4.6.2018
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 190/5
A Törvényszék (hatodik tanács) T-880/16. sz., RF kontra Bizottság ügyben 2017. szeptember 13-án hozott végzése ellen az RF által 2017. november 24-én benyújtott fellebbezés
(C-660/17. P. sz. ügy)
(2018/C 190/07)
Az eljárás nyelve: lengyel
Felek
Fellebbező: RF (képviselő: K. Komar-Komarowski jogtanácsos)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
—
a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé az ügy újbóli megvizsgálása és az ügyben érdemi, fellebbezéssel megtámadható határozat hozatala céljából;
—
másodlagosan – ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy az ügyben fennállnak a befejező határozat meghozatalának feltételei – helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és teljes egészében adjon helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek;
—
az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1)
A Törvényszék a téves értelmezésével megsértette az Európai Unió Bírósága alapokmánya 45. cikke (2) bekezdésének és ugyanezen alapokmány 53. cikkének összefüggésben értelmezett rendelkezéseit. A Törvényszék megsértette a jogalkotói ésszerűség elvét mivel azt állapította meg, hogy a „vis maior” és az „előre nem látható körülmények” azonos jelentésű fogalmak. E két fogalom ilyen értelmezése az alapokmány 45. cikkének céljával is ellentétes, amely rendelkezésnek a (fél lakóhelye és a Bíróság székhelye közötti) távolságból eredő különbségek áthidalását kell biztosítania. Következésképpen a Törvényszék megalapozatlanul hagyta figyelmen kívül azokat az előre nem látható körülményeket, amelyek a fellebbezőt megakadályozták abban, hogy a keresetlevél (eredeti) papíralapú változatát határidőre benyújtsa.
2)
A Törvényszék helytelenül alkalmazta, és ezzel megsértette a 2015. március 4-i eljárási szabályzatának 126. cikkét. A Törvényszék az eljárási szabályzat 126. cikkét a bizonyítékok hiánya ellenére is alkalmazta, és megalapozatlanul állapította meg, hogy a fellebbező keresete nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Az eljárási szabályzat 126. cikkének Törvényszék általi megsértése az alapokmány 45. cikke és 53. cikke összefüggésben értelmezett rendelkezései megsértésének elkerülhetetlen és nyilvánvaló következménye volt.
3)
A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbező nem bizonyította az alapokmány 45. cikkének (2) bekezdése szerinti előre nem látható körülmények fennállását. A fellebbező azt állítja, hogy az előre nem látható körülmények fennállását bizonyította. Ezekre az előre nem látható körülményekre vonatkozóan nemcsak több bizonyítékot terjesztett elő a szükségesnél, hanem a számára hozzáférhető összes bizonyítékot előterjesztette. A keresetlevelet tartalmazó küldemény megfelelő időben történő kézbesítésének biztosítása érdekében a fellebbező a tőle ésszerűen elvárható gondossággal járt el. A fellebbezést tartalmazó küldemény feladásának időpontjától a fellebbező elvesztette a küldemény kézbesítésével kapcsolatos befolyását; ettől az időponttól a kézbesítés idejét befolyásoló körülmények teljesen kívül kerültek a fellebbezőn.
4)
A Törvényszék megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én aláírt egyezmény 1. cikkét, 6. cikkének (1) bekezdését és 14. cikkét azáltal, hogy meggátolta a bírósághoz fordulást, valamint a lakóhelyük, illetve a székhelyük alapján hátrányosan megkülönböztette a feleket. A Törvényszék a távolságra tekintettel járó határidőnek az Európai Unió valamennyi tagállama esetében egységesen történő megállapításával meggátolja azon felek bírósághoz fordulását, akiknek a lakóhelye vagy székhelye a Törvényszék székhelyétől jelentős távolságra, így különösen az országuk vidéki részén található, ezért az az eljárásban részt vevő felek lakóhely alapján történő hátrányos megkülönböztetésének minősül.
Full & Egal Universal Law Academy