ELEANOR SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. június 7. ( 1 )
C‑435/17. sz. ügy
Argo Kalda Mardi talu
kontra
Põllumajanduse Registrite ja Informatsiooni Amet (PRIA)
(a Tartu Halduskohus [tartui közigazgatási bíróság, Észtország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Közös agrárpolitika – Közvetlen kifizetések – 1306/2013/EU rendelet – Kölcsönös megfeleltetési rendszer – A jó mezőgazdasági és környezeti feltételekre vonatkozó előírások – Igazgatási szankciók – Tagállami mérlegelési jogkör – A mezőgazdasági termelők számára a régészeti szerkezetek megőrzését előíró nemzeti szabályok – Uniós joggal való összeegyeztethetőség”
1.
A közös agrárpolitika (a továbbiakban: KAP) egyéb intézkedések mellett a mezőgazdasági termelők részére uniós támogatás kifizetését írja elő. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelők ezekből a támogatásokból részesüljenek, meg kell felelniük az általánosságban kölcsönös megfeleltetési rendszerként ismert bizonyos szabályoknak. E szabályok közé tartozik az a követelmény, hogy a mezőgazdasági termelőknek egyebek mellett meg kell őrizniük a pénzügyi támogatásra jogosult földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotát. Ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Tartu Halduskohus (tartui közigazgatási bíróság, Észtország) arról kíván meggyőződni, hogy összeegyeztethető‑e az 1306/2013/EU rendeletben ( 2 ) szereplő kölcsönös megfeleltetési szabályokkal, ha a tagállamok megkövetelik, hogy a mezőgazdasági termelőknek meg kell őrizniük a gazdaságuk területén elhelyezkedő régészeti szerkezeteket, és hogy jogszerűen szabható‑e ki igazgatási szankció abban az esetben, ha az ilyen szerkezetet elbontják. A kérdést előterjesztő bíróság azt is tudni kívánja, hogy valamely uniós támogatás kedvezményezettjének az egész mezőgazdasági üzem területén be kell‑e tartania a jó mezőgazdasági és környezeti állapot megőrzésére vonatkozó követelményeket, vagy kizárólag azon az adott mezőgazdasági területen, amelyre vonatkozóan a pénzügyi támogatást kérték.
Uniós jogi háttér
2.
Az 1307/2013/EU rendelet ( 3 ) többek között a mezőgazdasági termelőknek nyújtott kifizetésekre (a továbbiakban: a közvetlen kifizetések) ír elő közös szabályokat. ( 4 )
3.
Az 1307/2013 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza: a „mezőgazdasági termelő” olyan természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek olyan csoportja – tekintet nélkül az ilyen csoportnak vagy tagjainak a nemzeti jog szerinti jogállására – akinek, illetve amelynek a mezőgazdasági üzeme egyebek mellett a tagállamok területén helyezkedik el; ( 5 ) a „mezőgazdasági üzem”: egy adott mezőgazdasági termelő által kezelt és egyazon tagállam területén található, mezőgazdasági tevékenységekre használt egységek összessége; ( 6 ) valamint a „mezőgazdasági terület”: a szántóterület, az állandó gyepterület és állandó legelő vagy az állandó kultúrák által elfoglalt terület. ( 7 )
4.
Az 1306/2013 rendelet a kölcsönös megfeleltetés rendszerére vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos szabályokat állapít meg. ( 8 ) A „mezőgazdasági termelő” (2. cikk a) pontja); a „mezőgazdasági tevékenység” (2. cikk b) pontja); a „mezőgazdasági terület” (2. cikk c) pontja); valamint a „közvetlen kifizetések” (2. cikk e) pontja) kifejezés az 1307/2013 rendeletben szereplő megfelelő kifejezésekkel azonos értelmű. A 2. cikk d) pontja szerinti „mezőgazdasági üzem” kifejezés az 1307/2013 rendeletben szereplő „mezőgazdasági üzem” kifejezéssel azonos értelmű, az 1306/2013 rendelet 91. cikkének (3) bekezdésében a kölcsönös megfeleltetés rendszerére vonatkozóan előírtak kivételével. Az 1306/2013 rendelet 72. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a kedvezményezett minden évben közvetlen kifizetésre irányuló kérelmet vagy kifizetési kérelmet nyújt be a megfelelő területalapú intézkedésekre, megjelölve adott esetben a mezőgazdasági üzem valamennyi mezőgazdasági parcelláját, valamint az olyan nem mezőgazdasági területeket, amelyekre támogatást igényel. ( 9 )
5.
Az 1306/2013 rendelet VI. címében meghatározott szabályok a kölcsönös megfelelést szabályozzák. A 91. cikk (1) bekezdésében szereplő általános elv kimondja, hogy ha a kedvezményezett nem felel meg az említett szabályoknak, igazgatási szankciót kell alkalmazni. ( 10 ) A 91. cikk (2) bekezdése értelmében ilyen igazgatási szankciót csak akkor kell alkalmazni, ha a meg nem felelés az érintett kedvezményezettnek közvetlenül felróható cselekmény vagy mulasztás eredménye, és ha a következő további feltételek közül egy vagy mindkettő teljesül: a) a meg nem felelés a kedvezményezett mezőgazdasági tevékenységéhez kapcsolódik; b) az érintett terület a kedvezményezett mezőgazdasági üzeméhez tartozik.
6.
Az 1306/2013 rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok egyebek mellett tartalmazzák az 1306/2013 rendelet II. mellékletében szereplő, a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó, nemzeti szinten megállapított előírásoknak való megfelelést.
7.
A 94. cikk értelmében a tagállamok biztosítják valamennyi mezőgazdasági terület (köztük a termelésből kivont földterületek) jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását. A tagállamoknak az 1306/2013 rendelet II. melléklete alapján meg kell határozniuk a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozóan a kedvezményezettek által betartandó, nemzeti vagy regionális szintű minimális előírásokat, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj‑ és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a gazdaságok szerkezete. Ennek során a tagállamok nem határozhatnak meg olyan minimumkövetelményeket, amelyek nem szerepelnek a II. mellékletben. ( 11 )
8.
A 97. cikk szerint a 91. cikkben meghatározott igazgatási szankciót akkor kell kiszabni, ha egy adott naptári évben bármikor nem teljesülnek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok, és ez a meg nem felelés közvetlenül az érintett naptári évben támogatási kérelmet vagy kifizetési kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőnek róható fel.
9.
