11.3.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 93/6
A Bíróság (nagytanács) 2019. január 22-i ítélete (az Oberster Gerichtshof [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Cresco Investigation GmbH kontra Markus Achatzi
(C-193/17. sz. ügy) (1)
((Előzetes döntéshozatal - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 21. cikk - A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód - 2000/78/EK irányelv - A 2. cikk (2) bekezdésének a) pontja - Valláson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés - Nagypénteken bizonyos munkavállalóknak munkaszüneti napot biztosító nemzeti szabályozás - Igazolás - A 2. cikk (5) bekezdése - A 7. cikk (1) bekezdése - A magánjogi jogállású munkáltatóknak és a nemzeti bíróságoknak a nemzeti jognak a 2000/78 irányelvvel való összeegyeztethetetlenségéből származó kötelezettségei))
(2019/C 93/06)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Oberster Gerichtshof
Az alapeljárás felei
Felperes: Cresco Investigation GmbH
Alperes: Markus Achatzi
Rendelkező rész
1)
A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv 1. cikkét és 2. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valláson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében egyrészt a nagypéntek csak bizonyos keresztény egyházak tagságával rendelkező munkavállalók számára munkaszüneti nap, és másrészt csupán e munkavállalók jogosultak arra, hogy amennyiben e munkaszüneti napon dolgozni kényszerülnek, az e napon teljesített munkavégzésért kapott díjazást kiegészítő bérpótlékban részesüljenek.
Az e nemzeti szabályozásban előírt intézkedések nem tekinthetők sem az említett irányelv 2. cikkének (5) bekezdése értelmében vett, mások jogainak és szabadságának védelméhez szükséges intézkedéseknek, sem az ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, a vallással kapcsolatos hátrányok kompenzálását célzó különleges intézkedéseknek.
2)
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét úgy kell értelmezni, hogy amíg az érintett tagállam az egyenlő bánásmód helyreállítása céljából nem módosította a nagypénteki munkaszüneti naphoz való jogot csupán bizonyos keresztény egyházak tagságával rendelkező munkavállalók számára biztosító szabályozását, az e szabályozás hatálya alá tartozó, magánjogi jogállású munkáltató köteles arra, hogy a nagypénteki munkaszüneti naphoz való jogot a többi munkavállalója számára is biztosítsa, amennyiben ezen utóbbiak előzetesen kérelmezték e munkáltatótól, hogy e napon ne kelljen dolgozniuk, és következésképpen köteles arra, hogy e munkavállalók tekintetében elismerje az e napon teljesített munkavégzésért kapott díjazást kiegészítő bérpótlékhoz való jogot abban az esetben, ha az említett munkáltató az ilyen kérelmet elutasította.
(1) HL C 283., 2017.8.28.
Full & Egal Universal Law Academy