MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. május 15. ( 1 )
C‑378/18. sz. ügy
Landwirtschaftskammer Niedersachsen
kontra
Reinhard Westphal
(A Bundesverwaltungsgericht [szövetségi közigazgatási bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Közös agrárpolitika – Közösségi támogatási rendszerek – Területalapú támogatások – A jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Szankciók – Elévülés – Elévülési idő kezdete – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó szabályok esetleges alkalmazása”
1.
A német mezőgazdasági termelő a 2001. és 2002. évben az 1251/1999/EK rendelet ( 2 ) alapján mezőgazdasági területek után járó támogatást igényelt. A vonatkozó kérelmei benyújtását követő hónapokban megkapta az adott kifizetéseket, de 2006‑ban a Landwirtschaftskammer Niedersachsen (alsó‑szászországi mezőgazdasági kamara, Németország; a továbbiakban: mezőgazdasági kamara) megállapította, hogy helytelen adatot jelentett be a földterületei nagyságát illetően, ezért e magatartásnak megfelelő szankcióként a támogatások teljes visszavonásáról határozott.
2.
A német bíróságok előtt folyamatban lévő jogvita az e tényállásra alkalmazható elévülési időre összpontosít, amely kérdés ahhoz kapcsolódik, hogy esetlegesen érvényesül‑e a kedvezőbb jogszabály visszaható hatálya bizonyos, kedvezőbb szankciórendszert bevezető uniós jogi szabályok esetén.
I. Jogi háttér
A. Közös agrárpolitika szabályai
1. A 3887/92/EGK rendelet ( 3 )
3.
A 9. cikk (2) bekezdésének értelmében:
„(2) Amennyiben a területalapú támogatás iránti kérelemben bejelentett terület bizonyul nagyobbnak a megállapított területnél, a támogatást az ellenőrzés során megállapított terület alapján számítják ki. Ugyanakkor, a vis major esetét leszámítva, az ellenőrzés során megállapított területet a megállapított különbség kétszeresével csökkenteni kell, ha a különbség meghaladja a megállapított terület 3%‑át vagy 2 hektárt, de nem nagyobb annak 20%‑ánál.
Ha a megállapított különbség a megállapított terület 20%‑át meghaladja, területalapú támogatás nem adható.
[…]
E cikk alkalmazásában »megállapított terület« az a terület, amely valamennyi szabályozási követelménynek megfelel. […]” [nem hivatalos fordítás]
2. A 2419/2001/EK rendelet ( 4 )
4.
A 32. cikk (1) bekezdése megállapítja:
„(1) Ha egy terménycsoport tekintetében a bejelentett terület meghaladja a 31. cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatározott területet,[ ( 5 )] a meghatározott terület alapján kiszámított támogatást a különbség kétszeresével kell csökkenteni, ha ez a különbség 3%‑nál, vagy 2 hektárnál nagyobb, de kisebb, mint a meghatározott terület 20%‑a.
Ha a különbség meghaladja a meghatározott terület 20%‑át, az érintett terménycsoportra terület alapú támogatást nem lehet adni.”
5.
A 49. cikk („A jogosulatlan kifizetések visszatérítése”) megállapítja:
„(1) Ha jogosulatlan kifizetés történt, akkor a mezőgazdasági termelőnek a szóban forgó összeget a (3) bekezdés szerint számított kamattal együtt vissza kell fizetnie.
[…]
(5) Az (1) bekezdésben említett visszafizetési kötelezettséget nem kell alkalmazni, ha a támogatás kifizetése és a kedvezményezettnek a kifizetés jogosulatlan voltával kapcsolatos, az illetékes hatóság általi első értesítése között tíz évnél hosszabb idő telt el.
Az első albekezdésben említett időszakot azonban négy évre kell korlátozni, ha a kedvezményezett jóhiszeműen járt el.
(6) A 13. cikk és a IV. cím szerinti levonások és kizárások alkalmazása következtében visszatérítendő összegek esetében négyéves elévülési időszakot kell előírni.
[…]”
6.
A 118/2004/EK rendelet ( 6 ) 1. cikkének 13. pontja által kiegészített 52a. cikk, amely „A 2002. január 1‑je előtt indult gazdasági évekre vagy támogatási időszakokra vonatkozó támogatási kérelmekre vonatkozó elévülés” címet viseli, kimondja:
„Az 54. cikk (2) bekezdésétől eltérve, és a tagállamok által megállapított kedvezőbb elévülési rendelkezések sérelme nélkül, a 49. cikk (5) bekezdését alkalmazni kell a 2002. január 1‑je előtt indult gazdasági évekre és támogatási időszakokra vonatkozóan is, kivéve ha a kedvezményezettet az illetékes hatóság már 2004. február 1‑je előtt értesítette az érintett kifizetés jogosulatlan jellegéről.”
7.
Bár a 796/2004/EK rendelet ( 7 ) 80. cikkének (1) bekezdése hatályon kívül helyezte a 2419/2001 rendeletet, az elévülésre vonatkozó szabályok fennmaradtak az előbbi rendelet 73. cikkének (1), (5) és (6) bekezdésében, egészen 2010. január 1‑jéig, az 1122/2009/EK rendelet ( 8 ) 86. cikkének (1) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezésükig. Ez utóbbit ugyanakkor felváltotta a 2015. január 1‑jén hatályba lépő 640/2014/EU rendelet. ( 9 )
B. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések. A 2988/95/EK, Euratom rendelet ( 10 )
8.
A csalásokkal szembeni küzdelmet az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából szabályozó jogszabály az általános jellegű 2988/85 rendeletben található, amely az ágazati szabályokhoz képest másodlagos szabály, különösen a mezőgazdaság területén.
9.