Az 1306/2013 rendelet II. melléklete „A kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok a 93. cikk alapján” címet viseli. A GAEC rövidítést használja a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó előírásokra [Standards for good agricultural and environmental condition of land]. A II. melléklet táblázatában szerepel a következő bejegyzés:
10.
A 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ( 12 ) olyan rendelkezéseket ír elő, amelyek kiegészítik az 1306/2013 rendelet egyes elemeit, egyebek mellett a közigazgatási szankció megállapítására és kiszabandó mértékének pontos meghatározására, a támogatás kiszámításának alapjára vonatkozóan, ideértve a tájképi jellegzetességeket vagy fákat magukban foglaló támogatható területek esetében alkalmazandó szabályokat. ( 13 ) A 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a KAP intézkedéseinek való megfelelés biztosításához a tagállamoknak a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszereket kell létrehozniuk, és biztosítaniuk kell, hogy az ilyen bejelentett parcellák egyértelműen azonosítva legyenek. ( 14 ) Az 1306/2013 rendelet II. mellékletében felsorolt követelmények és előírások szerinti, a mezőgazdasági parcella teljes területének részét képező tájképi jellegzetességekre különös rendelkezés vonatkozik. Ezeket a jellegzetességeket a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerinti parcellák támogatható területe részének tekintik. ( 15 ) Az említett rendelet 39. cikkének (1) bekezdésével összhangban, amennyiben a meghatározott meg nem felelés a kedvezményezett gondatlanságából ered, főszabályként a szóban forgó közvetlen kifizetések teljes összegének 3%‑ának megfelelő támogatáscsökkentést kell alkalmazni.
A nemzeti jog
11.
A nemzeti szabályok értelmében az 1306/2013 rendelet 92. cikke szerinti közvetlen kifizetés kedvezményezettjének a mezőgazdasági tevékenysége során és a mezőgazdasági üzem teljes területén meg kell felelnie a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartásához kapcsolódó követelményeknek. Idetartozik a táj jellegzetességeinek megőrzése és a megőrzés minimális szintje. ( 16 ) A régészeti szerkezeteket – így például a temetkezési helyeket – meg kell őrizni. E rendelkezés alkalmazásában a következők minősülhetnek régészeti szerkezeteknek: „őskori, középkori és újkori települések, várak, menedékhelyek, kultuszhelyek, temetkezési helyek, őskori területek, lyukas kövek, utak, hidak, kikötőhelyek és iparűzési helyek.
[…]” ( 17 )
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12.
2016‑ban az Argo Kalda Mardi talu (Argo Kalda, Mardi tanya; a továbbiakban: Mardi talu) egységes területalapú támogatást, valamint az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtott támogatást igényelt. 2016. november 2‑án a Põllumajanduse Registrite ja Informatsiooni Amet (mezőgazdasági nyilvántartási és tájékoztatási hivatal, Észtország; a továbbiakban: PRIA) helyszíni ellenőrzést végzett a Mardi talunál. Az említett helyszíni ellenőrzést követően készített jelentésében a PRIA megállapította, hogy „a 46. sz. mezőn – a terület szélén […] régészeti műemlék – kősír, a köveket a mező szélére helyezték át, a meglévő cserjést eltávolították. Fényképek.”
13.
2016. november 24‑én a PRIA arról tájékoztatta a Mardi talut, hogy megsértette a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartásához kapcsolódó követelmények megállapításáról szóló nemzeti jogszabályt (a továbbiakban: a szóban forgó nemzeti intézkedések). Ennek megfelelően igazgatási szankciót szabott ki, és 3%‑kal csökkentette a Mardi talu által igényelt kifizetést. 2016. november 30‑án a Mardi talu kifogásolta a PRIA fenti megállapítását, azzal érvelve, hogy mivel a kősír a természetben nem volt megjelölve, és az nem a mezőgazdasági területen, hanem a terület szélén helyezkedett el, nem sértette meg a szóban forgó nemzeti intézkedéseket.
14.
A PRIA 2016. december 7‑én válaszolt a Mardi talunak, és kifejtette, hogy az 1306/2013 rendelet 72. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az említett szabályoknak a földterületnek a terület határain kívül fekvő azon részén is meg kell felelni, amelyre nem igényelnek támogatást. 2016. december 15‑i határozatával a PRIA 82606,88 euró összegű egységes területalapú támogatást ítélt meg a Mardi talunak. Emellett igazgatási szankciót szabott ki vele szemben, és a fenti kifizetést 3%‑kal (2554,94 euróval) csökkentette. A fenti időpontban meghozott második határozat értelmében a PRIA 37549,94 euró összegű, az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtott támogatást ítélt meg a Mardi Talunak. Ezt a kifizetést igazgatási szankció kiszabását követően szintén 3%‑kal (1161,34 euróval) csökkentette.
15.
2017. január 17‑én a Mardi talu panaszt nyújtott be a PRIA‑hoz, amelyben azt kérte, hogy a PRIA semmisítse meg mindkét határozatnak az igazgatási szankció kiszabásáról és a folyósítandó kifizetés 3%‑os csökkentéséről rendelkező részét. A PRIA az említett panaszt 2017. február 20‑án elutasította.
16.
2017. március 23‑án a Mardi talu keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt, kérve a bíróságot, hogy: i. semmisítse meg a 2017. december 15‑én kelt két határozattal kiszabott igazgatási szankciókat; ii. rendelje el a levont összeg kifizetését; és iii. semmisítse meg a 2017. február 20‑i határozatot. A Mardi talu keresetének alátámasztására több érvet is felhozott, egyebek mellett azt, hogy a kölcsönös megfeleltetési szabályokat nem sértette meg. A kőrakás nem volt kősír; egy területrendezési művelet során hordták össze. Az állítólagos jogsértés területe nem olyan terület volt, amelyet a Mardi talu mezőgazdasági termelésre használt, és e területre nézve nem igényelt kifizetést.
17.
A PRIA ezzel szemben azzal érvelt, hogy 1998. január 6‑án régészeti szerkezetre vonatkozó bizonyítékot vettek nyilvántartásba, és ezt a státuszt a kulturális műemlékek állami nyilvántartása alapján a „Hansapõld” (Hansa mező) földterületen meg is erősítették. A PRIA emellett a kősír régészeti státuszának megerősítése során a műemlékvédelmi hivatal által megküldött anyagokat is figyelembe vette. Az a hely, ahol a kősír elhelyezkedett, a Mardi talu mezőgazdasági üzemének részét képezte. A régészeti szerkezetek védelmére irányuló nemzeti jogi kötelezettség nemcsak azon mezőgazdasági termelés érdekében megművelt földterületre vonatkozik, amelyre vonatkozóan a támogatást kérték, hanem a teljes mezőgazdasági üzemre.
