6.2.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 38/48
2016. december 5-én benyújtott kereset – Le Pen kontra Parlament
(T-863/16. sz. ügy)
(2017/C 038/64)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Jean-Marie Le Pen (Saint-Claud, Franciaország) (képviselők: M. Ceccaldi és J.-P. Le Moigne ügyvédek)
Alperes: Európai Parlament
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az Európai Parlament quaestorainak 2016. október 4-i határozatát, amennyiben az fenntartja a 320 026,23 eurót kitevő összeg Jean-Marie Le Pentől történő visszakövetelésére irányuló határozatot;
—
semmisítse meg az Európai Parlament Főtitkára által 2016. január 29-én hozott határozatot;
—
semmisítse meg 2016. február 4-i 2016-195. sz. terhelési értesítést;
—
az Európai Parlamentet kötelezze a bírósági eljárás valamennyi költségének viselésére;
—
kötelezze az Európai Parlamentet arra, hogy fizessen a Jean-Marie Le Pen számára megtérítendő összegek megtérítése címén 50 000,00 eurót kitevő összeget.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, a megtámadott aktusok alaki jogszerűségét érintő hibákra alapított jogalap. E jogalap három részre oszlik.
—
Az első rész, amely szerint a politikai pártok és ennélfogva a képviselők érdekeit érintő pénzügyi döntésekre vonatkozó hatáskör az Európai Parlament Elnökségét, nem pedig a Főtitkárt vagy a quaestorokat illeti meg.
—
A második rész, amely szerint az Európai Parlament Elnöksége nem módosíthatja hatáskörének természetét és terjedelmét. Márpedig a Főtitkár nem támasztotta alá, hogy a Parlament Elnökétől olyan hatáskör-átruházásában részesült volna, amely feljogosította a valamely képviselőt érintő pénzügyi kérdésekre vonatkozó 2016. január 29-i határozatának elfogadására és közlésére. A quaestoroknak szintén nem volt hatásköre a 2016. október 4-i határozat elfogadására, mivel valamely, hatáskörrel szintén nem rendelkező közigazgatási hatóság, azaz Európai Parlament Főtitkára által hozott „határozatot” terjesztettek eléjük.
—
A harmadik, az Európai Parlament quaestorai határozata indokolásának hiányára alapított rész.
2.
A második, a megtámadott aktusok anyagi jogszerűségét érintő hibákra alapított jogalap. E jogalap nyolc részre oszlik.
—
Az első rész, amely szerint a quaestorok határozata nem a kifizetett összegek állítólagos jogosulatlan jellegének megállapítására irányul. Ebből következik, hogy e határozat részleges, amennyiben csak a visszatéríttetésre irányul. E szakaszban nem áll fenn olyan határozat, amely a felperesnek fizetett összegek jogosulatlanságának megállapítására irányul, és a Főtitkár aktusa ennélfogva visszavonásra kerül, csakúgy mint a vitatott összegek visszatéríttetését előíró határozat.
—
A második rész, amely szerint a megtámadott aktusok nyilvánvaló értékelési hibában szenvednek.
—
Az arányosság elvének megsértésére alapított harmadik rész.
—
A negyedik a bizonyítási teherre alapított rész, amennyiben a felperes feladata annak bizonyítása, hogy a szóban forgó asszisztens ténylegesen neki dolgozott, és hogy az általa elvégzett munkák szükségesek voltak és közvetlenül kapcsolódtak a felperes parlamenti mandátumának gyakorlásához.
—
Az ötödik rész, amely szerint a megtámadott aktusok sértik a helyi asszisztensek politikai jogait.
—
A hatodik rész, amely szerint a megtámadott aktusokat hatáskörrel vagy eljárással való visszaélés mellett kerültek elfogadásra.
—
A hetedik rész, amely szerint a megtámadott aktusok hátrányosan megkülönböztető jellegűek. A megtámadott határozatok egyetlen célja a felperes politikai tevékenységének akadályozása.
—
A nyolcadik, a felperes, mint uniós képviselő függetlenségének megsértésére alapított rész.