GIOVANNI PITRUZZELLA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. április 11. ( 1 )
C‑19/18. P. sz. ügy
V. G., M. S. jogutódja
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Intézményi jog – A Bizottság elleni kártérítési kereset – A fellebbezőt állítólagosan ért nem vagyoni kár megtérítése – A fellebbezővel szemben benyújtott panasz kezelése során a Bizottság kötelezettségszegései – A fellebbezőt a Team Europe előadói hálózatból kizáró bizottsági határozat – Egyetértésről és csatlakozásról szóló levél – A szerződéses viszony fogalma – Az Unió szerződésen kívüli felelőssége – Indokolási kötelezettség”
1.
A fellebbező V. G., aki az Európai Unió Törvényszéke előtt felperes M. S. jogutódja, azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2017. május 31‑i végzését (a továbbiakban: megtámadott végzés), ( 2 ) amellyel a Törvényszék mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, elutasította az EUMSZ 268. cikk alapján elé terjesztett, arra irányuló keresetet, hogy kötelezze az Európai Bizottságot kártérítés fizetésére a 2013. április 10‑i határozata miatt, amellyel úgy döntött, hogy megszünteti M. S. Team Europe előadói hálózat keretében való együttműködését. ( 3 )
I. A jogvita előzményei
2.
A megtámadott végzés 1. és azt követő pontjaiból kitűnik, hogy V. G. 2011. július 20. és 2013. április 10. között előadói minőségben a Team Europe hálózat tagja volt. E hálózat egy olyan helyi kommunikációs hálózat, amelynek feladata, hogy helyi szinten segítse a Bizottság képviseleteit az európai politikákról szóló kommunikációjuk során. V. G. 2011. július 20‑án Montpellier‑ben aláírt egy „a Team Europe‑ra vonatkozó egyetértésről és az ahhoz való csatlakozásról szóló levelet”, amelyet előzőleg 2011. július 8‑án Párizsban aláírt a Bizottság franciaországi képviseletének vezetője.
3.
2013. április 10‑én a Bizottság képviseletének vezetője telefonon felhívta V. G.‑t, hogy tájékoztassa a magatartását illetően legalább egy, a Team Europe egyik tevékenységében vele együtt részt vevő nő részéről felmerült panaszról (a továbbiakban: X. panasza). V. G.‑t ezt követően levélben tájékoztatták arról, hogy a Bizottság képviseletének vezetője azonnali hatállyal megszüntette együttműködését a Team Europe‑pal, az egyetértésről szóló levél rendelkezéseinek megfelelően.
4.
2013. június 6‑án V. G. panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Bizottság azon határozatával szemben, amellyel az megszüntette együttműködését a Team Europe hálózatban, kérve az említett határozat megsemmisítését, az említett hálózatba való visszavételét, valamint hogy küldjenek részére egy hivatalos bocsánatkérő levelet. E panasz alapján az ombudsman 2015. november 19‑én hozott határozatot, amelyben megállapította, hogy hivatali visszásság történt, mivel a Bizottság nem hallgatta meg megfelelően V. G.‑t, továbbá nem értékelte kellő mélységben az ügyet azt megelőzően, hogy meghozta az együttműködést megszüntető határozatát. A Bizottság semmilyen intézkedést nem hozott az ombudsman határozata alapján.
II. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés
5.
A 2013. április 10‑i határozat megsemmisítése és az álláspontja szerint a Team Europe hálózatból való kizárása folytán elszenvedett kárának megtérítése iránti keresete Törvényszék elé való benyújtását megelőzően V. G. költségmentességet kért. 2016. május 3‑i végzésével ( 4 ) a Törvényszék elnöke e kérelemnek helyt adott. Annak vizsgálata céljából, hogy a költségmentesség feltételei teljesülnek‑e a jelen ügyben, a Törvényszék elnöke különösen az ombudsman részére a V. G. által benyújtott panasz vizsgálatával összefüggésben megküldött bizottsági észrevételekre támaszkodott, amelyek szerint „a Team Europe tagjai nincsenek szerződéses kapcsolatban a Bizottsággal” ( 5 ), rámutatva, hogy a Bizottság az eljárás e szakaszában nem kívánt állást foglalni a felek közötti jogviszonyok jogi minősítését illetően. ( 6 ) A Törvényszék elnöke megállapította, hogy „e szakaszban az első elemzés alapján nem [volt] nyilvánvaló, hogy azon kártérítési kereset tárgya, amelyet a felperes az uniós bíróság elé kíván[t] terjeszteni, objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű kötelezettségeken és jogokon alapuló kártérítési kérelem, valamint hogy azt ennek alapján nyilvánvalóan elfogadhatatlannak kell[ett] nyilvánítani” ( 7 ).
6.
2016. július 19‑én V. G. az EUMSZ 268. cikken alapuló keresetet nyújtott be annak érdekében, hogy a Bizottságot kötelezzék a 2013. április 10‑i határozata után kártérítés fizetésére. 2017. május 31‑én a Törvényszék eljárási szabályzatának 126. cikke alapján meghozta a megtámadott végzést.
III. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
7.
2018. január 5‑én V. G. fellebbezést nyújtott be a megtámadott végzéssel szemben. Fellebbezésében V. G. azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést; utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, vagy ha úgy ítéli meg, hogy a per állása lehetővé teszi az érdemi határozat meghozatalát, adjon helyt az első fokon előterjesztett kérelmeinek; ismerje el a Bizottság szerződésen kívüli felelősségét; rendelje el a Bizottság által bizalmasnak nyilvánított és a kizárási határozat szükséges alátámasztását képező dokumentumok benyújtását; rendelje el a Bizottság vétkes magatartása miatt elszenvedett, méltányosan 20000 euróra értékelt nem vagyoni kár megtérítését; kötelezze a Bizottságot a fellebbezőhöz intézett bocsánatkérő levél közzétételére és a fellebbező Team Europe‑ba való visszavételére; ( 8 ) kötelezze a Bizottságot az első‑ és másodfokú eljárásban felmerült valamennyi költség viselésére.
8.
A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést mint elfogadhatatlant, vagy legalábbis állapítsa meg, hogy az megalapozatlan; továbbá kötelezze V. G.‑t valamennyi költség viselésére.
IV. Jogi elemzés
9.
Fellebbezésének alátámasztására V. G. előadja egyrészt, hogy a megtámadott végzés a Törvényszék előtt indított kártérítési kereset jogalapjának jogi minősítésére vonatkozó téves jogalkalmazáson, valamint az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. V. G. másrészt azzal érvel, hogy a megtámadott végzés az egyetértésről szóló levél jogi minősítésére vonatkozó téves jogalkalmazáson, valamint az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, mivel a Törvényszék elferdíti az iratanyagban foglaltakat.
10.
Az elemzést megelőzően egy előzetes megjegyzést szeretnék tenni.
11.
A jelen fellebbezés az Unió fellebbező által megállapítani kért felelőssége jellegének meghatározásával kapcsolatos kérdést vet fel. E kérdés, amint azt látni fogjuk, kevéssé egyértelmű ténybeli és jogi összefüggésben merült fel, egyértelmű szerződéses dokumentum hiányában, valamint a Bizottság által az egyetértésről szóló levél jellege kapcsán tett ellentmondásos nyilatkozatok mellett. A fellebbezés vizsgálata eredményének sérelme nélkül már most egyértelműnek tűnik, hogy a Törvényszék némiképp elsietett módon járt el, amikor az elé terjesztett kereset elbírálása érdekében az eljárási szabályzata 126. cikkén alapuló végzést hozott, amelyben megállapította, hogy az említett kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Ezen eszköz alkalmazása egyébként kevéssé következetes a Törvényszék elnöke által V. G. költségmentesség iránti kérelmét elbíráló végzésében kifejtett állásponthoz képest. ( 9 )
12.