18.
A kérdést előterjesztő bíróság kijelenti, hogy a nemzeti szabályok alapján a régészeti szerkezetet, a temetkezési helyet, az őskori területet, a lyukas követ, utat vagy hidat meg kell őrizni, és az őskori, középkori és újkori temetkezési helyek e szabályok szempontjából egyaránt régészeti szerkezetnek minősülnek. A bíróság azon a véleményen van, hogy a szóban forgó nemzeti szabályok célja az Észtországban található kősírok műemlékként való védelme. Abban nincs vita, hogy a Mardi talu nem használta mezőgazdasági területként azt a földterületet, ahol a kősír elhelyezkedett, és hogy a kősír a tényleges mezőgazdasági termeléshez használt parcella szélén helyezkedett el. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a releváns uniós jogszabály, nevezetesen az 1306/2013 rendelet célját a kősírok mint régészeti szerkezetek megőrzése képezi‑e. Az 1306/2013/EU rendelet II. melléklete azt a benyomást kelti, hogy a környezet, az éghajlatváltozás és a terület jó mezőgazdasági állapotának területén a táj jellegzetességeinek megőrzése a környezet mint ökológiai és biológiai rendszer védelme érdekében, nem pedig kulturális és történelmi szerkezetek megőrzése érdekében szerepel.
19.
Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság az alábbi kérdéseket terjeszti elő előzetes döntéshozatalra:
„1)
Összhangban áll‑e a kősírok fenntartására vonatkozó, a tagállam által az egységes területalapú támogatás, valamint az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtott támogatás kérelmezőjével szemben támasztott követelmény, mely követelménynek való meg nem felelés esetén a kifizetések 3%‑os csökkentésének a [640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet] 39. cikkében meghatározott közigazgatási szankciója alkalmazandó, az [1306/2013 rendelet] 93. cikkének (1) bekezdésével és 94. cikkével, valamint az annak II. mellékletében meghatározott minimumkövetelményekkel?
2)
Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén köteles‑e az egységes területalapú támogatás, valamint az éghajlat és a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtott támogatás kérelmezője az [1306/2013 rendelet] 72. cikke (1) bekezdésének a) pontja, 91. cikkének (1) és (2) bekezdése, 93. cikkének (1) bekezdése és 94. cikke, valamint az [1307/2013 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése] alapján a jó mezőgazdasági és környezeti állapothoz kapcsolódó követelményeknek egész mezőgazdasági üzemében megfelelni – a közigazgatási szankció alkalmazásának elkerülése érdekében –, vagy csak azon a mezőgazdasági területen, amelyre konkrétan támogatást igényel?”
20.
Az Argo Kalda Mardi talu, az észt kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A Bíróság úgy határozott, hogy nem tart tárgyalást.
Értékelés
Az első kérdés
21.
A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdéssel arról kíván meggyőződni, hogy azok a nemzeti szabályok, amelyek előírják a régészeti szerkezetek – jelen esetben a kősírok – megőrzését, összeegyeztethetőek‑e az 1306/2013 rendeletnek a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó előírásokra, különösen a tájképi jellegzetességek megőrzésére (a továbbiakban: GAEC 7) vonatkozó követelményeivel, valamint hogy így az ilyen szerkezet elbontása és elmozdítása miatt kiszabott igazgatási szankció megengedhető volt‑e.
22.
A Mardi talu állítása szerint, habár a tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az 1306/2013 rendeletben szereplő kölcsönös megfeleltetési rendelkezések nem terjednek ki a tagállam kulturális örökségének védelmére. Így ha valamely régészeti szerkezet nem része az ökoszisztémának vagy a biológiai környezetnek, nem tartozik az említett rendelet kölcsönös megfeleltetési szabályainak hatálya alá. Az igazgatási szankció kiszabása és a Mardi talunak megítélt támogatás ennek megfelelő csökkentése ezért ellentétes volt az uniós joggal.
23.
Az észt kormány és a Bizottság nem ért egyet ezzel a nézettel.
24.
Én is úgy vélem, hogy a szóban forgó nemzeti szabályok összeegyeztethetők az uniós joggal.
25.
Abban nincs vita, hogy a Mardi talu mint valamely uniós támogatás kedvezményezettje az 1306/2013 rendelet VI. címében szereplő kölcsönös megfeleltetési rendelkezések hatálya alá tartozik, amennyiben az 1307/2013 rendelet értelmében vett mezőgazdasági tevékenységet végző mezőgazdasági üzem mezőgazdasági termelője.
26.
A 93. cikk (1) bekezdésében említett és a II. mellékletben felsorolt, a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó előírásokat az 1306/2013 rendelet nem határozza meg átfogóan. A GAEC 7 előírás, amely a tájképi jellegzetességek megőrzésére vonatkozik, az ilyen jellegzetességeket nem kimerítő jelleggel sorolja fel. Mivel az 1306/2013 rendeletben nem szerepel fogalommeghatározás, azt a köznyelvi szóhasználat és azon szövegkörnyezet figyelembevételével kell értelmezni, amelyben ezt a fogalmat rendszerint alkalmazzák. ( 18 )
27.
A jogszabályi környezet nem tartalmaz olyan jelzőket, mint például „természetes” tájképi jellegzetességek vagy „mezőgazdasági” tájképi jellegzetességek. Ezért az említett jogszabályi környezettel összeegyeztethető a „tájképi jellegzetességek megőrzése” kifejezés azon értelmezése, amely potenciálisan magában foglalja valamely vidék vagy földterület minden látható elemét. Ebbe beletartozhatnak az épületek és a tájképbe való más emberi beavatkozások, valamint azok a jellegzetességek, amelyek a táj természetes kontúrjából adódnak (például a hegyek, folyók, mezők). Számomra úgy tűnik, hogy ez a nézet összeegyeztethető a GAEC 7‑tel és az 1306/2013 rendelet II. mellékletével, amely olyan elemeket is magában foglal, amelyek emberi beavatkozás eredményeként jöttek létre, például a sövények, tavak, árkok, teraszok és táblaszegélyek. A „tájképi jellegzetességek” kifejezés azokra az elemekre vonatkozik, amelyek révén a vidék egyes területei azonosíthatók. Amennyiben a GAEC‑előírások a földterület környezeti állapotára is vonatkoznak, nem szükséges bizonyítani, hogy ezeket az elemeket mezőgazdasági célokra alkalmazzák. Az sem szükséges, hogy valamely földterület jó környezeti állapota kizárólag a biológiai környezet ökoszisztémájára vonatkozzon.