A kilencedik preambulumbekezdés szerint:
„mivel a közös agrárpolitika céljainak elérését szolgáló közösségi intézkedések és szankciók a támogatási rendszerek szerves részét képezik; mivel ezek saját céljaikat követik […]; mivel a szóban forgó intézkedések és szankciók hatékonyságát a közösségi szabályok közvetlen hatályával […] lehet biztosítani […]”.
10.
Az I. cím („Általános elvek”) alá tartozó 1. cikk (2) bekezdése előírja:
„(2) Szabálytalanság a[z uniós] jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a[z Unió] általános költségvetése vagy [Unió] által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a[z Unió] nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.”
11.
A 2. cikk (2) bekezdése alapján:
„(2) Semmilyen közigazgatási szankció nem alkalmazható, ha a szabálytalanságot megelőzően közösségi jogi rendelkezés nem rendelkezett arról. A közösségi jogszabályba foglalt, közigazgatási szankciót tartalmazó rendelkezések későbbi módosítása esetén a kevésbé szigorú rendelkezéseket kell alkalmazni visszaható hatállyal.”
12.
A 3. cikk szerint:
„(1) Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év.[…]
Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. […]
A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik.
[…]
(2) A közigazgatási szankciót megállapító határozat végrehajtására nyitva álló időszak három év. […]
A megszakítás és felfüggesztés [helyesen: nyugvás] eseteire nézve a nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezései irányadóak.
(3) A tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy az (1), illetve (2) bekezdésben előírtnál hosszabb időszakot alkalmazzanak.”
II. A tények és a jogvita alakulása az elsőfokú eljárásban
13.
A tényállást úgy ismertetem, ahogy az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szerepel (amely határozatból szó szerinti részeket átveszek), azonban kitérek néhány ténnyel kapcsolatban felmerülő viszonylagos homályos kérdésre is.
14.
R. Westphal, mezőgazdasági termelő, 2000 májusában és 2001 májusában a vonatkozó gazdasági évekre ( 11 ) terület alapú támogatásokat igényelt az egyes szántóföldi növények termelőire vonatkozó támogatási rendszerre alkalmazandó szabályok alapján.
15.
A mezőgazdasági kamara engedélyezte a támogatásokat és azokat már a kérelmek benyújtásának évében ki is fizette. ( 12 )
16.
„A [mezőgazdasági kamara] a 2006. január [12‑i] helyszíni ellenőrzés során szabálytalanságokat állapított meg a pihentetett területek bejelentésével kapcsolatban. [R. Westphal] meghallgatását követően 2007. július 23‑i határozatában a 2000. és 2001. évre vonatkozó engedélyek részbeni hatályon kívül helyezéséről és a túlfizetések visszaköveteléséről rendelkezett. A számítás során abból indult ki, hogy a túlzott mértékű bejelentés szankciójaként a parlagon maradt területekre egyáltalán nem jár támogatás”. ( 13 )
17.
R. Westphal a döntéssel szemben keresetet nyújtott be. „A jogorvoslati eljárás során az engedély visszavonását és a támogatások visszakövetelését – amennyiben azok nem szankción alapulnak – elfogadta. […] A fennmaradó, szankción alapuló visszakövetelés tekintetében a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte a 2007. július 23‑i határozatot.” ( 14 )
18.
A fellebbviteli bíróság határozata rendelkező részének alátámasztását az alábbiakkal indokolta: ( 15 )
–
A 3887/92 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében foglalt szankció előírásához szükséges tényállási elemek fennállnak. A szóban forgó két évet illetően, a bejelentett parlagon maradt terület és a megállapított terület közötti különbség meghaladta ez utóbbi 20%‑át.
–
A szankció azonban elévült.
–
Az enyhébb szankció visszamenőleges alkalmazásának elve (a 2988/95 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második mondata) szerint a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (5) és (6) bekezdése szerinti elévülési szabályt kellett alkalmazni.
–
E szabályozás alapján a szankció elévült, ugyanis a támogatások kifizetése napja és azon nap között, amelyen a felperest a helyszíni vizsgálatot követően az illetékes hatóság a támogatások jogosulatlan igénybevételéről tájékoztatta, több mint négy év eltelt.
–
Ezen elévülési szabályok enyhébbek az egyébként alkalmazandó elévülési szabályhoz képest (azaz a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének első mondata), mivel ez utóbbi rendelkezés szerint a jelen ügyhöz hasonlóan az ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnik.
19.
A mezőgazdasági kamara az ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
III. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
20.
A kérdést előterjesztő bíróság egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a szankció 3887/92 rendelet szerint megállapításának feltételei fennállnak, különösen a bejelentett és a meghatározott terület között 20%‑ot meghaladó különbségre figyelemmel.
21.
Kétségbe vonja viszont a legkedvezőbb szankció kritériumának alkalmazását arra hivatkozással, hogy:
–
A 3887/92 rendelet nem szabályozta a szankciók elvülését, ezért a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első és második albekezdése szerinti szabályok alkalmazandók, amelyek négyéves elévülési ideje az ismételt szabálytalanság megszűnésével kezdődik. ( 16 )
–
A német jog nem élt a „hosszabb időszak” bevezetésére irányuló lehetőséggel, amelyre a 2988/95 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése hivatkozik.
–
A jogosulatlan kifizetések visszatérítésére irányuló szankciók elévülésére vonatkozó ágazati szabályozásnak a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (5) és (6) bekezdésében elsőként történő elfogadása, beleértve a levonások és kizárások miatti visszafizetéseket, módosította az elévülés kezdetét, és a támogatás kifizetését vette figyelembe, bár fenntartotta a négyéves időszakot.
22.
