PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. október 4. ( 1 )
C‑322/17. sz. ügy
Eugen Bogatu
kontra
Minister for Social Protection
(a High Court [felsőbíróság, Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Migráns munkavállalók szociális biztonsága – Valamely tagállamnak olyan állampolgára által igényelt családi ellátások, akinek foglalkoztatása megszűnt, és családtagjai a foglalkoztatás szerinti tagállamtól eltérő tagállamban laknak – 883/2004/EK rendelet – A 68. cikk – Halmozódás esetén alkalmazandó elsőbbségi szabályok – »Munkavállalói tevékenység« fogalma”
1.
E. Bogatu román állampolgár, aki 2003 óta Írországban él. Foglalkoztatásának 2009 februárjában történő megszűnését követően bizonyos mértékű szociális ellátást kapott. Különösen 2010. május 25. és 2013. január 4. között részesült álláskeresők ellátásában (jobseeker’s allowance), amely nem járulékalapú ellátás. 2015 januárjában a Romániában lakó gyermekei után igényelt családi ellátás iránti kérelmét elutasították azon időszakra vonatkozóan, amelyben az említett álláskeresők ellátásában részesült, arra hivatkozással, hogy a Minister for Social Protection (szociális védelemért felelős miniszter, a továbbiakban: miniszter) álláspontja szerint E. Bogatut nem lehet a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 883/2004 rendelet) ( 2 ) 67. cikke értelmében vett munkavállalói tevékenységet végző személynek tekinteni. Ezt követően a High Court (felsőbíróság, Írország) elé terjesztett felülvizsgálati kérelmében E. Bogatu vitatta a „munkavállalói tevékenység” fogalma terjedelmének ilyen értelmezését.
2.
Márpedig az iratokból kitűnik, hogy a román törvény alapján E. Bogatu gyermekei is jogosultak a családi ellátásokra, a „munkavállalói tevékenység” fogalma terjedelmének meghatározására vonatkozó kérdés inkább a 883/2004 rendelet 68. cikkében előírt családi ellátásokra való jogosultság halmozódása esetén alkalmazandó elsőbbségi szabályok tekintetében merül fel.
3.
Ha nem tévedek, a Bíróságot első alkalommal kérik az említett rendelkezés értelmezésére. A Bíróság által adandó válasz nagy jelentőséggel bír, tekintettel arra, hogy – figyelemmel a szóban forgó elsőbbségi szabályok működésére –, a családi ellátások folyósítását illetően szükségszerűen hatása lesz egyrészt a foglalkoztatás szerinti állam, másrészt az érintett személy családtagjainak lakóhelye szerinti állam elsődleges illetékessége terjedelmének körülhatárolására.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. Az 1408/71 rendelet
4.
Az 1996. december 2‑i 118/97/EK rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) ( 3 )2010. május 1‑jétől hatályon kívül helyezésre került.
5.
E rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke a következőképpen rendelkezett:
„a)
E rendelet alkalmazásában: a) »munkavállaló«:
i.
aki […] a munkavállalókra vonatkozó szociális biztonsági rendszer ágazataiba tartozó egy vagy több kockázattal szemben akár kötelezően, akár szabadon választható folytatólagos biztosítás keretében biztosított […]”
6.
Ugyanezen rendelet „Munkavállalók vagy önálló vállalkozók, akiknek családtagjai az illetékes államon kívüli tagállamban rendelkeznek lakóhellyel” címet viselő 73. cikke értelmében:
„Egy tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállaló […] jogosult más tagállam területén lakóhellyel rendelkező családtagjai után az előbbi tagállam jogszabályai szerinti családi ellátásokra, mintha családtagjai ezen állam területén rendelkeznének lakóhellyel […]”
7.
Az 1408/71 rendelet „Az illetékes állam jogszabályai és a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai alapján családi ellátásokra való jogosultságok halmozódására vonatkozó elsőbbségi szabályok” címet viselő 76. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ha ugyanazon időszak folyamán ugyanazon családtag után és valamely foglalkozás folytatásának indokával [helyesen: kereső tevékenység folytatása alapján] a családi ellátásokat a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai írják elő, a másik tagállam jogszabályaival összhangban járó családi ellátásokra való jogosultságot – ha a 73. vagy 74. cikk ezt előírja [helyesen: adott esetben a 73. vagy 74. cikk alkalmazásával] – az első tagállam jogszabályaiban előírt összeg erejéig felfüggesztik.”
2. A 883/2004 rendelet
8.
A 883/2004 rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„a)
»munkavállalói tevékenység«: bármely tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet, amelyet az ilyen tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet fennállásának helye szerinti tagállam szociális biztonsági jogszabályai ilyenként kezelnek;
[…]”
9.
E rendeletnek „A rendelet személyi hatálya” címet viselő 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira […], valamint ezek családtagjaira […] kell alkalmazni”.
10.
E rendeletnek az „Általános szabályok” címet viselő 11. cikke a következőket írja elő:
„(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.
(2) „E cím alkalmazásában a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következtében pénzbeli ellátásokban részesülő személyeket úgy kell tekinteni, mint akik folytatják az említett tevékenységet […]”
3. A 12–16. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:
a)
a munkavállalóként […] egy tagállamban tevékenységet folytató személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
[…]
e)
az a)–d) pont hatálya alá nem tartozó bármely személyre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak, e rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek szerint az ilyen személyeknek egy vagy több tagállam jogszabályai alapján ellátásokat biztosítanak.”
11.
Az említett rendelet „Másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagok” címet viselő 67. cikke a következőket mondja ki:
„Egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel […].”
12.
A „Halmozódás esetén alkalmazandó elsőbbségi szabályok” címet viselő 68. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ha ugyanazon időszak és ugyanazon családtagok tekintetében egynél több tagállam jogszabályai alapján nyújtanak ellátásokat, a következő szabályokat kell alkalmazni:
a)
a több tagállam által különböző alapokon fizetendő ellátások esetében az elsőbbségi sorrend a következő: először a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységeken alapuló jogosultságok, másodszor a nyugdíj folyósításán alapuló jogosultságok, és végül a lakóhely szerint szerzett jogosultságok;
b)
a több tagállam által azonos alapon fizetendő ellátások esetében az elsőbbségi sorrendet a következő kiegészítő kritériumok alapján határozzák meg:
[…]
iii.
a lakóhely alapján megnyílt jogosultságok esetében: a gyermekek lakóhelye.