Ezt követően rátérek az első jogalap vizsgálatára.
A. Az első, a kártérítési kereset jogi minősítésére és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról
1. A felek kérelmeinek összefoglalása
13.
Az első jogalap első részével V. G. lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 32–40. pontjában tévesen minősítette az elé terjesztett keresete alapját. A Törvényszék nem alkalmazta helyesen a Bíróság 2013. április 18‑i Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítéletéből ( 10 ) eredő tesztet, mivel kizárólag az egyetértésről szóló levélre támaszkodott, anélkül, hogy figyelembe vette volna azon jogi szabályt, amelynek megsértésére hivatkoztak, a hivatkozott kár jellegét, illetve a felrótt magatartást. A Törvényszék elé terjesztett keresetlevél ugyanakkor úgy határozta meg a kereset tárgyát, hogy azt a Bizottság által a fellebbezővel szemben benyújtott panasz kezelése során tanúsított kötelezettségszegések képezik; e kezelés valós és biztos nem vagyoni kárt okozott, amelynek megtérítését V. G. követeli. A fellebbező hangsúlyozza, hogy a kifogásolt magatartás nem a Team Europe hálózatból való kizárás, hanem X. panaszának kezelése, mivel a kizárás csak a felróható magatartás következménye. V. G. egyébként nem vitatja, hogy a Bizottság megszüntethette az egyetértésről szóló levelet. A jogvita tárgya tehát nem a szerződéses kapcsolat megszakadása – amennyiben az egyetértésről szóló levél szerződésnek minősül –, amint azt a hivatkozott normák (vagyis az Európai Unió Alapjogi Chartája, ( 11 ) illetve a helyes hivatali magatartás kódexe ( 12 )) jellege is alátámasztja, V. G. ugyanis nem hivatkozik többek között az egyetértésről szóló levél feltételeinek megsértésére. Ugyanilyen módon a hivatkozott kár jellege nincs kapcsolatban semmilyen szerződéses kötelezettség megsértésével, V. G. ugyanis azt állítja, hogy X. vele szemben benyújtott panasza Bizottság általi kezelésének módja sértette becsületét, méltóságát és hírnevét. A fenti okok miatt a Törvényszék tehát téves minősítést tulajdonított a V. G. keresetében kifogásolt magatartásnak, különösen a megtámadott végzés 35–37. pontjában.
14.
Az első jogalap második részét illetően V. G. előadja, hogy a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettséget. Egyrészt nem fejtette ki, hogy V. G. kártérítési kérelme miért kapcsolódik szükségképpen az egyetértésről szóló levél értelmezéséhez, holott az említett kérelemben kifogásolt magatartás nem az állítólagos szerződés megszüntetése, így a levél értelmezése a kártérítési kérelem vizsgálatához a 2013. április 18‑i Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet ( 13 ) 80. pontja értelmében se nem szükséges, se nem nélkülözhetetlen. Másrészt a megtámadott végzés nem fejti ki azokat az indokokat, amelyek miatt a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy X. panaszának a Bizottság általi kezelése szükségképpen kapcsolódik az egyetértésről szóló levél értelmezéséhez. V. G. e tekintetben megjegyzi, hogy az egyetértésről szóló levél nem tartalmaz az esetleges panaszok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket, illetve a Bizottságot terhelő, arra irányuló kötelezettséget sem, hogy indokolja meg az egyetértés Team Europe hálózaton belüli megszüntetését. Azok a jogi szabályok, köztük az alapvető jogok, amelyek megsértésére V. G. hivatkozik, az egyetértésről szóló levél rendelkezéseitől függetlenül alkalmazandók.
15.
V. G. keresetlevelének egyes elemeire a Törvényszék nem válaszolt, amely az iratokban szereplő különböző körülményekre figyelemmel nem vizsgálta meg objektív és általános jelleggel, hogy fennállt‑e a tényleges szerződéses viszony, amit ugyanakkor a Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet ( 14 ) megkövetel.
16.
A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Törvényszék elemzése megfelel a Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítéletben kialakított ítélkezési gyakorlatnak. ( 15 ) A Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapította meg a fellebbező kérelmét övező szerződéses viszony fennállását. A fellebbező a felmondásról szóló levélen kívül nem hivatkozik más dokumentumokra és a szerződés megszüntetését kifogásolta. Közvetlen kapcsolat áll fenn a kifogásolt magatartás és V. G. Team Europe hálózaton belüli együttműködésének megszűnése között. Az egyetértésről szóló levél meghatározza a felek kötelezettségeit, valamint az együttműködés megszüntetésének részletszabályait, V. G. pedig e felmondási feltételeket vitatja; V. G. a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelének megfogalmazása szerint „az együttműködés megszüntetésére vonatkozó radikális döntést” kívánta megkérdőjelezni. A kár maga is a felmondáshoz kapcsolódik, mivel V. G. többek között kérte visszavételét is. A Bizottság esetleges felelősségét a Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítéletben ( 16 ) kialakított ítélkezési gyakorlatnak megfelelően szükségképpen az egyetértésről szóló levél tartalmának értékelésével kell megvizsgálni. A nem az egyetértésről szóló levélből következő szabályokra való hivatkozás nem eredményezi a jogvita szerződéses jellegének megszűnését. ( 17 ) A hivatkozott nem vagyoni kár a szerződéses kapcsolat megszakadásával kapcsolatos körülmények eredménye. V. G. mesterségesen próbál különbséget tenni a levél felmondásának okai és körülményei, valamint a felmondási aktus között. Az a kérdés, hogy a felmondás érdekében hivatkozott indok igazolt‑e, különösen szerződéses jellegű.
17.
Az indokolás állítólagos hiányát illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Törvényszék az általa hivatkozott jogellenességi kifogásról, nem pedig az ügy érdeméről döntött. V. G. egyébként egy sor már a Törvényszék elé terjesztett és a Törvényszék által elutasított érvet hoz fel, amelyek ennélfogva elfogadhatatlanok. ( 18 ) Mindenesetre a Törvényszék elé terjesztett kereset elfogadhatatlanság miatti elutasítása céljából elegendő volt a Törvényszék részéről annak megállapítása, hogy a kereset ténylegesen a jogvita tárgyára vonatkozó szerződéses környezetbe illeszkedik, amit a Törvényszék helyesen meg is tett a megtámadott végzés 34–38. pontjában. E kérdést illetően az említett végzés indokolása nem tűnik sem elégtelennek, sem ellentmondásosnak, a Törvényszék pedig nem köteles V. G. valamennyi érvére válaszolni.
18.
