EUR-Lex -  62018CC0328 - HU

Ideiglenes változat

HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. november 14.(1)

C‑328/18. P. sz. ügy

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

kontra

Equivalenza Manufactory SL

„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – 207/2009/EK rendelet – A BLACK LABEL BY EQUIVALENZA ábrás védjegy bejelentése – Felszólalási eljárás – LABELL korábbi ábrás védjegy – A 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja – Összetéveszthetőség – A megjelölések hasonlósága – A megjelölések összehasonlításának módszere – Az ütköző megjelölések közötti közepes mértékű hangzásbeli hasonlóság megállapítása – Az összetéveszthetőség átfogó értékelésének elvégzésére vonatkozó kötelezettség”

I.      Bevezetés

1.        A jelen fellebbezést az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) az Európai Unió Törvényszékének 2018. március 7‑i Equivalenza Manufactory kontra EUIPO – ITM Entreprises (BLACK LABEL BY EQUIVALENZA) ítéletével (T‑6/17, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:119) szemben nyújtotta be, amelyben a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO második fellebbezési tanácsa által az ITM Entreprises SAS és az Equivalenza Manufactory SL (a továbbiakban: Equivalenza) közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2016. október 11‑én hozott határozatot (R 690/2016‑2. sz. ügy a továbbiakban: vitatott határozat).

2.        E fellebbezés több jogi kérdést vet fel a 207/2009/EK rendelet(2) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, a megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozását kizáró, az összetéveszthetőségnek az érintett vásárlóközönség képzetében való fennállására alapított ok vizsgálatára vonatkozóan. Közelebbről az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság pontosítsa a megjelölések összehasonlítása során alkalmazott módszert, valamint azokat a körülményeket, amelyek megvalósulása esetén a Törvényszék megalapozottan állapíthatja meg, hogy két megjelölés nem felel meg az e rendelkezésben előírt hasonlósági feltételnek.

3.        Amint azt a jelen indítványban kifejtem, a Törvényszék által e területen hozott számos határozat nem minden esetben alkalmazott e különböző kérdésekben azonos megközelítést. Valójában e határozatok olyan mértékben tértek el egymástól, hogy az ítélkezési gyakorlat két eltérő irányvonalát alapozták meg, amelyek jelenleg egyidejűleg állnak fenn anélkül, hogy a Bíróság valamelyik irányvonal javára állást foglalt volna. A jelen ügy alkalmat biztosít erre a Bíróság számára.

II.    Jogi háttér

4.        A 207/2009 rendeletet 2017. október 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az európai uniós védjegyről szóló (EU) 2017/1001 rendelet.(3) A jelen ügyben szóban forgó védjegybejelentés benyújtásának az alkalmazandó anyagi jog meghatározása céljából döntő jelentőségű időpontjára, a jelen esetben 2014. december 16‑ra tekintettel azonban a jelen jogvitára a korábbi rendelet anyagi jogi rendelkezései irányadók.

5.        A 207/2009 rendelet (8) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„A[z európai uniós] védjegy által nyújtott oltalom – amelynek rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik – a védjegy és a megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen. Az oltalom a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága esetére is kiterjed. Az összetéveszthetőséggel összefüggésben a hasonlóság fogalmát értelmezni kell. Az összetéveszthetőség, amelynek értékelése számos tényezőtől – különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy a védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől – függ, az oltalom szempontjából különös feltételt képez”.

6.        E rendelet „Viszonylagos kizáró okok” című 8. cikke kimondja:

„(1)      A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[…]

b)      azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

[…]

(5)      A (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet továbbá oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve hogy [európai uniós] védjegy esetén a korábbi [európai uniós] védjegy az Unióban, korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jóhírnevet élvez, és a megjelölés [helyesen: a bejelentett védjegy] alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.”

III. A jogvita előzményei

7.        A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1–10. pontja ismerteti. A jelen fellebbezés szempontjából ezek a következőképpen foglalhatók össze.

8.        2014. december 16‑án az Equivalenza a 207/2009 rendelet alapján európai uniós védjegybejelentést tett az EUIPO‑nál az alábbi ábrás megjelölés tekintetében:

9.        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 3. osztályba tartozó, következő leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában tették: „Illatszerek”.

10.      2015. március 18‑án az ITM Entreprises a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján, az e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség miatt felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek az előző pontban szereplő áruk vonatkozásában történő lajstromozásával szemben.

11.      A felszólalás többek között az alábbiakban ábrázolt, 2011. április 1‑jén Ausztriát, Belgiumot, Bulgáriát, a Cseh Köztársaságot, Dániát, Észtországot, Görögországot, Horvátországot, Magyarországot, Litvániát, Luxemburgot, Lettországot, Hollandiát, Lengyelországot, Portugáliát, Romániát, Szlovéniát és Szlovákiát megjelölő 1079410. sz. nemzetközi védjegyként lajstromozott, „kölnivíz, dezodorok személyes használatra, illatszerek” megnevezésű árukra vonatkozó korábbi ábrás védjegyen alapul:

12.      A felszólalási osztály 2016. március 2‑i határozatában a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia érintett vásárlóközönségének képzetében fennálló összetéveszthetőség miatt valamennyi vitatott áru vonatkozásában helyt adott a felszólalásnak.

13.      A vitatott határozatban az EUIPO második fellebbezési tanácsa elutasította az Equivalenza által a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezést. Ez a fellebbezési tanács megállapította, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó négy tagállam átlagos szintű figyelmet tanúsító nagyközönségéből áll, és hogy a szóban forgó áruk azonosak. Az ütköző megjelölések összehasonlítása vonatkozásában úgy ítélte meg, hogy azok közepes mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóságot, fogalmi szinten pedig különbségeket mutatnak. Ebből arra következtetett, hogy összességükben hasonlóak. Az említett fellebbezési tanács megállapította, hogy az érintett vásárlóközönség képzetében fennáll a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség.

IV.    A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

14.      A Törvényszék Hivatalához 2017. január 4‑én benyújtott keresetlevelével az Equivalenza keresetet indított a vitatott határozat hatályon kívül helyezése iránt. Keresetének alátámasztásaként a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozott.

15.      A Törvényszék e jogalap vizsgálata során az EUIPO fellebbezési tanácsának azon nem vitatott megállapításaiból indult ki, amelyek szerint egyrészt az érintett vásárlóközönség a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia átlagos szintű figyelmet tanúsító nagyközönségéből áll, másrészt az ütköző megjelölésekkel megjelölt áruk azonosak (a megtámadott ítélet 17. és 18. pontja).

16.      Az ütköző megjelölések hasonlóságát illetően a Törvényszék először azok vizuális, hangzásbeli és fogalmi aspektusait hasonlította össze. Ennek keretében megállapította, hogy ezek a megjelölések eltérő vizuális összbenyomást keltenek (a megtámadott ítélet 29–33. pontja), közepes mértékű hangzásbeli hasonlóságot mutatnak (ezen ítélet 34–39. pontja), fogalmi szinten pedig eltérőek (az említett ítélet 40–45. pontja).

17.      Másodszor, a Törvényszék elvégezte az ütköző megjelölések hasonlóságának átfogó értékelését. Ennek keretében megállapította, hogy arra való tekintettel, hogy a szóban forgó árukat, vagyis az illatszereket általában önkiszolgáló üzletekben vagy illatszerboltokban értékesítik, e megjelölések vizuális aspektusa az általuk keltett összbenyomás szempontjából nagyobb jelentőséggel bír, mint a hangzásbeli és a fogalmi szempont. E tekintetben a Törvényszék megismételte azt a megállapítását, amely szerint az említett megjelölések vizuálisan eltérnek egymástól. Emellett emlékeztetett arra, hogy ugyanezen megjelölések fogalmilag is eltérőek. A Törvényszék arra következtetett, hogy az ütköző megjelölések által keltett összbenyomás alapján az ütköző megjelölések nem mutatnak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett hasonlóságot (a megtámadott ítélet 48–51. és 55. pontja).

18.      Mivel nem állt fenn e rendelkezés alkalmazásának egyik együttes feltétele, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította az említett rendelkezés értelmében vett összetéveszthetőség fennállását (a megtámadott ítélet 56. pontja). Ezért a Törvényszék helyt adott az Equivalenza által felhozott egyetlen jogalapnak, és hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot.

V.      A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

19.      A jelen fellebbezést 2018. május 17‑én nyújtották be.

20.      Az EUIPO fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–        az Equivalenzát kötelezze a költségek viselésére.

21.      Válaszbeadványában az Equivalenza azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezést;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

VI.    A fellebbezésről

22.      Fellebbezésének alátámasztásaként az EUIPO egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított, négy részből álló jogalapra hivatkozik. A Bíróság kérésének megfelelően indítványomat ezen egyetlen jogalap harmadik és negyedik részére korlátozom.

A.      A felek érvei

23.      Egyetlen jogalapjának harmadik részében az EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a szóban forgó áruk forgalmazásának és az érintett vásárlóközönség vásárlási szokásainak a megjelölések összehasonlításának szakaszában történő vizsgálatával módszertani hibát vétett, és ezzel megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Márpedig, a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítéletnek(4) megfelelően ezt az összehasonlítást a védjegyek használatára vonatkozó ilyen tényezők figyelembevétele nélkül, objektív módon kell elvégezni. Csak a bizonyos fokú vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóság megállapítását követően, a tények átfogó értékelésének szakaszában lehet megvizsgálni ezeket a tényezőket azon jelentőség értékelése érdekében, amelyet az említett átfogó értékelésben e hasonlóság e fokának tulajdonítani kell.(5)

24.      Az Equivalenza egyetért az EUIPO‑nak a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítéleten alapuló elemzési módszerre vonatkozó magyarázataival. Mindazonáltal úgy véli, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben igazodott ehhez a módszerhez. A Törvényszék ugyanis elsőként külön‑külön megvizsgálta az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságának mértékét azt megelőzően, hogy átfogóan értékelte volna a hasonlóságukat, illetve a vásárlóközönség szokásainak kizárólag ebben a szakaszban történő figyelembevétele mellett elemezte volna az összetéveszthetőségüket. Ezért, jóllehet a megtámadott ítéletet a Törvényszék nem osztotta az általa végzett elemzés egyes szakaszait elkülönülten tartalmazó részekre, meghatározott és áttekinthető szerkezetet követ, és ez az elemzés összhangban áll a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményekkel.

25.      Az EUIPO egyetlen jogalapjának negyedik részében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, amikor az ütköző megjelölések hasonlóságának értékelésével kapcsolatban több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot.

26.      Az EUIPO először is a Törvényszék által alkalmazott módszert kifogásolja abban az értelemben, hogy az átfogó értékelés során nem vette figyelembe az ütköző megjelölések között fennálló valamennyi hasonlóságot és különbséget. Így a megtámadott ítélet 28. pontjában(6) a Törvényszék idő előtt „semlegesítette” az összes vizuális hasonlóságot az említett megjelölések első átfogó értékelése alapján megállapított vizuális különbségek miatt. Ezt követően ezen ítélet 55. pontjában az ütköző megjelölések második átfogó értékelése kapcsán ugyanezeket a vizuális különbségeket a közepes mértékű hangzásbeli hasonlóságok „semlegesítésére” használta. Ez a kettős „semlegesítés”, amely ugyanazokon a vizuális különbségeken és összbenyomáson alapul, téves jogalkalmazást valósít meg, és elferdíti az ítélkezési gyakorlat által a megjelölések összehasonlítására vonatkozóan megállapított elveket.

