GERARD HOGAN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. március 7. ( 1 )
C‑32/18. sz. ügy
Tiroler Gebietskrankenkasse
kontra
Michael Moser
(az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 883/2004/EK rendelet – 5. cikk – 987/2009/EK rendelet – 60. cikk – A migráns munkavállalók szociális biztonsága – Családi ellátás – Az elsődlegesen illetékes tagállamban fizetett szülői támogatás és a másodlagosan illetékes tagállamban járó gyermekgondozási támogatás különbözetéhez való jog”
I. Bevezetés
1.
A jelen előzetes döntéshozatali iránti kérelem tárgyát lényegében a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet ( 2 ) 60. cikke (1) bekezdése második mondatának értelmezése képezi. A Bíróságnak azt is meg kell jelölnie, hogy melyik „jövedelmet” kell figyelembe venni az igényelt családi ellátás kiszámításánál.
2.
A kérelmet Michael Moser és a Tiroler Gebietskrankenkasse (tiroli területi egészségbiztosítási pénztár, Ausztria) között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya az Elterngeld (a német szülői támogatás) és a Kinderbetreuungsgeld (az osztrák gyermekgondozási támogatás) különbözetének kifizetése iránt Michael Moser által benyújtott kérelem. A jelen ügy tényállásának megvizsgálása előtt azonban először a releváns szabályozást kell részletezni.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet ( 3 )
3.
A 883/2004 rendelet (9), (10), (11) és (12) preambulumbekezdése szerint:
„(9)
A Bíróság számos esetben kifejtette véleményét az ellátásokra, jövedelmekre és tényállásokra vonatkozó egyenlő bánásmód [helyesen: az ellátások, jövedelmek és tények azonos kezelésének] lehetőségéről; ezt az elvet kifejezetten el kell fogadni, és fejleszteni kell a bírósági határozatok lényegének és szellemének tiszteletben tartása mellett.
(10)
Ugyanakkor, az az elv, hogy egy másik tagállam területén felmerülő bizonyos tényeket vagy eseményeket úgy kezeljenek, mintha annak a tagállamnak a területén történtek volna, amelynek a jogszabályait alkalmazni kell, nem sértheti az egy másik tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási, szolgálati, önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi vagy tartózkodási idők, és az illetékes tagállam jogszabályai szerint szerzett idők összesítésének elvét. Egy másik tagállam jogszabályai szerint szerzett időszakokat kizárólag az időszakok összesítése elvének alkalmazásával kell figyelembe venni.
(11)
Egy tagállamban felmerülő tények vagy események asszimilációja semmilyen esetben sem teszi a másik tagállamot illetékessé vagy jogszabályait alkalmazandóvá.
(12)
Az arányosság fényében ügyelni kell annak biztosítására, hogy a tényállásokkal vagy eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód elve ne vezessen objektíve indokolatlan eredményekhez, vagy ugyanarra az időszakra vonatkozó azonos típusú ellátások halmozódásához.”
4.
A 883/2004 rendelet „Egyenlő bánásmód” címet viselő 4. cikke a következőképpen rendelkezik: „E rendelet eltérő rendelkezései hiányában az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait”.
5.
A 883/2004 rendelet 5. cikke „Az ellátásokkal, jövedelmekkel, tényállásokkal és eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód [helyesen: Az ellátások, jövedelmek, tények és események azonos kezelése]” címet viseli, és a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában, és a megállapított különös végrehajtási rendelkezések fényében a következőket kell alkalmazni:
a)
ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a szociális biztonsági ellátások és egyéb jövedelmek kézhezvétele meghatározott jogkövetkezményekkel jár, az ilyen jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell az olyan egyenértékű ellátások kézhezvételére, amelyeket egy másik tagállam jogszabályai alapján szereznek, illetve egy másik tagállamban szerzett jövedelemre;
b)
ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a jogkövetkezmények meghatározott tényállás [helyesen: tények] vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamnak a hasonló tényállások [helyesen: tények] vagy események bármely tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be.”