Válaszában V. G. vitatja, hogy mesterségesen megpróbálta elszigetelni az egyetértésről szóló levél felmondásának okait és körülményeit, illetve magát a felmondási aktust és fenntartja, hogy nem a szerződés megszüntetését kifogásolta, valamint nem vitatta, hogy a Bizottság megszüntetheti az egyetértésről szóló levelet. Mivel V. G. nem hivatkozik az egyetértésről szóló levél megsértésére, a Bizottság nem állíthatja, hogy annak értelmezése szükséges a fellebbező kérelmei megalapozottságának megállapításához. V. G. emlékeztet arra, hogy a Bizottsággal szemben támasztott kifogás a meghallgatáshoz való jogának, az indokolási kötelezettségnek, a Bizottság gondossági kötelezettségének, illetve az ártatlanság vélelmének a megsértése volt. A V. G. által előterjesztett kereset tehát kizárólag a Bizottság közigazgatási eljárásának kifogásolására irányult. Mindenesetre V. G. emlékeztet arra, hogy nem zárható ki, hogy valamely intézmény szerződéses és szerződésen kívüli felelőssége együttesen áll fenn az intézménnyel szerződő felek valamelyikével szemben. ( 19 ) A hivatkozott kár semmiképpen sem kapcsolódik az egyetértésről szóló levél által alkotott szerződés hibás végrehajtásához. Az vitathatatlan, hogy a Team Europe hálózatból való kizárásról szóló határozat a Bizottság felróható magatartásának következménye volt, de a kért visszavétel egy olyan természetbeni kártérítési kérelem része volt, amely V. G. az által eredményezett negatív imázsának helyreállítására irányult, ahogy a Bizottság X. panaszát kezelte.
19.
Viszonválaszában a Bizottság előadja, hogy V. G. állításában komoly ellentmondás van. V. G. azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben alapvető jogait, ugyanakkor előadja, hogy az egyetértésről szóló levél csak nem kötelező iránymutatásokat tartalmaz, és nem szabályozza a V. G. és a Bizottság közötti egyedi kapcsolatokat. Márpedig, ha az egyetértésről szóló levél pusztán a Bizottság egyoldalú, V. G.‑vel kapcsolatban nem álló aktusa, úgy a Bizottság számára nem világos, hogy mi lehetne a V. G. meghallgatására irányuló kötelezettségének, illetve az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának az alapja. V. G. állításainak csak akkor van értelme, ha a szóban forgó aktus szerződés. A Bizottság egyebekben megismétli, hogy a nem a szerződésből eredő szabályok megsértésére való puszta hivatkozás nem eredményezi a jogvita szerződéses jellegének módosulását. ( 20 ) Márpedig a V. G. által követett megközelítés nem csupán ellentétes a Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítéletben ( 21 ) kialakított ítélkezési gyakorlattal, de azt is lehetővé teszi, hogy bármilyen szerződéssel kapcsolatos jogvitát szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetté alakítsanak, és azzal a veszéllyel jár, hogy megszünteti a különbséget a két felelősségtípus között. Ezenkívül a Bizottság hangsúlyozza, hogy a visszavétel iránti kérelem megerősíti, hogy a megtéríteni kért kár a Team Europe hálózatból való kizárás, vagyis az azon szerződésben részes féli jogállás megszűnésének eredménye, amelyet az egyetértésről szóló levél alkot; a levél teljes címe egyébként „egyetértésről és csatlakozásról szóló levél”. A visszavétel nem csak a nem vagyoni kár megtérítésére irányul, hanem a szerződés megszűnése előtt fennálló szerződéses kapcsolat helyreállítására is.
2. Elemzés
20.
Kiindulásként rámutatok, hogy a felek nem vitatják a Törvényszék által alkalmazott, a megtámadott végzés 25. és azt követő pontjaiban felidézett elemzési keretet. A Törvényszék, lényegében a Bíróság 2013. április 18‑i Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítéletére ( 22 ) hivatkozva ily módon emlékeztetett arra, hogy az EUM‑Szerződés a hatáskörök megosztását írja elő az uniós bíróságok és a nemzeti bíróságok között az Unióval szemben felelősségének megállapítása iránt indított kereseteket illetően. Az Unió szerződésen kívüli felelőssége az előbbiek kizárólagos hatáskörébe tartozik. ( 23 ) Ami az Unió szerződéses felelősségét illeti, a hatáskör megoszlik az uniós bíróságok (választottbírósági kikötés esetén) és a nemzeti bíróságok (minden más esetben) között. ( 24 )
21.
A kereset tárgya határozza meg, hogy az az Unió szerződéses vagy szerződésen kívüli felelősségének körébe tartozik. ( 25 ) A Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet ( 26 ) rögzítette az ilyen értékelés elvégzése érdekében követendő módszert. A Bíróság ily módon kimondta, hogy az uniós bíróságok a kártérítési kérelem elbírálására fennálló hatáskörük értékelése céljából nem indulhatnak ki egyszerűen a felek által hivatkozott normákból. ( 27 ) Meg kell vizsgálniuk, hogy az eléjük terjesztett kártérítési keresetnek „olyan kártérítési kérelem‑e a tárgya, amely objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű, vagy szerződésen kívüli eredetű kötelezettségeken és jogokon alapul” ( 28 ). Az elemzésnek az ügy valamennyi elemére ki kell terjednie, vagyis többek között az állítólag megsértett jogi normára, az állítólagos kár jellegére, a felrótt magatartásra, valamint a felek közötti jogi kapcsolatokra. ( 29 ) Ha ebből az elemzésből az tűnik ki, hogy a felek között „a jogvita tárgyát illetően ténylegesen [létrejött] szerződéses viszony, amely viszony mélyreható vizsgálata nélkül [a] kereset nem bírálható el” ( 30 ), ha úgy tűnik, hogy „[a felek] igényei megalapozottságának megállapításához a szóban forgó felek által kötött egy vagy több szerződés tárgyát kell értelmezni” ( 31 ), továbbá feltéve természetesen, hogy nem áll fenn választottbírósági kikötés, az uniós bíróságok kötelesek felhagyni az ügy vizsgálatával és megállapítani hatáskörük hiányát, mivel a kereset vizsgálata szerződéses jellegű jogok és kötelezettségek olyan értékelésével járna, amely az EUMSZ 274. cikk értelmében a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. ( 32 )
22.
Ennélfogva ezen elvek fényében kell megvizsgálni az első jogalapot.
23.
E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Törvényszék az egyetértésről szóló levél tartalmára összpontosított, amely álláspontja szerint meghatározza a felek kötelezettségeit, az együttműködés tartamát, valamint az együttműködés megszüntetésének részletszabályait. ( 33 ) Mivel a fellebbező nem hivatkozott más aktusokra, a Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kifogásolt magatartás közvetlen kapcsolatban áll a fennálló szerződéses viszonnyal. ( 34 ) A kártérítési kérelem a Törvényszék álláspontja szerint az egyetértésről szóló levél értelmezéséhez kapcsolódik, amelynek azon elemek szerves részét kell képeznie, amelyeket a Bizottság felelősségének értékelése során kell megvizsgálni. ( 35 ) Álláspontja szerint ez határozza meg a szerződés felbontásának feltételeit, ezáltal szerződéses jelleget kölcsönözve a jogvitának. ( 36 )
24.
E döntése alapján úgy tűnik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta helyesen a Bíróság által a Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítéletben ( 37 ) meghatározott tesztet és hogy túlnyomó súlyt tulajdonított az egyetértésről szóló levélnek, amelynek szerződéses jellegét gyorsan megállapította. Márpedig a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat az iratok valamennyi elemének, köztük az állítólag megsértett jogi normának, a hivatkozott kár jellegének, a felrótt magatartásnak, valamint a fennálló jogi kapcsolatoknak az elemzését írja elő. Egyenlő súlyt kell tulajdonítani e különböző elemeknek, különösen ha a feleket állítólagosan összekötő jogi aktus szerződéses jellege komolyan vitatott, mint a jelen ügyben.