27.      Másodszor, az EUIPO véleménye szerint a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az ítélkezési gyakorlatot, és módszertani hibát vétett, amikor a megjelölések összehasonlítása során „semlegesítette” az ütköző megjelölések közötti közepes mértékű hangzásbeli hasonlóságot, és ezáltal idő előtt tekintett el az összetéveszthetőség bármilyen átfogó értékeléséről. Egyfelől ugyanis a vizuális hasonlóságnak és/vagy a hangzásbeli hasonlóságnak a fogalmi különbséggel történő „semlegesítését” az összetéveszthetőségnek az eredetileg megállapított hasonlóságok és különbségek összessége alapján folytatott átfogó értékelése során kellett volna elvégezni.(7) A „semlegesítés” nem vezethet a korábban megállapított hasonlóságok figyelmen kívül hagyásához, és nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a megjelölések között nem áll fenn semmiféle hasonlóság. Másfelől, a megjelölések között vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi szempontból fennálló, akár csekély szintű hasonlóság megállapítása az összetéveszthetőség átfogó értékelésének elvégzésére irányuló kötelezettséget eredményezi.(8)

28.      Az Equivalenza először, az EUIPO‑nak a jelen indítvány 26. pontjában összefoglalt, az előbbi szerint nem egyértelmű, és zavaros érvelésére válaszul arra hivatkozik, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben alkalmazott módszer nem tartalmaz téves jogalkalmazást. A Törvényszék ugyanis két külön értékelést végzett, amikor elsőként megállapította, hogy az ütköző megjelölések a vizuálisan hasonló és különböző elemeikre tekintettel vizuálisan eltérő összbenyomást keltenek, majd ezt követően, a hasonlóság értékelésének szakaszában úgy ítélte meg, hogy e megjelölések a közöttük fennálló jelentős vizuális és fogalmi különbségekre tekintettel, és a hangzásbeli aspektusnak a szóban forgó áruk kategóriájára kifejtett csekély hatását figyelembe véve összességükben eltérőek. Ezért azok a tényezők, amelyeket a vizuális hasonlóság kizárása érdekében vettek figyelembe, eltérnek azoktól, amelyek annak megállapítására szolgáltak, hogy a megjelölések átfogó értékelése során nem áll fenn az összetévesztés veszélye.

29.      Ezzel összefüggésben az Equivalenza arra is rámutat, hogy az ütköző megjelölések közötti hasonlóság mértékének értékelése érdekében vizuális, hangzásbeli és fogalmi aspektusaik jelentőségének a szóban forgó áruk kategóriáinak és forgalmazási feltételeik figyelembevételével történő értékelése is helyénvaló lehet.(9) Márpedig a jelen ügyben szóban forgó árukat, nevezetesen az illatszereket – amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 51. pontjában helyesen emlékeztetett – a megvásárlásuk előtt mindig megtekintik. A megjelölések vizuális aspektusa ezért nagyobb jelentőséggel bír az ütköző megjelölések közötti hasonlóság átfogó értékelése vagy az összetéveszthetőség értékelése során.

30.      Másodszor, az EUIPO‑nak a jelen indítvány 27. pontjában összefoglalt érvelésére adott válaszként az Equivalenza azon véleményének ad hangot, hogy a megtámadott ítélet 46. és azt követő pontjainak teleológiai olvasatából és értelmezéséből kitűnik, hogy a Törvényszék megfelelően végezte el az összetévesztés veszélyének átfogó értékelését. A Törvényszék mindenképpen ugyanerre a következtetésre jutott volna akkor is, ha e veszély átfogó értékelésének szakaszában figyelembe vette volna az ütköző megjelölések közötti csekély hasonlóságokat.

B.      Elemzés

31.      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja a megjelölések európai uniós védjegyként történő lajstromozására vonatkozó viszonylagos kizáró oknak minősül, amely az e megjelölés és egy vagy több korábbi védjegy között esetlegesen fennálló összeütközésen alapul.(10)

32.      E rendelkezés értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt”.

33.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata(11) szerint a fenti rendelkezésben szereplő összetéveszthetőség annak a veszélynek felel meg, hogy a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.(12)

34.      Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében e veszély fennállását átfogó módon kell vizsgálni, figyelembe véve minden, az ügyre vonatkozó releváns tényezőt. E tényezők közé tartozik többek között a korábbi védjegy megkülönböztető képességének mértéke, az érintett vásárlóközönség figyelmének szintje, a korábbi és a bejelentett védjegyek hasonlóságának foka, valamint az e védjegyekkel jelölt áruk, illetve szolgáltatások hasonlóságának foka.(13)

35.      Az összetéveszthetőségre vonatkozó értékelés átfogó jellege bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen az ütköző megjelölések és a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között; így például ezen áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a megjelölések közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva.(14)

36.      Ez, az általánosságban „kölcsönös függőség elvének” nevezett gondolatmenet azonban nem abszolút jellegű. Amint ugyanis az magának a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának a jelen indítvány 32. pontjában felidézett szövegéből kitűnik, az összetéveszthetőség előfeltétele egyfelől az ütköző megjelölések azonossága vagy hasonlósága, másfelől a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága.(15) A Bíróság ítélkezési gyakorlatában tehát ez a két tényező az említett rendelkezés együttes alkalmazási feltételeit alkotja.

37.      Ebből következően e 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja különösen abban az esetben nyilvánvalóan alkalmazhatatlan, amikor az ütköző védjegyek nem hasonlóak. Ilyen helyzetben az e rendelkezésen alapuló felszólalást eleve el kell utasítani: az összetéveszthetőség átfogó értékelése szempontjából releváns egyéb tényezők semmiképpen sem tudják ellensúlyozni és palástolni ezt az eltérést, így ezeket nem szükséges megvizsgálni.(16)

38.      A megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy az ütköző megjelölések nem hasonlóak az említett 8. cikk (1) bekezdése b) pontjának értelmében, és ennek következtében az előző pontban idézett ítélkezési gyakorlatot alkalmazta.(17) Az EUIPO véleménye szerint azonban ez az ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem alkalmazható. E hivatal szerint ugyanis a Törvényszék e megjelölések összehasonlítását követően nem vonhatta le jogszerűen ezt a következtetést. Egyetlen jogalapjának harmadik és negyedik része – amelyeket véleményem szerint együttesen kell vizsgálni – a Törvényszék által ezen összehasonlítás során alkalmazott módszert kérdőjelezi meg.

39.      Ezzel összefüggésben rámutatok, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék először a SABEL(18) és a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítéletből eredő egyes elvi szintű kijelentéseket idézi fel, amelyek az összetéveszthetőség átfogó értékelésének alapját alkotják: egyrészről ami a szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illeti, az átfogó értékelésnek a védjegyek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, különös tekintettel a megkülönböztető és meghatározó elemekre”(19). Másrészről, „az érintett védjegyek közötti hasonlóságot a vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságuk mértéke alapján kell megítélni, valamint adott esetben mérlegelni kell, hogy mekkora jelentőséget kell tulajdonítani ezeknek a különféle elemeknek, figyelembe véve a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriáját, valamint a forgalmazás körülményeit”(20).

40.      Majd ezen állítások alkalmazása érdekében a Törvényszék elsőként külön‑külön, vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból összehasonlította az ütköző megjelöléseket. Ennek keretében először is megállapította, hogy ezek a megjelölések – azon hasonló elemek ellenére, amely miatt a fellebbezési tanács nem következtethetett a hasonlóság teljes hiányára – a közöttük fennálló számos és jelentős különbség miatt vizuálisan eltérő összbenyomást keltenek. Ezt követően a Törvényszék úgy vélte, hogy az említett megjelölések közepes mértékű hangzásbeli hasonlóságot mutatnak. Végül megállapította, hogy az ütköző megjelölések fogalmilag különböznek egymástól.(21)

41.      Másodszor, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy „azt kell megvizsgálni, hogy az említett megjelölések közötti vizuális és fogalmi különbségek kizárják‑e a megjelölések közötti bármely hasonlóságot, vagy pedig a közepes mértékű hangzásbeli hasonlóság ellensúlyozza azokat”. A Törvényszék szerint ugyanis „az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát átfogó értékelésnek kell alávetni, amelynek során a lehetséges hangzásbeli hasonlóság csak az egyike a releváns tényezőknek”(22).

42.      A „hasonlóság átfogó értékelésének” e második szakasza keretében a Törvényszék megjegyezte, hogy az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi aspektusai nem mindig azonos jelentőségűek, és e tekintetben figyelembe kell venni a szóban forgó áruk forgalmazási feltételeit. Azon illatszerek esetében, amelyeket általában önkiszolgáló üzletekben vagy illatszerboltokban értékesítenek, ahol a fogyasztó általában maga választhatja ki a kívánt árut, vagy legalábbis vásárlás előtt láthatja az árucikkeket, e megjelölések vizuális aspektusa a hangzásbeli és a fogalmi aspektushoz képest nagyobb jelentőséggel bír az összbenyomás szempontjából. Ebben az összefüggésben a Törvényszék ismét azt a megállapítást tette, hogy az ütköző megjelölések a közöttük fennálló számos és jelentős különbség miatt vizuális szempontból nem hasonlóak. Egyébiránt megismételte, hogy a vitatott megjelölésben jelen lévő „black” és „by equivalenza” elemek miatt fogalmi különbség áll fenn e megjelölések között. E gondolatmenet alapján a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy „az ütköző megjelölések a közöttük fennálló különbségek miatt, és közepes mértékű hangzásbeli hasonlóságuk ellenére, az általuk keltett összbenyomás alapján nem tekinthetőek a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében hasonlóaknak.(23)

43.      Márpedig az EUIPO szerint az ütköző megjelölések közötti közepes mértékű hangzásbeli hasonlóság megállapítása arra kötelezte a Törvényszéket, hogy végezze el az összetévesztés veszélyének átfogó értékelését. Ez a hivatal azt kifogásolja, hogy Törvényszék ezt a hasonlóságot a megjelölések összehasonlításának szakaszában „semlegesítette”, és ezzel idő előtt tekintett el e veszély átfogó értékelésétől. A szóban forgó áruk forgalmazási feltételeit és a hangzásbeli hasonlóságnak a vizuális és fogalmi különbségekkel történő lehetséges „semlegesítését” ezen egyéb releváns tényezők fényében, ebben az átfogó értékelésre irányuló szakaszban kellett volna megvizsgálni.(24)

44.      Az EUIPO érvelése tehát számos jogi kérdést vet fel.(25) A Bíróságnak lényegében azt kell pontosítania, hogy a megjelölések közötti bizonyos fokú, a vizuális, a hangzásbeli vagy a fogalmi szempontok egyike alapján fennálló hasonlóság megállapítása szükséges és elegendő‑e azon következtetés levonásához, hogy ezek a megjelölések a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében hasonlóak, vagy a hasonlóság átfogó értékelése keretében a hasonlóság e mértékét az egyéb aspektusok vonatkozásában megállapított különbségekkel ellensúlyozni lehet (vagy kell)”. E kérdéshez közvetlenül kapcsolódóan meg kell határozni azt a szakaszt (a megjelölések összehasonlítása vagy az összetéveszthetőség átfogó értékelése), amelyben a szóban forgó áruk forgalmazási feltételeit figyelembe kell venni, valamint amelynek keretében a megjelölések közötti fennálló eltérések miatt e megjelölések hasonlóságainak lehetséges „semlegesítését” meg kell vizsgálni.

45.      Amint arra a jelen indítvány bevezető részében rámutattam, e kérdésekben a Törvényszék ítélkezési gyakorlata eltérő irányokat vesz (1. szakasz). Ezen eltérések vonatkozásában a Bíróság állásfoglalására van szükség (2. szakasz).

