11.12.2017
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 424/51
2017. október 9-én benyújtott kereset – Olaszország kontra Bizottság
(T-695/17. sz. ügy)
(2017/C 424/75)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Olasz Köztársaság (képviselők: G. Palmieri meghatalmazott és P. Gentili avvocato dello stato)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg a következőt: az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2017. július 13-i C 224 A. számában közzétett nyílt versenyvizsga-felhívás – EPSO/AD/343/17 – német nyelvű (DE) fordító (AD5) – EPSO/AD/344/17 – francia nyelvű (FR) fordító (AD5) – EPSO/AD/345/17 – olasz nyelvű (IT) fordító (AD5) – EPSO/AD/346/17 – holland nyelvű (NL) fordító (AD5);
—
a Bizottságot kötelezze az eljárási költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, az EUMSZ 263., 264. és 266. cikk megsértésére alapított jogalap
—
A Bizottság megsértette a Bíróság által a C-66/10. P. sz. ügyben hozott ítélet, valamint a Törvényszék által a T-124/13. és T-191/13. sz. egyesített ügyekben 2015. szeptember 24-én hozott ítélet jogerejét, amely utóbbi megállapítja azon versenyvizsga-felhívások jogszerűtlenségét, amelyek az Unió nyílt versenyvizsgáin induló pályázók által második nyelvként feltüntethető nyelveket az angol, a francia és a német nyelvre korlátozzák.
2.
A második, az EUMSZ 342. cikknek és az 1/58. sz. rendelet 1. és 6. cikkének a megsértésére alapított jogalap
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bizottság – azzal, hogy három nyelvre korlátozta az Unió nyílt versenyvizsgáin induló pályázók által másodikként megválasztható nyelveket – gyakorlatilag az intézmények új nyelvi rendszerét írta elő és beavatkozott a Tanács ezen a területen fennálló kizárólagos hatáskörébe.
3.
A harmadik, az EK 12. cikknek (jelenleg EUMSZ 18. cikk); az Európai Unió Alapjogi Chartája 22. cikkének; az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének; a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (2) bekezdésének és 3. cikkének; az 1/58. sz. rendelet 1. és 6. cikkének; a személyzeti szabályzat 1d. cikke (1) és (6) bekezdésének, 27. cikke (2) bekezdésének és 28. cikke f) pontjának megsértésére alapított jogalap
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bizottság által alkalmazott nyelvi korlátozás megkülönböztető jellegű, mivel az említett normák tiltják az olyan nyelvi korlátozásoknak az európai polgárokkal és magukkal az intézményi tisztviselőkkel szembeni bevezetését, amelyeket nem az 1/58. sz. rendelet 6. cikkében felsorolt – eleddig még el nem fogadott – intézményi belső szabályzatok írnak elő általánosságban és objektív módon, a szolgálat konkrét és megindokolt érdekének hiányában továbbá tiltják az ilyen korlátozásokat.
4.
A negyedik, az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap, amelyben bekezdés megállapítja a bizalomvédelem elvét mint a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő alapvető jogot.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a polgárok azon lehetőségbe vetett bizalmát, hogy bármelyik uniós nyelvet kiválaszthatnak második nyelvként, mint ahogyan az 2007-ig mindig is történt, és ahogyan azt a Bíróság C-566/10. P. sz. ügyben hozott ítélete igencsak megerősítette.
5.
Az ötödik, a hatáskörrel való visszaélésre, valamint a versenyvizsga-kiírások jellegében és céljában rejlő anyagi jogi normáknak, különösen a személyzeti szabályzat 1d. cikke (1) és (6) bekezdésének, 28. cikke f) pontjának, 27. cikke (2) bekezdésének, 34. cikke (3) bekezdésének és 45. cikke (1) bekezdésének megsértésére, valamint az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bizottság – azzal, hogy előzetesen és általánosságban három nyelvre korlátozta a második nyelvként megválasztható nyelveket – valójában a versenyvizsga-kiírás és a pályázati feltételek szakaszában előre meghatározta a pályázók nyelvi készségeinek ellenőrzését, amelynek viszont a versenyvizsga keretében kellett volna sorra kerülnie. Ily módon a nyelvi ismereteket a szakmai ismeretekre tekintettel határozzák meg.
6.
A hatodik, az EUMSZ 18. és 24. cikknek; az Európai Unió Alapjogi Chartája 22. cikkének; az 1/58. sz. rendelet 2. cikkének; valamint a személyzeti szabályzat 1d. cikke (1) és (6) bekezdésének megsértésre alapított jogalap.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy annak előírásával, hogy a részvételi jelentkezéseket kötelezően angol, francia vagy német nyelvek kell megküldeni, valamint hogy az EPSO ugyanezen a nyelven tartsa a kapcsolatot a pályázókkal, megsértették az európai polgároknak azt a jogát, hogy a saját nyelvükön kommunikálhatnak az intézményekkel, továbbá további megkülönböztetést vezettek be azok kárára, akik nem rendelkeznek e három nyelv mélyreható ismeretével.
7.
A hetedik, az 1/58. sz. rendelet 1. és 6. cikkének; a személyzeti szabályzat 1d. cikke (1) és (6) bekezdésének és 28. cikke f) pontjának, a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának; valamint az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésének megsértésére, továbbá az arányosság elvének megsértésére (indokolás hiánya) és a tények elferdítésére alapított jogalap.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bizottság a három nyelvre való korlátozást azzal a követelménnyel indokolta, hogy az új munkavállalók azonnal olyan szinten legyenek, hogy tudjanak kommunikálni az intézményeken belül. Ez az indokolás elferdíti a tényeket, mivel nem úgy tűnik, hogy a szóban forgó három nyelvet használják leginkább az intézményeken belüli különféle nyelvi csoportokban folytatott kommunikáció során; továbbá aránytalan egy olyan alapvető jog korlátozásához képest, mint a nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés hiánya, holott az intézményeken belüli gyors kommunikáció biztosítására léteznek más, kevésbé korlátozó rendszerek is.
Full & Egal Universal Law Academy