[…]”
II. Az alapeljárás tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
13.
E. Bogatu egy 2003 óta Írországban élő román állampolgár. Két gyermeke van, akik Romániában rendelkeznek lakóhellyel.
14.
E. Bogatu munkavállalóként dolgozott Írországban 2003. május 26. és 2009. február 13. között, amikor foglalkoztatása megszűnt. Azóta egymást követően, 2009. február 20‑tól 2010. március 24‑ig járulékalapú munkanélküli‑ellátást (jobseeker’s benefit) kapott, azt követően 2010. március 25‑től 2013. január 4‑ig nem járulékalapú munkakeresési ellátásban (jobseeker’s allowance), és végül 2013. január 15‑től 2015. január 30‑ig pénzbeli betegségi ellátásban (illness benefit) részesült.
15.
E. Bogatu 2009. január 27‑én családi ellátásokat igényelt. A miniszter 2011. január 12‑i levelében közölte E. Bogatuval, hogy a kérelmét befogadta, ugyanakkor elutasítja a családi ellátások megállapítását azon időszak egy részére, amelyben ez utóbbit folyósították, vagyis 2010. április 1‑jétől 2013. január 31‑ig (a továbbiakban: releváns időszak). Ugyanakkor tájékoztatta, hogy ez utóbbi időszakra vonatkozó elutasító válasza abból eredt, hogy E. Bogatu a Romániában lakóhellyel rendelkező gyermekei után járó családi ellátásokra való jogosultság egyik vagylagos feltételét sem teljesítette, mivel egyrészt Írországban már nem végzett munkavállalói tevékenységet, másrészt nem részesült a minisztériumtól járulékalapú ellátásban.
16.
A High Court (felsőbíróság) előtti fellebbezésében E. Bogatu nem vitatja a miniszter határozatának alapjául szolgáló tényeket. Ugyanakkor azzal érvel, hogy a miniszternek azon döntése, miszerint elutasította a releváns időszakra vonatkozóan a családi ellátásoknak az ő részére történő folyósítását, az uniós jog téves értelmezésén alapul.
17.
E tekintetben megjegyzi, hogy azon időszak, amely alapján a kérelme elutasításra került, a 2010. április 1‑jétől április 30‑ig tartó részében az 1408/71 rendelet hatálya alá, és a 2010. május 1‑jétől a 2013. január 31‑ig tartó részében a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozik. E. Bogatu továbbá kifejti, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikkének a) pontjénak i. alpontjával együttesen értelmezett 73. cikkéből kitűnik, hogy minden olyan személy, aki valamely tagállamban a munkavállalókra alkalmazandó szociális biztonsági rendszer alapján biztosított, jogosult a más tagállam területén lakóhellyel rendelkező családtagjai után az előbbi tagállam jogszabályai szerinti családi ellátásokra, mintha családtagjai ezen állam területén rendelkeznének lakóhellyel. Azt is kifejti, hogy a Bíróság által a 2005. június 7‑iDodl és Oberhollenzer ügyben (, C‑543/03, EU:C:2005:364) és a 2011. március 10‑iBorger ügyben (C‑516/09, EU:C:2011:136) hozott ítéletekre tekintettel e jog egyedül azon tényből ered, hogy az érintett személy biztosított, és következésképpen akkor is fennáll, ha a családi ellátások iránti kérelem benyújtásának időpontjában e személy már nem végez munkavállalóként tevékenységet, és ha ebben az időpontban a biztosítása alapján nem folyósítanak a részére ellátást.
18.
Mivel a 883/2004 rendelet 67. cikke az 1408/71 rendelet 73. cikkének felel meg, azt ugyanúgy kell értelmezni.
19.
Ellenkérelmében a miniszter azt állítja, hogy a 883/2004 rendelet 67. cikkének értelmezése érdekében szükségképpen figyelembe kell venni ugyanezen rendelet 11. cikkének (2) bekezdését, amelynek nem volt megfelelője az 1408/71 rendeletben.
20.
E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
Úgy kell‑e értelmezni a [883/2004/EK rendeletet] és különösen annak 67. cikkét, a 11. cikk (2) bekezdésével összhangban, hogy az a rendelet 1. cikkének z) pontja szerinti »családi ellátásokra« való jogosultsághoz azt követeli meg, hogy az adott személy a (rendelet 1. cikkének s) pontja szerinti) illetékes tagállamban munkaviszonyban álljon vagy önálló vállalkozó legyen, avagy azt, hogy a rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti pénzbeli ellátásban részesüljön?
2)
A 11. cikk (2) bekezdése szerinti »pénzbeli ellátásra« való hivatkozást úgy kell‑e értelmezni, hogy az csak arra az időszakra vonatkozik, amelynek során a pénzbeli ellátást a kérelmező számára ténylegesen folyósítják, vagy az bármely olyan időszakot magában foglal, amelyre tekintettel a kérelmező a jövőre nézve pénzbeli ellátásra jogosult, függetlenül attól, hogy ezen ellátást a családi ellátás kérelmezésekor már igénybe vették, vagy sem?”
21.
E kérdésekkel kapcsolatban E. Bogatu, a miniszter, az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Az érdekelt felek a 2018. június 6‑i tárgyaláson szóban is előadták érveiket.
III. Jogi elemzés
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
1. Előzetes észrevételek
22.
Először is megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem az 1408/71 rendelet releváns rendelkezéseinek értelmezésére vonatkoznak, amelyek a releváns időszak első hónapjára, tehát 2010. április 1‑jétől április 30‑ig ( 4 ) tartó időszakra vonatkozó családi ellátásokra alkalmazandók, hanem a 883/2004 rendeletnek a 2010. május 1‑jétől 2013. január 31‑ig alkalmazandó releváns rendelkezéseinek értelmezésére.
23.
Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelme a 883/2004 rendelet 67. cikkének értelmezésére korlátozódik, amely mindenkinek biztosítja a családi ellátásokra való jogosultságot azon tagállam részéről, amelyben biztosított, valamely másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagjai után is, ugyanezen rendelet 11. cikkének (2) bekezdésével együttesen értelmezve, amely érinti a „munkavállalói tevékenység” fogalmát. Ezt az a tény magyarázza, hogy az alapügyben E. Bogatu azt állította, hogy jogosult volt az ír állam által folyósított családi ellátásokra az alapján, hogy őt munkavállalóként tevékenységet végző személynek kell tekinteni.
