NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. január 15. ( 1 )
C‑52/18. sz. ügy
Christian Fülla
kontra
Toolport GmbH
(az Amtsgericht Norderstedt [norderstedti helyi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Fogyasztóvédelem – 1999/44/EK irányelv – A fogyasztási cikkek adásvétele – A fogyasztó jogai – Az átadott fogyasztási cikk hibája – A fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának utólagos helyreállítása – Az eladót terhelő kötelezettségek – A fogyasztási cikk kijavítás vagy csere céljából történő rendelkezésre bocsátása helyének (az utólagos teljesítés helyének) meghatározása – A »fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség« jelentése – A »térítésmentes javítás« jelentése – A szerződéstől történő elálláshoz való jog”
1.
Fogyasztási cikkek adásvétele esetére, amennyiben a fogyasztási cikket távollévők között kötött szerződés alapján vásárolják meg, majd később kiderül, hogy a fogyasztási cikk nem felel meg e szerződésnek, tartalmaz‑e az uniós jog olyan kimerítő szabályt, amely meghatározza, hogy a fogyasztónak a fogyasztási cikket szerződésszerű állapota helyreállításának céljából az eladó részére hol kell rendelkezésre bocsátania?
2.
E kérdés a digitális kereskedelem korszakában – különösen a nehéz vagy jelentős méretű fogyasztási cikkek esetében – egyre nagyobb jelentőséggel bír. Az Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett jelen ügyben állítólagosan egy hibás, 5x6 méter nagyságú sátrat szállítottak le.
3.
A Bíróságnak – annak érdekében, hogy a kérdést megválaszolhassa – több, a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK irányelv ( 2 ) (a továbbiakban: irányelv) által szabályozott kérdést kell megválaszolnia.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
4.
Az irányelv a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotának helyreállítására vonatkozó, eladót terhelő kötelezettséget bizonyos mértékben összehangolta.
5.
Az irányelv preambuluma szerint:
„(1)
mivel a Szerződés 153. cikke (1) és (3) bekezdése elrendeli, hogy a Közösségnek a Szerződés 95. cikke alapján elfogadott intézkedések foganatosításán keresztül hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének eléréséhez;
(2)
mivel a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása; mivel az áruk szabad mozgása nemcsak a hivatásszerűen kereskedő személyek által bonyolított ügyleteket érinti, hanem a magánszemélyek által bonyolított ügyleteket is; mivel ez azzal jár, hogy az egyik tagállam fogyasztói számára lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztási cikkek adásvételét szabályozó egységesített minimális szabályok alapján szabadon vásárolhassanak fogyasztási cikkeket egy másik tagállam területén;
[…]
(12)
mivel a szerződésnek való megfelelés hibája esetén az eladó egyezség formájában mindenkor felajánlhatja a fogyasztónak bármelyik rendelkezésre álló orvoslási lehetőséget; mivel a fogyasztónak kell eldöntenie, hogy az eladó javaslatát elfogadja‑e, vagy elutasítja;
[…]
(19)
mivel a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírjanak egy határidőt, amelyen belül a fogyasztó köteles értesíteni az eladót a megfelelés hibájáról; mivel a tagállamok biztosíthatják a fogyasztók magasabb szintű védelmét azáltal, hogy nem vezetnek be ilyen kötelezettséget; mivel a fogyasztóknak a Közösség egészében minden esetben legalább két hónapot kell biztosítani ahhoz, hogy az eladót értesítsék a megfelelés hibájáról”.
6.
Az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A fogyasztási cikk szerződésszerűségét vélelmezni kell, ha az
a)
megfelel az eladó által adott leírásnak, és rendelkezik az eladó által a fogyasztónak bemutatott próba vagy minta tulajdonságaival;
b)
alkalmas a fogyasztó által meghatározott sajátos célra, amelyet a fogyasztó a szerződéskötéskor az eladó tudomására hozott, és az eladó elfogadott;
c)
alkalmas minden olyan célra, amelyre az azonos fajtájú árukat szokásosan használják;
d)
felmutatja az azonos fajtájú áruk tekintetében szokásos minőséget és teljesítményt, amelyet a fogyasztó észszerűen elvárhat, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét, és ha van ilyen, az eladó, a gyártó vagy annak képviselője által a fogyasztási cikk konkrét tulajdonságai tekintetében különösen a reklámozás során tett vagy a címkén megjelenő nyilvános kijelentéseket.”
7.
Az irányelv 3. cikke a fogyasztókat a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló szerződésekkel összefüggésben megillető jogokra és az ehhez kapcsolódó jótállásra vonatkozik. E cikk értelmében:
„(1) Az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért.
(2) A szerződésnek való megfelelés hibája [helyesen: hiánya] esetén a fogyasztó jogosult akár a (3) bekezdésnek megfelelően a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő térítésmentes helyreállítására, akár az (5) és (6) bekezdésnek megfelelően kérheti a vételár megfelelő leszállítását, vagy az adott fogyasztási cikk vonatkozásában elállhat a szerződéstől.
(3) A fogyasztó az eladótól először a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítását vagy kicserélését követelheti, kivéve, ha ez lehetetlen vagy aránytalan.
Az orvoslást aránytalannak kell tekinteni, ha az az eladónak más orvoslási módszerrel összehasonlítva észszerűtlen költséget okoz, figyelembe véve
–
a fogyasztási cikk hibátlan állapotbani értékét,
–
a hiba jelentőségét, és
–
azt, hogy az alternatív orvoslási módszer a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül végrehajtható‑e.
A kijavítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
(4) A (2) és (3) bekezdésben említett »térítésmentesség« fogalma magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget.
(5) A fogyasztó a vételár megfelelő csökkentését kérheti vagy elállhat a szerződéstől, ha
–
nem jogosult sem a fogyasztási cikk kijavítására, sem a kicserélésére, vagy
–
az eladó a hibát észszerű határidőn belül nem orvosolta,
–
az eladó a hibát nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta.
(6) Csekély mértékű hiba esetén a fogyasztó nem állhat el a szerződéstől.”
8.
Ezenfelül a 8. cikk (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy „a fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen a Szerződéssel összeegyeztethető szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak vagy tarthatnak hatályban”.
B. A német jog
9.
Az irányelvet a Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv, BGB) módosításával ültették át a német jogba.
10.
A BGB utólagos teljesítésre vonatkozó 439. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) A vevő utólagos teljesítésként választása szerint a hiba kijavítását vagy egy hibátlan dolog szolgáltatását követelheti.
(2) Az utólagos teljesítés érdekében felmerülő kiadások, különösen a szállítási, továbbítási, munka‑ és anyagköltségek, az eladót terhelik.