28.
Az 1306/2013 rendelet II. mellékletének GAEC 7. pontjában szereplő szöveg arra utal, hogy magát a földterületet általában jó állapotban kell tartani. Ilyen körülmények között előfordulhat, hogy tisztán esztétikai megfontolásokat vesznek figyelembe, vagy hogy valamely tagállam kulturális vagy történelmi értékkel kapcsolatos tájképi jellegzetességet kíván megőrizni.
29.
Az 1306/2013 rendelet 94. cikkének első bekezdése a tagállamoknak tág mozgásteret hagy. Biztosítaniuk kell valamennyi mezőgazdasági terület – köztük a termelésből kivont földterületek – jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását. Így szigorú értelemben véve nincs jelentősége annak, hogy a kősír mezőgazdasági célra használt vagy azzal határos földterületen helyezkedett‑e el, feltéve, hogy olyan területen volt, amely a Mardi talunak az említett rendelet 91. cikke (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott mezőgazdasági üzeméhez tartozott.
30.
Az 1306/2013 rendelet 94. cikke értelmében a tagállamok határozzák meg a II. melléklet alapján a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó, nemzeti vagy regionális szintű minimális előírásokat. Így tehát a tagállamok elfogadhatnak a kulturális örökségükre vonatkozó követelményeket, ha ezt helyénvalónak tartják. Amennyiben az ilyen követelmények a földterület jó mezőgazdasági vagy környezeti állapotára vonatkoznak, összeegyeztethetők az 1306/2013 rendelet II. mellékletével is.
31.
Ez a megközelítés összhangban van az 1306/2013 rendeletnek az (54) preambulumbekezdésében meghatározott általános céljával, hogy hozzájáruljon a fenntartható mezőgazdaság megteremtéséhez, méghozzá annak elérése révén, hogy a kedvezményezettek nagyobb mértékben tudatában legyenek annak, hogy egyebek mellett a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó alapvető előírásokat be kell tartani. Ezenfelül előfordulhat, hogy a tagállamok az esztétikai indokokon vagy a kulturális örökséghez fűződő előnyökkel kapcsolatos indokokon túl más okból is meg akarják őrizni a régészeti szerkezeteket. Előfordulhat például, hogy az ilyen szerkezetek hozzájárulnak a talajerózió megelőzéséhez és a talaj szervesanyag‑tartalmának megőrzéséhez. A régészeti szerkezetek madarak, rovarok és növények élőhelyéül is szolgálhatnak, és így hozzájárulhatnak egy egészséges ökoszisztémához.
32.
Végezetül számomra úgy tűnik, hogy a Bíróság Horvath ügyben ( 19 ) hozott döntése hasznos eligazítást adhat. Az említett ügyben a Bíróságtól azt kérdezték, hogy valamely tagállam az 1782/2003/EK rendeletben ( 20 ) meghatározott, a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírásokba jogosult‑e belefoglalni a látható közforgalmú szolgalmi utak karbantartására vonatkozó követelményeket. A Bíróság megállapította, hogy habár a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az 1782/2003 rendelet IV. mellékletében felsorolt követelményeket, bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az említett követelmények konkrét meghatározását illetően. A „jó mezőgazdasági és ökológiai állapot” kifejezésben használt szavakból is kitűnik, hogy a tagállamok ökológiai célokból is elfogadhatják a GAEC‑követelményeket. Így valamely tájképi jellegzetesség megőrzésére vonatkozó kötelezettség, annak ellenére, hogy annak célkitűzése egyáltalán nem mezőgazdasági, hanem környezetvédelmi jellegű, a GAEC‑előírásnak minősülhet. ( 21 )
33.
A tájkép jellegzetességei a környezet fizikai összetevőinek minősülnek. Amint azt a Bíróság kifejtette, „az e jellegzetességek megóvására vonatkozó követelményeknek hozzá kell járulniuk a jellegzetességek fizikai összetevőként való megóvásához. A karbantartási kötelezettségek hozzájárulhatnak az ilyen utaknak a környezet fizikai összetevőiként való megóvásához. […] Ebből következik, hogy az ezen előírásokból eredő kötelezettségnek […] lehet az élőhelyek károsításának elkerüléséből álló környezetvédelmi célkitűzése […]” A Bíróság elismerte, hogy az adott ügyben szóban forgó tájképi jellegzetességek is alkalmasak arra, hogy az élőhelyek megőrzéséül szolgáljanak. ( 22 )
34.
Összefoglalva: véleményem szerint a kölcsönös megfeleltetés összefüggésében használt „környezet” fogalmát nem szabad olyan szűken értelmezni, hogy csak azon közvetlen biológiai környezetre vonatkozzon, ahol a mezőgazdasági termelési tevékenységre sor kerül. Amint azt a Bíróság a Horvath ügyben már jelezte, azok a tájképi jellegzetességek, amelyek nem járulnak hozzá közvetlenül a mezőgazdasági ágazat folyamataihoz, ennek ellenére a vidék szerves részét képezik; megőrzésük pedig azon kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek részét képezhetik, amelyeket a mezőgazdasági termelőknek be kell tartaniuk az uniós költségvetésből, és így az uniós adófizetőtől kapott közvetlen támogatás ellenében. ( 23 )
35.
Így az uniós joggal nem ellentétes, ha valamely tagállam régészeti műemlékek – például valamely kősír – megőrzését belefoglalja az 1306/2013 rendelet II. mellékletében szereplő GAEC 7 szempontjából a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó előírásokba.
36.
Ennek megfelelően azon a véleményen vagyok, hogy az igazgatási szankció megengedett volt.
37.
A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a kősír eltávolítása ellentétes volt a releváns nemzeti szabályokkal. Így tehát a Mardi talu megsértette az 1306/2013 rendelet 93. cikke értelmében vett kölcsönös megfeleltetési szabályokat. Ezért fennálltak a 91. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott igazgatási szankciók kiszabásának feltételei. A 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 39. cikkének (1) bekezdésével összhangban a megfelelő csökkentés a támogatás teljes összegének 3%‑a (a minimális összeg) volt.
38.
