Ideiglenes változat
MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. november 26.(1)
C‑344/18. sz. ügy
ISS Facility Services NV
kontra
Sonia Govaerts,
Atalian NV, korábban Euroclean NV
(az Arbeidshof te Gent [genti munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – 2001/23/EK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése – Vállalkozások átruházása – A munkavállalók jogainak védelme – Takarítási szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződés – A közbeszerzési szerződés részeinek két új nyertes ajánlattevő számára történő odaítélése – A közbeszerzési szerződés minden részéhez beosztott, a korábbi egyedüli nyertes ajánlatevő által alkalmazott munkavállaló átvétele – Valamely gazdasági egység két kedvezményezettre történő átruházásának következményei”
I. Bevezetés
1. A jelen ügyben az Arbeidshof te Gent (genti munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) a 2001/23/EK irányelv(2) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatali kérdést terjesztett a Bíróság elé.
2. Ezt a kérdést a korábban az ISS Facility Services NV által alkalmazott Sonia Govaerts és egyfelől az ISS Facility Services NV, másfelől pedig az Atalian NV között folyamatban lévő, a korábban az ISS Facility Services NV‑nek odaítélt közbeszerzési szerződés Atalian NV részére történő újbóli odaítélése következtében S. Govaerts elbocsátása és annak következményei tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
3. E kérdés vizsgálata nyomán a Bíróság most először fog dönteni egy gazdasági egység két kedvezményezettre történő átruházásának a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított munkavállalói jogok és kötelezettségek védelmét érintő következményeiről.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
4. A 2001/23 irányelv (3) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„Szükség van a munkavállalók védelmére [helyesen: szükség van a munkavállalók védelmét szolgáló rendelkezésekre] a munkáltató személyének megváltozása esetén, különös tekintettel jogaik védelmének biztosítására.”
5. Az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja előírja:
„a) Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén [helyesen: szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén].
b) Az a) albekezdésnek és ennek a cikknek a további rendelkezései tárgyában [helyesen: az a) pont, valamint az e cikkben foglalt rendelkezések sérelme nélkül], ezen irányelv értelmében akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.”
6. Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a szövege a következő:
„Ezt az irányelvet a munkaszerződés, illetve a munkaviszony meghatározása tekintetében a nemzeti jog sérelme nélkül kell alkalmazni. [helyesen: Ez az irányelv nem érinti a munkaszerződésnek, illetve a munkaviszonynak a nemzeti jogban meghatározott fogalmát.]
A tagállamok azonban nem zárnak [helyesen: zárhatják] ki ennek az irányelvnek a hatálya alól munkaszerződéseket és munkaviszonyokat kizárólag a következő okok miatt:
a) a teljesítendő vagy a teljesített munkaórák száma,
[…]”.
7. Ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:
„Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.”
8. A 2001/23 irányelv 4. cikke értelmében:
„(1) A vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházása önmagában nem teremt jogalapot az átadó vagy a kedvezményezett általi elbocsátásra. Ez a rendelkezés nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez [helyesen: amelyeknek a munkaerő tekintetében változásokat eredményező gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű indokuk van.]
[…]
(2) Amennyiben a munkaszerződés vagy a munkaviszony azért szűnik meg, mert az átruházás lényegesen megváltoztatja a munkafeltételeket a munkavállaló hátrányára, a munkáltatót terheli a felelősség a munkaszerződés vagy a munkaviszony megszűnéséért.”
B. A belga jog
9. A 2001/23 irányelvet a 2002. március 14‑i királyi rendelettel(3) kötelezővé tett 2002. március 13‑i 32d. számú kollektív szerződéssel módosított, az 1985. július 25‑i királyi rendelettel(4) kötelezővé tett 1985. június 7‑i convention collective de travail n° 32bis concernant le maintien des droits des travailleurs en cas de changement d’employeur du fait d’un transfert conventionnel d’entreprise et réglant les droits des travailleurs repris en cas de reprise de l’actif après faillite ou concordat judiciaire par abandon d’actif (a munkavállalók jogainak a vállalkozás szerződés útján történő átruházása következtében a munkáltató változása esetén történő védelméről, valamint a fizetésképtelenséget vagy az eszközátruházás útján megvalósuló csődegyezséget követően az eszközök átvétele keretében átvett munkavállalók jogainak szabályozásáról szóló 32a. számú kollektív szerződés, a továbbiakban: 32a. sz. kollektív szerződés) ülteti át a belga jogba.
10. A 32a. sz. kollektív szerződés 1. cikke értelmében:
„E kollektív szerződés célja elsősorban, hogy a következőket biztosítsa:
1. egyfelől a munkavállalók jogainak védelmét minden olyan esetben, amikor a munkáltató a vállalkozás vagy annak egy része szerződésen alapuló átruházásának következtében megváltozik; a bírósági egyeztető eljárás keretében megvalósított átruházás olyan szerződésen alapuló átruházás, amelyre a munkavállalók jogai védelmének elvét kell alkalmazni, az e kollektív szerződés 8a. cikkében megfogalmazott kivételekre is figyelemmel;
2. másfelől, a fizetésképtelenséget követő eszközátvétel keretében átvett munkáltatók bizonyos jogait.
Ezenfelül ez a szerződés szabályozza az átruházással érintett munkavállalók tájékoztatását, ha a munkavállalók nem rendelkeznek képviselettel a vállalkozásban.”
11. A 32a. számú kollektív szerződés 2. cikkének szövege szerint:
„E kollektív szerződés alkalmazásában:
1. munkavállaló: az a személy, aki munkaszerződés vagy tanulószerződés alapján munkát végez;
2. munkáltató: az 1. pontban említett személyeket foglalkoztató természetes vagy jogi személy;
3. átadó: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az 1. cikk szerinti átruházás következtében az átruházott vállalkozás vagy a vállalkozás átruházott részének munkavállalói tekintetében elveszíti munkáltatói jogállását;
4. kedvezményezett: az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az 1. cikk szerinti átruházás következtében az átruházott vállalkozás vagy a vállalkozás átruházott részének munkavállalói tekintetében munkáltatói jogállást szerez;
[…]”
12. A 32a. sz. kollektív szerződés 6. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezt a fejezetet kell alkalmazni egy vállalkozás vagy egy vállalkozásrész szerződés alapján történő átruházásából eredő minden munkáltatóváltozásra, kivéve e kollektív szerződés III. fejezetében említett eseteket.
Az első albekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, e kollektív szerződés értelmében akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.”
13. A 32a. sz. kollektív szerződés 7. cikkének szövege a következő:
„Az átadót megillető, az 1. cikk 1. pontja értelmében vett átruházás napján fennálló munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.”
14. A 32a. sz. kollektív szerződés 10. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben a munkaszerződés azért szűnik meg, mert az 1. cikk 1. pontja értelmében vett átruházás lényegesen megváltoztatja a munkafeltételeket a munkavállaló hátrányára, a munkáltatót terheli a felelősség a munkaszerződés megszűnéséért.”
III. Az alapeljárás tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
15. S. Govaerts 1992. november 16‑tól állt takarítóként a Multiple Immo Services NV, majd jogutódjai, előbb a CCA NV, majd az ISS Facility Services NV alkalmazásában. Munkáltatójával három különálló részmunkaidős szerződést kötött.
16. 2004. szeptember 1‑jén S. Govaerts újabb, határozatlan idejű munkaszerződést kötött az ISS Facility Serviceszel, egyúttal megtartotta az 1992. november 16‑tól szerzett szolgálati idejét. Az ISS Facility Services feladata Gent város három csoportra osztott, különböző épületeinek takarítása és karbantartása volt. Az első épületcsoport a múzeumokat és történelmi épületeket, a második épületcsoport a könyvtárakat és a közösségi központokat, a harmadik épületcsoport a közigazgatási épületeket foglalta magában. 2013. április 1‑jén S. Govaertset az ezen épületcsoportokba osztott három munkaterületért felelős ágazatvezetőnek nevezték ki. 2013. április 23. és július 26. között munkaképtelen volt..
17. Gent városa ajánlattételi felhívást tett közzé a fent említett épületcsoportok összessége tekintetében a 2013. szeptember 1‑je és 2016. augusztus 31. közötti időszakra. Ezen eljárás lezárultakor, 2013. június 13‑án az ISS Facility Services nem kapott szerződést. Az első és a harmadik épületcsoportot az Ataliannak, míg a második épületcsoportot a Cleaning Mastersnek ítélték oda.
