10.4.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 112/47
2017. február 17-én benyújtott kereset – JPMorgan Chase és társai kontra Bizottság
(T-106/17. sz. ügy)
(2017/C 112/66)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: JPMorgan Chase & Co. (New York, New York, Egyesült Államok), JPMorgan Chase Bank, National Association (Columbus, Ohio, Egyesült Királyság), J.P. Morgan Services LLP (London, Egyesült Királyság) (képviselők: D. Rose QC, J. Boyd, M. Lester, D. Piccinin és D. Heaton barristers, valamint B. Tormey, N. French, N. Frey és D. Das solicitors)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
—
a felperesekre vonatkozó részében semmisítse meg az AT.39914 – „euró kamatderivatívák” ügyben 2016. december 7-én hozott C(2016) 8530 final európai bizottsági határozatot (a továbbiakban: határozat);
—
másodlagosan csökkentse a felperesekkel szemben kiszabott bírságot;
—
kötelezze a Bizottságot a felperesek költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hat jogalapra hivatkoznak.
1.
Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperesek magatartásának célja az volt, hogy manipulálják az EURIBOR-határidőket, illetve az EONIA-t (irányadó kamatlábak); a bizonyítékokból kitűnik, hogy a felperesek nem követtek semmilyen, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése és az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése (a továbbiakban: 101. cikk) értelmében vett versenyellenes célt.
2.
Továbbá, illetve másodlagosan a második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy az EURIBOR-határidők, illetve az EONIA állítólagos manipulálásának célja az volt, hogy a 101. cikk értelmében megakadályozzák, korlátozzák vagy torzítsák a versenyt.
3.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat a felperesekkel szemben az EURIBOR-határidők, illetve az EONIA manipulálásán kívül nem állapít meg semmilyen más versenyellenes célt, és a Bizottság így nem érvelhet ilyen céllal, illetve nem tudja azt bizonyítani.
4.
A másodlagosan felhozott negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperesek egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt. Különösen a Bizottság szerint megállapított, a 101. cikkbe ütköző magatartás nem követett egységes célkitűzést; másodlagosan a felperesek nem tudtak a többi fél jogsértő magatartásáról, és azt nem is tudták ésszerűen előre látni; másodlagosan a felperesek nem akartak magatartásukkal egy versenyellenes célt követő közös tervhez hozzájárulni.
5.
Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság eljárása sérti az uniós jog alapelveit, a megfelelő ügyintézés elvét, az ártatlanság vélelmének elvét és a felperesek védelemhez való jogát, mert a Bizottság előre eldöntötte velük szemben az ügyet azáltal, hogy „hibrid” vitarendezési eljárást folytatott le, és mert Almunia biztos eleve előítéletes nyilatkozatokat tett.
6.
Továbbá, illetve másodlagosan a hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság több tekintetben is tévesen számította ki a felperesekkel szemben kiszabott bírságot, és a Törvényszéknek azt csökkentenie kell. A Bizottságnak a) nagyobb csökkentést kellett volna nyújtania, enyhébb súlyt kellett volna megállapítania, és ki kellett volna igazítania a „belépési díjat” annak érdekében, hogy tükrözze a felperesek általa megállapított marginális és eltérő szerepét; b) az egyes felek eladásai értékének kiszámításakor nem ugyanazt a módszert alkalmazta, aminek eredményeképpen a felperesek objektív igazolás nélkül kedvezőtlenebb bánásmódban részesültek; c) a felperesek viszonylagos gazdasági erejének tükrözése érdekében nagyobb csökkentést kellett volna alkalmaznia a felperesek pénzbevételi adatai vonatkozásában; és d) az eladások értékének kiszámításakor nem kellett volna figyelembe vennie az EONIA-val kapcsolatos eladásokat.
Full & Egal Universal Law Academy