24.7.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 239/24
Az Amszterdamban tárgyalást tartó Rechtbank Den Haag (Hollandia) által 2017. április 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – X kontra Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie
(C-213/17. sz. ügy)
(2017/C 239/30)
Az eljárás nyelve: holland
A kérdést előterjesztő bíróság
Az Amszterdamban tárgyalást tartó Rechtbank Den Haag
Az alapeljárás felei
Felperes: X
Alperes: Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
1)
Úgy kell-e értelmezni a Dublin-rendelet (1) 23. cikkének (3) bekezdését, hogy Olaszország vált a felperes által 2014. október 23-án ott előterjesztett nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállammá annak ellenére, hogy Hollandia volt az elsődlegesen felelős tagállam az ott korábban előterjesztett, a Dublin-rendelet 2. cikkének d) pontja szerinti nemzetközi védelem iránti kérelmekre tekintettel, amelyek közül az utóbb előterjesztett kérelmet az említett időpontban Hollandiában még vizsgálták, mivel a Csoport a felperes által a fenti 1.3. pontban említett, a Rechtbank (bíróság) 2014. július 7-i határozata ellen előterjesztett jogorvoslatról még nem döntött?
2)
Az következik-e a Dublin-rendelet 18. cikkének (2) bekezdéséből, hogy amikor 2015. március 5-én a felelősség elismerésére irányuló megkeresést előterjesztették, a holland hatóságoknak a nemzetközi védelem iránti kérelem Hollandiában még folyamatban lévő megvizsgálását e megkeresés előterjesztését követően haladéktalanul fel kellett volna függeszteniük, és a 24. cikkben foglalt határidő lejártát követően az azelőtt meghozott, a 2014. június 4-i menedékjog iránti kérelmet elutasító, 2014. június 11-i határozat visszavonásával vagy megváltoztatásával az említett vizsgálatot meg kellett volna szüntetniük?
3)
Ha a második kérdésre igenlő válasz adandó, akkor nem száll át Olaszországra a felperes által előterjesztett nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásával kapcsolatos felelősség, hanem a holland hatóságoknál marad, mivel az alperes a 2014. június 11-én meghozott határozatot nem vonta vissza vagy változtatta meg?
4)
A holland hatóságok azáltal, hogy nem tájékoztattak arról, hogy Hollandiában a Csoport előtt a második menekültügyi eljárással összefüggésben még jogorvoslat van folyamatban, megsértették a Dublin-rendelet 24. cikkének (5) bekezdésében foglalt azon kötelezettséget, hogy információkkal szolgáljanak az olasz hatóságok számára, amelyek alapján azok ellenőrizni tudják, hogy az államuk a felelős az e rendeletben meghatározott feltételek alapján?
5)
Ha a negyedik kérdésre igenlő válasz adandó, ez a kötelezettségszegés azt eredményezi-e, hogy a felperes nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásával kapcsolatos felelősség nem szállt át Olaszországra, hanem a holland hatóságoknál maradt?
6)
Amennyiben a felelősség nem maradt Hollandiánál, a felperes büntetőügye miatt az Olaszországból Hollandiába történő kiadatatásával összefüggésben a holland hatóságoknak nem kellett-e volna a Dublin-rendelet 17. cikkének (1) bekezdése alapján, a Dublin-rendelet 3. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, a felperes által Olaszországban előterjesztett nemzetközi védelem iránti kérelmet mégis megvizsgálniuk, és következésképpen észszerűen nem kellett-e volna élniük a Dublin-rendelet 24. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon jogosultsággal, hogy az olasz hatóságokat a felperes visszavétele érdekében megkeressék?
(1) Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.).
Full & Egal Universal Law Academy