A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (második tanács)
2019. szeptember 24. ( *1 )
„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – Olaszország által egyes szociális‑egészségügyi magánszolgáltatók javára bevezetett támogatási program – A személyzet szülési szabadság és a súlyosan beteg hozzátartozók ápolására igénybe vett szabadság miatti távollétével kapcsolatos költségek – Az állam által a magánvállalkozások részére folyósított hozzájárulások – Kifogást nem emelő határozat – Versenyhátrány okozásának hiánya – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑491/17. sz. ügyben,
az Istituzione pubblica di assistenza e beneficenza „Opere Pie d’Onigo” (székhelye: Pederobba [Olaszország], képviseli: G. Maso ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: L. Armati és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az SA.38825 (2016/NN) állami támogatásról szóló, az Olaszország által egyes szociális‑egészségügyi magánszolgáltatók javára bevezetett támogatási programmal szemben kifogást nem emelő, 2017. március 27‑i bizottsági határozat (HL 2017. C 219., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. Prek elnök, F. Schalin (előadó) és J. Costeira bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1
A felperes, az Istituzione pubblica di assistenza e beneficenza „Opere Pie d’Onigo” („Opere Pie d’Onigo” jóléti és jótékonysági közintézmény) egy olasz, önálló nonprofit – jóléti és jótékonysági közintézmény (IPAB) jogállással rendelkező – közintézmény, amely szociális‑egészségügyi segítséget nyújt például idős vagy fogyatékossággal élő személyek számára. 2014. május 20‑án az Európai Bizottsághoz érkezett a felperes panasza, amelyet ezt követően más önálló nonprofit közintézmények, így jóléti és jótékonysági közintézmények, illetve személyi szolgáltató közvállalkozások is támogattak (a továbbiakban: panaszosok). Közülük tizenkilencnek a székhelye Venetóban (Olaszország) található.
2
A panaszokban kifejtették, hogy az önálló nonprofit közintézményekkel – így a jóléti és jótékonysági közintézményekkel, valamint a személyi szolgáltató közvállalkozásokkal – ellentétben csak a szociális‑egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó magánszolgáltatók az alábbi nemzeti programok (a továbbiakban: szóban forgó nemzeti intézkedések) kedvezményezettjei:
–
az Istituto nazionale per la previdenza sociale (nemzeti társadalombiztosítási intézet, Olaszország; a továbbiakban: INPS) által működtetett biztosítási rendszer igénybevételének lehetősége a 2001. március 26‑i decreto legislativo n. 151 – Testo unico delle disposizioni legislative in materia di tutela e sostegno della maternità e della paternità, a norma dell’articolo 15 della legge 2000. marzo 8, n. 53 (a 2000. március 8‑i 53. sz. törvény 15. cikkében szereplő anyaság és apaság védelme, illetve támogatása területére vonatkozó jogszabályi rendelkezések egységes szövegéről szóló 151. sz. törvényerejű rendelet; a GURI 2001. április 26‑i 93. rendes különszáma, 1. o.) által meghatározott, az anyaság és az apaság védelmét és támogatását szolgáló rendelkezésekben előírt költségek tekintetében, és
–
az 1992. február 5‑i legge n. 104 – Legge quadro per 1’assistenza, 1’integrazione sociale e i diritti delle persone handicappate (a fogyatékossággal élő személyek támogatásáról, társadalmi befogadásáról és jogairól szóló 104. sz. kerettörvény; a GURI 1992. február 17‑i 39. száma – a GURI 30. rendes különszáma) 33. cikkében meghatározott, a munkavállaló súlyos fogyatékossággal élő családtagjainak támogatására igénybe vett szabadság, és a . törvényerejű rendelet 42. cikkének (5) bekezdésében (a 104. sz. törvény 33. cikke) meghatározott kétéves fizetett szabadság, illetve más jellegű szabadságok (a 2003. április 23‑i 115. sz. törvényerejű rendelettel módosított, 151. sz. törvényerejű rendelet) címén a munkáltató által fizetett költségek visszatérítése.
