17.7.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 231/29
2017. április 28-án benyújtott kereset – Intermarché Casino Achats kontra Bizottság
(T-254/17. sz. ügy)
(2017/C 231/37)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Intermarché Casino Achats (Párizs, Franciaország) (képviselők: Y. Utzschneider és J. Jourdan ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke a jelen ügyben nem alkalmazható;
—
az EUMSZ 263. és az EUMSZ 277. cikk alapján semmisítse meg a 2017. február 9-i C(2017) 1056 európai bizottsági határozatot;
—
kötelezze a Bizottságot az összes költség viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap azon alapul, hogy a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 20. cikkének (1) és (4) bekezdése alapján a felperessel szemben helyszíni vizsgálatot elrendelő 2017. február 9-i európai bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) jogellenes. A felperes szerint a megtámadott határozat jogellenes, mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: Charta), valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel (a továbbiakban: EJEE) ellentétes rendelkezéseken alapul. E tekintetben a felperes azzal érvel, hogy:
—
az 1/2003 rendelet 20. cikke sérti a Charta 47. cikkében és az EJEE 6. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot, mivel a Bizottság helyszíni vizsgálati cselekményeivel szemben nem ír elő hatékony jogorvoslati lehetőségeket;
—
az 1/2003 rendelet 20. cikke sérti továbbá a Charta 47. cikkében és az EJEE 6. cikkében biztosított fegyveregyenlőség elvét is, mivel nem rendelkezik a Bizottság helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatának alapjául szolgáló iratokba való betekintésről, sem pedig ezen iratok közléséről.
2.
A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat sérti az indokolási kötelezettséget, mivel az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelményekkel ellentétben nincs kellően megindokolva. A felperes ugyanis úgy véli, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem fejti ki, hogy a felperes miért érintett egy esetleges jogsértésben, és nem jelöli meg pontosan azt az érintett időszakot sem, hogy amely alatt állítólag versenyjogi jogsértéseket követtek el. Az indokolási kötelezettség e megsértése annál inkább hátrányt okoz, mivel a megtámadott határozat nem tartalmazza az alapjául szolgáló iratokat.
3.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat jogellenes, mivel azt a Bizottság anélkül hozta meg, hogy rendelkezett volna olyan kellően komoly valószínűsítő körülményekkel, amelyek lehetővé tették volna a versenyszabályok megsértésének feltételezését, tehát indokolták volna a felperes helyiségeiben való helyszíni vizsgálatot.
4.
A negyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat jogellenes, mivel nem tartja tiszteletben a Charta 7. cikkében és az EJEE 8. cikkében biztosított, a lakóhely sérthetetlenségéhez való alapvető jogot, ugyanis aránytalan helyszíni vizsgálati intézkedést rendelt el, és a visszaélésekkel szemben nem nyújt kellő garanciákat.
Full & Egal Universal Law Academy