24.
A jelen ügy irataiból azonban az derül ki, hogy E. Bogatu családtagjai – akik számára e családi ellátások juttatását igényelte –, vagyis két gyermeke a román jogszabályok alapján is jogosult erre, mivel ez utóbbi megállapítja, hogy ezen ellátás minden tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek számára jár, aki jogszerűen lakóhellyel rendelkezik Romániában, ami a jelen ügyben megvalósulni látszik.
25.
E körülmények között a miniszter, az Egyesült Királyság kormányának és a Bizottság észrevételeihez csatlakozom, amelyek szerint bővíteni kell a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezés tárgyát.
26.
Pontosabban, mivel olyan helyzetről van szó, amelyben főszabály szerint azonos időszakra vonatkozóan ugyanazok a családtagok – egynél több tagállam jogszabályai alapján – jogosultak az érintett ellátásokra, úgy vélem, hogy a Bíróságnak a kérdést előterjesztő bíróság részére adandó válaszában szükségszerűen figyelembe kell vennie a 883/2004 rendelet 68. cikkét ( 5 ), amely előírja a családi ellátások folyósításáért elsődlegesen illetékes állam meghatározásának szempontjait.
27.
Emlékeztetőül: e rendelkezés elsőbbségi szabályok összességét írja elő, amelyeket a családi ellátásokra több tagállamban való jogosultság halmozódása esetén kell alkalmazni, amely magában foglalja annak vizsgálatát, hogy e jogok jogosultja azonos alapon hivatkozhat‑e ezekre az egyes tagállamokban (vagyis valamely „munkavállalói tevékenység” alapján, „nyugdíjfolyósítás”alapján vagy „különböző alapokon”. Az e kérdésre adott válasz lehetővé teszi az érintett személy részére a családi ellátások folyósítására elsődlegesen köteles állam azonosítását.
28.
A jelen ügyben az a kérdés, hogy Írország vagy Románia köteles‑e az ilyen ellátások E. Bogatu javára történő folyósítására, azon jogcím meghatározásától függ tehát, amely alapján e felperes igényt tarthat a családi ellátások Írország általi folyósítására és különösen a 883/2004 rendelet 68. cikkének (1) bekezdésében előírt „munkavállalói tevékenység alapján megnyílt jogosultságok” kifejezés hatályától.
29.
E megfontolásokra tekintettel a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a High Court (felsőbíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett két kérdést úgy kell érteni, hogy azok a 883/2004 rendelet 68. cikkében rögzített elsőbbségi szabályok végrehajtása keretében a „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés értelmezésére irányulnak.
30.
Következésképpen e két kérdést át kell fogalmazni. Az említett kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy a 883/2004 rendelet 68. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely személy, aki a fogadó tagállamban történő foglalkoztatását követően az említett államtól csupán nem járulékalapú ellátásban részesül, ugyanakkor biztosított marad ez utóbbi szociális biztonsági rendszerében, egy ilyen jogállás alapján jogosult a családi ellátásokra az ilyen ellátások folyósításáért elsődlegesen illetékes tagállam meghatározása céljából.
31.
Mivel – amint azt a fentiekben pontosítottam –, egy ilyen kérdésre adandó válasz a 883/2004 rendelet 68. cikkében használt „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés hatályától függ, a jelen indítványban azon értelmezési elemek azonosítására fogok törekedni, amelyeken az említett fogalom megfelelő olvasatának alapulnia kell.
32.
E célból a miniszter, az Egyesült Királyság és a Bizottság által előterjesztett azon érv elutasításával kezdem, amely szerint a szóban forgó fogalmat, amint azt a 883/2004 rendelet 68. cikke előírja, ugyanezen rendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben kell érteni (az a) fejezet). Ezt követően megvizsgálom, hogy – ennek hiányában – az említett fogalmat azon nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell‑e értelmezni, amelyek a családi ellátásokhoz való jogosultságot keletkeztető feltételeket előírják (a b) fejezet).Végül, miután kifejtettem, hogy az E. Bogatu által előterjesztett érvelést – amely szerint az 1408/71 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlatból eredő „munkavállaló” fogalmát a 883/2004 rendelet kontextusába át lehet ültetni – nem lehet elfogadni, tekintettel e rendelet 68. cikkére, a „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés olyan olvasatára igyekszem javaslatot tenni, amely jellegénél fogva biztosítja az uniós jogalkotó szándéka szerinti, a 883/2004 rendelet 68. cikkében előírt elsőbbségi szabályoknak megfelelő működést (a c) fejezet).
2. A „munkavállalói tevékenység alapján megnyílt jogosultságok” kifejezés értelmezése
a) A 883/2004 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése
33.
Amint azt a fentiekben említettem, az alapügy felperesének kivételével valamennyi érintett azt állítja, hogy azon jogcímet, amely szerint E. Bogatu Írországban jogosult lenne a családi ellátásokra a 883/2004 rendelet 68. cikkében előírt elsőbbségi szabályok alkalmazása alapján, ugyanezen rendelet 11. cikkében és különösen annak (2) bekezdésében kimondott, az alkalmazandó jogszabály meghatározását szabályozó általános szabályok szerint kell meghatározni.
34.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet II. címe „sarokkövének” minősülő ( 6 ) 11. cikk lehetővé teszi annak meghatározását, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi személyre mely nemzeti jogszabályt kell alkalmazni, különösen a foglalkoztatás szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállalói tevékenységet végző ( 7 ) személyek és a lakóhely szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó inaktív ( 8 ) személyek közötti különbségtétel révén. Ebben az összefüggésben e rendelet 11. cikkének (2) bekezdése egyértelműen jelzi, hogy a munkavállalói tevékenység fogalmát tágan kell érteni, mivel „a munkavállalói tevékenység miatt vagy következtében” fizetett valamely pénzbeli ellátás magához a munkavállalói tevékenység végzéséhez hasonlítható.
35.
Márpedig a Bizottság az írásbeli észrevételeiben azt állította, hogy a 883/2004 rendelettel létrehozott rendszer keretében a 11. cikk célja, hogy minden egyes alkalommal alkalmazzák, amikor meg kell határozni, hogy két versengő jogszabály közül az érintett személyre mely nemzeti szociális biztonsági jogszabály alkalmazandó, amely a 883/2004 rendelet 68. cikke esetén is fennáll. Másképp fogalmazva, a 883/2004 rendelet 68. cikke tekintetében csak a 11. cikkben kimondott elvek végrehajtásának befejezésekor lehet megállapítani, hogy E. Bogatu milyen jogcímen jogosult Írországban családi ellátásokra.