1.      A megjelölések összehasonlításával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat összefoglalása

46.      A Törvényszék ítélkezési gyakorlatának első iránya szerint – amelyet szigorúnak nevezek, és amelyre az EUIPO a fellebbezésében hivatkozik(26) –, a megjelölések összehasonlításának szakaszában ezek egymást követően történő vizuális, hangzásbeli és fogalmi összehasonlítására kell szorítkozni. Amennyiben vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi aspektusuk (legalább) egyikével kapcsolatban bizonyos – akár csekély – szintű hasonlóság megállapítására kerül sor, az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni.(27) Másként megfogalmazva, ilyen esetben a megjelöléseket úgy kell tekinteni, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében hasonlóak.(28) Az ítélkezési gyakorlat ezen irányához tartozó – kutatásaim szerint az esetek többségét kitevő(29) – ítéletekben tehát nem szerepel a „hasonlóság átfogó értékelésére” vonatkozó olyan kiegészítő elemzés, mint amelyet a Törvényszék a megtámadott ítéletben alkalmazott.

47.      Ezzel szemben az ítélkezési gyakorlat másik iránya szerint – amelyet „rugalmasnak” nevezek –, miután sor került az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi aspektusainak egymástól elkülönülő vizsgálatára, és e szempontok (legalább) egyike vonatkozásában bizonyos mértékű hasonlóságot állapítottak meg, az e megjelölések által keltett „összbenyomás” meghatározása érdekében el kell végezni ezt a kiegészítő elemzést. Ha a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a megjelölések eltérő összbenyomást keltenek, azt a következtetést vonja le – amint a megtámadott ítéletben is tette –, hogy az egy vagy több aspektus kapcsán megállapított bizonyos fokú hasonlóság ellenére nem hasonlóak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében.

48.      Az ítélkezési gyakorlat ezen iránya azonban kevéssé átlátható azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék hogyan végzi el a „hasonlóság átfogó értékelését”. Bizonyos ítéletekben a Törvényszék megelégszik azzal, hogy megismétli a megjelölések egyes aspektusaival kapcsolatos bizonyos fokú hasonlóság meglétére vagy hiányára vonatkozó megállapításait, hogy ebből külön indokolás nélkül arra következtet, hogy a megjelölések „összességükben hasonlóak”, vagy épp ellenkezőleg, „összességükben különbözőek”(30). Más ítéletekben a Törvényszék következtetését a szóban forgó áruk forgalmazási feltételeivel vagy a korábban megállapított hasonlóságok esetleges „semlegesítésével” indokolja.(31)

49.      A megjelölések hasonlóságának értékelésével kapcsolatban a Bíróság ítélkezési gyakorlata sem egyértelmű. Egyfelől, bizonyos ítéletei a Törvényszék ítélkezési gyakorlatának „szigorú” irányába mutató jeleket hordoznak. Ezzel összefüggésben a Bíróság rendszeresen úgy ítéli meg, hogy nem lehet kizárni, hogy az ütköző megjelölések kizárólag hangzásbeli vagy fogalmi hasonlósága az összetévesztés veszélyét eredményezheti, e veszély fennállását átfogó értékelés keretében kell megállapítani, amelynek során e hasonlóság csupán egyike a lényeges tényezőknek.(32) Így a megjelölések által keltett összbenyomást az esetleges vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságuk vonatkozásában ezen átfogó értékelés keretében kell értékelni.(33) Ezen érvelésből hallgatólagosan, de szükségszerűen az következik, hogy a megjelölések valamely aspektusával kapcsolatos bizonyos mértékű hasonlóság elegendő annak megállapításához, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében hasonlóak, és hogy ennek következtében az említett átfogó értékelést el kell végezni.

50.      Ráadásul, a Ferrero kontra OHIM ítéletből(34) az következik, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelését már az ütköző védjegyek „bizonyos – akár csekély – hasonlósága esetén” is el kell végezni Noha ez az állítás kétségkívül nem teszi lehetővé a jelen ügyben felmerülő kérdés bizonyossággal történő megválaszolását, legalább azt mutatja, hogy fennáll a szándék a jelen indítvány 37. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alkalmazásának szigorú keretbe foglalására.

51.      Másfelől, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szintén számos olyan elemet tartalmaz, amely a Törvényszék ítélkezési gyakorlatának „rugalmas” irányába mutat. Közelebbről, a Bíróság ugyanebben a Ferrero kontra OHIM ítéletben(35) – nem teljesen kétértelműségtől mentesen – kimondta, hogy „a szóban forgó megjelölések közötti vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságot átfogóan kell értékelni, amely értékelés keretében csak az egyik releváns tényező az esetleges hangzásbeli hasonlóság”. Emellett, a Wolf Oil kontra EUIPO ítéletben(36) a Bíróság megállapította, hogy „meg kell különböztetni az ütköző megjelölések közötti fogalmi különbségek értékelését a hasonlóságuk átfogó értékelésétől, amelyek az összetéveszthetőség átfogó elemzésének két különálló szakaszát képezik oly módon, hogy ez előbbi megelőzi ez utóbbit”(37), miáltal, úgy tűnik, elismerte e kiegészítő elemzésből álló szakasz fennállását.

52.      Hasonló eltérések találhatóak a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában azon szakasz vonatkozásában, amelyben a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások forgalmazási feltételeit kell figyelembe venni, és a megjelölések közötti hasonlóságok esetleges „semlegesítését” kell vizsgálni.

53.      Először is, a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások forgalmazási feltételeit illetően megjegyzem, hogy az ítélkezési gyakorlat „szigorú” irányához tartozó ítéletekben az összetéveszthetőség átfogó értékelése szempontjából releváns tényezőről van szó.(38) Ez a tényező azt jelenti, hogy ha például a szóban forgó árukat vagy szolgáltatásokat általában önkiszolgáló üzletekben értékesítik, és így a fogyasztó elsősorban vizuálisan szembesül az ütköző megjelölésekkel, a Törvényszék döntő jelentőséget tulajdonít a vizuális szempontból megállapított hasonlóságoknak, vagy épp ellenkezőleg, az ilyen különbségeknek, anélkül azonban, hogy figyelmen kívül hagyná a többi szempontot, és az e veszély átfogó értékelése szempontjából releváns tényezők összességét.(39)

54.      Ezzel szemben más ítéletekben, köztük a megtámadott ítéletben, amelyek az ítélkezési gyakorlat „rugalmas” irányához tartoznak, a szóban forgó áruk és szolgáltatások forgalmazási feltételeit a megjelölések összehasonlításának szakaszában vizsgálják. Amennyiben ezeket az árukat vagy szolgáltatásokat olyan módon forgalmazzák, hogy vizuális aspektusuk fontosabb a fogyasztó számára, és a Törvényszék nem állapította meg e szempont vonatkozásában a hasonlóságot, a megjelölések többi aspektusával kapcsolatos hasonlóság mértékétől függetlenül, és az összetéveszthetőség átfogó értékelése szempontjából releváns többi tényező vizsgálata nélkül megállapítja, hogy a megjelölések nem hasonlóak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében.

55.      A Bíróság ezzel kapcsolatban még nem döntött egyértelműen valamelyik megközelítés mellett. A Bíróság egyes határozatai ugyanis arra utalnak, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások forgalmazási feltételei a megjelölések hasonlóságának értékelése során minősülnek releváns tényezőknek.(40) Ezzel szemben az Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ítéletből(41) az következik, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelése szempontjából releváns tényezőről van szó.(42)

56.      Másodszor, az ütköző megjelölések között fennálló hasonlóságok „semlegesítését” illetően a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában nem kétséges, hogy bizonyos feltételek mellett a megjelöléseket elválasztó fogalmi különbségek „semlegesíthetik” a közöttük fennálló vizuális és hangzásbeli hasonlóságot. Az ilyen „semlegesítéshez” az szükséges, hogy legalább az egyik megjelölésnek az érintett közönség észlelése szerint világos és határozott jelentéssel kell bírnia, hogy az azonnal érthető legyen számára.(43)

57.      Mindemellett arra a kérdésre, hogy ezt a „semlegesítést” melyik szakaszban kell megvizsgálni, ismét nincs egyértelmű válasz a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában. Néhány ítéletben a „semlegesítő hatás” esetleges fennállását az összetéveszthetőség átfogó értékelésének a szakaszában vizsgálja.(44) Más ítéletekben a Törvényszék ezt a lehetőséget a fogalmi hasonlóság elemzése keretében,(45) vagy közvetlenül a megjelöléseknek az egyes szempontok alapján történő összehasonlítása után, a „hasonlóság átfogó értékelésének” keretében vizsgálja.(46)

58.      Ezen túlmenően, „semlegesítő hatás” megállapítása esetén eltérőek a következmények. Egyes esetekben a Törvényszék az egyéb releváns tényezők vizsgálatával mégis elvégzi az összetéveszthetőség átfogó értékelését.(47) Más esetekben a Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy a megjelölések nem hasonlóak, és eleve elutasítja az ezen egyéb tényezőkkel kapcsolatos érveket.(48)

59.      A Bíróság ítélkezési gyakorlata ezzel kapcsolatban sem egyértelmű. Több ítélet ugyanis arra utal, hogy a hasonlóságok „semlegesítését” az összetéveszthetőség átfogó értékelése keretében kell elvégezni, és ez nem mentesíti a Törvényszéket az ezen átfogó értékelés szempontjából releváns egyéb tényezők vizsgálata alól.(49) Ezenfelül a Mülhens kontra OHIM ítéletben(50) a Bíróság kifejtette, hogy a „semlegesítés elméletét” éppen az összetéveszthetőség értékelésének átfogó jellege és a kölcsönös függőség elve indokolja, amely „azt is maga után vonja, hogy a két megjelölés között fennálló fogalmi és vizuális különbségek kiegyenlíthetik a köztük fennálló hangzásbeli hasonlóságot”.

60.      Ezzel szemben egy ezzel ellentétes megközelítés tűnik ki az OHIM kontra riha WeserGold Getränke ítéletbő l.(51) Az ebben az ügyben benyújtott fellebbezés alapjául szolgáló ítéletben a Törvényszék egyrészt a megjelölések összehasonlításának szakaszában a szóban forgó megjelölések között fennálló fogalmi különbséggel „semlegesítette” az e megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságát, és arra a következtetésre jutott, hogy a megjelölések „összességükben eltérőek”(52). A Törvényszék mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg a korábbi védjegy megkülönböztető képességét, azt a tényezőt, amely – emlékeztetek rá –, nem a megjelölések hasonlósága, hanem az összetéveszthetőség átfogó értékelése szempontjából releváns. Márpedig a Bíróság a szóban forgó ítéletet hatályon kívül helyezte. A Bíróság szerint, mivel a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az ütköző megjelölések „összességükben eltérőek”, a továbbiakban nem volt szükség a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vizsgálatára.(53) Ebből következik, hogy a Törvényszék megalapozottan „semlegesítette” a megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságát az összehasonlításuk szakaszában, és hogy a „semlegesítő hatás” alapján azt következtetést kellett levonnia, hogy az ütköző megjelölések nem hasonlóak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében; e következtetés a jelen indítvány 37. pontjában szereplő ítélkezési gyakorlat értelmében megakadályozza a felszólalás vizsgálatát.

