HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. szeptember 27. ( 1 )
C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. egyesített ügyek
International Management Group
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Fejlesztési együttműködés – Az Unió költségvetésének közvetett irányítás útján történő végrehajtása – Valamely szervezetre bízott költségvetés‑végrehajtási feladat – A kijelölt szervezet más szervezettel való felváltása – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Megtámadható aktusok – Az eredetileg kijelölt szervezet nemzetközi szervezeti jogállásával kapcsolatban felmerült kételyek – A védelemhez való jog gyakorlása a sérelmet okozó aktusok meghozatalát megelőzően – Az OLAF‑vizsgálatok bizalmas jellege”
I. Bevezetés
1.
A C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. egyesített ügyek tárgya az International Management Group (a továbbiakban: IMG) által az Európai Unió Törvényszékének 2017. február 2‑i International Management Group kontra Bizottság ítélete (T‑29/15), ( 2 ) valamint 2017. február 2‑i IMG kontra Bizottság ítélete (T‑381/15) ( 3 ) ellen előterjesztett fellebbezés.
2.
E két ügy ugyanazon tényálláshoz – azaz egy, Mianmar/Burmát célzó cselekvési program módosításához – kapcsolódik, amelynek következtében az IMG‑től visszavonták e program közvetett irányítás útján történő végrehajtásának jogát amiatt, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatot követően kételyek merültek fel a nemzetközi szervezeti jogállásával kapcsolatban.
3.
A T‑29/15. sz. ügyben hozott ítéletében a Törvényszék elutasította az IMG által az Európai Bizottság 2014. december 16‑i C(2014) 9787 final végrehajtási határozatának ( 4 ) megsemmisítése iránt benyújtott keresetet. A T‑381/15. sz. ügyben hozott ítéletével a Törvényszék elutasította az IMG másik keresetét, amellyel egyrészt kérte a Bizottság 2015. május 8‑án kelt azon levelének a megsemmisítését, amellyel a Bizottság tájékoztatta az IMG‑t arról, hogy megtagadja tőle a nemzetközi szervezetekre irányadó közvetett irányítás módszere alapján történő további megállapodások megkötésének a lehetőségét, ( 5 ) és másrészt kérte az így meghozott intézkedések következtében állítólagosan elszenvedett kár megtérítését.
4.
Ezen túlmenően, a jelen ügyek tárgya a Bizottság által többek között a fent hivatkozott ítéletek hatályon kívül helyezése céljából előterjesztett csatlakozó fellebbezések azon része, amelyben a Törvényszék – a Bizottság szerint tévesen – elfogadhatónak nyilvánította az IMG által első fokon előterjesztett kereseteket.
5.
A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány a jelen ügyben újonnan – különösen a csatlakozó fellebbezésekben – felmerülő főbb jogi kérdések vizsgálatára korlátozódik, azaz azon kérdésekre, amelyeket a jelen ügyekben a második jogalapokban, valamint a C‑183/17. P. sz. ügy negyedik jogalapjában és a C‑184/17. P. sz. ügy harmadik jogalapjában vetettek fel.
6.
E tekintetben, mielőtt rátérnénk az érdemi részre, meg kell vizsgálni, hogy az olyan aktusok, mint amilyeneknek a megsemmisítését kérték, megtámadható aktusoknak minősülnek‑e. Ezt követően, a megfellebbezett ítéletek megalapozottságának értékelése érdekében meg kell vizsgálni a releváns ( 6 ) uniós költségvetési szabályozás rendelkezései értelmében vett „nemzetközi szervezet” kifejezésnek a jelen ügyre gyakorolt esetleges hatásait. Végül, meg kell vizsgálni valamely személynek a vonatkozásában elfogadott valamely intézkedés meghozatalát megelőzően gyakorolható védelemhez való jog terjedelmét, és pontosabban azt, hogy ez a jog hogyan egyeztethető össze az OLAF‑vizsgálatok bizalmas jellegének megőrzésével.
7.
Mindenekelőtt jelezném, hogy álláspontom szerint az alábbiakban előadott indokok miatt a Bíróságnak nemcsak a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat kellene elutasítania, hanem az IMG által hivatkozott, a jelen indítványban megvizsgálásra kerülő két jogalapcsoportot is.
II. A jogviták előzményei
8.
A jogviták előzményeit részletesen ismertetik a jelen két ügyben megtámadott ítéletek, amelyekre e tekintetben utalok. ( 7 ) A jelen indítvány megértéséhez szükséges lényeges elemek az alábbiak szerint foglalhatók össze.
9.
2013. november 7‑én a Bizottság elfogadta az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozandó, Mianmar/Burmát célzó 2013. évi cselekvési programról szóló C(2013) 7682 végrehajtási határozatot. ( 8 ) E határozat többek között a 2. sz. mellékletében ( 9 ) előírta, hogy az e program költségvetés‑végrehajtási feladatait az IMG‑re bízza, amely intézményt a hivatkozott határozat nemzetközi szervezetként jelölt meg. ( 10 )
10.
2014. február 17‑én az OLAF tájékoztatta a Bizottságot, hogy vizsgálatot indított az IMG jogállását illetően.
11.
2014. február 26‑án a Bizottság óvintézkedéseket fogadott el az OLAF vizsgálataival kapcsolatos rendelkezések alapján ( 11 ), ezen intézkedéseket az IMG nemzetközi szervezeti jogállását illetően több uniós tagállam által előterjesztett kifogások következtében felmerült kételyekkel indokolva. 2014. április 25‑i levelében a Bizottság tájékoztatta az IMG‑t a hivatkozott intézkedések elfogadásáról, valamint annak indokairól.
12.
2014. december 15‑én a Bizottság megkapta az OLAF által a vizsgálata alapján készített jelentést, ( 12 ) amelyben e hivatal lényegében azt állapította meg, hogy az IMG nem minősül az 1605/2002 rendelet értelmében vett „nemzetközi szervezetnek”.
13.
2014. december 16‑án a Bizottság határozatot hozott, amelyben az IMG‑től eltérő szervezetet jelölt ki az ekképpen módosított eredeti végrehajtási határozatban foglalt kereskedelmi fejlesztési program közvetett irányítási modell útján történő megvalósítására. ( 13 ) E határozat képezi a C‑183/17. P. sz. ügyben vizsgált kereset tárgyát.
14.
2015. január 16‑án a Bizottság jogi szolgálata a végleges OLAF‑jelentés jogi vizsgálatát tartalmazó feljegyzést készített.
15.
2015. május 8‑i levelében a Bizottság tájékoztatta az IMG‑t azokról a lépésekről, amelyeket a végleges OLAF‑jelentésben foglalt különböző ajánlásokra tekintettel végre kívánt hajtani, így többek között arról a tényről, hogy a szolgálatai nem fognak több megállapodást kötni az IMG‑vel a 966/2012 rendelet által a nemzetközi szervezetek számára fenntartott különös eljárások alapján egészen addig, amíg nem győződtek meg kétséget kizáró módon az érintett jogállását illetően. E levél képezi a C‑184/17. P. sz. ügyben vizsgált kereset tárgyát.
III. A Törvényszék előtti eljárások és a megtámadott ítéletek
A. Eljárás és ítélet a T‑29/15. sz. ügyben
16.
A Törvényszék Hivatalához 2015. január 21‑én benyújtott keresetével az IMG az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet terjesztett elő a 2014. december 16‑i határozat megsemmisítése iránt; e keresetet T‑29/15 számon vették nyilvántartásba.
17.
A Törvényszék Hivatalához 2015. március 24‑én benyújtott iratban a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást hozott fel. 2015. június 30‑i végzésével a Törvényszék úgy határozott, hogy a kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt, és a költségekről nem határozott.
18.
2016. január 13‑án az IMG kérelmet terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot a végleges OLAF‑jelentés, valamint e jelentést illetően a jogi szolgálata által készített vélemény ismertetésére. ( 14 )
19.
2017. február 2‑án a Törvényszék meghozta ítéletét a T‑29/15. sz. ügyben. Először is úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által hivatkozott két elfogadhatatlansági kifogás közül egyik sem megalapozott, amiatt, hogy a 2014. december 16‑i határozat az IMG vonatkozásában kötelező joghatásokat keletkeztetett, és nem minősül a 2014. február 26‑i óvintézkedéseket pusztán megerősítő aktusnak; ebből kifolyólag e határozat megtámadható aktusnak minősül, és, ennélfogva, az IMG által előterjesztett kereset elfogadható. ( 15 )
20.
Ezt követően, az ügy érdeméről határozva, a Törvényszék megállapította, hogy az IMG által hivatkozott hét jogalap ( 16 ) közül egyik sem megalapozott, és hogy az általa előterjesztett megsemmisítés iránti keresetet el kell utasítani. ( 17 ) Ezen túlmenően, a Törvényszék elutasította az IMG bizonyítékok előterjesztésére irányuló kérelmét, és a költségek viselésére kötelezte. ( 18 )
B. Eljárás és ítélet a T‑381/15. sz. ügyben
21.
A Törvényszék Hivatalához 2015. július 14‑én benyújtott keresetlevelével az IMG az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet terjesztett elő a 2015. május 8‑i levél megsemmisítése iránt, valamint az EUMSZ 268. cikk alapján az említett levélben foglalt intézkedések elfogadásával állítólagosan okozott károk megtérítése iránt; e keresetet T‑381/15 számon vették nyilvántartásba.
22.
A Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 25‑én benyújtott iratban a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást hozott fel. 2016. január 29‑i végzésével a Törvényszék úgy határozott, hogy a kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt, és a költségekről nem határozott.
23.
Az eljárás írásbeli és szóbeli szakasza során a Bizottság azt kérte, hogy az IMG által benyújtott bizonyítékok, azaz a végleges OLAF‑jelentés, valamint e jelentést illetően a jogi szolgálata által készített vélemény kerüljön eltávolításra az ügyiratok közül. ( 19 )
24.
2017. február 2‑án a Törvényszék meghozta ítéletét a T‑381/15. sz. ügyben. A Törvényszék először is a Bizottság által felhozott két elfogadhatatlansági kifogásról határozott akképpen, hogy a megsemmisítés iránti kereset elfogadható amiatt, hogy az a Bizottság azon megtámadott levelében előadott intézkedés ellen irányult, amelyben a Bizottság úgy határozott, hogy az IMG már nem hajthatja végre a programokat „nemzetközi szervezetként”, közvetett irányítás útján, egészen addig, amíg kételyek vannak a jogállását illetően, és hogy a fennmaradó részben a kereset vagy elfogadhatatlan, vagy az eljáráshoz fűződő érdek szűnt meg ( 20 ).
25.
Ezt követően, az ügy érdeméről határozva, a Törvényszék megállapította, hogy az IMG által hivatkozott nyolc jogalap ( 21 ) közül egyik sem megalapozott, és hogy az általa előterjesztett megsemmisítés iránti keresetet el kell utasítani ( 22 ). Ezen túlmenően, a Törvényszék elutasította az IMG által előterjesztett kártérítés iránti kérelmet, majd az eljárási költségek viselésére kötelezte ( 23 ).
26.
Végül, a Törvényszék helyt adott a Bizottság arra irányuló kérelmének, hogy a jogi szolgálata által készített vélemény az ügyiratok közül kerüljön eltávolításra, azonban elutasította a végleges OLAF‑jelentés eltávolítására irányuló kérelmét ( 24 ).
IV. A Bíróság előtti eljárások és a felek kérelmei
27.
A Bíróság Hivatalához 2017. április 11‑én benyújtott kereseteivel az IMG két fellebbezést terjesztett elő, amelyeket C‑183/17. P. és C‑184/17. P. számon vettek nyilvántartásba, és amelyekben az IMG azt kérte, hogy a Bíróság:
–
helyezze hatályon kívül a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítéletet, és a jogvita kapcsán hozzon végleges határozatot, megsemmisítve a 2014. december 16‑i határozatot, valamint a Bizottságot kötelezve a költségek viselésére,
–
helyezze hatályon kívül a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítéletet és a jogvita kapcsán hozzon végleges határozatot, egyrészt megsemmisítve a 2015. május 8‑i levelet, és másrészt, a Bizottságot kötelezve az e levélben foglalt intézkedések elfogadása miatt állítólagosan okozott károk megtérítésére, valamint a két eljárás során felmerült költségek összességének viselésére.
28.
A C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekkel kapcsolatban előterjesztett válaszbeadványaiban és viszonválaszaiban a Bizottság azt kérte, hogy a Bíróság utasítsa el e két fellebbezést, és az IMG‑t kötelezze a költségek összességének viselésére.
29.
Egyebekben, a Bizottság e két ügyben csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, amelyekben azt kérte, hogy a Bíróság először is helyezze hatályon kívül a T‑29/15. sz. ügyben, valamint T‑381/15. sz. ügyben hozott ítéleteket annyiban, amennyiben azok elutasították az elsőfokon felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat, másodszor véglegesen hozzon határozatot a jogvita e kérdésében, elfogadhatatlannak nyilvánítva az IMG által előterjesztett megsemmisítés iránti kereseteket, és harmadszor az IMG‑t kötelezze a költségek viselésére. Ezen túlmenően, a C‑184/17. P. sz. ügyben a Bizottság azt kérte, hogy a Bíróság távolítsa el az ügyiratok közül a végleges OLAF‑jelentést, és hogy semmisítsen meg minden, e jelentéssel, valamint annak tartalmával kapcsolatos hivatkozást. ( 25 )
30.
A Bíróság 2018. március 20‑i határozatában a C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyeket a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette.
31.
