C-230/17. sz. ügy: A Bíróság (harmadik tanács) 2018. június 27-i ítélete (az Østre Landsret [Dánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Erdem Deha Altiner, Isabel Hanna Ravn kontra Udlændingestyrelsen (Előzetes döntéshozatal – Uniós polgárság – Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése – 2004/38/EK irányelv – A tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog – Uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjának tartózkodási joga abban a tagállamban, amelynek állampolgárságával ez az uniós polgár rendelkezik – E családtagnak az érintett tagállam területére való beutazása az uniós polgár e tagállamba való visszatérését követően)
C2942018HU920120180627HU001292102
A Bíróság (harmadik tanács) 2018. június 27-i ítélete (az Østre Landsret [Dánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Erdem Deha Altiner, Isabel Hanna Ravn kontra Udlændingestyrelsen
(C-230/17. sz. ügy) ( 1 )
„(Előzetes döntéshozatal — Uniós polgárság — Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése — 2004/38/EK irányelv — A tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog — Uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjának tartózkodási joga abban a tagállamban, amelynek állampolgárságával ez az uniós polgár rendelkezik — E családtagnak az érintett tagállam területére való beutazása az uniós polgár e tagállamba való visszatérését követően)”2018/C 294/12Az eljárás nyelve: dán
A kérdést előterjesztő bíróság
Østre Landsret
Az alapeljárás felei
Felperesek: Erdem Deha Altiner, Isabel Hanna Ravn
Alperes: Udlændingestyrelsen
Rendelkező rész
Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amely nem írja elő az uniós jog szerinti származékos tartózkodási jog biztosítását az e tagállam állampolgárságával rendelkező és – az uniós jog értelmében és azzal összhangban – egy másik tagállamban való tartózkodását követően oda visszatérő uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagja számára, amikor az érintett uniós polgár említett családtagja nem a szóban forgó uniós polgár ebbe a tagállamba történő visszatérése „természetes következményeként” utazott be ezen uniós polgár származási tagállama területére, vagy nyújtott be ott tartózkodási engedély iránti kérelmet, feltéve, hogy az ilyen szabályozás előírja átfogó értékelés keretében egyéb releváns elemek figyelembevételét is, különösen azokét, amelyek az uniós polgár említett tagállamba való visszatérése és a harmadik állam állampolgárságával rendelkező családtagjának ugyanazon tagállamba való beutazása között eltelt idő ellenére bizonyítani tudják, hogy a fogadó tagállamban megteremtett és megszilárdult családi élet nem ért véget, olyan módon, hogy az igazolja a származékos tartózkodási jognak az érintett családtag részére történő biztosítását, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
( 1 ) HL C 213., 2017.7.3.
Full & Egal Universal Law Academy