(3) Az eladó az utólagos teljesítés vevő által választott módját […] megtagadhatja, ha az csak aránytalan költségek árán teljesíthető. E vonatkozásban különösen a dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a hiba súlyát, és azt kell figyelembe venni, hogy az utólagos teljesítés másik módjára való áttérés nem jelentősen hátrányos‑e a vevőre nézve. A vevő joga ilyen esetben az utólagos teljesítés másik módjára korlátozódik; ez nem érinti az eladó arra vonatkozó jogát, hogy az első mondatban foglalt feltételek fennállása esetén ezt is megtagadja.
(4) Amennyiben az eladó az utólagos teljesítés érdekében hibátlan dologgal teljesít, a vevőtől a 346–348. § rendelkezései alapján a hibás dolog visszaadását követelheti.”
11.
A BGB 269. §‑a a teljesítés helyét illetően a következőképpen szól:
„(1) Amennyiben a szolgáltatás helye nincs meghatározva, és az a körülményekből, különösen a kötelmi jogviszony természetéből nem tűnik ki, a szolgáltatás teljesítésének azon a helyen kell történnie, ahol a kötelmi jogviszony keletkezésének időpontjában az adós lakhelye volt.
(2) Amennyiben a kötelmi jogviszony az adós kereskedelmi vagy ipari tevékenységének gyakorlása keretében keletkezett, és amennyiben az utóbbi kereskedelmi vagy ipari létesítménye az adós lakóhelyétől eltérő helyen volt, a lakóhely helyett e létesítmény helyét kell alkalmazni.
(3) Önmagában abból a tényből, hogy az adós vállalta a szállítási költségeket, nem lehet arra következtetni, hogy a rendeltetési helyen kell a szolgáltatást teljesíteni.”
II. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12.
Az alapeljárás felperese 2015‑ben egy 5x6 méter nagyságú sátrat (ún. „partytent”) vásárolt telefonon az alperestől. A sátrat kiszállították a felperes lakóhelyére. A felperes ezt követően minőségi kifogással élt a sátorral kapcsolatban. Az alperes az összes kifogást megalapozatlanként elutasította.
13.
A felperes utólagos teljesítést, vagyis a hibák kijavítását vagy a sátor kicserélését kérte. A felperes azonban a jogvita tárgyát képező fogyasztási cikket nem küldte meg az alperesnek, és annak megküldését fel sem ajánlotta.
14.
Az ilyen utólagos teljesítés helyét illetően a felek akkor nem egyeztettek. Erre vonatkozólag a felek között megkötött szerződés sem tartalmaz rendelkezést.
15.
Az alapeljárás során azonban az alperes első ízben arra hivatkozott, hogy az utólagos teljesítés helye a saját székhelye.
16.
A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az utólagos teljesítés helyének meghatározása alapvető jelentőséggel bír annak meghatározása érdekében, hogy a felperes lehetőséget adott‑e az alperesnek a hibák orvoslására, illetve az irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése értelmében vett, észszerű határidőt biztosított‑e az alperesnek arra, hogy elálljon a szerződéstől.
17.
Az Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság) – mivel kétségei támadtak az uniós jog releváns rendelkezéseinek helyes értelmezését illetően – úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1)
Úgy kell‑e értelmezni [az irányelv] 3. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdését, hogy a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk kijavításának vagy kicserélésének a lehetővé tételét minden esetben azon a helyen kell felajánlania a vállalkozás számára, ahol a fogyasztási cikk található?
2)
Amennyiben nem:
Úgy kell‑e értelmezni [az irányelv] 3. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdését, hogy a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk kijavításának vagy kicserélésének a lehetővé tételét minden esetben a vállalkozás székhelyén kell felajánlania a vállalkozás számára?
3)
Amennyiben nem:
Milyen kritériumok határozhatók meg [az irányelv] 3. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján azon hellyel kapcsolatban, ahol a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk kijavításának vagy kicserélésének a lehetővé tételét a vállalkozás számára fel kell ajánlania?
4)
Amennyiben a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálását és az utólagos teljesítés lehetővé tételét – mindig vagy a konkrét esetben – a vállalkozás székhelyén kell annak felajánlania a vállalkozás számára:
Összeegyeztethető‑e [az irányelv] 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett első francia bekezdésével, hogy a fogyasztónak meg kell előlegeznie az oda‑ és/vagy visszaszállítás költségeit, vagy a »térítésmentes kijavítás« kötelezettségéből az következik, hogy e költségeket az eladó köteles megelőlegezni?
5)
Amennyiben az a hely, ahol a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálását vagy a kicserélésének lehetővé tételét fel kell ajánlania a vállalkozás számára – mindig vagy a konkrét esetben – a vállalkozás székhelyén van, és a fogyasztó általi megelőlegezés összhangban áll [az irányelv] 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett első francia bekezdésével:
Úgy kell‑e értelmezni [az irányelv] 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik francia bekezdését, hogy nem jogosult a szerződéstől való elállásra az a fogyasztó, aki a vállalkozásnak csupán bejelentette a hibát, anélkül hogy felajánlotta volna, hogy a fogyasztási cikket a vállalkozás székhelyére szállítja?
6)
Amennyiben az a hely, ahol a fogyasztónak egy távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikk megvizsgálását vagy a kicserélésének lehetővé tételét fel kell ajánlania a vállalkozás számára – mindig vagy a konkrét esetben – a vállalkozás székhelyén van, azonban a fogyasztó általi megelőlegezés nem áll összhangban [az irányelv] 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett első francia bekezdésével:
Úgy kell‑e értelmezni [az irányelv] 3. cikke (3) bekezdésének az irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik francia bekezdését, hogy nem jogosult a szerződéstől való elállásra az a fogyasztó, aki a vállalkozásnak csupán bejelentette a hibát, anélkül hogy felajánlotta volna, hogy a fogyasztási cikket a vállalkozás székhelyére szállítja?”
18.
A jelen eljárásban írásbeli észrevételeket a német kormány és a francia kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő. A Bíróság az eljárási szabályzat 76. cikkének (2) bekezdésével összhangban úgy határozott, hogy mellőzi tárgyalás tartását.
III. Elemzés
19.
A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a fogyasztási cikkek hibáinak kijavítása vagy e cikkek kicserélése céljából a teljesítés helyét hogyan kell meghatározni, és ez a fogyasztó szerződéstől történő elálláshoz való jogát hogyan érinti.
20.
Mielőtt azonban rátérnék az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdések lényegére, foglalkoznom kell a német kormánynak a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérelem elfogadhatatlanságára vonatkozó érvével.
A. Az elfogadhatóságról
21.