18. 2013. július 1‑jén az ISS Facility Services arról tájékoztatta az Ataliant, hogy tekintettel arra, hogy S. Govaerts teljes munkaidőben dolgozott ezen munkaterületeken, amelyeket megközelítőleg 85%‑ban az Atalian vett át, a 32a. sz. kollektív szerződést kell alkalmazni. Az Atalian már 2013. július 3‑án vitatta ezt az elemzést.
19. 2013. augusztus 30‑i ajánlott levelében az ISS Facility Services arról tájékoztatta S. Govaertset, hogy mivel a vállalkozást és az 1. és a 3. épületcsoporthoz tartozó munkaterületekre való beosztását átruházták, 2013. szeptember 1‑től az Atalian foglalkoztatja, és ettől az időponttól már nem tartozik az ISS Facility Services személyi állományába. Ebből következően az ISS Facility Services munkaviszony‑igazolást állított ki S. Govaerts részére, amelyen 2013. augusztus 31‑ét jelölte meg utolsó munkaviszonyban töltött napként.
20. 2013. augusztus 30‑i ajánlott levelében az ISS Facility Services jelezte az Atalian felé, hogy S. Govaerts munkaszerződése 2013. szeptember 1‑jétől a törvény erejénél fogva átkerült az Atalianhoz, így 2013. szeptember 2‑tól S. Govaerts már csak az Ataliannál tud jelentkezni.
21. 2013. szeptember 3‑án az Atalian az ISS Facility Services tudomására hozta, hogy álláspontja szerint nem került sor a 32a. sz. kollektív szerződés értelmében vett vállalkozásátruházásra, ennélfogva semmilyen szerződéses jogviszony nem köti S. Govaertshez.
22. 2013. november 18‑án S. Govaerts keresetet indított mind az ISS Facility Serviceszel, mind az Ataliannal szemben az Arbeidsrechtbank te Gent (genti munkaügyi bíróság, Belgium) előtt, és kérte végkielégítés, időarányos év végi prémium és 2012‑re, illetve 2013‑ra mint éves referencia‑időszakra szóló üdülési hozzájárulás kifizetését.
23. E bíróság 2015. október 15‑i ítéletében úgy vélte, hogy S. Govaerts elbocsátása jogellenes volt, és az ISS Facility Servicest 81 561,07 EUR végkielégítés, 1 841,92 EUR év végi prémium és 4 343,28 EUR üdülési hozzájárulás megfizetésére kötelezte, mindhárom összeget kamatokkal növelve. Az Ataliannal szemben indított keresetet a bíróság elfogadhatatlannak ítélte.
24. Ez a bíróság konkrétabban úgy ítélte meg, hogy a 32a. sz. kollektív szerződés nem alkalmazható S. Govaertsre, minthogy S. Govaerts ágazatvezetőként a takarítási munkák megtervezésével és végrehajtásának ellenőrzésével foglalkozott, azaz adminisztratív és szervezési feladatot látott el, és nem vett részt a genti munkaterületeken az átruházás tárgyát képező takarítási munkákban. Ebből következően S. Govaerts nem lépett automatikusan szolgálatba az Ataliannál 2013. szeptember 1‑jén.
25. Az ISS Facility Services fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben az Arbeidshof te Gent (genti munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) előtt. Azt állította, hogy a 32a. sz. kollektív szerződés alkalmazásában S. Govaerts munkaszerződését 2013. szeptember 1‑jével 85%‑ban az Atalianra, 15%‑ban pedig a Cleaning Mastersre ruházták át.
26. Az Arbeidsrechtbank te Genttel (genti munkaügyi bíróság) ellentétben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben a gazdasági egység identitása megmaradt a 2001/23 irányelv 1. cikke szerint, ezért tehát e rendelkezés értelmében vett vállalkozásátruházásra került sor. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a 32a. sz. kollektív szerződés 7. cikkének megfelelően, amely átveszi a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, az átadót az átruházás napján, azaz 2013. szeptember 1‑jén fennálló munkaszerződések alapján megillető jogok és kötelezettségek ezen átruházás következtében a törvény erejénél fogva átszálltak az Atalianra és a Cleaning Mastersre mint kedvezményezettekre.
27. Mivel S. Govaerts feladatai kizárólag Gent város munkaterületeit érintették, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy 2013. szeptember 1‑jén S. Govaerts az átruházott vállalkozás része volt. E bíróság tehát arra keresi a választ, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére tekintettel milyen következményekkel jár e vállalkozásátruházás S. Govaerts munkaszerződésére.
28. Ilyen körülmények között az Arbeidshof te Gent (genti munkaügyi fellebbviteli bíróság) a Bíróság Hivatalához 2018. május 25‑én érkezett, 2018. május 14‑i határozatával úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A [2001/23] irányelv 3. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy vállalkozások különböző részeinek különböző kedvezményezettekre történő, az [irányelv] 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett egyidejű átruházása esetén […] egy olyan munkavállalónak az átruházás időpontjában fennálló munkaszerződéséből eredő jogok és kötelezettségek, akit az átruházott vállalkozásrészek mindegyikében foglalkoztattak, az összes kedvezményezettre átszállnak ugyan, ám csak az említett munkavállalónak a kedvezményezettek által megszerzett vállalkozásrészekben történt foglalkoztatása arányában,
vagy úgy, hogy az említett jogok és kötelezettségek összessége azon vállalkozásrészt megszerző kedvezményezettre száll át, amely az említett munkavállalót elsődlegesen foglalkoztatta,
vagy úgy, hogy amennyiben az [említett] irányelv rendelkezéseit nem lehet egyik fenti módon sem értelmezni, a jogok és kötelezettségek semelyik kedvezményezettre sem szállnak át, ez pedig arra az esetre is érvényes, ha a munkavállaló foglalkoztatása arányát nem lehet minden egyes átruházott vállalkozásrészre nézve külön meghatározni?”
29. Írásbeli észrevételt S. Govaerts, az ISS Facility Services, az Atalian és az Európai Bizottság nyújtott be. A 2019. május 8‑án megtartott tárgyaláson valamennyi fél megjelent szóbeli észrevételeik megtételére.
IV. Elemzés
A. Előzetes megjegyzések
30. A 77/187/EGK(5) irányelv első és második preambulumbekezdése kimondta, hogy „a gazdasági fejlődés következtében mind nemzeti, mind pedig uniós szinten változások következnek be a vállalkozások szerkezetében, a vállalkozások és az üzletek, valamint ezek részeinek szerződés alapján vagy egyesülés útján más munkáltatókhoz történő átruházásával” és ezzel összefüggésben, hogy „szükség van a munkavállalók védelmét szolgáló rendelkezésekre a munkáltató személyének megváltozása esetén, különös tekintettel jogaik védelmének biztosítására”.
31. Ezeket a preambulumbekezdéseket a 2001/23 irányelv is átvette, amely hatályon kívül helyezte a 77/187 irányelvet és annak helyébe lépett.(6)
32. Röviden emlékeztetni kell arra, amint azt a Bíróság már hangsúlyozta az ítélkezési gyakorlatában, hogy a 77/187 irányelv a nemzeti munkajog csupán részleges harmonizációjára irányul, lényegében kiterjesztve a különböző tagállamok jogrendjeiben külön‑külön biztosított védelmet a vállalkozásátruházás esetére is.(7) A Bíróság több alkalommal is megállapította, hogy a 2001/23 irányelv arra irányul, hogy a vállalkozás vezetésének változása esetén biztosítsa a munkavállalók jogainak fenntartását, lehetővé téve számukra, hogy ugyanolyan feltételekkel maradhassanak az új munkáltató alkalmazásában, mint amilyenekben az átadóval megállapodtak.(8) A Bíróság szerint a 2001/23 irányelv célja tehát annak biztosítása, hogy a munkaszerződések, illetve munkaviszonyok a kedvezményezettel – amennyire lehetséges – módosítás nélkül folytatódjanak, annak megakadályozása érdekében, hogy a vállalkozásátruházással érintett munkavállalók önmagában az átruházás miatt kedvezőtlenebb helyzetbe kerüljenek.(9) A 2001/23 irányelvnek azonban nem célja a vállalkozások versenyképessé és hatékonyabbá tételére irányuló szerkezetátalakításának elkerülése. Ez az irányelv ugyanis csak az ilyen szerkezetátalakítások szociális következményeit tárgyalja, azzal, hogy annak hatásait mérsékli. Bár az irányelv céljának megfelelően védeni kell az átruházással érintett munkavállalók érdekeit, nem lehet elvonatkoztatni a kedvezményezett érdekeitől, akinek módjában kell, hogy álljon a tevékenysége folytatásához szükséges kiigazítások és alkalmazkodás végrehajtása.(10) Amint arra a Bíróság is emlékeztetett ítélkezési gyakorlatában, a 2001/23 irányelv célja a vállalkozás átruházásakor nemcsak a munkavállalók érdekeinek védelme, hanem a munkavállalók érdekei és a kedvezményezett érdekei közötti igazságos egyensúly biztosítása is.(11)
33. A 77/187 irányelvet először a 98/50/EK irányelv(12) módosította érdemben, hogy figyelembe vegye a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, majd érdemi módosítás nélkül a 2001/23 irányelv kodifikálta. A „vállalkozás átruházása” fogalmat a 98/50 irányelv vezette be, és az a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szerepel. Ennélfogva a Bíróság 77/187 irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata nagyon hasznosnak bizonyul a 2001/23 irányelv rendelkezéseinek értelmezése szempontjából. Ez az ítélkezési gyakorlat, mivel alapvetően esetről esetre történő értékelésen alapul, szintén hasznos lehet a 2001/23 irányelv értelmében vett „vállalkozásátruházás” fogalmának megértéséhez, és az ilyen, ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti átruházásból eredő, munkavállalót érintő következmények megértéséhez.