25.
Ily módon az iratokból egyértelműen kitűnik, hogy a fellebbező Törvényszék elé terjesztett keresetlevelének tárgyát „[a Bizottság] által a fellebbezővel szemben [X. által] benyújtott panasz kezelése során tanúsított kötelezettségszegések képezték, amelyek a fellebbezőnek biztos és valós nem vagyoni kárt okoztak” ( 38 ). Ily módon a V. G. által megjelölt, a felelősséget keletkeztető tény nem az egyetértésről szóló levél által megjelenített szerződéses kapcsolat visszaélésszerű megszüntetése. E megszüntetés – ha fennáll – inkább a Bizottság által okozott kár körébe tartozik. E tekintetben az, hogy V. G. a Törvényszék előtt a Team Europe hálózatba való visszavételét is kérte, nem árul el semmit a V. G. és a Bizottság közötti kapcsolatok jellegéről. E visszavétel, ha lehetséges lenne, V. G. állítólagos felróható magatartás tanúsítása előtti helyzetének helyreállítására irányulna, de nem szükségképpen a szerződéses kapcsolat helyreállítására. Mindenesetre nem tűnik úgy, hogy a Törvényszék bármilyen következtetést levont volna e kérelemből; a megtámadott végzés 33. pontjában pusztán hivatkozik a visszavételre. Ennek ugyanakkor semmilyen következménye sincsen, mivel V. G.‑nek a dolgok állása miatt el kellett állnia a kérelemtől a Bíróság előtti eljárás során.
26.
Ezt követően a hivatkozott normákat a Törvényszéknek szintén figyelembe kellett volna vennie, még ha azok önmagukban nem is meghatározók. A Törvényszék elemzése e ponton is hiányos. ( 39 ) V. G. azt kifogásolta, hogy a Bizottság X. panaszának kezelése során megsértette a Charta 41. cikkét, a megfelelő ügyintézés általános elveit és a védelemhez való jog tiszteletben tartását, a helyes hivatali magatartás kódexének 16. cikkét, a gondosság és az ártatlanság vélelmének elvét, valamint az indokolási kötelezettséget és az arányosság elvét. E normákból ily módon egyértelműn kitűnik, hogy V. G. helyzete nem a szerződéses területre tartozott, mivel a fellebbező olyan szabályokra hivatkozott, amelyek a Bizottság, mint közigazgatási szerv tevékenységét szabályozó normáknak tekintendők, nem pedig az állítólagos szerződésből eredő szabályokra. Közelebbről V. G. nem hivatkozott az egyetértésről szóló levél rendelkezéseinek semmilyen megsértésére. E kérdést illetően kissé tanácstalan vagyok a Bizottság érvelését illetően, amely úgy tesz, mintha nem lehetne megállapítani a V. G. által hivatkozott jogi kötelezettségek alapját abban az esetben, ha a keresetet a szerződésen kívüli felelősség körébe tartozónak kellene tekinteni. Például nehéz elhinni, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyhatja, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog vagy a védelemhez való jog tiszteletben tartása akkor is köti őt, ha nem szerződéses keretben jár el.
27.
Végül a Törvényszéknek a hivatkozott kárra vonatkozó elemzése egy pontból áll, ( 40 ) és újfent annak megismétlésére szorítkozik, hogy V. G. pénzbeli kártérítést, valamint a Bizottság jogsértő magatartástól való eltiltását kéri. A kár jellegének további elemzésére nem kerül sor.
28.
Az egyetértésről szóló levél elszigetelt elemzésére szorítkozva – holott annak szerződéses jellege nem volt egyértelmű – a Törvényszék nem végezte el azt az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt ellenőrzést, amely szerint az uniós bíróságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az eléjük terjesztett keresetnek olyan kártérítési kérelem‑e a tárgya, amely objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű kötelezettségeken és jogokon alapul. Márpedig az iratok valamennyi elemének figyelembevétele alapján, amint azt V. G. előadja, kétség merülhetett fel azon tényleges szerződéses viszony fennállását illetően, amelynek keretébe V. G. keresete illeszkedik.
29.
Közelebbről, az állítólag megsértett jogi szabályokat, a hivatkozott kár jellegét és a felrótt magatartást helyesen és az egyetértésről szóló levéllel együttesen vizsgálva a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül nem állapíthatta meg, hogy „kártérítési kérelem az egyetértésről szóló levél értelmezéséhez kapcsolódik” ( 41 ). V. G. nem vitatja, hogy az egyetértésről szóló levél azt mondja ki, hogy a felek önkéntesen írásban bármikor elállhatnak az egyetértéstől. Ez megerősíti, hogy a Törvényszék korlátozó hozzáállást fogadott el, úgy ítélve meg, hogy az elé terjesztett kereset pusztán azon feltételek vitatására irányul, amelyek között a Bizottság megszüntette az őt V. G.‑hez kötő szerződéses kapcsolatokat.
30.
Nem csak hogy a Törvényszék nem vett figyelembe minden, az elé terjesztett kereset alapjának megállapításához szükséges elemet, de indokolásában elmulasztotta azon indokok kifejtését is, amelyek miatt az egyetértésről szóló levél szerződéses jellegét véleménye szerint meg kellett állapítani.
31.
A megtámadott végzés 35–37. pontja alá nem támasztott állítások sorozata. Márpedig az indokolást célzó erőfeszítés annál is fontosabb lenne, mivel az iratokban szerepel két jelentős elem. V. G. a Törvényszék előtt egyértelműen hivatkozott a Bizottság által az ombudsman előtti eljárás folyamán tett nyilatkozatra, amelyben az kiemelte, hogy „a Team Europe tagjainak nem volt [vele] szerződéses kapcsolata”. Ez kitűnik a megtámadott végzés 23. pontjából.
32.
Egyebekben V. G. a Bizottság által felhozott jogellenességi kifogásra vonatkozó észrevételeiben a Törvényszék elnökének a költségmentesség iránti kérelem tárgyában hozott végzésére is felhívta a Törvényszék figyelmét. ( 42 ) E végzés 15. pontja kimondja, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy e szakaszban nem foglal állást az egyetértésről szóló levélből következő jogviszonyoknak tulajdonítandó minősítésről. A Törvényszék elnöke ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság úgy véli, hogy e döntés csak az egyetértésről szóló levél elmélyült elemzése alapján hozható meg. ( 43 ) A Törvényszék elnöke e körülményekből arra következtetett, hogy „e szakaszban az első elemzés alapján nem [volt] nyilvánvaló, hogy azon kártérítési kereset tárgya, amelyet a felperes az uniós bíróság elé kíván[t] terjeszteni, objektív és általános jelleggel szerződéses eredetű kötelezettségeken és jogokon alapuló kártérítési kérelem” ( 44 ). Megértem tehát V. G. zavarát a megtámadott végzés kapcsán, amely ennek ellenére – ne feledjük – V. G. keresetének nyilvánvaló elfogadhatatlanságát állapítja meg.
33.
Természetesen, amint arra a Bizottság emlékeztet, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem kötelezi a Törvényszéket arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely az eljárás felei által előadott összes érvet kimerítően és egyenként követi. Az indokolás így lehet hallgatólagos is, feltéve hogy lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a Törvényszék ítélete alapul, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét. ( 45 ) Vitathatatlan, amint azt a Bizottság állítja, hogy a Törvényszék előtt már előadott érvek puszta megismétlése alapján az említett érvek elfogadhatatlanságát kellene megállapítani. Ez azonban nem állhat fenn akkor, ha a Törvényszék ezen érvekkel kapcsolatos hallgatása eredményezte azok Bíróság előtti megismétlését.
