15.4.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 139/10
A Bíróság (Nagytanács) 2019. február 26-i ítélete (a Bundesfinanzhof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — X-GmbH kontra Finanzamt Stuttgart — Körperschaften
(C-135/17. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal - A tőke szabad mozgása - A tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgások - Standstill klauzula - Valamely tagállam harmadik országban letelepedett közvetítő társaságokra vonatkozó nemzeti szabályozása - E szabályozás módosítása, amelyet a korábbi szabályozás visszaállítása követ - Harmadik országban letelepedett társaságnak valamely tagállamban letelepedett társasággal szemben fennálló követelésekből származó jövedelme - Az ilyen jövedelemnek valamely tagállamban adóilletőséggel rendelkező adóalany adóalapjába való beszámítása - A tőke szabad mozgásának korlátozása - Igazolás)
(2019/C 139/07)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Bundesfinanzhof
Az alapeljárás felei
Felperes: X-GmbH
Alperes: Finanzamt Stuttgart — Körperschaften
Rendelkező rész
1)
Az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésében előírt standstill klauzulát úgy kell értelmezni, hogy az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése nem érinti a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó közvetlen befektetésekkel összefüggő tőkemozgásokra vonatkozó, lényegét tekintve valamely tagállami szabályozás alapján 1993. december 31-én hatályban lévő korlátozás alkalmazását, jóllehet e korlátozás hatálya ezen időpontot követően kiterjesztésre került a közvetlen befektetésekkel össze nem függő részesedésekre.
2)
Az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésében előírt standstill klauzulát úgy kell értelmezni, hogy az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalmat alkalmazni kell a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó közvetlen befektetésekkel összefüggő tőkemozgásokra vonatkozó korlátozásra, amennyiben az e korlátozás alapjául szolgáló nemzeti adójogi szabályozást 1993. december 31-ét követően olyan törvény módosította lényegesen, amely ugyan hatályba lépett, de mielőtt a gyakorlatban alkalmazásra került volna, egy 1993. december 31-i hatállyal alkalmazandó, lényegét tekintve azonos tartalmú szabályozás váltotta fel azt, hacsak a nemzeti jogszabályok e törvény alkalmazhatóságát nem halasztották későbbre, ily módon annak hatálybalépése ellenére az nem volt alkalmazható az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdése szerinti határokon átnyúló tőkemozgásokra, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
3)
Az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében a valamely harmadik országban letelepedett társaság által megszerzett, nem e társaság saját tevékenységéből származó, e szabályozás értelmében vett „tőkebefektetés jellegű közvetett jövedelmeknek” minősülőhöz hasonló jövedelem a birtokolt részesedés arányában beszámításra kerül az e tagállamban illetőséggel rendelkező adóalany adóalapjába, amennyiben ezen adóalany legalább 1 %-os részesedéssel rendelkezik az említett társaságban, és amennyiben ezen jövedelmet ezen harmadik országban az érintett tagállamban fennállónál alacsonyabb adómérték terheli, kivéve ha létezik olyan jogi keret, amely különösen olyan egyezményen alapuló kötelezettségeket állapít meg, amelyek feljogosítják az említett tagállam adóhatóságát arra, hogy adott esetben ellenőrizze az ugyanezen társaságra vonatkozóan annak bizonyítása érdekében szolgáltatott információk hitelességét, hogy az említett adóalanynak az ez utóbbi társaságban való részesedése nem mesterséges struktúrából ered.
(1) HL C 221., 2017.7.10
Full & Egal Universal Law Academy