A német kormány előadja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága „legalábbis kétséges”. Azzal érvel, hogy mind a tényállás leírása, mind pedig a nemzeti jog releváns rendelkezéseinek bemutatása kezdetleges. A Bíróságnak – ahhoz, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett,ekként előadott kérdéseket megvizsgálja – számos hipotézis és feltevés alapján kellene eljárnia.
22.
Habár a német kormány elfogadja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságára vonatkozóan vélelem áll fenn, legalábbis az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések átfogalmazását javasolja.
23.
Szem előtt kell tartani, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, kizárólag az ügyben eljáró és a határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja–e az előzetes döntéshozatalt, és a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak–e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni. ( 3 )
24.
A Bíróság ugyanis csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson. ( 4 )
25.
Úgy hiszem, ezek a feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek.
26.
A kérdést előterjesztő bíróság az alapügy tényállását, valamint a nemzeti jog releváns rendelkezéseit tömören, de ahhoz kellően egyértelműen mutatta be, hogy a határozathozatalhoz valamennyi releváns ténybeli és jogi elem a Bíróság rendelkezésére álljon.
27.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből egyértelműen kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az irányelv értelmezését annak meghatározása érdekében kéri, hogy a szóban forgó fogyasztási cikkek hibáinak kijavítását illetően hol van a teljesítés helye, következésképpen, hogy az alapeljárás felperese elállhat‑e a szerződéstől.
28.
A fentiek tükrében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket elfogadhatónak kell tekinteni, és azokat érdemben meg kell vizsgálni.
B. Az ügy érdeméről
29.
A német kormány a kérdést előterjesztő bíróság kérelmének elfogadhatatlanná nyilvánítása helyett másodlagosan az Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság) által előterjesztett kérdések átfogalmazására tesz javaslatot. E tekintetben előadja, hogy az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdéseket akként kell értelmezni, miszerint a kérdés arra irányul, hogy az irányelv helyes értelmezésével ellentétesek‑e a releváns német rendelkezések.
30.
Álláspontom szerint az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdések átfogalmazására nincs szükség. Úgy tűnik, a kérdéseket előterjesztő nemzeti bíróság alkalmasabb az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához szükséges kérdések tartalmának meghatározására.
31.
Álláspontom szerint azonban az Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság) által előterjesztett egyes kérdéseket együttesen kell megvizsgálni.
32.
Az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésekből az irányelv 3. cikkének értelmezését illetően három külön tárgykör következik. A kérdést előterjesztő bíróság – az első, második és harmadik kérdése révén – lényegében meg kívánja határozni, hogy a fogyasztási cikkeket a szerződésszerű állapotuk helyreállítása érdekében hol kell rendelkezésre bocsátani (utólagos teljesítés helye). Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés azzal foglalkozik, hogy a „térítésmentes kijavítás” követelményéből az következik‑e, hogy az eladónak a vevőnél a fogyasztási cikkek rendelkezésre bocsátása során esetlegesen felmerülő szállítási költséget meg kell előlegeznie. Végezetül, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik és hatodik kérdés arra vonatkozik, hogy a szerződésnek meg nem felelő fogyasztási cikkek esetén a fogyasztók milyen körülmények között jogosultak a szerződéstől elállni.
33.
Az irányelv és az irányelv 3. cikkének kontextusára és céljára vonatkozó egyes előzetes megjegyzéseket követően az említett három tárgykörrel foglalkozom.
1. Előzetes megjegyzések
34.
Az irányelv részét képezi az uniós jogalkotó azon erőfeszítéseinek, hogy a fogyasztási cikkek adásvételére irányuló szerződések hibás teljesítésével szemben a fogyasztók egységes minimális szintű védelmét biztosítsa az Európai Unió területén. E védelem célja, hogy a fogyasztók határokon átnyúló vásárlásait ösztönözze és elősegítse. ( 5 )
35.
Az irányelv azonban nem pusztán magas szintű fogyasztóvédelmet tűz ki célul. A szövegnek az is célja, hogy a különböző feleket terhelő kötelezettségek között bizonyos egyensúlyt tartson fenn. Egyrészről az irányelv meghatározza az eladókat a szerződésnek meg nem felelő fogyasztási cikkek esetén terhelő kötelezettségeket. Másrészről az irányelv rögzíti, hogy a fogyasztóknak milyen kötelezettségeket kell teljesíteniük annak érdekében, hogy ne veszítsék el a jogaikat. ( 6 )
36.
Az irányelv átfogó célja ebben az értelemben nem az, hogy kiegészítse a felek megállapodása szerinti szerződéses kötelezettségeket, hanem az, hogy a megállapodásuk szerinti kötelezettségek kikényszerítését elősegítse. Az irányelv kizárólag a szerződés eladó általi hibás teljesítésének esetére ír elő további kötelezettségeket, amelyek egyes esetekben meghaladhatják a szerződésben előírt kötelezettségeket. ( 7 )
37.
Fontos azonban, hogy az irányelv nem arra irányul, hogy a fogyasztókat kedvezőbb helyzetbe hozza annál, mint amelyre az adásvételi szerződés alapján jogosultak lennének, hanem pusztán azon helyzet visszaállítására, amely akkor érvényesült volna, ha az eladó már az elején szerződésszerű fogyasztási cikket adott volna át. E tekintetben fontos megjegyezni, hogy az irányelv a legkisebb szintű védelmet írja elő. A tagállamok az uniós jogalkotó által előírt biztosítékok sérelme nélkül elfogadhatnak szigorúbb rendelkezéseket. ( 8 )
38.
Végezetül, azt is hangsúlyozni kell, hogy az irányelv kizárólag olyan aspektusokra irányadó, amely aspektusok a fogyasztókat a szerződésnek meg nem felelő fogyasztási cikkek megvásárlása esetén megillető védelemhez szorosan kapcsolódnak. A felek szerződésének létrejöttére, a szerződés hibáira, a szerződés joghatásaira vagy a hibás teljesítés más formáira vonatkozó kérdésekkel az irányelv nem foglalkozik, és azok kizárólag a nemzeti jog hatálya alá tartoznak. ( 9 )
39.
Közelebbről az irányelv 3. cikke rögzíti, hogy milyen jogok illetik meg azokat a fogyasztókat, akik részére olyan fogyasztási cikkeket értékesítettek, amelyek a teljesítés időpontjában a szerződésnek nem feleltek meg. Ez a rendelkezés az irányelv egészére irányadó elveket tükrözi.
40.
A 3. cikk (1) bekezdése tehát akként rendelkezik, hogy az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért. Amennyiben az eladó a szerződésnek nem megfelelő fogyasztási cikket szállít, nem teljesíti megfelelően az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettséget, tehát helyt kell állnia e hibás teljesítés következményeiért. ( 10 )
41.