6.
A 883/2004 rendelet 6. cikke egyértelművé teszi, hogy „e rendelet eltérő rendelkezéseinek hiányában egy tagállam illetékes intézménye, amely tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását, időtartamát vagy feléledését, a jogszabályok alkalmazását, vagy a kötelező, szabadon választható folytatólagos vagy önkéntes biztosításhoz való hozzáférést vagy azok alóli mentességet a biztosítási, szolgálati, önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi vagy tartózkodási idő megszerzésétől teszik függővé, a szükséges mértékben oly módon veszi figyelembe a más tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási, szolgálati, önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi vagy tartózkodási időket, mintha azokat az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg.”
7.
A 883/2004 rendelet III. címének 8. fejezete a családi ellátásokra vonatkozik. A („Másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagok” címet viselő) 67. cikk szerint:
„Egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel. A nyugdíjas azonban a nyugdíja tekintetében illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra.”
8.
A 883/2004 rendelet ugyanezen fejezetének 68. cikke rögzíti a jogosultságok halmozódása esetén alkalmazandó elsőbbségi szabályokat:
„(1) Ha ugyanazon időszak és ugyanazon családtagok tekintetében egynél több tagállam jogszabályai alapján nyújtanak ellátásokat, a következő elsőbbségi szabályokat kell alkalmazni:
a)
a több tagállam által különböző alapokon fizetendő ellátások esetében az elsőbbségi sorrend a következő: először a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységeken alapuló jogosultságok, másodszor a nyugdíj folyósításán alapuló jogosultságok, és végül a lakóhely szerint szerzett jogosultságok;
b)
a több tagállam által azonos alapon fizetendő ellátások esetében az elsőbbségi sorrendet a következő kiegészítő kritériumok alapján határozzák meg:
i.
munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység alapján megnyílt jogosultságok esetében: a gyermekek lakóhelye, feltéve, hogy ott ilyen tevékenységet folytatnak, továbbá kiegészítésként, megfelelő esetben az összeütköző jogszabályok által előírt ellátások közül a legmagasabb összeg. Az utóbbi esetben az ellátások költségeit a végrehajtási rendeletben megállapított kritériumok szerint megosztják;
[…]
(2) Halmozódó jogosultságok esetében a családi ellátásokat az (1) bekezdés szerint elsőbbséget élvezőként kijelölt jogszabályoknak megfelelően nyújtják. Az egyéb összeütköző jogszabály(ok)ból adódó családi ellátásokra való jogosultságot az előbb említett jogszabályok által előírt összegig felfüggesztik, és szükség esetén különbözeti kiegészítést nyújtanak az ezt meghaladó összegre.
[…]”
2. A 987/2009 rendelet
9.
A 987/2009 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A családi ellátások iránti kérelmet az illetékes intézményhez kell címezni. Az alaprendelet [a 883/2004 rendelet] 67. és a 68. cikke alkalmazásának céljából az egész család helyzetét úgy kell figyelembe venni, mintha valamennyi érintett személy az érintett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozna és ott tartózkodna, különösen az ilyen ellátások igénylésére való jogosultság szempontjából.
[…]”
B. Az osztrák jog
1. A gyermekgondozási támogatásról szóló törvény
10.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Kinderbetreuungsgeldgesetz (a gyermekgondozási támogatásról szóló osztrák törvény; a továbbiakban: KBGG) ( 4 ) a Kinderbetreuungsgeldet eredetileg családtámogatásként szabályozta. Az átalányjellegű Kinderbetreuungsgeld azóta azonban a korábbi keresőtevékenységtől függetlenül jár. A szóban forgó törvény szerint eleinte három átalányváltozat közül lehetett választani, amelyek három átalányösszeg formájában a gyermek 30., illetve 36., 20., illetve 24. és 15., illetve 18. hónapos korának betöltéséig terjedő időtartamra teszik lehetővé az ellátást, amely során az átalányösszeg nagysága a választott változattól (ellátás időtartama) függ. A BGBl. I, 2009/116. számában közzétett jogszabály nemcsak bevezette a negyedik átalányváltozatot (12 + 2 hónap), de létrehozta a gyermekgondozási támogatásra való jogosultságot is jövedelempótlásként, amelynek mértéke a korábbi jövedelemtől függ.