61.      A Bíróság a Wolf Oil kontra EUIPO ítéletben(54) még kifejezettebben mondta ki, hogy „az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságának a fogalmi különbségeik általi semlegesítését ezen megjelölések hasonlóságának átfogó vizsgálata során kell megvizsgálni”(55). Emellett, ebben az ítéletben a Bíróság jóváhagyta a Törvényszék által követett megközelítést, amely annak megállapításából állt, hogy a megjelölések a megállapított „semlegesítő hatásra” tekintettel nem hasonlóak.(56)

2.      Összefoglalás és állásfoglalás

62.      Összefoglalva: a Törvényszék és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában két módszer létezik egymás mellett a megjelölések hasonlósága tekintetében. Egyrészt létezik egy „szigorú” módszer, amely szerint a Törvényszék a megjelölések összehasonlításának szakaszában a vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontok alapján történő összehasonlításukra köteles szorítkozni. Ha e szempontok (legalább) egyikével kapcsolatban bizonyos fokú hasonlóságot állapít meg, ebből arra kell következtetnie, hogy megjelölések a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében hasonlóak. Amennyiben a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások is megegyeznek, a Törvényszéknek átfogóan értékelnie kell az összetéveszthetőséget. Ezen áruk vagy szolgáltatások forgalmazási feltételeit, illetve a megjelölések megállapított hasonlóságának a közöttük fennálló fogalmi eltéréssel való esetleges „semlegesítését” a többi releváns tényezővel együttesen, ezen átfogó értékelés keretében kell megvizsgálni.

63.      Másrészt létezik egy „rugalmas” módszer, amely szerint a Törvényszéknek nemcsak vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból kell összehasonlítania a megjelöléseket, hanem emellett a „hasonlóság átfogó értékelésének” szakaszában minden egyes szempont vonatkozásában mérlegelnie kell a hasonlóság mértékét és a megállapított különbségeket, esetlegesen figyelembe véve az említett forgalmazási feltételeket és a lehetséges „semlegesítő hatást”. Amennyiben a Törvényszék véleménye szerint a különbségek jelentősebbek a hasonlóságoknál, megállapíthatja, hogy a megjelölések (összességükben) nem hasonlóak az említett 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében, és eltekinthet az összetéveszthetőség átfogó értékelésétől.

64.      Mindenekelőtt úgy vélem, hogy a Bíróságnak a jelen ügyben e két módszer valamelyike mellett állást kellene foglalnia. A Bíróság feladata a védjegyekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat harmonizálása, és e területen egy egyértelmű és koherens irányvonal meghatározása.

65.      E tekintetben – az Equivalenza állításával ellentétben(57) – a jelen ügyben nem egy tisztán a megjelenésre vonatkozó kérdésében kell dönteni. Az ügy tárgya a Törvényszék által elvégzendő azon vizsgálat terjedelme, amelyet abban az esetben köteles elvégezni, ha a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló felszólalási eljárásra vonatkozó fellebbezést vizsgál. Meg kell határozni azokat a korlátokat, amelyek betartásával a Törvényszék a jelen indítvány 37. pontjában említett azon ítélkezési gyakorlatot alkalmazhatja, amely mentesíti az összetéveszthetőség átfogó értékelésének elvégzése alól. A „rugalmas” módszer követése megkönnyítené ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazását olyan esetben, amikor a „szigorú” módszer ezzel szemben csökkentené ezt a lehetőséget.

66.      Annak elismerése mellett, hogy a két módszer közötti választás nem igazán könnyű, úgy vélem, hogy mindent egybevetve a Törvényszéknek és a Bíróságnak a jelen indítvány 62. pontjában leírt „szigorú” módszert kellene követnie.

67.      Ez utóbbi módszer először is megfelelőbbnek tűnik a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti rendszer szempontjából.

68.      Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy két összefüggő, mégis elkülönült kérdés merül fel az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó ezen rendelkezés szövegével kapcsolatban: egyfelől, fennáll‑e ilyen hasonlóság, másrészt elegendő‑e ez a hasonlóság ahhoz, hogy a vásárlóközönség képzetében összetéveszthetőséghez vezessen. Logikusan, a második kérdés megválaszolásától függetlenül a megjelölések hasonlóságának az említett rendelkezésben foglalt feltételét megvalósultnak kell tekinteni, amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő.

69.      Az EUIPO‑hoz(58) hasonlóan úgy vélem, hogy az első kérdés megválaszolása kizárólag az ütköző megjelölések összehasonlítását, és a vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósági jegyek megállapítását teszi szükségessé.(59) A megjelölések ezen elsőként elvégzendő elemzése korlátozott céllal bír. Kizárólag a közöttük fennálló formális kapcsolat meghatározására irányul. A másodikként elvégzett elemzés,(60) vagyis az összetévesztés veszélyére vonatkozó, alapvető jelentőségű második kérdés megválaszolására irányuló átfogó értékelés keretében kell meghatározni, hogy ezek a hasonlósági elemek valamennyi releváns tényezőt figyelembe véve elegendőek‑e ennek a veszélynek az előidézéséhez.(61)

70.      A megjelölések összehasonlítása kétségkívül nem lehet tisztán elvont művelet. Ezt minden esetben az átlagfogyasztónak a szóban forgó árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó (feltételezett) észlelésének szempontjából kell elvégezni.(62) Így ennek az összehasonlításnak az e megjelölések által a fogyasztó emlékezetében keltett „összbenyomáson” és a tökéletlen kép elvén kell alapulnia.(63) Ebben az összefüggésben a Törvényszék, amikor az ütköző megjelöléseket vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból hasonlítja össze, és értékeli az egyes szempontokkal kapcsolatban fennálló hasonlóságot, szükségképpen mérlegeli a hasonlóság és a különbözőség elemeit (az összbenyomásban az előbbiek vagy az utóbbiak vannak‑e túlsúlyban), és a megjelölések egyes aspektusaihoz adott esetben társított hasonlósági fok (alacsony, közepes vagy magas) lényegében csupán az ugyanezen összehasonlításból kitűnő árnyalatok leegyszerűsítése.(64)

71.      Véleményem szerint azonban csak az egyik kérdés a szóban forgó szempontból fennálló hasonlósági fok értékelése érdekében a hasonlóságoknak és a különbségeknek az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi szempontú összehasonlításakor történő mérlegelése. A másik kérdés az e szempontok vonatkozásában megállapított hasonlósági fokok és a különbségek mérlegelése.

72.      Amint arra az EUIPO lényegében hivatkozik(65) két ilyen egymást követő mérlegelés elvégzése (az egyik a megjelölések valamely aspektusa vonatkozásában megállapított hasonló és különböző elemek közötti mérlegelés az ezen aspektus vonatkozásában fennálló, bizonyos fokú hasonlóság fennállásának elbírálása érdekében; a másik a megjelölések különböző aspektusai kapcsán megállapított hasonlóságok és különbségek mérlegelése az e megjelölések közötti „átfogó hasonlóságra” vonatkozó döntés meghozatala céljából) a hasonlóság túlzott leegyszerűsítésének veszélyéhez vezet, elfedve azokat az elemeket, amelyek, ha az adott ügy összes körülményét figyelembe vették volna, bizonyíthatnák az összetéveszthetőséget. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy nem zárható ki, hogy a két megjelölés közötti kizárólag hangzásbeli, vagy kizárólag fogalmi hasonlóság bizonyos körülmények között előidézheti ezt a veszélyt.(66)

73.      A megjelölések „rugalmas” összehasonlítási módszere és a „hasonlóság átfogó értékelésének” szakasza szerintem összeolvasztja a jelen indítvány 69. pontjában leírt két elemzést, és túllép a megjelölések összehasonlításának célján. E módszer követése potenciálisan azzal jár, hogy az említett összehasonlítás szakaszában előre eldönti az összetéveszthetőség esetleges fennállásának kérdését.

74.      E tekintetben hangsúlyoznom kell, hogy azt a kérdést, miszerint az ütköző megjelölések közötti hasonlóság elegendő‑e ahhoz, hogy összetévesztés veszélyéhez vezessen, nem lehet az e veszély átfogó értékelése szempontjából releváns egyéb tényezőktől, és a kölcsönös függés arra irányuló elvétől függetlenül értékelni, hogy ez az értékelés a lehető legteljesebb módon megfeleljen az érintett közönség adott megjelölésekkel kapcsolatos tényleges érzékelésének.(67) Különösen az olyan tényezők döntő jelentőségűek, mint a vásárlóközönség figyelmének szintje és a korábbi védjegy megkülönböztető képessége. Egy magas szintű figyelmet tanúsító fogyasztó olyan különbségeket fog észlelni, amelyeket egy kevésbé figyelmes fogyasztó nem vesz észre. Hasonlóképpen, egy eredeti elemekből álló, erőteljes megkülönbözető képességgel rendelkező korábbi védjeggyel szembesülő vásárlóközönség kisebb jelentőséget tulajdonít az ütköző megjelölések közötti különbségeknek, míg nagyobb jelentőséget tulajdonít azoknak, ha leíró, felidéző, vagy hétköznapi elemeket tartalmazó, csekély megkülönböztető képességű védjegyekkel találkozik.(68)

75.      Emellett, az EUIPO‑hoz hasonlóan(69) úgy vélem, hogy sem a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások forgalmazásának, sem egy esetleges „semlegesítő hatásnak” a figyelembevétele nem jogosítja fel a Törvényszéket arra, hogy a megjelölések összehasonlításának szakaszában eleve „eltörölje” a megjelölések valamelyik aspektusával kapcsolatban megállapított hasonlósági mértéket (különösen akkor, ha – mint a jelen esetben is – közepes mértékű hangzásbeli hasonlóságról van szó).

76.      Egyfelől ugyanis a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások forgalmazási feltételeinek figyelembevétele a jellege folytán az ütköző megjelöléseknek a piacon való lehetséges használatáról szóló, jövőre vonatkozó elemzés körébe tartozik, amely az összetévesztés veszélye átfogó értékelésének szerves része.(70) Már nem a megjelöléseknek a közöttük fennálló hasonlóságok vagy különbségek felfedése céljából történő összehasonlításáról van szó, hanem azon mérték meghatározásáról, amellyel a megállapított hasonlóságok hozzájárulnak e veszély alátámasztásához. Amikor például az árukat oly módon értékesítik, hogy a fogyasztó elsősorban vizuálisan szembesül az ütköző megjelölésekkel, véleményem szerint ebből csak az következik, hogy kevésbé valószínű, hogy a hangzásbeli hasonlóságuk előidézi az említett veszélyt. Ugyanakkor ezt a lehetőséget nem lehet kizárni, és az ezen átfogó értékelés tényezőinek összességétől függ. Következésképpen a Törvényszék nem elégedhet meg azzal, hogy a megjelölések összehasonlításának szakaszában az ilyen hasonlóságot figyelmen kívül hagyja.