Ezért következtetésem szerint az 1306/2013 rendelet 93. és 94. cikke értelmében valamely tagállam belefoglalhat régészeti szerkezetek – például kősír – megőrzésére vonatkozó követelményeket az említett rendelet II. mellékletében felsorolt GAEC‑előírásokkal kapcsolatos szabályaiba, amennyiben ezek a követelmények hozzájárulnak az ilyen szerkezetek mint tájképi jellegzetességek megőrzéséhez, vagy adott esetben az élőhely pusztulásának elkerüléséhez. Ha valamely közvetlen kifizetés kedvezményezettje nem tartja be a kölcsönös megfeleltetési szabályokat – különösen, ha nem őrzi meg a nemzeti szabályoknak megfelelően a régészeti műemlékeket –, az 1306/2013 rendelet VI. címében szereplő rendelkezésekkel összeegyeztethető, ha vele szemben a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 39. cikkével összhangban megfelelő igazgatási szankciót szabnak ki.
A második kérdés
39.
A második kérdés az érintett kedvezményezett „mezőgazdasági üzemi” területének értelmezésére irányul. A kérdést előterjesztő bíróság arról kíván meggyőződni, hogy valamely kedvezményezettnek az egész mezőgazdasági üzem területén be kell‑e tartania a jó mezőgazdasági és környezeti állapot megőrzésére vonatkozó követelményeket, vagy kizárólag azon az adott mezőgazdasági területen, amelyre vonatkozóan a támogatást kérték.
40.
Az eljáró bíróság megállapítja, hogy a Mardi talu nem használta mezőgazdasági célra azt a területet, amelyen a kősír állt, és arra a területre nézve nem igényelt támogatást. A kősír azon parcella szélén helyezkedett el, amelyre nézve a támogatást igényelték. Ezt a tényállást – a kősír elhelyezkedésének kivételével – a kedvezményezett nem vitatja. A Mardi talu azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tényleírása ebben a tekintetben pontatlan, mivel a kősír azon földterülettel határos földterületen volt, amelyre nézve a támogatást igényelték. A kövek évtizedek óta ott voltak, ami miatt a szóban forgó földterület mezőgazdasági használatra alkalmatlan volt.
41.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint a második kérdés csak akkor merül fel, ha az első kérdésre nemleges választ kell adni. Ugyanakkor számomra úgy tűnik (amint azt az észt kormány és a Bizottság előadja), hogy ez a kérdés tulajdonképpen igenlő válasz esetén is releváns. Ezért a második kérdést úgy vizsgálom, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben felmerült kérdésekre adandó teljes körű választ lehessen adni.
42.
Abban egyetértés van, hogy a kősír a kölcsönös megfeleltetési szabályok szempontjából kedvezményezett Mardi talu gazdaságában helyezkedett el. Abban sincs vita, hogy a kősír nem olyan mezőgazdasági termelési egységen helyezkedett el, amelyre támogatást igényeltek.
43.
Számomra úgy tűnik, hogy a kedvezményezettnek mindenképpen be kell tartania a kölcsönös megfeleltetési szabályokat a teljes mezőgazdasági üzeme területén, nem pedig csak azon a mezőgazdasági termelésre használt konkrét területen, amelyre nézve a támogatást igénylik. Utaltam már rá, hogy ezt tükrözi azt az értelmezést, amelyet az 1306/2013 rendelet VI. címében szereplő kölcsönös megfeleltetési szabályokkal együttesen értelmezett 72. cikk (1) bekezdése a) pontjának tulajdonítok. ( 24 )
44.
A 92. cikk (2) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy igazgatási szankciót csak akkor kell alkalmazni, ha a meg nem felelés az érintett kedvezményezettnek közvetlenül felróható cselekmény vagy mulasztás eredménye, és ha két feltétel közül egy vagy mindkettő teljesül: a) a meg nem felelés a kedvezményezett mezőgazdasági tevékenységéhez kapcsolódik (ami itt nem áll fenn); b) az érintett terület a kedvezményezett mezőgazdasági üzeméhez tartozik. A 91. cikk (3) bekezdésének a) pontja a „mezőgazdasági üzemet” egy adott kedvezményezett által kezelt és egyazon tagállam területén található egységek összességeként határozza meg. ( 25 ) E megfogalmazás arra utal, hogy a kedvezményezett tevékenységei a teljes mezőgazdasági üzem vonatkozásában relevánsak, amikor az illetékes hatóságok azt értékelik, hogy egy adott esetben a kölcsönös megfeleltetési szabályokat betartják‑e.
45.
Ezt a véleményt alátámasztja az 1306/2013 rendelet (53) preambulumbekezdése is, amely kimondja, hogy az 1782/2003 rendelet létrehozta azt az elvet, amely szerint a KAP keretében nyújtott egyes támogatások kedvezményezettjei esetében a teljes kifizetést egyebek mellett a földgazdálkodáshoz kapcsolódó szabályoknak való megfeleléshez kell kötni. A létrejövő kölcsönös megfeleltetési rendszerben a tagállamoknak szankciókat kell kivetniük a támogatás egészének vagy részének csökkentése vagy kizárása révén. Az (54) preambulumbekezdés hozzáteszi, hogy a kölcsönös megfeleltetési rendszer alapvető előírásokat foglal a KAP‑ba, például a környezetre, az éghajlatváltozásra és a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozóan, megerősítve e szabályok tág alkalmazási körét.
46.
Ezek a célkitűzések tág célokat fednek le, amelyekre nem vonatkozik kifejezett korlátozás. Ez nem meglepő. Nehéz lenne igazolni a közpénzek közvetlen támogatás formájában a mezőgazdasági termelők részére történő kifizetését bizonyos olyan földterületek után, amelyek általános mezőgazdasági üzemük részét képezik, miközben ugyanazon mezőgazdasági üzem más, mezőgazdasági célra nem használt területein eltűrünk olyan tevékenységeket, amelyek károsak a környezet egészére.
47.
Az 1306/2013 rendelet jogalkotási háttere még inkább megvilágítja a szabályok céljait. A jogalkotási aktusok az alábbi módon követik egymást. Az 1782/2003/EK rendelet (amelynek helyébe a 73/2009/EK rendelet ( 26 ) lépett) létrehozta azt az elvet, amely szerint a KAP keretében nyújtott egyes támogatások kedvezményezettjei esetében a teljes kifizetést a kölcsönös megfeleltetési szabályokhoz kell kötni. Ezután számos különálló jogszabályt fogadtak el, amelyek meghatározták a KAP jogszabályi kereteit a 2014 és 2020 közötti időszakra, ideértve az 1306/2013 rendeletet, valamint az 1307/2013 rendeletet, amely hatályon kívül helyezte a 73/2009 rendeletet, és annak helyébe lépett. Az 1306/2013 rendelet olyan szabályokat határoz meg, amelyeket korábban a 73/2009 rendelet írt elő, különösen a kölcsönös megfeleltetési rendelkezésekben előírt kötelezettségek betartásának biztosítására szolgáló szabályokat, ideértve az ellenőrzéseket és az igazgatási intézkedések és igazgatási szankciók alkalmazását a meg nem felelés esetén, a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos szabályokat, mint például a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények, a jó mezőgazdasági és környezeti állapot, a vonatkozó intézkedések monitoringja és értékelése, valamint az előlegfizetéssel és a jogosulatlan kifizetések visszafizettetésével kapcsolatos szabályokat. ( 27 )
48.