36.
Így a Bizottság szerint először meg kell vizsgálni, hogy a releváns időszak tekintetében E. Bogatu az említett 11. cikk értelmében vett „munkavállalói tevékenységet végző személynek” minősülhet‑e, figyelembe véve különösen e fogalomnak ugyanezen cikk (2) bekezdése által eredményezett szélesítését. E tekintetben a Bizottság – a miniszterhez és az Egyesült Királysághoz hasonlóan – úgy véli, hogy mivel az E. Bogatu részére a releváns időszakban folyósított ellátás nem járulékalapú volt, és következésképpen nem a korábban végzett munkavállalói tevékenység „miatt” vagy „következtében” részesült benne, E. Bogatu nem minősülhet munkavállalói tevékenységet végző személynek a 883/2004 rendelet 11. cikke tekintetében. Márpedig, ha az a kapcsolóelv, amely E. Bogatu számára lehetővé teszi, hogy Írországban családi ellátásokban részesüljön, nem a „munkavállalói tevékenységet végző személy” jogállás, a Bizottság szerint ebből következik, hogy a kapcsolat csak a lakóhely lehet.
37.
Ez az érv számomra nem meggyőző.
38.
Véleményem szerint ugyanis a szóban forgó érv a 883/2004 rendelet rendszerének helytelen értékelésén alapul. E tekintetben mindenekelőtt szeretnék rámutatni, hogy nem kívánom megkérdőjelezni a 11. cikknek e rendelet keretében betöltött központi szerepét, amikor az alkalmazandó nemzeti jogszabály meghatározásáról van szó. Számomra azonban az tűnik ki az említett rendszerből, hogy e rendelkezés hatályát sokkal korlátozottabbnak kellene tekinteni, mint ahogyan azt a Bizottság előirányozta. A rendelet ugyanis látszólag különbséget tesz a II. címben kimondott általános jellegű kollíziós szabályok („Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása”) és a III. címben szereplőkülönös utaló szabályok („Az ellátások egyes csoportjaira vonatkozó különleges rendelkezések”) között ( 9 ). E különbségtétel véleményem szerint azt vonja maga után, hogy amikor a vizsgált helyzetre valamely különös utaló szabály vonatkozik, a 11. cikk – a lex specialis derogat legi generali ( 10 ) elvének megfelelően – nem alkalmazandó. ( 11 )
39.
Márpedig, mivel E. Bogatu helyzetét az alapügyben nyilvánvalóan különös utaló szabályok szabályozzák, nevezetesen a családi ellátásokra vonatkozó rendelkezések (883/2004 rendelet 67. és 68. cikke), csak ezeket kell értelmeznem az alkalmazandó jogszabálynak az említett helyzetre történő meghatározása érdekében.
40.
Mindenesetre a 883/2004 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése – amelyet a „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés értelmezése céljából E. Bogatu kivételével valamennyi érintett használ – maga pontosítja, hogy a tartalmát csak „[e] cím alkalmazásában” kell figyelembe venni. Tekintettel e szövegrész egyértelmű voltára, véleményem szerint kétségtelen, hogy a 11. cikk (2) bekezdése csak a rendelet II. címében szereplő rendelkezések értelmezéséhez tud segítséget nyújtani. Következésképpen e szabály semmiképpen sem érintheti a 883/2004 rendelet 68. cikkének értelmezését, mivel ez utóbbit a rendelet III. címe tartalmazza ( 12 ).
41.
A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a Bíróságnak a meghozandó ítéletében el kell utasítania valamennyi érintett által előterjesztett érvet, kivéve E. Bogatuét, amely szerint a 883/2004 rendelet 68. cikkében megjelenő „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezést ugyanezen rendelet 11. cikkének és különösen ennek (2) bekezdése fényében kell értelmezni.
b) A családi ellátásokra való jogosultságot szabályozó tagállami jogszabályok
42.
E szakaszban – bár egyik érintett sem említette ezt az esetet – mindazonáltal úgy vélem, célszerű megvizsgálni, hogy a „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés nem inkább a családi ellátások folyósításához való jogot szabályozó nemzeti jogszabályokra történő utalást foglal‑e magában.
43.
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy egy ilyen értelmezés összhangban van a tárgybeli uniós jogszabály alapját képező elvekkel, amelyek szerint az uniós szabályok célja a nemzeti szociális biztonsági rendszerek között egy koordinációs rendszer létrehozása, ( 13 ) míg a szociális biztonsági ellátásokhoz való jogot szabályozó feltételek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. ( 14 ) A „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezést ugyanis úgy is lehetne értelmezni, hogy az a tagállamokra hagyja azon „jogcím” meghatározására vonatkozó hatáskört, amely alapján az érintett személy jogosult a családi ellátásokra (munkavállalói tevékenység, nyugdíj vagy lakóhely), míg az uniós jog – ugyanezen rendelkezés által rögzített szempontok segítségével – az ilyen ellátásokhoz való jogok halmozódása esetén alkalmazandó jogszabály megállapítására korlátozódik.
44.
Véleményem szerint azonban két megfontolás ezen értelmezés elutasítása mellett szól.
45.
Először is, a 883/2004 rendelet 68. cikke (1) bekezdése megfogalmazásának egyszerű szövegértelmezése felfedi, hogy e rendelkezés semmilyen kifejezett utalást nem tesz a tagállami jogszabályokra.
46.
Másodszor, ezen értelmezésnek a szabad mozgás jogát gyakorló polgárok védelmére ható következményei nem tűnnek problémamentesnek.
47.
Ez egyértelműen kitűnik, ha ezen értelmezést a jelen ügyben szóban forgó helyzetre alkalmazva megnézzük annak eredményét.
48.
E célból meg kell vizsgálni azokat a jogcímeket, amelyektől egyrészt az ír jogszabály, másrészt a román jogszabály függővé teszi az E. Bogatu gyermekeire vonatkozó családi ellátások folyósítására való jogosultságot.
49.