Mivel a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdése nem írja elő, hogy mikor kezdődik a levonások és kizárások alkalmazása következtében visszatérítendő összegek elévülési ideje, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy:
–
A hivatkozott cikk (5) bekezdésében foglalt kezdő időpontot (dies a quo) (a támogatás kifizetésének napja) kell‑e alkalmazni. Amennyiben igen, az elévülés bekövetkezett volna.
–
Ezzel szemben, ha az említett joghézagot a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére mint másodlagos általános szabály alkalmazásával töltötték volna ki, az elévülés nem következett volna be.
23.
Márpedig az enyhébb szankciók alkalmazásának elve (a 2988/95 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második mondata) annak ellenére alkalmazható, hogy a 2419/2001 rendelet szerinti új ágazati szabályozás 2002. január 1‑jén, azaz a támogatások kifizetése után lépett hatályba. ( 17 ) Ez utóbbi rendelet egyébként változatlanul hagyta a támogatásokra és a szankciókra vonatkozó szabályozást, ezért az ítélkezés gyakorlat alapján a különböző szabályozási kontextus ellenére hivatkozni lehet az említett elvre. ( 18 )
24.
Tisztázni kellene még, hogy az elévülésre vonatkozó új szabályok a 2988/95 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második mondata értelmében vett, közigazgatási szankciót tartalmazó rendelkezéseknek minősülnek‑e. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a német büntetőbíróságok a bűncselekmények elévülését az eljárásjog körébe sorolják, így a legenyhébb törvény alkalmazásának alapelve ( 19 ) ezért csak akkor jön szóba, ha a cselekmény elkövetése és a döntéshozatal között szigorodik a cselekmény materiális büntetéssel fenyegetése, és ezáltal megváltozik az elévülési határidő, amire nem kerül sor a jelen jogvitában. Mindenesetre figyelembe kellene venni a méltányosságot, és azt, hogy az elévülés új szabályozásának bevezetése szükségképpen a szabályozás jogalkotó által történő újraértékelését eredményezi.
25.
Ha az enyhébb elévülési szabály nem alkalmazható, a 2419/2001 rendelet 49. cikke (6) bekezdésének alkalmazása sem érvényesül. Felvetődik tehát ugyanezen cikk (5) bekezdésének analógia útján történő esetleges alkalmazása, annak ellenére, hogy a bekezdés szó szerinti szövege azt nem teszi lehetővé. A kérdést előterjesztő bíróságot ez arra engedi következtetni, hogy a 2419/2001 rendelet 52a. cikkének kialakítása azon elképzelésen alapszik, hogy a 49. cikk (6) bekezdése további szabályozást nem igényel, mivel a 2988/95 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második mondata már biztosítja a koherens szabályozási rendszert. Azt szeretné tehát megtudni, hogy fennáll‑e analógia útján kitölthető joghézag.
26.
Ilyen körülmények között, a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszti az alábbi kérdéseket:
„1)
A 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdése értelmében vett elévülés a támogatás kifizetésével kezdődik vagy az elévülés kezdetére jelen esetben a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése, második albekezdésének első mondata irányadó?
2)
A 2988/95 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második mondata értelmében vett közigazgatási szankciókat tartalmazó rendelkezéseknek minősülnek‑e a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdése, valamint a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti elévülési szabályok?
3)
Alkalmazható‑e analógia útján a 2419/2001 rendelet 52a. cikke – amely a 2419/2001 rendelet 49. cikke (5) bekezdésének visszamenőleges alkalmazásáról rendelkezik – a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdésére?”
27.
A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ha a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése második albekezdésének első mondata alkalmazható (első kérdés), a többi kérdés nem igényel választ. Ha viszont a második kérdést meg kell válaszolni, és igenlő választ kell adni, a harmadik kérdéssel nem kell foglalkozni.
28.
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2018. június 8‑án érkezett a Bírósághoz, majd a mezőgazdasági kamara és az Európai Bizottság nyújtott be határidőn belül írásbeli észrevételeket. Úgy tekintették, hogy a tárgyalás megtartása mellőzhető.
IV. Jogi elemzés
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
1. A releváns elévülési szabályok
29.
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett tényállásból következik, hogy a mezőgazdasági kamara a 2007. július 23‑i határozatában R. Westphallal szemben a 3887/92 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében vett szankciót állapítottak meg. A szankció a 2000 májusában és 2001 májusában a vonatkozó gazdasági évekre benyújtott támogatási kérelmekre vonatkozott, amelyeket az adott években engedélyeztek. A hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv kezdetben nem avatkozott bele, egészen 2006 januárjáig, amikor helyszíni ellenőrzést végzett, és feltárta a területek mérete közötti különbséget, amely az elévülésre vonatkozó kétségeket eredményezi.
30.
Úgy tűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések magától értetődőnek veszik, hogy a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdésében előírt (négyéves) elévülési idő alkalmazandó a jelen ügyben. Az általam továbbiakban kifejtendő indokok miatt azonban úgy vélem, hogy a hivatkozott bekezdés nem releváns az ügy eldöntésére.
31.
A fő ok a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdése által az elévülés kapcsán hivatkozott levonások és kizárások jellegén alapszik. E rendelet (késedelmesen benyújtott kérelmekre vonatkozó) 13. cikkének, (a túligénylések esetén alkalmazott levonások és kizárásokra vonatkozó) 32. cikkének ( 20 ) és (az állatállomány egyedszámában fennálló különbségek miatti levonásokra és kizárásokra vonatkozó) 38. cikkének olvasatából az következik, hogy az valódi pénzbírságokat ír elő, azaz olyan összegek megfizetését, amelyek túlmutatnak a bejelentett túllépéssel arányosan kiszámított, közigazgatási szerv részére visszatérítendő összegen.
32.