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
34. A szóban forgó alapügy ténybeli és jogi hátteréből kitűnik, hogy S. Govaerts az ISS Facility Services alkalmazásában állt, mint az e vállalkozás által Gent városa számára nyújtott takarítási és karbantartási szolgáltatásokért felelős személy. E közbeszerzési szerződés tekintetében, amely három csoportra osztott önkormányzati épületekre vonatkozott, új ajánlati felhívást tettek közzé, amelynek eredményeként ezeket az épületcsoportokat két új takarítóvállalatnak ítélték oda, két épületcsoportot az Atalian társaságnak, egyet pedig a Cleaning Masters társaságnak.
35. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amelynek értelmében vállalkozások különböző részeinek különböző kedvezményezettekre történő egyidejű, az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett átruházása esetén az átruházás időpontjában fennálló munkaszerződésből eredő, az átruházott vállalkozásrészek mindegyikét megillető, illetve terhelő jogok és kötelezettségek a munkavállaló által ellátott feladatokkal arányosan szállnak át az összes kedvezményezettre.
36. E kérdés megválaszolásához először is meg kell határozni, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazható‑e ebben az ügyben. A 2001/23 irányelvet ugyanis csak akkor lehet alkalmazni az alapügyre, ha az ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozásátruházásról” van szó.
37. Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a vállalkozásátruházás fennállásának vagy hiányának megállapításához szükséges ténybeli értékelés a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, figyelembe véve a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott értelmezési szempontokat.(13)
38. Meg kell állapítani, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság határozatában nem támaszt kétségeket a 2001/23 irányelv alapügyre való alkalmazhatóságát illetően, a Bíróság elé észrevételeket terjesztő felek ezzel szemben eltérő álláspontot képviseltek abban a tekintetben, hogy ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozásátruházásról” van‑e szó.
39. Az ISS Facility Services és a Bizottság azt állítja, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében gazdasági egység átruházására került sor. Ezzel szemben S. Govaerts és az Atalian azt állítja, hogy nem kerülhet sor az e rendelkezés értelmében vett vállalkozásátruházásra, ha a gazdasági egységet több kedvezményezettre ruházzák át.
40. Ebből következően először a 2001/23 irányelv alkalmazhatóságát kell megvizsgálni, mielőtt másodszor tisztáznánk a munkavállalót megillető jogok és kötelezettségek tekintetében az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint biztosított védelem terjedelmét.
1. A 2001/23 irányelv alkalmazhatóságának kérdése
41. Emlékeztetni kell arra először is, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében ezt az irányelvet kell alkalmazni a köz‑ és magántulajdonban álló, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra, tekintet nélkül arra, hogy működésük nyereség elérését célozza‑e, vagy sem. Egyébiránt nem zárható ki az említett irányelv hatálya alól a valamely közjogi jogi személy gazdasági tevékenységének egy magánjogi jogi személyre(14), vagy éppen ellenkezőleg, egy magánjogi jogi személy gazdasági tevékenységének a közszféra irányába(15) történő átruházása. Ugyanis kizárólag a közigazgatási szervek átszervezése vagy a közigazgatási funkcióknak a közigazgatási szervek közötti átadása nem tartozik az irányelv hatálya alá.(16) Ebből következik, hogy az a tény, hogy az érintett felek egyike – mint az alapügyben – egy önkormányzat, azaz a jelen esetben Gent város, nem zárja ki önmagában a 2001/23 irányelv alkalmazhatóságát.(17)
42. Ezenfelül, a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy az irányelv alkalmazásának három feltétele van: az átruházás nyomán meg kell változnia a munkáltatónak, annak egy vállalkozásra, üzletre vagy ezek részére kell vonatkoznia és szerződésen kell alapulnia. Ezt a három feltételt a Bíróság kiterjedt ítélkezési gyakorlatban vizsgálta. Az egyértelműség kedvéért mindazonáltal röviden emlékeztetni kívánok e három feltételre, a jelen ügy sajátosságaihoz kötődő szempontokra korlátozódóan.
a) Az átruházásnak a munkáltató megváltozásával kell járnia és szerződésen kell alapulnia
43. Ami azt a két feltételt illeti, amelyek szerint az átruházásnak a munkáltató megváltozásához kell kapcsolódnia és szerződésen kell alapulnia, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában úgy ítélte meg, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a „szerződés alapján történő átruházás” fogalmát „kellően rugalmasan” kell értelmezni az „irányelv célkitűzésének teljesülése érdekében, amely […] a munkavállalók jogainak a munkáltató vállalkozás átruházása esetén történő védelmében áll”.(18) Így a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a 2001/23 irányelv hatálya kiterjed minden olyan esetre, „amikor szerződéses viszonyok keretében változás történik a vállalkozás működtetéséért felelős természetes vagy jogi személyben, aki a munkáltatói kötelezettségeket a vállalkozásnál dolgozó alkalmazottakkal szerződésben rögzíti”(19), anélkül hogy tudni kellene, hogy a vállalkozás tulajdonjoga átszáll‑e, vagy hogy közvetlen szerződéses viszony áll‑e fenn az átadó és a kedvezményezett között.(20) Következésképpen a Bíróság – továbbra is a 2001/23 irányelv által követett célt alapul véve – úgy ítélte meg, hogy ez az irányelv attól függetlenül alkalmazható, hogy a vállalkozás milyen jogi ügylet nyomán lép egy másik vállalkozás helyébe, és hogy nem áll fenn közvetlen szerződéses kapcsolat az egymást követő munkáltatók között.(21) Ezen ítélkezési gyakorlatból egyértelműen következik, hogy az átruházás módjai nem relevánsak.
44. A Bíróság ezenfelül ítélkezési gyakorlatában megerősítette, hogy a 2001/23 irányelvet alkalmazni kell a szolgáltatási szerződésekre,(22) ideértve a közbeszerzési szerződéseket.(23) Így, amikor az önkormányzati épületek takarítására vonatkozó szolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési szerződés, mint a jelen ügyben is, új ajánlattételi felhívás tárgyát képezi, amelynek eredményeként a szerződést egy vagy több új nyertes ajánlattevőnek ítélik oda, ezen irányelv alkalmazhatósága elvben nem zárható ki.
45. Arra is emlékeztetni kell, hogy a Bíróság már megállapította, hogy az a körülmény, hogy valamely kollektív szerződés rendelkezései nyomán a munkaszerződések átszálltak az új vállalkozásra, mindazonáltal nincs hatással arra, hogy az átruházás egy gazdasági egységre vonatkozik.(24) Ebből az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 2001/23 irányelv hatálya nem korlátozódik kizárólag azokra az átruházásokra, amelyek az érintett felek által szándékosan kötött szerződéseken alapulnak, hanem az olyan átruházásokat is magában foglalja, amelyek egy kollektív szerződésben előírt kötelezettségre épülnek.