77.      Véleményem szerint a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítéletből(71) nem következik eltérő értelmezés. Ezt az ítéletet ugyanis az EUIPO‑hoz hasonlóan(72) úgy értelmezem, hogy az összetéveszthetőség fennállásának megállapításához az ütköző megjelöléseket többek között a különböző aspektusaik vonatkozásában össze kell hasonlítani, és amennyiben ennek keretében valamelyik szempontból bizonyos fokú hasonlóság állapítható meg, különösen a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások forgalmazási feltételeinek figyelembevételével „értékelni kell” ennek a megállapításnak az összetéveszthetőség alátámasztása szempontjából fennálló „jelentőségét”. Más szavakkal, a Bíróság kizárólag azt a mértéket kívánta meghatározni, amelynek fennállása esetén a megjelölések közötti bizonyos fokú, egy adott aspektust érintő hasonlóság megállapítása (az említett ügyben hangzásbeli hasonlóságról volt szó) a többi releváns tényezőtől függetlenül igazolja az összetéveszthetőség fennállását.(73)

78.      Másfelől, jellegénél fogva a „semlegesítés elmélete” is az összetéveszthetőség átfogó értékelésének körébe tartozik. Ez az elmélet csupán arról szól, hogy a két ütköző megjelölés között fennálló fogalmi különbségek az e megjelölések közötti vizuális és/vagy hangzásbeli hasonlóság ellenére csökkentik annak kockázatát, hogy a fogyasztó összetéveszti a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások eredetét. Egy ilyen esetben nagymértékben mérséklőd[ik]” az a hatás, amelyet ezek a hasonlóságok a fogyasztó megjelölésekkel kapcsolatos észlelésére kifejtenek.(74) Mindazonáltal nem zárható ki, hogy ennek ellenére az említett hasonlóságok bizonyos körülmények között összetéveszthetőséghez vezetnek.(75) Az esetleges „semlegesítés” megállapítása tehát véleményem szerint nem jogosítja fel a Törvényszéket arra, hogy a megjelölések összehasonlításának szakaszában elvesse ezeket a hasonlóságokat, és eltekintsen az összetéveszthetőség átfogó értékelésének szempontjából releváns egyéb tényezők vizsgálatától.(76)

79.      Másodszor, azt is gondolom, hogy a „szigorú” módszer jobban összhangban van a 207/2009 rendelet. 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának célkitűzésével. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy e rendelkezés célja elsősorban a gazdasági szereplők versennyel kapcsolatos érdekeinek védelme, megakadályozva a védjegyeik származást jelölő funkcióját veszélyeztető megjelölések védjegyként történő lajstromozását.(77)

80.      E célra tekintettel véleményem szerint a valamely megjelölés lajstromozásával szemben felszólaló védjegyjogosultnak tisztességes lehetőséget kell biztosítani az összetévesztés veszélyének és az oltalom szükségességének a bizonyítására. Különösen annak bizonyítására kell lehetőséget biztosítani, hogy például a megjelölések pusztán fogalmi vagy hangzásbeli hasonlósága az összes körülmény figyelembevételével elegendő e veszély előidézéséhez.(78) E célból a megjelölések hasonlósága feltételének továbbra is az ezen oltalom megszerzése minimumkövetelményének kell maradnia, és e feltétel a ténylegesen nyilvánvaló jogsértés esetétől eltekintve nem szolgálhat az említett veszélyről szóló vita megakadályozására.(79) A jelen indítvány 37. pontjában említett ítélkezési gyakorlatot tehát mértékletesen kell alkalmazni.

81.      Úgy tűnik számomra, hogy a „szigorú” módszer sem lépi túl a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának célkitűzése által megkívánt mértéket.

82.      Közelebbről, ha az ütköző megjelölések egyik aspektusa kapcsán bizonyos fokú hasonlóságot állapítanak meg, az összetévesztés veszélye átfogó értékelésének elvégzésére irányuló kötelezettség még a szóban forgó áruk és szolgáltatások azonossága esetén sem jelenti azt, hogy e veszély fennállását automatikusan (én ennek következtében túlzottan) el kell fogadni.(80)

83.      Az összetéveszthetőség átfogó értékelésének ugyanis minden esetben lehetővé kell tennie annak meghatározását, hogy a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának célkitűzésével összhangban érdemes‑e az oltalomra. Az ütköző megjelölések és a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlósága tehát önmagában nem változtathatja meg ezen értékelés eredményét. Ezzel kapcsolatban különösen a korábbi védjegy megkülönböztető képességének kell döntő jelentőséget tulajdonítani. Jóllehet a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az összetéveszthetőség annál nagyobb fokú, minél erőteljesebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége,(81) ennek a fordítottja is igaz. Gyengébb megkülönböztető képességgel rendelkező védjegy esetén, amely így korlátozottan képes az árujegyzékében szereplő árukat vagy szolgáltatásokat egy adott vállalkozástól eredőként azonosítani, a megjelölések közötti hasonlóságnak magasabb fokúnak kell lennie ahhoz, hogy az összetéveszthetőséget igazolja, ellenkező esetben fennáll annak veszélye, hogy túlzott oltalmat biztosít a védjegy és jogosultja számára.(82)

84.      Bizonyos ítéletek kétségtelenül eltérést mutatnak ezen a téren. Így a Törvényszék néhány esetben úgy ítéli meg, hogy az áruk azonosságának puszta megállapítása és a megjelölések bizonyos, akár csekély hasonlósága minden esetben, a korábbi védjegy gyenge megkülönböztető képességétől függetlenül elegendő az összetéveszthetőséghez.(83) Ezek az ítéletek eltérnek a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjában kitűzött céltól, és a gyenge védjegyek „túlzott védelmének” az irodalomban részletesen tárgyalt problémáját idézik elő.(84)

85.      Ugyanakkor, noha ez egy valós probléma, nem gondolom, hogy a megjelölések összehasonlításának „rugalmas” módszere jelentené a megoldást. Valójában ez a megoldás a korábbi védjegy megkülönböztető képességének az összetéveszthetőség átfogó értékelése során tulajdonított súly újraértékelésében rejlik.

86.      Harmadszor, a jogbiztonságra vonatkozó megfontolások véleményem szerint e „rugalmas” módszer elfogadása ellen szólnak. Úgy gondolom ugyanis, hogy ez az elv többek között azt jelenti, hogy amennyire lehetséges, az indokolásoknak átláthatóknak, és a döntéseknek kiszámíthatóaknak kell lenniük. Márpedig a „hasonlóság átfogó értékelésének” szakasza a Törvényszék ítéleteiben gyakran kissé homályos,(85) továbbá a megjelölések között fennálló hasonlóságoknak és különbségeknek az ezen értékeléssel járó kettős mérlegelése befolyásolja a megjelölések összehasonlítása eredményének kiszámíthatóságát.(86) Ezzel szemben úgy vélem, hogy a „szigorú” módszer e tekintetben egyértelmű gondolatmenetet kínál.

87.      Végül a „rugalmas” módszer támogatása elkerülhetetlenül feszültséget hozna létre a 207/2009 rendelet(87) 8. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlattal. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az utóbbi rendelkezés keretében a Bíróság a „szigorú” megközelítést részesítette előnyben: amennyiben a Törvényszék a vizuális hangzásbeli vagy fogalmi aspektusok egyike vonatkozásában az ütköző megjelölések között fennálló bizonyos fokú, akár csekély hasonlóságot állapít meg, el kell végeznie a releváns tényezők átfogó értékelését annak meghatározása érdekében, hogy fennáll‑e a kockázata annak, hogy az érintett vásárlóközönség e megjelöléseket egymással kapcsolatba hozza.(88) A feszültség annál is inkább jelentős, mivel főszabály szerint a megjelölések hasonlóságának feltételét, ami egyaránt szerepel e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében, mindkét rendelkezés alapján ugyanúgy kell értékelni.(89)

3.      Válasz az EUIPO egyetlen jogalapjának harmadik és negyedik részére

88.      A fenti megfontolásokra figyelemmel véleményem szerint az EUIPO fellebbezésében hivatkozott egyetlen jogalap harmadik és negyedik része megalapozott. Véleményem szerint, a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 46–54. pontjában megvalósította a „hasonlóság átfogó értékelésének” szakaszát, ezzel összefüggésben az említett ítélet 48., 51. és 53. pontjában a szóban forgó áruk forgalmazás feltételeit, és az ítélet 54. pontjában a megjelölések között fennálló fogalmi különbséget figyelembe véve, végül ugyanezen ítélet 55. pontjában annak megállapításával, hogy „az ütköző megjelölések közepes mértékű hangzásbeli hasonlóságuk ellenére az általuk keltett összbenyomás alapján nem hasonlóak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében”, megsértette ezt a rendelkezést.

89.      Álláspontom szerint a téves jogalkalmazás ezen esetei megkérdőjelezik a megtámadott ítélet rendelkező részének jogszerűségét. A Törvényszék ugyanis az említett rendelkező rész 1. pontjában nem rendelkezhetett érvényesen az összetévesztés veszélyének fennállásának megállapító, vitatott határozat hatályon kívül helyezéséről anélkül, hogy e veszély átfogó értékelését a jelen indítvány 62. pontjában leírt módszer szerinti előzetesen elvégezte volna. Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy az egyetlen jogalap első és második részére adandó választól függetlenül helyezze hatályon kívül ezt az ítéletet.

VII. Végkövetkeztetés

90.      A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2018. március 7‑i Equivalenza Manufactory kontra EUIPO – ITM Entreprises (BLACK LABEL BY EQUIVALENZA) ítéletét (T‑6/17, nem tették közzé, EU:T:2018:119).

1      Eredeti nyelv: francia.

2      Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.).

3      2017. június 14‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.). Lásd e rendelet 211. és 212. cikkét.

4      1999. június 22‑i ítélet (C‑342/97, a továbbiakban: Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, EU:C:1999:323, 27. pont).

5      Lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 36. pont).

6      Amint azt az Equivalenza megjegyezte, úgy tűnik, hogy az EUIPO által itt említett pont valójában a megtámadott ítélet 32. pontja.

7      Lásd: 2006. január 12‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ítélet (C‑361/04 P, EU:C:2006:25, 20., 21. és 25. pont); 2006. március 23‑i Mülhens kontra OHIM ítélet (C‑206/04 P, EU:C:2006:194, 21. és 36. pont).

8      Lásd: 2011. március 24‑i Ferrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 66. pont); 2009. december 2‑i Volvo Trademark kontra OHIM – Grebenshikova (SOLVO) ítélet (T‑434/07, EU:T:2009:480, 50. pont).

9      Lásd: a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet 27. pontja.

10      Lásd: a 207/2009 rendelet (7) és (8) preambulumbekezdését.

11      Hangsúlyozom, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja egybeesik a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával. Az előbbi rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat tehát alkalmazható az utóbbi rendelkezésre, és vice versa. Emellett e két rendelkezés egyező tartalommal veszi át a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1.o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) és a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) rendelkezéseit, amelyek helyébe e két rendelkezés lépett. Így az ezekre a korábbi cikkekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat ezen újabb rendelkezésekre is alkalmazható (lásd ebben az értelemben: 2003. március 20‑i LTJ Diffusion ítélet [C‑291/00, EU:C:2003:169, 41. és 43. pont]; 2015. december 10‑i El Corte Inglés kontra OHIM ítélet [C‑603/14 P, EU:C:2015:807, 37. pont]). Ily módon a jelen indítványban megkülönböztetés nélkül hivatkozom az összetéveszthetőség tárgyában e rendelkezések bármelyike alapján hozott ítéletekre.

12      Lásd többek között: 1998. szeptember 29‑i Canon ítélet (C‑39/97, EU:C:1998:442, 26., 27. és 29. pont); 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 33. pont); 2010. június 24‑i Becker kontra Harman International Industries ítélet (C‑51/09 P, EU:C:2010:368, 31. pont).

13      Lásd többek között: a 207/2009 rendelet (8) preambulumbekezdését, 1997. november 11‑i SABEL ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 22. pont); 2006. január 12‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ítélet (C‑361/04 P, EU:C:2006:25, 18. pont); 2019. június 12‑i Hansson ítélet (C‑705/17, EU:C:2019:481, 41. pont).

14      Lásd többek között: 1998. szeptember 29‑i Canon ítélet (C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont); a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, 19. pont; 2019. június 12‑i Hansson ítélet (C‑705/17, EU:C:2019:481, 43. pont).

15      Lásd többek között: 1998. szeptember 29‑i Canon ítélet (C‑39/97, EU:C:1998:442, 22. pont); 2008. december 11‑i Gateway kontra OHIM ítélet (C‑57/08 P, nem tették közzé, EU:C:2008:718, 45. és 52.pont); 2017. szeptember 20‑i The Tea Board kontra EUIPO ítélet (C‑673/15 P–C‑676/15 P, EU:C:2017:702, 47. pont).