A 2018. június 13‑i tárgyaláson az IMG és a Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő.
V. Elemzés
32.
A T‑29/15., valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítéletek hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezéseinek alátámasztására az IMG négy jogalapra hivatkozik a C‑183/17. P. sz. ügyben ( 26 ), valamint öt jogalapra a C‑184/17. P. sz. ügyben ( 27 ), amelyek részben átfedik egymást. Ezen túlmenően, a C‑183/17. P. sz. ügyben, az IMG kifogásolja a Törvényszék azon határozatát, amelyben az elutasította a végleges OLAF‑jelentés benyújtására irányuló kérelmét. A C‑184/17. P. sz. ügyben az IMG kifogásolja a kártérítés iránti kérelmének elutasítását, valamint a Törvényszék azon döntését, miszerint elfogadhatatlannak nyilvánítja a hivatkozott jelentésre vonatkozóan a Bizottság jogi szolgálata által készített véleményt, és azt nem csatolja az ügyiratokhoz.
33.
Az e két ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezéseiben a Bizottság kifogásolja a Törvényszék azon döntését, hogy az IMG megsemmisítés iránti kérelmei által érintett határozatok megtámadható aktusok. Ráadásul, a C‑184/17. P. sz. ügyben másodlagosan a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a végleges OLAF‑jelentést nem távolította el a bírósági ügyiratok közül.
34.
Ez utóbbi tekintetében meg kell állapítani, hogy a feleknek a hivatkozott jelentéssel kapcsolatos kérelmei okafogyottá váltak, minthogy a Bizottság szóbeli nyilatkozatai értelmében önként az IMG rendelkezésére bocsátotta a szóban forgó jelentést, valamint annak mellékleteit a Bíróság előtti tárgyalás előtt néhány nappal, amely tényt az IMG a tárgyaláson megerősítette.
35.
Egyebekben emlékeztetek arra, hogy az e két ügyben hivatkozott második jogalapok egyes kérdésein, valamint a C‑183/17. P. sz. ügyben hivatkozott negyedik jogalapon és a C‑184/17. P. sz. ügyben hivatkozott harmadik jogalapon túlmenően csak a csatlakozó fellebbezésekben felhozott elfogadhatatlansági kifogások képezik a jelen indítvány tárgyát, amelyek az alábbiakban tárgyalt fő jogi kérdésekre vonatkoznak. ( 28 )
A. Az IMG által előterjesztett keresetekben hivatkozott aktusok megtámadható jellegéről (a C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. egyesített ügyekben előterjesztett csatlakozó fellebbezések)
36.
A Bizottság által előterjesztett csatlakozó fellebbezések eljárási kérdéseket vetnek fel, különösen az IMG által a Törvényszékhez előterjesztett keresetek elfogadhatóságával kapcsolatosan, amelyet érdemes elsőként megvizsgálni, mielőtt az IMG fellebbezéseiben felvetett érdemi kérdések elemzésére térnénk rá.
37.
A C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben előterjesztett csatlakozó fellebbezések értelmében ( 29 ) a Bizottság kéri a megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését amiatt, hogy álláspontja szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy a 2014. december 16‑i határozat és a 2015. május 8‑i levél az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak minősül, és hogy ennélfogva az IMG által ezek ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatók.
38.
Ezzel ellentétben, az IMG álláspontja szerint a Törvényszéknek az elfogadhatatlansági kifogásokat elutasító döntése megalapozott. Ez utóbbi állásponttal értek egyet, az alábbi indokok miatt.
1. Az érintett aktusok kötelező joghatásairól
39.
Állításai alátámasztására a Bizottság, először is, annak megállapítását rója fel a Törvényszéknek, hogy a 2014. december 16‑i határozat és a 2015. május 8‑i levél az IMG érdekeit befolyásoló kötelező joghatásokat keletkeztettek, holott a Bizottság szerint erről nincs szó.
40.
Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság és a Törvényszék állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset tárgya lehet az Unió intézményeinek minden olyan aktusa, amely érintett harmadik személyek érdekeinek befolyásolására alkalmas kötelező joghatásokat vált ki, jelentősen módosítva azok jogi helyzetét. Annak meghatározása érdekében, hogy egy aktus ilyen joghatásokat keletkeztet‑e, többek között annak tárgyát, tartalmát és lényegét kell megvizsgálni, valamint azt a ténybeli és jogi hátteret, amelyben az elfogadásra került, figyelembe véve, hogy a jogi aktus formája e tekintetben – főszabály szerint – lényegtelen. ( 30 )
41.
A C‑183/17. P. sz. ügyben, amely a 2014. december 16‑i határozatra vonatkozik, a Bizottság lényegében az állítja, hogy egy olyan szervezet, amelyre költségvetés‑végrehajtási feladatot bízott, mint az IMG, nem támadhat meg az említett határozathoz hasonló aktust, amely a szóban forgó feladatot a jövőre nézve egy másik szervezetre bízza, a jelen esetben a GIZ‑re. ( 31 )
42.
A Bizottság szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy a 2014. december 16‑i határozattal bevezetett módosítás azt a joghatást váltotta ki, hogy az IMG‑től megvonta az eredeti végrehajtási határozattal biztosított, megbízásról szóló megállapodás megkötésének lehetőségét. Először is a Bizottság álláspontja szerint a 966/2012 rendelet 84. cikkének szövege ( 32 ) értelmében az e cikk alapján meghozott finanszírozási döntés, mint amilyen a 2014. december 16‑i határozat, jellegénél fogva pusztán belső aktus, amely egy kiadással kapcsolatos esetleges költségvetési és jogi kötelezettségvállalást előz meg ( 33 ), és amely, ennélfogva, nem vált ki semmilyen kötelező joghatást harmadik személyekkel szemben. Másodszor, a Bizottság álláspontja szerint az IMG nevének puszta említése az eredeti végrehajtási határozatban nem keletkeztetett számára jogot, hogy megbízásról szóló megállapodást kössön ( 34 ), aminek következtében ezen aktus módosítása – amelynek nyomán az ilyen megállapodás megkötésére kijelölt szervezetként a GIZ lépett a helyébe – pusztán ténybeli, de nem jogi hatásokkal járhatott az IMG helyzetére vonatkozóan. Harmadszor, a Bizottság álláspontja szerint a Törvényszék tévesen alkalmazott a jelen ügyre egy olyan ítélkezési gyakorlatot, amely a közbeszerzési eljárásokra irányadó, viszont az Unió pénzügyi szabályozása által előírt közvetett irányítási rendszer igen különleges.
43.
Mindazonáltal, álláspontom szerint a Bizottság által ekképpen felhozott kifogások részben nem megalapozottak, részben pedig elfogadhatatlanok. Egyrészt, ugyanis, a Törvényszék megállapította – véleményem szerint jogosan –, hogy a 2014. december 16‑i határozat nem tekinthető belső aktusnak ( 35 ), amennyiben ennek a határozatnak kifejezetten az a célja, hogy megvonja az IMG‑től annak a lehetőségét, hogy a Bizottsággal a 966/2012 rendelet rendelkezései ( 36 ) alapján megbízásról szóló megállapodást kössön, és álláspontom szerint a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat sem vezet eltérő következtetésre. ( 37 ) Másrészt, még akkor is, ha megállapítható, hogy az IMG‑nek sosem volt szerzett joga arra, hogy ez a lehetőség ténylegesen megvalósuljon, ebből nem következik, hogy a megtámadott határozat ne járna azzal a joghatással, hogy az érdekelttől ténylegesen és véglegesen megvonja az ilyen lehetőséggel járó előnyt, minthogy az IMG‑nek a GIZ‑zel való felváltása következtében az előbbi adott esetben elveszíti a szóban forgó program költségvetés‑végrehajtására megbízott szervezeti minősítését ( 38 ). Végül, a fent említett utolsó érvet illetően, amely a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat állítólagos téves alkalmazásán alapul, álláspontom szerint elegendő megállapítani, hogy azt a Bizottság nem fejtette ki kellőképpen ( 39 ) ahhoz, hogy azt a Bíróság figyelembe vehesse ( 40 ).
44.
Másfelől, a 2015. május 8‑i levéllel kapcsolatos C‑184/17. P. sz. ügyben a Bizottság lényegében azt állítja, hogy egy megbízott szervezet – mint amilyen az IMG is – nem jogosult a szóban forgó levélhez hasonló aktust megtámadni, amelynek értelmében ezen intézmény tájékoztatta, hogy nem fogja többé költségvetés‑végrehajtási feladatokkal megbízni addig, amíg kétséget kizáró módon nem győződik meg a jogállását illetően. ( 41 )
45.
A Bizottság szerint a megtámadott levél pusztán ténybeli, és nem jogi, továbbá csupán elméleti, és nem tényleges hatásokat váltott ki az IMG tekintetében. A Bizottság arra hivatkozik, hogy e levélben azon szándékának a kifejezésére szorítkozott, hogy a 966/2012 rendelet alapján ( 42 ) a nemzetközi szervezetekre irányadó közvetett irányítás útján nem kíván több megállapodást kötni az IMG‑vel, egészen addig, amíg kételyek vannak az érdekelt jogállását illetően. A Bizottság hozzáteszi, hogy ez utóbbit nem illette meg a megállapodás megkötésének joga, minthogy ez a Bizottság akaratának volt függvénye, és még kevésbé illette meg jog arra, hogy a bizonyos szervezetek számára fenntartott, a szóban forgó különös módon kössön megállapodást.
46.
Mindazonáltal, a 2014. december 16‑i határozattal kapcsolatos fenti elemzéssel összhangban megállapítom, hogy a 2015. május 8‑i levél kötelező joghatásokat váltott ki, és nem pusztán ténybeli vagy elméleti hatásokat, az IMG helyzetét illetően, minthogy a Bizottság e levélben azt a szándékát fejezte ki, hogy nem kíván új megbízási megállapodást kötni az érdekelttel ( 43 ), ami egy olyan határozat jellegű aktus, amely azonnal és közvetlenül megszüntette az IMG minden lehetőségét arra, hogy nemzetközi szervezetként költségvetés‑végrehajtási feladatokkal bízzák meg mindaddig, amíg más döntés nem születik.
47.
Következésképpen, álláspontom szerint a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a két megtámadott ítéletben, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2014. december 16‑i határozat, valamint a 2015. május 8‑i levél kötelező joghatásokat váltott ki, ezáltal jelentősen befolyásolva az IMG érdekeit, és hogy ennélfogva, az utóbbi által előterjesztett keresetek tárgyát képező két aktus ez alapján igenis megtámadhatók voltak az EUMSZ 263. cikk alapján.
2. A megtámadott aktusok nem megerősítő jellegéről
48.
Másodlagosan, kizárólag a C‑183/17. P. sz. ügyben, a Bizottság a fentieken túlmenően a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elutasította az előtte felhozott másik elfogadhatatlansági kifogást. E tekintetben a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék azt állapította meg a 2014. december 16‑i megtámadott határozattal kapcsolatban, hogy az nem pusztán a 2014. április 25‑i, az IMG‑t a 2014. február 26‑án elfogadott óvintézkedésekről tájékoztató levél megerősítő aktusa. E tekintetben az IMG úgy véli, hogy a Törvényszék jogosan utasította el ezt az elfogadhatatlansági kifogást. Ezzel én is egyetértek.
49.
Először is, a Bizottság szerint, a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy egy „új körülmény” merült fel azáltal, hogy a 2014. december 16‑i határozat „véglegesen” vonta meg az IMG‑től a lehetőséget, hogy esetlegesen új megbízási megállapodást kössön, míg a 2014. április 25‑i levél ezt pusztán „ideiglenesen” vagy „átmeneti jelleggel” vonta meg ( 44 ).
50.
E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból egyrészt az következik, hogy egy véglegessé vált másik határozatot pusztán megerősítő aktus ellen előterjesztett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan ( 45 ), és másrészt, hogy ugyanez a helyzet akkor, amikor a megtámadott aktus nem tartalmaz semmilyen új ténybeli vagy jogi elemet a korábbi határozathoz képest. ( 46 ) Ebben az esetben ugyanis a szóban forgó aktusnak nem célja olyan kötelező joghatásokat kiváltani, amelyek függetlenek az általa megerősített határozattól ( 47 ).
51.
A jelen ügyben, amint azt a Bizottság sugallja, első látásra a megtámadott ítélettel szemben felhozható lehet, hogy a megtámadott határozatot ugyanazon tényállási körülmények között fogadták el, mint a korábban meghozott óvintézkedéseket, azaz amiatt, hogy az IMG nemzetközi szervezeti jogállását illetően kételyek merültek fel, aminek következtében a szóban forgó határozat nem tartalmaz új körülményt. ( 48 ) Mindazonáltal, álláspontom szerint tagadhatatlannak tűnik, hogy az érintett aktusokat elválasztó időintervallum során olyan eseménysorozatok következtek be, amelyek új információnak minősülnek, így különösen az OLAF végleges jelentésének a Bizottság általi kézhezvétele 2014. december 15‑én. ( 49 )
52.
Legfőképpen, álláspontom szerint a Törvényszék jogosan állapította meg, hogy a hivatkozott óvintézkedések ténylegesen elkülönültek a 2014. december 16‑i határozattól, mégpedig álláspontom szerint mind azok jogi természetét, mind következményeiket illetően. Amint azt a Törvényszék hangsúlyozta, az előbbiek azzal a joghatással jártak, hogy pusztán ideiglenesen ( 50 ) felfüggesztik annak a lehetőségét, hogy az IMG a Bizottsággal esetlegesen megbízási megállapodást kössön; ezzel szemben, a megtámadott határozat azt a joghatást váltja ki, hogy az IMG‑nek a GIZ nevével történő felváltása útján ezt a lehetőséget véglegesen kizárja. ( 51 ) Következésképpen, a megtámadott határozat nem csupán megerősíti egy korábbi aktus tartalmát, hanem a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében új elemeket vezet be azáltal, hogy tárgya és jogi hatálya eltér az óvintézkedésekétől ( 52 ), amelyekről az érdekeltet a 2014. április 25‑i levelében tájékoztatták.