Az 1782/2003 rendeletre vonatkozó javaslat indokolásában a Bizottság a mezőgazdaság hosszú távú fenntarthatóságára vonatkozó véleményének meghatározásakor „A környezetvédelmi, élelmiszer‑biztonsági, állategészségügyi és ‑jólléti, valamint a munkahelyi biztonsági előírások megerősítése” cím alatt a következőket jelentette ki:
„A jogszabályokban foglalt európai előírásokra a mezőgazdasági üzem szintjén kötelező kölcsönös megfeleltetés fog vonatkozni a környezetvédelem, élelmiszer‑biztonság, állategészségügy és ‑jóllét, valamint a munkahelyi biztonság területén. A földterület elhagyásának és az ezt követő környezeti problémáknak az elkerülése érdekében bevezetett, a termeléstől független támogatás szükséges kiegészítéseként a közvetlen kifizetések kedvezményezettjei kötelesek lesznek emellett minden mezőgazdasági területet jó mezőgazdasági állapotban tartani.
Ezt az egész mezőgazdasági üzemre vonatkozó megközelítésként kell alkalmazni, és a szankciókat minden esetben alkalmazni kell, ha a kedvezményezett nem teljesíti a követelményeket. Ez minden ágazatra alkalmazandó lesz, és a használat alatt álló és használaton kívüli mezőgazdasági földterületre egyaránt alkalmazni kell.
A mezőgazdasági üzem egységes támogatásában vagy a KAP alapján más közvetlen kifizetésekben részesülő azon mezőgazdasági termelőkre, akik nem tartják be ezeket a jogszabályi előírásokat, szankciórendszer lesz alkalmazandó. A szankció (az eset súlyosságától függően) a támogatás részleges csökkentését vagy teljes megvonását fogja jelenteni”. ( 28 )
49.
Egy későbbi, a KAP‑ra vonatkozó környezetvédelmi megállapodások hatását vizsgáló tanulmányban megjegyezték, hogy „a kölcsönös megfeleltetés a 2003‑as KAP‑reform egyik fő eleme. A kötelező kölcsönös megfeleltetés bevezetése azt jelenti, hogy 2005. január 1‑jétől a mezőgazdasági termelők a közvetlen kifizetések ellenében kötelesek betartani egy sor, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményt (a továbbiakban: SMR‑ek), amint azt az 1782/2003 rendelet III. melléklete meghatározza, valamint a támogatásra jogosult földterületet kötelesek jó mezőgazdasági és környezeti állapotban (a továbbiakban: GAEC) tartani, az ugyanazon rendelet IV. mellékletében meghatározott keretrendszernek megfelelően. Kölcsönös megfeleltetési követelmények az egész mezőgazdasági üzemre, valamint a közvetlen kifizetésekkel nem érintett földterületre és mezőgazdasági üzemágazatokra is vonatkoznak. A meg nem felelés a közvetlen kifizetések előre meghatározott mértékű, az első jogsértés esetén 3%‑os (1–5%), szándékos meg nem felelés esetén 15–100%‑os csökkentését eredményezik, a meg nem felelés súlyosságától, terjedelmétől, tartósságától és ismétlődésétől függően. Így mind a meglévő jogszabályi követelményeket, mind pedig a GAEC‑előírásokat a közvetlen kifizetési rendszeren belüli ellenőrzések révén fogják végrehajtani”. ( 29 )
50.
Végezetül, az 1306/2013 rendeletre irányuló bizottsági javaslat indokolása a következőt jegyzi meg: „Azon mezőgazdasági termelőknek, akik az erdészeti gazdálkodókkal együtt a földek fő kezelői, támogatásra lesz szükségük a környezetvédelmi és éghajlat‑politikai célkitűzések elérését leginkább elősegítő művelési rendszerek és eljárások alkalmazásában és fenntartásában, mivel a piaci árak nem tükrözik e közjavak biztosítását. Különösen fontos továbbá a vidéki térségekben rejlő különböző potenciálok lehető legjobb kihasználása, hiszen ez hozzájárul az inkluzív növekedéshez és kohézióhoz.” ( 30 )
51.
A jogalkotási háttér arra utal, hogy a KAP kontextusában a mezőgazdasági termelőket olyan kötelezettségek terhelik, amelyek túlmutatnak a mezőgazdasági termelésen. A mezőgazdasági üzemüket alkotó földterület vonatkozásában a környezet őreként („földkezelőként”) is betöltenek szerepet. Ennek megfelelően a kölcsönös megfeleltetési szabályok eredete alátámasztja az 1306/2013 rendelet azon értelmezését, amely szerint a „mezőgazdasági üzem” a kedvezményezett teljes mezőgazdasági üzemére vonatkozik.
52.
Ez elegendő lehet az ügy megoldásához. Ugyanakkor a teljesség kedvéért röviden foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy a részletes jogszabályi rendszer hasonlóképpen alátámasztja‑e azt a véleményt, miszerint a „mezőgazdasági üzem” kifejezés magában foglalja azt a földterületet is, amelyre a támogatási kérelem nem vonatkozik.
53.
A joganyag igen összetett. Beletartozik a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet, amelyet természetesen az 1306/2013 rendelettel, vagyis a felhatalmazó rendelettel koherens módon kell értelmezni. ( 31 ) A „mezőgazdasági üzem” és a „mezőgazdasági terület” kifejezés mellett ez utóbbi rendelet a „mezőgazdasági parcella” kifejezést is használja, amelyet az 1306/2013 rendelet 67. cikke (4) bekezdésének a) pontja határoz meg. Ez a rendelkezés az „Integrált igazgatási és kontrollrendszer” című II. fejezet része, amely az 1306/2013 rendelet „Kontrollrendszerek és szankciók” elnevezésű V. címében kapott helyet. Ezek a rendelkezések magukban foglalják azokat az elemeket, amelyeket a mezőgazdasági termelőknek fizetett uniós támogatás elosztásának hatékony monitorozására vezettek be. ( 32 )
54.