11.
A 6. § (3) bekezdése (a BGBl. I, 116/2009. számában közzétett változatában) ekként rendelkezik:
„A Kinderbetreuungsgeldre való jogosultság hasonló külföldi családi ellátásokra való jogosultság fennállása esetén a külföldi ellátások összegének erejéig szünetel. A hasonló külföldi családi ellátások és a gyermekgondozási támogatás közötti különbözetet a külföldi családi ellátások megszűnését követően be kell számítani a gyermekgondozási támogatásba.”
12.
A 24. § (a BGBl. I, 117/2013. számában közzétett változatában) ekként rendelkezik:
„(1) A szülő […] Kinderbetreuungsgeldre jogosult e bekezdés alapján gyermeke után […], amennyiben
1.
a 2. § (1) bekezdésének 1., 2., 4., és 5. pontja szerinti jogosultsági feltételek teljesülnek,
2.
e szülő annak a gyermeknek a születését közvetlenül megelőző utolsó hat hónapban, aki után gyermekgondozási támogatást igényel, a (2) bekezdés értelmében folyamatosan keresőtevékenységet folytatott, valamint ebben az időtartamban nem részesült a munkanélküliségi biztosításból eredő ellátásokban, amelynek során e jogosultságot nem érintik az összesen 14 naptári napot meg nem haladó megszakítások.
(2) Keresőtevékenységen e szövetségi törvény értelmében Ausztriában társadalombiztosítási járulék fizetésével járó keresőtevékenység tényleges végzését kell érteni
[…]”
13.
A 24a. § (a BGBl. I, 139/2011. számában közzétett változatában) ekként rendelkezik:
„(1) A Kinderbetreuungsgeld napi összege:
1.
az anyasági támogatásban részesülő tekintetében az osztrák jogszabályok szerinti anyasági támogatás egy naptári napra jutó összegének 80%‑a, amely anyasági támogatás annak a gyermeknek a születése alapján jár, aki tekintetében a Kinderbetreuungsgeldet igénylik, […]
3.
az apa tekintetében az elméletben kiszámítandó anyasági támogatás egy naptári napra jutó összegének 80%‑a, amely anyasági támogatás annak a gyermeknek a születése alapján járna a nőnek az apa helyett, aki tekintetében a Kinderbetreuungsgeldet igénylik.
(2) A Kinderbetreuungsgeld (1) bekezdés szerinti összege minden esetben legalább az (1) bekezdés 5. pontja szerinti napi tétel, legfeljebb azonban napi 66 euró.”
14.
A 24b. § (a BGBl. I, 116/2009. számában közzétett változatában) szerint: „Ha csak az egyik szülő vesz igénybe Kinderbetreuungsgeldet, e gyermekgondozási támogatás legfeljebb a gyermek 12. hónapos korának betöltéséig jár. Ha a másik szülő is igénybe veszi ezt az ellátást, a jogosultság időtartama a másik szülő által igénybe vett időtartammal, legfeljebb azonban a gyermek 14. hónapos korának betöltéséig meghosszabbodik. Kizárólag az ellátás tényleges folyósításának időtartamai számítanak igénybe vettnek”.
2. A társadalombiztosításról szóló általános törvény
15.
Az Allgemeines Sozialversicherungsgesetz (a társadalombiztosításról szóló általános törvény) 162. §‑nak (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az anyasági támogatás az anyasági biztosítási esemény bekövetkezését megelőző utolsó 13 hétben ([…] 3 naptári hónapban) járó átlagkereset naptári napra jutó részének törvényes levonásokkal csökkentett összegében jár
[…]”
III. Az alapeljárás tényállása
16.
