11.11.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 383/30
A Bíróság (negyedik tanács) 2019. szeptember 5-i ítélete (a Vilniaus apygardos administracinis teismas [Litvánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – AW, BV, CU, DT kontra Lietuvos valstybė, képviseli a Lietuvos Respublikos ryšių reguliavimo tarnyba, a Bendrasis pagalbos centras és a Lietuvos Respublikos vidaus reikalų ministerija
(C-417/18. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal - 2002/22/EK irányelv - Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyetemes szolgáltatás, valamint felhasználói jogok - A 26. cikk (5) bekezdése - Egységes európai segélyhívó szám - A hívó helyére vonatkozó információ rendelkezésre bocsátása)
(2019/C 383/32)
Az eljárás nyelve: litván
A kérdést előterjesztő bíróság
Vilniaus apygardos administracinis teismas
Az alapeljárás felei
Felperesek: AW, BV, CU, DT
Alperes: Lietuvos valstybė, képviseli a Lietuvos Respublikos ryšių reguliavimo tarnyba, a Bendrasis pagalbos centras és a Lietuvos Respublikos vidaus reikalų ministerija
Rendelkező rész
1)
A 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 26. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az – amennyiben műszakilag megvalósítható – arról való gondoskodásra kötelezi a tagállamokat, hogy az érintett vállalkozások a hívó fél helyére vonatkozó információt a „112” egységes európai segélyhívó számra érkező segélyhívásokat kezelő hatóság részére, amint a hívás az említett hatósághoz beérkezik, ingyenesen hozzáférhetővé tegyék, azt az esetet is beleértve, amikor a hívást SIM-kártyával nem rendelkező mobiltelefonról indították.
2)
A 2009/136 irányelvvel módosított 2002/22 irányelv 26. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak alapján a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a „112” egységes európai segélyhívó számot hívó fél helyére vonatkozó információ pontosságára és megbízhatóságára vonatkozó kritériumok meghatározása során, viszont az általuk meghatározott kritériumoknak – a műszaki megvalósíthatóság határain belül – biztosítaniuk kell a hívó fél helyének ahhoz szükséges megbízhatósággal és pontossággal történő meghatározását, hogy a segélyhívó szolgálatok e személy részére hasznos segítséget nyújthassanak, aminek az értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
3)
Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy amennyiben valamely tagállam belső joga szerint a nemzeti hatóságok által elkövetett jogsértés és a valamely magánszemély által elszenvedett kár közötti közvetett okozati összefüggés fennállását az állam felelősségének megállapításához elegendőnek tekintik, az e tagállamnak felróható uniós jogsértés és a magánszemély által elszenvedett kár közötti ilyen közvetett okozati összefüggést is elegendőnek kell ítélni az említett tagállam felelősségének ezen uniós jogsértésért való megállapításához.
(1) HL C 352., 2018.10.1.