46. Ennélfogva az a tény, hogy a takarítási munkákat végző személyzet egészének átruházása nem az érintett felek önálló szándékán, hanem egy ágazati kollektív szerződésben előírt kötelezettségen alapul, nem zárja ki a jelen ügyet ezen irányelv hatálya alól.(25)
b) Az átruházásnak egy vállalkozásra, egy üzletre vagy azok egy részére kell vonatkoznia
47. Ami azt a feltételt illeti, hogy az átruházásnak egy vállalkozásra, egy üzletre vagy azok egy részére kell vonatkoznia, S. Govaerts a kérdést előterjesztő bíróság által megállapítottakkal ellentétben azzal érvel, hogy nem kerülhet sor a 2001/23/EK irányelv 1. cikkének értelmében vett vállalkozásátruházásra, ha egy gazdasági egységet több kedvezményezettre ruháznak át. S. Govaerts azt állítja a takarítási szolgáltatások odaítélése keretében bekövetkező vállalkozásátruházásra vonatkozó CLECE‑ítélet(26) 36. és 41. pontja, illetve a Botzen és társai ítélet(27) 16. pontja alapján, hogy a vállalkozásátruházás nem terjed ki azokra a munkavállalókra, akik a vállalkozás át nem ruházott adminisztratív szolgálatához beosztott személyekként bizonyos feladatokat végeztek a vállalkozás átruházott része javára. S. Govaerts ebből arra következtet(28), hogy mivel nem osztották őt be tartósan és kifejezetten egy vagy több átruházott szolgáltatáshoz, nem tartozott a vállalkozásátruházással érintett gazdasági egységhez. Tájékoztatása szerint arra az időpontra, amikor ezekkel megbízták, valamint a 2013. április 23. és július 26. közötti munkaképtelenségére tekintettel „alig” dolgozott a szóban forgó takarítási munkaterületeken.
48. Ez az érvelés nem meggyőző, mivel véleményem szerint az említett ítéletek téves olvasatán alapul.
49. Először is, emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/23 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében „munkavállaló” minden „olyan személy, akit az adott tagállamban a nemzeti munkajogi szabályok munkavállalóként védenek”(29). Egy ilyen személy, mivel a nemzeti szabályozás szerint munkavállalóként védelmet élvez, és az átruházás időpontjában munkaszerződés jogosultja, „munkavállalónak” tekinthető, és így a 2001/23 irányelv védelmében részesül.(30) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a jelen ügyben alkalmazandó kollektív szerződés minden olyan munkavállalóra vonatkozik, aki a Gent város három épületcsoportjának valamelyikéhez tartozó munkaterületeken takarítási munkákat végez.(31) Ezzel szemben sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, sem a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy S. Govaerts a nemzeti jog értelmében nem részesül védelemben mint „munkavállaló”, és így nem minősül „munkavállalónak”.
50. Másodszor, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint annak megállapításához, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének értelmében a vállalkozás „átruházásáról” van‑e szó, a döntő kritérium az, hogy a szóban forgó egység megőrzi‑e identitását, ami különösen a működés tényleges folytatásából vagy átvételéből következik.(32) E megfogalmazást a 98/50 irányelv vezette be a 77/187 irányelv szövegébe, és a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szerepel.
51. Így annak megállapításához, hogy egy ilyen gazdasági egység megőrzi‑e az identitását, a szóban forgó műveletet jellemző összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni, amelyek között szerepel az érintett vállalkozás vagy üzlet típusa; az, hogy sor került‑e tárgyi eszközök, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; az, hogy sor került‑e a vállalkozás új vezetője által a személyi állomány jelentős részének átvételére, az ügyfélkör átadására; az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama. A Bíróság szerint ezek az elemek azonban a szempontoknak csupán egy részét jelentik az összes felmerülő jelenség megítélése során, és emiatt nem lehet őket elszigetelten értékelni.(33)
52. A Bíróság kimondta azt is, hogy egy gazdasági egység bizonyos ágazatokban jelentős materiális vagy immateriális tényezők nélkül oly módon képes működni, hogy egy ilyen egység azonosságának megőrzése a rá kihatással lévő műveletet követően elvileg nem függhet ezen erőforrások átruházásától.(34) A Süzen ítéletben(35) a Bíróság úgy vélte, hogy amennyiben azon ágazatokban, ahol a tevékenység elsődlegesen a munkaerőn alapszik, mint különösen a takarítási szolgáltatások esetében, egy olyan munkavállalói közösség, amely tartósan végez valamely közös tevékenységet, megfelelhet egy gazdasági egységnek, „az ilyen egység az átruházásán túl is képes megtartani identitását, amikor a vállalkozás új vezetője nem csupán folytatja az adott tevékenységet, hanem a létszám és a feladatkör tekintetében átveszi az elődje által kifejezetten erre a feladatra alkalmazott személyzet lényeges részét is”. Ebben az esetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy „a vállalkozás új vezetője megszerzi azon tényezők szervezett összességét, amelyek lehetővé teszik számára az átadó vállalkozás valamennyi tevékenységének, vagy azok közül néhánynak az állandó jelleggel történő folytatását”(36).
53. Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „[gazdasági] egységnek minősül a személyek és erőforrások minden olyan együttese, amely lehetővé teszi saját célú gazdasági tevékenység kifejtését, és amely kellőképpen szervezett és önálló”.(37) Így a 2001/23 irányelv alkalmazásában az érintett gazdasági egységnek az átruházást megelőzően többek között kellő funkcionális önállósággal kell rendelkeznie, az önállóság fogalma alatt a munkavállalók ezen csoportjának vezetőire bízott azon jogkört értve, mely alapján viszonylag szabad és független módon szervezhetik meg az említett csoporton belül a munkát, és különösképpen az utasítások adására, a feladatoknak a szóban forgó csoport beosztott munkavállalói számára történő kiosztására vonatkozó jogkört, mindezt a munkáltató egyéb szervezeti struktúráinak közvetlen beavatkozása nélkül.(38)
54. Következésképpen álláspontom szerint, mivel – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – S. Govaerts mint ágazatvezető, az áthelyezett munkavállalók azon önálló csoportjába tartozott, amelynek a vezetéséről mind a munkaterületen, mind a vállalkozás székhelyén gondoskodnia kellett, nyilvánvaló, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, hogy az átruházott gazdasági egységhez volt beosztva. Más lett volna a helyzet, ha S. Govaerts tevékenységének nagyobb részét nem az érintett gazdasági egységben folytatta volna, hanem mint „a vállalkozás át nem ruházott adminisztratív szolgálatához [beosztott személy], bizonyos feladatokat az átruházott rész javára [végzett volna]”(39). Mindazonáltal a jelen ügyben nem ez a helyzet, mivel S. Govaerts az átruházott gazdasági egységben a Gent város három épületcsoportjához tartozó munkaterületen elvégzendő munkálatok megtervezésével és megszervezésével foglalkozott, így szerves része volt a vállalkozásátruházással érintett munkavállalók csoportjának. Az S. Govaerts valamely gazdasági egységhez való tartozásának megállapítása szempontjából meghatározó tényező tehát nem annak az időszaknak a tartama, amelynek során az átruházást megelőzően e gazdasági egységhez kötődött, hanem az, hogy ágazatvezető volt a három átruházott épületcsoport tekintetében, és hogy ebből következően ő látta el e gazdasági egységen belül a takarító személyzet koordinációját és irányítását, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.
55. Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy az a körülmény, hogy valamely gazdasági egység megszűnik, és tevékenységeit két másik egységre ruházzák át, önmagában nem minősül a 2001/23 irányelv alkalmazhatósága akadályának.(40) Ráadásul ellenkező esetben könnyen ki lehetne kerülni ezen irányelv alkalmazását.
56. Az előzőekből következik, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló átruházás a 2001/23 irányelv alkalmazási körébe tartozik. Ebben az esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata megállapítani a fenti értelmezési szempontok összességének fényében, hogy fennmaradt‑e az egység identitása.
2. Valamely gazdasági egység két kedvezményezettre történő átruházásának a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított munkavállalói jogok és kötelezettségek védelmét érintő következményeiről
57. A fentiekből következik, hogy az a körülmény, hogy azon gazdasági egység tevékenységét, amelyhez S. Govaerts tartozott, két másik jogalanyra, azaz az Atalianra és a Cleaning Mastersre ruházták át, nem akadálya annak, hogy úgy tekintsük, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett vállalkozásátruházásra került sor.
