25.9.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 318/22
2017. július 28-án benyújtott kereset – Iccrea Banca kontra Bizottság és ESZT
(T-494/17. sz. ügy)
(2017/C 318/29)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Iccrea Banca SpA Istituto Centrale del Credito Cooperativo (Róma, Olaszország) (képviselők: P. Messina, F. Isgrò és A. Dentoni Litta ügyvédek)
Alperesek: Európai Bizottság és Egységes Szanálási Testület
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az Egységes Szanálási Testület 2016. április 15-i SRB/ES/SRF/2016/06. sz. határozatát, valamint valamennyi későbbi olyan határozatát, amelyek alapján a Banca d’Italia (olasz nemzeti bank) elfogadta a 2016. december 29-i 1547337/16. sz., a 2017. március 14-i 0333162/17. sz., a 2017. március 14-i 0334520/17. sz., a 2015. november 24-i 1249264/15. sz. és a 2015. november 26-i 1262091/15. sz. intézkedéseket;
—
rendelje el az Iccrea Bancát ért azon kár megtérítését, amelyet az Egységes Szanálási Testület okozott a felperes által fizetendő hozzájárulások meghatározásával kapcsolatos feladatainak ellátása során, és amely az Iccrea Banca által teljesített jelentősebb kifizetésekből áll;
—
másodlagosan, amennyiben a Törvényszék nem ad helyt az említett kérelmeknek, állapítsa meg a rendelet 5. cikke (1) bekezdése a) és f) pontjának (vagy adott esetben e rendelet teljességének) érvénytelenségét az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság alapelveinek megsértése miatt;
—
mindenesetre az Egységes Szanálási Testületet kötelezze a jelen eljárásban felmerült összes költség viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen kereset az Egységes Szanálási Testület 2016. április 15-i SRB/ES/SRF/2016/06. sz. határozata, valamint valamennyi későbbi olyan határozata ellen irányul, amelyek alapján a Banca d’Italia az Egységes Szanálási Alapba való hozzájárulásokat követelő intézkedéseket hozta.
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap az intézkedések közlésének hiányán, az átláthatóság elvének megsértésén, az EUMSZ 15. cikk megsértésén és téves alkalmazásán, valamint a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy soha nem került olyan helyzetbe, hogy megismerje az Egységes Szanálási Testület határozatait, valamint hogy megérthesse, hogy a Banca d’Italia e határozatok végrehajtása során milyen tényleges szerepet játszott.
2.
A második jogalap vizsgálat hiányán, a ténybeli helyzet téves értékelésén, a 2015/63 rendelet 5. cikke a) pontjának megsértésén és téves alkalmazásán, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a megfelelő ügyintézés elveinek megsértésén alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az Egységes Szanálási Testület tévesen alkalmazta a 2015/63 rendelet (1) 5. cikkének a) pontját a felperes által fizetendő hozzájárulások kiszámításakor, mivel nem vette figyelembe a csoporton belüli kötelezettségek alkalmazását.
3.
A harmadik jogalap vizsgálat hiányán, a ténybeli helyzet téves értékelésén, a 2015/63 rendelet 5. cikke a) pontjának megsértésén és téves alkalmazásán, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a megfelelő ügyintézés elveinek megsértésén alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az Egységes Szanálási Testület tévesen alkalmazta a 2015/63 rendelet 5. cikkének f) pontját azzal, hogy a kétszeres figyelembevétel helyzetét idézte elő.
4.
A negyedik jogalap valamely uniós szerv magatartásának jogellenességén, valamint az EUMSZ 268. cikk szerinti szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatos kérelmen alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az Egységes Szanálási Testület magatartása minden olyan szükséges tényezőt tartalmaz, amelyet az uniós ítélkezési gyakorlat az ilyen kérelemhez mindig is megkövetelt, nevezetesen az intézménynek felrótt magatartás jogellenességét, a kár tényleges fennállását, valamint a tanúsított magatartás és a vitatott kár közötti okozati összefüggés fennállását.
5.
A másodlagosan és eseti jelleggel felhozott ötödik jogalap a hatékonyság, az egyenértékűség és az egyenlő bánásmód elveinek megsértésén, következésképpen a 2015/63 rendelet alkalmazhatatlanságán alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az említett rendelet és a felperes helyzete közötti esetleges ellentmondás sértené az előzőekben kifejtett elveket, amennyiben az Iccreával azonos ténybeli helyzetben lévő személyekre a hozzájárulások csökkentése vonatkozna, amely jogellenesen súlyosbítaná a felperes helyzetét, ami azzal a következménnyel járna, hogy hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnének.
6.
A hatodik jogalap az EUMSZ 15. cikk megsértésén, a felperes számára a Testület határozatairól való tudomásszerzés lehetetlenségén, valamint az azok közlése iránti kérelmen alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy még nem volt lehetősége arra, hogy megismerje a 2015-ös, 2016-os és 2017-es évre vonatkozó, helyzetét érintő határozatokat, és ez a magatartás nyíltan sérti az EUMSZ 15. cikket, valamint az uniós intézmények, szervezetek és szervek dokumentumaihoz való hozzáférés jogát, függetlenül azok támogatásától.
(1) A 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21-i (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 11., 44. o.; helyesbítés: HL 2017. L 156., 38. o.).