16      Lásd többek között: 2004. október 12‑i Vedial kontra OHIM ítélet (C‑106/03 P, EU:C:2004:611, 54. pont); 2008. december 11‑i Gateway kontra OHIM ítélet (C‑57/08 P, nem tették közzé, EU:C:2008:718, 56. és 57. pont; 2011. március 24‑i Ferrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 65., 66. és 68. pont).

17      Lásd: a megtámadott ítélet 25. és 26. pontját.

18      1997. november 11‑i ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528).

19      Lásd többek között: 1997. november 11‑i SABEL ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont); 2006. január 12‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ítélet (C‑361/04 P, EU:C:2006:25, 19. pont). Lásd: a megtámadott ítélet 19. pontját.

20      Lásd többek között: a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, 27. pont; 2007. június.12‑i OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 36. pont); 2011. március 24‑i Ferrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 85. pont). Lásd: a megtámadott ítélet 20. pontját.

21      Lásd: a megtámadott ítélet 26–45. pontja.

22      A megtámadott ítélet 46. és 47. pontja.

23      Lásd: a megtámadott ítélet 48. és 51–55. pontját.

24      Lásd: a jelen indítvány 23., 26. és 27. pontját

25      E tekintetben, míg a megjelölések hasonlóságainak és különbségeinek megítélése tényekre vonatkozó elemzés, amelyet az elferdítés esetét kivéve a Bíróság nem vizsgálhat felül a fellebbezés keretében (lásd többek között: 2010. szeptember 2‑i Calvin Klein Trademark Trust kontra OHIM ítélet [C‑254/09 P, EU:C:2010:488, 50. pont]), az a kérdés, hogy a Törvényszék a hasonlóságuk értékelésére alkalmazandó jogelveket sértette‑e meg, vagy módszertani hibát vétett, jogkérdés (lásd többek között: 2019. július 4‑i FTI Touristik kontra EUIPO ítélet [C‑99/18 P, EU:C:2019:565, 25. pont]).

26      Az EUIPO egyébként a határozathozatali gyakorlatában az ítélkezési gyakorlat ezen irányának követésére kötelezte el magát. Lásd: EUIPO, a védjegyekkel kapcsolatban végzett vizsgálatokra vonatkozó irányelvek, C. rész, 2. szakasz, 4. fejezet „Az összehasonlítás eredménye” című 1.4 pontja.

27      Lásd különösen: 2009, december 2‑i SOLVO ítélet (T‑434/07, EU:T:2009:480, 50. pont).

28      Lásd ebben az értelemben a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában megfogalmazott azon állítást, amely szerint „két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részben azonosak, ami egy vagy több szempontot, nevezetesen a vizuális, a hangzásbeli és a fogalmi szempontokat illeti” (lásd többek között: 2002. október 23‑i Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany (MATRATZEN) ítélet [T‑6/01, EU:T:2002:261, 30. pont]; 2005. április 20‑i Faber Chimica kontra OHIM – Industrias Quimicas Naber (Faber) ítélet [T‑211/03, EU:T:2005:135, 26. pont]; 2010. december 15‑i Novartis kontra OHIM – Sanochemia Pharmazeutika (TOLPOSAN) ítélet [T‑331/09, EU:T:2010:520, 43. pont]).

29      Lásd többek között: 2003. július 3‑i Alejandro kontra OHIM – Anheuser‑Busch (BUDMEN) ítélet (T‑129/01, EU:T:2003:184, 54. és azt követő pontok); 2004. március 3‑i Mülhens kontra OHIM – Zirh International (ZIRH) ítélet (T‑355/02, EU:T:2004:62, 47. és azt követő pontok); 2004. október 6‑i New Look kontra OHIM – Naulover (NLSPORT, NLJEANS, NLACTIVE és NLCollection) ítélet (T‑117/03–T‑119/03 és T‑171/03, EU:T:2004:293, 40. és azt követő pontok); 2006. január 12‑i Devinlec kontra OHIM – TIME ART (QUANTUM) ítélet (T‑147/03, EU:T:2006:10, 92. és azt követő pontok); 2013. szeptember 16‑i Golden Balls kontra OHIM – Intra‑Presse (GOLDEN BALLS) ítélet (T‑448/11, nem tették közzé, EU:T:2013:456, 51. és 52. pont); 2013. október 16‑i Zoo Sport kontra OHIM – K‑2 (ZOOSPORT) ítélet (T‑453/12, nem tették közzé, EU:T:2013:532, 87. és azt követő pontok); 2015. május 13‑i Harper Hygienics kontra OHIM – Clinique Laboratories (CLEANIC Kindii) ítélet (T‑364/12, nem tették közzé, EU:T:2015:277, 63. és azt követő pontok); 2015. május 13‑i Ferring kontra OHIM – Kora (Koragel) ítélet (T‑169/14, nem tették közzé, EU:T:2015:280, 69. és azt követő pontok); 2015. június 3‑i Giovanni Cosmetics kontra OHIM – Vasconcelos & Gonçalves (GIOVANNI GALLI) ítélet (T‑559/13, EU:T:2015:353, 99. és azt követő pontok); 2018. március 13‑i Hotelbeds Spain kontra EUIPO – Guidigo Europe (Guidego what to do next) ítélet (T‑346/17, nem tették közzé, EU:T:2018:134, 59. és azt követő pontok). Bizonyos esetekben a Törvényszék formálisan a megjelölések hasonlóságára következtet azután, hogy a hasonlóságot (legalább) egy aspektus kapcsán megállapította (lásd különösen: 2009. szeptember 16‑i Dominio de la Vega kontra OHIM – Ambrosio Velasco (DOMINIO DE LA VEGA) ítélet [T‑458/07, nem tették közzé, EU:T:2009:337, 44. pont]). Más ítéletekben a Törvényszék közvetlenül az összetéveszthetőség átfogó értékelésére tér rá (lásd különösen: 2011. március 24‑i XXXLutz Marken kontra OHIM – Natura Selection (Linea Natura Natur hat immer Stil) ítélet [T‑54/09, nem tették közzé, EU:T:2011:118, 67. és azt követő pontok]; 2013. január 29‑i Fon Wireless kontra OHIM –nfon (nfon) ítélet [T‑283/11, nem tették közzé, EU:T:2013:41, 62. és azt követő pontok]).

30      Lásd többek között: 2008. január 15‑i Hoya kontra OHIM – Indo (AMPLITUDE) ítélet (T‑9/05, nem tették közzé, EU:T:2008:8, 59. pont); 2009. szeptember 23‑i Arcandor kontra OHIM – dm drogerie markt (S‑HE) ítélet (T‑391/06, nem tették közzé, EU:T:2009:348, 54. pont); 2010. december 15‑i TOLPOSAN ítélet (T‑331/09, EU:T:2010:520, 54–56. pont); 2011. május 10‑i Emram kontra OHIM – Guccio Gucci (G) ítélet (T‑187/10, nem tették közzé, EU:T:2011:202, 68. pont); 2012. március 15‑i Cadila Healthcare kontra OHIM – Novartis (ZYDUS) ítélet (T‑288/08, nem tették közzé, EU:T:2012:124, 57. pont); 2014. október 15‑i El Corte Inglés kontra OHIM – English Cut (The English Cut) ítélet (T‑515/12, nem tették közzé, EU:T:2014:882, 33. pont); 2018. április 26‑i Messi Cuccittini kontra EUIPO – J‑M.‑E. V. e hijos (MESSI) ítélet (T‑554/14, nem tették közzé, EU:T:2018:230, 64. pont). Úgy vélem, ezekből az ítéletekből az következik, hogy a megjelölések fogalmi eltéréseik ellenére „összességükben hasonlóak”, ha bizonyos fokú vizuális és hangzásbeli hasonlóságot mutatnak. Ezzel ellentétben, a vizuálisan és hangzásukban különböző megjelöléseket „bizonyos mértékű fogalmi hasonlóságuk ellenére is összességükben különbözőeknek” kell tekinteni. Érdekes módon e kiegészítő szakasz eredményeként a Törvényszék néha „összességében hasonlóaknak” minősített olyan megjelöléseket, amelyeket minden egyes szempont vonatkozásában különbözőeknek nyilvánított (lásd különösen: 2012. január 31‑i Spar kontra OHIM – Spa Group Europe (SPA GROUP) ítélet [T‑378/09, nem tették közzé, EU:T:2012:34, 38., 47., 53. és 54. pont]).

31      Lásd többek között: 2008. december 2‑i Ebro Puleva kontra OHIM – Berenguel (BRILLO’S) ítélet (T‑275/07, nem tették közzé, EU:T:2008:545, 24, és 28. pont); 2011. február 15‑i Yorma’s kontra OHIM – Norma Lebensmittelfilialbetrieb (YORMA’S) ítélet (T‑213/09, nem tették közzé, EU:T:2011:37, 86. pont); 2013. február 21‑i Esge kontra OHIM – De’Longhi Benelux (KMIX) ítélet (T‑444/10, nem tették közzé, EU:T:2013:89, 35–42. pont); 2014. december 11‑i Coca‑Cola kontra OHIM – Mitico (Master) ítélet (T‑480/12, EU:T:2014:1062, 66–71. pont).

32      A hangzásbeli hasonlóságra vonatkozóan lásd: a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, 28. pont; 2006. március 23‑i Mülhens kontra OHIM ítélet (C‑206/04 P, EU:C:2006:194, 21. pont). A fogalmi hasonlóságot illetően lásd: 1997. november 11‑ei SABEL ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 24. pont).

33      Lásd: 2006. március 23‑i Mülhens kontra OHIM ítélet (C‑206/04 P, EU:C:2006:194, 21. és 23. pont); 2007. szeptember 13‑i Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ítélet (C‑234/06 P, EU:C:2007:514, 35. pont; lásd még ebben az értelemben: 2015. június 25‑i Loutfi Management Propriété intellectuelle ítélet (C‑147/14, EU:C:2015:420, 24. és 25. pont).

34      2011. március 24‑i ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 66. pont).

35      2011. március 24‑i ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 86. pont). Az ellentmondás többek között abban rejlik, hogy a Bíróság az általa elfogadott értelmezés alátámasztására ebben az ítéletben a 2006. március 23‑i Mülhens kontra OHIM ítélet (C‑206/04 P, EU:C:2006:194) 21. pontjára hivatkozik, amely a megjelölések vonatkozásában megállapított vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságoknak és különbségeknek az összetéveszthetőség átfogó értékelése (nem pedig a hasonlóság átfogó értékelése) keretében történő mérlegelésére utal.

36      2017. október 5‑i ítélet (C‑437/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:737).

37      2017. október 5‑i Wolf Oil kontra EUIPO ítélet (C‑437/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:737, 45. pont). Hasonlóképpen, a 2010. január 15‑i Messer Group kontra Air Products and Chemicals végzésben (C‑579/08 P, nem tették közzé, EU:C:2010:18, 50. pont) a Bíróság helybenhagyta a Törvényszék által követett azon megközelítést, amely a szóban forgó megjelöléseknek „a vizuális, hangzásbeli és fogalmi, valamint összességében fennálló hasonlóságuk meghatározása céljából történő összehasonlításából áll” (kiemelés tőlem).