53.
Másodszor, a Bizottság azt állítja, hogy még akkor is, ha a hivatkozott levél és a 2014. december 16‑i határozat két különálló közigazgatási eljárás eredményeként kerültek elfogadásra, és amint azt a Törvényszék megállapította, ( 53 ) jogalapjaik eltérőek, egy ilyen megállapítás irreleváns, mivel ezen aktusok közül a második az első aktus közvetlen és automatikus következménye.
54.
Nem értek egyet ezzel az állásponttal, minthogy álláspontom szerint a Bíróság és a Törvényszék által ismétlődően figyelembe vett értékelési szempontokkal ( 54 ) összhangban a megtámadott határozat a korábbi intézkedésektől eltérő jogi keretbe illeszkedik, és önálló joghatásokat váltott ki, így nem lehet úgy tekinteni, hogy a korábbi intézkedéseket a megtámadott határozat pusztán megerősíti.
55.
A C‑183/17 P. sz. ügyben megtámadott ítélet ugyanis – álláspontom szerint jogosan – kiemelte, hogy a Bizottság a szóban forgó óvintézkedéseket az IMG nemzetközi szervezeti jogállásával kapcsolatos OLAF‑vizsgálat keretén belül rendelte el, az ilyen vizsgálat végrehajtásával kapcsolatos 883/2013 rendelet rendelkezései alapján, ( 55 ) míg a megtámadott határozatot az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozandó, Mianmar/Burmát célzó 2013. évi cselekvési program keretében hozta meg, a szóban forgó költségvetésre alkalmazandó pénzügyi szabályokra irányadó 966/2012 rendelet rendelkezései alapján. Ezt követően a Törvényszék jogosan állapította meg, hogy a szóban forgó határozat igenis egy új körülmény, ( 56 ) mivel csupán az ezen határozat elleni megsemmisítés iránti kereset tette lehetővé az IMG számára, hogy vitassa azon intézkedések jogszerűségét, amelyek nem az OLAF‑vizsgálathoz kapcsolódnak, a 883/2013 rendelet rendelkezései alapján, hanem pénzeszközöknek a hivatkozott cselekvési program keretében történő rendelkezésére bocsátásához, a 966/2012 rendelet rendelkezéseinek értelmében. ( 57 )
56.
Ekképpen, álláspontom szerint, a Bizottság állításaival ellentétben, a 2014. december 16‑i határozat egyáltalán nem képezte a 2014. április 25‑i levélben az IMG tudomásra hozott óvintézkedések közvetlen és szükségszerű meghosszabbítását. ( 58 )
57.
Ezen elemek összességét tekintve, álláspontom szerint a C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben megtámadott ítéletek nem tartalmaznak jogi tévedést a tekintetben, hogy a Törvényszék azokban elutasította a Bizottság által az elsőfokú eljárás során felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat. Amennyiben a Törvényszék előtt megtámadott két aktus ( 59 ) valóban megtámadható volt, az IMG által ellenük előterjesztett megsemmisítés iránti kereseteket elfogadhatónak kell nyilvánítani, mint ahogyan ezt a Törvényszék álláspontom szerint helyesen megállapította. Ennélfogva, véleményem szerint a Bizottság által a jelen ügyekben előterjesztett csatlakozó fellebbezéseknek nem lehet helyt adni.
B. Az Unió költségvetési szabályozása tekintetében az IMG jogállásával kapcsolatban elfogadott határozatok megalapozottságáról (a C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben a második fellebbezési jogalapok)
58.
A C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben felhozott, második fellebbezési jogalapokkal – amelyek az Unió költségvetési szabályozásának megsértésén, az indokolási kötelezettség megsértésén, valamint az ügyiratok elferdítésén alapulnak – az IMG lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen határozott úgy, hogy a Bizottság 2014. december 16‑i határozatát és 2015. május 8‑i levelét kellően indokolták az érdekelt nemzetközi szervezeti jogállásával kapcsolatos kételyek.
59.
Védekezésképpen a Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó második jogalapok elfogadhatatlanok, vagy ennek híján, nyilvánvalóan megalapozatlanok. Álláspontom szerint ezek a jogalapok elfogadhatók, de megalapozottak az alábbiakban kifejtett megfontolásokra figyelemmel, amelyek először az IMG által előadott érvek közül azt vizsgálják, amelyik az álláspontom szerint a legfontosabb, ( 60 ) majd azokat, amelyek szerintem másodlagos jelentőségűek.
1. A C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben a második fellebbezési jogalapok fő részéről
60.
Az említett második jogalapok értelmében az IMG elsősorban azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem vizsgálta meg megfelelően azokat a szabálytalanságokat, amelyekre a Törvényszék előtti két ügyben a Bizottsággal szemben hivatkozott. Először is, az IMG azt állítja, hogy a megtámadott ítéletek indokolása téves, minthogy az érdekelt a megtámadott aktusok elfogadását megelőzően nem kapott hozzáférést az államoknak az OLAF által bekért nyilatkozataihoz. ( 61 ) Ezt követően az IMG azt állítja, hogy ezeknek az ítéleteknek az indokolása hiányos, minthogy a Törvényszék nem indokolta meg, hogy az Unió költségvetési szabályozásának releváns rendelkezései ( 62 ) alapján miért elegendő az IMG „nemzetközi szervezeti” jogállásának öt állam általi megkérdőjelezése ahhoz, hogy a megtámadott két aktusban megtagadják tőle e minőséget. ( 63 )
61.
Védekezésképpen a Bizottság előadja, hogy e kifogások elfogadhatatlanok a fellebbezés szakaszában, minthogy egyrészt ezek nem jogi, hanem ténybeli kérdéseket vetnek fel, és másrészt, ezek az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott, tehát új érveken alapulnak. A Bizottság szerint – abban az esetben, ha e kifogások elfogadhatónak minősülnének – azok mindenképpen nyilvánvalóan megalapozatlanok lennének, mivel a Törvényszék előtti keresetek nem annak a megállapítására irányultak, hogy az IMG az Unió költségvetési szabályozása értelmében vett nemzetközi szervezetnek minősül‑e, ( 64 ) hanem arra, hogy az érdekelt jogállásával kapcsolatos kételyeket figyelembe véve a megtámadott aktusok a Bizottságnak az uniós költségvetés végrehajtásával kapcsolatos mérlegelési jogkörének keretei közé illeszkednek‑e.
62.
Álláspontom szerint, először is, a második jogalapok érintett részében előadott kifogások igen is elfogadhatók, mivel – amint azt az IMG is előadta válaszában – az e tekintetben előadott érvelés se nem ténybeli jellegű, se nem újszerű. Egyrészt, ugyanis, ezen érvelés egy jogi szabály feltételezett megsértésén alapul, minthogy az az IMG által előterjesztett keresetek elutasítása miatt megtámadott ítéletekben az Unió költségvetési szabályozása vonatkozásában előadott érvelés jogi megalapozottságát kérdőjelezi meg. Másrészt, az érvelés lényegében megismétli az IMG által az elsőfokú eljárás során már fenntartott álláspontok egyikét, miszerint a Bizottság megsértette a szóban forgó szabályozást, amikor a megtámadott aktusokat elfogadta. ( 65 )
63.
Másodszor, az érdemet illetően osztom a Bizottság álláspontját, miszerint az IMG által ekképpen alátámasztott álláspont téves, minthogy sem a Bizottság, és ennélfogva sem a Törvényszék nem nyilatkoztak arról, hogy az IMG „nemzetközi szervezetnek” minősül‑e; e jogi minősítésnek a hiánya álláspontom szerint lényeges elemnek minősül. A Törvényszék valójában azt vizsgálta meg, hogy az e téren fennálló kételyekre tekintettel a Bizottság jogszerűen – azaz nyilvánvaló értékelési hiba vagy jogi tévedés nélkül – határozhatott‑e úgy, hogy nem bíz több költségvetés‑végrehajtási feladatot az IMG‑re a hivatkozott minőségében egészen addig, amíg a szóban forgó kételyek meg nem szűnnek. ( 66 ) Ekképpen, a megtámadott ítéleteknek a fellebbező által a jelen ügyben kifogásolt szövegrészeiben a Törvényszék az elemzését arra összpontosítja, hogy – figyelemmel az IMG nemzetközi szervezeti jogállását illetően felmerült kételyekre, valamint a megtámadott aktusokból e kételyek alapján levonható következtetésekre – a Bizottság túllépte‑e a mérlegelési mozgásterének korlátait, és megsértette‑e az Unió költségvetési szabályozásának vonatkozó rendelkezései által előírt feltételeket. ( 67 ) A Törvényszék e kérdések vonatkozásában nemleges választ adott, véleményem szerint jogilag megkövetelt módon indokolva ezen álláspontját.
64.
Az elsőfokú eljárások így meghatározott tárgyára tekintettel álláspontom szerint nem szükséges, sőt irreleváns megvizsgálni az IMG azon kifogásait, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azt, hogy az IMG egyes állítólagos tagállamai vagy korábbi tagállamai szóban forgó nyilatkozatainak ellenére megfelelt annak a két feltételnek, amelyek a hivatkozott szabályozás értelmében a „nemzetközi szervezet” minősítéshez szükségesek, ( 68 ) hiszen e jogállást tizenhat ( 69 ) államból csupán öt vitatta. ( 70 ) Álláspontom szerint ugyanis e tényezők nem alkalmasak annak a bizonyítására, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor kételyeket fogalmazott meg az IMG nemzetközi szervezeti jogállását illetően, és a fent említett következtetéseket vonta le. Ezen túlmenően, véleményem szerint a Törvényszék nem gyakorolta helytelenül az ellenőrzési jogkörét amikor arra a következtetésre jutott, hogy az ügyiratokhoz csatolt bizonyítékok ( 71 ) alapján jogos és jogszerű volt a Bizottság azon döntése, hogy nem bíz az IMG‑re több, az Unió költségvetésének végrehajtásával kapcsolatos feladatot, egyfajta óvintézkedésként, egészen addig, amíg az érdekelt jogállásával kapcsolatos kérdés nem tisztázódik.
65.
Harmadrészt, az IMG bevezető érvelését illetően – amely szerint a Bizottság kételyei az OLAF‑vizsgálatból származó körülményeken alapulnak, míg az érdekelt számára nem adtak lehetőséget arra, hogy azokat időben ( 72 ) megcáfolja – csupán azt állapítanám meg, hogy ezen érvek nem az Unió költségvetési szabályozásának a megsértéséhez kapcsolódnak – amely a második jogalapok jelen részének a lényegét képezi –, hanem a védelemhez való jog tiszteletben tartásához; ez a jelen ügyekben hivatkozott más jogalapokkal ( 73 ) együtt kerül megvizsgálásra, minthogy ez a kérdéskör ez utóbbiak legfőbb tárgyát képezi.
66.
E megfontolások összességére tekintettel, álláspontom szerint megalapozatlanok az IMG által a C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben felhozott, második fellebbezési jogalapok fent vizsgált részét illetően előadott kifogások.
2. A C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben a második fellebbezési jogalapok további részéről
67.
Először, a C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben a második fellebbezési jogalapok elején az IMG lényegében azt adja elő, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletekben kifejtett érvelés feltehetően több okból is szabálytalan indokokon alapul, minthogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és elferdítette az ügyiratokat. ( 74 ) Az IMG álláspontja szerint a Törvényszék hibás indokolást fűzött az említett ügyekben megtámadott aktusokhoz, azaz a 2014. december 16‑i határozathoz és a 2015. május 8‑i levélhez.
68.
Megjegyzem, hogy – amint azt maga az IMG is előadja, és azt a Bizottság kifogásolja – ez egy olyan érv, amely a két ügyben felhozott, első fellebbezési jogalapban megfogalmazott kifogásokat ismételi, és amelyek nem képezik a jelen indítvány tárgyát. Mindössze arra mutatnék rá, hogy véleményem szerint, az IMG által hivatkozott szövegrészekben, ( 75 ) a Törvényszék nem magukban a megtámadott aktusokban foglalt indokolást kívánta feltárni, amint azt a fellebbező állítja, hanem azokat a körülményeket, amelyekbe ezen aktusok illeszkednek, különösen annak kihangsúlyozása érdekében, hogy a Bizottság már az említett aktusok elfogadását megelőzően az IMG tudomására hozta, hogy kételyei merültek fel annak jogállását illetően ( 76 ). A megtámadott ítéletek indokolásának állítólagos szabálytalansága, amire az IMG hivatkozik, ennélfogva nyilvánvalóan megalapozatlan, minthogy álláspontom szerint ezen ítéletek téves olvasatán alapul.
69.