34.
Márpedig, ha az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogásnak helyt kell adni, akkor ennek nem az az oka, hogy a Törvényszék nem válaszolt a V. G. által hivatkozott valamennyi érvre, hanem az, hogy a megtámadott végzés tanulmányozása alapján nem állapíthatók meg kellő mértékben azok az indokok, amelyek miatt a Törvényszék a jogvita szerződéses jellegének kizárólag az egyetértésről szóló levél alapján történő megállapítása érdekében túllépett egy nem nyilvánvalóan szerződéses jellegű szövegen, illetve a Bizottság ezzel ellentétes vagy legalábbis erős fenntartásokat tartalmazó nyilatkozatain. A végzés tanulmányozása nem teszi lehetővé azon indokok alátámasztását sem, amelyek miatt a Törvényszék, noha a jogvita V. G. által megjelölt tárgyát a Bizottság által X. panaszának kezelése során tanúsított felróható magatartás képezte, úgy ítélte meg, hogy „közvetlen kapcsolat” ( 46 ) áll fenn a kifogásolt magatartás és az egyetértésről szóló levélből következő állítólagos szerződéses kapcsolat között, valamint hogy az utóbbi vizsgálata szükséges a Bizottság felelősségének értékelése céljából. ( 47 )
35.
Ily módon az iratok valamennyi elemének, köztük a Bizottság nyilatkozatainak vizsgálatát elmulasztva a Törvényszék részlegesen alkalmazta a Bíróság által az ítéletében rögzített módszert és megsértette indokolási kötelezettségét. E körülmények között az első jogalap egészének helyt kell adni mint megalapozottnak.
B. A második, az egyetértésről szóló levél jogi minősítésére vonatkozó tévedésre, az indokolási kötelezettség megsértésére és az iratok elferdítésére alapított jogalapról
1. A felek kérelmeinek összefoglalása
36.
V. G. lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen minősítette szerződésnek az egyetértésről szóló levelet, holott inkább a Bizottság által egyoldalúan meghatározott, nem kötelező iránymutatásokról van szó, amelyek a Team Europe hálózat működését szabályozzák. A Bizottság soha nem állította, hogy a kapcsolat szerződéses jellegű volt, amint azt az ombudsman előtt tett észrevételeinek 21. pontja, valamint a Törvényszék V. G. költségmentesség iránti kérelme tárgyában hozott végzésének 15. pontja is tanúsítja; ( 48 ) az egyetértésről szóló levél pusztán a Team Europe‑ra vonatkozó jogok és kötelezettségek összefoglalója, nem pedig a Bizottság és V. G. közötti konkrét kapcsolatokat szabályozó jogok és kötelezettségek összefoglalása; a levél nem ír elő szankciót megsértés esetére, továbbá nem hivatkozik az alkalmazandó jogra vagy az illetékes bíróságokra; az egyetértésről szóló levél a „feladatok”, nem pedig a „kötelezettségek” kifejezést tartalmazza, ezáltal inkább puszta magatartási előírásokra utalva, nem pedig a személyek közötti valódi jogviszonyokra. A Bizottság elkésetten indokolta meg álláspontját és hivatkozott az egyetértésről szóló levél szerződéses jellegére. A felek közös szándéka soha nem irányult arra, hogy szerződés alapján kölcsönösen kötelezettségeket vállaljanak. Márpedig a szándék meghatározó elem az aktus szerződéses jellegűnek minősítésénél, amint az az európai szerződésjog közös elveinek 102. pontjából is kitűnik. ( 49 ) Ily módon a Törvényszék tévesen minősítette szerződésnek az egyetértésről szóló levelet, elferdítette azt, valamint megsértette indokolási kötelezettségét. A megtámadott végzés nem állapította meg az egyetértésről szóló levél szerződésnek minősítése érdekében az alkalmazandó jogot, ami szükséges lenne abban a – fenn nem álló – esetben, ha az említett levél szerződés lenne. A Bizottság azt állítja, hogy a francia jog alkalmazandó. Márpedig a francia code civil (polgári törvénykönyv) 1101. ( 50 ) és 1156. cikke ( 51 ) alapján az egyetértésről szóló levelet a francia jog értelmében sem lehet szerződésnek nyilvánítani V. G. kötelezettségvállalásra irányuló szándéka hiányában, illetve arra figyelemmel, hogy semmilyen körülmény alapján nem gondolhatta, hogy olyan szerződést ír alá, amelynek tartalmát kizárólag a Bizottság határozta meg, amely soha nem utalt annak szerződéses jellegére. A francia jog értelmében a szerződés ezenkívül végrehajtható kötelezettségeket tartalmaz. ( 52 ) Márpedig az egyetértésről szóló levél nem teszi lehetővé a jogok és kötelezettségek betartásának kikényszerítését, nem ír elő szankciót és végrehajtást, illetve bármely fél bármikor mentesülhet. Az egyetértésről szóló levél szerződéses jellege tehát sem a felek szándékából, sem akaratukból, sem pedig a levél Bizottság által megállapított szövegéből nem következik. Ebből az következik, hogy az egyetértésről szóló levél még a francia jogra figyelemmel sem minősíthető szerződésnek. A Törvényszék tehát az egyetértésről szóló levelet is elferdítette és tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzés 39. pontjában kimondta, hogy a kereset tárgya szerződéses jellegű kártérítés iránti kérelem.
37.
A Bizottság előadja, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a tényállás megállapítására, az elferdítés esetét kivéve, amelynek nyilvánvalónak kell lennie és anélkül kell kitűnnie, hogy új bizonyítékokra lenne szükség. Ez a jelen esetben nem így van. Ezenfelül a fellebbező ugyanazon érvek előadására szorítkozott, amelyeket már a Törvényszék elé terjesztettek és ott megvizsgáltak, és amelyek így elfogadhatatlanok. A Bizottság által az ombudsman előtt tett nyilatkozatok nem hatálytalaníthatják a szerződést és azokat úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság tagadta, hogy az egyetértésről szóló levél munkaszerződés. Ezzel szemben a Bizottság nem zárta ki, hogy csatlakozási szerződésről szó lehet. V. G. nem fejti ki, hogy a felek szándéka miként állhat szemben az egyetértésről szóló levél világos és egyértelmű rendelkezéseivel. A felek szándékának fogalmára vonatkozó okfejtések új és ennélfogva elfogadhatatlan elemek lennének, még akkor is, ha a felek valamennyi joggal és kötelezettséggel kapcsolatos megállapodásra irányuló szándéka mindenképpen egyértelmű lenne. A francia jog értelmében vett szerződés fogalmára vonatkozó okfejtések szintén újak. A francia jog értelmezése mindenféleképpen ténykérdés, amely felett a Törvényszéknek kell teljes körű ellenőrzéssel rendelkeznie. A végrehajtásra vonatkozó érvet első alkalommal a fellebbezés szakaszában terjesztik elő, ezért az elfogadhatatlan. Az említett végrehajtás semmiféleképpen sem a szerződésnek minősítés szükséges feltétele.
38.
Végül a Bizottság hozzáteszi, hogy a bizalmas dokumentumok benyújtására vonatkozó, V. G. által előterjesztett kérelem arra irányult, hogy alátámassza az elszenvedett kár és a szerződéses viszony megszakadása – nem pedig X. panaszának kezelése – közötti kapcsolatot. A Bizottság emlékeztet arra, hogy e kérelem két kereset tárgya a Törvényszék előtt. ( 53 ) Ami a jogsértő magatartástól való eltiltás iránti kérelmet illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ez nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. ( 54 )
39.
