26.9.2016
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 350/23
2016. július 29-én benyújtott kereset – SJM Coordination Center kontra Bizottság
(T-420/16. sz. ügy)
(2016/C 350/29)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: St. Jude Medical Coordination Center (SJM Coordination Center) (Zaventem, Belgium) (képviselők: F. Louis és J. Ylinen ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg a Belga Királyság által végrehajtott SA.37667 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú, a többletnyereség adómentességére bevezetett állami támogatási programról szóló, 2016. január 11-i bizottsági határozatot;
—
vagylagosan, semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az a felperest az állítólagos támogatási program kedvezményezettjei közé sorolja;
—
vagylagosan, semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az elrendeli bármilyen állítólagos támogatási összegnek a felperessel történő visszatéríttetését;
—
a Bizottságot kötelezze a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetének alátámasztása érdekében a felperes nyolc jogalapra hivatkozik.
1.
Első jogalap: hatáskör hiánya.
A felperes előadja, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására, továbbá hogy a megtámadott határozat sérti a hatáskör-átruházás elvét, amely korlátozza az Unió hatásköreit.
2.
Második jogalap: a meghallgatáshoz való jog megsértése.
A felperes előadja, hogy a Bizottság által az eljárást megindító határozatban és a megtámadott határozatban képviselt, egymásnak ellentmondó álláspontok megsértették a felperes meghallgatáshoz való jogát.
3.
Harmadik jogalap: támogatási programként való téves minősítés.
A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat tévesen állapítja meg támogatási program fennállását, továbbá hogy a Bizottság által alkalmazott megközelítés sérti a Bizottságot terhelő azon kötelezettséget, hogy a vizsgálat tárgyát képező tényeket átfogóan, gondosan és pártatlanul vizsgálja meg.
4.
Negyedik jogalap: hiányos indokolás.
A felperes előadja, hogy a Bizottság nem fejti ki megfelelően a megtámadott határozat alapjául szolgáló indokokat.
5.
Ötödik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében szelektivitás téves megállapítása.
A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat a szelektivitás megállapításának mind a három lépését illetően számos vonatkozásban téves: (i) a jövedelemadóról szóló belga törvény („Code des impôts sur les revenus 1992” vagy „CIR”) 185. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a többletnyereséggel kapcsolatos szabály nem zárható ki a referenciarendszerből; (ii) a felperes részére kibocsátott adómegállapítás nem tér el sem (a) a szokásos piaci ár elvétől, sem pedig (b) a belga társaságiadó-rendszertől; valamint (iii) az állítólagos eltérést indokolná a kettős adóztatás elkerülésének szükségessége.
6.
Hatodik jogalap: az előny hiánya.
A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat nem elemezi az előny fennállását. A felperes szerint ő nem részesült semmilyen előnyben, a részére biztosított bármilyen előny pedig összhangban van a szokásos piaci ár elvével, amelyet az OECD-modellegyezmény 9. cikke állapít meg, és amelyet a CIR 182. cikkének (2) bekezdése ültet át a belga jogba.
7.
Hetedik jogalap: az egyenlő bánásmód elvének megsértése.
A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét azáltal, hogy (i) azt állítja, hogy a szokásos piaci ár elve lehetővé teszi az adóhatóságoknak, hogy növeljék a multinacionális vállalkozások (MNV-k) adóalapját, ezzel együtt pedig a kettős adóztatás tényleges kockázatát követeljék meg ahhoz, hogy megengedjék a lefelé irányuló kiigazításokat, valamint azáltal, hogy (ii) az előny elemzését a belgiumi MNV jogalany szintjére korlátozza.
8.
Nyolcadik jogalap: a jogbiztonság és a jogszerűség elvének megsértése.
A megtámadott határozat sérti a jogbiztonság elvét azáltal, hogy (i) eltér az ítélkezési gyakorlattól és a Bizottság saját korábbi gyakorlatától, valamint (ii) nem azonosítja az állítólagos előnyt.
9.
Kilencedik jogalap: a visszatéríttetés kettős adóztatást eredményez.
A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat tévesen feltételezi, hogy nem merülhetnek fel kettős adóztatási aggályok, amelyek növekednének, ha a visszatéríttetési eljárás során a felperest bármilyen összeg visszafizetésére köteleznék. A felperes szerint a megtámadott határozatot ezért meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az előírja, hogy Belgium bármilyen összeget téríttessen vissza a felperessel.
10.
Tizedik jogalap: a visszatéríttetés nem függhet a Bizottság diszkrecionális jogkörétől.
A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat úgy tűnik, diszkrecionális jogkört biztosít a Bizottságnak arra, hogy elutasítsa az adóalany adóalapjának azon valós ténybeli körülmények alapján történő kiigazításait, amelyek az adómegállapítási határozat meghozatalának időpontjában fennálltak.