Másodszor, a C‑184/17. P. sz. ügyben a második fellebbezési jogalappal az IMG az ügyiratok elferdítésére ( 77 ) hivatkozik, felróva a Törvényszéknek azon álláspontját, miszerint az érdekelt nem adott elő olyan bizonyítékokat, amelyek lehetővé tették volna a Bizottság által kifejezett kételyek megcáfolását, jóllehet az IMG – először a Bizottság, majd a Törvényszék előtt – bemutatott egy sor olyan dokumentumot, amelyek e kételyek alaptalanságának bizonyítására irányultak. A fellebbező azt állítja, hogy az általa előterjesztett nyolc iratból kiderül, hogy „a szóban forgó öt állam[ ( 78 )] aláírta az IMG alapító okiratát; hogy Norvégia aláírta az IMG alapszabályát; hogy Norvégia, Belgium és Portugália részt vettek az IMG irányító szervének az ülésein. Továbbá, az 1994. november 25‑i ülés elnöke két alkalommal is megállapította, hogy ez az öt tagállam aláírta az IMG alapító okiratát, és egyébként ezek közül egyetlen állam sem tájékoztatta az IMG‑t, hogy megszünteti tagságát” ( 79 ). A Bizottság elutasítja ezt a kifogást, vitatva nemcsak a fellebbező által fenntartott megközelítést, hanem az említett iratoknak az utóbbi által elvégzett elemzését. ( 80 )
70.
Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, egy fellebbezés keretében, a Törvényszéknek az ügyiratok bizonyító erejével kapcsolatos értékelése nem támadható meg a Bíróság előtt, kivéve, ha a bizonyítási teherrel és a bizonyításfelvétellel kapcsolatos szabályok téves alkalmazásának, vagy az említett bizonyítékok elferdítésének esete áll fenn. Továbbá a fellebbező – a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítésére hivatkozással – nem törekedhet arra, hogy elérje a bizonyítékok, és többek között azok bizonyító erejének újbóli értékelését, minthogy ez nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. ( 81 )
71.
A jelen ügyben, álláspontom szerint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 102. és 106. pontjában – amelyek kifejezetten kifogásolásra kerültek – a Törvényszék lényegében azt állapította meg, hogy az IMG által előterjesztett bizonyítékokra figyelemmel az IMG jogilag megkövetelt módon nem bizonyította, hogy a szóban forgó államok továbbra is ténylegesen e szervezet tagjainak tekintették magukat, az OLAF előtt tett nyilatkozataik ellenére. Álláspontom szerint e bizonyítékoknak a Törvényszék által elvégzett értékelése annak érdekében, hogy azok bizonyító erejét felmérje, nem mutatja e bizonyítékok tartalmának az elferdítését, és különösen, az IMG nem bizonyította, hogy azokat a Törvényszék ténybelileg pontatlanul értelmezte volna.
72.
Harmadszor, továbbra is a C‑184/17. P. sz. ügyben az IMG azt állítja, hogy a Törvényszék nem tett eleget indokolási kötelezettségének amiatt, hogy a megtámadott ítélet, egyrészt, ellentmondó indokokat tartalmaz a Bizottságnak az OLAF‑vizsgálatot megelőző állásfoglalásai következményeinek hiánya tekintetében, és, másrészt, vitatható indokokat tartalmaz az IMG financial backingjének (pénzügyi biztosítékok) bizonyos államok kifogásai következtében történő megkérdőjelezését illetően ( 82 ).
73.
Emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Törvényszék nem köteles megindokolni az arra vonatkozó döntését, hogy határozatának alátámasztására egy bizonyítékot elfogad, másikat pedig nem. Mindazonáltal, az ítélet indokolásának világosan és egyértelműen kell megjelenítenie a Törvényszék érvelését oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott döntés indokait, és a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. ( 83 )
74.
A jelen ügyben, a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítéletnek a – kontextusából kiragadott – 105. pontját illető, fent említett első kifogás tekintetében megjegyzem, hogy a vitatott kiragadott szakaszt megelőző pontok fényében ( 84 ) világosan megállapítható, hogy a Törvényszék elvetette az IMG azon érvelését, miszerint a Bizottság korábban őt nemzetközi szervezetnek tekintette, megállapítva, hogy ezen álláspontok az OLAF‑vizsgálat következtében felmerülő azon kételyeknél korábbiak voltak, amelyek arra késztették a Bizottságot, hogy megváltoztassa álláspontját, és amelyek a Törvényszék következtetéseinek a kulcselemét képezik. Az, hogy a Törvényszék állítólagosan nem vette figyelembe az OLAF‑vizsgálat során az IMG által előterjesztett körülményeket – amint azt az érdekelt kifogásolja –, álláspontom szerint nem tekinthető ellentmondást keletkeztető ténynek, és nem alkalmas a szóban forgó kérdésben előadott indokolás megfelelőségének a megkérdőjelezésére. ( 85 ) Következésképpen, a jelen kifogást el kell utasítani.
75.
A fent hivatkozott második, ugyanezen ítélet 102. és 108. pontjára vonatkozó kifogást illetően megjegyzem, hogy az IMG lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az e szervezetben való tagságukat vitató államoknak a nyilatkozatai akadályát képezik a nemzetközi szervezetként történő minősítésének, mivel ennek következtében az IMG elveszíti ezen államok pénzügyi támogatását; az IMG szerint ugyanakkor ez utóbbi körülmény a 2012. évi költségvetési szabályozás alapján nem képezi feltételét egy ilyen minősítés megszerzésének. ( 86 ) Mindazonáltal, álláspontom szerint, az ekképpen kifogásolt két pont elemzéséből következik, hogy a Törvényszék egyáltalán nem állapított meg ilyen indokokat ( 87 ), és hogy az e pontokban előadott érvelés önmagában világos, és alkalmas az alátámasztani kívánt végkövetkeztetés indokolására, aminek következtében a szóban forgó kifogás nyilvánvalóan megalapozatlan.
76.
Álláspontom szerint a fentiekből az következik, hogy a megtámadott ítéletek e két kifogással érintett pontjaiban nem sérül az indokolási kötelezettség.
77.
Összességében, álláspontom szerint az IMG által a C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben felhozott, második fellebbezési jogalapokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani.
C. Az IMG által hivatkozott védelemhez való jog terjedelméről (a C‑183/17. P. sz. ügyben a negyedik fellebbezési jogalap és C‑184/17. P. sz. ügyben a harmadik fellebbezési jogalap)
78.
Álláspontom szerint az IMG által a C‑183/17. P. sz. ügyben felhozott, negyedik fellebbezési jogalap és C‑184/17. P. sz. ügyben felhozott, harmadik fellebbezési jogalap címén hivatkozott, a védelemhez való jog esetleges megsértésére alapított érvek egy kiegészítő, ám ugyanakkor önálló elemzés tárgyát kell képezzék, minthogy a szóban forgó jogalapok szövege egyes pontban hasonlít, míg más pontokban eltér egymástól.
1. A C‑183/17. P. sz. ügyben a negyedik fellebbezési jogalapról
79.
A C‑183/17. P. sz. ügyben a negyedik fellebbezési jogalapban az IMG kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélettel ( 88 ) megsértette a megfelelő igazságszolgáltatás elvét, valamint a meghallgatáshoz való jogot. ( 89 ) A Bizottsághoz hasonlóan, aki a válaszbeadványában cáfolja ezt az érvelést, ( 90 ) álláspontom szerint a szóban forgó jogalap megalapozatlan, sőt nyilvánvalóan megalapozatlan, a következő indokok miatt.
80.
Először, hivatkozással a Törvényszék egyik ítéletére, amelynek tárgya a személyek azon joga, hogy egy őket érintő határozat elfogadását megelőzően meghallgassák őket ( 91 ), az IMG azt állítja, hogy a jelen ügyben, őt nem tájékoztatták azokról a pontos indokokról, amelyek következtében a Bizottság kétségbe vonta a nemzetközi szervezeti jogállását, és hogy nem biztosítottak számára lehetőséget arra, hogy e tárgyban előadhassa az álláspontját, mielőtt a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, azaz a 2014. december 16‑i határozatot.
81.
Emlékeztetek arra, hogy a meghallgatáshoz való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Alapjogi Charta) 41. cikke szabályozza, amely a megfelelő ügyintézéshez való jogot biztosítja. Az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint e jog magában foglalja többek között azt a mindenkit megillető jogot is, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ez azt jelenti, hogy egy őt hátrányosan érintő határozat címzettje hasznos módon és ténylegesen előadhatja álláspontját azon tények vonatkozásában, amelyekre alapozva az intézmény a meghozandó döntését alapozni kívánja, oly módon, hogy az általa előadott szóbeli vagy írásbeli észrevételek esetlegesen befolyásolhassák e határozat tartalmát, vagy akár megkérdőjelezhessék e határozat elfogadását. ( 92 )
82.
A jelen ügyben, álláspontom szerint, a Törvényszék a tényállás elemeinek részletes elemzését követően és téves jogalkalmazás nélkül állapította meg, hogy a Bizottság megfelelően tájékoztatta az IMG‑t az ez utóbbi jogállásával kapcsolatban felmerült kételyeinek eredetéről, és megfelelő lehetőséget biztosított számára arra, hogy egy korai szakaszban kifejtse álláspontját, a megtámadott határozat elfogadását megelőzően e tárgyban folytatott levelezés keretében, és hogy az IMG meghallgatáshoz való jogát tehát tiszteletben tartották. ( 93 )
83.
Másodszor, az IMG azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem teremtette meg a megfelelő egyensúlyt az OLAF‑vizsgálatok bizalmas jellegének megőrzése és az érdekeltnek a meghallgatáshoz való alapvető jogának a biztosítása között. Az IMG szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy e bizalmas jelleg megőrzése igazolhatta azt, hogy a Bizottság nem bocsátotta az IMG rendelkezésére a végleges OLAF‑jelentést, amelyhez a Bizottság éppen a 2014. december 16‑i határozat meghozatalát megelőzően fért hozzá. ( 94 ) Az IMG különösen a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 142. pontjára hivatkozik, amely a Bizottság által hivatkozott „új körülményeket” említi.
84.
E tekintetben megjegyzem, hogy a fent felidézett meghallgatáshoz való joggal összefüggésben ( 95 ) a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja biztosítja mindenkinek a jogot arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett betekintsen. Márpedig, az OLAF által lefolytatott vizsgálatokról szóló 883/2013 rendelet 10. cikke (1)–(3) bekezdése értelmében e vizsgálatok lefolytatása során bármilyen formában továbbított vagy megszerzett információt védelemben kell részesíteni, és az Unió intézményeinek biztosítaniuk kell ezen információk bizalmas jellegét. Ezen túlmenően, bár e rendelet 11. cikke (3)–(5) bekezdése értelmében az OLAF vizsgálatát követően készített jelentéseket meg kell küldeni az érintett nemzeti hatóságoknak, valamint az érintett intézményeknek, e rendelet egyetlen rendelkezése sem írja elő a jelentésnek a vizsgálat által érintett személynek való megküldését. ( 96 ) Amint azt a Törvényszék ismételten – álláspontom szerint jogosan – megállapította a jelen ügyhöz hasonló kérdésekre vonatkozó ügyekben, az OLAF‑ra irányadó jogi keretből az következik, hogy csupán akkor kell az említett jelentéshez hozzáférést biztosítani az érintett személy részére annak érdekében, hogy a védelemhez való jogát gyakorolhassa, ha azok a hatóságok, amelyek e hivatal jelentésének a címzettjei, az érintett személyt hátrányosan érintő és az e jelentésen alapuló határozatot kívánnak elfogadni. ( 97 )
85.
A jelen C‑183/17. P. sz. ügyben, álláspontom szerint, amennyiben a Bizottság a 2014. december 16‑i – az IMG‑t hátrányosan érintő ( 98 ) – határozatát közvetlenül a végleges OLAF‑jelentésre kívánta alapozni, ( 99 ) valóban biztosítania kellett volna az érdekelt részére az említett határozat tartalmához való hozzáférést, és lehetővé kellett volna tennie számára, hogy a védekezését előadhassa, ( 100 ) főleg amennyiben bebizonyosodik, hogy ez a dokumentum olyan új körülményeket tartalmaz, amelyeket a Bizottság az érdekelt tekintetében érvényesíteni kívánt.
86.
Mindazonáltal, először is megjegyzem, hogy a megtámadott ítélet olvasatából az tűnik ki, hogy a Törvényszék több alkalommal is hivatkozott az ügyiratokban szereplő „új körülményeknek” a Bizottság által történő esetleges közlése, valamint az OLAF‑vizsgálat bizalmas jellegének megőrzése között megtalálandó egyensúlyra, azonban nem a végleges OLAF‑jelentést illetően – amint azt az IMG a fellebbezésében sugallja –, hanem a 2014. április 25‑i levéllel kapcsolatban. ( 101 ) Márpedig megjegyzem, hogy ezt a levelet a Bizottság akkor küldte meg az IMG‑nek, amikor az OLAF‑vizsgálat még folyamatban volt, és ennélfogva e bizalmas jelleg védelme még kifejezetten szükséges volt. Ráadásul, a Törvényszék megállapításaiból kiderül, egyrészt, hogy a 2014. április 25‑i levél értelmében az e vizsgálatból következő „új körülmények” csupán megerősítették az IMG jogállásával kapcsolatban a Bizottság által már kifejezett kételyeket, ( 102 ) és másrészt, hogy az IMG egyébként nem vitatta a Törvényszék előtt, hogy a Bizottság, a 883/2013 rendelet 10. cikke értelmében köteles volt megőrizni ezt a bizalmas jelleget, és tehát arra, hogy ne tegye hozzáférhetővé ezen új körülmények részleteit. ( 103 )
87.
