24.7.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 239/71
2017. május 31-én benyújtott kereset – Mubarak kontra Tanács
(T-358/17. sz. ügy)
(2017/C 239/83)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Mohamed Hosni Elsayed Mubarak (Kairó, Egyiptom) (képviselők: B. Kennelly, QC, J. Pobjoy, Barrister, G. Martin, M. Rushton és C. Enderby Smith solicitors)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
a felperesre vonatkozó részükben semmisítse meg az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 21-i (KKBP) 2017/496 tanácsi határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat; HL 2017. L 76., 22. o.), valamint az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 270/2011/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 21-i (EU) 2017/491 tanácsi végrehajtási rendeletet (a továbbiakban: megtámadott rendelet; HL 2017. L 76., 10. o.);
—
állapítsa meg, hogy az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP tanácsi határozat (a továbbiakban: határozat; HL 2011. L 76., 63. o.) 1. cikkének (1) bekezdését, valamint az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 270/2011/EU tanácsi rendelet (a továbbiakban: rendelet; HL 2011. L 76., 4. o.) 2. cikkének (1) bekezdését a felperesre vonatkozó részükben nem kell alkalmazni, következésképpen pedig a felperest érintő részében semmisítse meg a (KKBP) 2016/411 határozatot, és
—
a Tanácsot kötelezze a felperes költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, arra alapított jogalap, hogy a határozat 1. cikkének (1) bekezdése és a rendelet 2. cikkének (1) bekezdése jogellenes, mert ezek a) nem rendelkeznek megfelelő jogalappal és/vagy b) sértik az arányosság elvét.
2.
A második, arra alapított jogalap, hogy a Tanács azon vélelme, hogy az egyiptomi bírósági eljárás megfelelt az alapvető emberi jogoknak megsértette a felperesnek az EUSZ 2. és 3. cikkel, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 6. cikk szerinti jogait.
3.
A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács értékelési hibákat követett el, amikor úgy vélte, hogy teljesül a felperesnek a határozat 1. cikkének (1) bekezdésébe és a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésébe való felvételével kapcsolatos kritérium.
4.
A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való és a megfelelő ügyintézéshez való jogát, valamint a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jogát. Közelebbről: a Tanács nem körültekintően és pártatlanul vizsgálta, hogy a jegyzékbe való újbóli felvételt állítólagosan igazoló indokok megalapozottak-e az újbóli felvételt megelőzően a felperes által tett észrevételek tükrében.
5.
Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács indokolatlanul és aránytalanul megsértette a felperes alapvető jogait, köztük a tulajdon és a jóhírnév védelméhez való jogát. A megtámadott határozat és a megtámadott rendelet felperesre gyakorolt hatásai széles körűek, mind tulajdona, mind pedig világszerte fennálló jóhírneve tekintetében. A Tanács nem bizonyította, hogy a felperes pénzügyi eszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása bármiféle jogszerű célkitűzéshez kapcsolódik, illetve hogy azt ilyen célkitűzés igazolja, azt pedig még kevésbé bizonyította, hogy ez arányos volna egy ilyen célkitűzéshez képest.
Full & Egal Universal Law Academy