A Moser házaspár két lányukkal Németországban él. Moser asszony 1996. július 1‑je óta folytat határ menti munkavállalóként tevékenységet Ausztriában. M. Moser 1992 óta áll Németországban alkalmazásban.
17.
A második lányuk 2013. augusztus 29‑i születése után Moser asszony osztrák munkáltatójával 2015. május 28‑ig tartó Karenzben (osztrák gyermekgondozási szabadság) állapodott meg. Az alperes tiroli területi egészségbiztosítási pénztár Moser asszonynak a második lánya után járó jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgelden felül bizonyos különbözeti kiegészítéseket fizetett. Ezek a különbözeti kiegészítések a 2013. október 25‑től 2014. április 30‑ig terjedő 188 napos időtartamra 785,84 euró, és a 2014. május 1‑jétől 2014. május 31‑ig terjedő 31 napos időtartamra 129,58 euró összegnek feleltek meg.
18.
Ami M. Mosert illeti, második lányuk gondozása céljából 2014. június 29‑től augusztus 28‑ig Elternzeiten (német szülői szabadság) volt, és Németországban 3600 euró összegű Elterngeldet kapott.
19.
Moser asszony a munka‑ és szociális ügyi bíróságként eljáró Landesgericht Innsbruck (innsbrucki regionális bíróság, Ausztria) előtti első eljárásban eredményesen igényelte a 2013. október 25‑től 2014. június 28‑ig, valamint 2014. augusztus 29‑től október 28‑ig folyósított Kinderbetreuungsgeld különbözeti kiegészítését. M. Moser az azonos bíróság előtti második eljárásban a jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeldhez igényelt különbözeti kiegészítést napi 66 euró összegben a 2014. június 29‑től 2014. augusztus 28‑ig terjedő német szülői szabadságának időtartamára.
20.
A két ügyet az eljárás együttes lefolytatása és határozathozatal céljából egyesítették. A Moser asszony által indított eljárást egy 2017. decemberi 20‑i határozata zárta le. A különbözeti kiegészítés iránti igényét jogerősen elbírálták. Ezzel szemben a munka‑ és szociális ügyi bíróságként eljáró Landesgericht Innsbruck (innsbrucki regionális bíróság) elutasította M. Moser kérelmét.
21.
Fellebbezést követően a másodfokú bíróság (Oberlandesgericht Innsbruck [innsbrucki regionális felsőbíróság], Ausztria) megváltoztatta az elsőfokú bíróság határozatát. A tiroli területi egészségbiztosítási pénztárt napi 29,86 euró összegű jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeld különbözeti kiegészítésének M. Moser részére történő folyósítására kötelezte a 2014. június 29‑től augusztus 28‑ig terjedő időtartamra, összesen 1821,46 euró összegben. A keresetet az ezt meghaladó részében elutasította, amely határozat ellen M. Moser nem élt felülvizsgálati kérelemmel.
22.
E határozat ellen a tiroli területi egészségbiztosítási pénztár felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Obester Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság, Ausztria). Az egészségbiztosítási pénztár kérelmében a kereset teljes egészében történő elutasítását kéri. A felmerülő kérdés az tehát, hogy M. Moser jogosult‑e a német Elterngeld és a jövedelemfüggő osztrák Kinderbetreuungsgeld közötti különbözet folyósítására a 2014. június 29‑től augusztus 28‑ig terjedő német szülői szabadságának időtartamára.
23.
M. Moser álláspontja szerint Ausztria másodlagos illetékessége felesége osztrák munkáltatójával fennálló munkaviszonyából következik. A KBGG 24. §‑ának (2) bekezdése sértené az uniós jogot, ha az alapján Ausztriában társadalombiztosítási járulék fizetésével járó keresőtevékenység tényleges végzését követelik meg.