Ráadásul, és mindenesetre, a Törvényszék – álláspontom szerint jogosan – úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által az IMG részére átadott információ állítólagosan korlátozott jellege ellenére az is igaz, hogy az IMG megismerte azokat az indokokat, amelyek a 2014. december 16‑i határozat elfogadásához vezettek, többek között a 2014. április 25‑i levélnek köszönhetően, ( 104 ) és ez a tájékoztatás elegendően pontos volt ahhoz, hogy az érdekelt e határozat meghozatalát megelőzően előadja védekezését, amennyiben ezzel a lehetőséggel élni kívánt. ( 105 ) Ugyanis, amint azt már más főtanácsnokok is kiemelték ( 106 ), valamely uniós intézmény birtokában lévő információhoz való hozzáférés nem önmagáért való cél, hanem arra irányul, hogy az érintettnek lehetősége legyen a védekezésre; ebből következően nem lehet valamely aktust megsemmisíteni, ha azt állapítják meg, hogy egy állítólagos szabálytalanság nem volt hatással a védelemhez való jog gyakorlására. Hozzáteszem, a ténybeli körülményeknek a Törvényszék által e tekintetben végzett értékelése nem vitatható a jelen fellebbezés keretében, minthogy ezen a téren semmilyen elferdítés nem került bizonyításra, és arra nem is hivatkoztak ( 107 ).
88.
Következésképpen, álláspontom szerint, a megtámadott ítélet – és többek között annak 142. pontja, amelyet e tekintetben az IMG különösen kifogásol – téves jogalkalmazástól mentes indokolást tartalmaz, amennyiben hivatkozik az OLAF által végzett vizsgálat bizalmas jellege, valamint az érdekelt védelemhez való joga gyakorlásának a lehetősége között szükséges egyensúlyra.
89.
Harmadszor, az IMG kifejezetten a Törvényszék által a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 143. pontjában foglalt érvelést kifogásolja, három szempontból is. Először, az IMG hivatkozik a megfelelő ügyintézés kötelezettségének megsértésére, a Bizottság által korábban elfogadott intézkedések és a megtámadott határozat közötti állítólagos közvetlen kapcsolat tekintetében. Másodszor, az IMG megismétli azon érvelését, miszerint a Bizottság nem tartotta tiszteletben a meghallgatáshoz való jogát az állítólagos kételyeivel kapcsolatban a határozat meghozatala előtt. Harmadszor, az IMG azt állítja, hogy a Törvényszék előtt nem azt kellett bizonyítania, hogy az eljárás végeredménye eltérő lett volna, hanem csak azt, hogy az eltérő lehetett volna, ha lehetőséget kapott volna a saját álláspontjának az előadására.
90.
Az első kifogást illetően nem értek egyet az IMG azon elemzésével, miszerint a Törvényszék tévesen állapította volna meg, hogy a 2014. december 16‑i határozat a korábbi aktusoknak a „közvetlen következménye” ( 108 ), míg a fellebbező szerint ezek az aktusok, majd e határozat több hónap különbséggel kerültek meghozatalra, a Bizottság időközben kapta kézhez a végleges OLAF‑jelentést, és a Bizottság nem tudta álláspontját a korábban elfogadott óvintézkedések idején véglegesíteni. Álláspontom szerint ugyanis a megtámadott ítélet 143. pontjában a Törvényszék valójában annak a megállapítására szorítkozott – álláspontom szerint jogosan – hogy a megtámadott határozatot közvetlenül az IMG jogállásával kapcsolatos olyan kételyek felmerülését követően fogadták el, amelyeket már korábban az IMG tudomására hoztak, ( 109 ) és hogy az érdekeltet tehát tájékoztatták arról, hogy e kételyek általa történő megcáfolása hiányában, nem fog megbízást kapni az eredeti végrehajtási határozatban megjelölt programhoz kapcsolódó költségvetés‑végrehajtási feladatok ellátására.
91.
A második kifogást illetően, amely az IMG védelemhez való jogának a gyakorlására vonatkozik, elegendő megjegyezni, hogy ez a kifogás nem megalapozott, a fentiekben előadott indokok miatt. ( 110 )
92.
A harmadik kifogást illetően – amely szerint a Törvényszék állítólag azt kérte az IMG‑től, hogy bizonyítsa be a meghallgatáshoz való jog állítólagos megsértésének a jelen eljárás kimenetelére gyakorolt konkrét hatását, miközben az ítélkezési gyakorlat ( 111 ) csupán egy lehetséges hatás bizonyítását várja el – álláspontom szerint a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot. A Törvényszék által hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban a bíróság feladata annak vizsgálata, hogy amennyiben megállapítja egy esetleges eljárási hiba fennállását, az adott ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeitől függően a szóban forgó eljárás eltérő eredményhez vezetett volna‑e, ha a felperes jobban biztosíthatta volna védelmét e szabálytalanság hiányában. ( 112 ) Következésképpen a megtámadott ítéletben a Törvényszék jogosan állapíthatta meg ( 113 ) a tények általa önállóan végzett értékelésének keretében, hogy az IMG által előterjesztett érvekre, valamint az ügyiratokhoz csatolt bizonyítékokra figyelemmel nem bizonyított, hogy az eljárás kimenetele eltérő lett volna, ha a Bizottság kifejezetten tájékoztatta volna az érdekeltet a 2014. december 16‑i határozat elfogadására irányuló szándékáról.
93.
E megfontolások összességére figyelemmel, álláspontom szerint a C‑183/17. P. sz. ügyben felhozott, negyedik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
2. A C‑184/17. P. sz. ügyben a harmadik fellebbezési jogalapról
94.
A C‑184/17. P. sz. ügyben, az IMG által felhozott, harmadik fellebbezési jogalap ( 114 ) részben átfedi a C‑183/17. P. sz. ügyben felhozott, fent említett negyedik fellebbezési jogalapot, minthogy – az utóbbi alátámasztására felhozott érvekhez hasonló érvek alapján – az a védelemhez való jog megsértésén, illetve ezen túlmenően a C‑183/17. P. sz. ügyben nem érintett indokolási kötelezettség megsértésén és a bizonyítékok elferdítésén alapul. ( 115 ) A Bizottsághoz hasonlóan, ( 116 ) álláspontom szerint a szóban forgó harmadik jogalap szintén megalapozatlan, a következő indokok miatt.
95.
Először is az IMG lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem vonta le a következtetéseket a saját maga által tett megállapításból, amely szerint a Bizottság csak azután fogadhatta volna el a 2015. május 8‑i levélből következő határozatot, hogy lehetővé tette az érdekelt számára a végleges OLAF‑jelentés megismerését.
96.
A fent említett, az OLAF által kiállított bizalmas dokumentumokhoz való hozzáférés lehetőségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra tekintettel, ( 117 ) álláspontom szerint a Törvényszék az indokok ellentmondásossága, valamint a ténymegállapítás elferdítése nélkül ( 118 ) határozhatott úgy, hogy a Bizottságnak valóban az IMG tudomására kellett volna hoznia a végleges OLAF‑jelentést, ( 119 ) azonban – a jelen ügy körülményei között – e megállapított szabálytalanság nem lett volna jelentős hatással az érdekelt védelemhez való jogára, minthogy ez utóbbi már több alkalommal, a megtámadott levelet megelőzően előadhatta észrevételeit a jogállását illetően kifejezett kételyekkel kapcsolatban ( 120 ).
97.
Másodszor, az IMG azt állítja, hogy elő kellett volna tudni adnia az érveit mindazon bizonyítékokkal kapcsolatban, amelyekre a Bizottság magával a határozattervezettel kapcsolatos döntését alapozni kívánta. ( 121 )
98.
Mindazonáltal, az IMG által a jelen C‑184/17. P. sz. ügyben nyomatékosan hangsúlyozottakkal ellentétben, álláspontom szerint a releváns ítélkezési gyakorlat alapján az érintett személyt hátrányosan érintő határozat meghozatalát megelőző meghallgatáshoz való jog azt foglalja magában, hogy e személy előadhassa az álláspontját azon elemek tekintetében, amelyekre támaszkodva a közigazgatási szerv az elfogadandó határozatát alapozni kívánja, de nem magának a meghozandó határozatnak a tartalma tekintetében, oly módon, hogy a tervezetet előzetesen kézbesíteni kelljen számára. ( 122 )
99.
Harmadszor, az IMG azt állítja, hogy nem neki, hanem a Bizottságnak kellett volna bizonyítania, hogy az ügy kimenetele eltérő lett volna, ha a megtámadott határozat elfogadását nem érintette volna a szóban forgó szabálytalanság. ( 123 )
100.
Mindazonáltal, álláspontom szerint a megtámadott ítéletben, valamint a fentiekben hivatkozott ítélkezési gyakorlatból ( 124 ) következik, hogy amennyiben a bíróság eljárási hibát észlel, köteles megvizsgálni, hogy az érintett eljárás más eredményre vezetett volna‑e e szabálytalanság hiányában, figyelembe véve az adott ügy különös körülményeit, valamint a jogvita során előadott bizonyítékok összességét, így különösen a szóban forgó szabálytalanságra hivatkozó fél által előterjesztett bizonyítékokat. ( 125 ) Márpedig, álláspontom szerint, a megtámadott ítélet azon része, amelyet az IMG a leginkább kifogásol, e tekintetben részletesen megvizsgálja az általa a Törvényszék előtt előadott érveket, valamint az ügyiratokat; ( 126 ) ezen elemzés alapján a Törvényszék határozhatott úgy – téves jogalkalmazás, illetve a bizonyítékok elferdítése nélkül –, hogy nem került bizonyításra, hogy a szóban forgó szabálytalanság hiányában ( 127 ) a Bizottság hozhatott volna a megtámadott levélből eredőtől eltérő határozatot ( 128 ).
101.
Ennélfogva, álláspontom szerint az IMG által a C‑184/17. P. sz. ügyben felhozott, harmadik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
VI. Végkövetkeztetés
102.
A fenti megfontolásokra tekintettel javaslom, hogy a Bíróság:
–
utasítsa el az Európai Bizottság által a C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. egyesített ügyekben előadott csatlakozó fellebbezéseket mint megalapozatlanokat, és
–
utasítsa el az International Management Group által a C‑183/17. P. sz. ügyben felhozott, második és negyedik jogalapot, valamint a C‑184/17. P. sz. ügyben felhozott, második és harmadik jogalapot mint megalapozatlant, anélkül hogy a többi fellebbezési jogalap megalapozottságáról, illetve az eljárási költségek viseléséről határozna.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) Közzé nem tett ítélet, EU:T:2017:56 (a továbbiakban: a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet vagy megtámadott ítélet).
( 3 ) Közzé nem tett ítélet, EU:T:2017:57 (a továbbiakban: a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet vagy megtámadott ítélet, valamint a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélettel együttesen: a megtámadott ítéletek).
( 4 ) Az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozandó, Mianmar/Burmát célzó 2013. évi cselekvési programról szóló C(2013) 7682 final bizottsági végrehajtási határozat módosításáról szóló határozat (a továbbiakban: a 2014. december 16‑i határozat vagy megtámadott határozat).
( 5 ) A továbbiakban: 2015. május 8‑i levél vagy megtámadott levél.
( 6 ) Pontosabban a jelen keresetek a következőket érintik: a 2010. november 24‑i 1081/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2010. L 311., 9. o.) módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: 1605/2002 rendelet); a 2007. április 23‑i 478/2007/EK, Euratom bizottsági rendelettel (HL 2007. L 111., 13. o.) módosított, az [1605/2002] rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL 2002. L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; a továbbiakban: 2342/2002 rendelet, valamint az 1605/2002 rendelettel együttesen, a 2002. évi költségvetési szabályozás); az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az [1605/2002] rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.), valamint a [966/2012] rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.; a 966/2012 rendelet az 1268/2012 rendelettel együttesen, a továbbiakban: 2012. évi költségvetési szabályozás).
( 7 ) Lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 1–15. pontját, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 1–17. pontját.
( 8 ) A továbbiakban: eredeti végrehajtási határozat.
( 9 ) Ez a melléklet bemutatja a második intézkedést, amely az e határozattal elfogadott éves cselekvési terv részét képezi, megjelölve, hogy ezen intézkedés egy kereskedelmi fejlesztési programból áll, amelyet teljes egészében az Unió finanszíroz, és amelyet egy nemzetközi szervezettel közös irányítás útján kell megvalósítani.
( 10 ) Lásd a hivatkozott melléklet 8.3.1. pontját, valamint 2. sz. lábjegyzetét.
( 11 ) Az intézkedéseket az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11‑i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 248., 1. o.) 7. cikkének (6) bekezdése alapján fogadták el.
( 12 ) A továbbiakban: végleges OLAF‑jelentés, amelynek összegzését a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 7. pontja tartalmazza.
( 13 ) A 2014. december 16‑i határozat egyetlen cikke értelmében, e határozat melléklete felváltja az eredeti végrehajtási határozat 2. mellékletét [lásd különösen az új melléklet 4.3.1. pontját, amelyben megnevezésre kerül az IMG‑t felváltó szervezet, azaz a Deutsche Gesellschaft für Internationale Zusammenarbeit (GIZ) GmbH, a továbbiakban: GIZ].
( 14 ) A Törvényszék előtti eljárás részletes leírását a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 16–25. pontja tartalmazza.
( 15 ) Lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 28–78. pontját.
( 16 ) A jogalapok a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 26. pontjában kerültek kifejtésre.
( 17 ) Lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 79–169. pontját.
( 18 ) Lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 170–175. pontját.
( 19 ) A Törvényszék előtti eljárás részletes leírását a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 18–25. pontja tartalmazza.
( 20 ) Lásd a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 29–75. pontját.
( 21 ) A jogalapok a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 76. pontjában kerültek kifejtésre.
( 22 ) Lásd a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 76–160. pontját.