Ami a román jogszabályt illeti, mint azt a korábbiakban már említettem és amint az iratokból kitűnik, az minden tizennyolc év alatti gyermek számára biztosítja e jogot, feltéve, hogy jogszerűen lakóhellyel rendelkeznek Romániában. Következésképpen az első vizsgált nemzeti jogszabály által az említett jog keletkezéséhez előírt jogcím a lakóhely.
50.
Ami az ír jogszabályt illeti, a Social Welfare Consolidation Act 2005 (a szociális ellátásokról szóló 2005. évi, egységes szerkezetbe foglalt törvény) IV. fejezete 220. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a gyermek után járó ellátásra való jogosultsághoz a kérelmező személynek a kérelem benyújtásának időpontjában írországi szokásos tartózkodási hellyel kell rendelkeznie. ( 15 ) Ennélfogva a második vizsgált jogszabály által a szóban forgó jog keletkezéséhez előírt jogcím szintén a lakóhely.
51.
Ebből következően a jelen ügy tárgyát képező helyzet a 883/2004 rendelet 68. cikke (1) bekezdésének b) pontja alá tartozik, tekintettel arra, hogy az E. Bogatu gyermekeire vonatkozó családi ellátások Írországtól és Romániától azonos jogcímen járnak. Az alkalmazandó jogszabály így a gyermekek lakóhelye szerint alakul, az a tagállam, amely elsődlegesen illetékes a családi ellátások E. Bogatu részére történő folyósítására, az Románia.
52.
Mivel az ír jogszabály által előírt családi ellátások összege meghaladja a román jogszabály által biztosított összeget – ami véleményem szerint nem valószínűtlen –, a 883/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdésének megfelelően főszabály szerint Írország köteles a különbséget különbözeti kiegészítés formájában folyósítani. Mindazonáltal, mivel a jelen esetben olyan családi ellátásról van szó, amely egyedül a lakóhelyen alapul, az említett 68. cikk (2) bekezdése utolsó mondatának alkalmazásával az ír állam mégsem köteles egy ilyen kiegészítés fizetésére. Következésképpen E. Bogatu részére csak a román jogszabály által előírt – valószínűleg alacsonyabb – összeget folyósítanák.
53.
Márpedig figyelemmel arra, hogy sok nemzeti jogszabály lakóhely alapján biztosítja a családi ellátáshoz való jogot, ( 16 ) véleményem szerint számos helyzetben előfordulhat ugyanez az eredmény.
54.
Úgy látom, hogy ez nem felel meg a 883/2004 rendelet 68. cikke logikájának, amint az e rendelet előkészítő munkálataiból következik.
55.
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy az 1408/71 rendelet felülvizsgálatához vezető eljárás során a Tanács módosította a 883/2004 rendelet 68. cikkének a Bizottság által javasolt megfogalmazását – amely lehetővé tette, hogy a migráns polgárok az ilyen ellátásokra való jogosultságok halmozódása esetén minden esetben a legmagasabb összeget kapják ( 17 ) –, felváltva azt a jelenleg hatályos megfogalmazással. ( 18 ) Azonban meg kell állapítani – amint azt egyébiránt a Bizottság a tanácsi közös álláspontról szóló közleményében teszi –, hogy ez utóbbi által elvégzett módosítások nem olyan jellegűek, hogy változtatnának a bizottsági javaslat által megállapított elven, nevezetesen azon, hogy a kedvezményezettnek a legmagasabb összegű ellátás folyósítását biztosítsák, ( 19 ) hanem csupán az érintett tagállamok közötti, az említett folyósításért való felelősség megosztására vonatkoznak.
56.
E körülmények között véleményem szerint a 883/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatát az említett elvhez képest kivételként kell értelmezni, ami maga után vonja, hogy azok a helyzetek, amelyekben a különbözeti kiegészítés nem jár valamely migránsnak, maradvány jellegűek. Márpedig, amint azt korábban említettem, ha úgy tekintjük, hogy a „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés a nemzeti jogszabályokra való utalást tartalmaz, a 68. cikke (2) bekezdése utolsó mondatának alkalmazásához szükséges feltételek jelentős számú helyzetben megvalósulnak, így az e rendelkezés hatálya alá tartozó esetek elvesztik maradvány jellegüket.
57.
E tekintetben egyébiránt ki kell emelni – E. Bogatu helyzetének értékelésére tekintet nélkül –, hogy így értelmezve e rendelkezés olyan személyek helyzetére is alkalmazandó, akik a fogadó tagállamban végeznek munkavállalói tevékenységet. Az ilyen következmény elfogadhatatlan, amint azt alaposan vizsgálni fogom a jelen indítvány c) fejezetében.
58.
A fenti megfontolások megerősítik, amit már előrevetítettem, nevezetesen, hogy a 68. cikk (2) bekezdésében előírt „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezésnek olyan értelmezésével, amely a családi ellátásokhoz való jogot szabályozó tagállami jogszabályokra utal, nem lehet egyetérteni.
c) Javasolt értelmezés
59.
Az a) és b) fejezetben foglalt következtetéseimre figyelemmel úgy vélem, hogy a „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés eltérő olvasatát szükséges javasolni. Ennek kifejtését megelőzően el kell utasítani E. Bogatunak az írásbeli észrevételeiben előterjesztett feltevését.
60.
Mint azt már megjegyeztem, E. Bogatu a többi érintettől eltérően azt állítja, hogy az 1408/71 rendeletre vonatkozó, különösen annak 73. cikkét értelmező ítélkezési gyakorlat alapján kell meghatározni azt a jogcímet, amely alapján Írországban családi ellátásra lenne jogosult, mivel az elismeri a „munkavállalókat” a másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagjai után megillető családi ellátásokhoz való jogot.
61.
E tekintetben E. Bogatu megjegyzi, miszerint a Bíróság megállapította, hogy a „munkavállaló” fogalmát úgy kell érteni, hogy az – függetlenül a munkaviszony fennállásától – magában foglalja az 1408/71 rendelet hatálya alá tartozó, az 1. cikkének a) pontja szerint meghatározott valamennyi személyt, vagyis a valamely tagállamban alkalmazandó szociális biztonsági rendszerben biztosított személyeket.
62.
E. Bogatu – mivel úgy véli, hogy az 1408/71 rendelet hatálya megfelel a 883/2004 rendelet hatályának –, azt a következtetést vonja le, hogy ez utóbbi 67. cikkében előírt családi ellátásokra való jogosultságot is úgy kell tekinteni, mint amely megnyílik valamely tagállam mindazon állampolgárai előtt, akik egy másik tagállamban alkalmazandó szociális biztonsági rendszer alapján biztosítottak, akkor is, ha munkaviszonyuk a második tagállamban már megszűnt.