Válaszában V. G. emlékeztet arra, hogy a második jogalap nem csak elferdítésen, hanem az egyetértésről szóló levél téves jogi minősítésén és az indokolási kötelezettség megsértésén is alapul. A Bizottság a fellebbezésben nem jelölte meg a megkövetelt módon azokat az érveket, amelyek szerinte csak a Törvényszék előtt előadott érvek megismétlései. Ami a felek szándékára vonatkozó érvet illeti, V. G. vitatja, hogy az új lenne, mivel ez az érv a 2013. április 18‑i Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet ( 55 ) értelmében vett, a felek közötti jogi kapcsolatok elemzésének körébe tartozik. Az említett elemzés szükségképpen magával vonja a felek szándékának figyelembevételét. Az egyetértésről szóló levél rendelkezései nem annyira világosak és egyértelműek, amint azt a Bizottság állítja, annál is inkább, mivel maga a Bizottság is tagadta annak szerződéses jellegét az ombudsman előtt tett nyilatkozataiban. Ami a francia jogra való hivatkozást illeti, V. G. elismeri, hogy arra nem hivatkozott a Törvényszék előtt, de előadja, hogy e jogra pusztán második jogalapjának illusztrálása céljából hivatkozott, annak érdekében, hogy bizonyítson egy érvelési hibát a megtámadott végzésben, emellett pedig maga a Bizottság állította a Törvényszék előtt, hogy az alkalmazandó jog a francia jog, amelyre figyelemmel az egyetértésről szóló levél szerződéses jellegét meg kell vizsgálni.
40.
A viszonválasz szakaszában a Bizottság előadja, hogy ha V. G. a felek szándékával kapcsolatos érveket ismertetett, ennek az az oka, hogy az egyetértésről szóló levél szerződéses jellege egyáltalán nem nyilvánvaló. V. G. nem fejtette ki, hogy M. S. miért írta alá az egyetértésről szóló levelet, ha nem puszta iránymutatásokról volt szó. Ami a francia jog alkalmazására vonatkozó érvet illeti, az az eljárás e szakaszában elfogadhatatlan. Mindenesetre a Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet ( 56 ) értelmében vett szerződéses viszony fennállása a francia jogra hivatkozás nélkül is bizonyítható lenne. V. G. hallgatott továbbá egyes olyan körülményekről, amelyek alkalmasak a levél szerződéses jellegének bemutatására, mégpedig annak pontos megnevezéséről, illetve a felmondásról szóló levél záró formulájáról. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül döntött az egyetlen, hatáskörére vonatkozó kérdésről. Egyebekben a Bizottság előadja, hogy V. G. összekeveri az egyetértésről szóló levél jogi minősítésére alapított jogalapot az elferdítésre alapított jogalappal. V. G. az iratok elferdítésére hivatkozott, de a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a bizonyítékok elferdítésének nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése. V. G.‑nek tehát éppen azokra a tényekre vagy dokumentumokra kellett volna hivatkoznia, amelyeket a Törvényszék szerinte elferdített, ami helyett a Törvényszék előtt már kifejtett érvek megismétlésére szorítkozott, a Törvényszék bármilyen tárgyi tévedésének bizonyítása nélkül. A Bizottság azt állítja, hogy a fellebbező megpróbálja kijátszani azon megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlanságát, amelyet elmulasztott kellő időben benyújtani a Team Europe‑ból kizáró határozattal szemben. Ily módon a Bíróságnak ugyanazt a megközelítést kell követnie, mint a Guigard kontra Bizottság ítéletében. ( 57 )
2. Elemzés
41.
V. G. második jogalapja három részre osztható, amelyek közül az első az egyetértésről szóló levél jogi minősítésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra, a második az indokolási kötelezettség megsértésére, az utolsó pedig „az iratok” elferdítésére vonatkozik.
42.
Az első jogalappal kapcsolatban megállapítottakat követve a második jogalap elemzését annak második, a Törvényszék indokolási kötelezettségének az egyetértésről szóló levél szerződésnek minősítése során elkövetett megsértésével kapcsolatos részével kezdem. A jelen indítvány 34. pontjában kifejtettekkel azonos okokból e második résznek helyt kellene adni.
43.
V. G.‑nek a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiből ugyanis kitűnik, hogy az egyetértésről szóló levél szerződéses jellegét vitató érveket a Törvényszék vagy nem vizsgálta meg – mint a Bizottság által az ombudsman előtt tett nyilatkozatot, illetve azt, hogy a Bizottság nem foglalt állást az egyetértésről szóló levél jellegét illetően a Törvényszék előtt a költségmentesség iránti kérelem tárgyában folyó eljárás során – ( 58 ) vagy pedig valódi magyarázat nélkül utasította el azokat. ( 59 ) V. G. ezenkívül a Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet ( 60 ) 80. pontjára hivatkozott, amely szerint „a jogvita jellegének szerződésen alapulóvá változtatásához nem elegendő […] akármilyen szerződéses kapcsolat vagy a vitatott magatartást nem érintő, szerződéses eredetű kötelezettségek fennállását állítani”, abból azt a következtetést levonva, hogy a szerződés puszta fennállása nem jelenti akadályát az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti kereset benyújtásának. Ennélfogva az egyetértésről szóló levél Törvényszék általi szerződésnek minősítése hiányosan indokoltnak tűnik.
44.
A fentiekre figyelemmel csak a teljesség kedvéért vizsgálom meg a második jogalap fennmaradó részeit.
45.
Ami a második jogalap első részét illeti, V. G. arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a levél szerződésnek minősítésénél. A Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a felek szándékát, ahogy azt az európai szerződésjog közös elveinek 102. pontja javasolja. V. G. azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem határozta meg a szerződésre alkalmazandó jogot, amelynek fényében a szerződéses jelleget kellene vizsgálni. Ha feltételezzük, hogy ez a francia jog, amint azt a Bizottság állítja, akkor a Törvényszéknek különösen a felek szándékára és arra a kérdésre kellett volna figyelmet fordítania, hogy kikényszeríthető‑e az egyetértésről szóló levélből következő állítólagos kötelezettségek végrehajtása.
46.
Ami a felek szándékára vonatkozó érvet illeti, arra a megtámadott végzés ténylegesen vitathatatlanul nem utal, amint azt V. G. hangsúlyozza, de a fellebbező maga sem fejtette ki a kérdést a Bizottság által a Törvényszék előtt hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben. Nem hivatkozott az európai szerződésjog elveire sem. Ugyanez vonatkozik a végrehajtás kérdésére. Ezeket az érveket tehát új voltuk miatt elfogadhatatlannak kell tekinteni. ( 61 ) Ugyanilyen módon nem került sor a Törvényszék előtt a szerződésre alkalmazandó joggal, illetve a francia joggal kapcsolatos vitára, amint azt V. G. is elismeri. A Törvényszék semmiképpen sem vett alapul egy konkrét jogot az egyetértésről szóló levél szerződésnek minősítése céljából. E körülmények között nem lehet azt állítani, hogy a Törvényszék elemzéséből a francia jog téves értelmezése vagy alkalmazása következne.
47.