( 23 ) Lásd a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 161–173., valamint 185. pontját.
( 24 ) Lásd a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 174–184. pontját.
( 25 ) Ez utolsó kérelem mindazonáltal, álláspontom szerint okafogyottá vált, tekintettel a tárgyalás során a felek által előadott észrevételekre (lásd a jelen indítvány 34. pontját).
( 26 ) A jogalapokat az IMG a következőképpen foglalta össze: „(1) Az indokolási kötelezettség megsértése – A bíróság indokolási kötelezettségének megsértése – Az iratok elferdítése; (2) Az [1605/2002] rendelet és a [966/2012] rendelet megsértése – A [2342/2002] rendelet és az [1268/2012] rendelet megsértése – A bíróság indokolási kötelezettségének megsértése – Az iratok elferdítése; (3) A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megsértése – Az indokolási kötelezettség megsértése – A bíróság indokolási kötelezettségének megsértése – A [966/2012] rendelet (a 61. cikk (1) bekezdése, valamint a 60. cikk (2) bekezdése) megsértése; (4) A megfelelő ügyintézés elvének megsértése – A meghallgatáshoz való jog megértése”.
( 27 ) A jogalapokat az IMG a következőképpen foglalta össze: „(1) A Törvényszék eljárási szabályzatának, a Törvényszék eljárási szabályzatának gyakorlati végrehajtási rendelkezéseinek, valamint a védelemhez való jog megsértése – Az alperes indokolási kötelezettségének a megsértése – Az első fokon eljáró bíróság indokolási kötelezettségének megsértése – Az iratok elferdítése; (2) A [966/2012] rendelet és az [1268/2012] rendelet megsértése – A nyilvánvaló értékelési hiba megsértése – Az első fokon eljáró bíróság indokolási kötelezettségének megsértése – Az iratok elferdítése; (3) A védelemhez való jog megsértése – Az első fokon eljáró bíróság indokolási kötelezettségének megsértése – Az iratok elferdítése; (4) Az arányosság elvének megsértése – Az első fokon eljáró bíróság indokolási kötelezettségének megsértése – Az iratok elferdítése; (5) A jogbiztonság elvének megsértése – Az első fokon eljáró bíróság indokolási kötelezettségének megsértése – A [966/2012] rendelet 61. cikkének megsértése”.
( 28 ) Lásd továbbá a jelen indítvány 5. és 6. pontját.
( 29 ) Megjegyzem, hogy nem vitatott, hogy e csatlakozó fellebbezések megfelelnek a Bíróság eljárási szabályzatának 178. cikkében, és különösen e cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek.
( 30 ) Lásd, többek között: 2017. január 19‑iBizottság kontra Total és Elf Aquitaine ítélet (C‑351/15 P, EU:C:2017:27, 35–36. pont); 2017. október 11‑iGuardian Glass España, Central Vidriera kontra Bizottság végzés (T‑170/16, EU:T:2017:722, 85. és azt követő pontok); 2018. május 8‑iEsso Raffinage kontra ECHA ítélet (T‑283/15, EU:T:2018:263, 49–51. pont).
( 31 ) A Bizottság e tekintetben kifejezetten a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 46., 50–52., 57. és 59–63. pontjára hivatkozik.
( 32 ) A szóban forgó, „Finanszírozási döntés” címet viselő 84. cikk (1)–(3) bekezdése értelmében:
„(1) Minden kiadási tételre kötelezettséget kell vállalni […].
(2) [A] kiadásokra történő kötelezettségvállalást az intézmény […] által elfogadott finanszírozási döntésnek kell megelőznie […].
(3) A (2) bekezdésben említett finanszírozási döntés meghatározza az elérendő célokat, a várható eredményeket, a végrehajtás módszerét és annak teljes összegét. Tartalmazza a finanszírozandó fellépések leírását és az egyes fellépésekre előirányzott összegek megjelölését, valamint végrehajtásuk tervezett menetrendjét is.
Közvetett irányítás esetén [a finanszírozási döntés] meghatározza az 58. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti megbízott szervezetet […], a szervezet […] kiválasztására alkalmazott kritériumokat és a rábízott feladatokat is”.
( 33 ) A Bizottság szerint egy kiadással kapcsolatos jogi kötelezettségvállalás megegyezik a „szerződésekkel, megállapodásokkal, megbízásokkal stb.”, és a megbízó e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik.
( 34 ) A Bizottság hangsúlyozza, hogy az eredeti végrehajtási határozat 3. cikke értelmében, amely cikket a vitatott határozat nem módosított, az együttes irányítás keretében megjelölt költségvetés‑végrehajtási feladatokat a mellékletekben megjelölt szervezetekre „lehet”, de nem „kell” bízni.
( 35 ) Azaz az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, egy belső intézkedés kizárólag az adminisztráció belső rendszerében válthat ki joghatást, és semmilyen jogot vagy kötelezettséget nem keletkeztet harmadik személyekre nézve (lásd, többek között: 2000. április 6‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑443/97, EU:C:2000:190, 28. pont; 2015. április 22‑iPlanet kontra Bizottság ítélet, T‑320/09, EU:T:2015:223, 63. pont).
( 36 ) Amint az a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 50. pontjában megállapításra került, „az a tény, hogy nem biztos, hogy a megbízó megbízási megállapodást fog kötni [a GIZ‑zel] nincs hatással arra a megállapításra, hogy egy ilyen megállapodás megkötésére mindenképpen csak [a GIZ‑zel], és semmiképpen sem [az IMG‑vel] kerülhet sor”, amely a megtámadott határozat következtében erre már nem jogosult.
( 37 ) E tekintetben a Bizottság elsősorban az 1988. február 25‑iLes Verts kontra Parlament ítéletre (190/84, EU:C:1988:94, 7. és 8. pont) támaszkodik, annak ellenére, hogy ez az ítélet időben megelőzi a 966/2012 rendeletet, és a tárgya nem a jelen ügyben megtámadott határozathoz hasonló határozat.
( 38 ) Emlékeztetek arra, hogy az eredeti végrehajtási határozat az IMG‑t jelölte ki mint költségvetés‑végrehajtási feladat végrehajtására jogosult szervezetet „feltéve, hogy az erre vonatkozó [megbízási] megállapodás megkötésre kerül” (lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 4. pontját). Az érdekelt jogosan hangsúlyozza, hogy bár e határozat nem keletkeztetett számára jogot egy ilyen megállapodás megkötésére, mindazonáltal azzal a joghatással járt, hogy abban az esetben, ha a Bizottság később megállapodást kívánt volna kötni, azt kizárólag az IMG‑vel tehette volna meg; ezt a joghatást szüntette meg a 2014. december 16‑i határozat.
( 39 ) Mindössze megjegyezném, hogy a megtámadott ítéletnek a Bizottság által a C‑183/17. P. sz. üggyel kapcsolatos csatlakozó fellebbezése első részében kifejezetten érintett egyes pontjaiban (különösen a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 46., 50–52., 57., valamint 59–63. pontjában) a Törvényszék csupán egy bírósági ítéletre hivatkozik (2014. január 8‑iStichting Sona és Nao kontra Bizottság ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés, T‑505/13 R, nem tették közzé, EU:T:2014:1), amelyre maga a Bizottság is hivatkozott a Törvényszék előtt, és amely álláspontom szerint nem releváns a jelen ügyben, a Törvényszék által jogosan megállapított indokok alapján (lásd a hivatkozott ítélet 61–63. pontját). Ami a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet (nem érintett) 56. pontjában hivatkozott ítéletek szövegrészeit illeti, azok az általános hatályú állandó ítélkezési gyakorlat vetületei (amelyekre a jelen indítvány 40. pontja hivatkozik), amely nyilvánvalóan túlmutat a közbeszerzési eljárások területén.
( 40 ) Számos alkalommal megállapításra került, hogy a fellebbezésnek – az érintett fellebbezés vagy jogalap elfogadhatatlanságának terhe mellett – pontosan meg kell határoznia a megtámadott ítélet kifogásolt elemeit, valamint azokat a jogi érveket, amelyek kifejezetten alátámasztják ezt a kérelmet annak érdekében, hogy az olyan bírói mérlegelés tárgyát képezhesse, amely lehetővé teszi a Bíróság számára hogy a feladatát elláthassa, és a jogszerűség vizsgálatát elvégezhesse [többek között, 2018. február 1‑jeiPanalpina World Transport (Holding) és társai kontra Bizottság ítélet, C‑271/16 P, nem tették közzé, EU:C:2018:59, 17. pont].
( 41 ) A Bizottság e tekintetben kifejezetten a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 44–48. pontjára hivatkozik.
( 42 ) Pontosabban, a hivatkozott rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja értelmében „a Bizottság a költségvetést az alábbi módokon hajtja végre: […] közvetetten (a továbbiakban: a közvetett irányítás) […] a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a következőkre történő átruházásával: […] nemzetközi szervezetek és ügynökségeik”.
( 43 ) A megtámadott levél pontos tartalmát illetően lásd a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 10–16., valamint 44. pontját, különösen e két utolsó pont tárgyalja a jelen C‑184/17. P. sz. ügyben a Bizottság csatlakozó fellebbezésében vitatott körülményt.
( 44 ) E tekintetben a Bizottság kifejezetten a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 70–73. pontjára hivatkozik.
( 45 ) Egy megerősítő határozat elleni kereset csak akkor elfogadhatatlan, ha a megerősített határozat véglegessé vált azáltal, hogy ellene a megadott határidőn belül nem terjesztettek elő keresetet (lásd, többek között: 2017. május 31‑iDEI kontra Bizottság ítélet, C‑228/16 P, EU:C:2017:409, 35. pont).
( 46 ) Lásd, többek között, a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 69. pontjában a Törvényszék hivatkozott ítélkezési gyakorlatán túlmenően: 2015. július 15‑iWestfälische Drahtindustrie és társai kontra Bizottság ítélet (T‑393/10, EU:T:2015:515, 107. pont); 2015. október 13‑iIntrasoft International kontra Bizottság ítélet (T‑403/12, EU:T:2015:774, 48–52. pont); a Bíróság ítélkezési gyakorlatát illetően: 2017. január 19‑iBizottság kontra Total és Elf Aquitaine ítélet (C‑351/15 P, EU:C:2017:27, 37–49. pont); 2017. május 31‑iDEI kontra Bizottság ítélet (C‑228/16 P, EU:C:2017:409, 33–34. pont).
( 47 ) Lásd többek között: 2017. január 19‑iBizottság kontra Total és Elf Aquitaine ítélet (C‑351/15 P, EU:C:2017:27, 37–49. pont); 2018. május 8‑iEsso Raffinage kontra ECHA ítélet (T‑283/15, EU:T:2018:263, 50. és 81–83. pont).
( 48 ) A Bizottság hozzáteszi, hogy a megtámadott határozat nem „felülvizsgálat” következménye, hivatkozva a 2001. február 7‑iInpesca kontra Bizottság ítéletre (T‑186/98, EU:T:2001:42, 49. pont). Mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy az ekképpen hivatkozott ítélkezési gyakorlatban a Törvényszék egy újraértékelésnek a közigazgatási szerv által kifogásolt esetleges elutasítását vizsgálta, ami nem egyezik meg a jelen C‑183/17. P. sz. ügy tárgyát képező kontextussal. Hasonlóképpen, amikor a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 69. pontjában a Törvényszék „felülvizsgálatra” hivatkozik, a 2012. május 22‑iSviluppo Globale kontra Bizottság ítéletre (T‑6/10, nem tették közzé, EU:T:2012:245, 22. pont) utalva, az említett szövegrészt álláspontom szerint az utóbbi ítélet 21., 24., 31. és 37. pontjával összhangban kell értelmezni, amelyben a ilyen felülvizsgálatról volt szó. E tekintetben, lásd: 2017. október 26‑iGlobal Steel Wire és társai kontra Bizottság ítélet (C‑454/16 P–C‑456/16 P és C‑458/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:818, 30–35. pont); 2016. június 2‑iMoreda‑Riviere Trefilerías és társai kontra Bizottság ítélet (T‑426/10–T‑429/10 és T‑438/12–T‑441/12, EU:T:2016:335, 545–549. pont).
( 49 ) Lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 7–13. pontjában hivatkozott eseményeket.
( 50 ) Az óvintézkedések átmeneti és visszafordítható jellegéről lásd, analógia útján: 2017. október 5‑iMabrouk kontra Tanács ítélet (T‑175/15, EU:T:2017:694, 147. pont).
( 51 ) Az IMG – álláspontom szerint jogosan – hangsúlyozza, hogy a 2014. december 16‑i határozat nem általános és átmeneti jellegű, hanem kifejezetten és véglegesen megfosztja őt a Mianmar/Burmát célzó 2013. évi cselekvési programban előírt két cselekvés egyikétől.
( 52 ) Lásd e tekintetben: 2014. április 3‑iBizottság kontra Hollandia és ING Groep ítélet (C‑224/12 P, EU:C:2014:213, 69–72. pont), amelyben a Bíróság többek között azt hangsúlyozza, hogy egy „előzetes [vizsgálat], amely sürgős intézkedések elfogadását írja elő, nem rendelhető alá ugyanazon kritériumoknak, mint amelyeknek […] [a] végleges határozatot kell szabályozniuk”.
( 53 ) E tekintetben a Bizottság a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 74–76. pontjára hivatkozik.