63.
E körülmények között E. Bogatu úgy véli, hogy jogosult ezen időszakra vonatkozó családi ellátásokra, mivel a releváns időszakban bizonyos – mint például betegség esetére járó – ellátások tekintetében továbbra is biztosított maradt.
64.
E tekintetben előzetesen megjegyzem, hogy E. Bogatu az érvelésében a 883/2004 rendelet 67. cikkének értelmezésére hivatkozik. Mindazonáltal tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseknek a jelen indítványban általam javasolt átfogalmazására, magától értetődő, hogy az E. Bogatu által indítványozott értelmezést a 883/2004 rendeletnek nem a 67. cikkére, hanem a 68. cikkére tekintettel kell értékelni.
65.
Egy ilyen értékelés véleményem szerint először is annak vizsgálatát foglalja magában, hogy az 1408/71 rendeletre vonatkozó, E. Bogatu által az írásbeli észrevételeiben hosszasan idézett ítélkezési gyakorlat megőrizheti‑e a relevanciáját a 883/2004 rendelet összefüggésében.
66.
E célból szükségesnek tartom néhány előzetes gondolat kifejtését a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló szabályoknak a 883/2004 rendelet elfogadása által bevezetett felülvizsgálatának terjedelme kapcsán.
67.
A (3) preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a 883/2004 rendelet célja az 1408/71 rendelet által meghatározott – az Európai Unió szintjén lezajlott fejlemények és a nemzeti jogszabályokban bekövetkezett változások figyelembevétele miatti többszöri módosítás és naprakésszé tétel következtében – összetetté és terjedelmessé vált koordinációs szabályok felváltása, egyszerűsítésük, ( 20 ) valamint korszerűsítésük ( 21 ) révén.
68.
E körben az elődjéhez képest a legjelentősebb változást minden bizonnyal e szabályok személyi hatályára vonatkozóan eredményezte.
69.
Emlékeztetek arra, hogy az 1408/71 rendelet 2. cikke („A rendelet személyi hatálya”) egyértelműen megállapította, hogy e rendelet a munkavállalókra és önálló vállalkozókra alkalmazandó ( 22 ). A rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnően ez azzal a ténnyel magyarázható, hogy akkoriban a személyek szabad mozgása a munkavállalók szabad mozgása keretében csak a munkavállalókra, valamint a letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás szabadságának keretében az önálló vállalkozókra vonatkozott. E körülmények között az 1408/71 rendelet – annak elkerülése érdekében, hogy a munkaviszony meghatározását illetően a nemzeti jogszabályok között meglévő különbségek korlátozzák a személyi hatályát –, a „munkavállaló” és „önálló vállalkozó” fogalmának kiterjesztése mellett döntött, oly módon, hogy azok magukban foglalták valamennyi, valamely tagállamnak a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra alkalmazandó szociális biztonsági rendszerében biztosított személyt. ( 23 )
70.
E személyi hatályt – az Unión belüli szabad mozgáshoz és szabad lakóhelyhez való jog fokozatos megerősítésének hatására – a 883/2004 rendelet szélesítette, amelyet az uniós polgárság bevezetése vont maga után. Pontosabban e változtatást a „munkavállalók” és „önálló vállalkozók” fogalmának az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében („A rendelet személyi hatálya”) a „valamely tagállam állampolgárai” fogalmával történő felváltása valósította meg. Ez azzal jár, hogy azok a személyek is a 883/2004 rendelettel felülvizsgált koordinációs rendszer hatálya alá tartoznak, akik ténylegesen nem tartoznak az „aktív népességhez”, függetlenül attól, hogy mely kockázatokkal szemben biztosítottak. ( 24 )
71.
Márpedig úgy vélem, hogy – mivel a 883/2004 rendelet ettől kezdve a tagállamok valamelyikének összes állampolgárára alkalmazandó –, e rendelet keretében a „munkavállalói tevékenység” fogalmának kiterjesztő értelmezése már nem indokolt oly módon, mint ahogyan az 1408/71 rendelet keretében az volt.
72.
A „munkavállalói tevékenység” fogalmát ugyanis – más fogalmakkal összefüggésben – az új rendelet számos rendelkezésében használja, az aktív személyekre alkalmazandó jogi szabályozásnak az inaktív személyek helyzetét szabályozó rendelkezésektől történő megkülönböztetése érdekében.
73.
Amennyiben a 883/2004 rendelet 68. cikkében előírt „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezést ugyanúgy értelmeznénk, mint az 1408/71 rendelet keretében a „munkavállaló” fogalmát, vagyis olyan értelemben, hogy az csupán annyit ír elő, hogy az érintett személy a tagállamok egyikének a munkavállalókra alkalmazandó szociális biztonsági rendszerében legyen biztosított, az aktív és inaktív személyekre alkalmazandó rendszerek közötti különbségtétel – amely a 883/2004 rendelet 68. cikkének alkalmazásához számomra alapvetőnek tűnik –, értelmét vesztené.
74.
A fentiek fényében úgy vélem, hogy a „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés megfelelő értelmezése érdekében eltérő, a 883/2004 rendelet 68. cikke által használt fogalmakban meggyökeresedett megközelítést kell elfogadni.
75.
Annak meghatározása érdekében, hogy mely tagállam illetékes elsődlegesen a családi ellátások érintett személy részére történő folyósítására, a 883/2004 rendelet 68. cikke három fogalomra utal, nevezetesen a „munkavállalói tevékenységre”, a „nyugdíjra” és a „lakóhelyre”, amelyek kombinációja eltérő eredményre vezet attól függően, hogy a szóban forgó családi ellátások „különböző alapokon” vagy „azonos alapon” járnak.
76.
Különösen, amikor a családi ellátásokra való jogosultság jogcíme különbözik, a szóban forgó rendelkezés elsőbbség szerint osztályozza az említett fogalmakat, vagyis a munkavállalói tevékenység van első helyen, azt követően a nyugdíj és végül a lakóhely. Következésképpen a családi ellátások folyósítására elsősorban illetékes tagállam a foglalkoztatás szerinti állam, míg az a tagállam, amelyben a nyugdíjat folyósítják, csak abban az esetben illetékes elsősorban, ha a versengő jogcím a lakóhely.