38      Lásd többek között: 2004. október 6‑i NLSPORT, NLJEANS, NLACTIVE és NLCollection ítélet (T‑117/03–T‑119/03 és T‑171/03, EU:T:2004:293, 49. pont); 2006. február 23‑i Il Ponte Finanziaria kontra OHIM – Marine Enterprise Projects (BAINBRIDGE) ítélet (T‑194/03, EU:T:2006:65, 116. pont); 2007. szeptember 12‑i Koipe kontra OHIM – Aceites del Sur (La Española) ítélet (T‑363/04, EU:T:2007:264, 109–111. pont); 2012. március 15‑i, ZYDUS ítélet (T‑288/08, nem tették közzé, EU:T:2012:124, 63–66); 2010. december 15‑i TOLPOSAN ítélet (T‑331/09, EU:T:2010:520, 61. és 62. pont); 2014. február 27‑i Pêra‑Grave kontra OHIM – Fundação Eugénio de Almeida (QTA S. JOSÉ DE PERAMANCA) ítélet (T‑602/11, nem tették közzé, EU:T:2014:97, 57–59. pont); 2014. április 28‑i Longevity Health Products kontra OHIM – Weleda Trademark (MENOCHRON) ítélet (T‑473/11, nem tették közzé, EU:T:2014:229, 48. és 49. pont); 2015. május 13‑i Koragel ítélet (T‑169/14, nem tették közzé, EU:T:2015:280, 79–83. pont); 2015. június 3‑i GIOVANNI GALLI ítélet (T‑559/13, EU:T:2015:353, 128–130. pont); 2016. november 24‑i CG kontra EUIPO – Perry Ellis International Group (P PRO PLAYER) ítélet (T‑349/15, nem tették közzé, EU:T:2016:677, 74. és 75. pont); 2017. október 10‑i Cofra kontra EUIPO – Armand Thiery (1841) ítélet (T‑233/15, nem tették közzé, EU:T:2017:714, 119. pont).

39      Közelebbről, a „jelentősebb” aspektussal kapcsolatos hasonlóság növeli annak kockázatát, hogy a fogyasztó összetéveszti ezen áruk vagy szolgáltatások eredetét, míg ellenkező esetben az e szempontból való eltérés csökkenti ezt a kockázatot. Megemlítem, hogy az EUIPO határozathozatali gyakorlatában e megközelítés mellett kötelezte el magát (lásd: EUIPO, az európai uniós védjegyek vizsgálatára vonatkozó irányelvek, C. rész, 2. szakasz, 7. fejezet „Az áruk és szolgáltatások megvásárlási módjának hatása” című 4. pontja).

40      Lásd többek között: 2013. október 17‑i Isdin kontra Bial‑Portela ítélet (C‑597/12 P, EU:C:2013:672, 20. és 22. pont); 2013. november 14‑i TeamBank Nürnberg kontra OHIM végzés (C‑524/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:874, 61. pont).

41      2007. szeptember 13‑i ítélet (C‑234/06 P, EU:C:2007:514).

42      Lásd: 2007. szeptember 13‑i Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ítélet (C‑234/06 P, EU:C:2007:514, 36. és 37. pont). Ugyanebben az értelemben érthetőként lásd még: 2015. január 20‑i Longevity Health Products kontra OHIM végzés (C‑311/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:23, 41–45. pont); 2016. április 7‑i Harper Hygienics kontra EUIPO végzés (C‑475/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:264, 70–73. pont).

43      Lásd többek között: 2006. január 12‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ítélet (C‑361/04 P, EU:C:2006:25); 2015. július 9‑i Pêra‑Grave kontra OHIM ítélet (C‑249/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:459, 40–44. pont); 2003. október 14‑i Phillips‑Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel (BASS) ítélet (T‑292/01, EU:T:2003:264, 54. pont); 2004. június 22‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM – DaimlerChrysler (PICARO) ítélet (T‑185/02, EU:T:2004:189, 54–58. pont). A jogtudományban elfogadott, és az ítélkezési gyakorlatban megtalálható „semlegesítési elmélet” kifejezés tehát stricto sensu csak a vizuális és/vagy hangzásbeli hasonlóságnak a megállapított fogalmi különbséggel történő semlegesítésére vonatkozik.

44      Lásd többek között: 2004. március 3‑i ZIRH ítélet (T‑355/02, EU:T:2004:62, 49. és 50. pont); 2006. január 12‑i QUANTUM ítélet (T‑147/03, EU:T:2006:10, 98–100. o.); 2018. március 13‑i Guidego what to do next ítélet (T‑346/17, nem tették közzé, EU:T:2018:134, 64. és 65. pont); 2018. április 26‑i MESSI ítélet (T‑554/14, nem tették közzé, EU:T:2018:230, 73–76. pont). Az EUIPO határozathozatali gyakorlatában e megközelítés mellett kötelezte el magát (lásd: EUIPO, az európai uniós védjegyek vizsgálatára vonatkozó irányelvek, C. rész, 2. szakasz, 7. fejezet „A megjelölések fogalmi hasonlóságának hatása az összetéveszthetőségre” című 5. pontja).

45      Lásd többek között: 2004. március 17‑i El Corte Inglés kontra OHIM – González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España (MUNDICOR) ítélet (T‑183/02 és T‑184/02, EU:T:2004:79, 93. pont); 2012. január 31‑i SPA GROUP ítélet (T‑378/09, nem tették közzé, EU:T:2012:34, 48–53. pont); 2015. május 13‑i Koragel ítélet (T‑169/14, nem tették közzé, EU:T:2015:280, 67–69. pont).

46      Lásd többek között: 2004. június 22‑i PICARO ítélet (T‑185/02, EU:T:2004:189, 56. és 58. pont); 2007. március 22‑i, Brinkmann kontra OHIM – Terra Networks (Terranus) ítélet (T‑322/05, nem tették közzé, EU:T:2007:94, 40. pont); 2015. június 3‑i GIOVANNI GALLI ítélet (T‑559/13, EU:T:2015:353, 94–98. pont); 2016. június 1‑jei Wolf Oil kontra EUIPO – SCT Lubricants (CHEMPIOIL) ítélet (T‑34/15, nem tették közzé, EU:T:2016:330, 46–48. pont); 2017. október 10‑i 1841 ítélet (T‑233/15, nem tették közzé, EU:T:2017:714, 110–112. pont).

47      Lásd többek között: 2003. október 14‑i BASS ítélet (T‑292/01, EU:T:2003:264, 54–57. pont); 2004. június 22‑i PICARO ítélet (T‑185/02, EU:T:2004:189, 56. pont).

48      Lásd többek között: 2005. október 27‑i Éditions Albert René kontra OHIM – Orange (MOBILIX) ítélet (T‑336/03, EU:T:2005:379, 81., 83. és 84. pont); 2016. június 1‑jei CHEMPIOIL ítélet (T‑34/15, nem tették közzé, EU:T:2016:330, 53. és 54. pont).

49      A Bíróság különösen a 2006. január 12‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ítéletben (C‑361/04 P, EU:C:2006:25, 21–25. pont) helybenhagyta a Törvényszék azon érvelését, amely egyfelől a szóban forgó megjelölések között megállapított fogalmi különbségeknek az e megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságait érintő semlegesítő hatása megemlítéséből, másfelől az érintett vásárlóközönség figyelmi szintjének figyelembevételéből áll. E kérdésben a Bíróság eltért Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnoknak a Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ügyre vonatkozó indítványától (C‑361/04 P, EU:C:2005:531, 38. pont). Ez utóbbi ugyanis a semlegesítést figyelembe véve úgy vélte, hogy az ütköző megjelölések nem voltak hasonlóak, így nem kell megvizsgálni az összetéveszthetőség átfogó vizsgálata szempontjából releváns egyéb tényezőket.

50      A 2004. március 15‑i ZIRH ítélettel (T‑355/02, EU:T:2004:62) szemben benyújtott fellebbezés tárgyában hozott 2006. március 23‑i ítélet (C‑206/04 P, EU:C:2006:194, 35. és 36. pont), Lásd még: 2007. március 15‑i T. I. M. E. ART kontra OHIM ítélet (C‑171/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:171, 48. pont); 2015. július 9‑i Pêra‑Grave kontra OHIM ítélet (C‑249/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:459, 39. pont).

51      2014. január 23‑i ítélet (C‑558/12 P, EU:C:2014:22).

52      Lásd: 2012. szeptember 21‑i Wesergold Getränkeindustrie kontra OHIM – Lidl Stiftung (WESTERN GOLD) ítélet (T‑278/10, EU:T:2012:459, 58. pont).

53      Lásd: 2014. január 23‑i OHIM kontra riha WeserGold Getränke ítélet (C‑558/12 P, EU:C:2014:22, 47. és 48. pont). Lásd még ebben az értelemben: 2008. december 18‑i Les Éditions Albert René kontra OHIM ítélet (C‑16/06 P, EU:C:2008:739, 97. pont).

54      2017. október 5‑i ítélet (C‑437/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:737).

55      2017. október 5‑i Wolf Oil kontra EUIPO ítélet (C‑437/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:737, 44. pont).

56      Lásd: 2017 október 5‑i Wolf Oil kontra EUIPO ítélet (C‑437/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:737, 54. és 55. pont).

57      Lásd: a jelen indítvány 24. pontját.

58      Lásd: a jelen indítvány 23. pontját.

59      Lásd: 2003. október 23‑i Adidas‑Salomon és Adidas Benelux ítélet (C‑408/01, EU:C:2003:582, 28. pont); 2011. március 24‑i Ferrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 52. pont).

60      E két elemzés eltérő jellege indokolja, hogy az indokolás könnyebb érthetősége kedvéért ezeket két különálló szakaszban végezzék. Ugyanakkor elismerem, hogy ez a különválasztás továbbra is meglehetősen mesterséges jellegű, mivel előfordulhat, hogy a megjelölések közötti hasonlóságok és különbségek elemeit két alkalommal vizsgálják (először a fennállásuk megállapításakor, másodszor annak meghatározása érdekében, hogy összetéveszthetőséget eredményeznek‑e). Így a Törvényszék jelentős számú ítélete az összetéveszthetőség elemzésének egyetlen szakaszát mutatja be (lásd többek között: 2003. október 14‑i BASS ítélet [T‑292/01, EU:T:2003:264, 45. és azt követő pontok]; 2004. március 3‑i ZIRH ítélet [T‑355/02, EU:T:2004:62, 43. és azt követő pontok]; 2004. június 22‑i PICARO ítélet [T‑185/02, EU:T:2004:189, 53. és azt követő pontok]).

61      Lásd analógia útján: a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóságra vonatkozó ítélkezési gyakorlat. Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapítja, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásához a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások bizonyos fokú hasonlóságát kell kimutatni. E célból figyelembe kell venni azokat a tényezőket, amelyek „az áruk vagy szolgáltatások közötti olyan kapcsolatot jellemzik”, mint „a jellegük, a rendeltetésük, a használatuk, valamint egymást helyettesítő vagy egymást kiegészítő voltuk”. Mihelyt a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások között fennálló bizonyos mértékű hasonlóság megállapításra került, valamennyi tényezőt figyelembe kell venni annak az összetévesztés veszélyének átfogó értékelése során történő megállapításához, hogy ez a hasonlóság elegendő‑e ahhoz, hogy felmerüljön e veszély. Lásd többek között: 1998. szeptember 29‑i Canon ítélet (C‑39/97, EU:C:1998:442, 22–24. pont); 2009. május 7‑i Waterford Wedgwood kontra Assembled Investments (Proprietary) ítélet (C‑398/07 P, nem tették közzé, EU:C:2009:288, 34. és 35. pont).

62      Itt is lehetséges a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságával kapcsolatos analógia. Az e hasonlóság megállapítása szempontjából releváns tényezőket a fogyasztók észlelése alapján kell értékelni. Az áruk vagy szolgáltatások hasonlóak, ha a fogyasztók azt gondolhatják, hogy előállításukkal vagy forgalmazásukkal kapcsolatos felelősség ugyanahhoz a vállalkozáshoz vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásokhoz kapcsolódik. Lásd többek között: 2011. február 15‑i YORMA’S ítélet (T‑213/09, nem tették közzé, EU:T:2011:37, 36. pont).