58. Mindazonáltal meg kell még vizsgálni azt a fontos kérdést, hogy a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében biztosított munkavállalói jogok és kötelezettségek védelme tekintetében milyen következményekkel jár az egyidejűleg két kedvezményezettre történő átruházás. Pontosabban, meg kell határozni, hogy a S. Govaertsnek az átruházás napján fennálló munkaszerződése alapján az ISS Facility Servicest megillető jogok és kötelezettségek átszálltak‑e az Atalianra vagy a Cleaning Mastersre, vagy mindkettőre.
59. A 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre. Ez a rendelkezés ugyanakkor nem fejti ki pontosan, hogy az ezen új gazdasági egységek között miként oszlik meg az áthelyezett személyzet.
60. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének négy lehetséges értelmezését mutatta be. Ami a perbe beavatkozó feleket illeti, álláspontjuk eltér e rendelkezés értelmezése tekintetében.
61. Az ISS Facility Services azt állítja, hogy a szóban forgó szerződésből eredő jogok és kötelezettségek teljes mértékben a vállalkozás azon részét megszerző kedvezményezettre szálltak át, amely a munkavállalót elsődlegesen foglalkoztatta, és amely esetében úgy tekinthető, hogy a munkavállalót oda osztották be. Az ISS Facility Services csak másodlagosan hivatkozik a S. Govaerts által nyújtott szolgáltatások egyes épületcsoportok közötti megosztásának lehetőségére, oly módon, hogy úgy kell tekinteni, hogy S. Govaerts részmunkaidős munkaszerződéssel rendelkezik minden kedvezményezettnél.(41) Az ISS Facility Services által elsődleges jelleggel javasolt megoldás egybeesik a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében előterjesztett második feltevéssel, míg a másodlagosan javasolt megoldás az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben bemutatott első feltevéssel azonos.(42)
62. S. Govaerts úgy véli, hogy feltéve, hogy valóban vállalkozásátruházásról van szó,(43) a jogok és kötelezettségek teljes egészében arra a kedvezményezettre szállnak át, amely azt a vállalkozásrészt szerezte meg, ahol őt tartósan foglalkoztatták. Több vállalkozás egyidejű átruházása esetén a munkavállaló részmunkaidőben, több vállalkozáshoz történő áthelyezésének lehetősége nem csupán az identitását megtartó gazdasági egység átruházásának fogalmával összeegyeztethetetlen, hanem ezenkívül sértené a 2001/23 irányelv célját is, amely arra irányul, hogy megvédje a munkavállalókat a vállalkozás megváltozásának esetén.
63. Az Atalian ez utóbbi pont vonatkozásában csatlakozik S. Govaertshez, és hozzáteszi, hogy a belga jog szerint a részmunkaidő heti tartama nem lehet kevesebb, mint a teljes munkaidő heti tartamának harmada. Ennek következtében a munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek több kedvezményezett közötti arányos megosztása sértheti a nemzeti jogot.
64. Végül a Bizottság úgy ítéli meg, amint az írásbeli észrevételeiből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre választ adhat a Botzen és társai ítélet.(44) Ekképpen a Bizottság úgy véli, hogy elegendő lenne az alapügyben szóban forgó teljes munkaidős szerződést az egyes kedvezményezetteknél gyakorolt tevékenységgel arányosan két részmunkaidős szerződésre osztani.
65. Meglátásom szerint, még ha a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre a Bizottság által adott választ kétségkívül árnyalni is kell, a Bíróság ezen ítélete mindazonáltal e kérdés vizsgálatának kiindulópontja lehet.
a) Az átadó munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogainak és kötelezettségeinek a vállalkozásátruházás következtében történő átszállása: a Botzen és társai ügyben hozott ítélet tanulságai
66. A Botzen és társai ügyben hozott ítélet hatályának kellő megértéséhez(45) röviden emlékeztetni kívánok a tényekre. Ebben az ügyben egy csődöt jelentő társaság korábbi munkavállalóit helyezték át egy új társasághoz. Ez az új társaság konkrétan a munkahelyek egy részének megtartása érdekében jött létre. E két társaság megállapodást kötött többek között a csődbe ment társaság bizonyos részlegei személyzetének átvételéről. Mindazonáltal az általános és adminisztratív egységek ezek között nem szerepeltek. Ebben az összefüggésben a Bíróság megvizsgálta, hogy a 77/187 irányelv kiterjed‑e azokra a jogokra és kötelezettségekre is, amelyek az átadónál az átruházás napján fennálló és az olyan munkavállalókkal kötött munkaszerződésből erednek, akik ugyan nem a vállalkozás átruházott részéhez tartoznak, de gyakorolnak bizonyos tevékenységeket, amelyek kiterjednek az e részhez rendelt üzemeltetési eszközök használatára, vagy akik – a vállalkozás azon adminisztrációs szolgálatához beosztva, amelyet nem ruháztak át – az átruházott rész érdekében látnak el bizonyos feladatokat. A Bíróság azon szempont alapján, amely szerint „a munkaviszony lényegében a munkavállaló és a vállalkozás vagy üzlet azon része közötti kötelék által jellemezhető, amely alá a munkavállaló a feladat végzése céljából be van osztva”, kimondta, hogy annak megítélésekor, hogy e jogok és kötelezettségek átszállnak‑e a 77/187 irányelv értelmében, „elegendő annak megállapítása, hogy a szóban forgó vállalkozás vagy üzlet mely részéhez osztották be a szóban forgó munkavállalót”(46). A Bíróság ítéletében azt a választ adta, hogy az átadót megillető jogok és kötelezettségek a szóban forgó átruházás keretében nem szálltak át a kedvezményezettre.
67. Kétségtelen, hogy a Botzen és társai ítélethez(47) vezető ügy egyetlen kedvezményezettre történő vállalkozásátruházást érintett, és úgy ítélhetnénk meg, hogy nem alkalmas analógia útján való érvelésre. Mindazonáltal ezt az ítéletet relevánsnak tartom annak megítélése szempontjából, hogy az átadót e munkaviszony következtében megillető jogok és kötelezettségek átszállnak‑e (vagy sem) a kedvezményezettre ezen átruházás következtében. Ennélfogva fontos tudni, hogy a munkavállaló mely vállalkozásrészben látta el feladatait, függetlenül attól, hogy a vállalkozásrészt átruházták‑e, vagy sem: ha a munkavállaló a vállalkozás vagy a gazdasági egység átruházott részében látta el feladatait, az átadót az e munkavállaló munkaszerződéséből eredően megillető jogokat és kötelezettségeket szintén át kellett ruházni.
68. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy S. Govaertset az átruházott gazdasági egységhez osztották be, és hogy a 32a. sz. kollektív szerződés 7. cikkének megfelelően az ISS Facility Servicest a munkavállalóknak az átruházás napján fennálló munkaszerződéseiből eredően megillető jogok és kötelezettségek ezen átruházás nyomán a törvény erejénél fogva átszállnak az Atalianra és a Cleaning Mastersre.
69. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az, hogy az alapeljárásban a gazdasági egységet nem egy, hanem két kedvezményezettre ruházták át, kizárja‑e a munkavállaló és az átruházott vállalkozásrész közötti kapcsolat meglétére vonatkozó szempont alkalmazását annak értékelésekor, hogy egy munkaszerződés alapján az átadót megillető jogok és kötelezettségek átszállnak‑e az említett kedvezményezettekre.
70. Nem így gondolom. Ha ugyanis azt a gazdasági egységet, amelyhez a munkavállalót beosztották, átruházták, az átadót a munkaszerződésből eredően megillető jogok és kötelezettségek átszállnak a kedvezményezettre. Az, hogy egyetlen vagy egyidejűleg több kedvezményezettre ruházzák át a vállalkozást, véleményem szerint nincs kihatással a jogok és kötelezettségek átszállására. Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat: ha Gent város három épületcsoportját kizárólag az Ataliannak ítélték volna oda, egyértelmű lenne, hogy az S. Govaerts munkaszerződéséből eredően az ISS Facility Servicest megillető jogok és kötelezettségek átszálltak volna az Atalianra.