77.
Márpedig véleményem szerint egy ilyen elsőbbségi sorrend előírásának az egyetlen elfogadható oka az, amely szerint – a szóban forgó tagállam gazdasági életéhez történő jelentősebb hozzájárulást magában foglalva – valamely munkavállalói tevékenység végzése az e tagállamhoz való kapcsolódás magasabb fokát jelzi, mint a nyugdíj folyósítása vagy a lakóhely, és a nyugdíj folyósításához kapcsolódó kapcsolódás foka szintén magasabb, mint a lakóhelyhez kapcsolódó.
78.
E következtetést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy amikor a családi ellátásokra való jogosultság alapjául szolgáló jogcím azonos, a 883/2004 rendelet 68. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy a gyermekek lakóhelye szerinti tagállam az elsősorban illetékes. Ha ugyanis a jogcímek és ebből következően a kapcsolódási szempontok nem különböznek, a gyermekek lakóhelyét alappal lehet úgy tekinteni, mint amely a legmagasabb fokú kapcsolódást meghatározza.
79.
Ha meg akarjuk őrizni a 883/2004 rendelet 68. cikkében előírt „munkavállalói tevékenység”, „nyugdíj” és „lakóhely” fogalma közötti rangsorolás hatékony érvényesülését, valamint a kapcsolódási szempontok funkcióját, amelyet e fogalmak e cikk összefüggésében betöltenek, véleményem szerint az „alkalmazásában” értelmezése érdekében utalni kell a 883/2004 rendelet 1. cikkében meghatározott fogalommeghatározásokra ( 25 ).
80.
Különösen ami a „munkavállalói tevékenység” fogalmát illeti, amely a High Court (felsőbíróság) előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésének tárgya az általam átfogalmazottak szerint, az „bármely tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet, amelyet az ilyen tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet fennállásának helye szerinti tagállam szociális biztonsági jogszabályai ilyenként kezelnek” ( 26 ).
81.
Ebből következik, hogy egy ilyen tevékenység végzése vagy azzal egyenértékű helyzet bekövetkezése az, amely lehetővé teszi a foglalkoztatás helye szerinti tagállam meghatározását mint a családi ellátások folyósításáért elsősorban illetékes tagállam.
82.
A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e kapcsolódás fennáll‑e az alapügyben.
83.
Pontosabban a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása lesz, hogy az ír szociális biztonsági jogszabályok összességének alkalmazásában E. Bogatut – a releváns időszak során – munkavállalói tevékenységet végzőnek vagy azzal egyenértékű helyzetben lévőnek kell‑e tekinteni. Igenlő válasz esetén e bíróságnak azt a következtetést kell levonnia, hogy Írország az elsősorban illetékes állam az alapügy felperesének járó családi ellátások folyósítása szempontjából, ami azt jelenti, hogy – ellentétben azzal, amit a miniszter állított E. Bogatu kérdésére adott válaszában – a releváns időszakban E. Bogatu jogosult a családi ellátásokra.
84.
Ilyen értékelés keretében az a körülmény, hogy E. Bogatu biztosított maradt Írországban a releváns időszakban, relevánsnak bizonyulhat, feltéve, hogy az értékelés következtében a 883/2004 rendelet 1. cikkének a) pontja értelmében vett „munkavállalói tevékenységet” végzőnek vagy azzal egyenértékű helyzetben lévőnek minősül.
IV. Végkövetkeztetés
85.
Az előző megállapítások összességére tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a High Court (felsőbíróság, Írország) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésekre – a jelen indítványban általam átfogalmazottak szerint – a következő választ adja:
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 68. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a személy, aki a fogadó tagállamban történő foglalkoztatását követően e tagállamtól csupán nem járulékalapú ellátásban részesül, ugyanakkor ez utóbbi tagállam szociális biztonsági rendszerében biztosított marad, az ilyen jogállás alapján a családi ellátások folyósításáért elsősorban illetékes tagállam meghatározása szempontjából jogosult az ilyen ellátásokra, feltéve, hogy a helyzete a 883/2004 rendelet 1. cikkének a) pontjában meghatározott „munkavállalói tevékenység” vagy „azzal egyenértékű helyzet” fogalmába tartozik. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy fennáll‑e az ilyen helyzet.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) HL 2004. L 166., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.
( 3 ) HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o..
( 4 ) Emlékeztetek arra, hogy a 883/2004 rendelet 2010. május 1‑jén lépett hatályba.
( 5 ) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján hozzá intézett kérdések vizsgálata során figyelembe vehet olyan normákat, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozott – ha ez szükséges a kérdésre adandó válasz hasznosságának biztosításához. Ebben az értelemben lásd: 2016. június 9‑iBalogh ítélet (C‑25/15, EU:C:2016:423, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 6 ) Az 1408/71 rendeletre – amelynek rendszere azonos volt a 883/2004 rendelet rendszerével – vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság több alkalommal egyértelművé tette, hogy ez utóbbi II. címének rendelkezései, teljes és egységes kollíziós szabályrendszert képeznek, amelyek célja nem csupán több nemzeti jogszabály egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből fakadó nehézségek elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy az említett rendelet hatálya alá tartozó személyeket – alkalmazandó jogszabály hiányában – megfosszák a szociális biztonsági védelemtől. Lásd különösen: 1986. június 12‑iTen Holder ítélet (302/84, EU:C:1986:242, 21. pont); 1998. június 11‑iKuusijärvi ítélet (C‑275/96, EU:C:1998:279, 28. pont), valamint a 2017. szeptember 13‑iX ítélet (C‑570/15, EU:C:2017:674, 14. pont).
( 7 ) 11. cikk (3) bekezdésének a) pontja.
( 8 ) 11. cikk (3) bekezdésének e) pontja.
( 9 ) Lásd ebben az értelemben: 883/2004 rendelet (17) preambulumbekezdés: („[…] főszabályként azon tagállam jogszabályait kell alkalmazandónak meghatározni, ahol az érintett személy tevékenységét munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként végzi”) és (18) preambulumbekezdés: („Olyan különleges esetekben, amelyek más alkalmazandósági kritériumokat indokolnak, szükség lehet az említett főszabálytól való eltérésre”).