3
A panaszosok szerint az általuk képviselt jóléti és jótékonysági közintézmények, illetve személyi szolgáltató közvállalkozások viselték közvetlenül a szóban forgó nemzeti intézkedéseknek megfelelő költségeket, anélkül hogy az INPS–hez fordulhattak volna, és a megfelelő ellátásokat (szülési és apasági szabadságot) igénybe vehették volna, továbbá anélkül, hogy a más típusú szabadság esetében az INPS (és végső soron az állam) e költségeket visszatérítette volna. Véleményük szerint ez a helyzet szelektív előnyt eredményezett, és a szociális‑egészségügyi magánszolgáltatók számára nyújtott, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.
4
A panaszosok ezenkívül azt állították, hogy bár történelmileg a gazdálkodásuk jogszerűsége és megalapozottsága tekintetében és vagyonuk szétaprózódásának elkerülése érdekében állami ellenőrzés alatt állnak, valójában önálló, önfinanszírozó jogalanyok, éppen ezért magánjogi személyeknek kellene, hogy minősüljenek. Azt állították, hogy az olasz államnak módosítania kellene az alapszabályukat, és lehetővé kellene tennie, hogy a biztosításon alapuló szociális biztonsági rendszert, vagyis az INPS által működtetett rendszert igénybe vehessék.
5
A panaszosok – másképpen fogalmazva – a szociális magán‑ és közszolgáltatók közötti, a munkavállalók részére nyújtott egyes ellátások fedezetére vonatkozó egyenlőtlen bánásmódot, valamint azt a tényt kifogásolják, hogy az olasz állam a panaszosokat közjogi jogalanyoknak, nem pedig magánjogi jogalanyoknak minősíti.
6
2014. augusztus 6‑i és 8‑i leveleiben a Bizottság szolgálatai megküldték az olasz hatóságoknak a panaszok nem bizalmas változatát. Az olasz hatóságok 2014. szeptember 25‑én levélben válaszoltak. A Bizottság szolgálatai 2014. december 10–én további információkat kértek. 2015. május 7‑én a Bizottság szolgálatai telefonon kérték az olasz hatóságoktól kiegészítő információk szolgáltatását. Az olasz hatóságok 2015. június 5‑én levélben válaszoltak. 2015. augusztus 5‑i levelükben a Bizottság szolgálatai újabb információkérést küldtek az olasz hatóságoknak, amelyre az olasz hatóságok 2015. október 12‑én levélben válaszoltak.
7
2016. március 16‑án a Bizottság szolgálatai előzetes értékelő levelet küldtek a panaszosoknak, amelyben megállapították, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak. A panaszosok 2016. április 13‑án és 22‑én további információt nyújtottak be, és arra kérték a Bizottság szolgálatait, hogy vizsgálják felül álláspontjukat. 2016. május 19‑i levelükben a Bizottság szolgálatai megerősítették azon előzetes értékelésüket, amely szerint a szóban forgó intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak. 2016. május 26‑i levelükben a panaszosok azt kérték, hogy a Bizottság szolgálatainak előzetes megállapításait hivatalos határozatban rögzítsék. Következésképpen a Bizottság 2017. március 27‑én elfogadta az SA.38825 – „szociális‑egészségügyi magánszolgáltatók javára nyújtott, feltételezett állami támogatás”, C(2017) 1939 final határozatát (a továbbiakban: megtámadott határozat). Mivel valamely intézkedés állami támogatásnak minősülése szempontjából az EUMSZ 107. cikk által meghatározott szempontok kumulatív jellegűek, a Bizottság végleges jelleggel csupán a szelektivitás kritériumával kapcsolatban, a teljesség kedvéért pedig az előny fennállására vonatkozó kritériummal kapcsolatban határozott, annak megállapítása érdekében, hogy az említett intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak.
Az eljárás és a felek kérelmei
8
A Törvényszék Hivatalához 2017. augusztus 1‑jén benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
9
A Törvényszék Hivatalához 2017. november 9‑én benyújtott beadványával a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
10
Ennélfogva a felperes kérelmeinek támogatása végett az Ipab di Vicenza (vicenzai jóléti és jótékonysági közintézmény) által 2017. október 13‑án, az Ipab Casa Gino e Pierina Marani által 2017. október 23‑án, az Ipab Centro Residenziale per Anziani di Cittadella által 2017. november 9‑én, az Azienda Pubblica dei Servizi alla Persona „Grimani Buttari – Residenze per Anziani in Osimo” által 2017. november 10‑én benyújtott beavatkozási kérelmeket, valamint az Olasz Köztársaság által a Bizottság kérelmeinek támogatása végett 2017. november 22‑én benyújtott beavatkozási kérelmet az eljárási szabályzat 144. cikkének (3) bekezdés alapján felfüggesztették.
