18.4.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 121/35
2017. január 22-én benyújtott kereset – Selimovic kontra Parlament
(T-61/17. sz. ügy)
(2017/C 121/52)
Az eljárás nyelve: svéd
Felek
Felperes: Jasenko Selimovic (Hägersten, Svédország) (képviselő: B. Leidhammar ügyvéd)
Alperes: Európai Parlament
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az elnök D203109. és D203110. sz., 2016. november 22-i határozatait (a továbbiakban: elnöki határozatok);
—
semmisítse meg az Európai Parlament Elnöksége által 2016. december 22-én hozott, PE 595.204/BUR/DEC számú határozatot (a továbbiakban: elnökségi határozat);
—
az ügyben gyorsított eljárásban határozzon;
—
kötelezze az Európai Parlamentet, hogy egy későbbi időpontban meghatározandó összegű kártérítést fizess a felperesnek.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap: a felperes azt állítja, hogy nem követte a vele szemben felrótt jogsértéseket, nevezetesen a személyzeti szabályzat 12a. cikkében foglalt pszichológiai zaklatást.
2.
A második jogalap: a felperes azt állítja, hogy a határozatokat a jogbiztonság általános elvét és az EJEE 6. cikkben foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jogot sértő eljárásban fogadták el, többek között a következők miatt: az értékelést, a bizonyítékok mérlegelését és a döntést ugyanaz a fél hozta meg (vagyis egy inkvizíciós rendszer kereteiben). A határozatok nem a jogsértések egyedi leírásán alapultak. A felperes kifejti, hogy megfosztották azon lehetőségtől, hogy megismerje az ellene felhozott pontos vádakat, és nem volt lehetősége védekezni a tényleges vádakkal szemben. A felperesnek sem személyesen, sem képviselő útján nem tették lehetővé, hogy kérdéseket tegyen fel azoknak, akik megvádolták, vagy a jelentkező védett tanúknak. Nem volt elég ideje felkészülni. Az Európai Parlament nem foglalt állást a felperes érveiről és bizonyítékairól, és nem bizonyította a személyzeti szabályzat bármely megsértését.
3.
A harmadik jogalap: a felperes azt állítja, hogy az elnöki határozat tartalmának vizsgálatára irányuló felperesi kérelmet elutasító elnökségi határozatot jogalap nélkül hozták.
4.
A negyedik jogalap: a felperes előadja, hogy a demokráciára jelent veszélyt a titkos eljárásmód egy olyan inkvizíciós eljárásban, amelyben a parlamenti képviselőnek nincs lehetősége arra, hogy tudomást szerezzen a pszichológiai zaklatásra vonatkozó általánosító állításokról vagy legalábbis védekezzen azokkal szemben. Ez különösen így van azon sérelem fényében, amelyet valamely kedvezőtlen határozat okoz egy képviselő politikai pályájában.
5.
Az ötödik jogalap: a felperes kifejti, hogy a kérdést gyorsított eljárásban kellene elbírálni, mivel a felperesnek különleges és gyakorlati nehézségei merülnek fel a politikai tevékenysége végzésében, és abban, hogy Svédországban támogatást szerezzen olyan kérdésekben, amelyekben a Parlament előtt fel kell lépnie. A megfelelő időben történő megoldás gyökeresen megváltoztatná a helyzetet, és időt és lehetőséget biztosítana a felperesnek a politikai tevékenysége végzésére, és arra, hogy elkezdje a választókerületi munkát a következő mandátum előtt.
6.
A hatodik jogalap: a felperes azt állítja, hogy az Európai Parlament szándékosan vagy mindenesetre gondatlanul járt el a tekintetben, hogy nem állította le az eljárást akkor, amikor a tanácsadó bizottság egyetlenegy olyan vádpontot sem azonosított be, amely kellően konkrét (hol, mikor, hogyan) volt ahhoz, hogy alátámassza a megerősítést/megcáfolást, vagy lehetőséget biztosítson a bizonyításra vagy megcáfolásra, továbbá kedvezőtlen határozatot fogadott el az annak alapjául szolgáló egyértelmű jogi bizonytalanság tudatában. Ez sérelmet okozott a felperesnek. A sérelem költségekben, szenvedésben és azon nehézségben áll, amellyel a jövőbeli politikai tevékenysége során szembesül a határozat következtében. A felperes későbbi időpontban határoz meg egy ésszerű összeget.
Full & Egal Universal Law Academy