71. Ezzel együtt, úgy tűnik számomra, hogy a Bizottság még ennél is messzebbre megy, amikor úgy véli, hogy a munkavállaló és az átruházott vállalkozásrész közötti kapcsolat meglétében álló kritérium arra az esetre is átültethető, amikor a két kedvezményezettre egyidejűleg átruházott különböző vállalkozásrészekhez beosztott munkavállaló munkaszerződését esetlegesen megosztják. E tekintetben a Bizottság megerősíti, hogy elegendő lenne az alapügyben szóban forgó teljes munkaidős szerződést két részmunkaidős szerződésre osztani az egyes kedvezményezetteknél gyakorolt tevékenységgel arányosan.
b) Az átadó munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogainak és kötelezettségeinek a vállalkozásátruházás következtében a kedvezményezettre történő átszállása: az „elsődleges kedvezményezett” szempontjának vagy a kedvezményezettekre a munkavállaló által ellátott feladatokkal arányosan történő átszállás szempontjának alkalmazása
72. Emlékeztetni kell arra, amint az az ezen indítvány 32. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 2001/23 irányelv célja annak biztosítása, hogy a vállalkozásátruházással érintett munkavállalók a kedvezményezettel fennálló munkaviszonyukban védelmet élvezhessenek, ugyanolyan módon, mint ahogy az átadóval fennálló munkaviszonyaikban tették, mindazonáltal „nem lehet elvonatkoztatni a kedvezményezett érdekeitől”(48). Ezen irányelv célja ugyanis a vállalkozás átruházásakor nemcsak a munkavállalók érdekeinek védelme, hanem a munkavállalók érdekei és a kedvezményezett érdekei közötti igazságos egyensúly biztosítása is.(49) Ezzel szemben nem lehet eredményesen hivatkozni az említett irányelvre a díjazási vagy egyéb munkafeltételek javítása céljából a vállalkozások átruházása esetén.(50)
73. Ebből következik, hogy a 2001/23 irányelv célkitűzéseinek fényében az ISS Facility Services érvét, amely szerint a szóban forgó munkaszerződés alapján fennálló jogok és kötelezettségek teljes egészében azon kedvezményezettre szállnak át, amely a vállalkozás azon részét szerezte meg, amelyben az érintett munkavállalót elsődlegesen foglalkoztatták, el kell utasítani, amennyiben ez az átruházással érintett munkavállaló munkakörülményeinek javításával járna.(51)
74. Jelen esetben S. Govaerts a három odaítélt épületcsoporthoz tartozó három munkaterületért felelős ágazatvezető volt, amely épületcsoportok közül kettőt az Ataliannak, egyet pedig a Cleaning Mastersnek ítéltek oda. Így „az arra a vállalkozásra vagy vállalkozásrészre, amely a munkavállalót elsődlegesen foglalkoztatta”, vagy az „elsődleges kedvezményezettre” vonatkozó szempont alkalmazása, amelyet az ISS Facility Services szorgalmaz, olyan helyzetet idézne elő, amelyben S. Govaerts teljes munkaidős szerződéssel rendelkezne az Ataliannál, míg az e társaságnak odaítélt két épületcsoportokba tartozó munkaterületek 66%‑án dolgozott az átruházás előtt. Így a kedvezményezett köteles lenne 100%‑ban átvenni egy olyan munkavállalót, aki a két épületcsoportra vonatkozásában csak 66%‑ban dolgozott az átadónak. Ezenfelül, amint arra a Bizottság joggal rámutatott, e kritérium alkalmazása még nehezebb lenne akkor, ha a vállalkozást konkrétan három vagy négy kedvezményezettre ruháznák át.
75. Ezzel szemben a teljes munkaidős szerződésnek a vállalkozás átruházását követően több részmunkaidős szerződésre történő szétválasztása és ebből kiindulva az érintett munkavállalóknak az átadóval kötött, említett szerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek a munkavállaló által ellátott feladatokkal arányos elosztása meglátásom szerint megfelel a 2001/23 irányelv célkitűzéseinek.
76. Ezt a megoldást támasztja alá a 2001/23 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának szövege is, amely szerint „a tagállamok […] nem zárhatnak ki ennek az irányelvnek a hatálya alól munkaszerződéseket és munkaviszonyokat kizárólag […] a teljesítendő vagy a teljesített munkaórák száma” miatt. Ebből következik, hogy a részmunkaidős munkaviszony is ezen irányelv alkalmazási körébe tartozik.
77. Ezzel együtt figyelembe kell venni, hogy e megoldás milyen hatással jár a 2001/23 irányelvnek a munkavállalók védelmével kapcsolatos célkitűzésére. Így emlékeztetni kell arra, hogy amint erre az irányelvre nem lehet hivatkozni a vállalkozásátruházással érintett munkavállalók munkafeltételeinek javítása érdekében, ugyanúgy nem lehet ezt megtenni a munkafeltételek rontása céljából.
78. Emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/23 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy „amennyiben a munkaszerződés vagy a munkaviszony azért szűnik meg, mert az átruházás lényegesen megváltoztatja a munkafeltételeket a munkavállaló hátrányára, a munkáltatót terheli a felelősség a munkaszerződés vagy a munkaviszony megszűnéséért”.(52)
79. Így abban az esetben, ha a szóban forgó munkaszerződést nem lehet megosztani a két kedvezményezett között, vagy ha a megosztás veszélyt jelent az említett irányelv által garantált munkavállalói jogok védelmére, vagy ha a munkavállaló a vállalkozás átruházását követően visszautasítja szerződésének megosztását, a szóban forgó munkaszerződés vagy munkaviszony megszüntethető, és e megszűnést úgy kell tekinteni, hogy azért a 2001/23 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a kedvezményezettet vagy a kedvezményezetteket terheli a felelősség.(53) Úgy tűnik számomra ugyanis, hogy a munkavállaló azon lehetőségét, hogy megtagadja a munkaszerződésének ilyen megosztását, és hogy az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére hivatkozzon, az indokolja, hogy az említett megosztás jellegénél fogva, különösen feladata végrehajtását illetően jelentős hátrányokkal is járhat a munkavállaló számára.(54)
V. Végkövetkeztetés
80. A fentiek összességére tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Arbeidshof te Gent (genti munkaügyi fellebbviteli bíróság, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
1) A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amelynek értelmében a vállalkozás több részének több kedvezményezettre történő egyidejű, az ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett átruházása esetén az átruházás időpontjában fennálló munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek az átruházott vállalkozás minden egyes része tekintetében a munkavállaló által ellátott feladatok arányában szállnak át az egyes kedvezményezettekre.
2) Ugyanakkor, ha a szóban forgó munkaszerződést nem lehet megosztani a két kedvezményezett között, vagy ha a megosztás veszélyt jelent a 2001/23 irányelv által garantált munkavállalói jogok védelmére, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, vagy ha a munkavállaló a vállalkozás átruházását követően visszautasítja munkaszerződésének megosztását, a szóban forgó munkaszerződés vagy munkaviszony megszüntethető, és e megszűnést úgy kell tekinteni, hogy azért a 2001/23 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a kedvezményezettet vagy a kedvezményezetteket terheli a felelősség.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL 2001. L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.).
3 Moniteur belge, 2002. március 29., 13328. o.
4 Moniteur belge, 1985. augusztus 9., 11527. o.
5 A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1977. február 14‑i 77/187/EGK tanácsi irányelv (HL 1977. L 61., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 42. o.).
6 Lásd a 2001/23 irányelv (2) és (3) preambulumbekezdését.
7 Lásd különösen:1985. július 11‑i Foreningen af Arbejdsledere i Danmark ítélet (105/84, EU:C:1985:331, 26. pont). Ami a 2001/23 irányelvet illeti, lásd: 2014. március 6‑i Amatori és társai ítélet (C‑458/12, EU:C:2014:124, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az uniós jogalkotó úgy vélte, hogy a munkavállalóknak a vállalkozások szerkezetátalakítása esetére biztosított védelem terjedelmének szintjét illetően a tagállamok között fennálló különbségek közvetlenül kihathatnak a belső piac működésére, és hogy ezeket a különbségeket csökkenteni kell. Lásd a 77/187 irányelv második és harmadik preambulumbekezdését. Lásd e tekintetben a 2001/23 irányelv (4) preambulumbekezdését.
8 2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
9 Lásd különösen: 1985. július 11‑i Foreningen af Arbejdsledere i Danmark ítélet (105/84, EU:C:1985:331, 26. pont); 1986. március 18‑i Spijkers ítélet (24/85, EU:C:1986:127, 11. pont); 1998. november 12‑i Europièces ítélet (C‑399/96, EU:C:1998:532, 37. pont); 2005. december 15‑i Güney‑Görres és Demir ítélet (C‑232/04 és C‑233/04, EU:C:2005:778, 31. pont); 2010. július 29‑i UGT‑FSP ítélet (C‑151/09, EU:C:2010:452, 40. pont); 2019. május 16‑i Plessers ítélet (C‑509/17, EU:C:2019:424, 52. pont).
