3.4.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 104/61
2017. február 10-én benyújtott kereset – Le Pen kontra Parlament
(T-86/17. sz. ügy)
(2017/C 104/85)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Marine Le Pen (Saint-Cloud, Franciaország) (képviselők: M. Ceccaldi és J.-P. Le Moigne ügyvédek)
Alperes: Európai Parlament
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az Európai Parlament Főtitkára által a módosított, „az európai parlamenti képviselők statútumának alkalmazási szabályairól szóló”, 2008. május 19-i és július 9-i 2009/C 159/01 európai parlamenti elnökségi határozat alapján 2016. december 5-én hozott, a felperessel szemben, parlamenti asszisztens alkalmazásával kapcsolatban jogalap nélkül kifizetett összegek címén 298 497,87 euró összegű követelést megállapító és a visszakövetelést indokoló határozatát, amely megbízza az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőt, hogy az intézmény számvitelért felelős tisztviselőjével együttműködésben ezen összeget az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályainak 68. cikke, valamint a költségvetési rendelet 66., 78., 79. és 80. cikke alapján követelje vissza;
—
semmisítse meg a 2016. december 6-i 2016–1560. számú terhelési értesítést, amely tájékoztatta a felperest arról, hogy a Főtitkár 2016. december 5-i határozata értelmében 298 497,87 euró összegű követelést állapítottak meg vele szemben, továbbá a jogalap nélkül kifizetett összegeknek az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályainak 68. cikke, valamint a költségvetési rendelet 66., 78., 79. és 80. cikke alapján történő visszaköveteléséről;
—
az Európai Parlamentet kötelezze a jelen eljárás összes költségeinek viselésére;
—
kötelezze az Európai Parlamentet, hogy M. Le Pen részére 50 000 eurót fizessen meg megtérítendő költségek címén.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes tizenkét jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap a jogi aktus kibocsátója hatáskörének hiányán alapul. A felperes úgy véli, hogy az Európai Parlament Főtitkárának 2016. december 5-i határozata (a továbbiakban: megtámadott határozat) az Európai Parlament Elnökségének hatáskörébe tartozik, és a határozat aláírójának személye semmilyen hatáskör-átruházást nem indokol.
2.
A második jogalap a megtámadott határozat indokolásának hiányán alapul, jóllehet e követelményt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke is előírja.
3.
A harmadik jogalap a lényeges eljárási szabályok megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által készített és 2016. július 26-án lezárt vizsgálati jelentésre vonatkozott, amelyet a felperessel állítólag nem közöltek. A felperest így nem hallgatták meg és nem tudta érvényesen előadni védekezésül szolgáló jogalapjait, mivel a Főtitkár megtagadta, hogy közölje vele a megtámadott határozatot alátámasztó bizonyítékokat.
4.
A negyedik jogalap az ügy iratainak az Európai Unió Főtitkára általi személyes vizsgálatának hiányán alapul. A felperes szerint a Főtitkár megelégedett azzal, hogy a maga részéről elfogadta az OLAF jelentését és személyesen egyáltalán nem vizsgálta meg az alperes helyzetét.
5.
Az ötödik jogalap a megtámadott határozatot, valamint az ahhoz kapcsolódó terhelési értesítést (a továbbiakban: megtámadott aktusok) alátámasztó tények hiányán alapul, mivel az elfogadott tények pontatlanok.
6.
A hatodik jogalap a bizonyítási teher megfordításán alapul. E tekintetben a felperes úgy véli, hogy nem az ő feladata lenne, hogy bizonyítsa a parlamenti asszisztensének munkáját, hanem – éppen ellenkezőleg – az illetékes hatóságoknak kellene az ellenkezőjét bizonyítaniuk.
7.
A hetedik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul annyiban, amennyiben a felperestől követelt összeg sem részleteiben, sem a számítási módban nem indokolt, és azt feltételezi, hogy a parlamenti asszisztens soha nem végzett munkát a felperes javára.
8.
A nyolcadik jogalap a hatalommal való visszaélésen alapul, mivel a megtámadott aktusokat azzal a céllal fogadták el, hogy a felperest – aki az Európai Parlament képviselője – megfosszák mandátuma gyakorlásának eszközeitől.
9.
A kilencedik jogalap eljárással való visszaélésen alapul. A felperes úgy véli, hogy a Főtitkár – annak elkerülése érdekében, hogy kénytelen legyen átadni neki a birtokában lévő OLAF-jelentést –az ezen jelentés közlésére irányuló kérelmet jogellenesen továbbította az OLAF-nak, aki nem közölte azt.
10.
A tizedik jogalap a hátrányosan megkülönböztető bánásmódon és a fumus persecutionis fennállásán alapul, mivel a jelen jogvitát övező helyzet kizárólag az alperest és pártját érinti.
11.
A tizenegyeik jogalap a képviselő függetlenségének megsértésén és a kötött mandátum hiányának következményein alapul. A megtámadott aktusok célja kétségtelenül az, hogy a képviselői mandátum gyakorlásának szabadságát korlátozza azáltal, hogy a képviselőt megfosztja a megbízatásának teljesítéséhez szükséges anyagi eszközöktől. A Főtitkár ezenkívül nem adhat utasítást pénzügyi szankció terhe mellett a képviselőnek azt illetően, hogy milyen módon lássa el megbízatását.
12.
A tizenkettedik jogalap az OLAF függetlenségének hiányán alapul, mivel e szervezet függetlensége és fedhetetlensége egyáltalán nem biztosított, és az az Európai Bizottságtól függ.
Full & Egal Universal Law Academy