( 54 ) A megtámadott aktus különös normatív kontextusának, valamint önálló joghatásainak egy megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának a vizsgálata során történő figyelembevételét illetően lásd, a jelen indítvány 47. lábjegyzetében hivatkozott ítélkezési gyakorlaton túlmenően, többek között: 2014. február 13‑iMagyarország kontra Bizottság ítélet (C‑31/13 P, EU:C:2014:70, 57. és azt követő pontok); 2011. december 8‑iDeutsche Post kontra Bizottság ítélet (T‑421/07, EU:T:2011:720, 49. és azt követő pontok).
( 55 ) Lásd továbbá a jelen indítvány 11. lábjegyzetét.
( 56 ) A jelen indítvány 50. és azt követő pontjaihoz kapcsolódóan hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.
( 57 ) Lásd, különösen, a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 76. pontját.
( 58 ) A teljesség kedvéért megemlítem, hogy látszólag ellentmondónak tűnik azt állítani – amint azt a Bizottság teszi –, hogy a megtámadott határozat a 2014. április 25‑i levél automatikus következménye, míg ez utóbbi kifejezetten azt tartalmazta, hogy ezen intézmény, az eredeti végrehajtási határozattal összhangban, mérlegelési jogkörrel rendelkezett annak eldöntésére, hogy megállapodást köt‑e az IMG‑vel (lásd az e levél tartalmára való hivatkozást a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 8. és 85. pontjában).
( 59 ) Azaz a 2014. december 16‑i határozat és a 2015. május 8‑i levél.
( 60 ) Megfigyelhető, hogy a Bizottság a védekezését mind a válaszbeadványában, mind a viszonválaszában és szóbeli előadásában a szóban forgó részre összpontosította.
( 61 ) E tekintetben az IMG elsősorban a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 105. pontjára, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 102., 105. és 106. pontjára hivatkozik.
( 62 ) Lásd a jelen indítvány 6. lábjegyzetében hivatkozott jogi aktusokat, figyelembe véve, hogy a C‑183/17. P. sz. ügyben a fellebbezés második jogalapja egyaránt érinti a 2002. évi költségvetési szabályozást és a 2012. évi költségvetési szabályozást, míg a C‑184/17. P. sz. ügyben a fellebbezés második jogalapja csupán ez utóbbira irányul. Az időbeli hatály alapján alkalmazható rendelkezések tekintetében lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 27. pontját.
( 63 ) Ez utóbbi tekintetben az IMG különösen a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet (a szóban forgó ügyben általa hivatkozott első és második jogalappal kapcsolatos részben szereplő) 104–106., 109. és 110. pontját, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet (a szóban forgó ügyben az általa hivatkozott harmadik jogalappal kapcsolatos részben szereplő) 102., 103. és 108. pontját kifogásolja. A tárgyalás során az IMG előadta, többek között, hogy a Törvényszék tévedett annyiban, hogy attól, hogy egy állam nem ismer el valamely nemzetközi szervezetet, vagy nyilatkozata útján megszünteti a tagságát, e nemzetközi szervezet jogilag nem szűnik meg létezni.
( 64 ) A tárgyalás során a Bizottság előadta, hogy az IMG‑nek annak a megállapítására irányuló kérelme, hogy nemzetközi szervezetnek minősül, nem képezi a jelen eljárások tárgyát, amennyiben ezen intézmény nem egy végleges álláspontot, hanem kételyeket fejezett ki ezzel kapcsolatban, és hogy az uniós bíróságok sincsenek abban a helyzetben, hogy e minőséget megállapítsák.
( 65 ) Lásd, többek között, a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 26., 79. és 95. pontját, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 76. pontját.
( 66 ) Lásd, különösen, a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 103–110. pontját, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet (elsősorban) 98–108. pontját, amelyekből kiderül, hogy a Törvényszék egyrészt úgy vélte, hogy a megtámadott aktusokban a Bizottság nem azt állapította meg, hogy az IMG nem minősül nemzetközi szervezetnek, hanem úgy határozott, hogy a továbbiakban nem bízza rá a közvetett irányítás útján történő költségvetés‑végrehajtást addig, amíg az IMG jogállásával kapcsolatos kételyek meg nem szűntek, és másrészt úgy, hogy e határozathozatal a szóban forgó körülmények között nem volt sem nyilvánvalóan alkalmatlan, sem ellentétes az Unió költségvetési szabályozásával.
( 67 ) Tekintettel különösen az 1605/2002 rendelet 53d. cikkének (1) bekezdésére és a 966/2012 rendelet 60. cikkének (2) bekezdésére (a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 95–110. pontja), valamint a 966/2012 rendelet 60. cikkének (2) bekezdésére és az 1268/2012 rendelet 43. cikkének (1) bekezdésére (a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 96–108. pontja).
( 68 ) Azaz, hogy nemzetközi közjogi szervezetnek minősüljön, és kormányközi megállapodással kerüljön létrehozásra, az 1268/2012 rendelet 43. cikke (1) bekezdésnek a) pontja értelmében, amely meghatározza mi minősül a 966/2012 rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában említett „nemzetközi szervezetnek”.
( 69 ) A C‑183/17. P. és C‑184/17. P. sz. ügyekben előterjesztett fellebbezéseiben az IMG előadja, hogy 1994‑ben hozták létre és alapították, „16 állam (Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Kanada, Németország, Norvégia, Olaszország, az Orosz Konföderáció, Portugália, Spanyolország és Svédország), valamint az Európai Közösségek Humanitárius Segélyek Hivatala (ECHO) által aláírt kormányközi megállapodás útján”.
( 70 ) Tekintettel arra, hogy az IMG egyes feltételezett alapító vagy jelenlegi tagállamai egyrészt vitatták e minősítést, és másrészt, kételyeiknek adtak hangot az alapítás során őket képviselő személyek képviseleti jogát illetően (lásd, többek között, a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 8., 85. és 105. pontját, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 4., 85. és 98. pontját). A Bíróság előtti tárgyalás során a Bizottság előadta, hogy a végleges OLAF‑jelentés értelmében valójában minden megkérdezett állam, és nem csupán öt, tűnt kételkedőnek.
( 71 ) Pontosabban, a 2014. április 25‑i levél tekintetében – amelyben a Bizottság előadta, egyrészt, hogy „több állam (Spanyolország, Portugália, Norvégia, Olaszország és Belgium), amelyeket az IMG tagállamként vagy alapító tagként [jelölt] meg, nem tartja magát sem [e szervezet] tagállamának, sem alapító tagjának”, és másrészt „az ENSZ főtitkársága kijelentette, hogy az IMG nem szakosított ügynökség”, és végül, hogy „kételyek merültek fel az államukat képviselő személyek jogosultságait illetően az IMG alapítása során”. Álláspontom szerint, az érdekelt Bizottságnak adott válaszát alkotó elemek nem voltak alkalmasak arra, hogy ezen alapvető kifogásokat megfelelően megcáfolják.
( 72 ) Az IMG hozzáfűzi, hogy maga a Bizottság sem fért hozzá a végleges OLAF‑jelentéshez 2014. december 15‑ét megelőzően, azonban álláspontom szerint erre alapítva nem hoz fel egyértelmű kifogásokat a megtámadott ítéletekkel szemben.
( 73 ) Azaz a C‑183/17. P. sz. ügyben a fellebbezés negyedik jogalapja, valamint a C‑184/17. P. sz. ügyben a fellebbezés harmadik jogalapja, amelyek a jelen indítvány 78. és azt követő pontjaiban kerülnek elemzésre.
( 74 ) E tekintetben az IMG kifejezetten a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 103., 105., 106., 109. és 110. pontját, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 98. és 99. pontját kifogásolja.
( 75 ) Azaz, a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 89. pontjának kivonata, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 98. pontjának kivonata.
( 76 ) Ugyanis az IMG által hivatkozott szövegrészekből az következik, hogy a Törvényszék kifejezetten a megtámadott ítéletek korábbi pontjaira utal (azaz a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 85–88. pontjára, valamint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 85. pontjára), amelyben e bíróság hivatkozik az érdekelt által a megtámadott aktusok elfogadását megelőzően átvett iratok, így többek között a 2014. április 25‑i levél tartalmára, amelyben a Bizottság tájékoztatta e kételyek indokairól.
( 77 ) A fellebbező legfőképpen a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 102. és 106. pontjára hivatkozik.
( 78 ) Azaz, „Spanyolország, Portugália, Norvégia, Olaszország és Belgium”, a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 85. és 98. pontja értelmében.
( 79 ) Az IMG továbbá azt állítja, hogy „valóban nem állított ki tanúsítványt a szóban forgó öt államról, de semmi nem írta elő kizárólagosként ezt a fajta bizonyítást”. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy amint az IMG később elismerte, a Törvényszék a tanúsítvány kibocsátását pusztán példaként említette.
( 80 ) A válaszbeadványának a C‑184/17. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezés első jogalapjával kapcsolatos részében, és amelyre a jelen második jogalap tekintetében hivatkozik, a Bizottság kifogásolja, hogy az IMG „figyelmen kívül hagyja […] a tényt, hogy a Törvényszék a tények összességének elemzését végezte el”, és „az egyes iratok egyenkénti elemzésébe bocsátkozik, eltorzítva az ítélet érvelését”. A második jogalappal kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy „a [fellebbezés] 51. pontjában hivatkozott dokumentumok nem alkalmasak a nemzetközi szervezeti jogállás bizonyítására, [sem] az ezzel kapcsolatos kételyek eloszlatására”.
( 81 ) Lásd, többek között: 2011. június 9‑iComitato Venezia vuole vivere és társai kontra Bizottság ítélet (C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EU:C:2011:368, 152., 153. és 159. pont); 2016. június 30‑iSlovenská pošta kontra Bizottság végzés (C‑293/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:511, 29. és 39. pont); 2017. január 26‑iBizottság kontra Keramag Keramische Werke és társai ítélet (C‑613/13 P, EU:C:2017:49, 26–27. és 37–39. pont); 2017. november 16‑iLudwig‑Bölkow‑Systemtechnik kontra Bizottság ítélet (C‑250/16 P, EU:C:2017:871, 38. és 39. pont).
( 82 ) E tekintetben az IMG a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 105. pontját, valamint 102. és 108. pontját kifogásolja.
( 83 ) Lásd, többek között, a 2017. október 25‑iSzlovákia kontra Bizottság ítélet (C‑593/15 P és C‑594/15 P, EU:C:2017:800, 73. és 74. pont); 2018. március 7‑iSNCF Mobilités kontra Bizottság ítélet (C‑127/16 P, EU:C:2018:165, 34. pont); 2018. június 7‑iEquipolymers és társai kontra Tanács ítélet (C‑363/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:402, 44–46. pont).
( 84 ) A hivatkozott ítélet 103. és 104. pontja a következőképpen szól: „[e] körülmények esetén meg kell állapítani, hogy a Bizottság se nem alkalmazta tévesen a jogot, se nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor megállapította, hogy kételyek merültek fel a felperes nemzetközi szervezeti jogállását illetően, figyelembe véve ezen államok nyilatkozatait” és „[a] felperes által e tekintetben előadott érvek nem cáfolják meg ezt a következtetést”.
( 85 ) Hasonlóképpen, a Bizottság álláspontja szerint a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítéletben nincs indokolási hiba a Bizottság IMG‑vel kapcsolatos álláspontjának megváltozását illetően.
( 86 ) Védekezésképpen a Bizottság kifogásolja, hogy a szóban forgó államok pénzügyi támogatása jogosan volt megkérdőjelezhető, figyelembe véve az IMG jogállásával kapcsolatban fennálló kételyeket.
( 87 ) Az említett 102. és 108. pont lényegében a következőt tartalmazza: „[az IMG] nem bocsátott sem a Bizottság, sem a Törvényszék rendelkezésére olyan bizonyítékokat, mint a szóban forgó államok által kiállított, azt alátámasztó tanúsítványt, hogy ezen államok, az OLAF által begyűjtött nyilatkozataik ellenére, továbbra is tagállamoknak tekintik magukat. Az a tény, hogy fennáll egy olyan vélelem, miszerint egy nemzetközi szervezet tagállamainak e szervezet számára pénzügyi támogatást kell a rendelkezésére bocsátaniuk, nem befolyásolja e körülményt”; és „bár [az IMG] előadja, hogy teljesíti a nemzetközi szervezetként történő elismeréshez szükséges két feltételt […], és hogy a Bizottság tévesen értelmezte a nemzetközi szervezet fogalmát […],meg kell állapítani, hogy ezen állítások semmiképpen nem befolyásolják azt a tényt, hogy a Bizottságnak jogos kételyei merülhettek fel az [IMG] nemzetközi szervezeti jogállását illetően, figyelembe véve, hogy a tagállamként vagy alapítóként megjelölt államok tagadták ezt a tényt” (lásd továbbá a jelen indítvány 71. lábjegyzetét).
( 88 ) Az említett negyedik jogalap keretében az IMG kifejezetten a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 134–143. pontját kifogásolja.
( 89 ) A teljesség igénye érdekében kívánom megjegyezni, hogy fellebbezésében az IMG kifejezett kapcsolatot létesít e jogalap, valamint az általa ugyanezen ügyben az első jogalap címén előadott egyes érvek között, ez utóbbi azonban nem képezi önmagában a jelen indítvány tárgyát.
( 90 ) Pontosítandó, hogy az említett negyedik jogalap nem jelenik meg az IMG C‑183/17. P. sz. üggyel kapcsolatos válaszában, és ennek következtében a Bizottság viszonválaszában sem, hanem a tárgyalás során előadott rövid észrevételek tárgyát képezte.