63      Lásd: 1997. november 11‑i SABEL ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont); a Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, 26. pont; 2006. január 12‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ítélet (C‑361/04 P, EU:C:2006:25, 19. pont).

64      Lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑i Continental Reifen Deutschland kontra Compagnie générale des établissements Michelin ítélet (C‑84/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:596, 70. pont); 2014. október 22‑i Repsol YPF kontra OHIM végzés (C466/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2331, 48–51. pont). Ez a mérlegelés lényegében egy ténybeli értékelést jelent, amelyre a Bíróságnak nem kell a fellebbezés keretében visszatérnie. A Törvényszék tehát bizonyos diszkrecionális jogkörrel rendelkezik az ütköző megjelölések között fennálló vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóság mértékének értékelését illetően.

65      Lásd: a jelen indítvány 27. pontja.

66      Lásd: a jelen indítvány 32. lábjegyzetében megjelölt ítélkezési gyakorlatot.

67      Lásd: 2019. június 12‑i Hansson ítélet (C‑705/17, EU:C:2019:481, 47. pont).

68      Lásd: Davis, R., St Quintin, T., Tritton, G., Tritton on Intellectual Property in Europe, Sweet and Maxwell, London, 5. kiadás, 2018, 378. o.

69      Lásd: a jelen indítvány 23. és 27. pontját.

70      Lásd: Davis, R., St Quintin, T., Tritton, G., i. m., 365–366. o. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésének jövőre szóló jellege azt jelenti, hogy ezen értékelés keretében figyelembe kell venni a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások szokásos forgalmazási módjait, vagyis azokat, amelyek e termék‑ vagy szolgáltatáskategóriák esetén általában várhatók, és nem a korábbi védjegyben megjelölt áruk forgalmazásának egyedi módjait, amelyek idővel és a védjegy jogosultjának szándéka szerint változhatnak. Lásd. 2007. március 15‑i T. I. M. E. ART kontra OHIM ítélet (C‑171/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:171, 59. pont); 2006, január 12‑i QUANTUM ítélet (T‑147/03, EU:T:2006:10, 103–107.pont).

71      Lásd: a jelen indítvány 39. pontja.

72      Lásd: a jelen indítvány 24. pontját.

73      Ezt az értelmezést erősíti Jacobs főtanácsnoknak a Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyre vonatkozó indítványa (C‑342/97, EU:C:1998:522, 18. pont: „A[z összetéveszthetőséget átfogó módon, valamennyi releváns tényező figyelembevételével kell értékelni. [E]zért a körülményektől függően hasznos lehet a védjegy és a megjelölés hangzásbeli hasonlóságának mértéke mellett a vizuális és fogalmi hasonlóság mértékének (vagy hiányának) vizsgálata is. Vizuális vagy fogalmi hasonlóság hiányában azt kell megvizsgálni, hogy az összes körülményre – beleértve az áruk jellegét és a forgalmazási feltételeket is – tekintettel bármely hangzásbeli hasonlóság foka önmagában az összetéveszthetőséghez vezethet‑e”.

74      Lásd: 2006. január 12‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ítélet (C‑361/04 P, EU:C:2006:25, 27. pont); 2006. március 23‑i Mülhens kontra OHIM ítélet (C‑206/04 P, EU:C:2006:194, 50. pont); 2007. március 15‑i T. I. M. E. ART kontra OHIM ítélet (C‑171/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:171, 49. pont); 2003. október 14‑i BASS ítélet (T‑292/01, EU:T:2003:264, 54.pont); 2006. január 12‑i QUANTUM ítélet (T‑147/03, EU:T:2006:10, 98. és 100. pont). Véleményem szerint ez magyarázza azt, hogy ez az „elmélet” nem alkalmazható akkor, amikor a megjelölések vizuális és/ hangzásbeli hasonlósága olyannyira jelentős mértékű, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a közöttük fennálló fogalmi eltérés elkerüli az érintett vásárlóközönség figyelmét. Lásd: 2010. október 27‑i REWE‑Zentral kontra OHIM végzés (C‑22/10 P, nem tették közzé, EU:C:2010:640, 46. és 47. pont).

75      Például, ha a korábbi védjegy erős megkülönböztető képességgel rendelkezik, és a vásárlóközönség figyelmének szintje különösen alacsony, akkor még a megállapított fogalmi eltérés által „semlegesített” vizuális és hangzásbeli hasonlóság is elegendő lehet az összetéveszthetőség kialakulásához.

76      Lásd ebben az értelemben: 2006. január 12‑i Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM ítélet (C‑361/04 P, EU:C:2006:25, 23–25. pont); Jaeger‑Lenz, A., „Relative grounds for refusal”, in: Hasselblatt, G. N. (szerk.), European Union Trade Mark Regulation – Article‑by‑Article Commentary, Beck, Hart, Nomos, 2. kiadás, 2018, 246. o. Mindenesetre emlékeztetek arra, hogy a semlegesítés elméletének alkalmazásához a Törvényszéknek meg kell állapítania, hogy a szóban forgó megjelölések legalább egyike az érintett vásárlóközönség képzetében egyértelmű és meghatározott jelentéssel bír (lásd: a jelen indítvány 56. pontja) Márpedig, és jóllehet ezt a kérdést az EUIPO nem veti fel a fellebbezésében, megjegyzem, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem vizsgálta e feltétel tiszteletben tartását.

77      1998. szeptember 29‑i Canon ítélet (C‑39/97, EU:C:1998:442, 27. és 28. pont); 2019. június 12‑i Hansson ítélet (C‑705/17, EU:C:2019:481, 35. pont); Davis, R., St Quintin, T., Tritton, G., i. m., 362. és 365. o. Lásd még: Folliard‑Monguiral, A., „TPICE, affaire Quantum: le faible caractère distinctif peut‑il jouer contre le risque de confusion?”, Propriété industrielle, 4. sz., 2006. április, 30. lj., amely szerint az „összetéveszthetőség olyan emberarcú fikció, amelynek célja egy gazdasági szereplő versennyel kapcsolatos érdekeinek védelme”.

78      Kétségtelenül valószínűtlen például, hogy a gyakorlatban összetéveszthetőséghez vezessen, ha csak fogalmi hasonlóság áll fenn a megjelölések között (lásd: Jacobs főtanácsnok SABEL ügyre vonatkozó indítványa [C‑251/95, EU:C:1997:221, 61. és 62.pont]). Ugyanakkor véleményem szerint a felszólalókat nem szabad megfosztani attól a lehetőségtől, hogy ezt az esetet bizonyítsák.

79      Lásd: Humblot, B., „Droit des marques: de l’influence ou non du risque de confusion sur la similitude et vice‑versa – Motifs relatifs de refus: regard sur un arrêt éclairant de la CJUE (Ferrero c/ OHIM, 24 mars 2011)”, Lamy Droit de l’immatériel, 72. sz., 2011. június, 85–90. o.

80      E nyilvánvaló tényre való legújabb emlékeztetőként lásd: 2019. június 27‑i Sandrone kontra EUIPO – J. García Carrión (Luciano Sandrone) ítélet (T268/18, EU:T:2019:452, 96.pont).

81      Lásd ebben az értelemben: SABEL ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 24. pont); 1998. szeptember 29‑i Canon ítélet (C‑39/97, EU:C:1998:442, 18.pont); 2019. június 12‑i Hansson ítélet (C‑705/17, EU:C:2019:481, 42. pont).

82      Emellett az ütköző megjelölések összehasonlításának szakaszában meg kell határozni a megkülönböztető és meghatározó elemeket. Ebben az összefüggésben a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások leíró eleme kevésbé képes felhívni a fogyasztók figyelmét, és ennélfogva kisebb súllyal esik latba a megjelölés által keltett összbenyomásban. Ebből következik, hogy például az ilyen elemmel kapcsolatos vizuális hasonlóságok nem vonhatják maga után a megjelölések közötti vizuális hasonlóságot vagy legalábbis a hasonlóság alacsony szintjének megállapítását. Lásd ebben az értelemben: 2019. június 12‑i Hansson ítélet (C‑705/17, EU:C:2019:481, 53. pont); 2006. április 5‑i Saiwa kontra OHIM – Barilla Alimentare (SELEZIONE ORO Barilla) ítélet (T‑344/03, EU:T:2006:105, 32–38. pont); 2015. május 13‑i easyGroup IP Licensing kontra OHIM – Tui (easyAir‑tours) ítélet (T‑608/13, nem tették közzé, EU:T:2015:282, 35–42. pont).

83      Lásd többek között: 2005. december 8‑i Castellblanch kontra OHIM – Champagne Roederer (CRISTAL CASTELLBLANCH) ítélet (T‑29/04, EU:T:2005:438, 29. pont); 2007. március 22‑i Terranus ítélet (T‑322/05, nem tették közzé, EU:T:2007:94, 41. pont); 2014. február 27‑i, QTA S. JOSÉ DE PERAMANCA ítélet (T‑602/11, nem tették közzé, EU:T:2014:97, 61. pont); 2014. december 4‑i BSH kontra OHIM – LG Electronics (compressor technology) ítélet (T‑595/13, nem tették közzé, EU:T:2014:1023, 28. pont). A Bíróság ítélkezési gyakorlatában fennálló hasonló tendencia hangsúlyozására lásd még: 2016. november 8‑i BSH kontra EUIPO ítélet (C‑43/15 P, EU:C:2016:837, 63. és 64. pont).

84      Lásd többek között: a fent hivatkozott Folliard‑Monguiral, A.; Monteiro, J., „Marque communautaire – La surprotection des marques faibles dans la jurisprudence communautaire”, Propriété industrielle, 6. sz., 2009. június, 12. sz. tanulmány; Passa, J., „Le risque de confusion déduit d’éléments dépourvus de caractère distinctif dans la jurisprudence européenne: l’angle mort du droit des marques”, Propriétés Intellectuelles, 2017. október, 65. sz., 32–40. o.; Kur, A. és Senftleben, M., European Trade Mark Law – A Commentary, Oxford University Press, Egyesült Királyság, 2017, 229–231. o.

85      Lásd: a jelen indítvány 48. pontját.

86      Lásd: a jelen indítvány 72. pontját.

87      E rendelkezést a jelen indítvány 6. pontja tartalmazza.

88      Lásd: 2014. november 20‑i Intra‑Presse kontra Golden Balls ítélet (C‑581/13 P és C‑582/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2387, 74–76. pont); 2015. december 10‑i El Corte Inglés kontra OHIM ítélet (C‑603/14 P, EU:C:2015:807, 47. és 48. pont).

89      Lásd: 2011. március 24‑i Ferrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 53. pont); 2015. december 10‑i El Corte Inglés kontra OHIM ítélet (C‑603/14 P, EU:C:2015:807, 39. pont). Ez utóbbi, fellebbezés alatt álló ítéletben a Törvényszék a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó elemzése keretében az ütköző megjelölések közötti csekély fogalmi hasonlóság fennállását állapította meg, majd a vizuális vagy hangzásbeli hasonlóság hiányában lényegében arra következtetett, hogy ezek a megjelölések „összességükben különböznek egymástól” (lásd: 2014. október 15‑i The English Cut ítélet [T‑515/12, nem tették közzé, EU:T:2014:882, 33. pont]. Ugyanakkor azt, hogy a Bíróság nem szankcionálta ezt az indokolást, megmagyarázhatja a körülmény, hogy a felszólaló nem vitatta e rendelkezésnek a Törvényszék általi alkalmazását.

Full & Egal Universal Law Academy