Ilyen körülmények között a fogyasztó – a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban – a fogyasztási cikk térítésmentes kijavítására vagy kicserélésére, a vételár megfelelő leszállítására vagy az adott fogyasztási cikk vonatkozásában a szerződéstől való elállásra jogosult. A 3. cikk (5) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy az irányelv az adásvételi szerződésből eredő kötelezettségek betartását részesíti előnyben. A fogyasztónak lehetőséget kell adnia az eladó számára, hogy a szóban forgó fogyasztási cikkeket kijavítsa vagy kicserélje. A fogyasztó kizárólag ennek elmaradása esetén jogosult árleszállításra vagy a szerződéstől való elállásra. ( 11 )
42.
A 3. cikk (3) bekezdése a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotának kijavítással vagy kicseréléssel történő helyreállítását illetően rögzít bizonyos feltételeket. A fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotának helyreállítását térítésmentesen, észszerű határidőn belül és a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Amint azt a Bíróság korábban megjegyezte, ebben a hármas követelményben fejeződik ki az uniós jogalkotó azon nyilvánvaló szándéka, hogy a fogyasztók számára hatékony védelmet biztosítson. ( 12 )
43.
Az irányelv ugyanakkor az eladó érdekeit is figyelembe veszi. Először is, az irányelv kétéves igényérvényesítési határidőről rendelkezik. ( 13 ) Másodszor, az eladó a fogyasztási cikkek kijavítását vagy kicserélését megtagadhatja, ha azok szerződésszerű állapotának helyreállítása lehetetlen vagy aránytalan. ( 14 )
44.
Amint arra a Bíróság a Gebr. Weber és Putz ítéletben rámutatott, a 3. cikk célja tehát az, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a fogyasztó és az eladó érdekei között azáltal, hogy az előbbi – mint gyengébb szerződéses fél – számára teljes körű és hatékony védelmet biztosít az eladó szerződéses kötelezettségeinek hibás teljesítésével szemben, lehetővé téve ugyanakkor az ezen utóbbi által felhozott gazdasági jellegű megfontolások figyelembevételét. ( 15 )
45.
Az irányelv célja – más uniós fogyasztóvédelmi jogi aktusokhoz hasonlóan – az, hogy a fogyasztó és az eladó jogviszonyában újból egyensúlyt alakítson ki, ezáltal a feleket megillető szerződéskötési szabadság elvét fejezi ki. Az irányelvnek ugyanakkor nem célja, hogy a fogyasztót egyedülállóan kedvező helyzetbe hozza. ( 16 )
46.
A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel felhozott tárgykörökkel az irányelv alapját képező ezen elgondolás tükrében kell foglalkozni.
2. Hol kell a fogyasztási cikkeket szerződésszerű állapotuk helyreállításához rendelkezésre bocsátani (az utólagos teljesítés helye)?
47.
A kérdést előterjesztő bíróság első, második és harmadik kérdése révén lényegében a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapota helyreállításának teljesítési helyét (az utólagos teljesítés helyét) kívánja meghatározni. A válasszal eldől, hogy elegendő‑e, ha a fogyasztó a szóban forgó fogyasztási cikkeket azon a helyen bocsátja rendelkezésre, ahol azok találhatók (rendszerint a fogyasztó lakóhelyén), vagy a fogyasztónak a fogyasztási cikkeket az eladó székhelyén kell rendelkezésre bocsátania.
48.
Az észrevételeket benyújtó felek ebben, a jelen előzetes döntéshozatali kérelem középpontját képező kérdésben eltérő álláspontot képviselnek.
49.
Míg mind a francia kormány, mind pedig az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az irányelv magas szintű fogyasztóvédelmet tűzött ki célul, a francia kormány azzal érvel, hogy az irányelv 3. cikkében rögzített, a szerződésszerű állapot helyreállításával kapcsolatos követelmények kizárólag akkor teljesülhetnek, ha a fogyasztónak a szóban forgó fogyasztási cikkeket pusztán azon a helyen kell rendelkezésre bocsátania, ahol azok találhatók. A Bizottság viszont arra az árnyaltabb álláspontra helyezkedik, hogy – előfordulhat, hogy a fogyasztónak – hacsak ez számára jelentős kényelmetlenséget nem okoz – a szóban forgó fogyasztási cikkeket az eladó székhelyén kell rendelkezésre bocsátania.
50.
A német kormány előadja, hogy a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapota térítésmentes helyreállításának követelménye nem utal kellő mértékben arra, hogy a fogyasztónak a fogyasztási cikkeket minden esetben azon a helyen kell rendelkezésre bocsátania, ahol azok találhatók. Ezenfelül azzal érvel, hogy „a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül” követelményéből az következik, hogy nem jelentős kényelmetlenség érheti a fogyasztót. Mivel a fogyasztási cikkek eladó székhelyén történő rendelkezésre bocsátásához szükséges idő és erőfeszítés változó lehet, az adott eset konkrét körülményeitől kell függenie annak, hogy a fogyasztási cikkeket a szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából hol kell rendelkezésre bocsátani.
51.
A 3. cikk nem határozza meg kifejezetten, hogy a szerződésnek meg nem felelő fogyasztási cikkeket kijavítás vagy kicserélés céljából hol kell rendelkezésre bocsátani, és tudomásom szerint még a Bíróság elé sem terjesztették ezt a kérdést.
52.
Bár a 3. cikk kifejezetten nem rögzíti, hogy a hibás fogyasztási cikkeket a szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából hol kell rendelkezésre bocsátani, e tekintetben meghatároz bizonyos követelményeket. A fentieknek megfelelően a szerződésnek meg nem felelő fogyasztási cikkek kijavítását vagy kicserélését térítésmentesen, észszerű határidőn belül és a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.
a) A fogyasztási cikkek szerződésszerű állapota térítésmentes helyreállításának követelménye
53.
A fogyasztási cikkek szerződésszerű állapota térítésmentes helyreállításának követelményét pontosabban a 3. cikk (4) bekezdése határozza meg, rögzítve, hogy ennek fogalma magában foglalja „a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget”.
54.
A Bíróság a Gebr. Weber és Putz ítéletben megjegyezte, hogy az európai uniós jogalkotó az ezen irányelvben biztosított fogyasztóvédelem alapvető összetevőjének szánta a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota eladó általi helyreállításának térítésmentességét. E követelmény a fogyasztót azon pénzügyi terhek veszélyétől kívánja megvédeni, amely e védelem hiányában visszatartaná őt a jogai érvényesítésétől. ( 17 )
55.
A 3. cikk (3) bekezdése azonban azt is előírja, hogy az eladó a fogyasztási cikkek térítésmentes kijavítását vagy kicserélését megtagadhatja, ha az lehetetlen vagy aránytalan. Az orvoslás aránytalannak minősül, ha az eladó számára észszerűtlen költségeket okoz. ( 18 )
56.