11
2018. január 5‑én a felperes benyújtotta az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit.
12
A Törvényszék második tanácsának elnöke a 2018. április 13‑i határozatával az eljárási szabályzat 69. cikke b) pontjának megfelelően felfüggesztette az eljárást addig, amíg a Bíróság a Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci, C‑622/16. P.–C‑624/16. P. sz. egyesített ügyekben eljárást befejező határozatot nem hoz.
13
A 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletben (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873) a Bíróság megerősítette az említett ügyekben benyújtott keresetek elfogadhatóságát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó fordulata alapján.
14
A 2018. november 7‑i pervezető intézkedéssel a feleket felhívták arra, hogy jelöljék meg, hogy a 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletből (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873) a jelen ügyre nézve milyen következtetéseket vonnak le. 2018. november 19‑én, illetve 23‑án a Bizottság és a felperes válaszolt a Törvényszék által feltett kérdésre.
15
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
–
semmisítse meg megtámadott határozatot;
–
állapítsa meg egy második állami támogatási intézkedés fennállását, amely abban áll, hogy kizárólag a szociális‑egyészségügyi magánszolgáltatók legyenek az INPS által működtetett, az anyaság és az apaság védelmével és támogatásával kapcsolatos rendelkezésekben meghatározott költségekre vonatkozó biztosítási rendszer kedvezményezettjei;
–
állapítsa meg, hogy az egyik állami támogatási intézkedés vagy akár mindkettő kizárható lenne jogszabálymódosításokkal;
–
állapítsa meg, hogy a fenti két intézkedés állami támogatásnak minősül, mivel megvalósulnak az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatás tényállási elemei, amelyeket a Bizottság a 2016. március 16‑i, illetve május 19‑i előzetes véleményében megvizsgált, a megtámadott határozatban azonban nem;
–
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
16
A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
–
utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
–
kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
17
Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében az alperes kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában.
18
Mivel a jelen ügyben a Bizottság kérte az elfogadhatatlanságról való döntést, a Törvényszék – mivel úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva – úgy határozott, hogy e kérelemről az eljárás folytatása nélkül határoz.
19
A Bizottság az elfogadhatatlansági kifogásában azt állítja, hogy a felperes által hivatkozott ténybeli és jogi elemek nem tűnnek ki koherens és érthető módon a keresetlevél szövegéből, és hogy a kereseti kérelmek meghaladják a megsemmisítés iránti kereset tárgyát. Azt állítja továbbá, hogy a kereset elfogadhatatlan az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó fordulata értelmében.
20
A felperes vitatja a Bizottság érveit. A felperes azt állítja, hogy a keresetlevél kellően egyértelmű, és hogy a Törvényszék megállapíthatja, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések állami támogatásnak minősülnek, még akkor is, ha a megtámadott határozatban a Bizottság kizárólag a szelektivitás kritériumáról, a teljesség kedvéért pedig az EUMSZ 107. cikk értelmében vett, az előny fennállásának kritériumáról határozott. A felperes azzal érvel, hogy a kereset az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó fordulata értelmében elfogadható. A megtámadott határozat ugyanis olyan rendeleti jellegű jogi aktus, amely nem tartalmaz a jogi helyzetét közvetlenül érintő végrehajtási intézkedéseket. A felperes e tekintetben a 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletre (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873) hivatkozik.
21
A Törvényszék célszerűnek tartja a kereset elfogadhatóságát először az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó fordulata alapján megvizsgálni, mielőtt – szükség esetén – a Bizottság által felhozott többi elfogadhatatlansági okot megvizsgálná. Amint arra a fenti 20. pont utal, az említett rendelkezésből kitűnik, hogy bármely természetes vagy jogi személy megsemmisítés iránti keresetet indíthat az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket. A jelen ügy körülményeire tekintettel a Törvényszék célszerűnek véli először a közvetlen érintettségre vonatkozó kritériumot, azt követően pedig – szükség szerint – az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó fordulatának egyéb kritériumait megvizsgálni.