( 91 ) Az IMG a 2016. október 5‑iECDC kontra CJ ítéletre (T‑395/15 P, nem tették közzé, EU:T:2016:598) hivatkozik annak igazolására, hogy ki kellett volna tudnia fejteni álláspontját, egyrészt, azon tények tekintetében, amelyekre a Bizottság a határozatát alapozni kívánta, és másrészt, önmagában azon határozattervezet tekintetében, amelyet ez az intézmény el kívánt fogadni, azonban erre nem volt lehetősége.
( 92 ) Lásd többek között: 2014. december 11‑iBoudjlida ítélet (C‑249/13, EU:C:2014:2431, 31., 36–38. pont); 2017. december 20‑iPrequ’ Italia ítélet (C‑276/16, EU:C:2017:1010, 45. és 46. pont); 2016. október 5‑iECDC kontra CJ ítélet (T‑395/15 P, nem tették közzé, EU:T:2016:598, 54., 55., 57., 60., 62. és 73. pont); 2016. december 15‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet (T‑466/14, EU:T:2016:742, 40. és 41. pont); 2018. február 8‑iInstitute for Direct Democracy in Europe kontra Parlament ítélet (T‑118/17, nem tették közzé, EU:T:2018:76, 36. és 37. pont).
( 93 ) Lásd különösen a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 135–138., 141. és 142. pontját, továbbá ezen ítéletnek az első fellebbezési jogalappal kapcsolatos 85–89. pontját, amelyekben az említett levelezés tartalmának egy részletesebb leírása található.
( 94 ) Emlékeztetve, hogy a Bizottság 2014. december 15‑én, azaz a megtámadott határozat meghozatala előtt egy nappal kapta kézhez e jelentést.
( 95 ) Lásd a jelen indítvány 81. pontját.
( 96 ) Mindazonáltal, amint azt a (24) preambulumbekezdése is előírja, a 883/2013 rendelet védelemben részesíti a vizsgált személy jogait, lehetővé téve számára, hogy a vizsgálat során az őt érintő tényekre vonatkozóan észrevételeket tehessen. Ennélfogva, a 9. cikk (2) bekezdésének hatodik albekezdése értelmében az érintett személynek joga van ahhoz, hogy az OLAF által tartott meghallgatásáról készült jegyzőkönyvhöz hozzáférjen, hogy azt jóváhagyhassa vagy észrevételezhesse.
( 97 ) E tekintetben, az OLAF dokumentumainak az uniós intézmények közigazgatási tevékenysége keretében történő hozzáférhetővé tételére vonatkozóan lásd, többek között: 2016. május 26‑iInternational Management Group kontra Bizottság ítélet (T‑110/15, EU:T:2016:322, 22., 24. és 32–37. pont); 2017. május 18‑iPanzeri kontra Parlament ítélet (T‑166/16, nem tették közzé, EU:T:2017:347, 98. pont); 2018. június 19‑iLe Pen kontra Parlament ítélet (T‑86/17, nem tették közzé, EU:T:2018:357, 81–84. pont).
( 98 ) A tekintetben, hogy az említett határozat hátrányosan érinti az IMG‑t, lásd az ezen aktus megtámadhatóságával kapcsolatban a jelen indítvány 41. és azt követő pontjaiban kifejtett álláspontot.
( 99 ) Megjegyezve, hogy álláspontom szerint nem bizonyított, hogy a jelen ügyben ez volt a helyzet.
( 100 ) Lásd, analógia útján, a Törvényszéknek a jelen indítvány 97. lábjegyzetében hivatkozott ítélkezési gyakorlatát.
( 101 ) Lásd, többek között, a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 142. pontját (amely a Törvényszék előtt előadott harmadik jogalap második részével kapcsolatos, és amely az itt vizsgált, jelen C‑183/17. P. sz. ügyben felhozott negyedik jogalap tárgyát képezi), valamint a jelen ítélet 85. és 92. pontját (amely a Törvényszék előtt előadott hatodik jogalappal kapcsolatos).
( 102 ) Lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 6–8. pontjában szereplő tényleírást.
( 103 ) Lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 92. pontjának utolsó fordulatát, és 138. pontjának utolsó fordulatát.
( 104 ) Lásd a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 85–89. pontját (valamint a jelen indítvány 71. lábjegyzetét).
( 105 ) Lásd még, analógia útján: 2017. május 18‑iPanzeri kontra Parlament ítélet (T‑166/16, nem tették közzé, EU:T:2017:347, 99. és 100. pont); 2018. június 19‑iLe Pen kontra Parlament ítélet (T‑86/17, nem tették közzé, EU:T:2018:357, 85. és 86. pont).
( 106 ) Lásd: Trstenjak főtanácsnok C. A. S. kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑204/07 P, EU:C:2008:175, 100. és azt követő pontok), valamint az ott hivatkozott korábbi indítványok.
( 107 ) Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, az elferdítés esetét kivéve, a tények értékelése nem minősül olyan jogi kérdésnek, amely a Bíróság által fellebbezés keretében végzett felülvizsgálat tárgyát képezheti, pontosítva azonban, hogy az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás újbóli értékelése. Lásd, többek között: 2017. november 16‑iLudwig‑Bölkow‑Systemtechnik kontra Bizottság ítélet (C‑250/16 P, EU:C:2017:871, 39. pont); 2018. június 28‑iAndres (Heitkamp BauHolding vagyonfelügyelője) kontra Bizottság ítélet (C‑203/16 P, EU:C:2018:505, 77. pont).
( 108 ) Azaz, az IMG szerint, a 2014. február 26‑i óvintézkedések és a 2014. április 25‑i levél, amelyben a Bizottság tájékoztatta az érdekeltet ezen intézkedések elfogadásáról.
( 109 ) Emlékeztetek arra, amint az a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 8. és 135. pontjából következik, hogy a 2014. április 25‑i levelet megelőzően, 2013. december 16. és 2014. április 4. között a Bizottság több levelet is váltott az IMG‑vel a nemzetközi szervezeti jogállását illetően.
( 110 ) Lásd a jelen indítvány 80. és azt követő pontjait.
( 111 ) Az IMG a Törvényszéknek a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 139. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatára utal, amely megemlíti a 2015. október 8‑iSecolux kontra Bizottság ítéletet (T‑90/14, nem tették közzé, EU:T:2015:772, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 112 ) Lásd, többek között: 2016. június 16‑iSKW Stahl‑Metallurgie és SKW Stahl‑Metallurgie Holding kontra Bizottság ítélet (C‑154/14 P, EU:C:2016:445, 69–75. pont); 2017. december 20‑iPrequ’ Italia ítélet (C‑276/16, EU:C:2017:1010, 62. pont); 2018. június 14‑iMakhlouf kontra Tanács ítélet (C‑458/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:441, 42–46. pont); 2013. december 13‑iMagyarország kontra Bizottság ítélet (T‑240/10, EU:T:2013:645, 84–85. pont); 2018. június 19‑iLe Pen kontra Parlament ítélet (T‑86/17, nem tették közzé, EU:T:2018:357, 87–91. pont).
( 113 ) Eszerint: „még ha a Bizottságnak tájékoztatnia is kellett volna [az IMG‑t] a megtámadott határozat meghozataláról, akkor is kétségtelen, hogy az [IMG] nem adott elő egyetlen olyan érvet sem, amely lehetővé tette volna annak a megállapítását, továbbá a Törvényszék előtti ügyiratokból sem következik, hogy ha a Bizottság tájékoztatta volna a megtámadott határozat elfogadására irányuló szándékáról, az eljárás kimenetele eltérő lett volna” (a T‑29/15. sz. ügyben hozott ítélet 143. pontjának utolsó fordulata, valamint ezen ítélet 139. pontjának utolsó fordulata). Az utolsóként használt szavak valóban kicsit kétértelműek, a „lett volna” kifejezést szokásosan használja a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Mindazonáltal, e szerencsétlen megfogalmazás körüli indokokból megállapítható, hogy a Törvényszék megfelelően alkalmazta a releváns tesztet, és ennélfogva nem alkalmazta tévesen a jogot.
( 114 ) Az említett harmadik jogalap tekintetében az IMG kifejezetten a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 117–122. pontját kifogásolja.
( 115 ) Az IMG mind a fellebbezésében, mind a válaszában előterjesztett kifogásokat e témakörrel kapcsolatban.
( 116 ) Mindazonáltal pontosítani kell, hogy elutasítom a Bizottság által, elsőként a válaszbeadványában, az e jogalappal kapcsolatban előadott érveket, amelyek értelmében nem állapítható meg a védelemhez való jog megsértése, mivel a 2015. május 8‑i levél nem tekinthető az IMG‑t hátrányosan érintő aktusnak (e tekintetben lásd a jelen indítvány 43. és azt követő pontjait).
( 117 ) Lásd, analógia útján, a C‑183/17. P. sz. ügyben megtámadott 2014. december 16‑i határozattal kapcsolatban, a jelen indítvány 83. és azt követő pontjait, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
( 118 ) A jelen indítvány 107. lábjegyzetében hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban.
( 119 ) Álláspontom szerint az IMG‑nek az e jelentéshez történő, egy kiszivárogtatásnak köszönhető, engedély nélküli hozzáférése (lásd a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 174. és 177. pontját) – amely körülményre a Bizottság a válaszbeadványában hivatkozik – nem orvosolja ezen eljárási hibát, figyelembe véve, hogy az érdekelt, amint azt a Bizottság a tárgyaláson előadta, mindenképpen csak a megtámadott levél elfogadását követően, azaz 2015. december 12‑én fért hozzá e jelentéshez.
( 120 ) Lásd a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 117. és azt követő pontjaiban előadott elemzést. Ami konkrétan a fellebbezésben előadott azon érveket illeti, amelyek szerint az IMG „nem tudhatott a tagállamok által előadott fenntartásokról”, és amelyek szerint a Törvényszék elferdítette az ügyiratokat, amikor úgy vélte (a 122. pontban), hogy semmi nem akadályozta meg az érdekeltet, hogy „közvetlenül megkeresse [ezeket az államokat], és megkérje őket egy olyan tanúsítvány kiállítására, amely igazolja a tagállami minőségüket”, emlékeztetek arra, hogy az ügyiratokhoz csatolt, és a Törvényszék által megvizsgált bizonyítékokból mindazonáltal kiderül, hogy a Bizottság információkat adott át az IMG számára e kérdést illetően, többek között a 2014. április 25‑i levelében (lásd a 85. pontot), aminek következtében álláspontom szerint az állítólagos elferdítés nem állapítható meg.
( 121 ) E tekintetben az IMG ugyanazon ítélkezési gyakorlatra támaszkodik, mint amelyre a C‑183/17. P. sz. ügy keretében hivatkozott (lásd a jelen indítvány 91. lábjegyzetét).
( 122 ) Lásd, többek között, a jelen indítvány 92. lábjegyzetében hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Álláspontom szerint a Törvényszék 2016. október 5‑iECDC kontra CJ ítélete (T‑395/15 P, nem tették közzé, EU:T:2016:598), amelyre az IMG hivatkozik (és, álláspontom szerint, különösen annak 55. és azt követő pontja), nem vezethet más megközelítéshez, mint ami ezen töretlen ítélkezési gyakorlatból következik.
( 123 ) E tekintetben, az IMG a Törvényszék 2016. október 5‑iECDC kontra CJ ítéletére (T‑395/15 P, nem tették közzé, EU:T:2016:598, 72. pont), valamint a Közszolgálati Törvényszék 2015. október 8‑iDD kontra FRA ítéletére (F‑106/13 és F‑25/14, EU:F:2015:118, 65. és 93. pont) hivatkozik.
( 124 ) A T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 114. pontjában hivatkozott, 2015. október 8‑iSecolux kontra Bizottság ítéleten (T‑90/14, nem tették közzé, EU:T:2015:772, 34. pont) túlmenően, lásd a jelen indítvány 112. lábjegyzetében hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
( 125 ) Ez utóbbi tekintetében lásd, többek között: 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet (C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 140. pont); 2016. június 16‑iSKW Stahl‑Metallurgie és SKW Stahl‑Metallurgie Holding kontra Bizottság ítélet (C‑154/14 P, EU:C:2016:445, 69. pont); 2018. június 19‑iLe Pen kontra Parlament (T‑86/17, nem tették közzé, EU:T:2018:357, 88. és azt követő pontok).
( 126 ) Lásd, analógia útján, egy eljárási hiba lehetséges hatása tekintetében a Törvényszék által végzett elemzés terjedelméről és jogszerűségéről: Trstenjak főtanácsnok C.A.S. kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑204/07 P, EU:C:2008:175, 107–109. pont).
( 127 ) Azaz amennyiben az IMG a megtámadott levelet megelőzően tudomást szerzett volna a végleges OLAF‑jelentésről.
( 128 ) Lásd a T‑381/15. sz. ügyben hozott ítélet 119–123. pontját, amelyben a Törvényszék megállapítja, többek között, hogy az IMG sajnálatát fejezi ki, hogy nem állt módjában megcáfolni a pénzügyi stabilitásával kapcsolatos kételyeket, míg a Bizottság a 2015. május 8‑i levelét nem ilyen indokokra alapozta; hogy bár az IMG valóban nem kapta meg korábban a végleges OLAF‑jelentést, a Bizottság ez utóbbit nem vette figyelembe a megtámadott levélben, megállapítva, hogy az érdekelt jogállásával kapcsolatban kételyek – és nem arra vonatkozó bizonyítékok – vannak; és hogy akármi is volt a célja az OLAF, valamint a Bizottság által a tagállamoknak feltett kérdéseknek, az IMG hatékonyan védekezhetett volna azáltal, hogy közvetlenül kérdőre vonja azokat az államokat, amelyeknek a nyilatkozata kételyeket szült a nemzetközi szervezeti jogállását illetően.