A 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet számos részletes technikai intézkedést vezetett be. Egyebek mellett meghatározza a támogatás kiszámításának alapját, ideértve a tájképi jellegzetességeket vagy fákat magukban foglaló támogatható területek esetében alkalmazandó szabályokat (az 1. cikk h) pontja). Amennyiben a tagállamok egységes területalapú támogatást ítélnek meg, biztosítaniuk kell a kedvezményezett által bejelentett parcellák megbízható azonosítását, oly módon, hogy az lokalizálható és mérhető legyen (az 5. cikk (2) bekezdése), hogy az illetékes hatóságok el tudják végezni a szükséges ellenőrzéseket.
55.
A 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az 1306/2013/EU rendelet II. mellékletének hatálya alá eső, a mezőgazdasági parcella teljes területének részét képező tájképi jellegzetességeket az adott mezőgazdasági parcella támogatható területe részének kell tekinteni. ( 33 )
56.
Ugyanakkor itt nem az a kérdés, hogy az a hely, ahol a kősír elhelyezkedett, támogatásra jogosult volt‑e. Ehelyett az a kérdés, hogy az uniós joggal összeegyeztethetők‑e azok a nemzeti szabályok, amelyek a kősír megőrzését azon területtel szomszédos területre vonatkozó KAP‑támogatás feltételeként előírják, amelynek szélén a kősír volt. ( 34 ) Így az, hogy a kősír olyan mezőgazdasági parcellán helyezkedett‑e el, amely maga jogosult volt uniós támogatásra a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szempontjából, nem érintheti a „mezőgazdasági üzem” megfelelő értelmezését az 1306/2013 rendelet 2. cikke d) pontjának és a 91. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában.
57.
Mindemellett – gyakorlati oldalról nézve – érdemes lenne a kérdést előterjesztő bíróságnak eldöntenie, hogy azt a földterületet, ahol a kősír elhelyezkedett, a Mardi talu a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet szempontjából mezőgazdasági parcella támogatható területének részeként jelölte‑e meg. Ha kiderül, hogy így van, ennek megállapításával összeegyeztethetetlen lenne egy olyan döntés, miszerint igazgatási szankció nem szabható ki azon területre, ahol a kősír elhelyezkedett, pusztán azért, mert az adott területet nem használták mezőgazdasági termelésre. Máskülönben a Mardi talu megkísérelné a káposztával együtt a kecskét is megtartani. Amikor is egy mezőgazdasági termelő valamely régészeti szerkezet helyszínét támogatás igénylésének céljával mezőgazdasági parcellaként jelöli meg, nem hivatkozhat egyidejűleg arra, hogy igazgatási szankciók nem alkalmazhatók az említett területen folytatott tevékenységére, mivel nem mezőgazdasági termelésre használta.
58.
Hozzáteszem, hogy az ellentétes értelmezés (amely a kölcsönös megfeleltetési kötelezettséget valamely mezőgazdasági üzemen belül azon parcellákra korlátozza, amelyeken tényleges termelés folyik) túlságosan megkönnyítené a gátlástalan gazdálkodók számára, hogy az említett kötelezettségeket megkerüljék. Így a mezőgazdasági termelő az első évben nem veszi bele a közvetlen támogatási igényébe azt a földparcellát, amely egy kényelmetlen tájképi jellegzetességet tartalmaz (például egy ezeréves fát vagy egy vaskori erőd maradványait). Mivel nem fenyegeti a pénzügyi szankció, amely a kölcsönös megfeleltetési kötelezettség szándékos megsértése miatt felmerült volna, a mezőgazdasági termelő ezt követően kivágja a fát, vagy letarolja az erődöt. Eltakarítja a hulladékot a földjéről, ezzel növelve a termelésre rendelkezésére álló földterületet és a potenciális nyereségét. Majd a második évben termelés alatt álló földterületként ezt a parcellát is belefoglalja a közvetlen támogatásra irányuló kérelmébe. Innen nézve nyilvánvalóvá válik, mi az oka annak, hogy az uniós jogalkotó által bevezetett rendszer csak akkor működik helyesen, ha a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek a kedvezményezett mezőgazdasági üzemét alkotó összes parcellára vonatkoznak, függetlenül attól, hogy egy adott időpontban tényleges termelést folytatnak‑e rajta.
59.
Ebből következik, hogy véleményem szerint az 1306/2013 rendelet 72. cikke (1) bekezdése a) pontjának és a VI. címében szereplő kölcsönös megfeleltetési szabályoknak az alkalmazásában valamely kedvezményezettnek az egész mezőgazdasági üzem területén be kell tartania a jó mezőgazdasági és környezeti állapot megőrzésére vonatkozó követelményeket, nem kizárólag azon az adott mezőgazdasági területen, amelyre vonatkozóan a támogatást kérték.
Végkövetkeztetés
60.
A fenti megfontolások összességére figyelemmel azt javasolom, hogy a Bíróság a Tartu Halduskohus (tartui közigazgatási bíróság, Észtország) által feltett kérdést a következőképpen válaszolja meg:
–
A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 93. és 94. cikke értelmében valamely tagállam belefoglalhat régészeti szerkezetek – például kősír – megőrzésére vonatkozó követelményeket az említett rendelet II. mellékletében felsorolt, a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó (GAEC) előírásokkal kapcsolatos szabályaiba, amennyiben ezek a követelmények hozzájárulnak az ilyen szerkezetek mint tájképi jellegzetességek megőrzéséhez, vagy adott esetben az élőhely pusztulásának elkerüléséhez.
–
Ha valamely közvetlen kifizetés kedvezményezettje nem tartja be a kölcsönös megfeleltetési szabályokat – különösen, ha nem őrzi meg a nemzeti szabályoknak megfelelően a régészeti műemlékeket –, az 1306/2013 rendelet VI. címében szereplő rendelkezésekkel összeegyeztethető, ha vele szemben az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 39. cikkével összhangban megfelelő igazgatási szankciót szabnak ki.
–
Az 1306/2013 rendelet 72. cikke (1) bekezdése a) pontjának és a VI. címében szereplő kölcsönös megfeleltetési szabályoknak az alkalmazásában valamely kedvezményezettnek az egész mezőgazdasági üzem területén be kell tartania a jó mezőgazdasági és környezeti állapot megőrzésére vonatkozó követelményeket, nem kizárólag azon az adott mezőgazdasági területen, amelyre vonatkozóan a támogatást kérték.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.).
( 3 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 8. o.).