24.
A tiroli területi egészségbiztosítási pénztár vitatja a különbözeti kiegészítés fizetésére irányuló kötelezettségét. Előadja, hogy az apa nem felel meg a jogosultság nemzeti feltételeinek, mert a második lánya születését megelőző 6 hónapos időtartamban nem végzett folyamatos, társadalombiztosítási járulék fizetésével járó keresőtevékenységet vagy azzal egyenértékű tevékenységet. A 883/2004 rendelet olyan helyzetek koordinációjára korlátozódik, amikor több államban is jogosultság áll fenn. Érvelése szerint itt azonban nincs szó a 883/2004 rendelet szerinti, határon átnyúló elemről.
25.
A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a KBGG 24. §‑ának (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 24. §‑a (1) bekezdésének 2. pontjában szereplő, a csupán Ausztriában végzett, társadalombiztosítási járulék fizetésével járó keresőtevékenységre korlátozást ugyanezen bíróság az uniós joggal ellentétesnek minősítette.
26.
Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság abból indul ki, hogy M. Moser a nemzeti jogi jogosultságnak a kéthónapos minimális folyósítási időtartamra (KBGG 5. §‑ának (4) bekezdése) és a gyermek születését megelőző, legalább 6 hónapos folyamatos keresőtevékenységre (KBGG 24. §‑a (1) bekezdésének 1. pontja és (2) bekezdése) vonatkozó időbeli feltételeit teljesítette.
27.
Ebben az összefüggésben az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) kételyeket táplál a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet értelmezését illetően. A Moser család ügyében konkrétan két kérdés vitatott.
28.
Először is, az, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének második mondata alapján a család egészét kell figyelembe venni, az uniós jog alapján jogosultságot teremt‑e az apának a jövedelemfüggő osztrák Kinderbetreuungsgeldhez képest számított különbözetre, ha Ausztria kizárólag másodlagosan, az anya foglalkoztatásának helye szerinti államként illetékes, és az anyának már különbözeti kiegészítést nyújtott a neki járó jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeld kiegészítéseként. Másodszor, az ellátásoknak, jövedelmeknek, tényeknek és eseményeknek a 883/2004 rendelet 5. cikkében előírt azonos kezelése amellett szólhat‑e, hogy a jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeld és a különbözeti kiegészítés kiszámításához M. Moser Németországban szerzett jövedelmét kell alapul venni.
IV. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás
29.
E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
Úgy kell‑e értelmezni a […] 987/2009 […] rendelet 60. cikke (1) bekezdésének második mondatát, hogy a másodlagosan illetékes tagállamnak (Ausztria) a 883/2004 rendelet 68. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja szerint elsődlegesen illetékes tagállamban (Németország) lakóhellyel rendelkező és munkavállalói tevékenységet folytató szülő részére családi ellátásként kell fizetnie az elsődlegesen illetékes tagállamban nyújtott Elterngeld (szülői támogatás) és a másik tagállamban járó jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeld (gyermekgondozási támogatás) közötti különbözet összegét, ha mindkét szülő közös gyermekeikkel az elsődlegesen illetékes tagállamban lakik, és csak a másik szülő folytat határ menti munkavállalóként munkavállalói tevékenységet a másodlagosan illetékes tagállamban?
Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
2)
A jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeld a foglalkoztatás helye szerinti tagállamban (Németország) ténylegesen szerzett jövedelemhez vagy a másodlagosan illetékes tagállamban (Ausztria) hasonló keresőtevékenységgel elméletileg szerezhető jövedelemhez igazodik?”
30.
Írásbeli észrevételeket az alapeljárás felperese és alperese, a cseh és az osztrák kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő.
31.
A felperes, az osztrák kormány és az Európai Bizottság részt vett a 2019. január 30‑án tartott tárgyaláson, és előadta szóbeli érveit terjesztett a Bíróság előtt.