A levonások és kizárások ugyanis a 2988/95 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett szankció formájában valósulnak meg, ( 21 ) mivel a kérelmezőt a jogtalanul szerzett összeget meghaladó összeg megfizetésére kötelezik. A Bíróság ítélkezési gyakorlata támogatta e jogszabályi rendelkezések büntető jellegét, amely azokat kétségtelenül szankciónak minősíti. ( 22 )
33.
A levonások és kizárások következtében visszatérítendő összegeket logikusan az adott, szankciót kiszabó közigazgatási határozatokban kell megállapítani. E határozatok időpontjától kezdve az említett összegek esedékessé válnak. Míg az általános szabályozás (a 2988/95 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdése) „a közigazgatási szankciót megállapító határozat végrehajtására hároméves időszakot” határoz meg, az ágazati szabály (a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdése) ehhez hasonlóan négyéves elévülési időszakot állapít meg, amelyet a közigazgatási szerv számára a kiszabott szankció értelmében visszatérítendő összegek beszedésére rendelkezésre álló maximális időtartamnak kell tekinteni. ( 23 )
34.
Véleményem szerint ez az értelmezés megelőzné azt az abszurd helyzetet, amelyet a csak négyéves elévülési időszak bevezetése jelentene olyan magatartások esetén, amelyekhez jogellenes jellegük miatt szankciók fűződnek (a (6) bekezdés) és ellenkezőleg, amelyet egy akár tízéves elévülési időszak bevezetése jelentene olyan egyéb kevésbé súlyos magatartások esetén (a (5) bekezdés), amelyek csak visszafizetési kötelezettséget eredményeznek. Az általam adható egyetlen magyarázat szerint eltérő jellegű időtartamokról van szó, és a (6) bekezdés szerinti időtartam, ahogy az imént említettem, a szankció végrehajtására vonatkozik.
35.
Márpedig a jelen jogvitában úgy tűnik, hogy nem vitatják a mezőgazdasági kamara 2007. július 23‑i határozatával kiszabott szankciók (levonások és kizárások) végrehajtására irányadó elévülési időt. ( 24 ) A vita azon összegekre vonatkozó visszafizetési kötelezettség elévülésére korlátozódik, amelyeket a mezőgazdasági termelő a 2000. és 2001. gazdasági évre támogatásként kapott, és amelyekben jogosulatlanul részesült, mert a valós területektől eltérő területekre vonatkoztak.
36.
Következésképpen úgy vélem, hogy a 2419/2001 rendelet 49. cikke (6) bekezdése értelmezésének nincs jelentősége a jelen ügyben.
37.
Az 1251/1999 rendeletben, amelyre R. Westphal a benyújtott kérelmeit alapította, nem szerepelt olyan rendelkezés, amely a szabálytalanságból származó, a jelen jogvitában szereplőhöz hasonló visszafizetési kötelezettség elévülésére irányadó lenne. A 3887/92 rendelet sem tartalmazott ilyen rendelkezést, amelynek 9. cikke képezte a mezőgazdasági kamara szankcionálásra irányuló 2007. július 23‑i határozata elfogadásának alapját.
38.
Külön szabályok hiányában az általános szabályozást, ( 25 ) azaz a 2988/95 rendelet 3. cikkét kellett alkalmazni, amely a kérelmek benyújtásának és a (2000. és 2001. évre vonatkozóan) igényelt támogatások összege kifizetésének időpontjában hatályos volt. ( 26 )
39.
Mégis az a helyzet, hogy 2001‑ben külön szabályozást fogadtak el (a mezőgazdasági ágazatban nyújtandó támogatásokra), amely az elévülés területén saját szabályokat vezet be. Az ilyen jellegű támogatások jogosulatlan kifizetéseinek visszatérítésére vonatkozó ágazati elévülési szabályozást a 2419/2001 rendelet 49. cikkében hozták létre, és 2004‑ben részben módosult, e rendeletnek az 52a. cikkel való kiegészítésével.
40.
Az új elévülési szabály a 2419/2001 rendelet 2004‑es módosítása alapján nyert visszaható hatályt: konkrétan, a 2002. január 1‑je előtt indult gazdasági évekre vonatkozó támogatások iránti kérelmeket érintő visszafizetési kötelezettségekre lehetett alkalmazni a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (5) bekezdésében előírt elévülési időt. ( 27 )
41.
A visszaható hatállyal alkalmazható új szabályozás alapján a visszafizetési kötelezettség elévül, ha „a támogatás kifizetése és a kedvezményezettnek a kifizetés jogosulatlan voltával kapcsolatos, az illetékes hatóság általi első értesítése között” tíz év (jóhiszeműség nélkül) vagy négy év (jóhiszemű eljárással) eltelt. Végeredményben ez a 2419/2001 rendelet 49. cikke (5) bekezdésének szövege.
42.
Az 52a. cikk bevezetésével a 2419/2001 rendelet 49. cikke (5) bekezdésének a 2002. január 1‑je előtti támogatás iránti kérelmekre (amely megfelel a jelen ügynek) történő kiterjesztése 2004. január 25‑én lépett hatályba. Mivel ezen időpontban a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti négyéves (általános) elévülési idő még nem telt el, a jogbiztonság szempontjából ( 28 ) nem merülnek fel problémák a jóhiszeműen elkövetett szabálytalanságok esetén: a két (az általános és a külön) szabályozás alapján az elévülési idő ugyanaz, azaz négy év volt.
43.
Komolyabb problémákat vet fel a 2419/2001 rendelet 49. cikke (5) bekezdésének visszaható hatálya, ha megállapítható, hogy R. Westphal nem jóhiszeműen járt el. Ebben az esetben az új ágazati szabály szerinti elévülési idő (tíz év) súlyosabb, mint az általános szabály szerinti elévülési idő (négy év). Úgy vélem azonban, hogy az említett visszaható hatályú alkalmazás jogilag megalapozott.
44.