( 4 ) Az 1307/2013 rendelet szerinti közös szabályok az említett rendelet I. mellékletben felsorolt, közvetlen kifizetésnek nevezett támogatási rendszerre vonatkoznak. Ezek körébe tartozik az egységes területalapú támogatási rendszer (az 1. cikk a) pontja). Ez a rendszer egy egyszerűsített átmeneti jövedelemtámogatási rendszer, amelyet a 2004‑ben az Európai Unióhoz csatlakozó tagállamok csatlakozásának időpontjában nyújtottak a mezőgazdasági termelőknek a közvetlen kifizetések végrehajtásának megkönnyítése végett. A közös szabályok szerint a kedvezményezetteknek juttatott közvetlen kifizetésekre ebben az indítványban „támogatásként” utalok.
( 5 ) Az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja.
( 6 ) Az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja.
( 7 ) Az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontja.
( 8 ) Az (53) preambulumbekezdés kimondja, hogy az 1306/2013 rendelet létrehozza azt az elvet, amely szerint a kedvezményezettnek nyújtott pénzügyi támogatás teljes kifizetését a kölcsönös megfeleltetési szabályokhoz kell kötni. Az (54) preambulumbekezdés megerősíti, hogy az említett szabályok alapvető előírásokat foglalnak magukban, ideértve a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotát is. Lásd még az 1306/2013 rendelet 1. cikkének d) pontját.
( 9 ) Az 1306/2013 rendelet 67. cikkének (4) bekezdése a „mezőgazdasági parcella” fogalmát a következőképpen határozza meg: „olyan összefüggő földterület, amelyet egyetlen mezőgazdasági termelő jelent be, és amelyen egyetlen terménycsoportot termesztenek; amennyiben azonban egy meghatározott terménycsoporton belül egy adott terület hasznosítási formáját a(z) 1307/2013/EU rendelettel összefüggésben külön kell bejelenteni, az adott speciális hasznosítás szükség esetén további behatárolását adja a mezőgazdasági parcellának; […].”
( 10 ) Az 1306/2013 rendelet 92. cikke értelmében a kedvezményezett a közvetlen kifizetésben részesülő személy.
( 11 ) Az (58) preambulumbekezdés kimondja, hogy az 1306/2013 rendeletben szereplő kölcsönös megfeleltetési rendszer hatálya tágabb, mint ami a korábbi jogszabályban szerepel (lásd az alábbi (47) pontot). A rendszernek „[…] ezért tartalmaznia kell egy olyan keretet, amelyen belül a tagállamoknak nemzeti előírásokat kell elfogadniuk a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozóan. Az uniós keretszabályozásnak emellett tartalmaznia kell a vízhez, a talajhoz, a szénkészlethez, a biológiai sokféleséghez és a tájhoz kapcsolódó problémák jobb kezelésére és a földterület fenntartásának minimális szintjére vonatkozó szabályokat.”
( 12 ) Az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i rendelet (HL 2014. L 181., 48. o.).
( 13 ) A 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 1. cikkének b), illetve h) pontja.
( 14 ) Az 1306/2013 rendelet 67. cikkének (4) bekezdésében szereplő meghatározás szerint; lásd még az említett rendelet (43)–(45) preambulumbekezdését.
( 15 ) Lásd még a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet (11) preambulumbekezdését.
( 16 ) A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben a közvetlen kifizetések, az egységes területalapú támogatás, az éghajlati és környezeti támogatás, valamint a fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott támogatás odaítélésének általános követelményeiről szóló, 2015. április 17‑i 32. sz. vidékügyi miniszteri rendelet 8. bekezdését jelölte meg.
( 17 ) A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben megjelöli a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartásához kapcsolódó követelményekről szóló, 2015. január 14‑i 4. sz. mezőgazdasági miniszteri rendelet 3. cikkének (9) bekezdését, amely a Muinsuskaitseseadus (a műemlékek védelméről szóló törvény) 3. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik.
( 18 ) Számos más ítélet mellett lásd: 2001. május 10‑iRendgren ítélet, C‑389/99, EU:C:2001:264, 41. pont; 2009. július 16‑iHorvath ítélet, C‑428/07, EU:C:2009:458, 34. pont.
( 19 ) 2009. július 16‑i ítélet, C‑428/07, EU:C:2009:458.
( 20 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i tanácsi rendelet (HL 2003. L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.).
( 21 ) 2009. július 16‑iHorváth ítélet, C‑428/07, EU:C:2009:458, 26., 27. és 32. pont.
( 22 ) 2009. július 16‑iHorváth ítélet, C‑428/07, EU:C:2009:458, 41–43. pont.
( 23 ) Lásd például: 2016. június 9‑iPlanes Bresco ítélet, C‑333/15 és C‑334/15, EU:C:2016:426, 47. pont.
( 24 ) Lásd a fenti 29. pontot.
( 25 ) Az 1306/2013 rendelet 2. cikkének d) pontja a mezőgazdasági üzemet az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva határozza meg, kivéve amennyiben az 1306/2013 rendelet VI. címében szereplő kölcsönös megfeleltetési szabályokat kell alkalmazni. Lásd a fenti 4–8. pontot.
( 26 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i tanácsi rendelet (HL 2009. L 30., 16. o.; helyesbítések: HL 2009. L 213., 30. o.; HL 2010. L 43., 7. o.).
( 27 ) Lásd az 1306/2013 rendelet (53) és (58) preambulumbekezdését.
( 28 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és az egyes növényi kultúrák termelői részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2003. január 21-i javaslat, COM(2003) 23 végleges, 10. o. (kiemelés tőlem).
( 29 ) Gay, S. H., Osterburg, B., Baldock, D. és Zdanowicz, A., „Recent evolution of the EU Common Agricultural Policy (CAP): state of play and environmental potential”, 2005. március, 36. o. (kiemelés tőlem).
( 30 ) Az Európai Bizottság 2011. október 12‑i javaslata, COM(2011) 628 végleges/2, 3. o.
( 31 ) A tanácsi rendeletek és a bizottsági végrehajtási rendeletek közötti kapcsolatot részletesebben tárgyalom a Teglgaard és Fløjstrupgård ügyre vonatkozó indítványomban (C‑239/17, EU:C:2018:328, 38–46. pont).
( 32 ) Lásd az 1306/2013 rendelet (43)–(45) preambulumbekezdését.
( 33 ) Lásd még a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet (11) preambulumbekezdését.
( 34 ) Lásd a fenti 18. pontot.
Full & Egal Universal Law Academy