26.6.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 202/20
2017. március 2-án benyújtott kereset – Anastassopoulos és társai kontra Tanács és Bizottság
(T-147/17. sz. ügy)
(2017/C 202/34)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperesek: Nikolaos Anastassopoulos (Nea Erythraia, Görögország), Aristeidis Anastassopoulos (Nea Erythraia), Alexia Anastassopoulos (Nea Erythraia), Maria-Myrto Anastassopoulos (Nea Erythraia), Sophie Velliou (Kifissia, Görögország) (képviselők: K. Floros és M. Meng-Papantoni ügyvédek)
Alperesek: az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
—
állapítsa meg, hogy a jelen kereset elfogadható és megalapozott;
—
adjon helyt a kártérítés iránti kérelmeiknek, egyúttal ítéljen meg az elsőrendű felperes javára 123 442 euró összeget, a három további felperes javára fejenként 61 721 euró összeget és az ötödik felperes javára 120 900 euró összeget, vagy másodlagosan 38 227,20 euró összeget, 19 107,60 euró összeget, illetve 37 440 euró összeget, minden egyes esetben a késedelmi kamatokkal együtt;
—
a jogvita kimenetelétől függetlenül az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó alapelv megsértésére hivatkoznak, mégpedig annak azon részére, amely megköveteli, hogy különböző helyzeteket eltérően kezeljenek, valamint hivatkoznak az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 21. cikkére, amely kifejti az említett elvet.
A felperesek arra hivatkozva, hogy jelentős pénzügyi veszteségeket szenvedtek el azáltal, hogy a tulajdonukban lévő államkötvényekre vonatkozott a 4050/12. sz., más néven „PSI” (Private Sector Investment) törvény, azt kifogásolják, hogy azonos bánásmódban részesültek (beleértve ugyanazon adósságleírási rátát), mint a jogi személyek, így különösen a bankok és a befektetési alapok, annak ellenére, hogy ezektől alapvetően különböznek.
A felperesek ezt az eurócsoport elnökének és/vagy konkrétan az eurócsoportnak róják fel, amelyek a felperesek szerint nemcsak azt tiltották meg, hogy az adósságleírásból kizárják a természetes személyeket, hanem bármely későbbi kompenzációs intézkedést megtiltottak, valamint a Bizottságot is felelősnek tartják, amely szerintük beleegyezését és hozzájárulását adta a fent idézett elv és a Charta 21. cikkének megsértéséhez azon kötelezettsége ellenére, amely a Bizottságot a 2016. szeptember 20-i Ledra Advertising és társai kontra Bizottság és EKB ítéletben (C-8/15 P–C-10/15 P, EU:C:2016:701) értelmezett, EUSZ 17. cikk alapján terheli.
Full & Egal Universal Law Academy