Az irányelv ebben az értelemben véve nem pusztán a fogyasztó védelmét, hanem az eladó gazdasági megfontolásait is figyelembe veszi. Amennyiben az eladónak a szerződésnek nem megfelelő fogyasztási cikkek kijavítása vagy kicserélése során aránytalan költségeket kellene fedeznie, ez végső soron arra késztetné az eladót, hogy árat emeljen. Ezenfelül az így felmerült költségeket egészében a fogyasztókra hárítaná át.
57.
Nem nyilvánvaló azonban, hogy a „térítésmentesség” követelménye azt jelenti‑e, hogy a fogyasztó kizárólag a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotának helyreállításával összefüggésben felmerülő költségek megtérítésére jogosult‑e, vagy saját (anyagi vagy egyéb) hozzájárulás nélkül is jogosult‑e orvoslásra.
58.
Úgy hiszem, az e kérdésre adandó választ az irányelv 3. cikkében hivatkozott másik két követelmény tartalmazza.
b) A fogyasztási cikkek szerződésszerű állapota észszerű határidőn belül történő helyreállításának követelményéről
59.
A 3. cikk (3) bekezdésének harmadik francia bekezdése arról is rendelkezik, hogy a kijavítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül kell elvégezni. Ez a követelmény az uniós jogalkotónak a fogyasztó és az eladó közötti viták gyors és békés módon történő rendezésére vonatkozó céljával kapcsolatos. ( 19 )
60.
A fogyasztási cikkek eladó székhelyén történő rendelkezésre bocsátása bizonyos körülmények esetén gyors kijavítást vagy kicserélést biztosít. Ilyen körülmények között előfordulhat, hogy az eladónak jelentős időre van szüksége ahhoz, hogy azon a helyen, ahol a fogyasztási cikkek találhatók, vizsgálatot végezzen, vagy hogy megszervezze a fogyasztási cikkeknek az eladó székhelyére – különösen pedig az eladó másik országban lévő székhelyére – történő elszállítását.
61.
Másrészt, amennyiben az eladó azon a helyen, ahol a fogyasztási cikkek találhatók, a fogyasztási cikkek elszállítására már rendelkezik logisztikai hálózattal, előfordulhat, hogy az eladó számára a termékek e helyen történő megvizsgálása vagy elszállításuk megszervezése gyorsabb és költséghatékonyabb.
62.
Ennek megfelelően, kizárólag a gyorsaság szempontjából úgy tűnik, az egyedi ügy körülményeitől függ az, hogy a fogyasztási cikkeket a szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából hol kell rendelkezésre bocsátani.
c) A fogyasztási cikkek szerződésszerű állapota fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül történő helyreállításának követelménye
63.
A 3. cikk (3) bekezdésében szereplő harmadik követelmény szerint a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotát a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell helyreállítani. A jelentős kényelmetlenség meghatározása során figyelembe kell venni a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját. ( 20 )
64.
Ennélfogva az a hely, ahol a fogyasztási cikkeket a szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából rendelkezésre kell bocsátani (az utólagos teljesítés helye) nem választható meg úgy, hogy a fogyasztónak jelentős kényelmetlenséget okozzon. Ezzel ellentétes érvelés alkalmazásával megállapítható, hogy a fogyasztónak a fogyasztási cikkek kijavításával vagy kicserélésével járó nem jelentős vagy csekély kényelmetlenséget azonban el kell fogadnia. A 3. cikk (3) bekezdése harmadik albekezdésének szövegével összhangban annak értékeléséhez, hogy valami a fogyasztó számára jelentős kényelmetlenséget okoz‑e, figyelembe kell venni a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
65.
A Bíróság a Gebr. Weber és Putz ítéletben megállapította, hogy a magas szintű fogyasztóvédelem irányelvben kitűzött céljára tekintettel „a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül” kifejezésnek nem lehet megszorító értelmezést adni. ( 21 )
66.
Ez a kijelentés első látásra némileg ellentmondásosnak tűnhet. Úgy tűnik, az uniós jogalkotó a kényelmetlenség jelentőssé minősítésével meglehetősen magas mércét kívánt felállítani arra vonatkozóan, hogy a fogyasztó adott esetben milyen típusú kényelmetlenséget köteles tűrni. A mondat tág értelmezése azonban ezt a mércét lejjebb viszi.
67.
Álláspontom szerint e mondat értelmezése során egyensúlyt kell teremteni a fogyasztó védelméhez fűződő érdek, és azon érdek között, amely az uniós jogalkotó által bevezetett minősítés hatékony érvényesüléséhez fűződik. Ennélfogva úgy hiszem, hogy ez a mondat még a Bíróság Gebr. Weber és Putz ítéletben tett megállapítása tükrében sem eredményezhet olyan értelmezést, amely kizárólag a fogyasztó érdekeit részesíti előnyben. Ez az irányelv egyrészről a fogyasztó érdekei, másrészről pedig az eladó gazdasági megfontolásai közötti megfelelő egyensúly megteremtésére irányuló célkitűzésének tükrében különösen igaz.
68.
Ennek megfelelően, álláspontom szerint a fogyasztónak okozott kényelmetlenség akkor jelentős, ha a teher olyan nagy, hogy az a fogyasztót visszatartja a jogai érvényesítésétől. ( 22 ) Az értékelést azonban – más uniós fogyasztóvédelmi jogi aktusokéhoz hasonlóan – nem lehet azon az alapon elvégezni, hogy mi az, ami az egyes fogyasztót visszatarthatja jogai érvényesítésétől. Az értékelés során inkább azt kell alapul venni, hogy objektíve mekkora az a teher, amely az átlagos fogyasztót ettől visszatartaná. ( 23 )
69.
Előfordulhat, hogy az átlagos fogyasztó a gyors kijavítás vagy kicserélés biztosítása érdekében hajlandó megszervezni a szóban forgó fogyasztási cikkeknek az eladó székhelyére történő szállítását vagy e fogyasztási cikkeket egy közeli szervizállomáson rendelkezésre bocsátani. Ez azonban általában a fogyasztási cikkek természetétől függ. Amennyiben a szóban forgó fogyasztási cikkek inkább tömörek, és levélpostai küldeményként könnyen elküldhetők, feltételezhető, hogy a fogyasztási cikkeknek az eladó székhelyén történő rendelkezésre bocsátása a fogyasztónak nem okoz jelentős kényelmetlenséget. Ezzel szemben, amennyiben a fogyasztási cikkek jelentős méretűek, vagy egyébként különleges kezelést igényelnek, a fogyasztó kevésbé lesz hajlandó a szállítást maga megszervezni.
70.
