C-235/17. sz. ügy: 2017. május 5-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Magyarország
C4122017HU1120120170505HU0019112122
2017. május 5-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Magyarország
(C-235/17. sz. ügy)2017/C 412/19Az eljárás nyelve: magyar
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: L. Malferrari és Havas L., meghatalmazottak)
Alperes: Magyarország
Kereseti kérelmek
A Bizottság arra kéri a Bíróságot, hogy
—
állapítsa meg, hogy Magyarország – a termőföld haszonélvezetére vonatkozó korlátozó szabályozás elfogadásával – nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. és 63. cikkéből, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkéből eredő kötelezettségeit; valamint
—
kötelezze a Magyarországot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bizottság szerint a kérdéses magyar szabályozás – a mező- és erdőgazdasági földek haszonélvezetének kirívóan aránytalan korlátozásával – nem egyeztethető össze Magyarországnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 49. és 63. cikkéből, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkéből eredő kötelezettségével.
A haszonélvezeti jogosultságok ex lege megszüntetése az EUMSZ. 49. cikke szerint garantált letelepedés szabadsága korlátozásának minősül. Ez különösen azért igaz, mert a haszonélvezeti jog megszűnésével az addigi jogosultak számára lehetetlenné vagy aránytalanul nehézzé válik, hogy Magyarországon telephelyet létesítsenek (vagy termőföldre használati jogcímet szerezzenek) annak érdekében, hogy ott végezzék tevékenységüket, és az önállóan végzett gazdasági tevékenységgel elősegítsék az Unión belüli gazdasági és társadalmi összefonódást. A Bizottság álláspontja szerint a haszonélvezeti jogosultság ex lege megszüntetése alkalmas a letelepedés szabadsága gyakorlásának akadályozására vagy kevésbé vonzóvá tételére.
A magyar szabályozás szintén sérti a tőke szabad mozgását, mivel hatására nem magyar állampolgár befektetőknek magyarországi ingatlanon való befektetését akadályozza, korlátozza. A szabályozás hatására a fennálló haszonélvezeti jogosultságok értéke csökken, ami szintén a tőke szabad áramlásának korlátozását jelenti.
A magyar szabályozás közvetett diszkriminációt valósít meg, hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a nem magyar EU-s állampolgárokra vonatkozóan.
A szabadságok fenti korlátozása nem kimenthető. Nem kimenthető a Szerződésben biztosított kimentési indokokkal, vagy egyéb kimentési indokokkal, amiket a magyar kormány az eljárás során felhívott.
Különösen nem elfogadható a magyar kormány érvelése, miszerint a korlátozás szükségessége egy jogellenes állapot felszámolásával igazolható. A Bizottság számára nem elfogadható az a – bizonyítást egy konkrét esetben sem nyert – általános vélelem, miszerint minden, külföldiek által Magyarországon létesített termőföldre alapított haszonélvezeti szerződés alapításánál fogva jogellenes és érvénytelen. Nem elfogadható továbbá az az érv sem, hogy a jogellenesség a 2002 előtt hatályban lévő jogszabályi rendelkezések által megkívánt devizahatósági engedély hiányából vezethető le minden egyes haszonélvezeti szerződés esetében.
A magyar jogszabályok által bevezetett korlátozás nem felel meg az arányosság követelményének, mivel nem alkalmas a kitűzött célok megvalósítására, továbbá a szabályozás jócskán korlátozóbb annál, mint ami a kívánt célok elérése érdekében szükséges.
A magyar szabályozás nem felel meg a jogbiztonság és bizalomvédelem elvéből fakadó elvárásoknak, nem biztosít megfelelő kártérítést a haszonélvezeti jogok megszüntetéséből, illetve korlátozásából fakadó hátrányok elszenvedői számára.
A Bizottság álláspontja szerint a kérdéses magyar szabályozás ellentétes a Charta 17. cikkében garantált tulajdonhoz való joggal. A tulajdoni jogosultsággal való interferencia megvalósul bizonyos esetekben akkor is, ha a jogsértés nem terjed ki a „tulajdon” mindhárom elemére (használat, birtoklás, rendelkezés).
Full & Egal Universal Law Academy