V. Elemzés
32.
A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítványban észrevételeimet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) által feltett második kérdésre korlátozom, a Bíróság által az első kérdésre adandó válasz érintése nélkül.
33.
A Bíróság hasonló kérdést vizsgált meg a Bergström ügyben. ( 5 ) Abban az ügyben a Bíróság a családi ellátás összegét olyan személy számára, aki az e jogosultság megszerzéséhez szükséges munkaviszony időtartamának teljes egészét másik tagállamban teljesítette, hipotetikusan olyan munkavállaló jövedelme alapján állapította meg, aki az érintett személyéhez hasonló szakmai tapasztalattal és képesítéssel rendelkezik, és aki hasonló szakmai tevékenységet végez azon tagállam területén, ahol az ellátást igénylik.
34.
Az ellátásoknak, jövedelmeknek, tényeknek és eseményeknek a 883/2004 rendelet 5. cikkében előírt azonos kezelése azonban a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint amellett szólhat, hogy a jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeld és a különbözeti kiegészítés kiszámításához M. Moser Németországban szerzett jövedelmét kell alapul venni. Én azonban nem értek egyet ezzel az értelmezéssel. Álláspontom szerint a 2011. december 15‑i Bergström ítéletben foglalt indokolás valójában döntő a jelen ügyben. Az ettől eltérő bármely következtetés az említett korábbi ítélet hatályának kellő jogi vagy ténybeli alap nélkül történő felülírását eredményezné. ( 6 )
A. A 2011. december 15‑iBergström ítélet (C‑257/10, EU:C:2011:839)
35.
Amint azt az imént jeleztem, a Bíróság a 2011. december 15‑i Bergström ítéletben megállapította, hogy nem esik egy tekintet alá a harmadik országban megszerzett jövedelem a belföldön megszerzett jövedelemmel, amelyet belföldön az igényelt családi ellátás összegének kiszámításához alapul vesznek.
36.
Abban az ügyben a felperes svéd állampolgár korábban Svájcban lakott, és egészen 2002‑ig, lánya születéséig itt állt alkalmazásban. Később férjével visszaköltözött Svédországba. Férje rögtön munkába állt, míg a felperes otthon maradt, hogy lányáról gondoskodjon. E. Bergström kérelmet nyújtott be gyermeknevelési támogatásra, amelyhez a svájci munkaviszonya során elért jövedelmét vette alapul.
37.
A hatályos nemzeti jog alapján a szóban forgó családi támogatás az egészségbiztosítási szabályok szerint kiszámolt táppénznek megfelelő összegű volt. A szóban forgó családi ellátás a biztosított éves jövedelméhez kapcsolódott.
38.
Ilyen körülmények között a Bíróság megállapította, hogy e sajátos kategória családi ellátásának kiszámításához tehát a tényállás megvalósulásának idején hatályos rendeletnek – jelesül az 1408/71 rendeletnek ( 7 ) – a társadalombiztosítás „egészségbiztosítás” ágára vonatkozó releváns szabályait kell alkalmazni.
39.
Az 1408/71 rendelet 23. cikke szerint a jövedelmet vagy az illetékes intézmény helye szerinti tagállam jogszabályai szerint teljesített időszakban szerzett jövedelem alapján, vagy az ezen jogszabályok – a Bergström ügyben a svéd jogi szabályozás – szerint teljesített időszaknak megfelelő szokásos keresetet figyelembe véve határozzák meg.
40.
Mivel E. Bergström Svédországban semmiféle jövedelmet nem szerzett a referenciaidőszak alatt, a Bíróság megállapította, hogy „annak érdekében, hogy […] az 1408/71 rendelet 72. cikke […] hatékonyan érvényesülj[ön], valamint hogy a […] rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott egyenlő bánásmód követelménye teljesüljön, E. Bergström referenciajövedelmét olyan munkavállaló jövedelmét alapul véve kell kiszámolni, akit az övéhez hasonló helyzetben alkalmaznak Svédországban, és aki az övéhez hasonló szakmai tapasztalattal és képesítéssel is rendelkezik” ( 8 ).