Úgy tűnik tehát, az egyedi ügy konkrét körülményeitől függ, hogy a 3. cikk (3) bekezdésében foglalt követelmények teljesítése érdekében a fogyasztási cikkeket hol kell rendelkezésre bocsátani.
71.
Ezek a megfontolások mindenesetre vonatkoznak a távértékesítés keretében megvásárolt fogyasztási cikkekre. Álláspontom szerint amennyiben a fogyasztó a fogyasztási cikkeket az eladó székhelyén vásárolta, továbbá ha a fogyasztási cikkek speciális beszerelést nem igényelnek, feltételezhető, hogy a fogyasztási cikkeknek az eladó székhelyén történő rendelkezésre bocsátása nem okoz jelentős kényelmetlenséget. a fogyasztónak
d) További megjegyzések
72.
Felhozható érvként, hogy a fogyasztási cikkek kijavítás vagy kicserélés céljából történő rendelkezésre bocsátása helyének a körülmények értékelése alapján történő meghatározása nem biztosít nagymértékű jogbiztonságot. Előfordulhatnak olyan esetek, amelyekben kezdettől fogva nem egyértelmű, hogy a fogyasztási cikkeket a szerződésszerű állapotuk helyreállítása érdekében hol kell rendelkezésre bocsátani.
73.
A jogbiztonságot azonban az eladók vagy a tagállamok intézkedései révén fokozni lehet.
74.
Először is, előfordulhat, hogy az eladók a fogyasztói elégedettség, valamint a meg nem felelési kérdések gyors és békés rendezése érdekében önkéntesen nyújtanak bizonyos értékesítést követő szolgáltatásokat (például a hibás háztartási készülékeknek a fogyasztó lakóhelyén történő megvizsgálása vagy postai visszaküldési címkék). Egyes országokban valójában már ez a helyzet.
75.
Másodszor, mivel az irányelv minimális harmonizációs eszköz, és a tagállamok részére hagy némi mozgásteret, a tagállamok nemzeti rendelkezéseikben – a 3. cikk (3) bekezdésében támasztott követelmények szem előtt tartásával – meghatározhatják azt a helyet, ahol a fogyasztási cikkeket a szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából rendelkezésre kell bocsátani. Ezenfelül a tagállamok szigorúbb rendelkezéseket – az irányelv 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban – a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében mindig elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak. A tagállamok tehát a jogbiztonság érdekében a fogyasztási cikkek bizonyos csoportjai tekintetében különös szabályokat iktathatnak be.
76.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és harmadik kérdéssel kapcsolatban azt javaslom a Bíróságnak, hogy e kérdésekre azt a választ adja, hogy az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy összes releváns körülménye alapján kell meghatároznia azt a helyet, ahol a fogyasztóknak a távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikkek kijavításának vagy kicserélésének a lehetővé tételét valamely vállalkozás számára fel kell ajánlania. E tekintetben annak a helynek, ahol a fogyasztási cikkeket rendelkezésre kell bocsátani, olyannak kell lennie, amely biztosítja, hogy a kijavítást vagy kicserélést térítésmentesen, észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül el lehessen elvégezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
77.
Arra az esetre, ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy ebben a konkrét ügyben a fogyasztónak a fogyasztási cikkeket az eladó székhelyén kell rendelkezésre bocsátania, az alábbiakban tárgyalom azt a kérdést, hogy a fogyasztó jogosult‑e a részéről adott esetben felmerülő szállítási költség megelőlegezésére.
3. A „térítésmentes kijavítás” követelménye alapján a fogyasztó jogosult‑e arra, hogy részére a szállítási költségeket megelőlegezzék?
78.
A nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel arra kér választ a Bíróságtól,, hogy a „térítésmentes kijavítás” követelményéből következik‑e az, hogy az eladónak meg kell előlegeznie a fogyasztási cikkek rendelkezésre bocsátása során a fogyasztó részéről adott esetben felmerülő szállítási költséget.
79.
A „térítésmentesség” fogalmát az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése akként határozza meg, hogy az „magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget”. Amint arra a Bíróság a Quelle ítéletben már rámutatott, az uniós jogalkotó által alkalmazott „különösen” határozószó használatából következik, hogy e felsorolás csak példálózó, nem pedig kimerítő jellegű. ( 24 )
80.
A 3. cikk (4) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a fogyasztó a szerződésnek meg nem felelő fogyasztási cikkek eladóhoz történő visszaszállításával kapcsolatban felmerült költségekért mindenesetre nem felel. Amint azonban arra a fenti 57. pontban utaltam, e rendelkezésből kevésbé egyértelműen derül ki az, hogy a „térítésmentesség” követelménye pusztán azt foglalja‑e magában, hogy a fogyasztó a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotának helyreállítása során felmerült költségek megtérítésére jogosult, vagy inkább azt, hogy e folyamat során a fogyasztó részéről nincsen szükség, még ideiglenesem sem, anyagi hozzájárulásra.
81.
A Gebr. Weber és Putz ítéletből úgy tűnik, hogy a Bíróság hallgatólagosan ez utóbbi értelmezést fogadta el. ( 25 ) Ezenfelül a Bíróság ebben az ítéletben megállapította, hogy mind az irányelv szövegéből, mind pedig a vonatkozó előkészítő munkákból is kitűnik, hogy az uniós jogalkotó az ezen irányelvben biztosított fogyasztóvédelem alapvető összetevőjének szánta a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota eladó általi helyreállításának térítésmentességét. Ezen, az eladóra háruló, a szerződésszerű állapot helyreállításának térítésmentességére irányuló kötelezettség a fogyasztót azon pénzügyi terhek veszélyétől kívánja megvédeni, amely e védelem hiányában visszatartaná őt a jogai érvényesítésétől. ( 26 )
82.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a fogyasztó részére a szállítási költségeket mindig meg kell előlegezni.
83.
Az irányelv azonban nem pusztán a fogyasztó érdekeinek védelmét célozza. Az irányelvnek az is célja, hogy ezen érdekek és az eladó gazdasági megfontolásai között egyensúlyt teremtsen. Ezenfelül az irányelv a meg nem felelési viták gyors rendezését részesíti előnyben.
84.
A szállítási költség eladó általi megelőlegezése mindig megnöveli majd a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotának helyreállításához szükséges időt. Ezenfelül előfordulhat, hogy a szállítási költségek megelőlegezése az eladó számára aránytalan adminisztratív terhet jelent. Ez különösen abban az esetben lenne igaz, ha vizsgálatot követően kiderülne, hogy a szóban forgó fogyasztási cikkek végső soron nem hibásak.
85.