A Bíróság ítélkezési gyakorlata ugyanis elismerte, hogy a bűnüldözés területén a tagállamok jogosultak hosszabb elévülési időt meghatározni, amely csak akkor vehető figyelembe, ha az új határidő hatálybalépésének időpontjában a szabálytalanság nem évült el és tiszteletben tartják az uniós jog általános jogelveit, ( 29 ) konkrétan a jogbiztonság és az arányosság elvét.
45.
Nem látom okát annak, hogy az ítélkezési gyakorlat szabályait miért ne lehetne kiterjeszteni az európai jogalkotó által elfogadott szabályozásra, amelyre ugyanazon feltételek irányadók.
46.
Márpedig a jelen ügyben, a tízéves elévülési határidő meghosszabbítása (a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (5) bekezdése) csak azon rosszhiszeműen benyújtott kérelmek esetén alkalmazható, amelyek még nem évültek el. ( 30 )
47.
Az arányosságot illetően, ( 31 ) bár a tízéves időszak túlzottnak tűnhet, e benyomás viszonylagossá válik, ha figyelembe vesszük a mezőgazdaságnak nyújtott éves támogatás során felhasznált összegeket, és azt a tényt, hogy ezt jelentős számú kérelem között osztják szét, anélkül, hogy ezt a tagállami hatóságok mélyrehatóan ellenőriznék, csak mintavételen alapuló ellenőrzéseket végezve.
2. Az elévülés kezdetére irányadó kezdő időpont
48.
A 2419/2001 rendelet 49. cikke (5) bekezdésének időbeli alkalmazhatósága lehetővé teszi a R. Westphal visszafizetési kötelezettségére vonatkozó elévülési idő kezdőnapjára való következtetést: a támogatás kifizetésének napja a hivatkozott rendelkezés első albekezdésének szövege szerint.
49.
Továbbá a 2988/95 rendelettől eltérően, amelynek 3. cikke az elévülés kezdő időpontjaként azt a napot határozza meg, amelyen a szabálytalanság bekövetkezik (a jelen ügyben 2000 májusának és 2001 májusának valamelyik napja), ( 32 ) a 2419/2001 rendelet 49. cikke (5) bekezdésének első albekezdése az elévülés kezdeteként a támogatás kifizetésének napját jelöli meg.
50.
A 2419/2001 rendelet egyébként nem tesz különbséget egyetlen vagy folyamatos szabálytalanság között, ahogy azt a 2988/95 rendelet teszi. A kérdést előterjesztő bíróságot azon elképzelés vezeti, hogy folyamatos szabálytalanságról van szó, ( 33 ) mivel a 2000. és 2001. évre vonatkozó kérelmeket is érinti.
51.
E minősítést alátámaszthatja mind az 1251/1999 rendelet, ( 34 ) amely „az első a kérelem és utána a kifizetés” jelmondaton alapuló, (R. Westphal kérelmeihez hasonló) támogatási kérelmek rendszerét hozza létre, mind pedig a jogvita tényállása, mivel a kérelmek két egymást követő évben, azaz 2000 májusában és 2001 májusában kerültek benyújtásra, és az adott év utolsó hónapjaiban a kifizetések is megtörténtek.
52.
Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ilyen esetekben az elévülési idő kezdő időpontja az Unió költségvetésének okozott gazdasági kár bekövetkezésének időpontjára tehető, azaz a kifizetésre, mivel az az uniós jog megsértését jelentő cselekmény vagy mulasztás után következik be. ( 35 )
53.
A 2419/2001 rendelet 49. cikkének (5) bekezdése szerinti, az elévülés számításának kezdő időpontjának meghatározására vonatkozó feltétel végeredményben megegyezik a Bíróság által a folyamatos szabálytalanságok tekintetében megállapított feltétellel. A jelen jogvitában mind a kettő ugyanarra az eredményre vezet: a kezdő időpont a jogosulatlan kapott támogatás kifizetési napjának felel meg.
54.
Végül már csak azt kell pontosan meghatározni, hogy a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (5) bekezdésében megállapított két határidő közül melyik alkalmazandó, mindkét esetben feltételezve, hogy a közigazgatási szerv 2006‑ig tétlen maradt: a kifizetéstől számított tízéves elévülési idő egyéb feltétel nélkül, vagy a kifizetéstől számított négyéves elévülési idő azzal a feltétellel, hogy R. Westphal jóhiszeműen jár el.
55.
Mivel a jóhiszeműség megállapítása ténykérdés, a nemzeti bíróság feladata értékelni és a megállapítástól függően ( 36 ) alkalmazni a megfelelő változatot.
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
56.
A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdésében és a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt elévülési szabályok közigazgatási szankciókat tartalmazó rendelkezéseknek minősülhetnek‑e.
57.
Véleményem szerint a választól függ a kedvezőbb jogszabály visszaható hatálya elvének alkalmazása, amely az érintett számára kedvezőbb bánásmódot biztosító, szankcionáló jellegű, későbbi szabályokra jellemző. Ezen elv pozitív megközelítése fejeződik ki a 2988/95 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában. ( 37 )
58.
Amennyiben a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdését nem tekintem alkalmazhatónak, szükségtelennek tűnik számomra e kérdés megválaszolása. Az alábbiakban általam kifejtendő érvelések tehát csak másodlagos jellegűek.
59.
Ennél a pontnál ismét a Taricco és társai ítéletre ( 38 ) kell hivatkozni, amely kiegészült az M. A. S. és M. B. ítélettel. ( 39 ) Ez utóbbi ítéletben a Bíróság válaszát arra alapozta, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozta „az olasz jogrendben meghatározott elévülési rendszer anyagi jogi jellegét, ami azt feltételezi, hogy ezek a szabályok észszerűen előreláthatók legyenek a jogalanyok számára a felrótt bűncselekmény elkövetésének időpontjában, mindamellett, hogy a terhelt terhére nem módosíthatók visszaható hatállyal”. ( 40 )
60.
