16.8.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 296/34
2016. június 28-án benyújtott kereset – Esko-Graphics kontra Bizottság
(T-335/16. sz. ügy)
(2016/C 296/44)
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Felperes: Esko-Graphics BVBA (Gent, Belgium) (képviselők: H. Viaene, B. Hoorelbeke, D. Gillet és F. Verhaegen ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
a megsemmisítés iránti keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak;
—
semmisítse meg az Európai Bizottság honlapján 2016. május 4-én közzétett, a többletnyereség adómentességére vonatkozóan Belgium által bevezetett állami támogatási programról szóló, 2016. január 11-i SA.37667 (2015/C) (korábbi 2015/NN) európai bizottsági határozatot;
—
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
1.
Első jogalap: a 2015/1589 rendelet (1) 1. cikke d) pontjának, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 296. cikknek a megsértése, mivel a Bizottság a vitatott intézkedést tévesen minősítette támogatási programnak.
—
A Bizottság megsértette a 2015/1589 rendelet 1. cikkének d) pontját és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, mivel a vitatott intézkedést tévesen minősítette támogatási programnak. A vitatott támogatást nem lehet kizárólag a Wetboek van de inkomstenbelastingen 1992 (a jövedelemadóról szóló 1992. évi törvénykönyv) 185. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján nyújtani, hanem e rendelkezés alkalmazásához további végrehajtási intézkedésekre is szükség van.
—
A Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikket, mivel indokolása ellentmondásos. Az ellentmondás abban áll, hogy a Bizottság nem fejti ki, hogy a szelektivitás kritériumának vizsgálatakor miért abból indult ki, hogy a feltételes adómegállapítási határozatok nem közvetlenül a Wetboek van de inkomstenbelastingen 1992 185. cikke (2) bekezdésének b) pontjából erednek, miközben a támogatási program fennállásának vizsgálatakor abból indul ki, hogy az említett rendelkezés nem igényel további végrehajtási intézkedést.
2.
Második jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 296. cikkből eredő indokolási kötelezettségnek a megsértése, mivel a Bizottság nem megfelelően ítélte meg az előny fennállását.
—
A Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a vitatott támogatási intézkedés ténylegesen ahhoz vezet-e, hogy a kedvezményezett vállalkozások az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyhöz jutnak. E feltétel azonban az állami támogatás egyik lényeges feltétele, így a Bizottságnak ezt meg kell vizsgálnia, mielőtt megállapíthatja állami támogatás fennállását, mivel ellenkező esetben megsérti az EUMSZ 296. cikkből eredő indokolási kötelezettségét.
3.
Harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 296. cikkből eredő indokolási kötelezettségnek a megsértése, mivel a Bizottság nem helyesen ítélte meg a vitatott intézkedés szelektív jellegének kérdését.
—
A Wetboek van de inkomstenbelastingen 1992 185. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a többletnyereség adómentességének ebből eredő rendszere minden olyan vállalkozás számára nyitva áll, amelyek hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak, és olyan gazdasági tevékenységeket végeznek, amelyekre a vitatott intézkedés vonatkozik. A vitatott intézkedés ezáltal nem korlátozódik konkrét ismertetőjegyek alapján beazonosítható meghatározott vállalkozásokra, és ezért az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében nem szelektív.
—
A Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amikor megállapította, hogy a többletnyereség adómentessége nem képezi a referenciaszabályozás részét. A többletnyereség adómentessége a szokásos piaci feltételek elvének alkalmazásában a szinergiák és méretgazdaságossági előnyök miatt azon intézkedések lényeges részét képezi, amelyek az adóköteles bevételek teljes összegét meghatározzák, és ezáltal nem tekinthető a referenciaszabályozástól való olyan eltérésnek, amely szelektivitáshoz vezetne.
—
A felperes végül másodlagosan azt állítja, hogy a Bizottság nem tudja bizonyítani, hogy a feltételes adómegállapítási határozatok meghozataláért felelős belga döntéshozó bizottság a Wetboek van de inkomstenbelastingen 1992 185. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása során tévesen alkalmazta a szokásos piaci feltételek elvét. A Bizottság érvelése nem koherens; figyelembe vesz ugyan fontos elemeket, ezek azonban egymásnak ellentmondanak, illetve nem bírnak a szükséges koherenciával.
4.
Negyedik jogalap: a visszatéríttetési kötelezettség sérti a jogbiztonság elvét.
—
A Bizottság azon állandó döntéshozatali gyakorlata alapján, amelynek keretében a szokásos piaci feltételek elvének alkalmazása nem képezte vita tárgyát, sérti a jogbiztonság elvét az, ha a jelen ügyben előírják az állítólagos támogatás visszatéríttetését. Mindenesetre az eddigi döntéshozatali és ítélkezési gyakorlat alapján nem volt előrelátható, hogy a Wetboek van de inkomstenbelastingen 1992 185. cikke (2) bekezdésének b) pontja sérti az EUMSZ 107. cikket.
(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.).
Full & Egal Universal Law Academy