Ennélfogva úgy hiszem, hogy az irányelv alapját képező megfontolással összeegyeztethető az, ha a fogyasztóknak a fogyasztási cikkek vizsgálata vagy azok szerződésszerű állapota helyreállításának érdekében az eladó székhelyére történő szállítás költségét meg kell előlegezniük. A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban azonban a szállítási költség nem lehet olyan magas, hogy olyan pénzügyi tehernek minősüljön, amely visszatartja a fogyasztókat a jogaik érvényesítésétől.
86.
Álláspontom szerint azt, hogy ez az előírás teljesül‑e, a szállítási költség összegéhez, a fogyasztási cikkek értékéhez vagy a megelőlegezett költségek eladó általi megtérítésének elmulasztása esetére rendelkezésre álló jogorvoslati eszközökhöz hasonló tényezőket figyelembe véve, az adott ügy összes körülménye alapján kell meghatározni.
87.
Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy az irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdésével nem ellentétes, ha a fogyasztónak az elszállítás és/vagy visszaszállítás költségeit meg kell előlegeznie, amennyiben ez nem minősül olyan pénzügyi tehernek, amely visszatartja a fogyasztót jogainak érvényesítésétől.
4. Mikor jogosult a fogyasztó elállni a szerződéstől?
88.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik és hatodik kérdés arra vonatkozik, hogy a fogyasztók milyen körülmények között jogosultak a fogyasztási cikkek meg nem felelése esetén elállni a szerződéstől. Közelebbről, a kérdés az, hogy a szerződéstől való elállás érdekében hivatkozhat‑e az irányelv 3. cikkének (5) bekezdésére az olyan fogyasztó, aki pusztán értesítette az eladót a fogyasztási cikkek megfelelőségének hiányáról, azonban a fogyasztási cikkeket az eladó székhelyén nem bocsátotta rendelkezésre, és a fogyasztási cikkek eladó székhelyén történő rendelkezésre bocsátását fel sem ajánlotta.
89.
A fogyasztó az irányelv 3. cikkének (5) bekezdése alapján a vételár csökkentésére vagy a szerződéstől való elállásra jogosult először is akkor, ha a kijavítás vagy kicserélés lehetetlen, vagy az eladó számára aránytalan terhet jelentene, másodszor akkor, ha az eladó a kijavítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül nem végezte el, harmadszor pedig akkor, ha az eladó a hibát nem a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül orvosolta. Ezenfelül, csekély mértékű hiba esetén a szerződéstől való elállás joga nem áll fenn. ( 27 )
90.
A 3. cikk a fogyasztót a fogyasztási cikkek meg nem felelése esetén megillető jogorvoslatok egyértelmű hierarchiáját határozza meg. E hierarchián belül a szerződéstől való elállás a végső jogorvoslat. Az irányelv mindkét szerződő fél érdekében egyértelműen a szerződés teljesítését részesíti előnyben. ( 28 )
91.
Ez az oka annak, hogy, álláspontom szerint, a szerződéstől való elállás lehetőségét szigorúan kell értelmezni.
92.
Mivel az irányelv a különböző szerződő felek kötelezettségei között egyensúlyt kíván fenntartani, ( 29 ) a fogyasztási cikkek meg nem felelősége esetén az irányelv 3. cikkéből mind a fogyasztó, mind pedig az eladó számára kötelezettségek következnek.
93.
Ami a fogyasztót illeti, az eladó számára megfelelő lehetőséget kell adnia arra, hogy a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotát helyreállítsa. E célból a fogyasztónak tevőleges magatartást kell tanúsítania. Először is, a fogyasztónak tájékoztatnia kell az eladót a szóban forgó fogyasztási cikkek meg nem felelőségéről, és arról, hogy az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése alapján milyen orvoslást (kijavítást vagy kicserélést) választ. Ezenfelül a fogyasztónak a meg nem felelő fogyasztási cikkeket az eladó rendelkezésére kell bocsátania.
94.
Az eladónak ugyanakkor a kijavítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül és a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégeznie. Az eladó ezt kizárólag akkor tagadhatja meg, ha annak elvégzése lehetetlen vagy aránytalan. ( 30 )
95.
A fogyasztó a vételár csökkentését kizárólag akkor kérheti, és kizárólag akkor állhat el a szerződéstől, ha az eladó a 3. cikk alapján őt terhelő kötelezettségek teljesítését elmulasztja. A fentieknek megfelelően, amennyiben a szóban forgó fogyasztási cikkek pusztán csekély mértékben hibásak, elállásra egyáltalán nincs lehetőség.
96.
A kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ügyben arra a kérdésre kell választ adnia, hogy a fogyasztó a 3. cikk alapján őt terhelő kötelezettségeket teljesítette‑e, következésképpen elállhat‑e a szerződéstől, amennyiben nem egyértelmű, hogy a fogyasztási cikkeket szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából hol kell rendelkezésre bocsátani.
97.
A fogyasztó és az eladó közötti interakciók nem minden részlete tűnik ki egyértelműen az Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság) előzetes döntéshozatal iránti kérelméből. Úgy tűnik azonban, a felek egyeztették, hogy a fogyasztási cikkeket szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából hol kell rendelkezésre bocsátani. Az ügyiratokból kiderül, hogy a fogyasztó pusztán azt kérte, hogy a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotának helyreállítása a lakóhelyén történjen. Az eladó azonban első alkalommal csak a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban adta elő, hogy a fogyasztási cikkeket a székhelyén kell rendelkezésre bocsátani.
98.
Számomra úgy tűnik, hogy a fogyasztó ezzel teljesítette a 3. cikk alapján őt terhelő kötelezettségeket. Amint azt a Bíróság a Faber ítéletben megállapította, a fogyasztóra terhelt kötelezettség nem haladhatja meg azt, hogy az utóbbi az eladót a megfelelési hiba létezéséről értesítse. Tekintettel arra, hogy az e fogyasztási cikk minőségére és annak eladáskori állapotára vonatkozó információk tekintetében a vevő az eladóhoz képest hátrányos helyzetben van, a fogyasztót a megfelelési hiba pontos okának megjelölésére sem lehet kötelezni. ( 31 )
99.
Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság által rendelkezésre bocsátott adatok alapján úgy tűnik, hogy e körülmények között az eladó nem teljesítette a 3. cikk alapján őt terhelő kötelezettségeket. Álláspontom szerint a hiba észszerű határidőn belül történő orvoslásának kötelezettsége alapján a hiba orvoslásához szükséges valamennyi lépést is észszerű határidőn belül meg kell tenni, feltéve hogy a fogyasztó a hiba fennállását, ezen belül a szóban forgó fogyasztási cikkek természetével, az elfogadott szerződési feltételekkel és az állítólagos hiba megnyilvánulásának módjával kapcsolatos bizonyos részleteket egyértelműen közölte. ( 32 )
100.
