8.7.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 230/18
A Bíróság (első tanács) 2019. május 8-i ítélete (a Cour de cassation [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — RE kontra Praxair MRC SAS
(C-486/18. sz. ügy) (1)
(Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - 96/34/EK irányelv - A szülői szabadságról szóló keretmegállapodás - A 2. szakasz 6. pontja - Határozatlan időre, teljes munkaidőben alkalmazott, részmunkaidős szülői szabadságon lévő munkavállaló - Elbocsátás - Végkielégítés és átképzési szabadság alatti támogatás - Kiszámítási módozatok - EUMSZ 157. cikk - A női és férfi munkavállalók egyenlő díjazása - Elsősorban női munkavállalók által igénybe vett, részmunkaidős szülői szabadság - Közvetett hátrányos megkülönböztetés - A nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéshez egyáltalán nem kapcsolódó, objektíve igazolt tényezők - Hiány)
(2019/C 230/21)
Az eljárás nyelve: francia
A kérdést előterjesztő bíróság
Cour de cassation
Az alapeljárás felei
Felperes: RE
Alperes: Praxair MRC SAS
Rendelkező rész
1)
Az 1997. december 15-i 97/75/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a szülői szabadságról szóló, 1995. december 14-én kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 6. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy amennyiben a határozatlan időre és teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót akkor bocsátják el, amikor az részmunkaidős szülői szabadságon van, az e munkavállalónak fizetendő végkielégítést és átképzési szabadság alatti támogatást legalábbis részben az elbocsátásának időpontjában kapott csökkentett díjazása alapján határozzák meg.
2)
Az EUMSZ 157. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szabályozás, amely előírja, hogy amennyiben a határozatlan időre és teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót akkor bocsátják el, amikor az részmunkaidős szülői szabadságon van, az e munkavállaló által kapott végkielégítést és átképzési szabadság alatti támogatást legalábbis részben az elbocsátásának időpontjában kapott csökkentett díjazása alapján határozzák meg, abban a helyzetben, amelyben a nők a férfiaknál jóval nagyobb számban döntenek úgy, hogy részmunkaidős szülői szabadságot vesznek igénybe, és amikor az ebből eredő eltérő bánásmód nem magyarázható a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéshez nem kapcsolódó, objektíve igazolt tényezőkkel.
(1) HL C 352., 2018.10.1