A második jogalap utolsó részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdésével összhangban a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Tehát a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered –, valamint az elfogadott bizonyítékok értékelésére kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – amennyiben nincsen szó az elferdítésükről – nem olyan jogkérdés, amelynek felülvizsgálata a Bíróságra tartozna. ( 62 ) Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére. ( 63 )
48.
Az elferdítés tehát elsődlegesen a tényállás értékeléséhez kapcsolódó fogalom. Márpedig V. G. arra hivatkozik, hogy az egyetértésről szóló levél elferdítésére amiatt került sor, hogy azt a Törvényszék jogilag szerződésnek „minősítette”. Ily módon a kifogás nem a tények Bíróság fent felidézett ítélkezési gyakorlatának klasszikus értelmében vett elferdítésére irányul, hanem az egyetértésről szóló levél minősítése során elkövetett hibára. Ily módon értelmezve az nem tekintendő a második jogalap második részében már megvizsgálttól elkülönülő kifogásnak, és így nem igényel további okfejtéseket.
C. Az uniós bíróságok V. G. kérelmének elbírálására vonatkozó hatásköréről
49.
Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez. Mivel álláspontom szerint a végzést hatályon kívül kell helyezni, a Bíróság eldönthetné az uniós bíróságok V. G. által benyújtott kérelem elbírálására vonatkozó hatáskörének kérdését.
50.
Az iratok releváns elemeinek összességéből kitűnik, hogy a Bíróságnak megfelelően figyelembe kell vennie, hogy V. G. az Unió felelősségének megállapítását a Bizottság által X. vele szemben benyújtott panaszának kezelése során tanúsított magatartás miatt kéri. Hivatkozik a Charta 41. cikkének, a megfelelő ügyintézés általános elveinek és a védelemhez való jog tiszteletben tartásának, a helyes hivatali magatartás kódexe 16. cikkének, a gondosság és az ártatlanság védelme elveinek, valamint az indokolási kötelezettség és arányosság elvének megsértésére. Az állítólagos kár nem vagyoni jellegű, mivel a Bizottság magatartása állítólag megsértette V. G. becsületét, méltóságát és hírnevét.
51.
E körülményekből az következik, hogy a megállapítani kért felelősség prima facie szerződésen kívüli. Azt kell még megállapítani, hogy a két fél által aláírt dokumentum alkalmas‑e ezen megállapítás módosítására.
52.
Az egyetértésről és csatlakozásról szóló levél kifejezetten nem mondja ki, hogy szerződéses jellegű. Preambulumában az szerepel, hogy azon jogok és kötelezettségek összefoglalása, amelyek a Team Europe‑hoz való „csatlakozással” járnak. A levél egyik pontja sem utal arra, hogy annak különös, vagy legalább egy szerződéséhez hasonló jogi ereje lenne. Közelebbről egyetlen pont sem utal az egyetértésről szóló levél megsértésének esetleges szankciójára. A levél egyetlen pontja sem határozza meg az alkalmazandó jogot, illetve az esetleg jogvita elbírálására illetékes bíróságokat. Az egyetértésről szóló levél 5. pontjának második bekezdése azt írja elő, hogy a felek írásbeli nyilatkozatukkal bármikor mentesülhetnek az említett levélben rögzített jogok és kötelezettségek alól. A kereset benyújtását megelőzően a Bizottság maga sem volt meggyőződve az egyetértésről szóló levél szerződéses jellegéről.
53.
A fentiekből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy V. G. kérelme egy a Bizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet ( 64 ) értelmében vett szerződéses viszonyba illeszkedik, anélkül, hogy ne kellene tovább vinni a szerződés fogalmával kapcsolatos gondolkodást a jelen ügy ténybeli összefüggésében. Ehhez hozzáteszem, hogy az egyetértésről szóló levél szerződéses jellegének kizárólag a levél 5. pontjának értelmezéséből való levezetése az állítólagos szerződés tartalmának részletes és konkrét vizsgálatát jelentené, amit a Bíróság az említett ítélet 76. és 77. pontjában kizárt, mivel ez az elemzés a jogvita érdemének vizsgálatához, nem pedig a jogvita jellegének meghatározásához tartozik.
54.
Mindenesetre a fentiekből egyértelműen következik, hogy az iratok elemzéséből nem tűnik ki, hogy az egyetértésről szóló levél szerződésként történő értelmezése szükséges V. G. igényei megalapozottságának megállapításához.
55.
A Bizottság állításával ellentétben a szóban forgó tények nem hasonlítanak a 2009. május 20‑i Guigard kontra Bizottság ítélet ( 65 ) alapjául szolgáló tényekhez. Az utóbbi ítéletben egy a Bizottsággal kötött munkaszerződés meg nem újításának kifogásolásáról volt szó. A felperes ebben az ügyben az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítását kérte, mivel az nem újította meg a munkaszerződését. Míg a Törvényszék azt állapította meg, hogy azon normák miatt, amelyek megsértésére hivatkoztak, ( 66 ) illetve mivel új szerződés megkötéséről volt szó, a kereset az Unió szerződésen kívüli felelősségének körébe tartozónak tekinthető és ennek alapján az uniós bíróságok elé terjeszthető, a Bíróság nem követte ezt a megközelítést és azt mondta ki, hogy a kereset nem választható el a munkaszerződés feleit összekötő szerződéses kapcsolatoktól, annál is inkább, mivel azokat a feltételeket, amelyek mellett a szerződést meg lehetett újítani, maga a szerződés határozta meg. ( 67 ) A szerződéses viszony tehát teljesen egyértelmű volt és a felek nem vitatták, hogy őket szerződés köti össze. Ez alapvető különbség a jelen fellebbezésben szereplő helyzethez képest, így semmilyen automatikus tanulság nem vonható le e precedensből a jelen ügy megoldására nézve.
56.
A fenti elemzésből tehát az következik, hogy a V. G. által előterjesztett kártérítési kérelem objektív és általános jelleggel nem szerződéses eredetű kötelezettségeken alapul. A kereset tárgya tehát szerződésen kívüli kártérítés iránti kérelem. Az valóban a Törvényszék EUMSZ 268. cikkben meghatározott hatáskörébe tartozik.
57.
Bár a fellebbezésnek helyt kell adni és a Törvényszék elé terjesztett keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani, az ügy érdemben való eldöntését a per állása nem engedi meg. E körülmények között az ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének megfelelően.
V. A költségekről
58.
Mivel az ügyet elemzésem alapján vissza kell utalni a Törvényszékhez, a költségekről jelenleg nem kell határozni.
VI. Végkövetkeztetés
59.
A fentiekben ismertetett megfontolások összességére tekintettel azt indítványozom, hogy a Bíróság a következőket állapítsa meg:
1)
A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2017. május 31‑iM. S. kontra Bizottság végzését (T‑17/16, nem tették közzé, EU:T:2016:379) hatályon kívül helyezi.
2)
A V. G. által a T‑17/16. sz. ügyben benyújtott kereset elfogadható.
3)
A Bíróság egyebekben az ügyet visszautalja a Törvényszékhez.
4)
A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) M. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16, nem tették közzé, EU:T:2017:379).
( 3 ) Miután M. S. 2018. február 16‑án elhunyt, V. G., M. S. egyetlen jogutódja kérte, hogy az eljárás folytatásában az utóbbi helyébe léphessen, amit engedélyeztek számára. Az elemzés további részében az egyszerűség kedvéért az egységes V. G. megjelöléssel utalok mind a fellebbezőre, mind a Törvényszék előtti felperesre.
( 4 ) 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:T:2016:446).