Álláspontom szerint ilyen körülmények között az olyan helyzet, amikor az eladó a fogyasztóval szemben pusztán azzal érvel, hogy a szóban forgó fogyasztási cikkek megfelelőek, és nem tesz lépéseket legalább arra, hogy a fogyasztási cikkeket megvizsgálja, teljes körű tétlenségnek felel meg, és nem minősíthető az irányelv 3. cikkén alapuló kötelezettségek teljesítésének. Az eladónak legalábbis észszerű határidőn belül tájékoztatnia kellene a fogyasztót, hogy a fogyasztási cikkeket szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából hol kell rendelkezésre bocsátania. Mivel az eladó szakmai tevékenységének keretében jár el, nagyobb valószínűséggel tudja, hogy a fogyasztási cikkeket szerződésszerű állapotuk helyreállítása céljából hol kell rendelkezésre bocsátani.
101.
Ennek megfelelően, a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban levő ügyben úgy kell tekinteni, hogy megkezdődött az az időszak, amelyen belül a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapotát helyre kell állítani.
102.
Az irányelv 3. cikkén alapuló jogok gyakorlásának azonban lényeges előfeltétele, hogy a fogyasztási cikkek az átadásuk időpontjában ne feleljenek meg a szerződésnek. Mivel az irányelv alapján a fogyasztási cikkek megfelelőségét kell vélelmezni, ( 33 ) a szerződéstől való elálláshoz továbbra is bizonyítani szükséges, hogy a fogyasztási cikkek valójában nem felelnek meg a szerződésnek. ( 34 )
103.
Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik és hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a fogyasztó fogyasztási cikkek adásvételére vonatkozó szerződéstől akkor állhat el, ha az eladó az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésén alapuló egyetlen orvoslási módszer útján – ezen belül a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapota helyreállításának céljából történő rendelkezésre bocsátásának helyére vonatkozó tájékoztatás révén – sem intézkedett, kivéve ha a hiba csekély mértékű, vagy annak fennállása nem bizonyított.
IV. Végkövetkeztetés
104.
A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Amtsgericht Norderstedt (norderstedti helyi bíróság, Németország) által előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (3) bekezdésének harmadik francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy összes releváns körülménye alapján kell meghatároznia azt a helyet, ahol a fogyasztóknak a távollévők között kötött szerződés alapján megvásárolt fogyasztási cikkek kijavításának vagy kicserélésének a lehetővé tételét valamely vállalkozás számára fel kell ajánlania. E tekintetben annak a helynek, ahol a fogyasztási cikkeket rendelkezésre kell bocsátani, olyannak kell lennie, amely biztosítja, hogy a kijavítást vagy kicserélést térítésmentesen, észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül el lehessen végezni, figyelembe véve a fogyasztási cikk természetét és a fogyasztó által megkívánt célját.
Az 1999/44 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdésével nem ellentétes, ha a fogyasztónak az elszállítás és/vagy visszaszállítás költségeit meg kell előlegeznie, amennyiben ez nem minősül olyan pénzügyi tehernek, amely visszatartja a fogyasztókat a jogaik érvényesítésétől.
Az 1999/44 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének az ugyanezen irányelv 3. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik albekezdését akként kell értelmezni, hogy az olyan fogyasztó, aki a hibáról az eladót értesítette, elállhat a szerződéstől, ha az eladó az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésén alapuló egyetlen orvoslási módszer útján – ezen belül a fogyasztási cikkek szerződésszerű állapota helyreállításának céljából történő rendelkezésre bocsátásának helyére vonatkozó tájékoztatás révén – sem intézkedett, kivéve ha a hiba csekély mértékű, vagy annak fennállása nem bizonyított.
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) 1999. május 25‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1999. L 171., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 223. o.).
( 3 ) Lásd: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 4 ) Lásd: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 5 ) Lásd az irányelv (2) preambulumbekezdését, valamint a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(95) 520 végleges) 1. és azt követő pontjait.
( 6 ) A fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat, 7. pont.
( 7 ) Lásd e tekintetben: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 57–60. pont.
( 8 ) Az irányelv 8. cikkének (2) bekezdése mellett lásd: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 9 ) Lásd az irányelv 8. cikkének (1) bekezdését és a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat 6. pontját.
( 10 ) Lásd e tekintetben: 2008. április 17‑iQuelle ítélet, C‑404/06, EU:C:2008:231, 41. pont.
( 11 ) Lásd e tekintetben: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 72. pont.
( 12 ) Lásd: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 13 ) Lásd az irányelv 5. cikkének (1) bekezdését.
( 14 ) Lásd az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdését.
( 15 ) 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 75. pont.
( 16 ) Lásd összevetésül: Kásler és Káslerné Rábai ügyre vonatkozó indítványom, C‑26/13, EU:C:2014:85, 27–29. és 105. pont.
( 17 ) Lásd: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 18 ) Lásd az irányelv 3. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdését, és lásd e tekintetben: 2008. április 17‑iQuelle ítélet, C‑404/06, EU:C:2008:231, 42. pont. Lásd még: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 58. pont.
( 19 ) A fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat, 14. és 15. pont.
( 20 ) Lásd az irányelv 3. cikkének (3) bekezdésének harmadik albekezdését.
( 21 ) Lásd e tekintetben: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 53. pont.
( 22 ) Vö.: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 46. pont.
( 23 ) Lásd e tekintetben például: 2018. július 25‑iDyson ítélet, C‑632/16, EU:C:2018:599, 56. pont (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról); 2017. szeptember 20‑iAndriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 47. pont (a tisztességtelen szerződési feltételekről).
( 24 ) Lásd: 2008. április 17‑iQuelle ítélet, C‑404/06, EU:C:2008:231, 31. pont.
( 25 ) Lásd: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 61. pont.
( 26 ) Lásd: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 27 ) Lásd az irányelv 3. cikkének (6) bekezdését.
( 28 ) Lásd e tekintetben: 2011. június 16‑iGebr. Weber és Putz ítélet, C‑65/09 és C‑87/09, EU:C:2011:396, 72. pont.
( 29 ) A fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat, 7. pont.
( 30 ) Lásd az irányelv 3. cikkének (3) bekezdését.
( 31 ) Lásd e tekintetben az irányelv (19) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (2) bekezdését. Lásd még: 2015. június 4‑iFaber ítélet, C‑497/13, EU:C:2015:357, 62. és 63. pont.
( 32 ) Lásd e tekintetben: 2015. június 4‑iFaber ítélet, C‑497/13, EU:C:2015:357, 63. pont.
( 33 ) Lásd az irányelv 2. cikkének (2) bekezdését.
( 34 ) Lásd: 2015. június 4‑iFaber ítélet, C‑497/13, EU:C:2015:357, 52. pont.