41.
A Bergström ítélet valódi jelentősége ugyanakkor abban áll, hogy a Bíróság elutasította azt az érvet, hogy az 1408/71 irányelv révén E. Bergström svájci jövedelme egy tekintet alá esik a belföldön megszerzett jövedelemmel, amelyet Svédországban az igényelt családi ellátás összegének kiszámításához alapul vesznek. Mivel E. Bergstrom e tekintetben releváns svéd jövedelemmel nem rendelkezett, a Bíróság megállapította, hogy annak érdekében, hogy az 1408/71 rendelet átfogó rendelkezései hatékonyan érvényesüljenek, valamint hogy a rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott egyenlő bánásmód követelménye teljesüljön, E. Bergström referenciajövedelmét olyan hipotetikus svéd munkavállaló elméleti jövedelmét alapul véve kell kiszámolni, aki az övével azonos szakmai tapasztalattal és képesítéssel rendelkezik.
B. Alkalmazás a jelen ügyben
42.
A Bergström ügyben hozott határozat jelentőségének értékelése során emlékeztetni kell arra, hogy azok a szabályok, amelyeket a Bíróság alapul vett a következtetéséhez – vagyis az 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, 23. cikke és 72. cikke – a 883/2004 rendeletet ( 9 ) illetően továbbra is alkalmazandók.
43.
Nem változtat ezen a megközelítésen az, hogy M. Moser – a Svájcból Svédországba visszaköltöző E. Bergströmmel ellentétben – nem költözött Németországból Ausztriába. A Bergström ügyben hozott határozat nem függ attól, hogy abban az ügyben a felperes a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta. A Bíróság érvelését illetően inkább az volt kulcsfontosságú, hogy E. Bergström tényleges svéd jövedelmét a Svédországban részére folyósítandó családi ellátás összegének kiszámításához nem lehetett alapul venni. Ennek megfelelően a jogi kérdés mindkét ügyben hasonló: az ellátást (az alapeljáráshoz hasonlóan) az anyasági ellátás szabályai vagy (a Bergström ügyhöz hasonlóan) az egészségbiztosítási szabályok szerint számolják‑e ki, viszont mind az anyasági ellátás, mind pedig az egészségbiztosítás az érintett személy által korábban megszerzett jövedelemmel függ össze, és arra 883/2004 rendelet azonos rendelkezései ( 10 ) az irányadók.
44.
Igaz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a 883/2004 rendelet 5. cikke amellett szólhat, hogy a jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeld és a különbözeti kiegészítés kiszámításához M. Moser Németországban szerzett jövedelmét – vagyis az általa ténylegesen megszerzett jövedelmet – kell alapul venni.
45.
A 883/2004 rendelet 5. cikkének b) pontja szerint „ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a jogkövetkezmények meghatározott tények vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamnak a hasonló tények vagy események bármely tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be”. E szabály az 1408/71 rendeletben valóban nem szerepelt. A 883/2004 rendelet 5. cikke azonban pusztán a rendelet 4. cikkében rögzített egyenlő bánásmód elvét egyértelműsíti.
46.
Ebből a szempontból számomra úgy tűnik, hogy az említett rendelkezés a családi ellátás összegének kiszámítását – legalábbis a jelen ügyben – nem érintheti. Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy a 883/2004 rendelet (10) preambulumbekezdése kifejezetten előírja, hogy „az az elv, hogy egy másik tagállam területén felmerülő bizonyos tényeket vagy eseményeket úgy kezeljenek, mintha annak a tagállamnak a területén történtek volna, amelynek a jogszabályait alkalmazni kell, nem sértheti az egy másik tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási, szolgálati, önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi vagy tartózkodási idők, és az illetékes tagállam jogszabályai szerint szerzett idők összesítésének elvét” ( 11 ). Pontosan ezt az elvet rögzíti az 1408/71 rendelet 72. cikke, amelyet a Bíróság a 2011. december 15‑iBergström ítéletben (C‑257/10, EU:C:2011:839, 52. pont) alkalmazott, és amely jelenleg a 883/2004 rendelet 6. cikkében szerepel.
