célhoz kapcsolódik vagy azt valamely jogszerű cél igazolja, még kevésbé bizonyította azt, hogy a befagyasztás az ilyen céllal arányos.
6.
A jogellenesség megállapítása iránti kérelem alátámasztására hivatkozott hatodik jogalap azon alapul, hogy amennyiben – a harmadik jogalap keretében felhozott érvekkel ellentétben – a (módosított) 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikkének (1) bekezdését, valamint a (módosított) 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják (a) az ukrán hatóság által indított bármely nyomozást, függetlenül attól, hogy létezik-e azt megalapozó, felülvizsgáló vagy ellenőrző bírósági határozat vagy eljárás, és/vagy (b) a „közhivatalt ellátó személyként, […] jogosulatlan előny szerzésének céljával elkövetett hivatali visszaélés[t]”, függetlenül attól, hogy állami vagyon hűtlen kezelésével gyanúsítják-e, a jegyzékbe vételi feltétel – tekintettel arra az önkényes terjedelemre és hatályra, amely az ilyen tág értelmezésből fakadhat – nem rendelkezne megfelelő jogalappal, és/vagy a 2014. március 5-i 2014/119/KKBP tanácsi határozat 1. cikke (1) bekezdésének és a 2014. március 5-i 208/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének célkitűzéseihez képest aránytalan lenne. A rendelkezések ezért jogellenesek.