17.7.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 231/3
A Curtea de Apel Constanţa (Románia) által 2017. március 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Sindicatul Familia Constanța és társai kontra Direcția Generală de Asistență Socială și Protecția Copilului Constanța
(C-147/17. sz. ügy)
(2017/C 231/04)
Az eljárás nyelve: román
A kérdést előterjesztő bíróság
Curtea de Apel Constanţa
Az alapeljárás felei
Felperesek: Sindicatul Familia Constanța és társai
Alperes: Direcția Generală de Asistență Socială și Protecția Copilului Constanța
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1)
Úgy kell-e értelmezni a 2003/88/EK irányelv (1) – 89/391/EGK irányelv (2) 2. cikkével összefüggésben értelmezett – 1. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, hogy azok kizárják az irányelv hatálya alól a felperesek által végzett nevelőszülői tevékenységhez hasonló tevékenységet?
2)
Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88/EK irányelv 17. cikkét, hogy a felperesek által végzett nevelőszülői tevékenységhez hasonló tevékenység az irányelv 5. cikkében foglalt rendelkezésektől való eltérés tárgyát képezheti a 17. cikk (1) bekezdése, (3) bekezdésének b) és c) pontja vagy (4) bekezdésének b) pontja alapján?
3)
Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88/EK irányelv 17. cikkének (1) bekezdését vagy adott esetben 17. cikkének (3) és (4) bekezdését, hogy ezen eltérésnek kifejezettnek kell lennie, vagy hallgatólagos is lehet, olyan különös jogszabály elfogadása révén, amely más munkaidő-szervezési rendelkezéseket ír elő bizonyos szakmai tevékenységek esetében; abban az esetben, ha az ilyen eltérés nem lehet kifejezett, melyek azok a minimumfeltételek, amelyek fennállása esetén úgy tekinthető, hogy a nemzeti szabályozás eltérést vezet be, és lehet-e kifejezett az ilyen eltérés a 272/2004. sz. törvényben foglalt rendelkezésekből eredő módon?
4)
Az első, a második vagy a harmadik kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88/EK irányelv 2. cikkének 1. pontját, hogy az az időszak, amelyet a nevelőszülő a gondozásba vett kiskorúval együtt saját lakóhelyén vagy az általa választott más helyen tölt, munkaidőnek minősül, jóllehet nem valósít meg az egyéni munkaszerződésben a nevelőszülő részére előírt egyetlen tevékenységet sem?
5)
Az első, a második vagy a harmadik kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88/EK irányelv 5. cikkét, hogy azzal ellentétes a 272/2004. sz. törvény 122. cikkében foglalthoz hasonló nemzeti szabályozás; és amennyiben az irányelv 17. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja, vagy (4) bekezdésének b) pontja alkalmazandó, e cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes e nemzeti szabályozás?
6)
Az első kérdésre adott nemleges, valamint esetlegesen a negyedik kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2003/88/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdése, hogy azzal ugyanakkor nem ellentétes az éves szabadság fejében a munkavállaló részére nyújtott juttatásnak megfelelő kompenzáció, amennyiben a nevelőszülők által végzett tevékenység jellege lehetetlenné teszi számukra e szabadság kivételét, vagy jóllehet azt formálisan megkapják, a munkavállaló gyakorlatilag ugyanazt a tevékenységet folytatja, ha a szóban forgó időszakban nem lehetséges a gondozásba vett kiskorú elválasztása? Igenlő válasz esetén a kompenzációhoz való joghoz szükséges-e, hogy a munkavállaló engedélyt kérjen a kiskorú elválasztásához, és hogy a munkavállaló ne adja meg ezen engedélyt?
7)
Az első kérdésre adott nemleges, a negyedik kérdésre adott igenlő, valamint a hatodik kérdésre adott nemleges válasz esetén ellentétes-e az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével a 272/2004. sz. törvény 122. cikke (3) bekezdésének d) pontjában foglalthoz hasonló rendelkezés abban az esetben, ha e törvény értelmében a munkáltató mérlegelés alapján dönthet arról, hogy engedélyezi-e a kiskorú elválasztását a szabadság időszaka alatt, és igenlő válasz esetén a szabadság tényleges kivétele lehetőségének az e törvényi rendelkezés alkalmazása következtében fennálló hiánya az uniós jog olyan megsértésének minősül-e, amellyel teljesülnek a munkavállaló kompenzációhoz való joga keletkezéséhez szükséges feltételek? Igenlő válasz esetén e kompenzációt az irányelv 7. cikkének megsértése miatt az államnak vagy a munkáltatónak minősülő azon közintézménynek kell-e megfizetnie, amely nem biztosította a szabadság időszaka alatt a gondozásba vett kiskorú elválasztását? Ebben a helyzetben a kompenzációhoz való joghoz szükséges-e az, hogy a munkavállaló engedélyt kérjen a kiskorú elválasztásához, és hogy a munkavállaló ne adja meg ezen engedélyt?
(1) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.)
(2) A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.)
Full & Egal Universal Law Academy