22
A közvetlen érintettséggel kapcsolatos kritériumot illetően a felperes többek között azt állítja, hogy a megtámadott határozat közvetlenül érinti, mivel ez utóbbi lehetővé teszi, hogy az Olasz Köztársaság a szociális‑egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó magánvállalkozásokra a munkaerőköltségek terén kedvezményrendszert alkalmazzon, és mivel ez a határozat köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Uniós joga alapján, tisztán automatikusan váltja ki joghatásait, ami lehetővé teszi az Olasz Köztársaság számára a szóban forgó kedvezményrendszer alkalmazását. A felperes emlékeztet arra, hogy a Bizottság nem vitatja, hogy – a jogellenes állami támogatásokra vonatkozóan 2014‑ben benyújtott huszonegy további közjogi jogalanyhoz hasonlóan – a szociális‑egészségügyi szolgáltatások olasz piacán működik, mégpedig versenyben a magánszolgáltatókkal. A közjogi jogalanyok ugyanolyan bevételekkel rendelkeznek, mint a magánszolgáltatók, mindamellett a szóban forgó nemzeti intézkedések miatt magasabb költségekkel kell számolniuk. A huszonegy közjogi jogalanytól származó panasz és a keresetlevél számszerűsítette a szociális‑egészségügyi szolgáltatók amiatt keletkezett tényleges kárának nagyságát, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések rájuk nem, hanem csupán a magánszolgáltatókra vonatkoznak. A felperes ugyanis lényegében azt fejti ki, hogy amennyiben a bérköltség a szociális‑egészségügyi szolgáltatók legjelentősebb költségeit (a forgalom körülbelül 70%‑át) jelentik, évente hozzávetőleg 528000 euró kárt szenved amiatt, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések rá nem vonatkoznak. A felperes kifejti továbbá, hogy az EUMSZ 107. cikk szempontjából releváns ténybeli helyzet, amely mint közvállalkozást az azonos szolgáltatásokat nyújtó magánvállalkozásokkal szembeállítja, az a 2000. november 8‑i legge no 328 – Legge quadro per la realizzazione del sistema integrato di interventi e servizi sociali (328. sz. törvény, az ún. kerettörvény a társadalmi beavatkozások és szolgáltatások integrált rendszerének végrehajtására; a GURI 2000. november 13‑i 265. száma – a GURI rendes kiegészítésének 186. száma, 1. o.) szerint meghatározott szociális‑egészségügyi szolgáltatások piaca.
23
Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező jogi aktusnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen elsőként azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Európai Unió szabályozása alapján történik (lásd: 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24
Ami konkrétan az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat illeti, hangsúlyozni kell, hogy e szabályok célja a verseny megőrzése. Így ezen a területen az a tény, hogy valamely bizottsági határozat érintetlenül hagyja azon nemzeti intézkedések hatásait, amelyekre nézve a felperes az ezen intézményhez címzett panaszában arra hivatkozott, hogy azok nem felelnek meg e célkitűzésnek és versenyhátrányt okoztak neki, lehetővé teszi annak megállapítását, hogy e határozat közvetlenül érinti a felperes jogi helyzetét, különösen pedig az állami támogatások terén az EUM‑Szerződésből eredő azon jogát, hogy a verseny ne torzuljon a szóban forgó nemzeti intézkedések miatt az ő hátrányára (lásd ebben az értelemben: 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25
Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a felperes közvetlen érintettsége nem vezethető le kizárólag a versenytársi kapcsolat fennállásának lehetőségéből (lásd ebben az értelemben: 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26
Mivel a közvetlen érintettség feltétele megköveteli, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon a felperes jogi helyzetére, az uniós bíróság köteles ellenőrizni, hogy ez utóbbi megfelelően bemutatta‑e azon indokokat, amelyek alapján a Bizottság határozata neki versenyhátrányt okozhat, következésképpen hatást gyakorolhat az ő jogi helyzetére (2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet, C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 47. pont).
27
A felperes lényegében azzal érvel, hogy kárt szenved amiatt, hogy magasabb bérköltségekkel kell számolnia, mint – a megtámadott határozat következtében az olasz állam által fenntartott – szóban forgó nemzeti intézkedések hatálya alá tartozó szociális‑egészségügyi magánszolgáltatóknak.