( 10 ) A 11. cikket azonban véleményem szerint alkalmazni kell többek között az öregségi ellátásokra. Mivel ugyanis ezeket az ellátásokat szabályozó cikkek, vagyis a 883/2004 rendelet 50–60. cikke nem tartalmaz semmilyen, az általános kollíziós szabályoktól eltérést tartalmazó különös utaló szabályt, a 11. cikket kell alkalmazni annak meghatározása érdekében, hogy az egyes helyzetekre mely nemzeti jogszabály alkalmazandó.
( 11 ) Ebben az értelemben lásd: Jääskinen főtanácsnok van Delft és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑345/09, EU:C:2010:438, 45. pont). A főtanácsnok szerint az 1408/71 rendelet II. és III. címe közötti e tagolás egyértelműen az 1982. május 27‑iAubin ítéletből (227/81, EU:C:1982:209, 11. pont) és a 2004. november 11‑iAdanez‑Vega ítéletből (C‑372/02, EU:C:2004:705) következik.
( 12 ) A miniszter azon érve, amely szerint az a tény, hogy a 883/2004 rendelet 68. cikkében előírt „munkavállalói tevékenység alapján” kifejezés értelmezéséhez az ugyanezen rendelet 11. cikke (2) bekezdésének felhasználását a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság 2009. június 12‑i F1 határozatában (HL 2010. C 106., 11. o.) foglalt értelmezés alátámasztja, nem olyan jellegű, hogy megkérdőjelezze e következtetést. Elegendő ugyanis megállapítani, hogy a Bíróság a van der Vecht ítéletben (19/67, EU:C:1967:49, 457. o.) már kimondta, hogy a rendelet szövege „érintetlenül hagyja az illetékes bíróságoknak a rendelet rendelkezései érvényességének és tartalmának vizsgálatára vonatkozó jogkörét, amely bíróságok tekintetében [ezen bizottság] határozatai véleménynek minősülnek” (kiemelés tőlem). Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó határozat nem kötelező erejű, következésképpen nem köti a Bíróságot.
( 13 ) Lásd: 2017. február 1‑jeiTolley ítélet (C‑430/15, EU:C:2017:74, 57. pont).
( 14 ) Lásd: 2011. március 3‑iTomaszewska ítélet (C‑440/09, EU:C:2011:114, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 15 ) Egyébiránt az ír jogszabály előírja, hogy a gyermek, aki után az ellátást igénylik, nem töltötte be tizenhatodik életévét, szokásosan Írország területén tartózkodik ([a szociális ellátásokról szóló törvény 219. szakasza (1) bekezdésének c) pontja) és a családi ellátást igénylő személlyel rendszerint közös háztartásban él (az említett törvény 220. szakaszának (1) bekezdése). Ezek a feltételek azonban – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet – nem alkalmazhatók, mivel a 883/2004 rendelet 67. cikkével összeegyeztethetetlenek.
( 16 ) Lásd e tekintetben: a Bizottság által szerkesztett, a családi ellátásokkal kapcsolatos nemzeti jogszabályok összeállítása, amely elérhető az alábbi internetes oldalon: .
( 17 ) Lásd: a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló (EK) tanácsi rendeletre vonatkozó, 1998. december 21‑i (COM(1998) 779 végleges) javaslat 53. cikke, amely szerint: „amennyiben a családi ellátások […] azonos időszakban és azonos családtagra vonatkozóan több tagállamtól járnak – jogszabályaik vagy a jelen rendelet alapján –, annak a tagállamnak az illetékes intézménye nyújtja ezen összeg teljességét, amelynek a jogszabálya a legmagasabb összegű ellátást írja elő”. Érdekes megfigyelni, hogy e szempontot az elsőbbségi szabályok végleges változata megtartotta, de csak mint kiegészítő szempontot, abban az esetben, ha a szóban forgó családi ellátásokra való jogosultság mind munkavállalói tevékenység alapján nyílik meg. Lásd: 883/2004 rendelet 68. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja.
( 18 ) Lásd: az Európai Közösséget létrehozó szerződés 251. cikke alapján a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó 2004. június 26‑i 18/2004/EK tanácsi közös álláspont (HL 2004. C 79., 15. o.).
( 19 ) A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek az EK‑Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján a Tanácsnak a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó közös álláspontjáról – (COM(2004) 44 végleges, 11. o.).
( 20 ) Lásd ennek kapcsán: a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló (EK) tanácsi rendeletre vonatkozó, 1998. december 21‑i javaslatnak (COM(1998) 779 végleges, 2. o.) az alábbi pontosítást tartalmazó részét: „[…] az 1408/71 rendelet által megállapított koordinációs szabályok felülvizsgálatának alapgondolata a jogszabály egyszerűbbé és kezelhetőbbé tételének kívánalma volt – valójában nem a rendszer átdolgozásáról volt szó, amely egyébiránt viszonylag jól működött több mint huszonöt éve. A cél inkább annak egyszerűsítése volt”.
( 21 ) Lásd e tekintetben: 2014. február 27‑iEgyesült Királyság kontra Tanács ítélet (C‑656/11, EU:C:2014:97, 61–66. pont).
( 22 ) A teljesség érdekében megjegyzem, hogy az 1408/71 rendelet – a 2. cikkének megfelelően – azon diákokra is vonatkozott, „akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai, valamint azokra a hontalanokra vagy menekültekre, akiknek a lakóhelye valamely tagállam területén található, és ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira”.
( 23 ) Lásd: 1408/71 rendelet (3) preambulumbekezdés.
( 24 ) E célból a 883/2004 rendelet az EKSZ 42. cikkel (jelenleg EUMSZ 48. cikk) párhuzamosan egy második jogalapot használ, nevezetesen az EKSZ 308. cikket (jelenleg EUMSZ 352. cikk). Lásd: 883/2004 rendelet (2) preambulumbekezdés.
( 25 ) A nyugdíj és lakóhely fogalmát illetően, amelyek nem tárgyai a jelen értékelésnek, az első „nemcsak a nyugdíjakat foglalja magában, de azokat az átalányösszegű ellátásokat is, amelyek azokat helyettesíthetik, valamint a járulékok visszatérítésének formájában történt kifizetéseket, illetve a III. cím rendelkezéseire is figyelemmel az értékállóságot biztosító növekményeket vagy kiegészítő támogatásokat” (1. cikk w) pont), míg a második meghatározása a következő: „a személy szokásos tartózkodási helye” (1. cikk j) pont).
( 26 ) A 883/2004 rendelet 1. cikkének a) pontja.