25.7.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 270/57
2016. május 27-én benyújtott kereset – Mubarak és társai kontra Tanács
(T-275/16. sz. ügy)
(2016/C 270/64)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: Gamal Mohamed Hosni Elsayed Mubarak (Kairó, Egyiptom), Alaa Mohamed Hosni Elsayed Mubarak (Kairó), Heidy Mahmoud Magdy Hussein Rasekh (Kairó), Khadiga Mahmoud El Gammal (Kairó) (képviselők: B. Kennelly és J. Pobjoy barristerek, G. Martin és M. Rushton solicitorok)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 18-i (KKBP) 2016/411 tanácsi határozatot (HL 2016. L 74., 40. o.) a felperesekre vonatkozó részében;
—
állapítsa meg, hogy az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 2011/172/KKBP tanácsi határozat (HL 2011. L 76., 63. o.; helyesbítés: HL 2014. L 203., 113. o.) 1. cikkének (1) bekezdése, valamint az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 270/2011/EU tanácsi rendelet (HL 2011. L 76., 4. o.) 2. cikkének (1) bekezdése a felperesekre vonatkozó részében alkalmazhatatlan, következésképpen pedig semmisítse meg a (KKBP) 2016/411 határozatot a felperesekre vonatkozó részében;
—
kötelezze a Tanácsot a felperesek költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hat jogalapra hivatkoznak.
1.
Az első jogalap azon alapul, hogy a Tanács a 2011/172/KKBP határozat (a továbbiakban: határozat) 1. cikkének (1) bekezdése, valamint a 270/2011/EU rendelet (a továbbiakban: rendelet) 2. cikkének (1) bekezdése tekintetében nem határozott meg megfelelő jogalapot. Nincs bizonyíték arra, hogy a Tanács a (KKBP) 2016/411 határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) elfogadásával felülvizsgálta a határozat 1. cikke (1) bekezdésének jogalapját a határozat 5. cikkében e tekintetben előírt kifejezett kötelezettség ellenére. Az a tény, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének 2011. március 21-én történő első elfogadásakor lehetett érvényes jogalapja, nem biztosít ennek a rendelkezésnek olyan jogalapot, amelynek érvényességi ideje 2016-ig vagy tovább tart.
2.
A második jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felpereseknek az EUSZ 2. és 3. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. és 48. cikkében szereplő jogait annak megállapításával, hogy Egyiptomban a bírósági eljárások során tiszteletben tartják az alapvető jogokat.
3.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el annak a megállapításával, hogy a felperesek jegyzékbe vételével kapcsolatos, a határozat 1. cikkének (1) bekezdésében, valamint a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétel teljesült.
4.
A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Tanács a felperesek újabb jegyzékbe vételéhez nem szolgáltatott megfelelő indokokat.
5.
Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felperesek védelemhez való jogát, a megfelelő ügyintézéshez való jogot és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogot. Így különösen a Tanács nem vizsgálta meg gondosan és pártatlanul azt, hogy az újbóli jegyzékbe vétel igazolására szolgáló állítólagos indokok a felperesek által az újbóli jegyzékbe vételt megelőzően bemutatott érvekre tekintettel megalapozottak-e.
6.
A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Tanács indokolás vagy arányosság hiányában megsértette a felperesek alapvető jogait, beleértve a tulajdon és a jóhírnév védelméhez való jogukat. A vitatott határozat messzemenő hatásokkal jár a felperesekre tulajdonukat, valamint világszerte a jóhírnevüket illetően. A Tanács nem bizonyította, hogy a felperesek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztása valamely jogszerű célhoz kapcsolódik vagy azt valamely jogszerű cél igazolja, még kevésbé bizonyította azt, hogy a befagyasztás az ilyen céllal arányos.