28
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2018. november 6‑iScuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P–C‑624/16 P, EU:C:2018:873, 50. pont) alapjául szolgáló ügyekben a felperesek bizonyítékokkal támasztották alá, hogy az intézményeik a szóban forgó határozatban értékelt nemzeti intézkedések eleve kedvezményezett intézményeinek közvetlen közelében helyezkednek el, hogy hasonló tevékenységeket végeznek, és hogy ugyanazon a szolgáltatási piacon és ugyanazon a földrajzi piacon aktívak.
29
A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a „szociális‑egészségügyi szolgáltatások” olasz piacán aktív magánszereplők bérköltségeinél magasabb bérköltségek miatt elszenvedett kár puszta megemlítése önmagában nem elegendő azon indokok megfelelő kifejtéséhez, amelyek miatt a megtámadott határozat a felperest hátrányos versenyhelyzetbe hozhatja, és ezáltal hatást gyakorolhat a jogi helyzetére. E tekintetben pontosítani kell, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések nem konkrét szolgáltatásokat vagy földrajzi piacokat érintenek, hanem az olasz magánjogi gazdasági szereplőket általában. Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy még ha a 328. sz. törvény a kerettörvényjellege alapján érintheti is a szociális‑egészségügyi szolgáltatókat, általános jellegű utalásokat ugyan tartalmaz az ágazat szervezetére vonatkozóan, az érintett piacra vonatkozóan azonban egyáltalán nem, így az említett törvény alapján lehetetlen meghatározni, hogy a kerettörvény hatálya alá tartozó valamennyi gazdasági szereplő egymással versenyhelyzetben áll‑e.
30
E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a felperes megfelelően bemutatta‑e azt a piacot, amelyen maga is aktív, és kifejtette‑e, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések mely potenciális kedvezményezettjeivel áll versenyben, annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy a megtámadott határozat által fenntartott nemzeti intézkedések milyen negatív hatást gyakorolhatnak a versenyképességére.
31
E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes szociális‑egészségügyi szolgáltatásokat nyújt, és az ügy irataiból kitűnik, hogy a Veneto régióban található Pederobba településen van a székhelye. A felperes úgy véli, hogy versenyben áll a szociális‑egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó magánszereplőkkel. Felsorol más uniós tagállamokból származó, Olaszországban letelepedett, és ugyanazon ágazatban tevékenykedő vállalkozásokat, annak bizonyítására, hogy a jelen ügyben teljesül a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének az EUMSZ 107. cikk értelmében vett kritériuma.
32
Mindazonáltal először is meg kell állapítani, hogy a felperes érvei, valamint a fenti 31. pontban hivatkozott körülmények nem teszik lehetővé sem az érintett piac meghatározását, sem pedig az e piacon fennálló versenyhelyzet megállapítását. A felperes ugyanis kizárólag olyan szociális‑egészségügyi szolgáltatásokat említ, mint például az idős személyek ápolását, anélkül hogy pontosítaná e szolgáltatások nyújtásának feltételeit, vagy akár azt, hogy a „szociális‑egészségügyi szolgáltatások” kifejezés egy külön piacra utal‑e, vagy pedig több szolgáltatási piacra. Ez ugyanis nem tűnik ki egyértelműen a felperes beadványaiból, amelyekben úgy tűnik, hogy inkább egy ágazatra, mintsem egy önálló piacra hivatkozik. Ezt a benyomást erősíti az a tény, hogy a felperes több típusú szolgáltatást is említ, csakúgy mint az általa hivatkozott 328. sz. törvény. Példaként sorolja fel a „szociális‑orvosi” szolgáltatásokat, az „egészségügyi” szolgáltatásokat és „a gondozó és szociális otthonok ágazatban” szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat, vagy azokat a vállalkozásokat, amelyek „idősek otthonát” működtetnek.
33
Ezenkívül az ügy irataiból nem derül ki, hogy a felperes mely földrajzi piacon aktív. A felperes további pontosítások nélkül közli, hogy az olasz piacon aktív. Ugyanakkor egyaránt felsorolja mind a külföldi szereplőket, mind pedig az Olaszország több régiójában, így az Emilia‑Romagna, Latium, Liguria, Lombardia, Piemont, Puglia, Toszkána, Szardínia és Veneto régiókban aktív szereplőket. A felperes azt is jelzi, hogy a székhelye Pederobba településen található. Ugyanakkor ezekből az információkból nem lehet következtetni arra, hogy a felperes mely földrajzi piacon tekinti magát ténylegesen aktívnak, annál is inkább, mivel nem határozza meg a szociális‑egészségügyi szolgáltatások nyújtásának feltételeit. A felperes nem pontosítja többek között azt sem, hogy a szolgáltatásait helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten nyújtja.