Márpedig az M. A.S és M. B. ítéletben az olvasható, hogy figyelembe kell venni, hogy az uniós jogot alkalmazó bíróság számára irányadó nemzeti szabályok szerint „az előreláthatóság, a pontosság és a visszaható hatály tilalmának a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvéből eredő követelménye […] [vonatkozik‑e] a héa területén elkövetett bűncselekmények elévülési rendszerére is”. ( 41 )
61.
A kérdést előterjesztő bíróság megerősítette, hogy a német jogban az elévülés nem az anyagi jogba, hanem a büntetőeljárási jog körébe tartozik, ezért az elévülést szabályozó rendelkezésekre nem alkalmazható a visszaható hatály tilalmának elve (így a kedvezőbb jogszabály visszaható hatályára vonatkozó elv sem). Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat megállapítja, hogy a büntetések törvényességének elve azonban nem terjed ki az elévülésre vonatkozó rendelkezésekre. ( 42 )
62.
Amennyiben ez így van, a jogsértések vagy közigazgatási szankciók elévülésére rövidebb időszakokat meghatározó szabályokat nem kell feltétlenül előnyben részesítve alkalmazni azon szabályokkal szemben, amelyek a cselekmény elkövetésének időpontjában hosszabb időszakokat állapítanak meg. Továbbá, ahogy már hangsúlyoztam, ( 43 ) nincs akadálya az elévülési idők meghosszabbításának sem az olyan jellegű jogsértések tekintetében, amelyek még nem évültek el, ahogy azt a Bíróság a Glencore Céréales France ítéletben elfogadta. ( 44 )
63.
Más szemszögből a mezőgazdasági kamara a jogvita egyedi körülményeire jobban összpontosítva megállapítja, hogy a későbbi jogszabály (a 2419/2001 rendelet 32. cikke) alapján megállapított szankció összege nem volt kevesebb azon rendelkezés alkalmazásából következő összegnél, amely alapján R. Westphallal szemben szankciót szabtak ki (a 3887/92 rendelet 9. cikke).
64.
Bár a kedvezőbb szankció visszamenőleges alkalmazásának alapelvét akkor kell alkalmazni, ha valamely uniós rendelkezés később úgy módosítja a korábbi rendelkezésben foglalt szankciót, hogy azt csökkenti, a jelen ügyben az összeg az egyik vagy a másik szabály szerint is azonos volt.
65.
Ahhoz, hogy a kedvezőbb jogszabály visszaható hatálya alkalmazható legyen, meg kell változnia „a közösségi jogalkotó arra vonatkozó értékelésének […], hogy a szankció megfelel‑e a szóban forgó szabálytalanság súlyosságának”. ( 45 ) Az értékelés említett változásából következik, hogy az új szabály szerint a szankció összege kisebb mértékű, mint a korábbi szabály alkalmazásából adódó mérték. ( 46 ) Nem úgy tűnik, hogy a jelen ügyben ez a helyzet állna fenn.
C. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről
66.
A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével azt kívánja megtudni, hogy a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (5) bekezdése szerinti elévülési szabály analógia útján alkalmazható‑e visszaható hatállyal ugyanezen cikk (6) bekezdésére.
67.
Csakúgy mint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést illetően, a harmadik kérdés megválaszolását sem látom elengedhetetlennek, mivel a 2419/2001 rendelet 49. cikke (6) bekezdésére való hivatkozások nem hasznosak a jogvita elbírálása szempontjából. E kérdésről pusztán érintőlegesen, de szintén állást foglalok.
68.
A 2419/2001 rendelet 49. cikkének (6) bekezdésében hivatkozott levonások és kizárások feltételezik az ezeket előíró hatóságok közreműködését. Ahogy azt már megjegyeztem, e körülmény távol áll attól, hogy a közigazgatási szerv tíz vagy négy éven keresztül tartózkodik az eljárástól, amely időtartamok ugyanazon rendelet 49. cikkének (5) bekezdésében azon visszafizetési kötelezettségek tekintetében meghatározott elévülési időnek minősülnek, amelynek megfizetését nem követelték a kedvezményezettől.
69.
Ha a jogalkotó 2004‑ben a 2419/2001 rendeletet kiegészítette az 52a. cikkel és az (új) elévülési idők visszaható hatályát a 49. cikk (5) bekezdése szerinti esetekre korlátozta, figyelmen kívül hagyva a (6) bekezdést, úgy vélem, hogy két, egymáshoz nem hasonlító helyzet közötti különbségtétel, és nem pedig a hasonítás szándékával hozták meg e jogalkotói döntést.
70.
Ezenkívül azon esetekben, amelyekben a kérelmező jóhiszeműen járt el, a 2419/2001 rendelet 49. cikke (5) bekezdésének második albekezdése szerinti elévülési idő megegyezik a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti elévülési idővel, amelyet valójában a szóban forgó támogatások ágazatában felváltott.
71.
A fentiekből azt a következtetést vonom le, hogy a jogalkotó – tekintettel arra, ahogy az elévülési határidők visszaható hatályát meghatározta (2419/2001 rendelet 52a. cikke) – készakarva hosszabbította meg tíz évre a visszafizetési kötelezettségek elévülési idejét minden olyan esetben, amelyben szándékosan téves nyilatkozatot tettek (kérvényt nyújtottak be), beleértve a 2002‑es évet megelőző gazdasági évek nyilatkozatait is, és tartotta fenn a négyéves elévülési időt a nem rosszhiszeműen tett nyilatkozatok esetére.
72.
