12.8.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 270/7
A Bíróság (ötödik tanács) 2019. június 20-i ítélete (a Verwaltungsgericht Berlin [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — ExxonMobil Production Deutschland GmbH kontra Bundesrepublik Deutschland
(C-682/17. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal - Környezet - 2003/87/EK irányelv - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - Földgázfeldolgozó létesítmény - Kénkinyerés - „Claus-eljárás” - Mellékberendezésben történő villamosenergia-termelés - Hőtermelés - Inherens szén-dioxid(CO2)-kibocsátás - A 2. cikk (1) bekezdése - Hatály - I. melléklet - „Tüzelőanyagok égetésére” irányuló tevékenység - A 3. cikk u) pontja - A „villamosenergia-termelő” fogalma - A 10a. cikk (3) és (4) bekezdése - A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztásának átmeneti rendszere - A 2011/278/EU határozat - Hatály - A 3. cikk c) pontja - A „hő-referenciaértékkel rendelkező létesítményrész” fogalma)
(2019/C 270/08)
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Verwaltungsgericht Berlin
Az alapeljárás felei
Felperes: ExxonMobil Production Deutschland GmbH
Alperes: Bundesrepublik Deutschland
Rendelkező rész
1)
A 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének u) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan létesítményt, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amely az ezen irányelv I. melléklete szerinti „20 [megawattot (MW)] meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenysége]” keretében elsősorban a saját szükségletei ellátására termel villamos energiát, e rendelkezés értelmében „villamosenergia-termelőnek” kell minősíteni abban az esetben, ha ez a létesítmény egyrészt egyidejűleg olyan anyagot is gyárt, amely nem tartozik e melléklet hatálya alá, másrészt pedig a termelt villamos energia bizonyos — adott esetben csekély — részét ellenérték fejében, folyamatosan átadja a közcélú villamos hálózat számára, amelyhez az említett létesítménynek műszaki okokból állandó jelleggel kell csatlakoznia.
2)
A kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87 irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU bizottsági határozat 3. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan létesítmény, mint amilyenről az alapeljárásban szó van, amennyiben a 2003/87 irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében „villamosenergia-termelőnek” minősül, nem jogosult arra, hogy az ezen irányelv I. melléklete szerinti, „20 MW-ot meghaladó teljes bemenő hőteljesítménnyel [rendelkező létesítményekben történő tüzelőanyag-égetési tevékenysége]” keretében termelt hő alapján ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeket kapjon abban az esetben, ha az ilyen hőt a villamosenergia-termeléstől eltérő célokra használják fel, mivel az ilyen létesítmény nem felel meg az említett irányelv 10a. cikkének (4) és (8) bekezdésében foglalt feltételeknek.
(1) HL C 112., 2018.3.26
Full & Egal Universal Law Academy