34
Másodszor meg kell állapítani, hogy a felperes nem pontosította, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések mely potenciális kedvezményezettjeivel tekinti magát versenyben állónak. A felperes ugyanis erre vonatkozó konkrét információk hiányában nem bizonyíthatja, hogy hátrányos versenyhelyzetbe került volna. E tekintetben pontosítani kell – amint arra a fenti 25. pont is rámutat –, hogy a felperes közvetlen érintettsége nem vezethető le kizárólag a versenytársi kapcsolat fennállásának lehetőségéből. Nem elegendő tehát egy olyan elvont fogalomra hivatkozni – amint azt a felperes teszi –, mint a magánszereplők fogalma, vagy az ugyanazon ágazatban aktív vállalkozásokat felsorolni anélkül, hogy kifejtené, hogy az említett vállalkozásokat miért és hogyan kellene a felperes versenytársainak tekinteni.
35
E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a fenti 32–34. pontban hivatkozott pontosítások hiányában a felperes – a fenti 26. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban – nem fejtette ki megfelelő módon azokat az indokokat, amelyek miatt a megtámadott határozat őt hátrányos versenyhelyzetbe hozta volna, és ezáltal hatást gyakorolt volna a jogi helyzetére, így a jelen ügyben a közvetlen érintettség kritériuma nem teljesül.
36
Ebből következően anélkül, hogy határozni kellene az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó fordulatával kapcsolatos többi szempontról, és a Bizottság által felhozott egyéb elfogadhatatlansági okokról, a keresetet mint elfogadhatatlant teljes egészében el kell utasítani.
37
Az eljárási szabályzat 144. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha az alperes e szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése szerinti, elfogadhatatlansági vagy hatáskör hiányára alapozott kifogást nyújt be, a beavatkozási kérelmekről csak e kifogás elutasítása vagy az eljárást befejező határozatban való eldöntéséről szóló határozat meghozatala után lehet határozni. Egyébiránt az eljárási szabályzat 142. cikkének (2) bekezdése értelmében a beavatkozás az eljáráshoz képest járulékos jellegű, és okafogyottá válik többek között abban az esetben, ha a Törvényszék a keresetlevél elfogadhatatlanságát állapítja meg.
38
A jelen ügyben, mivel a keresetet teljes egészében el kell utasítani, már nem szükséges határozni az Ipab di Vicenza, az Ipab Casa Gino e Pierina Marani, az Ipab Centro Residenziale per Anziani di Cittadella, az Azienda Pubblica dei Servizi alla Persona „Grimani Buttari – residenze per Anziani in Osimo” és az Olasz Köztársaság által benyújtott beavatkozási kérelmekről.
A költségekről
39
Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
40
Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére.
41
Egyébiránt az eljárási szabályzat 144. cikk (10) bekezdés alapján, az Ipab di Vicenza, az Ipab Casa Gino e Pierina Marani, az Ipab Centro Residenziale per Anziani di Cittadella, az Azienda Pubblica dei Servizi alla Persona „Grimani Buttari – Residenze per Anziani in Osimo” és az Olasz Köztársaság maguk viselik a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1)
A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2)
Már nem szükséges határozni az Ipab di Vicenza, az Ipab Casa Gino e Pierina Marani, az Ipab Centro Residenziale per Anziani di Cittadella, az Azienda Pubblica dei Servizi alla Persona „Grimani Buttari – residenze per Anziani in Osimo” és az Olasz Köztársaság által benyújtott beavatkozási kérelmekről.
3)
A Törvényszék az Istituzione pubblica di assistenza e beneficenza „Opere Pie d’Onigót” kötelezi a költségek viselésére.
4)
Az Ipab di Vicenza, az Ipab Casa Gino e Pierina Marani, az Ipab Centro Residenziale per Anziani di Cittadella, az Azienda Pubblica dei Servizi alla Persona „Grimani Buttari – Residenze per Anziani in Osimo” és az Olasz Köztársaság maguk viselik a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült saját költségeiket.
Luxembourg, 2019. szeptember 24.
E. Coulon
hivatalvezető
M. Prek
elnök
( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.