Azt követően egyébként, hogy a közigazgatási szerv eljárt a levonás és/vagy kizárás miatt visszatérítendő összegeknek a vonatkozó határozatban történő megállapítása iránt, nincs jelentősége az érintett kérelmező jó‑ vagy rosszhiszeműségének, különösen az elévülés szempontjából.
73.
Végeredményben a 2419/2001 rendelet 52a. cikkével összefüggésben értelmezett 49. cikkének (5) bekezdése szerinti elévülés visszaható hatályának ugyanezen 49. cikk (6) bekezdésére történő kiterjesztéséhez szükséges feltételek nem adottak.
V. Végkövetkeztetés
74.
A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
„Az alapjogvitáéhoz hasonló helyzetben, amelyben olyan mezőgazdasági termelővel szemben szabtak ki szankciót, aki a hatáskörrel rendelkező hatóság által utóbb meghatározott területet meghaladó bejelentett területre vonatkozóan nyújtott be támogatás iránti kérelmeket, a 3508/92/EGK tanácsi rendelettel az egyes közösségi támogatási intézkedésekre vonatkozóan létrehozott egységes igazgatási és ellenőrzési rendszer részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2001. december 11‑i 2419/2001/EK bizottsági rendelet 49. cikkét úgy kell értelmezni, hogy:
–
Az említett 49. cikk (5) bekezdésének értelmében a jogosulatlanul kapott összegekre vonatkozó visszafizetési kötelezettség elévültnek tekinthető – feltéve, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság semmilyen intézkedést nem tett annak visszakövetelése iránt – pusztán a kifizetés teljesítésének napjától számított tíz év letelte miatt vagy ugyanezen időponttól számított négy év letelte miatt, ha a kérelmező jóhiszeműen járt el. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell tisztázni, hogy fennállt‑e az érdekelt jóhiszeműsége a jogvita tárgyát képező kérelmek benyújtásakor.
–
A 49. cikk (6) bekezdése nem alkalmazható a jelen ügy szerinti helyzetre.
–
A 2002. január 1‑je előtt kezdődött gazdasági évekre és támogatási időszakokra vonatkozó támogatási kérelmek elévülésére irányadó szabályok, ahogy azokat a 2419/2001 rendelet 52a. cikke tartalmazza, nem minősülnek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 2. cikkének (2) bekezdésének értelmében vett »közigazgatási szankciót tartalmazó rendelkezéseknek«.
–
A 49. cikk (5) bekezdése szerinti elévülés feltételei eltérnek a 49. cikk (6) bekezdése szerinti elévülést alátámasztó feltételektől, ezért a – 2419/2001 rendelet 52a. cikkével összefüggésben értelmezett – (5) bekezdés szerinti visszaható hatály nem terjeszthető ki analógia útján az említett (6) bekezdésre.”
( 1 ) Eredeti nyelv: spanyol.
( 2 ) Egyes szántóföldi növények termelői számára támogatási rendszer létrehozásáról szóló, 1999. május 17‑i tanácsi rendelet (HL 1999. L 160., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 322. o.).
( 3 ) Az 1999. december 21‑i 2801/1999/EK bizottsági rendelettel (HL 1999. L 340., 29. o.) módosított, az egyes közösségi támogatási intézkedésekre vonatkozóan létrehozott egységes igazgatási és ellenőrzési rendszer részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 1992. december 23‑i 3887/92/EGK bizottsági rendelet (HL 1992. L 391., 36. o.).
( 4 ) A 3508/92/EGK tanácsi rendelettel az egyes közösségi támogatási intézkedésekre vonatkozóan létrehozott egységes igazgatási és ellenőrzési rendszer részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2001. december 11‑i bizottsági rendelet (HL 2001. L 327., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 308. o.).
( 5 ) E cikk határozza meg a támogatási összeg számítási alapját.
( 6 ) Az egyes közösségi támogatási intézkedésekre vonatkozóan a 3508/92/EGK tanácsi rendelettel létrehozott egységes igazgatási és ellenőrzési rendszer alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2004. január 23‑i 2419/2001/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 17., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 42. kötet, 223. o.).
( 7 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21‑i bizottsági rendelet (HL 2004. L 141., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 243. o.).
( 8 ) A 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i bizottsági rendelet (HL 2009. L 316., 65. o.).
( 9 ) Az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 181., 48. o.).
( 10 ) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i tanácsi rendelet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.).
( 11 ) A kérdést előterjesztő bíróság által megküldött iratanyag tartalmazza a mezőgazdasági kamara – általam az alábbiakban tárgyalt – 2007. július 23‑i határozatát, amelyben azonban az olvasható, hogy a kérelmeket 2000 márciusában és 2001 márciusában nyújtották be.
( 12 ) A mezőgazdasági kamara határozatából következik, hogy a támogatások engedélyezését 2000. és 2001. november 30‑án közölte a kamara.
( 13 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2. pontja.
( 14 ) Uo., 3. pont.
( 15 ) Uo., 4. pont.
( 16 ) A kérdést előterjesztő bíróság nem vonja kétségbe az ismételt szabálytalanságnak való minősítést.
( 17 ) A kérdést előterjesztő bíróság a 2004. július 1‑jeiGerken ítéletre utal (C‑295/02, EU:C:2004:400), 53–58. pont.
( 18 ) E tekintetben a 2008. március 11‑iJager ítéletet idézi (C‑420/06, EU:C:2008:152), 68 és 73. pont.
( 19 ) A Strafgesetzbuch (német büntető törvénykönyv; a továbbiakban: StGB) 2. §‑ának (3) bekezdése tartalmazza.
( 20 ) A 3887/92 rendelet 9. cikkét felváltó rendelkezés.
( 21 ) A 2988/95 rendeletnek az olyan ágazati szabályozásokra vonatkozó tájékoztató jellegéről, mint a mezőgazdaság, lásd: 2012. december 13‑iFranceAgriMer ítélet (C‑670/11, EU:C:2012:807), 43. pont.