47.
Ezenfelül a 883/2004 rendelet 67. cikke a családi ellátás kérdését illetően akként rendelkezik, hogy „a) egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel” ( 12 ).
48.
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelen ügyhöz hasonló olyan ügyben, amelyben a 883/2004 rendelet 67. cikkét kell alkalmazni, a 987/2009 rendelet 60. cikke előírja, hogy „az egész család helyzetét úgy kell figyelembe venni, mintha valamennyi érintett személy az érintett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozna és ott tartózkodna, különösen az ilyen ellátások igénylésére való jogosultság szempontjából”. ( 13 )
49.
Ebben a kontextusban a „különös” kifejezés használata egyértelműen arra utal, hogy a körülmények e rendelkezésben szereplő felsorolását nem szánták kimerítő jellegűnek.
50.
Ezenfelül a 883/2004 rendelet 5. cikkének és a 987/2009 rendelet 60. cikkének ilyen értelmezése védi az érintett tagállam szociális biztonsági rendszerének pénzügyi egyensúlyát, mivel a más tagállamokból származó magasabb jövedelmek nem relevánsak. ( 14 ) Ez az értelmezés összhangban áll a 883/2004 rendelet (12) bekezdésével is, amely szerint a tények vagy események asszimilációja nem vezethet objektíve indokolatlan eredményekhez.
51.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy – a Bergström ítéletben előadott érveléssel közvetlen párhuzamot vonva – M. Mosernek az osztrák családi ellátás folyósítási összegének kiszámításához alapul vett jövedelme nem az általa Németországban ténylegesen megszerzett jövedelemhez, hanem a másodlagosan illetékes tagállamban (jelen ügyben Ausztria) hasonló képesítéssel és tapasztalattal rendelkező munkavállaló által elméletileg megszerezhető jövedelemhez igazodik.
VI. Végkövetkeztetés
52.
A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által feltett második kérdést a következőképpen válaszolja meg:
A jövedelemfüggő Kinderbetreuungsgeld (osztrák gyermekgondozási támogatás) a másodlagosan illetékes tagállamban hasonló keresőtevékenységgel elméletileg szerezhető jövedelemhez igazodik.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) HL 2009. L 284., 1.. o.
( 3 ) HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.
( 4 ) Bundesgesetzblatt (a továbbiakban: BGBl.) I, 103/2001.
( 5 ) 2011. december 15‑iBergström ítélet (C‑257/10, EU:C:2011:839).
( 6 ) Azt is megjegyzem, hogy az e Bíróságnál észrevételeket előterjesztő felek egyike sem hivatkozott az említett összegek kiszámítása során felmerülő esetleges nehézségekre.
( 7 ) A 2001. június 5‑i 1386/2001//EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2001. l. 187., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 129. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i tanácsi rendelet (HL 1971. L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.).
( 8 ) 2011. december 15‑iBergström ítélet (C‑257/10, EU:C:2011:839, 52. pont).
( 9 ) Lásd a 883/2004 rendelet 4., 21., illetve 6. cikkét.
( 10 ) Lásd a 883/2004 rendelet III. címének „Betegségi, anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások” címet viselő 1. fejezetét.
( 11 ) Kiemelés tőlem.
( 12 ) Kiemelés tőlem.
( 13 ) Kiemelés tőlem.
( 14 ) Az is megjegyezhető, hogy az ausztriai szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlya súlyos veszélyeztetésének kockázata nem áll fenn, mivel a Kinderbetreuungsgeld összegére törvényi plafon vonatkozik.