16.10.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 347/34
2017. július 31-én benyújtott kereset – Haswani kontra Tanács
(T-477/17. sz. ügy)
(2017/C 347/43)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: George Haswani (Yabroud, Szíria) (képviselők: G. Karouni ügyvéd)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. május 27-i (KKBP) 2016/850 tanácsi határozatot;
—
semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. május 27-i (EU) 2016/840 tanácsi végrehajtási rendeletet;
—
semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. május 29-i (KKBP) 2017/907 tanácsi határozatot;
—
semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. május 29-i (EU) 2017/907 tanácsi végrehajtási rendeletet;
—
semmisítse meg a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2017. július 10-i (KKBP) 2017/1245 tanácsi végrehajtási határozatot;
—
semmisítse meg a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. július 10-i (EU) 2017/1241 tanácsi végrehajtási rendeletet;
—
következésképpen,
—
rendelje el George Haswani nevének a fent hivatkozott jogi aktusokhoz csatolt mellékletekből való törlését;
—
kötelezze a Tanácsot 100 000 euró összeg megfizetésére a felperesnek okozott nem vagyoni kár címén;
—
kötelezze a Tanácsot a saját, valamint a felperes részéről felmerült azon költségek viselésére, amelyek tekintetében fenntartja a jogot arra, hogy azokat az eljárás során igazolja.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap az EUMSZ 296. cikk második bekezdéséből eredő indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A felperes azt rója fel az Európai Unió Tanácsának, hogy homályos és általános megállapításokra szorítkozott anélkül, hogy egyedi és konkrét módon említette volna azokat az indokokat, amelyek miatt – diszkrecionális mérlegelési jogkörét gyakorolva – azon az állásponton van, hogy a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartoznia. Ennélfogva egyetlen konkrét és objektív elemre sem hivatkozott, amely a felperes terhére lenne róható, és amely indokolhatná a szóban forgó intézkedéseket.
2.
A második jogalap az alapvető jogok korlátozásakor szükséges arányosságon alapul. A felperes úgy ítéli, hogy a vitatott intézkedéseknek érvénytelennek kell lenniük, amennyiben azok aránytalanok a megvalósítani kívánt célkitűzéshez képest, és túlzott beavatkozást jelentenek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. és 17. cikke által biztosított vállalkozás szabadságába, valamint a tulajdonhoz való jogba. Az aránytalanság abból ered, hogy az intézkedések minden befolyásos gazdasági tevékenységet érintenek, más kritérium meghatározása nélkül.
3.
A harmadik jogalap nyilvánvaló mérlegelési hibán és a bizonyítékok hiányán alapul, amennyiben a Tanács a korlátozó intézkedések alátámasztására előadott későbbi indokolásaiban olyan tényezőket vett figyelembe, amelyek nyilvánvalóan nélkülöztek minden ténybeli alapot, minthogy a hivatkozott tények teljesen megalapozatlanok.
4.
A negyedik jogalap kártérítési kérelemre vonatkozik, amennyiben egyes, nem bizonyított súlyos cselekményeknek a megállapítása a felperest, valamint családját veszélynek tenné ki, ami mutatja a kártérítési kérelmét igazoló elszenvedett sérelem jelentőségét.