11.3.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 93/4
A Bíróság (harmadik tanács) 2019. január 17-i ítélete (a Kúria [Magyarország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – SH kontra TG
(C-168/17. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - Közös kül- és biztonságpolitika - A líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos jegyzékbe felvett szervezet javára történő bankgarancia-kibocsátásra irányuló szerződéses láncolat - Viszontgarancia-szerződések alapján történő díjfizetés - 204/2011/EU rendelet - 5. cikk - A „204/2011 rendelet III. mellékletében említett szervezet rendelkezésére bocsátott pénzeszközök” fogalma - A 12. cikk (1) bekezdésének c) pontja - A „garanciaérvényesítés” fogalma - A „12. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett személy nevében eljáró személy vagy szervezet” fogalma))
(2019/C 93/05)
Az eljárás nyelve: magyar
A kérdést előterjesztő bíróság
Kúria
Az alapeljárás felei
Felperes: SH
Alperes: TG
Az eljárásban részt vesz: UF
Rendelkező rész
1)
A líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. március 2-i 204/2011/EU tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:
—
az alkalmazandó olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, amelyben a viszontgarancia-szerződés alapján járó díjakat egy európai unióbeli banknak egy olyan líbiai bank részére kell megfizetnie, amely szerepel az e rendelet III. mellékletében foglalt jegyzékben, és;
—
az főszabály szerint nem alkalmazandó olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, amelyben a viszontgarancia-szerződés alapján járó díjakat egy unióbeli banknak egy olyan líbiai bank részére kell megfizetnie, amely már nem szerepel az említett rendelet III. mellékletében foglalt jegyzékben, vagy egy unióbeli banknak kell azt megfizetnie egy másik unióbeli bank részére, amennyiben a bankgaranciát a líbiai bank egy, ebben a jegyzékben szereplő szervezet javára nyújtotta, feltéve, hogy az ilyen kifizetés az azon bank, amely e kifizetés kedvezményezettje, valamint az említett jegyzékben szereplő szervezet között fennálló jogi vagy pénzügyi kapcsolatokra tekintettel nem eredményezi a kérdéses díjaknak közvetett módon e szervezet javára történő rendelkezésre bocsátását.
2)
A 204/2011 rendelet 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy
—
annak eredeti változata alkalmazandó, ha a viszontgarancia-szerződések alapján járó díjakat egy európai unióbeli banknak kell kifizetnie egy olyan líbiai bank részére, amely az e rendelet III. mellékletében foglalt jegyzékben szerepel, valamint egy unióbeli banknak kell kifizetnie egy olyan líbiai bank részére, amely nem szerepel ebben a jegyzékben, amennyiben a bankgaranciát a líbiai bank egy, az említett jegyzékben szereplő szervezet javára bocsátotta ki, azzal a feltétellel, hogy a líbiai bank a líbiai kormány nevében eljáró szervezetnek minősül, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia;
—
a 2014. január 20-i 45/2014/EU tanácsi rendelet szerinti változata nem alkalmazandó, ha a viszontgarancia-szerződések alapján járó díjakat egy unióbeli banknak kell kifizetnie egy olyan líbiai bank részére, amely az e rendelet III. mellékletében foglalt jegyzékben szerepel, valamint egy unióbeli banknak kell kifizetnie egy olyan líbiai bank részére, amely nem szerepel ebben a jegyzékben, ha a bankgaranciát a líbiai bank egy, az említett jegyzékben szereplő szervezet javára bocsátotta ki, amennyiben e díjakat az említett rendelet hatálybalépése előtt fizették ki, és
—
sem eredeti, sem pedig a 45/2014 rendelet szerinti változata nem alkalmazandó, ha a viszontgarancia-szerződések alapján járó díjakat egy unióbeli banknak egy másik unióbeli bank részére kell kifizetnie.
3)
A 204/2011 rendelet 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható az olyan díjak kifizetésére, mint az alapügyben szereplő különböző szerződések alapján járó díjak.
4)
A líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 204/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. január 18-i (EU) 2016/44 tanácsi rendelet 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó az egy európai unióbeli bank által egy másik unióbeli bank számára fizetendő viszontgarancia-díjakra olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, amelyben a végleges elszámolásra e rendelet hatálybalépését követően kerül sor.
(1) HL C 221., 2017.7.10
Full & Egal Universal Law Academy