10 Lásd: 2006. március 9‑i Werhof ítélet (C‑499/04, EU:C:2006:168, 31. pont).
11 Lásd: 2013. július 18‑i Alemo‑Herron és társai ítélet (C‑426/11, EU:C:2013:521, 25. pont).
12 A 77/187/EGK irányelv módosításáról szóló 1998. június 29‑i tanácsi irányelv (HL 1998. L 201., 88. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 4. kötet 283. o.). E módosítással kapcsolatban a 98/50 irányelv (4) preambulumbekezdése, amelynek tartalmát a 2001/23 irányelv (8) preambulumbekezdése veszi át, pontosította, hogy a biztonság és az átláthatóság érdekében szükségessé vált „az átruházás jogi fogalmának tisztázása a Bíróság esetjogának [helyesen: ítélkezési gyakorlatának] fényében”, és hogy ez nem változtatta meg a 77/187 irányelvnek a Bíróság általi értelmezése szerinti hatályát.
13 Lásd ebben az értelemben: 1986. március 18‑i Spijkers ítélet (24/85, EU:C:1986:127, 14. pont).
14 Lásd különösen: 2013. július 18‑i Alemo‑Herron és társai ítélet (C‑426/11, EU:C:2013:521, 9. és 26. pont).
15 Lásd különösen: 2011. március 20‑i CLECE ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24, 26. pont).
16 Lásd: 1996. október 15‑i Henke ítélet (C‑298/94, EU:C:1996:382, 14. pont); 2000. szeptember 26‑i Mayeur ítélet (C‑175/99, EU:C:2000:505, 33. pont); 2004. november 11‑i Delahaye ítélet (C‑425/02, EU:C:2004:706, 30. pont).
17 Lásd ebben az értelemben: 2011. január 20‑i CLECE‑ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24, 27. pont).
18 Lásd: 1992. május 19‑i Redmond Stichting ítélet (C‑29/91, EU:C:1992:220, 11. pont); 1996. március 7‑i Merckx és Neuhuys ítélet (C‑171/94 és C‑172/94, EU:C:1996:87, 28. pont); 2007. szeptember 13‑i Jouini és társai ítélet (C‑458/05, EU:C:2007:512, 24. pont); 2011. január 20‑i CLECE‑ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24, 29. pont).
19 Lásd különösen: 1987. december 17‑i Ny Mølle Kro ítélet (287/86, EU:C:1987:573, 12. pont); 1988. június 15‑i Bork International és társai ítélet (101/87, EU:C:1988:308, 13. pont); 1992. május 19‑i Redmond Stichting ítélet (C‑29/91, EU:C:1992:220, 11. pont); 2003. november 20‑i ítélet Abler és társai ítélet (C‑340/01, EU:C:2003:629, 41. pont); 2005. december 15‑i Güney‑Görres és Demir ítélet (C‑232/04 és C‑233/04, EU:C:2005:778, 37. pont); 2011. január 20‑i CLECE‑ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24, 30. pont); 2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 28. pont).
20 Lásd különösen: 1996. március 7‑i Merckx és Neuhuys ítélet (C‑172/94, EU:C:1996:87, 28. és 30. pont).
21 Lásd különösen: 1988. február 10‑i Foreningen af Arbejdsledere i Danmark ítélet (324/86, EU:C:1988:72, 11. pont), amelyben a Bíróság úgy vélte, hogy a 77/187 irányelvet annak ellenére kell alkalmazni, hogy nem áll fenn szerződés a vállalkozás élén egymást követő két munkáltató között: „[A]z irányelvet alkalmazni kell olyan esetben, amikor a nem átruházható haszonbérleti szerződés lejártával a vállalkozás tulajdonosa új haszonbérlőnek adja bérbe a vállalkozást, amely haszonbérlő az első haszonbérleti szerződés lejártakor korábban elbocsátott személyzettel, megszakítás nélkül működteti a vállalkozást.”
22 Lásd különösen: 1992. október 12‑i Watson Rask és Christensen ítélet (C‑209/91, EU:C:1992:436, 17. pont); 1994. április 14‑i Schmidt ítélet (C‑392/92, EU:C:1994:134, 12–14. pont); 1997. március 11‑i Süzen ítélet (C‑13/95, EU:C:1997:141, 11. pont). A Bíróság ezekben az ítéletekben azt állapította meg, hogy a 77/187 irányelv hatálya alá tartozhatnak azok az esetek, amikor a vállalkozó szerződéses úton valamely másik vállalkozóra ruházza a korábban a munkavállalók részére közvetlenül biztosított étkeztetési szolgáltatást a két vállalkozó között létrejött szerződésben meghatározott szabályok szerinti díjazás és különböző kedvezmények ellenében történő működtetésére, valamint az általa korábban közvetlenül biztosított takarítási munkák elvégzésére vonatkozó felelősséget; továbbá azok az esetek, amikor valamely megbízó, aki helyiségeinek takarításával egy első vállalkozót bízott meg, a közöttük fennálló szerződést felmondja, és hasonló munkák elvégzése céljából új szerződést köt egy második vállalkozóval. Ami a szolgáltatási szerződésekben bekövetkezett jogutódlást illeti, lásd még: 1998. december 10‑i Hernández Vidal és társai ítélet (C‑127/96, C‑229/96 és C‑74/97, EU:C:1998:594, 35. pont); 2003. november 20‑i Abler és társai ítélet (C‑340/01, EU:C:2003:629, 43. pont).
23 Különösen valamely településen a hátrányos helyzetű személyeknek biztosított otthoni segítségnyújtási közszolgáltatást illetően lásd: 1998. december 10‑i Hidalgo és társai ítélet (C‑173/96 és C‑247/96, EU:C:1998:595, 34. pont). A menetrend szerinti autóbuszos tömegközlekedési szolgáltatási szerződéseket illetően lásd: 2001. január 25‑i Liikenne ítélet (C‑172/99, EU:C:2001:59, 44. pont). Az utasok és csomagjaik repülőtéri ellenőrzésére vonatkozó szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések szolgáltatóiban bekövetkezett jogutódlást illetően lásd: 2005. december 15‑i Güney‑Görres és Demir ítélet (C‑232/04 és C‑233/04, EU:C:2005:778). Végül, egy önkormányzati zeneiskola működtetésével kapcsolatos, szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés tekintetében az első nyertes ajánlattevő tevékenységének az iskolaév vége előtt történő megszüntetését és az új nyertes ajánlattevőnek a következő iskolaév kezdetén történő kinevezését illetően lásd: 2018. augusztus 7‑i Colino Sigüenza ítélet (C‑472/16, EU:C:2018:646, 46. pont).
24 Egy biztonsági szolgálat személyzetének kollektív szerződésben előírt átvétele tárgyában lásd: 2018. július 11‑i Somoza Hermo és Ilunión Seguridad ítélet (C‑60/17, EU:C:2018:559, 38. pont). Egy takarítási alvállalkozás személyzete egy részének kollektív szerződésben előírt átvételét illetően lásd: 2002. január 24‑i Temco ítélet (C‑51/00, EU:C:2002:48, 27. pont).
25 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a vállalkozás kollektív szerződés útján történő átruházása a jelen esetben annak a személynek az automatikus megváltozását vonta maga után, aki a foglalkoztatott munkavállalók feletti munkáltatói jogokat gyakorolta. E bíróság rámutat arra, hogy a Gent város három épületcsoportjához tartozó munkaterületeken takarítási munkálatokat végző minden munkavállaló a törvény erejénél fogva lépett be a két nyertes ajánlattevőhöz a személyzetnek a karbantartási szerződés átruházását követő átvételéről szóló, a takarítási és fertőtlenítési vállalkozások vegyes bizottságának keretében létrejött és a 2006. július 19‑i királyi rendelettel kötelezővé tett kollektív szerződés (a továbbiakban: az ágazati kollektív szerződés) 3. cikke alapján. Ezenfelül e bíróság kifejti, hogy a 32a. sz. kollektív szerződés 7. cikke szerint az ISS Facility Servicest az átruházás napján, azaz 2013. szeptember 1‑jén fennálló munkaszerződésekből a munkavállalók tekintetében megillető jogok és kötelezettségek ezen átruházás nyomán átszálltak az Atalianra és a Cleaning Mastersre.
26 2011. január 20‑i ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24).