( 5 ) 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:C:2016:446, 15. pont).
( 6 ) 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:C:2016:446, 15. pont).
( 7 ) 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:C:2016:446, 16. pont).
( 8 ) M. S. elhunytát követően a visszavétel már nem képzelhető el, így V. G. e kérelmet a Bíróság elé terjesztett válaszában törölte (lásd a válasz 10. pontját).
( 9 ) 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:T:2016:446). Lásd továbbá a jelen indítvány 5. pontjának végét.
( 10 ) C‑103/11 P, EU:C:2013:245.
( 11 ) A továbbiakban: Charta.
( 12 ) Elérhető: .
( 13 ) C‑103/11 P, EU:C:2013:245.
( 14 ) 2013. április 18‑i ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245).
( 15 ) 2013. április 18‑i ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245).
( 16 ) 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 67. pont).
( 17 ) A Bizottság itt a 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245) 65. pontjára támaszkodik.
( 18 ) A Bizottság itt a Bíróság elnökhelyettese 2018. január 10‑iBizottság kontra RW végzésére (C‑442/17 P(R), nem tették közzé, EU:C:2018:6, 66. pont) hivatkozik.
( 19 ) V. G. itt a 2015. november 18‑iSynergy Hellas kontra Bizottság ítéletre (T‑106/13, EU:T:2015:860, 150. pont) hivatkozik.
( 20 ) A Bizottság itt a 2009. május 20‑iGuigard kontra Bizottság ítéletre (C‑214/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:330) hivatkozik, és kiemeli annak hasonlóságait a jelen üggyel.
( 21 ) 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245).
( 22 ) C‑103/11 P, EU:C:2013:245.
( 23 ) Lásd az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdését, az EUMSZ 268. cikket és az EUMSZ 340. cikk második bekezdését.
( 24 ) Lásd az EUMSZ 272. cikket és az EUMSZ 274. cikket.
( 25 ) Lásd a megtámadott végzés 29. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
( 26 ) 2013. április 18‑i ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245).
( 27 ) Lásd: 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 64. pont).
( 28 ) Lásd: 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 66. pont). Kiemelés tőlem.
( 29 ) Lásd: 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 66. pont).
( 30 ) Lásd: 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 66. pont). Kiemelés tőlem.
( 31 ) Lásd: 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 67. pont). Kiemelés tőlem.
( 32 ) Lásd: 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 67. pont).
( 33 ) Lásd a megtámadott végzés 34. pontját.
( 34 ) Lásd a megtámadott végzés 36. pontját.
( 35 ) Lásd a megtámadott végzés 37. pontját.
( 36 ) Lásd a megtámadott végzés 38. pontját.
( 37 ) 2013. április 18‑i ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245).
( 38 ) Lásd a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél 38. pontját.
( 39 ) A megtámadott végzés 32. pontja V. G. említett végzés 19–21. pontjában részletezett érvelésének összefoglalására szorítkozik.
( 40 ) Lásd a megtámadott végzés 33. pontját.
( 41 ) A megtámadott végzés 37. pontja.
( 42 ) 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:T:2016:446).
( 43 ) Lásd: 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:C:2016:446, 15. pont).
( 44 ) 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:C:2016:446, 16. pont).
( 45 ) Lásd a bőséges ítélkezési gyakorlatból: 2016. november 30‑iBizottság kontra Franciaország és Orange ítélet (C‑486/15 P, EU:C:2016:912, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 46 ) A megtámadott végzés 36. pontja.
( 47 ) Amint az kitűnik a megtámadott végzés 37. pontjából.
( 48 ) 2016. május 3‑iM. S. kontra Bizottság végzés (T‑17/16 AJ, nem tették közzé, EU:T:2016:446).
( 49 ) Lásd Lando, O., és Beale, H. (szerk.), Principles of European Contract Law, Kluwer Law International, Hága, London, Boston, 2000, 394. o.
( 50 )
( 51 ) „Megállapodások esetén a szöveg szó szerinti értelme helyett azt kell vizsgálni, hogy mi volt a szerződő felek közös szándéka” (a vitatott határozatok Bizottság általi meghozatalának időpontjában alkalmazandó változat).
( 52 ) Amint azt a francia code civil 2016. október 1‑je előtt alkalmazandó változata előírta, hogy „[a]z a fél, akivel szemben a másik fél nem teljesítette kötelezettségét, választhat, hogy a másik felet a megállapodás végrehajtására kényszeríti, amennyiben ez lehetséges, vagy kártérítés mellett a megállapodás felbontását kéri”.
( 53 ) 2018. november 27‑iVG kontra Bizottság ítélet (T‑314/16 és T‑435/16, EU:T:2018:841).
( 54 ) A Bizottság itt a 2004. január 22‑iMattila kontra Tanács ítéletre (C‑353/01 P, EU:C:2000:42, 15. pont) hivatkozik.
( 55 ) C‑103/11 P, EU:C:2013:245.
( 56 ) 2013. április 18‑i ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245).
( 57 ) 2009. május 20‑i ítélet (C‑214/08 P, nem tették közzé, EU:C:2013:330).
( 58 ) Lásd az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételek 27. pontját.
( 59 ) Például a „kötelezettség” kifejezés egyetértésről szóló levélbeli hiányára alapított érvet, illetve az említett levél preambulumában szereplő, arra vonatkozó utalás hiányát, hogy az egyetértésről szóló levél a jogok és kötelezettségek összefoglalása, ami megerősíti, hogy az pusztán kötelező erővel nem rendelkező iránymutatásokat rögzít.
( 60 ) 2013. április 18‑i ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245).
( 61 ) Lásd a bőséges ítélkezési gyakorlatból: 2015. szeptember 17‑iTotal kontra Bizottság ítélet (C‑597/13 P, EU:C:2016:613, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 62 ) A bőséges ítélkezési gyakorlatból lásd: 2015. december 3‑iPP Nature‑Balance Lizenz kontra Bizottság ítélet (C‑82/15 P, nem tették közzé, EU:C:2015:796, 26. és 27. pont); 2017. június 15‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑279/16 P, EU:C:2017:461, 36. pont).
( 63 ) Lásd a bőséges ítélkezési gyakorlatból: 2017. november 16‑iLudwig‑Bölkow‑Systemtechnik kontra Bizottság ítélet (C‑250/16 P, EU:C:2016:871, 39. pont).
( 64 ) 2013. április 18‑i ítélet (C‑103/11 P, EU:C:2013:245). Emlékeztetek arra, hogy ebben az ítéletben pusztán az, hogy a Bizottság hivatkozott számos érintett szerződéses dokumentumra, elegendő volt annak megállapításához, hogy fennáll „a jogvita tárgyára vonatkozó szerződéses [környezet], amelynek mélyreható vizsgálata nélkül nem állapítható meg a Bizottságnak felrótt magatartás esetleges jogellenessége” (lásd: 2013. április 18‑iBizottság kontra Systran és Systran Luxembourg ítélet [C‑103/11 P, EU:C:2013:245, 81. pont]).
( 65 ) C‑214/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:330.
( 66 ) Vagyis ebben az esetben a negyedik loméi egyezmény, a megfelelő ügyintézés, a gondosság, valamint a bizalomvédelem elve (lásd: 2009. május 20‑iGuigard kontra Bizottság ítélet [C‑214/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:330, 43. pont]).
( 67 ) Lásd: 2009. május 20‑iGuigard kontra Bizottság ítélet (C‑214/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:330, 38. pont).