( 22 ) Lásd például: 2007. október 4‑iKruck ítélet (C‑192/06, EU:C:2007:579), 35. pont; 2000. szeptember 14‑iFisher ítélet (C‑369/98, EU:C:2000:443), 43–47. pont.
( 23 ) A 2419/2001 rendelet 49. cikke (6) bekezdése lex specialisként való bevezetésének szükségessége a 2988/95 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerinti időtartam (három év) négy évre való felemeléséből fakad. Ez utóbbi rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a 2419/2001 rendelet 49. cikkének (5) és (6) bekezdése között párhuzamos szabályozás áll fenn.
( 24 ) Egyébként a 2007. július 23‑i határozat ellen jogorvoslati eljárás van folyamatban, és észszerű azt gondolni, hogy az egymást követő jogorvoslatok megszakították az esetleges elévülését.
( 25 ) E tekintetben: 2010. október 28‑iSGS Belgium és társai ítélet (C‑367/09, EU:C:2010:648), 66. pont.
( 26 ) Emlékeztetnem kell itt arra, ahogy azt már megjegyeztem a Glencore Céréales Frances ügyre vonatkozó indítványomban (C‑584/15, EU:C:2016:655), 24. pont: a 2988/95 rendelet 3. cikkében szereplő, az „eljárás elévülési ideje” kifejezés használata félrevezető lehet, mivel nyíltan nem az eljárás elévülési idejéről van szó, hanem a közigazgatási szervet megillető ahhoz való jog gyakorlására nyitva álló időszakról, hogy a támogatások kedvezményezettjeinek jogalap nélkül kifizetett összegeket visszaköveteljék.
( 27 ) Kivéve, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság 2004. február 1‑je előtt értesítette a kedvezményezettet a kifizetés jogosulatlan jellegéről.
( 28 ) E tekintetben lásd: 2009. január 29‑iJosef Vosding Schlacht‑, Kühl‑ und Zerlegebetrieb és társai ítélet (C‑278/07–C‑280/07, EU:C:2009:38), 30. és 31. pont.
( 29 ) 2015. szeptember 8‑iTaricco és társai ítélet (C‑105/14, EU:C:2015:555), 57. pont; 2017. március 2‑iGlencore Céréales France ítélet (C‑584/15, EU:C:2017:160), 69,. 70. és 72. pont.
( 30 ) Ez követeli meg az előző lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 31 ) 2017. március 2‑iGlencore Céréales France ítélet (C‑584/15, EU:C:2017:160), 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 32 ) Lásd: 2015. október 6‑iFirma Ernst Kollmer Fleischimport und ‑export ítélet (C‑59/14, EU:C:2015:660), 24. pont; 2009. január 29‑iJosef Vosding Schlacht‑, Kühl‑ und Zerlegebetrieb és társai ítélet (C‑278/07–C‑280/07, EU:C:2009:38), 27. pont.
( 33 ) Lásd a jelen indítvány 16. lábjegyzetét.
( 34 ) Lásd különösen a szóban forgó rendelet 6., 7. és 8. cikkét.
( 35 ) 2017. március 2‑iGlencore Céréales France ítélet (C‑584/15, EU:C:2017:160), 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
( 36 ) A mezőgazdasági kamara 2007. július 23‑i határozata 4. oldalának első bekezdésében az olvasható, hogy R. Westphal nem hivatkozhatott a jóhiszeműségére, mivel időben észlelnie kellett volna a tévedését azon területek számítása során, amelyek után támogatásokat igényelt. Más szempontból, a kérdést előterjesztő bíróság által megküldött iratok között található másodfokú ítéletből következik, hogy, R. Westphal az említett ingatlanokra vonatkozó ingatlan‑nyilvántartási értékeket használta fel. A kérdést előterjesztő bíróság egyéb tényállási elemekre vonatkozó értékelésétől függetlenül, ez utóbbi tény jelentőséggel bírhat.
( 37 ) Lásd éppen a 2988/95 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban: 2008. március 11‑iJager ítélet (C‑420/06, EU:C:2008:152), 60. pont: „A[z enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazása] elvnek az egyik különös kifejeződése a 2988/95 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második mondata, amely rendelkezés szerint az illetékes hatóságoknak az e cikk (1) bekezdésének értelmében szabálytalanságnak minősülő magatartás esetében a közösségi ágazati szabályozásban található rendelkezések kevésbé szigorú közigazgatási szankciókat bevezető későbbi módosítását kell alkalmazni visszaható hatállyal […]”.
( 38 ) 2015. szeptember 8‑i ítélet (C‑105/14, EU:C:2015:555).
( 39 ) 2017. december 5‑i ítélet (C‑42/17, EU:C:2017:936).
( 40 ) Uo., 27. pont.
( 41 ) Uo., 58. pont.
( 42 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 20. pontja.
( 43 ) A jelen indítvány 44–46. pontja.
( 44 ) 2017. március 2‑i ítélet (C‑584/15, EU:C:2017:160), 73. pont.
( 45 ) 2008. március 11‑iJager ítélet (C‑420/06, EU:C:2008:152), 70. pont.
( 46 ) 2006. május 4‑iHaug ítélet (C‑286/05, EU:C:2006:296), 23. pont.: „[…] a 2988/95 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második mondatát kell alkalmazni abban az esetben, ha megállapításra került, hogy a 3887/92 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében a különbség meghaladja a meghatározott terület 20%‑át, és ezért az eredetileg nyújtott közösségi támogatás kamatokkal növelt teljes összegének visszatérítését követelik, jóllehet a 3887/92 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szankciót módosító későbbi közösségi jogi rendelkezés kisebb mértékű visszatérítésről rendelkezik”.