27 1985.február 7‑i ítélet (186/83, EU:C:1985:58).
28 1998. december 10‑i ítélet (C‑127/96, C‑229/96 és C‑74/97, EU:C:1998:594).
29 A 77/187 irányelv személyi hatályáról a Bíróság több alkalommal megállapította, hogy csak a nemzeti jog értelmében vett munkavállalók élvezhetik az ezen irányelv által kínált védelmet. Lásd: 2000. szeptember 14‑i Collino és Chiappero ítélet (C‑343/98, EU:C:2000:441, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezt a nemzeti jogra való hivatkozást a 98/50, később pedig a 2001/23 irányelv is kodifikálta.
30 Lásd különösen: 2011. szeptember 6‑i Scattolon ítélet (C‑108/10, EU:C:2011:542, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Lásd a 25. lábjegyzetet.
32 Lásd különösen: 1986. március 18‑i Spijkers ítélet (24/85, EU:C:1986:127, 13. pont); 1997. március 11‑i Süzen ítélet (C‑13/95, EU:C:1997:141, 14. pont); 2003. november 20‑i Abler és társai ítélet (C‑340/01, EU:C:2003:629, 33. pont); 2011. január 20‑i CLECE ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24, 34. pont).
33 Lásd különösen: 1986. március 18‑i Spijkers ítélet (24/85, EU:C:1986:127, 13. pont); 1997. március 11‑i Süzen ítélet (C‑13/95, EU:C:1997:141, 14. pont); 2003. november 20‑i Abler és társai ítélet (C‑340/01, EU:C:2003:629, 33. pont); 2011. január 20‑i CLECE ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24, 34. pont).
34 Lásd: 1997. március 11‑i Süzen ítélet (C‑13/95, EU:C:1997:141, 18. pont); 1998. december 10‑i Hernández Vidal és társai ítélet (C‑127/96, C‑229/96 és C‑74/97, EU:C:1998:594, 31. pont); 2010. július 29‑i UGT‑FSP‑ítélet (C‑151/09, EU:C:2010:452, 28. pont); 2011. január 20‑i CLECE‑ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24, 35. pont).
35 1997. március 11‑i ítélet (C‑13/95, EU:C:1997:141, 18. pont). A személyzet lényeges részének átvételére vonatkozó szempont a jogirodalomban folytatott vita tárgyát képezte. Egyes szerzők szerint a munkaviszonyok átszállása az átruházás jogkövetkezménye és egyúttal nem is anyagi jogi feltétele. Lásd különösen: Davies, P., „Taken to the cleaners? Contracting Out of Services Yet Again”, Industrial Law Journal, 1997, 26. szám, 193. o.; Laulom, S., „Les dialogues entre juge communautaire et juges nationaux en matière de transfert d’entreprise”, Droit social, 1999, 821. o., és Viala, Y., „Le maintien des contrats de travail en cas de transfert d’entreprise en droit allemand”, Droit Social, 2/2005, 203. o. Lásd e tekintetben: Cosmas főtanácsnok Hernández Vidal és társai egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑127/96, C‑229/96 és C‑74/97, EU:C:1998:426, 78–85. pont, és különösen 80. pont); Poiares Maduro főtanácsnok Güney‑Görres és Demir egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C‑232/04 és C‑233/04, EU:C:2005:395, 52. pont); Trstenjak főtanácsnok CLECE‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑463/09, EU:C:2010:636, 62–66. pont).
36 Lásd: 1997. március 11‑i Süzen ítélet (C‑13/95, EU:C:1997:141, 21. pont); 1998. december 10‑i Hernández Vidal és társai ítélet (C‑127/96, C‑229/96 és C‑74/97, EU:C:1998:594, 32. pont); 2010. július 29‑i UGT‑FSP‑ítélet (C‑151/09, EU:C:2010:452, 29. pont); 2011. január 20‑i CLECE‑ítélet (C‑463/09, EU:C:2011:24, 35. pont). Lásd még: 2002. január 24‑i Temco ítélet (C‑51/00, EU:C:2002:48, 26. pont).
37 2014. március 6‑i Amatori és társai ítélet (C‑458/12, EU:C:2014:124, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 2014. március 6‑i Amatori és társai ítélet (C‑458/12, EU:C:2014:124, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Lásd ebben a tekintetben: 1985. február 7‑i Botzen és társai ítélet (186/83, EU:C:1985:58, 16. pont).
40 Lásd: 2017. július 20‑i Piscarreta Ricardo ítélet (C‑416/16, EU:C:2017:574, 44. pont).
41 Az ISS Facility Services szerint 66%‑os részmunkaidős szerződést lehetne kötni az Ataliannal, és egy másik, 34%‑os részmunkaidős szerződést a Cleaning Mastersszel. E megosztás a kedvezményezettek részére Gent város által odaítélt épületcsoportok gazdasági értékén alapul, amelyek korábban az ISS Facility Services feladatkörébe tartoztak.
42 A kérdést előterjesztő bíróság által arra az esetre kifejtett harmadik feltevés, ha az első kettőt nem fogadnák el, a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének olyan irányú értelmezésében áll, hogy a munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek nem részesülhetnek védelemben a kedvezményezettnél, míg a negyedik akként értelmezné ezt a rendelkezést, hogy e jogok és kötelezettségek nem részesülhetnek védelemben, ha lehetetlennek bizonyul a munkavállaló által folytatott tevékenység két kedvezményezett közötti megosztása. Lásd e tekintetben a jelen indítvány 28. pontját.
43 S. Govaerts kifejtette a tárgyalás során, hogy az eredeti álláspontja az volt, hogy még ha sor is került a különböző épületcsoportokba tartozó munkaterületeken dolgozó takarítószemélyzet áthelyezésére, az a tény, hogy ő adminisztratív és szervezeti feladatokat látott el, és nem vett részt a Gent város munkaterületein folytatott takarítási munkálatokban, amelyek az átruházás tárgyát képezték, azzal a következménnyel kell, hogy járjon, hogy ő nem tartozott az átruházás tárgyát képező gazdasági egységhez. Hozzátette mindazonáltal, hogy a személyzet áthelyezése következtében a belga jog értelmében köteles volt szerződésének megszüntetésére hivatkozni, ezért nem térhetett vissza munkavállalóként az ISS Facility Serviceshez.
44 1985. február 7‑i Botzen és társai ítélet (186/83, EU:C:1985:58).
45 1985.február 7‑i ítélet (186/83, EU:C:1985:58).
46 1985. február 7‑i Botzen és társai ítélet (186/83, EU:C:1985:58, 14. és 15. pont).
47 1985.február 7‑i ítélet (186/83, EU:C:1985:58).
48 Lásd ebben az értelemben: 2006. március 9‑i Werhof ítélet (C‑499/04, EU:C:2006:168, 31. pont).
49 Lásd: 2013. július 18‑i Alemo‑Herron és társai ítélet (C‑426/11, EU:C:2013:521, 25. pont).
50 2011. szeptember 6‑i Scattolon ítélet (C‑108/10, EU:C:2011:542, 77. pont).
51 Lásd ebben az értelemben a jelen indítvány 30. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
52 A Bíróság különösen azt állapította meg, hogy „a munkavállaló díjazásának bármilyen nemű változása a munkafeltételek lényeges megváltoztatását jelenti ezen rendelkezés értelmében […]. Ha a munkaszerződés vagy a munkaviszony azért szűnik meg, mert az átruházás ilyen változással jár, a munkáltatót terheli a felelősség a megszűnésért”. Lásd különösen: 1996. március 7‑i Merckx és Neuhuys ítélet (C‑172/94, EU:C:1996:87, 38. pont). Lásd még: 2004. november 11‑i Delahaye ítélet (C‑425/02, EU:C:2004:706, 33. pont); 2011. szeptember 6‑i Scattolon ítélet (C‑108/10, EU:C:2011:542, 81. és 82. pont).
53 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/23 irányelv 8. cikke értelmében ez az irányelv „nem korlátozza a tagállamoknak azt a jogát, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy fogadjanak el, vagy a munkavállalókra nézve kedvezőbb kollektív szerződések [helyesen: kollektív szerződések vagy a szociális partnerek más megállapodásai] alkalmazását engedélyezzék vagy segítsék elő”.
54 Többek között a két kedvezményezett székhelye közötti távolságot vagy a munkavállaló éves szabadságainak időbeli összehangolását illetően.
Full & Egal Universal Law Academy